Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-18 / 14. szám

19*?P. Január tn. c^frf.övtnk fc? rs o ff s Zsebbevágó kérdés Január első napjaiban, még a nagy hideg ellenére is rendkívüli érdeklődéssel mentünk kirakatokat nézegetni. Persze, nemcsak az új év modelljei, hanem elsősorban az új arak érdekeltek bennünket, az új árrendszer premier­jére voltunk kíváncsiak. Ameddig csak „elvi síkon” vetődött fel a probléma, sokunknak kevesebb izgalmat okozott mint most, a megva­lósulás stádiumában. Az új gazdasági mechanizmus hatása már valamennyiünk számára zsebbevágó kérdés. Január el­seje óta pénztárcánkba nyúlva kell véleményt mondanunk, tudomásul véve, hogy az árak egy része szabadon alakulhat mi több, egy és ugyanazon minőségű árufajtának az ára különböző üzletekben különböző lehet: más termékek árai bizonyos határig emelkedhetnek, illetve egy bizonyos ha­tárig csökkenhetnek; megint mások fix-árasok. Az új árak premierje — a fogyasztók hangulatának tükrében — kedvezőnek bizonyult. Az emberek nyugalom­mal és bizalomteljesen fogadták az árintézkedéseket. S ez a bizalomteljes, nyugodt hangulat mindenekelőtt annak tu­lajdonítható, hogy az 1967. évi áruellátás stabil volt, és az új év első heteiben is gazdag árukészlettel, bő választékkal találkozott a vásárló az üzletekben. Az új árakról min­denkinek saját magának kellett meggyőződnie, hiszen a sajtó nem vállalkozhatott arra, hogy a százezernyi fogyasz­tói cikkféleség megváltozott áráról hírt adjon. Voltakép­pen ezt nemcsak most, hanem a jövőben sem teheti meg. A bizonyíték legjobb fokmérői mindig a számok. Idéz­zünk néhányat belőlük. Január első tíz napjában az élel­miszercikkek forgalma 20—25 százalékkal, a vendéglátóipa­ri fogyasztás 8—10 százalékkal volt magasabb, mint az el­múlt év azonos időszakában. (A vegyes cikkek iránt kissé lanyhább volt az érdeklődés). Az élelmiszeripari termékek növekvő fogyasztását mutatják — az említett időszakban — a következők: a tej iránti kereslet 22 százalékkal, a vajé 29 százalékkal, a sajté 75—80 százalékkal növekedett, ami népélelmezési szempontból is nagyjelentőségű. A baromfi­forgalom Budapesten — az elmúlt év azonos időszakához hasonlítva — 50 százalékkal nőtt. A burgonya, a gyümölcs és a zöldségellátás megfelelő, míg egyes termékekből — így káposztából, gyökérből és hagymából — a kínálat kö­zepes. A kereskedelmi vállalatok a lakosság igényeinek kie­légítésére megfelelő készletekkel rendelkeznek, és ezeket az igényeket némileg emelkedő mértékben, javuló választék­ban ki is tudják elégíteni. S ha már a kereskedelmi vál­lalatoknál tartunk,- álljunk meg egy szóra. Január első nap­jaiban tapasztalhattuk, hogy egyes üzletek zárva voltak, de néhány nap múltán kinyitottak. Nos, ezekben az üzletekben rendkívüli figyelmet igénylő munka folyt, nem egy helyen szilveszterkor és újév napján is. Közel 50 ezer üzletben nemcsak leltároztak, hanem 220—240 ezer árucikket újra kalku­láltak és áraztak, ami a kiskereskedelmi forgalom értéké­ben számított mennyiségének mintegy felére, a termékek 70—80 százalékára terjedt ki. Az új árrendszer első tíz napja még nem alkalmas tanulságok levonására — talán még az első hónapok sem. A kereskedelem most ízleli az új árpolitika adta lehetősé­geket. A vállalatok is most alakítják ki üzletpolitikájukat. Nyilvánvaló, hogy az árintézkedések kedvező hatásait ha­marabb tapasztaltuk, mint a kedvezőtlenebbeket, amelyek hosszabb távon jelentkeznek, hiszen vajat gyakrabban vá­sárolunk, mint centrifugát. Az állami kereskedelem türelmet és megértést kért, hiszen megfelelő raktárkészlete van, s így nem lesz prob­léma a továbbiakban sem az áruellátással. Az új gazdaság- irányítási rendszerben a kereskedelemnek — még szeré­nyebb haszonnal is — a nagyobb forgalom az érdeke, mert ez biztosítja a nagyobb és rendszeresebb nyereséget, s így szolgálja a fogyasztók érdekeit is. (— s — a) lehet-e