Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
8 NÓGRÁD 1968. január 7., vasárnap R EH EK TORFÉN YBEN Vujicsics Tihamér egy íróasztal Neve az elmúlt években vált ismerőssé a nagyközönség előtt. Filmzenéit, népszerű dalait. sikeres paródiáit sokan megszerették. Amikor táviratot küldtem neki, hogy elbeszélgessek vele. már nem kellett betűznöm a nevét, a telefonközpontos kisasszony azonnal mondta: ismerem Vu- jicsicsot. Közönsége valóban úgy érzi. bogy nemcsak müveit ismeri, hanem őt magát is. A kitűnő zeneszerző, előadóművész és zenetudós ugyanis, mindent, amit csinál, egy kicsit másképpen csinálja mint ahogy az ma szokásos. — A korábbi századokban — mondja — jobban ismerték a zenésznek azt a típusát. amelyhez talán én is tartozom. Akkor egy zenésznek sót-, hangszeren kellett játszania (s ezért persze egyiken sem olyan jól, mint a mai koncertező művészek), könnyedén kellett rögtönöznie. Nemcsak azt várták tőle, hogy megírja a zenét, hanem azt is. Horni úgy éljen vele, mint más ember a levegővel. Hát igen. Én nem szégyellem, egy kicsit a társadalom ..igri- cé"-nek, „hegedösé”-nek érzem magam. Ugyanolyan szenvedéllyel dolgozom a színpad, a film vagy a koncertpódium számára, mint ahogy szűk baráti körben. Legnagyobb zenei élményem közé tartoznak azok az órák, amikor népdalozását és népdalon alapuló rögtönzését hallhattam. Hol a zongorát verte, hol hegedűn játszott, hol gitárt pengetett, hol meg a furulyát vette elő, s közbev minden lehetséges nyelven énekelt. Fantasztikus produkció. A népművészet igazi szelleme elevenedik meg, de egy sajátságosán XX. századbeli egyéniség temperamentumán átizzítva. Vujicsics művészete „rendhagyó”. Mint előadóművész, zeneszerző és folklorista zenetudós egyaránt különleges. Zenetudósként a népzenét kutatja, de nemcsak gyűjti és feljegyzi a népdalokat, hanem megtanulja és átéli őket. Egyformán otthonosan mozog az arab zene 70—80 „makámjó- ban", a grúz többszólamúság- ban, a magyar népdalban és a jugoszláv folklórban. Zenei táptalaja — mint egyik mélta- tója írta — Taskenttől Marokkóig terjed. És rendhagyó az is, hogy mint zeneszerző minden műfajt fel akar ölelni, a „legkönnyebbtől” a legkomolyabbig, a slágertől a szimfóniáig. — Aki a zenét komolyan veszi — vallja zeneszerzői munkájáról — az tudja, hogy „legkönnyebb” a legnehezebb. Az én ideálom: megtalálni azt a zenét, amely manapság is minden emberhez szól, vagy legalábbis nagyon sokakhoz, amely ugyanúgy zenei anyanyelvvé válhat, mint a népzene, de meghódítja a szimfonikus formákat is. Meggyőződésem, hogy ez nem utópia. Nem idegen tőlem semmiféle újítás, egyforma érdeklődéssel fordulok a legújabb törekvések hanghatásai vagy az elektronikus zene felé, de közben szeretnék hű maradni a zenei „anyaföldhöz”, a népművészethez. Ezekből a szavakból talán más, de igazabb kép kerekedik Vujicsicsról, akit a közönség eddig szívesebben ismert könnyedebb, — mondhatni — bohémebb oldaláról. Nagyot akar, de vajon van-e elég ereje hozzá? Az események ugyanis eddig a köny- nyebb megoldás felé lökték, hiszen amit eddig melléktermékként csinált, abban sikere volt, amit azonban igazán akart, alig jutott hozzá. Vajon nem játssza-e meg túlságosan az „igric” szerepét