Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-19 / 15. szám
19fiß. január 19. péntek MÖGRAD 3 Próbaüzem Szorospatakon Exporttermék lehet belőle... Fejlődésünk követője Gazsi Zoltán, a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat főmérnökének arcvonásai megfeszülnek. A függőakna kijáratánál fölbukkant egy teli csille. Előrehajolva figyel valamire. „Még mindig nem elég érzékeny” — mormogja, és felegyenesedik. Néhány szót vált Makalicza Józseffel, a szolgáltató legjobb szocialista lakatosbrigádjának vezetőjével. A riporternek közben Magyarffy Károly, a Nógrádi Szénbányák Vállalat beruházási csoportvezetője magyaráz: szalad egy forgó korongra, néhány másodpercre eltűnik az automatikus csillefordító torkában, a szén leomlik a föld alatt futó végtelen szalagra, a csille fut tovább — a gravitációt egyelőre még emberi erővel is segíteni kell — aztán erélyes körönök kapaszkodnak az alvázba, egy korongon megint az aknatorony bejárata felé fordul, csattanás, és az üres csille eltűnt a bánya szüntelenül éhes gyomrában.' Az egész folyamatot a felszínen egyetlen ember szabá— Mit tesznek, hogy a bánya termelése gazdaságos legyen? — Ahhoz el kell érni legalább a napi százvagonos termelést. — Tehát? — Folyamatban van a Szeptember hatodika és a Katalin aknaüzem földalatti összekötése. Ézerkilencszázhetvenegy végére ez a berendezés — de akkor már kascserével, két csille helyett négyet mozgatva fel és le —, szállítja mindkét bánya szenét a felszínre. Napi százötven vagonnal. A termelés maximális koncentrálásával, Katalin és Szorospatak összekapcsolásával az üzem rentábilissá válik. Most mintha már Gazsi Zoltán sem lenne olyan ideges. Rágyújt egy cigarettára. Mellészegődöm. Nem tévedtem, a főmérnök elégedett. — Az volt a tervünk, hogy harminc teli csillével kipróbáljuk a csilleforgalmi berendezést. Sikerült a próba. Kisebb hibái vannak, de az már látszik, hogy amit vártunk tőle, azt tudja, tudni fogja. Én most töbszörösen is örülök. Ez az automatizált berendezés egy volt évfolyamtársamnak. Fazekas Sándornak, a Bányaterv tervezőjének a diploma- munkája. A szolgáltató üzemben ez az első ilyen nagyteljesítményű teljesen önműködő rendszer, amit megépítettünk, s hozzá tehetem, az országban is az első. Voltak, akik kételkedtek benrte, megbirkózunk-e a feladattal. Megbirkóztunk. És a berendezés jól dolgozik, február elsejétől megkezdhetik üzemszerű működtetését Végül: a mi munkánk kísérlet is. Az érdeklődés iránta igen élénk. Ha minden jól megy, nincs kizárva, hogy a szoros- pataki automatikus csilleforgalmi berendezésből exporttermék lesz. Csizmadia Géza Ebben az évben alakult A balassagyarmati városi tanács tervcsoportjának feladatáról Balassagyarmaton, a városi tanácson január 1-én megalakult a tervcsoport. Vezetője Mészáros Istvánná közgazdász, akinek munkáját Szakács Ferenc műszaki technikus segíti. A csoport feladatáról Mészáros Istvánnét kérdeztük. — A tanácsi gazdasági tervezéssel kapcsolatos feladatokat kell ellátnunk. A tervjavaslatok előkészítése és ezek közgazdasági elemzése is ránk hárul, ugyanakkor a már jóváhagyott, részletes tervekkel kapcsolatos munkákat is mi végezzük el. Feladatunk többek között a városfejlesztési alap felhasználásának előkészítése, bonyolítása, s a városban történő beruházások koordinálása, az információk begyűjtése, a tervellenőrzési feladatok, a tervezések osztályozása, — Milyen konkrét munka áll az első hónapokban a csoport előtt? — Január végén jóváhagyják az idei fejlesztési alap összegét. S ekkor az ez évben induló beruházások — a városi rendelőintézet, a Dózsa György úti nyolctantermes iskola — szerződéseit készítjük el. Balassagyarmat "hároméves várospolitikai tervéről a