Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
1<>68. február )8., vasárnap NÖGPÍD 3 Beszéljenek a lettek On mit fess as új gazdasági mechanizmusért ? A felkészülés időszakúban nehezebb helyzetben voltak, mint a többi tanácsi helyiipari vállalat. Mivel csak Javítással és szolgáltatásokkal foglalkoztak, az is veszteséges volt, felvetődött a kérdés: hogyan tovább, miként lesz az új gazdasági mechanizmusban? Ezért is indokolt a kérdés: ön mit tesz az új gazdasági mechanizmusért? A választ a Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalat vezetői adják meg. — Minket nem soroltak a kommunális vállalatok közé, amelyek veszteségre tervezhetnek az új gazdasági mechanizmusban is, bár javítással és szolgáltatással foglalkoztunk. Az új helyzet arra késztetett bennünket, hogy korábbi jellegünk megtartása mellett olyan készáru termelést honosítsunk meg, ami piaci szükségleteket elégít ki, ugyanakkor előnyös a vállalatnak is. így került sor a Nógrád megyei Fémipari Vállalat salgótarjáni részlegének átvételére. Ez az üzemrész januárban új helyre költözött, termelése a korábbinak háromszorosára nőtt, s ebben az esztendőben 16 millió forintos termelési értéket hoz. Az itt megszerzett nyereségtöbblet teszi majd lehetővé a javításnál és szolgáltatásnál előadódó veszteség megszüntetését. Készárut termelő üzemrészeink kapacitása nincs mindenütt lekötve. A présüzem 25 százaléka szabad. Az ankó- gyártásnál — üveggyári hűtőkemencékhez szükséges behordószalag — a jelenlegi megrendelés dupláját is teljesíteni tudnánk. Amennyiben új anyagbeszerzési forrást találunk, akkor gépfonórészlegünk termelését 25 százalékkal növeljük. Szabad kapacitásunk lekötése céljából szerződést kötöttünk a Piackutató Intézettel. Ennek hatása még nem jelentkezik. . Egyébként nincs szándékunkban a szabad kapacitást fenntartani hiánycikkek gyártására. Ameny- nyiben új termékek előállítását nem tudjuk biztosítani az előbb említett üzemrészekben, akkor a géppark jobb kihasználása céljából bérmunkát vállalunk A Salgótarjáni Kohászati Üzemekkel szerződést kötöttünk 200 tonna műanyag- bevonatú huzal drótfonattá való feldolgozására. A megyei tanács ipari osztályával együtt tárgyalásokat folytatunk műszeripari termékek gyártására. Az ehhez szükséges helyiséget már részben biztosítottuk. Másik termelési tevékenységünk a javítás-szolgáltatás. Növelését nem tervezzük. Célunk, a gazdaságosság és kulturáltság növelése, a helyszíni javítások számának emelése. Felvevőhelyeinken bevezetjük a telefonszolgálatot, amelynek során még -ésszerűbben használjuk ki szállító kapacitásunkat. Transzplantáció A szívbillentyű-átültetés technikáját nem a Dél-afrikai Köztársaság sebészei dolgozták ki, hanem Michal Hubka csehszlovák tudós, az orvostudományok kandidátusa, a Szlovák Tudományos Akadémia Pozsonyban működő kísérleti sebészeti intézetének munkatársa, — írja a Práca című pozsonyi lap. Hubka módszerét elsőízben 1966-ban alkalmazták, amikor az Egyesült Államokban emberen hajtották végre ezt a műtétet. Azóta az Egyesült Államokban több sikeres szívbillentyű-átültetés történt. Dr. Hubka az idén Londonban tart beszámolót az általa kidolgozott módszerről a szívsebész-társaság ülésén. A csehszlovák tudós módszere a Szovjetunióban is érdeklődést keltett. A moszkvai szív- és érsebészeti intézet képviselői meghívták őt, hogy vegyen részt a Szovjetunióban a szívbillentyű-átültetéssel kapcsolatos első műtét előkészítésében. A szívtől eltérően, q szívbillentyűk komplikációk nélkül átültethetők, mert nem lép fel immunobiológiai reakció. Gondolunk a jövőre is. Ezért fejlesztjük szécsényi telepünket. Saját erőből egy üzemet építünk, ahol két új szolgáltatást: a háztartási kisgépek garanciális javítását, valamint a gépkocsik téli és nyári szerviz-szolgáltatását vezetjük be. Az új létesítmény csak 