Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
1968. Január 7., vasárnap NÖGRÄD KÜrÖNTITDŐSÍTÓNK PÁSZTOR FERENC JELENTI SZIBÉRIÁBÓL: liia A, frontharcos! Nem volt szándékom írni Ilia .vrpu hovról, a nuvoszlbirs/.ki televízió rendezőjéről Bár napokig kísérgetett a taj- gáoan, a városban és a hivatalokban, Segített megérteni ezt a különös világot, de nem gondoltam, hogy közben érdekes anyag gyűlik egybe amelynek egyetlen mondatát sem legyeztem fel naplómba Elég. ha 6 feljegyezte a sajátjába, Sgy alkalommal — sokáig kellett várnunk a szibériai zápor elvonulására — behúzódtunk a novoszibírszki opera melletti kávézóba. Említésre- érdemes, hogy citrommal és habos kaláccsal ittuk a feketét. Erről többet nem is érdemes szólni. Nos, kávé mellett megkérdeztem, mit tartogat határidő-naplójában, miről készít filmrlportokat, el. adásokat a következő hetek ben, hónapokban. Félre ne értsenek, nem akarok novoszi birszki tv-előzetest adni. A> Illa naplójában húzódó témák egy kicsit keresztmetszetét ad ják ennek a hajdan félelmetes, és még sokak előtt ma is oi "annak tűnő Szibériáról. Opera a tajga szomszédságban. így áll a naplóban. Egy jubileumi riport főszereplője lesz a tiszteletet parancsoló épílje;. — Az itteniek nemcsak a muzsikáért, a művészi élményért szeretik az operát. 1944- brn. amikor a hadsereg már német földön járt, amikor már mindenki tudta, hogy a fasiszták nem kerülhetik el a csúfos vereséget, nagy " elhatározás született Novoszibirszk- ban. Elkezd télt az opera építését. 1945. május 9-én, a győzelem napján bemutatót tartottak. Műsoron a Boris? Godunov szerepelt. . . Ott voltam a bemutatón... Két felvonás között bekapcsolták a terem hangszóróiba a moszkvai rádiót. Levitán hangja hallat- szett. A győzelem hírét olvasta fél. C'-ak érzem, csak sejtem, milyen lehetett a bemutató. Elsétáltam az opera bejáratáig. Ezidén a Borisz Godunov- val nyit. Mesélik, hogy vannak, akik ezer kilométert is utaznak, hogy itt, Novoszi- bifszkben legyenek tanúi a nagy emlékű opera előadásának, A napló egy oldalán egy szó: huligán! — Olyan kisfilmet készítek, amelyben elmondom azt, hogy egy fiatal nagyon értékes ember lghet azért, mert hosszú hajat visel, vagy beat-zenét játszik a gitárral. Egyik szereplője Nyikolaj Daras. Ir- kutszkból jött Ide. Felsőfokú technikumba jár, geológus akar lenni. Rendesen tanul, elégedettek vele a geológia' intézetben. De gitározik, hosz- szú hajat visel... Esv kicsit otthon érzem maga ”.. Itt Is, ott is Igyekszünk he' i\re tenni a fiatalokat! — A legfiatalabbakat is —■ m ; ivódik és vastag szemüveget jobban a szemére Igazítja. — Mostanában sokat vitatkoznak azon, mivel játszanak a gyerekek. Vannak, akik azt mondják, nem szabad a kicsiket fegyverekhez szoktatni, még játékból sem szabad a kezükbe adni. Hamis elmélet ez. hiszen ők is, mint hajdan mi. tengerészek, űrhajósok, pilóták és kapitányok akarnak, lenni. Nem szabad megfosztani1 álmaiktól, hiszen még az ő korukban meg kell hóditani a tengereket, a világűrt, és meg kell védeni a hazánkat, békénket .., Reális gond ez. és azt hiszem érdekes film lesz belőle... Egy filmcím sokat elárul. „Milliós város — millió gond!” Ilia Arpuhov mutatja a jegyzetét, és sorolja á gondokat Ismerős jelenségek, vagy túl vagyunk már rajta, vagy még előttünk áll itthon is. Üzletek, ellátás, vendéglátás. A fejlődés, a felfelé ívelés, a megnövekedett igényekkel együttjáró gondok. Például Novosziblrszkben. Közel másfél millió ember él a városban. s mindössze 9 étterme van. Nem volt rá idő, nem volt elsőrendűen fontos, nem volt rá elég pénz és igény. Ma már van, pénz is, tgépy is Most meg munkaerőt nem