Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
4 NÖGR A r> 1963. január 3., szerda # Nem halt meg Howard úr ? A Szivárvány Rejtő Jenőről 1968. január 1-én volt Rejtő Jenő, (P. Howard néven világhírű kalandregény-író) halálának negyedszázados évfordulója. Megemlékezések nemigen hangoznak el, de könyveinek minden újabb kiadása ma, több százezres példányszámban jelenik meg és fogy el. A Szivárvány első évfolyamának 27. száma (Budapest, 1946. november 30.) interjút közöl róla, amelyet a lap munkatársa, Rejtő Jenő édesapjával és fivérével készített, íme, néhány részlet az interjúból: — Igaz, hogy az idegenlégióban is szolgált? — Erről nem beszélt. Talán csak a közelükben élt, hogy tanulmányozhassa őket. — Ott szokott a kábítószerek használatára is? — Mesebeszéd, nem élt kábítószerrel. Csak mindig éjjel irt, sok feketét ivott. Később az idegfájdalmai miatt erős morfiumos porokat szedett. Ezért mondják. — Egyik ilven kábulatában írattak alá vele a kiadói egy olyan nyilatkozatot, amelyben fillérekért eladta a jogait — szólt közbe a fivére. — Utána három regénye („Három testőr Afrikában”, „Piszkos Fred” és az „Elveszett cirkáló”) öt kiadásban fogyott el, két hónap alatt. Összesen több, mint huszonöt könyve jelent meg. A hangzatos című regények elsősorban könnyű szórakozást ígérnek, a „bizarr humor keserű kacaja” mögött azonban nem nehéz megérezni a fantasztikus mesemondót. Még 1946-ban is Svédországból, Angliából érdeklődtek az apánál fia regényei iránt, de nem volt egy sem. Amikor megtudta. hogy kiadói mit tettek vele. széttépte utolsó két regényét. Egyébként 18 éves korában három drámát írt, Heltai Jenő dicsérte őket, de nem adtak elő egyet sem. Később írt egy nagy regényt, nem adták ki. Akkoriban kezdte írni a „Világvárosi regények” című kiadónak a tízfilléres kisregényeket. Legalább húszat. majdnem mind megjelent külföldön is. (Napjainkban e regények külföldön szintén napvilágot látnak.) Amikor felvette a P. Howard nevet, azonnal kapkodni . kezdték könyveit. Mindezen kívül a legkeresetteb operettlibrettó- író volt, öt operettet írt, s fordított is. Az „Egyedül vagyunk” állandóan uszított ellene, 1942 novemberében feljelentették, súlyos betegen hurcolták el, s osztották be egy büntetőszázadba. A Szivárvány ezt írja halálának körülményeiről: — Talán még él? — Nem hinném — legyint az öreg úr. — Ügy vonult be, mintha a Balatonra menne, szandálban, még egy sál sem volt a nyakában, nem bírta elhinni, hogy olyan betegen elviszik. Később se hitte. Beszélték a bajtársai, hogy nem védekezett a hideg ellen. — Igaz, hogy azt mondta- „Nem húzok kesztyűt, hadd fagyjon meg ez a kéz, ha már nem írhat”? — Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem ... — Mégis, mikorról van a legutolsó hírük, mit mondanak, akik hazajöttek? — Abból a századból nem jött vissza senki. Más századbeliek mondták, hogy látták meghalni, egyik állítólag a temetésén is ott volt, de egy katona azt mondja, hogy „más halt meg helyette” ... hogy valakivel ruhát cserélt, meg iratot, és hogy az halt meg. azt látták eltemetni 1943. január 1-én, Jenővel pedig a voronyezsi áttörés után három hónappal találkoztak . .. Azt is mondta a katona: „Nem halt meg a Howard úr, mert azt ígérte, hogy megír bennünket.” Igen, Howard úr most. írja nyaktörő humorával a világ- irodalom