1969 májusában kezdi meg működését — mondja Hizsnyai Sándor. a vállalat igazgatója. — Mit válaszol a kérdésre Pántos István főkönyvelő? — Öt telephelyünk van. Részükre bizonyos önállóságot adtunk. A feladatokat saját maguk oldják meg, a kapott bér függvényében. Nagyobb lett a hatáskörük a fegyelmezésben, s megkapták az önálló munkavállalási jogot is. Mivel vállalatunk két fő tevékenységet folytat, kétféle árrendszerrel dolgozunk. A készáruknál maximált árakkal, a javítás-szolgáltatásnál maximált és szabad árakkal Az utóbbiakhoz tartozik a motorkerékpár-javítás és a különböző vasipari szolgáltatás. Maximált árral számolunk a háztartási kisgépeknél és az elektroakusztikai berendezések, gépek javításánál. A készáruknál nem adtunk engedményt, mert nem volt rá szükség, a megrendelők elfogadták az általunk megszabott árakat. A szabad árak kategóriájába tartozó szolgáltatásoknál voltak árviták. Eleinte a Mechanikai Művek sokallta a garanciális szolgáltatásért kért összeget, később belátta, hogy nem tudjuk olcsóbban elvégezni. Jelenleg nek meg a holnap vitánk van a Csepel Motor- zásáról. kerékpár-gyárral. Amennyiben Venesz Károly ragaszkodik álláspontjához, nem tudjuk vállalni az általa forgalomba hozott motorkerékpárok garanciális javítását. Az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnál viszont igazgatónk áron alul vállalta a garanciális javítás elvégzését, mert az közvetlen lakossági szükségletet elégít ki. — Hogyan látja feladatát az új helyzetben Szalai Tibor, a salgótarjáni autójavító üzem vezetője? — Ügy kell dolgoznunk, hogy a lakosság elégedett legyen velünk, ugyanakkor mi és a vállalat is megtalálja a számítását. Huszonegy tagú kollektívánk minden tagja ért az autó- és motorszereléshez. Ha anyagot kapunk, nem lesz akadálya a havi százezer forintos terv teljesítésének. Kötöttünk egy szerződést az AUTÓKER-rel, amelyben vállalta az alkatrész-ellátást, millió 200 ezer forint értékben. Ha teljesíti ígéretét, akkor tovább tudjuk csökkenteni az átfutási időt. Ez nálunk jelenleg a gépkocsiknál négy, a garanciális motorkerékpároknál nyolc nap. Műszakilag fel készültünk az átfutási idő csökkentésére. Ennek előfeltétele, ismétlem: a jó alkatrész- ellátás. Az autó-tulajdonosok érdekeit szolgáljuk, amikor bevezetjük a szerződéses viszonyt. Aki velünk szerződést köt, az az általa megjelölt időpontban hozhatja 2-es szemlére a kocsiját. Előnyös neki, mert nem kell várakoznia, de jó nekünk is, mert ily módon biztosítani tudjuk a folyamatos munkát Az út, amelyet választottak sok jóval biztat, sikereket ígér. S ami igén tiszteletreméltó: a ma gondjainak megoldása közben sem feledkez- megalapoFaluról falura S*«vojlíPiel a bánvaiáros peremén A Nagybátony—Macon- kai Búzavirág Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlése higgadt, nyugodt hangulatban zajlott le. Ügy érzem, nem haragszanak meg sem a bátonyiak, sem a maconkaiak, ha megírjuk, az igazságot: a korábbi közgyűlések sokszor feltűnően „izzó” hangulatára is visszaemlékezünk. Most azonban minden másképpen történt. A tagok fegyelmezett érdeklődéssel végighallgatták Kiss József tsz-elnök beszámolóját. s olyan egyetértéssel vették tudomásul az elhangzottakat, hogy a kívülállónak most már — mint mondani szokás — az szúrt szemet. Ám a közgyűlés után, amikor „provokáltam” néhány jelenlevő tsz-tagot, meggyőződhettem a teljes egységről, egyetértésről. Persze az sem ártott volna, ha a tagok közül többen is elmondják véleményüket. nemcsak ketten- hárman. S különösen hasznos lett volna a jószándékú bírálat és a konstruktív javaslat Wétf sok a gond Az egyesült termelőszövetkezetben nem tartanak még ott, hogy kimondhassák a gazdálkodásra: minden rendben van. Félreértés ne essék, elismerés illeti a tagokat, vezetőket az elért eredményekért, de sok még a gond a közösben. S ezt nem