Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
1968. Január 7 . vasárnap N6GRÄD 9 Bárány Tamás Két keleti mese ßARANYI FERENC: Hó'álntaint És hó esett a tiszta víztükörre, a pelyheket nagy hullám kapta ölbe, és vízzé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon, nem volt fehér a táj, csupán a parton, a víz színén fehérlőn nem maradt nyom. Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyliek nem növelik, csak terhelik a lelked, és eltakarják szépségét színednek. Hó-álmaim örvényeidbe hullnak, s örvényeid havamtól gazdagulnak, midőn ijesztő messzeségbe futnak. Az életem csak benned folytatódhat, ez sorsa rég — ha vízre hullt — a hónak, belédhalok, hogy éljek, mint futó hab. Kergatőztek az örvények pörögve, rohant az, ár a végtelen ködökbe, cs hó esett a tiszta víztükörre. AZ ÚJJÁSZÜLETETT díván visszaélhetnek. Jer, írjuk ősz- — Szálúm. Engedj, borászé ezeket az emíreket! tóm! Leültek a kert egy kies zu- akarsz, testvér? Csak a mindenható Allah gába. és Dzsafár írni kezdett. A vonatot vezetnL tudja jobban, de nekem igy idő múltán elkészült a listá- A masiniszta rámeredt, mesélték: val és átnyújtotta a kalifá- ” Mit mondasz , _ „„ A váltoor ott állt már a T örtént egyszer, og. , . csapoknál, szelepeknél, és run ar-Rasid kalifa megelé- Hány név van rajta? - húzta az lndít6kart A vonat gelte az o szivében kamará- kérdezte Harun ar-Rasid. ÍOTnT1,.,', rándulással megug- . , .. ,, iszonyú sainak gonoszságát. Elhatároz- _ Tizennégy, ó. igazhívók rott# ta hát. hogy mindazokat elta- királya — mondta Dzsafár. és _ Mit csinaisz? — üvöltőt vohtja Környezetéből, , akit. a szeme furcsán megvillant -............... — n em méltók a kalifa tanácsurának magas méltóságára. Hívatta nagyvezírjét. Dzsafár fel rémülten a másik. A kalifa ránézett. — Vezetek! — kiáltotta a — Helyes Tizenötödiknek sínváltó; szeme fény lett. — K! «*» “ “• SgdL? ‘ V” vSot « JLS közöttük' nem vagyon:, ti mosi Aleppő — A J’SSKL.DK endő. — Először is -------... U ~Kr - d k,U «■*»• '™*» »«■ W* > pillanatban «^kúsznak én térítettem jó igazhívők fejedelme, Összeírták a listát: a hatvan kamarás közül azokat. kezéhez idegen"pénz" tapad: négy man^^kkal & Dzsafárt Allahm."ST mertTdóollk akik megvesztegethetők. megragadtak. A üzennegy ka- irméj., tt i . . ^ i-oiifa marást még aznap este szám— He.yes — intett a hajta fizte Harún ar_Rasid. Dzsafár A vonat rohant, rohant, — ezekre nincs szükségünk. al.Barmakit IX,dig harmadnap egyre gyorsabban, hogy szinte Kikre gondolsz, Dzsafar. lefejeztette. szédült alti látta — aztán . egyszerre csak váratlanul pövail naiuaidü aualu oto*. immár a mepveszteeéthető ki- ékelni kezdett, és meglassult akikről biztosan lehetett tud- ^a futás. Alig néhány mérföld ni, pénzért mindenre képesek, csapongó, ostoba es hatalom- m _ már Ezeket, az embereket az igaz- ehf emirek nelkuk . hívők ura száműzte. ^ Ví*rt esteiig tűre- _^aoot.4i a Vuuat; AVi« L egközelebb azokat írták |emmel, de egyetlen lélek sem |nit csináljak? _ kiáltotta össze Dzsafárral, akikről hír- ePett - a erem J • sínváltó kétségbeesve, lett, hogy a bornak, nőnek SÍNVÁLTÓ ÉS A — Fűtsed fel a kazánt — nem tudnak ellenállni. Jó né- MASINISZTA intett a masiniszta, hány ilyen kamarás is akadt, köztük a nagy borissza Abu gott. — Lassul vonat! Most a A SÍNVÁLTÓ ÉS A MASINISZTA — Jó. de hogyan kell? — Muvász, a költó. Bárhogy fájt . » ■ történetet bátyámtól kérdezte a másik, is a kalifa szíve, ezeket is hallottam, o irgalmas szívű A mozdony alig mozgott száműzne eanír, aki ifjúi evei legszebbi- mar. majd hirtelen nagy döc. 1 ‘ , , „ ^ót Allahnak tetsző, szorgos cenéssel megállt, s csak pö— A butákkal sem me- munkálkodással