ahhoz, hogy lassan el is feledkezzék igazi terveiről7 — Magam is érzem ezt — válaszolja. Bár a művésztársadalom befogadott mint különcöt, igazi törekvéseimnek hitelét még nem tudtam közöttük megszerezni. És tudom. a közönség is egyelőre mint zeneparodistát és dalszerzőt fogadott el. Vajon kíváncsi lesz-e elkészült, és nemsokára bemutatásra kerülő zongoraversenyemre, vagy készülő szimfóniámra? — Saint-Simon valami olyasfélét mondott — folytatja —. hogy az embernek, ha igazán nagyot akar alkotni, 40 éves koráig részt kell vennie az élet „viharaiban”, hogy aztán aszkétikus fegyelemmel elmondhassa róla véleményét. Én — noha sokan még mindig „fiatal művésznek” tartanak — nemsokára elérem ezt a kort... Vitányi Iván Csontos Gábor Eltűnt Emil szilveszterkor kis- ” * sé felöntött a garatra, s hajnaltájban, amikor lefeküdt, egészen rövid idő alatt esztendőre való szörnyűséget összeálmodott. Azzal kezdődött, hogy a Csőfúró és Forgácsé öndörítő Tröszthöz egy levél érkezett, amelyet baldachin alatt ezüst tálcán vittek fel a hivatalsegédek, a vezér irodájának előterébe. Ott már- díszbe öltözve várt az üzemi háromszög, elvágtak egy nemzetiszín szalagot, s bejelentették, hogy megnyitották az Űj Mechanizmust. Visszavonultak tanácskozni. Néhány óra alatt elterjedt a hír, hogy nehezen születik meg a döntés, ce a lényeget már mindenki tudta: megszűnik egy íróasztal. Többen görcsösen belekapaszkodtak íróasztaluk szélébe és lábukat hozzálakatolták a fiókkulcshoz. Azt még senki sem tudta, melyik íróasztal szűnik meg. Mindenki reménykedett A direktívák egyenként szivárogtak ki. Amikor azt hallották, hogy csak a szürke íróiisztalok szűnnek meg, s nem csak egy, hanem ahány van ebből a színből, mindenki megnyugodott. A vállalatnál ugyanis egyetlen szürke íróasztal sem volt. Mind újrafényezlek. s barnára pácolták a harmadik negyedévben. Később az szivárgott ki, hogy a két méternél szélesebb íróasztalok szűnnek meg, s mivel ekkora asztala legfeljebb a vezérnek volt, kő esett le a tröszt szívéről. Az utolsó hír azonban igen vegyes érzelmeket keltett. Azt suttogták, hogy az az íróasztal szűnik meg, amelyik mellett az elintézett ügyek fordítva aránylanak a leírt betűk számához. Önkéntelenül mindenki magára gondolt, de mivel szigorúan tudományos elintézést vártak, az égisz apparátus őrült tempóbal számolni kezdett. A fordított aránypár képletét nem sokan tudták, de „puskában” pillanatok alatt elterjedt, és közkézen forgott. A saját számolását mindenki gondosan eltakarta a többiek elől, s magában tépelődött, hogy vajon másnak mennyi jött ki. Ekkor már egyre többen húzták ki az íróasztalhoz erősített lánc lakatjából a kulcsot és süllyesztették el titokban a papírkosár aljába. W. Emil rosszat sejtett, s amikor felolvasták a végzést, hogy az ő íróasztala szűnt meg, elsírta magát. Szeretett volna az egyeztető bizottsághoz fordulni, de értelmetlennek találta, mert amikor le akart rogyni a székébe, döbbenten fedezte fel, hogy nincs széke, mint ahogy maga az íróasztala is kámfort játszott. Közölték vele, hogy utolsó megbízatásként számolja fel ügyeit, ha ilyenek vannak, s lezárt aktáit terjessze fel a főosztályhoz. Erre a célra megkapja két napra a gépírónő asztalát, aki