leghihetetlenebb grandguignol regényét, -azzal sem törődve, hogy a keze lefagyott. (T. E.) Koplaló barátaink Tollas barátainkkal kapcso- süvöltő, fogoly, fácán jóltar- etessünk! Az hamar megsava- latban legutóbb arról írtunk, tására földön álló etetőkuny- nyodik, és a madár elhullását miképpen lehet meg telepíteni hó felel meg. Magassága ne okozza, az odúlakókat. A gyönyörűen éneklő bokorlakók éppoly hasznosak, a kártevőktől megvédeni kívánt területen tehát szintén érdemes őket megtelepíteni. A bokarlakóbat még jobban sújtja a tél, mint az előbbieket. Kellő mennyiségű és minőségű táplálék hiányáhaladja meg a hatvan—hetven centimétert, mélysége pedig a másfél métert. Tetejét úgy fedjük be szalmával, rőzsével vagy szénával, hogy az eső ne tudjon rajta áthatolni. Ha a kunyhót dúctető tövébe építjük, a dúc oszlopa egyúttal az etetőkunyhó oszlopa is. A madáretetőket lehetőleg bokros, széltől védett ponton helyezzük el, mert a növényzet védi a madarakat a ragadozóktól. A Minisztertanács tizenhárom évvel ezelőtt megjelent rendele te ma is érvényes. E szerint fel kell jelenteni azt aki légpuskával hasznos madarakra lő, a fegyvert pedig el kell kobozni. Lipták József Salgótarján ban tömegesen pusztulnak el. Rendszeres és céltudatos táplálással megmenthetjük őket. Segítségünket már tavasszal bőségesen viszonozzák: kártevő rovarok légióit pusztítják el. Ocsút, kukoricadarát, kendermagot, kölest, napraforgómagot, főtt répát, zöldséget, faggyút, húshulladékot, gyümölcsöt Górjunk a kunyhó földjére. Kenyérmorzsával sose Egymással, vagy egymás nélkül Amióta világ a világ, az adott kor nemzedékét mindig érdekelte, milyenné válik az utána következő? Helyzeténél fogva is érthetően sok szó esik e kérdés kapcsán közép- iskolás fiatalságunkról. Egyes, úgynevezett „szélsőségek” láttán esetenként elő-előtűnik még a „skatulyázásra” hajlamos látásmód is: fekete-e tulajdonképpen ez az ifjúság vagy fehér? Igen ám, csakhogy a fiatalok erkölcsét, jellemét, magatartását sem lehet merev határokkal elválasztani, a külsőségekből esetleg az egész generáció valamiféle „komolytalanságára” következtetni. A lényeg, amire leginkább utalni szeretnék, ez: mi a jellemző? Kétségkívül megállapíthatjuk: középiskolás fiataljaink döntő többségének jellemző-meghatározó nézetei, tulaidonságai feltétlenül pozitívak. Mindezt egy rendkívül izgalmas. bár egyáltalában nem új kérdésről való néhány gondolatunk bevezetéseként mondottuk el. Arról, a középiskolákba aktualitásánál fogva szinte állandóan szereplő kérdésről lesz ugyanis szó: mindenütt partner-e már a KISZ, a kommunista diákifjúság. amikor az illető középfokú intézmény életének fontos mozzanatairól, a nevelési gondokról, vagy éppen szervezeti teendőkről van szó? Egyszerűbben szólva: a nevelőtestületek velük, vagy nélkülük végzik-e mindennapi, ugyanakkor nagy horderejű oktató-nevelő tevékenységüket? Abban, azt hiszem. mindenki egyetért, hogy sem az iskolában folyó oktató-nevelő munka, sem az iskolán kívüli népművelő tevékenység nem lehet igazán eredményes, ha abból gyakorlatilag „kizárják” a KISZ-t. vagy nem tekintik partnernak. KISZ-vezetők és művelődésügyi szakemberek körében gyakran esik szó erről. Elvileg a beszélgetések minden résztvevője a mind szorosabb együttműködés mellett tör pálcát. Az is igaz továbbá, hogy