idegen aggyal élni? Napjainkban a flziológusok és a sebészek egyre többet foglalkoznak a gondolattal, hogy mikor tudják megvaló­sítani az agyátültetést. A kísérletek során megál­lapították, hogy az emlékezet központja áz agyvelö honi löki részében van. Műtéttel tehát könnyű hozzáférni. Elméleti­leg ebből az következik, hogy az idős embernek új „emlé­kező szubsztanciát” lehet ad­ni, ami biztosítja számára az új ismeretek befogadásának lehetőségét. Ezzel kapcsolatban felvető­dik egy fontos kérdés: hon-, nan vegyenek az orvosok agy­sejteket, hacsak nem ölnek meg ezért egy élő embert? Már régóta ismeretes, hogy úgynevezett tápoldatban bi­zonyos anyagok hozzáadásá­val eleven szöveteket lehet nevelni. Ráadásul ennél az eljárásnál a sejtek megőrzik sajátosságaikat. Remélni le­het, hogy a közeljövőben táp­oldatban sikerül agyvelő- anyagot is nevelni, s ezt azu­tán idegen agyba átültetni. Az utóbbi időben azonban teljesen új gondolatok is fel­vetődtek. Tudjuk, hogy az agy- és idegsejtek az embrió­nál csak az ötödik hónapban alakulnak ki véglegesen. Az ötödik hónapig még képesek osztódni. Ez annyit jelent, hogy növelni tudjuk e sejtek számát, ha az embrió ötödik hónapos kora előtt serkente­ni tudjuk osztódásukat. Ez bizonyos hormonok se­gítségével már ma is lehet­séges. Az állatkísérleteknél így határozott eredményt ér­tek el: sikerült megkétszerez­ni az idegsejtek számát. „Em'ékezési pira a“ Ribaminolnak nevezte el egy Los Angeles-i vegyi kutató intézet vezetője az általa ké­szített „Emlékezési pirulát”, amely állítólag 50—100 száza­lékkal emeli a kísérleti álla­tok emlékezési kapacitását. A preparátumot most embere­ken is kipróbálják. M. A. Félidőben a partokfatds Nem (érnek ki a kénjei lémák elöl Megyénkben mintegy öt­venezren gyarapítják politi­kai műveltségüket. Ez na­gyobb számú pártonkívülit is magában foglal. Az impo­záns számadat azonban sok­kal több, mint statisztikai adalék. Kifejezője annak a bizalomnak, amely a párt politikáját övezi. A felszaba­dult. nyílt légkör elméleti ér­deklődéssel párosul. A pártok­tatás tematikájában és szín­vonalában is sokat fejlődött az elmúlt évek során, Jobban igazodott az élet követelmé­nyeihez. Megyénkben a leg­magasabb szintű politikai képzést nyújtó esti egyete­men is az a cél, hogy az el­vontalak tűnő ismeretek szo­ros kapcsolatba kerüljenek korunk, napjaink megoldás­ra váró problémáival. Az egyetemen kívül tizenhárom­féle szemináriumon, tanfolya­mon foglalkoznak a hallgatók érdeklődési körüknek megfe­lelő témákkal, az ideológia, a politika, a gazdaságpolitika aktuális tárgykörében. Ezál­tal megvalósul a Politikai Bizottság azon határozata, amelynek célja a pártoktatás eredményességének, színvona­lának növelése. A tisztelet hangján kell azokról szólni, akik a pihenésre, a családra szánt idejüket megkurtítják. Elismerés ezért az áldozatért. De másról is szó van. Akik tanulnak, azok elsősorban nem is az áldozatra gondol­nak, hanem hogy gyarapodó tudással, biztosabban tudja­nak helytállni a mindennapi munkában, értöbb szemmel lássák az élet jelenségeit. Most a félév határán szük­ségesnek látszik néhány ta­pasztalat summázása. A tizennégyféle oktatási formán helyesen valósul meg az a differenciáltság, amely figyelembe veszi a hallgató­ság ismereteit, helyüket, munkájukat a társadalom­ban. A közgazdasági alapis­meretek tanfolyamán olyan alapképzettséggel nem rendel­kezők tanulnak, akik a gaz­dasági kérdések iránt érdek­lődnek. A témák címei is mutatják a tematika idősze­rűségét: a szocializmus építé­sének két szakasza: Gazda­sági törvények, Gazdasági mechanizmus. A vállalati gazdálkodás kérdései. A gazdaságpolitikai tanfo­lyamok ipari és mezőgazdasá­gi tagozatán aktuális gazda­sági kérdésekkel foglalkoznak1 a hallgatók. Több oktatási formán már olyanok tanul­nak, akik rendelkeznek poli­tikai alapképzettséggel, elmé­leti, ideológiai ismeretekkel. A