csúsztatást vett ki. W. Emil néhány óráig kókadtan és gondolattalanul ült a tenyérnyi íróasztal mellett majd összeszedte a gondolatait, és munkához látott. Pö- työgtetni kezdte a jelentését, melyhez végül záradékként egy javaslatot is csatolt. Jelentésének lényege az volt, hogy az osztályon két íróasztallal kooperált, amelyekre a jövőben éppúgy nincs szükség, mint az övére. Ezen túlmenően az alosztály négy íróasztala válik feleslegessé, amelyek számára ők szolgáltatták az írásbeli feladatokat, s hasonlóképpen a főosztály és a felettes szerv egy-egy íróasztala vált szükségtelenné, hiszen ezek őrá épültek. Javaslata az volt, hogy a népgazdasági érdekből fölöttébb fontos további íróasztal-megszüntetésekre hozzanak létre egy bizottságot. Szerény javaslatot tett. hogy koncepcióját a bizottság rendelkezésére bocsátja. * Határidőre beadta a jelentést, s már másnap megkapta a választ. Személyszerint őt bízták meg az ügy lebonyoii- tásával. Rövid két hét alatt elkészült a feladattal. Gondos kutatómunkája eredményét már a vezér gépírónője írta le öt példányban, kettószáz- kilenc oldalon. A tanulmány alapos elemzése még hátravolt, de rövid betekintés után megszületett a határozat: W. Emil munkája rendkívüli gazdasági haszonnal kecsegtet, ezért a végső döntésig is kapjon egy külön irodát, beosztotta) és egy gépírónővel Az új részleg, mert W. Emil egyelőre restell te osztálynak nevezni, nagy lendülettel látott munkához. Magának a beadványnak a végső kiértékelését is átadták W. Emil osztályának, amely szükség szerint bővült új erőkkel. A* ő érdeme, hogy egy remek császármetszéssel megoldották a feleslegesnek ítélt íróasztalok ügyét. Tulajdonosaikat ugyanis azonnal átvették az új osztály állományába, s így a tekintély csorbítása nélkül oldódott meg minden személyi probléma. Mielőtt az osztályt íőosztály- lyá szervezték és két alosztály kialakítására a javaslatokat megtették volna, W. Emil lei- tüntetést kapott, és kiemelt célprémiumot. Dicsősége csúcsán azonban megdöbbentő dolgok történtek. Egy reggelen a szokott időben lépett be a titkárnői szobába, s úgy tűnt, hogy minden rendben van. A titkárnő már intézkedett is* hogy a kocsit tízre diszponálja a feleségének. Még hallotta a titkárnői telefon utolsó szavait, amikor megdöbbenve állt meg szobája küszöbén. Eltűnt az íróasztala. Helyette egy kis táblácska állt az elegáns szőnyeg közepébe tűzve, a barokk asztal helyén: „Megszüntetve.” — W. Emil felordított.» p rre az ordításra ébredt, s azt motyogta: „úgy látszik, mindent kezdhetek elölről.” Saeherényi Lehel EuuttEoaii tli4áiiwi£it MOST MAR nem tud érdekelni. Hogy úgy mondjam, unom. Apu mindennap engem küld be Sándor bácsiékkal a faluba. Azelőtt halában tetszett. A fiuk is tudták, hogy Skoda Oktávia a kedvencem. Folyton azt rajzolták nekem, s a pad alatt küldözgették. A tanúi- bácsi egyszer meg is látta. Megmondtam nekik, hogy nem tudtok érdekelni, kis hülyéi'. Igaz is, mit küldözgetne'' nekem szerelmes leveleké' Ha Sándor bácsiék nem vinnének be, gyalog kellene menni, vagy bicajjal. Apu inkább bicajjal jár a faluba, mert nem bírja a Juci néni dumáját. Engem ugyan cseppet sem izgat. Meg is vannak sértve, hogy apu nem megy velük, én tudom. Annyira