tanács csoportjaitól befutott véleményeket, kívánságokat ösz- szegezzük és a pénzügyi fedezetnek megfelelően igyekszünk ésszerűen összefogni. A városi tanács egyébként áprilisban tárgyalja, illetve véglegesíti a hároméves várospolitikai tervet. A nyár folyamán már a negyedik ötéves terv előkészítéséhez készítünk információkat, gyűjtünk adatokat — mondotta Mészáros Istvánná közgazdász. Tizenkétezer ember dolgozik megyénk bányáiban, üzemeiben és vállalatainál csökkentett munkaidőben. Az újévi ajándékként kapott kedvezmény, az állami politikának abból az elvéből és gyakorlatából fakad, hogy az ország vezetői nem késlekednek olyan intézkedéseket hozni, amikor eljön az ideje, amelyek félreérthetetlenül tanúsítják: a jó munka gyümölcsét a munkáját jól végző, alkotó ember élvezi. Ki gondolta volna, hogy a IX. pártkongresszuson elhangzott javaslat megyénkben ilyen gyorsan a megvalósulás útjára terelődik. Igaz, a bányászatban objektív okok is közrejátszottak: a széntermelés csökkentése, az egyéb energia- hordozók előtérbe kerülése, de közel járunk a valósághoz, amikor hangsúlyozzuk: az előbb említett objektív okok csak siettették ezt a folyamatot, a feltételek mielőbbi megteremtését. A munkaidő-csökkentést megyénkben is ott vezették be elsőnek, ahol a legnagyobb szükség diktálta, s ahol erre a lehetőségeket a korábbi időszakban már jó munkával megteremtették, tgy került sor a nagybátonyi bányaüzemekben tavaly, a második félévben a csökkentett munkaidő bevezetésére. Azóta sikerült megvalósítani a feltételként megszabott kettős célt: nem csökkent a termelés, a dolgozók is megtalálták számításukat. Például december végére, a földalatti produktív teljesítmény 22 százalékkal volt nagyobb, mint a munkaidő- csökkentés bevezetése előtt, az egy műszakra kifizetett bér pedig 30 százalékkal növekedett. Ilyen számokat még nem tudnak felmutatni sem a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalat, sem pedig a Balassagyarmati Porcelángyár dolgozói, mert ők csak 1968. január 1-től élvezik a munkaidő-csökkentést. Jelentkezik azonban egy probléma: nyugodjunk bele, hogy mindenki egyéni ízlésének megfelelően töltse a szabad szombatokat, vagy próbáljunk olyan kulturális programokat összeállítani, hogy ki-ki a tetszésének megfelelően válogathasson. A vélemények megoszlanak. Egyik-másik művelődési otthonunk azonban már felismerte az új helyzet nagy lehetőségét az ismeretterjesztésre, a szórakoztatásra. Jelenleg a hogyan, kinek, mikor és mit kérdésekre keresik a megoldást. Korai volna még kimondani: a spontán programokat tereljük a tervszerűség iránvá- ba. de az sem volna hehies, ha tétlenül várakoznánk 4 menőidig keresésénél nem szabad elfeledni: a szab*d- idő-f elhasználás mindenkinek egyéni joga és ügye. Csakhogy már most vannak menjemizések. ame’'tek elgondolkodtatnak. Azt mondják: egyesek nem pihennek majd. hanem másutt dolgoznak, Haszontolan- sáookra fecsérelik e' t- bőd, időt stb. Fzek * kijelentések nhhgi té-*' ■’ "-óznak. hogyi nem látlak biztosítottnak. hogy pihenés-e és szellemi felfrissülésre használják fel a termelésből elvett sok ezer órát. Egyet már most is látunkt a csökkentett munkaidő bevezetésével nemcsak örömet szereztünk a dolgozóknak, hanem újabb problémák, gondok, tennivalók sokaságát indítottuk el. Ügy látszik ez velejárója szocialista fejlődésünknek. akárcsak a rendszeres gyarapodás, a kevesebb gonddal járó élet. Venesz Károly \ A csillefordítóban körlemez továbbítja a csillét. Képünkön: a próbaüzemelés első csilléjét segítik rá a körbukta- • tó vágányra (Koppány György felvétele) Nagylóci boszorkányok — Az automatizált csilleforgalmi berendezést még tavaly kipróbálták az . üzemudvaron. A szoros pataki