középiskoláinkban az ifjúsági szervezetek helye a gyakorlatban is mindinkább stabilizálódik. (Erről vall egyébként a pártösszekötő tanárok tevékenysége is a KISZ-ben.) Ahhoz azonban, hogy valóban mindenütt elfoglalják e szervezetek az őket megillető helyet középiskoláinkban, még számos tennivaló van. Az eredményes gyakorlati tevékenységnek, természetesen, objektív félté-1 teleket kell adni első lépésként. Miről van szó? A teljességre való törekvés igénye nélkül csupán néhány tennivalóról szólnánk. Különösebb vizsgálódás nélkül is megállapítható például az a tény, hogy a KISZ még mindig nem partnere valamennyi középiskolánkban a nevelőtestületnek az Ifjúság formálása felelősségteljes munkájában. Ám ahol a KISZ nem kapta még meg az őt megillető helyet, ott elsősorban a szemlélettel van baj. A KISZ ugyanis — s ezt a gyakorlat bizonyítja — lehet partner az ifjúság politikai magatartásának alakításában, a nevelésben, de, hogy mennyire válik azzá. az iskoláinkban is elsősorban a nevelőtestületeken múlik. Illetve, e testületek szemléletén. Érdekes lenne ezzel kapcsolatban egy alkalommal azt is megnézni, mennyire korszerűsödött nevelőink körében. teszem azt. a jó diák fogalma? Egyáltalán: változott-e a kívánt mértékben? Nemcsak az-e a jó diák egyes nevelő számára még ma is, aki jól tanul és pontosan betartja a házi szabályzatot? Vajon, a tanulók megítélésében mennyire játszik szerepet az a rendkívül fontos szempont. hogy mennyit tesz az illető fiatal a közösségért, mit tesz társai, a. társadalom, s az iskola társadalma Iránti felelősséggel? Az a pedagógus, aki ezt nem nézi, vajon, helyesen láthatja-e. a KISZ, egyáltalán az ifjúsági mozgalom helyét, szerepét az iskola falai között? És még egy gond: rajon, eléggé bízik-e valamennyi középiskolai nevelőtestületünk a gyerekekben? Semmiképpen sem. Van rá példa, amikor a pedagógus egyszerűen nem hiszi el. hogy a fiatalok meg tudnak valamit oldani önállóan. Nemrég Balassagyarmaton. a Balassi Bálint gimnáziumban Például egy KISZ- titkár a diákoknak szóló hirdetést olvasott be az iskolarádióba. A tanár a szöveg végéig ott állt mellette, ügyéivé. ... tulajdonképpen nem is igen tudni, mire. A romhányi iskolában a IV. osztályos tanulók bizony nem túlságosan különböznek tanáraik egy részé előtt, teszem azt, az általános iskola alsó tagozatosaitól. Utasításokat kapnak, felelnek: ha kérdezik őket. S ha nem? Egy bizonyos: nem túlságosan kaphatnak önálló feladatokat az ifjúsági szervezeten belül sem. Pedig a negyedikesek nemsokára egyenlő partnerei lesznek a tanárnak a társadalomban. Nem szabadna azt hinni róluk, hogv számukra még mindig' csak ez a megszólítás érvényes: gyerek, vagy éppen: te gyerek! Kilépve az életbe, az .ilyen fiatalnak bizony, nehezebb lesz az „önállósulás”. Sok vita folyt középiskoláinkban .akörül is, hogyan történjék .» házirend kialakítása? Ez a fiatalságra vonatkozik. elsősorban tehát a KISZ-t „érdekelheti”. Bevonták-e az ifjúsági szervezetet kialakítása, ba? Általános tapasztalati nem nagyon. Legtöbb helyen úgy alakult a „házirend”, hogy egyszerűen kimásolták a rendtartás szövegeit. Középiskolás fiatalságunk megítéléséről beszélünk, joggal kritizáljuk azokat a helytelen tendenciákat is, amelyek magatartásában, szemléletében még fellelhetők, s mind határozottabban felvetjük a KISZ felelősségét, szerepét a fiatalok tudatformálásában. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy élénk, eleven mozgalmi munka csak ott alakulhat ki, ahol a nevelésben érdekelt testületek (művelődésügyi szervek, az iskolák igazgatósága, stb.) is „észreveszik”, hogy ott van a mozgalom a falakon belül, csak hagyni, segíteni kell kibontakoztatását. Ne féljünk, ha a fiatalok kezdeményeznek, támogassuk őket. Teremtsük meg mindenütt a KISZ tekintélyét az iskolákban. Tekintsük — ne csak szóban, hanem a gyakorlatban is — segítő partnernak az ifjúsági szervezeteket. Tóth Elemér y l Kerti madáretetőnek nagyon megfelel az üvegezett elejű etető; oldalait, tetejét deszkából készítjük. Könnyebben elhelyezhetjük benne az élelmet, ha fedelét felnyithatóan szereljük rá. Az etető magassága és szélessége 20—30, hosszúsága 30—40 centiméter’ legyen. A bejárati nyílás az etető alján helyezkedjék el. A nyíláshoz függesszünk rövid zsinegre szalonna- vagy faggyúdarabot, ez vezeti a madarakat a bejárathoz. Az ott elhelyezett fonálkereszt a verebeket távoltartja, de a cinkéket nem rettenti el. Kúptetőt félórás munkával elkészíthetünk. Teteje legyen kátránypapírból, vagy más, hajlítható, vízhatlan anyagból. Az ebből formált kúp alakú tető alá huzallal erősítsünk egy borospoharat, s helyezzük el abban a madaraknak szánt eleséget. A kúptetőt ne állítsuk, hanem függesszük fel. Aid ügyesebb, galambdúc-etetőt is készíthet. A bejárati nyílás ennél is alul legyen; oldalait pedig lássuk el üveggel. Az élelem: tökmag, napraforgómag, kendermag. Az eddig ismertetett etetők cinegék, csuszkák, harkályok táplálására alkalmasak. Feketerigó, citromsármány, pintyőke, búbospacsirta, kenderike, tengelic, csíz, északi Skorzeny másnap Bécsbe autózott, hogy szemügyre vegye azt az SS ejtőernyős zászlóaljat, amelyet Himmler bocsátott a rendelkezésére. Mind a tisztek, mind a legénység megnyerte Skorzeny tetszését. De úgy tűnt, ennél az egységnél igazán nem túlságosan szilárd a fegyelem. Kemény kézben kell tartani ezeket az SS-eket, mert hajlamosak a saját fejük után cselekedni. Skorzeny pedig semmiképpen sem akarta veszélyeztetni az akció sikerét. Hogy milyen lesz majd az akció? Arról fogalma sem volt. Egyelőre csak azt döntötte el. hogy Foelkersamot átküldi Klee- mann táábornokhoz, a hadtestparancsnokhoz. Foelkersam feladta, hogy kidolgozza: hogyan és milyen katonai egységek vegyék körül biztosítékként a fővárost. Már a második fogás — paorikáscsirke volt galuskával — végén tartottak, amikor Skorzeny befejezte az előkészületek elbeszélését. Egyáltalán nem feszélyezte, hogy szolgálati titokról van szó, s egy asszony van a társaságban, hiszen Winkelmann-né asz- szony férje állásánál és rendfokozatánál fogva amúgy is sok mindenről tudhat. Hiszen itt él férjével ebben a Bérc utcai villában, amely egyben lakásuk és férje hivatala is. Nem vitás, hogy Hildegard asszonytól egy szó sem szivárog majd ki. Egyébként kivel beszélhetne? Legfeljebb néhány tiszti asszonnyal jön össze néhanapján — más társasága nincs. A megszállók szolgálaton kívül nem érintkeznek magyarokkal. Hildegard asszony szótlanul hallgatta Skorzeny elbeszélését, s a férfiak sem szóltak közbe. A háziasszony azonban továbbra is figyelmes maradt: amikor a Sturmbannführer tányérja kiürült, intett a tisztiszolgáknak, hogy