beszéltek neki, hogy beviszik őt. minek fárad, amikor itt van nekik az autó. Annyira akarják. hogy mi menjünk velük, láthatták, hogy apu meg nem ai:. ■ Nem akarja kötni magát senkihez. Azt is fölajánlották, hopv őhozzá Igazodnak. Apu mr nevetett: majd a kislány De mit is erőszakoskodnak. Ha látják, hogy nem, hát nem. Mióta szünet van' a suliban, én járok csakugyan a boltba, a S ■ -dór bácsiékkal. Apu reméli, hogy már lemásznak a nyakúról. Most mór megvan a kedvük, kijókodhatják magukat velünk. Én borzasztóan örültem, azt mondani se kell. Imádom a Skoda Oktáviát, és imádom aput. Vagy azt mondtam, hogy már nem tud érdekelni? No persze, a Sándor bácsiékét únom. Ónom, hogy tízkor mindig át kell menni, mert nem szabad ám, hogy várjanak róni. Kilenckor már öltözködöm. Játékba nem foghatok. És meg is keli fésülködni. És ha már öt percet kések, Juci néni szól: — Vártunk már kedves Olyan jókodón beszél, mint a tiszi, aki a többieknek hittant tanít. Ül a fonott székben, s tenyerét a hasára teszi. — Ugye felírta kedves, amit szedett? A NYUGDÍJAS postamester néni szedi nekik a málnát. Tíz kilóból három az övé. — Írja föl óm kedves, nehogy becsapja magát. Sándor bácsinak bírom a türelmét. — Ugyan Jucikúm, fel van már írva. Látom. Sándor bácsi elmegy a közelből. Én is elmennék, de Juci néni a fejemet simogatja. A postamester néninek is melege van, csupa piroisság Csak legyintget, meg nevetgél. — Jól van az. — Nem úgy van az, kedves. fel kell azt írni. Isten ments, hogy rosszul járjon. Haláli. Azt hiszi, mindenki hülye, és nem látja, hogy ő fél attól. Legalább ne nézze hülyének az embert. És még ilyeneket mond: — Tudja postamester néni, milyen okos ez a kislány! És milyen komoly. Pedig még csak tízéves. Elmúltam, de mindegy. — Csak a haját azt még nem tudja megfésülni a kedves. Szeretem, mikor így törődnek a hajammal. Odáig vagyok. — Nem áll meg — mondom. — Csattot kell bele tenni kedves. Hogy ez milyen okos, hát az nem emberi! Csudára bírom. A legjobban azt bírom, hogy az ő haja meg egy kóc. Berakjuk a málnát az autóba. A szöveget már előre tudom. v — Sándorkám, vigyázz, hogyan rakod- Bele he lépjen valaki! Ez a valaki én vagyok, de mindegy. Sándorkám vigyázz. Ez a lemez. Majd Juci néni a kapuhoz megy, s mondja, amit csinál: — Előre megyek kedves, nyitom a kaput. *De előbb engem megnéz, jól ülök-e a málna közt. — A lábadat a gumira tedd, kedves. Ö csak az utcán ül be, az első ülésre, Sándor bácsi mellé. Oda más nem ülhet, mert akkor ő nem tudja figyelmeztetni Sándor bácsit. Mindjárt lehuppanunk a járdáról az úttestre. Juci néni meg fog szólalni: „Sandor- kám, balra figyelj..Sándor bácsi máris figyel, még Juci néni nem is szólt. Csak mo6t jön: — Sándorkám, balra figyelj. .. Végre helyünkön vagyunk valamennyien. Megyünk vagy harmincassal. — Csak óvatosan kedves, minek sietni. Akkor nem lesz semmi baj. — Fogja Sándor bácsi karját, Sándor bácsi meg a kormányt fogja. Nekem hallgatni kell, hogy ez milyen jó autó, és még sose volt javítva. És ha nem lenre az autó, gyalog kellene menni. NEKEM köszöngetni kéne Ilyenkor, hogy szállítanak, tudom, de sehogy se áll rá a szám. Minap többször is bedöglött a csodaautónk. — Csak a gyertya köpköd kedves — nyugtatott meg Juci néni. — Nincs ám ennek soha semmi baja. Ez semmi, kedves. Sándor bácsi a motorban turkált, fel volt hajtva < teteje. s nem lehetett kilátni. — Sándorkám, hajtsd le a tetőt, mielőtt elindulunk. — Persze, hogy lehajtom, Jucikám. Azt várom, hogy mikor pukkan szét Sándor bácsi, mint a lufballon. Csak nehogy akkor pukkanjon, mikor megyünk az autóval. No, mentünk tovább. Alig mentünk, Juci néni megfogta Sándor bácsi karját. — Álljunk meg Sándorkám. Vegyük fel a nagymamát. Ne fáradjon szegény. Ugye, miért ne vennénk fel kedves, mikor megtehetjük. A nagymama azt mondta, jó neki gyalog. Sőt éppen így akar menni. Mosolygott, sajnálta, hogy miatta megálltunk. De Ilont, aki az utat szokta takarítani, felvettük. A gyerekei is ott voltak, azok már nem fértek el. Velem jár az egyik. — Csak nem a maga gyerekei, kedves? 1— Kérdezte Juci néni. Ilon mellettem ült a málna közt. Lábát a levegőben tartotta, mert nem tudott másképp a málna miatt ülni. — De igen — mondta. Én csodálkoztam, mert azt mindenki tudja, hogy Honnak gyerekei vannak. — Hót nem lány maga kedves? — De igen. — Láttam, Ilon fújja a levegőt, hogy 1 hűvösebb legyen neki. — Gonoszak a férfiak ugye. kedves. Becsapták magát. Nem kell a férfiaknak hinni. LÁTTAM ÉN, hogy Ilon nagyon piros, legyezgeti magát a tenyerével. Hallgatni kellett a Juci néni vigasztalásait, mert nem lehetett innen csak úgy kiszállni. — Ma simán futunk — harmincassal. Semmi érdekes. Imádom a Skoda Oktáviát. Lökődzöm a testemmel, hátha jobban megy. — Csak vigyázz Sándorkám, csak óvatosan. Ugye itt van ez a kislány is, a felelősség kedves. .. A járdaszegélynél látunk egy „szemétládát”, egy Trabantot. Kiszáll a nő. Ügy száll ki, hogy megfordul maga körül. Juci néni utána néz. — Ezek az újmódiak nem tudják megtanulni, hogyan kell helyesen kiszállni. No, itt van már a bolt a nagy fák közt. Juci néni következik a helyes kiszállással. Az ajtó nagyot csapódik. Sándor bácsi összerezzen. — Mi van? — A szél csapta ki kedves. JUCI NÉNI bemegy a boltba, akkor Sándor bácsi is kiszáll, megnézi, nem törött-e le az ajtó sarka. A boltban vagyunk. Behordják a málnát. Juci néni kibe jár, míg hordják. — Teneked is helyes pofi- kád van kedves. — Van ott egy kövér kislány a mérlegnél, annak mondja. Ott áll Juci néni, a szeme a mérleg nyelvén. — Én is figyelem kedves, maguk is figyeljék. Nehogy becsapják magukat. Isten őrizz, hogy ráfizessenek. Megveszem, amit kell. Várok Juci nénire, mert egy ötfilléres jár neki, most keresgélik a kasszafiókban. — Jó van az kedves... Majd máskor kedves... — És ott áll, keresni kell tovább. Haladunk már haza — harmincassal. Lökődzöm a testemmel. Imádom a Skoda Oktáviát. A postamester néni kívül vár minket, a zárt kapunál, ö is oda szokott lenni addig. Juci néni fejemre teszi a kezét. — Tudja postamester ríéni, milyen jó dolga van ennek a kislánynak? Megy üdülni Az apukájához. Mert nem án> ez az apukája neki, aki itt lakik. Ez csak neveli. *Az anyukának ugye a második házassága. Van az így kedves. A HAJAMAT hagyhatná békén, és mit turkál a más családok dolgába, bizony-isten egyszer neveletlen leszek. Juszt se megyek eztái velük, pedig Imádom a Skoda Oktáviát, a fiúk is megmondhatják.