töltötte, a fékeit, fújtatott. gyünk messzire! szolt egy Bejrút—Damaszkuszi vasút __ Allah n apon Harún ar-Rasdd, palo- ém'tkezésén Végre eliött a Allah nevére mondom: tája kertjében sétálgatván. epiílíezésen- vé^e tíJoW- - 3 ez svaidat! _ üvöltök . taja Kertjében sétálgatván. — napja annak, hogy az Iszlám Un£r tü Jere, Dzsafar, írjuk össze, kik e két virágzó rózsája közt el- szabtam meg az útiért a tök-ostobák! indulhasson a vonat. szabtam meg az útját! A masiniszta most odaléSok-sok név került ujfent a Bejrutban szinte az egesz melléje szenet dobott , lajstromba, közöttük a királyi varos ott tolongott, ott szórón- tŰ2Xe> a tűznek huisatot adott. barem két aghaja es - a la- gottaz indohaz korul, rezes- mire a kazán újra dorombolni ralyi kincstár két emirje kö- bandák muzsikájától zengett a kezdett s a mozdonv meg- zül az, akinek penz_ sosem ta- felhőtlen ég fezek és tarba- megrázködott. A vezető ekkor padt kezehez. A másikát mar sok repkedtek levegőben, pe- meghúzta az indítókart. a legelső alkalommal száműz- tárdák durrogtak, amint a .. ték, mert köztudottan enyves- legeslegelső vonat lassú, mcl- . , Arfa, roeSFunJc, . an!elTe kezű volt. tóságos gördüléssel elindult. ^ akaTt'a^’ ^Sazhitű testvérem _ , — szolt aztan, amikor a voMost már nem sok kamarás Baalbek városánál ket.eha- nat mdr elindult. _ És ha ü lt a divánban, hiszen sem a end a vágány, balra Aleppó akarBZ ideállhatsz a helyem- kicsapongók, sem a buták, felé tart, jobbra Damaszkusz- re Fejemre és szememre: sem a megvesztegethetők nem nak kanyarodik. ^ A vonat el- aem nagy dolog, amit csiná- voltak ott. Csupa olyan arc dübörgött a váltóőr házacska- lok Csak épp e]dbb meg kep nézett vissza az igazhívők fe- ja mellett, aztán rárobogott a jedelmére, aki e bűnöktől s Damaszkusznak forduló sínfogyatékoktól mentes volt: A párra. A váltóőr ott állott he- *■“— hadsereg három vezírje, a lyén, zászlócskájával tisztel- nagymecset főimámja, tulaj- Sett, majd amikor az utolsó dón öecsei és sógorai... kocsi is átzakatolt a váltód, Egyik díván után a kalifa hatalmasat fújt sípjába, félrevonta a nagyvezírt. A vonat megállt, a moz— Mindenkire gondoltunk, úonyvezető kinézett, jó Dzsafárom, csak azokra — Mi van, testvérem? nem, akik hatalmunkra tör- A sínváltó már ott állt a hetnek, s akik a jogtalan mó- mozdony mellett, s felkapasz- don megszerzett hatalommal* kodott rá. IVÄNYI ÖDÖN RAJZA Barna Tibor Fogadalmaim Én is úgy érzem, ideje változtatni jellemem bizonyos előnytelen vonásain, a különböző káros szokásokon, szenvedélyeken, amelyek árnyat vetnek rám, csökkent értékűvé tesznek mások előtt. S mi a legcsábítóbb alkalom ilyen nagyhorderejű elhatározások kivitelére, mint az új esztendő. Azt új esztendő as újjászületés érzetét kelti az emberben. Szilveszter éjjelén megtelik az élet nemes érzeteivel a szű, az ember elhatározza: az új évben másképp lesz minden, mint addig volt. Nosza, lássunk hozzá szaporán, ne késlekedjünk. Fejest kell ugrani a vállalkozásba, s akkor minden megy, mint a karikacsapás. Gondolkodás a tett halála ___ ami k ésik — múlik — mondja a bölcsesség. De ha én most bölcsességeken elmélkedem, tényleg mi sem lesz a javulási szándékból. Azért nem muszáj elkapkodni a dolgot, csak úgy, hebehurgyán, ész nélkül... A nagy sietség nem vezet jóra. Hamar munka ritkán jó! (Na. már megint filozofálok, ahelyett, hogy ügyeim szisztematikus rendezéséhez látnék). Vegyünk csak sorra, mindént. Legjobb, ha listát készítek a teendőkről. Kezdiük talán azokkal, melyekre körzeti orvosom szokta csóváim gyakorta a fejét. Ezek közt elsőrenden a falánksággal kell leszámolni. Bizony, pajtikám, nem vagy már húsz esztendős. A te korodban — negyvenötön túl —, minden falat kétszeresen meggondolandó, és megrágandó. S a meggondolás az még csak hagyján, de ami a rágást illeti, egyszeresen sem könnyű feladat. Hiába!... Hullanak szépecskén a csikó- fogak, a meglevőket is tömet- ni, koronáztatni, agyusztáltat.