Szeptember hatodika aknaüzem vezetőinek kérésére a szolgáltató gyorsított üzemben, több hónappal i határidő előtt, a helyszínen felszerelte: ezerkilencszázhat- vannyolc márciusa helyett a tavalyi év utolsó napján üresen „megforgatta” az egész rendszert. Aztán keresztül eresztettünk rajta üres csilléket. Ez az első nap — emlékezetes nap: január tizenhete- cüke —. amikor teli csillékkel megkezdődött a tulajdonképpeni próbaüzem. S hát nem csoda, hogy ilyenkor ki- seb-nagyobb zűrök adódnak. Például a csilleérzékelő, amivel most bajlódnak Gazsi meg Makalicza emberei. Másként viselkedett üres csillékkel, mint most. Be kell szabályozni. A hatalmas szénbunker épülete már készen áll, látni a gumi szállítószalag szüntelen fölfelé futását. A szénnel teli csille ebben a pillanatban kigördül a függőakna tornya alól, nekifut a pályának, rályozza, irányítja, ellenőrzi a sűrített levegős berendezés vezénylő pultjánál. Kocsis Mihály, az aknaüzem vezetője hol elsötétülő, hol felderülő arccal figyeli a próbát. — Mit vár az üzemvezető az új berendezéstől? — kérdem. — A „belövés” után .mindenekelőtt megtakarítunk ötven embert. A szén kiszállítása jelenleg a lejtős aknán keresztül, mintegy két ég fél kilométer hosszúságú kötélpályán történik. A szállítás teljes átterelése után ez az ötven ember szénmunkahelyre kerül. — Mit hoz ez a „konyhára”? — A Szeptember hatodika aknaüzem tavaly kétszázszázalékos költségszinttel dolgozott. Az Idén ezt százötvenre kell csökkenteni, kilencszázhet- venre százhúsz százalékos lesz a költségszint, akkorra a jelenlegi hetven vagon napi termelésről feltornásszuk magunkat kilencvenre. Ez egyébként ennek a csilleforgalmi berendezésnek' a mostani legnagyobb teljesítőképessége. Sallai Imre nevét viselik Az MHSZ Mátraszelén lövészklubot alakított; titkára Tóth Kovács Vilmos lett. A községben korábban MHSlövészkör működött, s az szép eredményeket ért el a legutóbbi járási versenyen. A bevonult fiatalok a honvédségnél jól hasznosították a szövetségben tanultakat. A klubtitkár a lövészszakosztály vezetőjének Kluka Pált jelölte ki. ' A mátraszelei lövészklub a megalakulása alkalmából Sallai Imrének, a munkásmozgalom mártírjánál? nevét vette fel. Janikénál életvidámabb fickót alig láttam. Két és fél éve minden fiatalságával, frisseségével totyog, gagyog, a jó meleg konyhában. Gyönyörűség ránézni. — No látja, ez a megrontott gyerek, — így Rozália nagymama. (Az alábbiakban két család ügyéről lesz szó; oelső ügyéről. Ezért nem írjuk meg, mi a teljes nevük.) — Megrontás? Ki rontotta meg? — Három boszorkány. Az egyik én vagyok. A másik Magdus lányom, a harmadik Mari lányom. Janika édesanyja Irén. Éopen megjött. A fiatalasszony vékonyka, eleven szemű. Nevetve mondja el. amin korábban annyit búsult, s bizonnyal könnyezett is. — Egyik injekciót a másik után kaptam, hogy ki tudjam hordani a kicsit, — kezdi. — Mondta a doktor, hogy a kezelés hat ugyan a gyerekre, de ha gyengélkedik, ne ijedjünk meg, nem súlyos a baj. Nekem Janika az első gyermekem, nem tudom, máséhoz gyakran jár-e az orvos; nos, a mienknél éppen eleget volt. Akkortájt mondja a férjem, hogy itt másról is lehet szó mint az injekció utóhatásáról. Ö bizony elmegy Párádra, a tudós asszonyhoz. Majd az segít! A parádi Margit néni — persze, nem ingyen — tudta mi a baj. Boszorkány verte meg szemmel a gyereket. De azért van ő, hogy lemossa a kicsiről az átkot. Patakvíz kell a tisztító szertartáshoz, amit csak éjféltájt szabad meríteni. Szükségeltetik még kilenc szem bab, meg macskatövis. A macskatövis főzetében kell a gyereket megfüröszteni, de a jövőben biztonság érdekében nem árt, ha a família is megmártózik. Egészen bizonyos, hogy ez a fiatalasszony nem űz csúfot a látogatóból; márcsak azért is biztos, mert sejtelme sem lehetett érkezéséről. Rozália nagymamát kerestem, szerettem volna egyet-mást megtudni arról a tömegszervezetről. amelynek ő a titkára. — Üljön csak nyugodtan, — biztat Irén asszony. — A televízió, a természettudományos világnézet, a sebészbravúrok korában végigcsináltuk azt a kutyakomédiát, amit avén javasasszony ajánlott. Tudja, szégyellem, de már a más okulásáért is bevallom: magam szintén megmosakodtam abban a macskatövises szamárságban. Anyósom, apósom házánál éltünk, én legyek a békétlenség oka?! A kis Jani — mint minden gyerek — máskor is be-beláza- sodott. Valószínűleg nem kell bizonygatni, hogy vagy a hasát csapta el, vagy benáthá- sodott. de apja — amint az édesanya elbeszéli — nem az orvos, hanem a tudós asz- szony véleményére volt kíváncsi. A néne felvilágosította a fiatal apát. hogy boszorkány nem egy ’ár-kel a testek és lelkek veszedelmére a világban, hanem aggasztóan sok. Boszorkánya válogatja, melyik mivel árulja el magát. — Nem sejtettem én, minek van átkötve laposkötéllel Janika kisdunnája, — veszi át a szót Rózái nagymama. — Csak megemeltem a szélét, mint afféle új holminak szokás, máris fölkiáltott a vejem: „Most lett vége a gyereknek! Itt a boszorkány!” Az a feneketlen ostobaság, amely szerint az a boszorkány, aki a szent jellel megjelölt dunnát legelőször megemeli, Párádról származik. (S, ha — történetesen — a családra egy hétig nem nyitja rá senki az ajtót, akkor a boszorkánylesők egyike sem veszi kézbe a gyereket. nehogy a dunna megemelésével megtörje a varázst?) Irén asszony nővére. Marika. azzal leplezte le boszorkányvoltát, . hogy testvére konyháján kést fogott egy — piros almára Magdus, — aki alig jut szóhoz a kacagástól, míg meséli —, csupán az által, hogy a tudós asszony jósolta három napon beliül sógoráékhoz , látogatott. Ez a helyes Magdus ugyan azt állítja, hogy a kölcsönpénzt ment visszakérni, — dehát Párádon másról okosították fel a sógort... — Higgye él, nem lehetett ép ésszel bírni azt a boszor- kányosdit, amit a férjem meg az anyósom játszott. Rengeteget töprengtem, amíg úgy döntöttem: Janikával együtt hazaiövök édesanyámhoz. — emlékezik Irén asszony. — Az őrület légkörében csak megőrülni lehet. És nekem fiam van. akiért felelősséggel tartozom. Jó lett * volna megtudni, voltaképpen mit is értenek azon 'Nagylóeon, hogy boszorkány. meg rontás. Verona nagymama — Irén aszszonv anyósa — valószín :!eg tájékozott az ilyesmiben. Már sötétedett, amikor konyhájában, varrogatás közben rábukkantam. — A boszorkány? — nézett rám csodálkozva, hogy ókulá- réját letette, — ál ugyan nem tudom, miféle az. Meg hogy rontás.? Miért kérdez tőlem, éppen tőlem ilyeneket? Macs- katövis az van, de . .. de csak van. — Fürösztötték-e benne a i unokáját? — Nem, csak úgy’ fíirösz- töttük. Mikor beteg volt. Meg is gyógyult tőle. — A doktor ajánlotta a fürdőt? . — Nem. — Hát ki? — A tudós asszony, — Ki az a tudós asszony? — Én nem tudom, a fiam volt nála. Már a tanácsházan sem titok, hogy Irén asszony és a férje október vége óta külön- váltan él. Addig is, míg a bontóper lezajlik, a fiatal aoa köteles gyennektartásdí.ial fizetni. Ennek ez a rendje. — Mit szólnak a lóciak a boszorkányhistóriához ? — Melyik milyen, — vonja vállát a vb-elnök. — Az egyik neveti, a másik bosszankodik rajta, a harmadik sajnálja az asszonyt meg a gyereket. Nagyon úgy látszik, hogy a mélységes szellemi sötétség áldozatai. Boszorkány, rontás, a huszadik század utolsó harmadában. .. Kíváncsi még valamire ebben az ügyben? ... Őszintén szólva nem bánom, hogy nem. Az embernek fáj a szíve, ha hall róla... Igaz is! Mit mondott be a rádió Blaiberg doktorról? Borváró Zoltán «