ismét kínálják. Skorzeny teleszedte a tányérját: — Remek étel. remek ország! — mondta. — A háború hatodik évében is valóságos tejjel-mézzel folyó Kánaán! Winkelmann bólintott — ő komolyan hitte, hogy Magyar- ország végig kivonta magát az új Európáért folyó háború szükségeltette erőfeszítésekből, s hogy a magyarok most is dőzsölnek, nem húzzák olyan szorosra a nadrágszíjat, mint a németek. Hisz az. ő asztaluk mindig tele volt a legfinomabb csemegékkel. Fogalma sem volt arról, hogy a lakosság hogyan él. Höttl pedig nem szólt közbe. Ö jól tudta: az emberek éheznek. Két tucatnyi jelentés is feküdt az asztalán arról, hogv nincs kenyér, nincs semmi a világon, s ez milyen elégedetlenséget szül. — Nagyon jól érezzük magunkat itt — mondta Winkelmann-né. — Remélem, ön is kellemes nanokat tölt majd Magyarországon. — Sikeres nanokat. Hildegard asszony sikeres napokat! — helvpsbített Skorzenv. — Azt hiszem, mindent megtettünk már eddig is és ezután is megteszünk a sikerért, ugye Höttl doktor? A magvaroiszági német hírszerzés feje — ezúttal civilruhát viselt — helyeselt. — Én is úgy gondolom. Holnap Budapestre érkezik a partizánok küldötte. — Remek — mondta Skorzeny. — Tőlem akár holnap is kezdhetnénk az akciót... — Lehet, hogy holnap már sor kerül rá — mondta Höttl. — Bár nem hiszem. A legújabb jelentések is azt mutatják, hogy a kormányzó még tétovázik. És amíg ő nem határozta el döntésre magát, nekünk igazán nem sürgős. Megvárjuk, amíg a Miki fiatalúr szépen besétál az egérfogónkba... — És a kormányzó? — érdeklődött Skorzeny, hiszen ő a főhadiszálláson azt a parancsot kapta, hogy készüljön fel a kormányzó letartóztatására. — Ha a fiát megfogtuk, a kormányzót is megfogtuk — mondta Höttl. — Igazán nem vagyok Vsesenmaver híve, de abban igaza van. Ínmit adni kp!', a rragvar alkotmányos formákra. Persze, csak ha lehet. Ha Horthy a fiát a fogsávunkhan tudia. akkor a kezünkre látszik. — Nagyszerű gondolat — kotnyeleskedett Winkelmann- né. — Zsarolni kell a vén csavargót... alapot teremtünk. És végül is. a kormányzó fiát teljesen jogosan tartóztatjuk le, hiszen tetten érjük, amint az ellenséggel cimborái. — A külügyieknek soha nem jutna eszébe ilyen ötlet! — állapította meg elégedetten Winkelmann. — Hát nem — igazolta főnökét Krumholz. — És ha már itt tartunk, hadd jegyezzen meg, hogy délelőtt kilátogattam a Pasaréti útra. Kovarcz szerint az előkészületek a lehető legjobban haladnak ... — Sturmbannführerem — figyelmeztette Höttl Winkel- mann adjutánsát — én jobban ismerem ezt a Kovarcz Emilt. Hasznavehetetlen, mihaszna. Általában ralameny- nyi nyilas az. Tőlünk várnak mindent. Ők semmi mást nem akarnak, mint kormányozni, de azt mindenekelőtt. Ma is felkeresett Vájna. Sürgetett. De megkapta a magáét. Megmondtam neki. hogv ha a mi segítségünk kell. akkor váriamé® nem tusiak kivárni akkor cseleket íenek. — És mi volt a válasz? — Ftkódorgott. mint a megvert kutya. Ami pedig ezt a Kovarczot illeti csuda egy figura. Alkalmam volt közelebbről is megismerni, hiszen ná-chen fíVfeir. a nyakamra ’árt. Valami ió zsíros állást kért. *— Nem zsarolunk tisztei* asszonvom — igazította finoman helyre Höttl a háziasz- — És? — mutatott Skorzeny szonyt — hanem tárgyalási érdeklődést. 'Folytatjuk) nak amíg döntünk Mai'* ’nín- hogy va- dent megtudnak időben Ha