- ni kellene. Véssük csak fel pirossal aláhúzva: a szájban generáljavítást! így ni. Mindjárt más lesz az emésztés. Hiába na, ha rossz az őrlő malom, az epe sem bírja vég nélkül a strapát. Néha szinte azt érzem, hatalmas terméskő ül a gyomorszájam tájékán, — zacskószám szedem a bikarbónát, literszám iszom a keserűsó oldatot. Ezen okvetlenül segíteni kell. És itt van továbbá a dohányzás. Már Csehov doktor megmondta, mennyire ártalmas. Igen, véget kell vetni az önpusztításnak. Ráadásul igen költséges passzió. Ha kiszámítanám, mennyit füstöltem el életem során, szép kis családi vityilló jönne ki az összegből. piroscserepes, füstölgő ké- ményű. Gyerünk törlendők listájára a cigarettával. De, ha már itt tartok. jó lesz a kávé adagot is minimumra venni. Utóbb heves szívzörejeket észlelek. És ki tudja, ha szükség kívánja akad-e balek kölcsönbe adni saját szívét és számíthatok-e Barnard professzorra. Hátha épp Johnson tüneteiben konzultál, aki mégiscsak nagyobb fej, mint szerénységem. Felírandó tehát: a napi nyolc dupla kettőre redukálandó. Különleges világnapokon, Napfolt-tevékenységek idején csak cikória, vagy zaccból főzött fogyasztható. Ugyanez érvényes pénztárca-, vagy érszű- kületi tünetek esetére is. Na, lássuk tovább ... Kétségtelen, hogy ideje felszámolnom néhány jellembeli gyarlósággal is. Igaz, nem vészesek; alapjában talpig tökéletesnek tartom magam Inkább a világ kedvéért, amely némely magatartási normákban szeret pálcát törni fölöttem. Szememre vetik többek közt, hogy kerülöm a határozott színvallást bizonyos dolgokban, teszem azt, egy színházi est műbírálatában. Hogy kedvezek azért, mert csinos volt az illető művésznő. Vagy azért más esetben, mert a művésznő férje ex céllövö- bajnok. Az ilyen gálád gyanúkra keveset adok. A vadas kódoknak megfelel helyettem a Holdvilág esti fényben című operettről írt legutóbb' kritikám. A primadonnát úgu ízekre szedtem, hogy rendező legyen, aki összerakja. A.rrnl aztán igazán nem én tehetek, hogy szegényke ráadásul csúnyácska is. Állítólagos jellemgyengém továbbá, hogy feletteseim minden szavát kritika nélkül helyeslem. Teljesen alaptalan a vád. Mert kérdezem elsőnek: nem azért főnök valaki, hogy jobban tudjon mindent a szürke átlagnál?! És másodszor: igenis, én a múltkori munkaértekezleten is bátran, plénum előtt jelentettem ki: a vezetőség intézkedései széles koncepcióra, gondos körültekintésre, a feladatok hibát- Ián értelmezésére vallanak. Persze, mindig akadnak kákán csomót keresők. akik többet vélnek tudni másoknál, szóval: papibbak a pápánál. De magukra vessenek. Majd bolond leszek egy-két vezetési baklövést hány forgatni, vásárra vinni a bőröm. El kell ismernem viszont, hogy utóbbi időben némileg megcsappant a személyem iránti becsülés. 'tegnap például a főnök szobájából hallottam kiszűrődni a nevem, s nyomban utána a következőt: „AZ az óvatos duhaj ...” És pont a főnök mondt Akinek mindig teljes mellszelességgel mondtam meg véleményemet vezetői zsenialitásáról Pedig, ha tudná!... ha tudná.!. No, majd változtatunk a dolgokon. Űj ember lesz ' ebben is. Csak rá ne fázze:: aztán! fáéit, ha én egyszer kinyitom a szám!. ■■ Hiába no. az ember jelleme próbák hevében edzőtlü:. Csak az r gondom: érdemes e arra a pár évtizedre? Mert, mi ’ehet nekem hátra?... Százti:, százhúsz év. ha talán ...? Addig már guggolva is ki bírom. így, ahogy vagyok. Muj tökéletességemben. 1