tagadják sem a tagok, sem a vezetők. — Kisebb-nagyobb nehézségek akadályozták a munkánkat, de mégis sikerült újabb lépést tenni előre — mondja Kiss József, ahogyan az a zárszámadó közgyűlés beszámolójában is szeValamit vissza is adni... önmentő-készülék, biztonsági lámpa, műszerek és egy aknásztáska. Teljes felszerelésben járja az akna körüli vágatrendszert a biztonsági mérnök. Hőmérsékletet mér, majd a betonfalból kiálló vas- csövön keresztül a gázt ellenőrzi. A furcsa füstszag még érezhető most is, de az iszap, legyőzte, elfojtotta a tüzet. Ha kell, még adnak, neki homok és cement keveréses iszapot. A berendezés készen áll, bármelyik pillanatban üzembe helyezhetik. Ha gyerekkorában megkérdezték Mátraszelén Vincze Jóskát: mi leszel?, így válaszolt: mi lehetnék, bányász. Az is lett, már idestova harminc éve. Amikor először indult munkára, alig múlt tizennégy éves. Vágta, lapátolta a szenet, mint a többiek. Csendes, szerény, vékonyarcú ember ma is. Mindig azt tette. amit rábíztak, nem lázadozott soha a munka ellen. Azt hinné róla az ember, nem is történt semmi különös az életében. Ö is úgy mondja — rendkívüli dolgok nem történtek, de azért van ami említésre méltó. December végén felszabadult Mátraszele is. Január 1- én az alakuló ülésen lett párttag 1945-ben. Az ifjúsági mozgalomban vezetőnek választották. Ma is részleteiben emlékszik az összejövetelekre, színdarabokra, társadalmi munkára, amiben részt vett és amit szervezett. A falu kultürotthona is emlékezteti rá, ha arra jár. Aknásziskolára küldték, onnan meg egyetemi előkészítőre. A Népköztársasági Érdemérem arany fokozatával tüntették ki. Négy év a dolgozó tagozaton. Kettő Budapesten, kettő Sopronban. A mérnöki oklevél után minisztériumi irányító levél a Mát- ravidék szűcsi bányaüzeméhez. Éjjel riasztották az üzemmérnököt. Baj van! Azonnal induljon autóval és szedjen össze bányamentőket. Vízgőzrobbanás! — Sikerült összeszedni őket, azután leszálltunk a légakna létráján a bányába. A robbanástól négyen teljesen összeégtek. A gáz meg elárasztott egy egész bányamezőt, ahol 27 ember fulladt meg. Huszonnégy órát töltöttünk el egyhuzamban a mentésnél, azután hat óra pihenő után újabb 16 óra következett, de sajnos ezeket az embereket már nem tudtuk megmenteni — mondja és szomorúan hozzáteszi: — Soha életemben nem felejtem el a szűcsi szerencsétlenséget. Nagyon sokszor újra átéli az ember és ilyenkor összeszoi’ul a torka. Hét éve már, hogy Vincze József visszakerült oda, ahonnan elindult, — Kányásra. Egy évig volt a műszaki osztályon, egy évet Szorospatakon aknavezetősködött... Hányáson szellőztetési mérnök, ezenkívül újítási megbízott és a mentőállomás parancsnoka volt. — Éjjel tizenegy órakor riasztottak 1962-ben. Ég az aknapillér! Három heti kemény munkával fojtottuk el a tüzet. Sokszor tizenhat órát Is dolgoztam abban az időben. Hol az egyik, hol a másik műszakon szálltam be. Leisza- poltuk a területet, és most ismét azt kell tennünk — mondja. Január óta biztonsági mérnök Vincze József Kányáson. A megelőzés a fő feladata, ami örökös készenlétet követel. Soha nem lehet tudni, mikor támad valamelyik állandó ellenség: a tűz, a gáz, vagy víz. Szabad idő? Olyan is van, de elfoglaltsága akkor is kerül. Párt-végrehajtóbizotteági tag, munkásőr. Ezenkívül a marxista esti egyetemet is elvégezte, most meg propagandista előkészítő tanfolyamra jár. Jövőre ismét pártoktatási tanfolyamot vezet. Ilyen „másodállása” mindig volt. Vincze Józsefet, a kommunista mérnököt becsülik, szeretik az emberek, munkatársai. Nem adták méltatlannak a Bányászat kiváló dolgozója kitüntetést, a három kiváló dolgozó oklevelet és a két jelvényt. Legutóbb, a már korábban kapott két oklevél mellé megkapta a kiváló munkásőr jelvényt is. Mindezekről a következőképp vélekedik: — Én nagyon sokat kaptam ettől a