szocializmus építésének kérdéseivel 130 tanfolyamon foglalkoznak, főként alap­szervezeti, párt- és tömeg­szervezeti vezetők. Űj szín­foltja a p á rt ok tat ásnak a magyar párttörténet tanfolya­ma. Hetvenen ismerkednek ezzel a témával, s jövőre a kiképzett propagandisták ugyanezt tanítani is fogják. A marxizmus—leninizmus esti középfokú iskoláin 815-en is­merkednek a marxizmus— leninizmus alapjaival. A kö­zépiskola részben biztosítja az esti egyetem hallgatóinak utánpótlását is. A szervezett oktatáson kívül gyakoriak az előadássorozatok, az elméle­ti konferenciák, ahol a veze­tő káderek ismerkednek a belpolitikai és a nemzetközi élet legfontosabb elvi és ak­tuális kérdéseivel. összesen 952 propagandista tanít a különféle szemináriu­mokon. tanfolyamokon. A 26 esti egyetemi tanár kivételé­vel társadalmi munkában lát­ják el feladataikat. Az idén a 952-ből 207 új propagandista lépett a politikai oktatás, ne­velés szolgálatába. Ez egész­séges felfrissülést jelentett. A propagandisták nagy többsé­ge évek óta végzi ezt a párt­munkát becsülettel és nagy odaadással. Jó képet mutat az iskolai képzettségük, álta­lános műveltségük színvonala. Egyetemet, főiskolát végzett a propagandisták 35,4 százalé­ka. Pártiskolai képzettséggel több mint a fele rendelkezik. 'Faluról falura Elesett emberek Az ember társas lény. Az emberi élet alapformája: a család, vagyis két ember kap­csolata. A sok család alkot­ja a társadalmat, amelyben az egyes embernek is helyei kell találnia. Ügy tűnik azon­ban, élnek sokan, akiket a sors a magányosság, a táre- talanság pályájára sodort. De vajon magányosak-e? Rési néni Mátramindszenten az egyik domboldali soron áll egy szép kétablakos ház. Itt éi Rézj néni, özvegy Miklós Sándomé. Kilencvenkét év szállt el fölötte. A faluban mindenki ismeri, tiszteli. Hosszú ideig segítette világ­ra a falu újszülötteit. Bábos- kodott, amíg a falusiak is rá nem szoktak a kórházra. A beszéd már nehezére esik, de tisztábban ejti a sza­vakat, mint a vele együtt élő Zsávkovszld Mária. Réz! né­ni. férje húsz évvel ezelőtti halála után — mivel a falu­ban senkije sem volt — eltar­tási szerződést kötött az ak­koriban még tanítóskodó Zsávkovszki Máriával. A ta­nítónő hétszáz forint nyugdí­jat kap, Rézi néni semmit.. A hideg konyhában némán ül a két nő. Az ajtónyitásra Rézi néni felélénkül. Arcának ránctengerét fekete kendő tartja össze. A szeme azonban megőrizne az egykori virgonc- ságot. — Nem jön ide senki — válaszol a kérdésre. Hozzáte­szi még. — Minek? Kérdezzük a hetven felé já­ró tanítónőt is, de ő valahová messzire tekint — Mit szeretne leginkább, Rézi néni? — kérdezem. A ráncok hullámzanak az arcán — mosolyog. — Egy kis kóstoló jól esne... — Disznótoros? — kérdem. 1 Bólint rá. Értik a feladataikat, lelkesen tolmácsolják a politikai is­mereteket. Most űj feladatok előtt áll­nak a propagandisták. Előtér­be kerül a didaktikai, a módszertani képzésük. Ilyen ismereteket főként az esti egyetemen szereznek. A ter­vek szerint retorikát tanul­nak. Így könnyebbé válik a tananyag elsajátítása, ered­ményesebb a propagandista tevékenysége. Elismeréssel kell szólni a hallgatók tanulmányi fegyel­méről is, a tanfolyamok lá­togatottak, és ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a propagandisták közvetlen őszinte légkört tudnak terem­teni a foglalkozásokon. Élén­kítsen hat a tanfolyamokon az egyik legaktuálisabb poli­tikai, gazdasági törekvésünk, az űj gazdaságirányítás; rendszer megvalósítása. Igen élénkek és tanulságosak a vi­ták. A propagandisták nem térnek ki az úgynevezett ké­nyes kérdések elől sem. S ha nem tudnak azonnal választ adni, a későbbi foglalkozáso­kon a témára ismét vissza­térnek. Szóvá kell tenni azon­ban azt is, hogy még ered­ményesebb lehetne számos tanfolyam, ha a hallgatók több gondot fordítanának a felkészülésre, szabad idejük­ben többet forgatnák a tan­könyveket. Eltelt a