tudnak keríteni. Erről persze nemcsak Ilia vitatkozik, polemizál — ez közügy . . Közügy! Nálunk például természetes, és nagyon egyszerű hogy divatrevün mutatjuk be. kaptam „tyubetyejkát”, (a ázibírjákok híres hímzett nyári sapkája) és kézzel faragott pásztorfurulyát. A szibériaiak legalább olyan bosszúsak a* ilyen irányú érdeklődésért, mint mi a csikósért, gulyásért, fokosért, és pusztáért. Pedig a Hortobágy Európa közepén van! Elviselhető-e Szibéria? Született tajgai embernek feltenni Ilyen kérdést — sértés. Azoknak, akik más tálba Arpuhov kolléga, forgatás közben a. környező államok divatját. Novoszibirszk 8—10 ezer kilométerre vap Európa közepétől, de ma már mégsem- olyan messze, hogy ne érdeklődnének az emberek az új divat, az új lakáskultúra, az : új .építéáketi stilus iránt. Ez .pedig nemcsak p&ssÄfV érdeklődés nyár. Láttam az új házakat. ültem együtt kávéházban fiatalokkal, s kicsit mosolyogtam magamban. Itthon, elutazásom előtt kaptam egy tanácsot. Egy hajdani vöröskatona. aki Tomszkban járt, figyelmeztetett, hogy sók szép népviseletben járó asszonyt, lányt fényképezhetek. Most is nevetek rajta,í hogy fél napig mászkáltam, míg egy üzletben jakról tévednek ide, egy one sen szükséges a válasz. Sokak számára talán kiábrándító, de a tajga majdnem olyan, mint a Bakony sűrűje, csak nagyobb, s valamivel gazdagabb áz állatvilága. A szibériai hideg is csípős, mint az Alföldön, csak háromszor alacsonyabb a hőmérséklet, s háromszor annyit kell költeni fűtésre, meg meleg ruhára. Az itteni klíma egyik jellemző sajátszerűsége, hogy egy órában kétszer is megfigyelhető 20—-25 fokos hőmérséklet- ingadozás. bér egyszer hallottam szibériai embertől: „Szörnyű, már megint frontátvonulás!” Nálunk jobban érezzük, több andaxint szedünk. A táplálkozás gondot jelent! Van hús, van tejtermék, kenyér, de nagyon ke-, vés a gyümölcs, a zöldféle. A hideg égtájon nehezen terem meg. Kincset jelent a saláta, a szilva, és még a savanyú alma is. Ilia Arpuhov elemző filmet készít arról, hogyan segítsen magán Szibéria lakossága. A dácsák környékét ültesse be gyümölcsfákkal, a kertes házak körül ne virágot neveljenek, hanem zöldséget, egrest és salátát. Apróságnak tűnik, különösen Szibéria nagy művei között, mégis — Illa Arpuhov szerint — alapkérdés ez itt. Hogyan jutott el idáig Illa? Miért szívügye ennyire Szibéria? Furcsának tűnne a kérdés, ha Idevaló lenne, de Ogyesszában élt a háborúig, a tengerpart volt a hazája. — Megszerettem Szibériát, gondjaival, nehéz életkörülményeivel, szigorú teleivel, szeszélyes nyaraival együtt. Olyan vidék most ea, ahol csak teremteni lehet. Kisgyerek, most alakítjuk ki arculatát. Tele van kinccsel, jótéteménnyel. Én azért készítek ilyen ktsftlmeket, hogy elhitessem az emberekkel, az a régi Szibéria már nincs, már csak emlék, rossz emlék, történelem. Az új pedig csak lesz. Ami most van — az alakuló! Hogyan került ide Iliá? — A háború — néz rám mosolyogva, de érzem, a mosoly mögött valami mérhetetlen szomorúság lapul — az hozott ide. Mikor véget ért, én Berlinben voltam. Életem nagy napja volt. Táncoltunk, ölelkeztünk, csókoltuk egymást a Reischtag téren. Hazaindultam. Ogyesszában hagytam a feleségemet, fiamat, anyámat. Én visszatértem, de őket nem találtam. Még a házunk nyomát sem leltem. Azt mondták a szomszédok, hogy Szibériába evakuáltak. Utánuk jöttem. Kerestem Omszkban, Toms2kban, Keme- rovóban, Irkutszkban. Itt, Novosziblrszkben tudtam meg, hogy a vonatjukat agyonbombázták a nácik, Az enyémek valahol a tajgában alusznak., Néz maga elé, küzd az el- érzékenyülés ellen. — Gondoltam, itt maradok a közelükben. Ilyenek va- gyünk mi, az új Szibéria honfoglalói. Beszélgettünk még. mindaddig,. míg csak gépbe nem szólítottak, Az IL—18-as fedélzetéről visszanéztem a Szibéria Chicago jóra .. Még néhány év, s a világ legnagyobb városai közé emelkedik. Következik: Egy lépés a XXI. század TIZENNÉGY ÉVES. Talán egy kicsit fejlettebb az átlagnál. Elénkebb' is, Egv . nyugodt perce nincs. Képtelen, hosz- szabb Ideig mozdulatlanul ülni, Iga2i tizennégy éves. Hol komor, egy erélyesebb szóra mélyen elpirul, aztán nevet, majd sír. Olyan mint a többi vele egykorú ... De mégsem. A rendőrségen feljegyzést készítettek róla. A járási tanács illetékes osztályén egy aktába rögzítették magatartását. Ismerik á gyámhatóságoknál, ifjúságvédelmi szerveknél. Ügy szokták ezt mondani, hogy megbélyegzett lett. Kati, mi lesz veled ...? Amikor elmondták, hogy ez a lány fiatal kora ellenére milyen dolgokat visz végbe... De vegyük sorjába. A múlt esztendő elején az apa felkereste a rendőrséget, és kérte az egyik századost, figyelmeztesse Katalin nevű leányát. Minden szavában hangsúlyozta. — Én kérem már nem bírok vele... ' TEHÁT A RENDŐRSÉG figyelmeztesse, mert nem fogad szót, iskolai tanulmányait elhanyagolja. pedig már kétszer megbukott. Esténként elcsavarog. fiúkkal kószál. Ismeretlen fővárosi emberekkel levelez. És így tovább a kislány korához nem illő cselekedetek. És az apa erősen állítja: — Sn kérem már nem bírok vele. ..! Megértést tanúsítanak. ha Katiról többet nem mondunk rt? Szüleiről annyit: szécseK AT1 nyi kisiparosok, akiknek Kati a hatodik gyerekük. Egy kivételével, valamennyien lányok. Ilyen ismeretek birtokában, őszinte nagy érdeklődéssel, hivatalos személyiség kíséretében kerestem meg Katlékat Ami a lány körül van, egy rejtély, megoldásra vár, Talán segíthetnénk valamit. Lakóhelyük régi omladozó épület. Az udvaron a disznóölés nyomai. Bent a lakás tiszta, kellemesen meleg, és szebbnél szebb és egészségesebb lányok. A jókedvből nem szűkösködnek mindaddig, amíg nem ismerik jövetelünk célját. Akkor hirtelen megváltozik a hangulat. A legidősebb lány a szégyenkezéstől haragra lobban. A másik nevet, Kati pedig a heverő sarkába kuporodik és közömbös arcot vág. Csak az apa arca villan fel, és széttárja karjait. — Kérem, segítsenek. Ideg- Összeroppanással megyek a kórházba. Már nem bírom... A* egyik lány hangosan felnevet, és kezével takarja arcát. Erre a családfő meg nagyobb pátosszal. — Nevethetsz —- rámutat. — Reggel háromkor jött haza. Butiból. ■ Hdßi buliból. Hol voltál te, te — és mintha lány hajába szeretne kapaszkodni ágaskodik, majd visszarogy Csend... — TÖNKRE TESZNEK. És Kati. Nem bírok vele. Kérem, vigyék intézetbe, —, sovány kezét imára kulcsolja. A lányok nevetnek. Kati is. Az idősebb pirul a szégyentől, Egy galambősz asszony, a pesti nagynéni, nem bírja türelemmel. Először is bejelenti, hogy nem a lányok anyja. Az, takarítani ment az egyik üzembe. Ez a foglalkozása. Aztán Katira förmed. —- Nevetsz, de amikor a fiúval rajta kaptak nem nevettél! A kislány felpattan, szeme lángol. — Nem igae ... Mindenki, aki jelen van bizonyítja, hogy igaz. És mondanak mindent Katiról. Megszakítás nélkül, hogy róluk többé szó sem eshessék. A kislány pedig visszaengedi magát. Arcára makacs ellenállás ül, és többé egy szót sem szól. Kérlelik, szidják, hangosan, szépszóval, ismerje el „bűneit”, és vállalja az intézetet Egy szót sem ssól. Mindenkit lenéz. Ez a lány hirtelen dührohamával, majd makacs szótlanságával annyi mindent sejtetett, hogy annak a végére kellett járni. De lesz-e bizalma? Volt. Félrehúzódva a szoba csendjében az ajkát rágta a titkai feltárásának izgalmától, Aztán zokogott. Majd beszélt Munka és művelődés A TIT Országos Titkársága és a SZOT kulturális, agitá- ciós és propaganda osztályának közös kiadásában. Balogh István, Kovalcsik József és Török Iván szerkesztésében. Munka és művelődés címmel a közelmúltban jelent meg a Budapesten 196(5 decemberében megrendezett H. nemzetközi iskolán kívüli felnőtt- oktatási konferencia anyaga A kiadvünv közli a plenáris üléseken elhangzott felszólalások teljes szövegét, a szekcióülésekről pedig a szekcióvezetők közős összefoglalóját, sőt az időhiány miatt el nem hangzott korreferátumokat is. A korreferátumokat három főbb témakör szerint csoportosították a szerkesztők. A* első témakörbe sorolták Marót* Andor; A felnőttképzés korunk szükséglete című előadásához. a másodikba pedig Csiby Sándor: Az üzemi nevelés pedagógiai irányelvei című előadásához kapesolódó- akat. A konferencia bizonyosan hozzájárul majd a felnőttek iskolán kívüli képzésével hivatásszerűen foglalkozók és • munkából részt vállalók társadalmi munkájához. A Patyolat Vállalat új gépeket kapott külföldről —■ jóval a határidő előtt. A gépek bekötése azonban késik, mert * bekapcsolásra hivatott vállalatnak nincs kapacitása. Képünkön: a bekapcsolásra váró vasalógép — Nem tettem semmit. Nem •Keretek itthon lenni. Televíziózni járok a barátnőmék- hez. Onnan jöttem haza. Egy fiú kísért. Tíz óra elmúlt. A parkon át jöttünk. Apám már keresett. — Kati itt vagy? Hol vagy...? — Szóltam, hogy itt vagyok, és odamentem hozzá. Feljelentett. hogy rossz vagyok... — Azt is mondta, hogy megütötted őt. — A virágvázái vágtam hozzá, mert rugdosta at anyámat Aztán engem akart megverni. Nem szeretem apámat. Anyámat szeretem. Mondják, nagyon rosszul tanulsz. Már buktái. — Nem szeretek Iskolába járni. Ott engem nem bírnak Senki sem bír. Ott barátnőim sincsenek. Ahogy engem ott néznek ... SEM OTTHON NEM SZERETIK, sem az iskolában, odt) megy, ahol szeretetel kap. Az apával nem lehet boldogulni Elfoglalt saját idegbetegségével. Egyre csak azt hajtogatja, hogy vigyék intézetbe Katit. A csatád pedig kórusba helyesli. Csak Kati tiltakozik, Dolgozni akar menni, hogy el láthassa önmagát. Nem igaz. ez a kislány nem az, aminek kikiáltják. Gyerek, tizennégy éves. akit nevelni kell. helyes Úton tartani. Talán az osztályfőnöke többel tud róla, hiszen még maga is fiatal. Sajnos a vele folytatott beszélgetés ném sikerült. Meglepte öl a kérdő-: Később gátolta a felelősség felismerése és Inkább védekezett. Sok a gyerek, nem lehet egyre any- nyi időt fordítani. Egy őszinte pillanatban azért megszólalt belőle az igazi tanító. — Vele talán mégis többet kellett volna törődni Eddig jutott el, amikor az iga*ságkeresés csendjében berobbant a lakásba Kati édesapja. Feldúlt,an vonszolta magával riadt feleségét, üjbó! a régi. A lány nem fogad szót. ideges, kiabál, vigyék ..-— Nekem ugrott és megütött ... Csend. Az osztály főnök nyugtalanul fészkelőtök. Igazgatja vékonykeretű szemüvegét. Nem bfrja tovább. Az idegbetegségre sincs tekintettel, — A kislány arról beszélt, hogy apuka, szem »láttára megverte anyukát, aztán rákerült volna a sor, és védekezett .,, Az apa: — Nem igaz kérem. Rossz. Igaz édesanya? Az anya: — Édesapa, Őszintének kell lenni Megütöttél,.. Az apa lehajtja fejét. Hosz- szú kínos csend. Azután beszélgetés, amely kereste a lány jövőjét. Mert meg kell keresni, és az nem az intézetben van. A tanítónő is mondta: — Kati nem buta. Egy kis szorgalommal többre vihetné. MIT IS KERESNE Ö az intézetben. Szülei, testvérei vannak. Ott az iskola köEÖs- sége is. Csak meg kell fogni a kezét: és vezetni. Mert eddig nem vezették. És most nagy szüksége van rá. Nagyon nagy szüksége .. Bobál Gyula