rendszertől. Becsületbeli dolog, hogy az ember igyekezzen vissza is adni, amennyit csak lehet Bodó János repel. — Elegendő a megalakulásra visszatekinteni. Egyik üzemegységben sem voltak gazdasági épületeink, de erőfeszítéssel és állami hozzájárulással leküzdöttük a legnagyobb gondokat. Ennek köszönhető a fejlődés az állattenyésztésben. Tavaly például megvalósítottuk a mesterséges borjúnevelést. A növénytermesztésben pedig a kalászosok termésátlagaival lehetünk elégedettek. Ha alaposan megvizsgáljuk a Nagybátony—Macon- kai Búzavirág Tsz sajátos gondjait, könnyen ráakadhatunk a tipikus nógrádi problémákra. Városperemi, s nem is a legjobb talajon gazdálkodó tsz, érvényesül a bányászat munkaerőt elvonó konkurrenciája. A tagság magas életkora a kedvezőtlen talajadottságok is befolyásolják az eredményeket. S ha fejlesztik az ipart Nagybátonyban, akkor a tsz vezetőinek, tagjainak még többet kell tenniük, hogy vonzó, ösztönző legyen a tsz, a jövedelem. Á szövetkezet gondjai közé sorolhatjuk az alacsony termésátlagokat is. amelyek azonban nemcsak a kedvezőtlenebb időjárás következményei. Különösen szembetűnő ez a kukoricánál, burgonyánál, de a takarmánynövények átlaga is jobb lehetne. A kertészeti növények termesztését kívánatossá teszi a közeli bányaváros piaca. Am ezt a jó lehetőséget nem használja ki a termelőszövetkezet. A MÉK-kel kötöttünk szerződést — mondja Brachtl János főagronómus. — Közvetlenül, á bányavárosba nem értékesítünk. Az áru előbb „felutazik” Salgótarjánba, s onnan kerül vissza. IVapontfa friss zöldségei, gyümölcsöt Ez furcsa! Vajon miért nem lehet szerződést kötni, amely biztosítaná, hogy a nagybátonyiak friss árukat kaphassanak? A városi körülmények között élő emberek jogosan kívánják meg, hogy naponta friss zöldséget, gyümölcsöt találjanak a boltokban. A kertészet következetes fejlesztése viszont a szövetkeze« tiek munkalehetőségét és árbevételét növelné. S mindkettőnek nagy a jelentősége, hiszen az sem mindegy, mennyit fizet a szövetkezet tagjainak. Nagyobb bevételeket viszont csak a nagybátonyi körülmények közt jobban jövedelmező üzemágak előrelátó fejlesztése, termelékenyebb művelése biztosíthat. Kétségtelen, hogy tavaly sikerült a tervezett fölé „tornászni” a tényleges jövedelmet. Azonban a szövetkezetiek elégedettségéről csak viszonylagos értelemben lehet szólni. A közös gazdaság még mindig a gyengék közé tartozik, s nem nélkülözheti az állami segítséget. Viszont saját erejének, lehetőségeinek latbavetésé- vel a jelenlegi szintnél magasabbat is elérhetne. — Csak annyit oszthatunk szét, amennyit megtermeltünk. S a felhalmozás mellett a tagok jövedelmét is szeretnénk emelni — mondja az elnök, szinte szóról szóra idézve a közgyűlési összefoglalóját. — Fel kell tárnunk a tartalékokat, s minden tagnak, bedolgozónak fegyelmezetten, becsülettel kell dolgoznia. Tettekre váró kérdések Végre sikerült kialakítani egy biztonságosabb takarmánymérleget. De vajon mi az oka, hogy még nincs határozott irány az állattenyésztésben? Hiszen ezen a tájon jövedelmezővé lehetne tenni a szarvasmarhatenyésztést, a juhászat pedig jelenleg is — egyedülállóan — nyereséges. Vagy például miért nincs a termelőszövetkezetnek számottevő segédüzemága? S miért áll második éve kihasználatlanul Ma- conkán a több ezer férőhelyes baromfiól? A tenniakarás eddig sem hiányzott ebből a közös gazdaságból, mégis nehezebbek az előrevivő léptek, mint másutt. Pedig valószínűleg itt is sok jó elképzelés látna napvilágot, ha a tagok is kicsit többet törnék a fejüket megoldásokon. Pádár András Extra exportcikk Terjedelmes lenne a lista, ha felsorolnánk, ki mindenkivel tart kapcsolatot a magyar ipar és kereskedelem. Van néhány extra exportcikkünk is. Ezek közé tartozik például a mű- konty és a paróka, amelyet elsősorban a nyugat-európai szalonok vásárolnak szívesen