pártoktatási év fe­le. A politikai oktatás a párt­életünknek mindig fontos feladata volt. Jó tudni, hogy egyre többen szereznek új is­mereteket és használják fel azt az élet különféle terüle­tein, továbbá ernberi gyara­podásuk érdekében. Gulyás Ernő — Jól vannak? Nem válaszol. Csak néz maga elé. Hét év as erdőben A magányos útőrt a zajos italboltban találjuk. A füst­ben vitatkozók, éneklők kö­zött úgy ül egy asztalnál, mintha külön szigeten lenne Visszaköszön azoknak, akik üdvözlik, vagy pedig csal: a fejével biccent. — Hallom, hogy teljesen egyedül él. Nem rossz ez? — érdeklődöm. — Megszoktam — válaszol Hajas László bizalmatlanul. A tartózkodás azonban ol­dódik, s elmond magáró' egyet, s mást. — Én aztán valóban tudom mi a magány... Alig vetett haza a háború, menekülnöm kellett. Hét évig bujkáltam a Mátra erdeiben... Később ki­derült, jogtalanul üldöztek — sóhajt. A hosszú évek alatt megta­nulta az erdei mesterséget Amikor a bujkálásnak vége szakadt, az erdészetben dolgo­zott, rriajd útőr lett. Azt mondja, sok az ismerőse, ba­rátja. Sokan integetnek neki. amikor elmennek mellette, a gépkocsiból. Kérdem, miért nem nősült meg, ami még most sem len­ne késő. Megsdmogatja borostás ar­cát. — Igaz, még nem lenne késő — mondja. — Akartam is már, de rájöttem, nem én, hanem a házam kelL így azután nem lett belőle sem­mi. .. — Háza is van? — Magam építettem a kő­művessel — válaszol érezhe­tő büszkeséggel. — Ez igen! — Hej, pedig néhányszor elkelt volna a segítség! — tér vissza ismét a házra. — Amikor hívtam a testvérei­met, nem jöttek. Akkor érke­zett meg mind, amikor már a palát is felraktuk... Keserű a hangja. Kortyol a sörből, s megjegyzi: — Akkor meg már minek? — Milyenek az ünnepei? — kérdem. Legyint. — Egyedül milyen lehet? Eljövök ide, itt legalább jó is­merősök vannak... A kitagadott Lőrincz Istvánnét, születeti Usák Piroskát — nehezen ta­láljuk meg. A nővére nem tudja, hol van. Nincs az épí­tőipari lányszálláson, a nagy­anyjánál sem találjuk. A vé­letlen azonban segít. Az egyik szomszédban beszélget. — Nemrég jöttem munká­ból. A tanácsi építőipari vál­lalatnál dolgozom Salgótar­jánban — újságolja. — Nem szívesen megyek haza. hideg van. Keli egy óra. hogy be­melegedjen a lakás. . — Egyedül él? — szólok közbe. Lehorgasztja a fejét, s csak később válaszol. — Igen. rosszul sikerült a házasságom. A férjemtől vá­lók. A fiatalasszony tizennyolc rés Könny csillan a szemé­ben amikor a múltról beszél. — Anyám villámcsapás ál­dozata lett. Apám újra nő­sült . Reméltem, jobb lesz, ha férjhez megyek. De saj­nos. . — Túl fiatalon ment férj­hez! Elcsuklik a hangja. — Nagyon egyedül va* gvok Ha a mama nem Mne, nem is tudom mi lenne ve­lem’. .. — Ne szomorkodj. Piros­kám — vigasztalja a néni, majd felénk fordul. — Ha jó szót kap, az is jólesik neki. Piroska esténként, munká­ból jövet, mindig bemegy a nagymamához. Csak későn jár haza, inkább eltölti az időt a barátnőinél, az isme­rősöknél. A kis kamrában nem érzi jól magát, egyedül, — Nem tudom mi lesz ve­lem, most szólt a nővérem, hogy disznót öl, kell a kamra — mondja riadtan. — Akkor meg hová menjek? Piroskát nyugtatják a je­lenlevő ismerősök. Valaki megjegyzi, arcátlanság elven­ni tőle a lakóhelyét. A sok jóakaratú, kedves is­merős ellenére is nehéz a szíve a társtalan fiatalasz- szonynak. Hiszen amit tőlük megkap, nem kapja meg at­tól, aki neki még most is drága, ★ Három ember, három kü­lönböző sors. Elesett embe­rek, akik gondokkal küsz­ködnek. Bár az ő gondjaik nálunk már az egész társa­dalom gondjai... Pádár András Az Országos Vízügyi Főigazgatóság jégtörő-flottája napok óla tel. jes üzemben van. Négy hajó jugoszláv területen, hat pedig a ma. gyár szakaszon tevékenykedik. Képünkön: munkában a jégtörők. Elöl a flotta legújabb egysége, a radarral ellátott Jégtörő 10. (MTI foto — Bajkor József felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom