Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-31 / 25. szám
1968 január 31.. szerda Nőn R A t> 3 Köiesönö§cn IiaNxnoi kapcsolat a ZlM és a megyei NEB között E A Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyáregysége és a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság között az utóbbi években igen jó kapcsolat alakult ki. A gyár politikai és gazdasági vezetői felismerték annak a segítségnek a jelentőségét, amelyet a NEB adhat, s így súlyának és rangjának megfelelően biztosítottak helyet a vállalat tevékenységi körében a népi ellenőri munkának. Az intézkedés helyességét esztendőről esztendőre eredmények bizonyítják. A népi ellenőrzés a hibák megszüntetésére és megelőzésére egyaránt felhívja, a gyári vezetés figyelmét. Egy-egy népi ellenőrzési vizsgádat a gazdasági döntések legcélszerűbb formájának kialakítását segíti. A népi ellenőrök arra törekszenek, hogy a gyár, az adott viszonyok között a legfejlettebb technológiát alkalmazza, a legkorszerűbb gyártmányokat és a legmodernebb szervezési formákat alakítsa ki, s hogy folyamatossá tegye a minőség javítását. A népi ellenőri tevékenység hasznos gyárunk részére, de előnyös a népi ellenőrök számára is. Azok, akik szakmájuktól eltérő területen, vagy más vállalatnál vizsgálnak, sok értékes tapasztalatra tesznek szert, látókörük szélesedik. Az önképzést mozdítja előbbre a vizsgálatokhoz szükséges szakirodalom tanulmányozása. A vizsgálatok tehát közvetve is hozzájárulnak az üzem- és munkafegyelem megszilárdításához, biztosítják a törvényesség betartását. Országos vagy megyei programba illeszkedő vizsgálatot a ZIM népi ellenőrei a megyei NEB irányításával végeznek. Ezek kivétel nélkül nagy horderejű, egész vállalatokat vagy még nagyobb egységeket érintő problémákkal foglalkoznak. Az üzemi népi ellenőrzési csoport — a NECS — helyi jellegű, nem ritkán személyi kérdésekkel foglalkozik. Igen fontos, hogy a kétféle vizsgálatban ugyanazok a népi ellenőrök vesznek részt, — s így gyáregységünk és más ipari üzemek ténykedése között párhuzamot tudnak vonni; a másutt észlelt hiányosság megelőzésére pedig saját üzemükben tehetnek javaslatot. Az utóbbi esztendők mindegyikében sor került egy-egy nagyobb jelentőségű vizsgálatra, ami hozzásegítette gyárunkat a jelenlegi profil kialakításához, a megfelelő irányú műszaki fejlesztéshez és a jó termelési eredményekhez. A vizsgálatok közül most kettőt szeretnék kiemelni; ezek szorosan kapcsolódnak, s a fejlődés sorrendjében követik egymást. Az első ilyen vizsgálat 1965 első negyedében zajlott le ez- tel a címmel: „A profilozások, illetve pi'ofíltisztítások végrehajtásának ellenőrzése, összefüggésben az ipari termelés hatékonyságát szolgáló ipari áttervezésekkel.” A másik vizsgálat tárgya: „A gázprogramból a ZIM Salgótarjáni Gyáregységére háruló feladatok végrehajtásának ellenőrzése.” Gyártmánykorszerűség vonatkozásában előre mutató volt a tavaly tartott vizsgálat, „Egyes gépipari ágazatok gyártmányainak és azok gyártásának korszerűségi helyzete” címmel. A megyei NEB megállapította, hogy a salgótarjáni gyáregység profiltisztítási ténykedése a vizsgált időszakban helyes volt. Jónak ítélte a gáztűzhely-gyártásnak, mint későbbi profilnak a kialakítását. A döntések helyességét később a gáztűzhelyek megnövekedett gyártási darabszáma is igazolta. A profiígazda-rendelet a salgótarjáni gyáregységeit fűtő- és főzőkészülékgyár fejlesztésére irányozta elő. Valóban célszerűnek látszott tehát a gáztűzhely-gyártás átvétele, amely hosszú időre megszabta a gyáregység profilját, s lehetővé tette a foglalkoztatási és népgazdasági igények kielégítését. Ebben a kérdésben a népi ellenőrzés a gyáregység vezetőinek korábbi elgondolása és intézkedései mellett foglalt állást. A NEB-vizsgálat megállapította, hogy csupán egyetlen tennék nem illeszkedik a fűtő- és főzőkészülékek csoportjába: a kondenz-edény. Ennek gyártása a vizsgálat szerint egy másik gyár profilja; ugyanis ebben a tekintetben a profil- gazda az ISG Vállalat volt. A népi ellenőrzés által felvetett elgondolás és javaslat alapján megkezdtük a tárgyalást az ISG vezetőivel. A kondenz-edény gyártását tavaly és az idén úgy adtuk át az ISG-nek, hogy a szükséges öntvénymennyiség egy részét továbbra is mi gyártjuk, mert az öntvénygyártás beilleszkedik egyéb termelési programunkba. A fürdőkályha-henger átprofilírozását a Zománcipari Művek Lemezleszabó Gyáregységéhez szintén helyesnek ítélte a népi ellenőrzés. A gyártást ott kiválóan megoldják, — míg Salgótarjánban a henger gyártása kapacitáshiány miatt már nehézkessé vált, mert a helyén gázkészülékek gyártását kezdtük meg. A megyei NEB javasolta, hogy gyárunk a későbbi időszakban a Fővárosi Gázkészülékgyártól átvett T—3 mintájú gáztűzhely helyett korszerűbb, olcsóbb kialakítására törekedjék; és hogy a három főzőlapos mellett még más típusokat is alakítson ki. Ismeretes, hogy a legkülönfélébb típusok kialakításával komoly fejlődést értünk el. A gáztűzhely-gyártás fejlesztésével megfeleltünk az igényeknek. A gáztűzhelyek és gázkályhák iránti érdeklődés fokozódásával hagyományos tüzelő berendezéseinknél csökkenésre lehet számítani. A népi ellenőrzés szerint is feltétlenül szükséges, hogy a gázkészülék-gyár időben kezdhesse meg a termelést. A népi ellenőrök mindannyiunknak jóleső elismeréssel emlékeztek meg arról az áldozatos munkáról, amelyet dolgozóink végeztek a „kis-ZIM” alagút- és szárító kemencéjének, szereldeiének és raktárának építésénél. Csak így vált lehetővé, hogy a termelési volument 1967-re a 102 000 darabos szintre futtathassuk fel. Rámutatott a NEB, hogy a következő három év feladatait csak akkor oldhatjuk meg, ha kellő időben, s jól megépített létesítményekben láthatunk munkához. Ennek megfelelően kívánjuk a jövő év második felében üzembe helyezni a zománcozó és savazó üzem egy részét, hogy 1968-ban már 120 000 gáztűzhelyet gyárthassunk. A vizsgálat végeztével a NEB megállapította, hogy a gyűj- tásláng-biztosító gyártása még megoldatlan. A népi ellenőrzés segítségének is köszönhetően mind biztosítót, mind szik- ragyújtó berendezést elegendő mennyiségben kaphatunk. A NÉB-javaslattal összhangban módosított M—102 — újabb nevén M—103 — jobb hatásfokú, szebb, könnyebb, mint elődje volt. A későbbiekre tervezzük az M—104 és M—105 kialakítását; ezek — reméljük —, a legjobb minőségű külföldi gáztűzhelyekkel is állják majd a versenyt. A NEB véleménye szerint a gázkészülék-gyártás fejlesztésére irányuló beruházás szempontjából igen fontos, hogy a kormány által kiemelt beruházássá váljék. Dianovszki Gyula a ZIM Salgótarjáni Gyáregységének igazgatója Oszlopos hiba Diósjenőn félmillió forintot meghaladó költséggel korszerűsítették a közvilágítást. A munka során egy kéttagú villanyoszlopot a Szabadság út és a Táncsics út találkozásánál oly balszerencsésen helyeztek el, hogy azt onnan a közúti igazgatóság eltávoli- tatta, mert veszélyeztette a jármüközlekedés biztonságát. A lélektelenül végzett munka miatt az oszlop féllábbal a gyalogjáróra került, — hiába tiltakozott ez ellen már a gödör megásásakor a községi tanács vb elnöke. Az oszlopügy idestova két hónapja húzódik, de az EMÁSZ eddig mit sem tett kedvező elintézése érdekében. Igazuk van a diósjenőiek- nek: azért építettek járdát, hogy kényelmesen járhassanak, nem pedig azért, hogy a kétbalkezesen felállított oszlopot kerülgessék. — b. z. — .4 különleges falu Freskók a falakon Arcumeggia — kis olasz hegyi falu. Mindössze 90 lakosa van. Az arcumeggiai elemi iskola mindössze egytantermes, tanári testületé pedig egyetlen tanítónőből áll. Arcumeggiát — akárcsak sok más hegyi falucskát — lassú, gyógyíthatatlan betegség emészti: a fiatalság Torinóba, Milánóba, Svájcba ment dolgozni! csak az öregek maradtak a faluban. Több emberben felmerült a kérdés; meg lehet-e menteni Arcu- meggiát? A hatóságok segítségére ugyanis nem lehetett számítani. Talán az idegenforgalom segítene? Arcumeggia festői szépségű helyen fekszik, s az egész környéknek sajátos, vonzó stílusa van. De csak véletlenül és csak nagyon ritkán vetődtek ide turisták ... 1957-ben több festőművész érkezett Arcumeggiába. Műtermet rendeztek be a falucska ősi tornyában, majd munkához láttak: a faházak falait freskókkal ékesítették. Arcumeggia egyedülálló, modern művészeti képcsarnokká vált. Festészeti iskolája is egyedülálló a maga nemében: az alapító művészek kétéves tanfolyamokat szerveztek, amelyeken egy-egy turnusban 50 ember tanul. Arcumeggia egyik útját most ,-,A tanítványok útjának” nevezik. A falucska lakói féltő szeretettel óvják a freskókat — személyes és kollektív tulajdonukat. A freskók alkotói között világhírű művészek vannak — például Renato Guttuso. — de természetesen akadnak ismeretlen ’művészek is. Alkotó tevékenységükkel azonban visszahozták az életet Arcumeggiába. Amíg az ötvenkettőből ötvennyolc lett Létkérdés és külföldi piac a kerékgyártóknál A legnagyobb jóindulattal sem lehet azt állítani: barátságos a munkahely. A régi bányaépületekben elég mostoha körülmények között dolgoznak. Ennek ellenére nagy a rend és a tisztaság. Ami ismételten elgondolkodtat, az Válóczi Lajos művezető kijelentése: — Tőlünk senki sem akar elmenni... Pedig, aki ide szegődik, annak kijut a nehéz fizikai munkából is. Bár már itt lennének Az idén is traktor- és dömperkerekeket gyártanak a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat II. számú kerékgyártó üzemében. Huszonháromezer darabot. — Lehet, hogy több lesz. Pótmegrendelésre is számítunk, mert az év közben jelentkező igényeket csak tőlünk tudja kielégíteni a Vörös Csillag Traktorgyár — így a művezető. — Mit írt elő januárra a gyártási ütemterv? — Hatszáz darabot. — Nem sok az egy kicsit? — 396-ot elszállítottunk, A többit nem tudtuk legyártani. A megrendelő kívánságára január 20-tól dömperkereket készítünk, illetve csak készítenénk. Ugyanis elromlott a Vörös Csillag Traktorgyár sajtológépe, emiatt nem kaptuk vissza a felküldött, méretre szabott anyagot. Mert a sajtolást Pesten végzik — mondja a művezető. — Reméljük nem sokáig. Megszűnik a most még tapasztalható bizonytalanság. Épül az új melegítő kemence. Állítólag márciusban kész lesz. A gépszerelő vállalat emberei már dolgoznak — fűzi tovább a gondolatot Vágvöl- gyi Tibor meós. — Erre a célra a régi pajtát alakítjuk át. Ott állítjuk fel majd a két gáztüzelésű kemencét. Nem új berendezések, a Vörös Csillag Traktorgyárban már használták — szól a művezető. — Bár már itt lennének — avatkozik a beszélgetésbe Vanya Emil meós. — A bizonytalansággal együtt megszűnne a fuvaroztatás, nem kellene fizetni a le- és felrakásért, ami eddig nagy summát tett ki. Az sem kis dolog, hogy ezután programszerűen, folyamatosan tudunk termelni, nem kell majd kapkodni... — Jobb lesz a dolgozóknak is. Nem zavarja őket a gyakori átállás — zárja le a témát a művezető. Jó pénzt lehet keresni... A művezetőtől kérdem: — Miért nem akar innen elmenni senki? így válaszol: — Korábban egy kollégám azt mondta: ő ezért a pénzért nem dolgozik visszamegy a bányába. „Jól van, ha úgy látod, ott jobban jársz, menjél” — mondtam neki. Nem sokkal később találkoztam vele. Azzal kezdte: bolond az az ember, akinek nem kell a több pénz. Megütközve néztem rá. Ö így folytatta: ez én vagyok. Itt 58 forintot kerestem 8 óra alatt, mint segédmunkás, új helyemen pedig csak 52 forintot. Jönne vissza, de nincs rá szükség. Az aki tavaly márciusban jött ide dolgozni, s 52 forintra sorolták be. szeptemberben már 58 forintot kapott. A szakmunkások keresete meghaladja a kétezer forintot, a betanított munkások 1500— 1800 forintot visznek haza, a segédmunkások fizetése 1200— 1500 forint között váltakozik. Máshol sem keresnének többet. Aztán van szénjárandóság és csökkentett munkaidő. Mái sutt ez sincs. Persze a pénzért dolgozni is kell. Szigorú mércével Tavaly 16 ezer kereket szállítottak el, s ebből 30 darabra mondták a megrendelők: nem jó, nem vesszük át, mert hullámos. Az alacsony technikai színvonal miatt a hibát nem volt könnyű megszüntetni. De sikerült. Ez Kovács József és Vágvölgyi Tibor nevéhez fűződik. Kisebb minőségi hibák ritkán, de most is előfordulnak. Pedig a minőség őrei igen szigorúak. Menet közben ellenőrzik a munka- folyamatokat. Ha egy. vagy két keréknél kisebb hibát találnak, átnézik az egész szériát. S, hogy ne kelljen sokáig keresni a hibát vétő dolgozót, mindenki ráteszi a monogramját arra a munkafolyamatra, amit végzett. — Nem lehetünk engedékenyek. Nekünk létkérdés, megrendelőnknek pedig a külföldi piac megtartását jelenti, ha mi jól elvégezzük a munkát. Mert a traktorokból és dömperekből a Vörös Csillag Traktorgyár Japánba és az Egyesült Államokba is szállít. A tervek szerint egyre többet, a mi monogramunkkal együtt — hangsúlyozza Vágvölgyi Tibor. Venesz Károly FOGHÚZÁS SEGÉDLETTEL Amióta maga itt van, érzéstelenítés sem kell! (A Stern karikatúrája) Faluról falura A fizetésre várva A két fiatalasszony, Banos Jánosné és Válóczi Pálné szoros embergyűrűben dolgozik. Borsik János állattenyésztő már megkapta a pénzt. Még- egyszer megszámolja a százasokat. Aztán gondosan összehajtogatja és süllyeszti a vastag, télikabát belső zsebébe. — Mennyit kapott? — kíváncsiskodnak körülötte egyszerre többen is. — Fizettek szépen — mondja Borsik János. — Kaptam több mint 17 300 forintot... — De beleszámolták a földjáradékot is — jegyzi meg egy magas, vállas parasztgazda. Borsik János nem szól azonnal, csak fejével bólintja az igent. Aztán csak annyit mond: — A földjáradék nem sok. Hatszáz forint körül kaptam... Keresni is többet keresett a közösben a 17 ezer forintnál. A Békében 50 forintot ért minden munkaegység. Ezt még nyolc forinttal növelte a prémium. Borsik János nem tartozik a fiatalemberek közé. feje deres, de a szorgalmát nem koptatták meg az évek. Beteg volt a nyáron, de így is gyűjtött 630 munkaegységet. Évi keresete meghaladja a 36 ezer forintot. Azt mondják: az igazán gazdag emberek mégiscsak a tehenészek: Hényel Gyula, meg Bíró István. Három és fél — négyezer forint volt a havi átlagkeresetük. Hényel Gyula 48 és félezer. Bíró István 50 és félezer forinttal zárta az esztendőt. Ott topog a várakozók között Révai József is. Tavaly februárban szólt az elnöknek, eljönne a szövetkezetbe. — Csak jöjjön — biztatta őt Miklós Sándor. — A fiatal munkáskézre mindig szükség van nálunk ... Ha igyekszik, itthon is megtalálja azt a pénzt, amit az iparban ... — 'Meg is találtam. Fogatos voltam, majd rakodómunkás, és tíz hónap alatt kerestem 27 ezer forintot — magyarázza a fiatalember. Tizenöt évet dolgozott a bányában. Néhány esztendeig hányódott az építőiparban, amíg hazakerült. A szövetkezetben szívesen, nagy igyekezettel dolgozik, mert látja, értelme van a munkának. Ezt bizonygatja felesége is: — Kaptunk pénzt és terményt is. Búzából öt mázsát, árpából is hármat. Kukoricából hét mázsa került haza ... Gondolja csak meg, ha mindezt venni kellett volna a piacon ... Fizethettem volna érte eleget... — A háztáji? r- Megkaptuk azt is — beszél tovább Révainé. — Ügy mint a többiek, egy holdat. Hozott az is szépen. Hizlaltunk három sertést... Egyet magunknak vágtunk, kettőt eladtunk. Már most van két malackám... Hát így vagyunk. Igazán nem panaszkodhatunk. Pedig az év nehezen indult. Nem volt semmi kitartásunk az űj termésig Most meetelt a kamra, a padlás ... Kissé távolabb a pénzes asztaltól asszonyok népes csoportja beszélget. — Én is többet vállaltam mint tavai'7. Kukoricából két holdat, cukorrépából nyolcszáz. mákból kétszáz négv- szögölt... Ahogv megkapáltam tavaly a területet, meglesz ez — mondia Banos Fe- rencné a körülötte állóknak Több mint száz munkaegységet szerzett tavaly. — Pedig aratórészt is vállaltunk — jegyzi meg később. — Az uram a búzában töltötte a szabadságot. Az aratás díját természetben fizette a szövetkezet. Ba- nosék 240 kiló búzát kaptak. Bagyinszki Józsefné bizonyítja Banosné igazát, majd azt mondja; — Nekem is volt tavaly egy hold kukoricám, 400 négyszögöl cukorrépám, meg mákom is... Még folytatná, a sort, de nevét kiáltják, indul a pénzéért. Amikor visszajön 2300 forinttal gazdagabb. Ennyi járt még neki a múlt esztendőről. Közben az asszonyok azt beszélik, hogy Bagyinszkiné leánya is itt dolgozik a szövetkezetben. Csibenevelőnek tanul, de már 800 forintot fizetnek neki. — Jó, jó az a pénz — jegyzi meg Bagyinszkiné. — De emellett foglalkozhatnának velük többet. Fiatalok, még, hadd tanulnák meg rendesen a szakmájukat... Ebben mindenki egyetért Bagyinszki Józsefnével, s új témát keresnek az asszonyok. Hogy tulajdonképpen hol lestük el a beszélgetéseket? Ecsegen, a Béke Termelőszövetkezetben. Akkor, amikor a sikeres esztendő végén, a zárszámadó közgyűlésen a hátralékos nénzt osztották a tagoknak. Több mint egymilüó- nyolcszázezer forintot, Vlncze Istvánné
