Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-27 / 22. szám
I 4 NÖC R A D 1968. január 27., szombat A skandináv országokban svédországi helységben is bői nem derül ki» hogyan tartósabbnak bizonyul a tél, mint nálunk. A hó néhol — mint ebben a — közlekedési problémákat okoz. A szűkszavú hírügynökségi jelentéskerült elő a bajban ez a derék elefánt, de az biztos, hogy jókor jött a segítség... Órta’mas-e a színes televízió az egészségre? Az amerikai egészségügyi hatóságok a napokban megállapították, hogy a színes televíziós készülékek az egészségre káros sugarakat is ki- bocsá thatnak. Jelentést adtak ki erről a kérdésről, amelyben beszámoltak arról, hogy a General Electric egy bizonyos televíziós vevőkészülékében olyan sugárzást állapítottak meg, amelynek méretei meghaladják az emberi szervezetre még ártalmatlan felső határt. A vállalat be is szüntette ennek a típusnak az eladását. Az egészségügyi hatóságok adatai szerint a sugárzási veszély különböző fokon valamennyi színes tv-készülék- nél fennáll. Igaz, hogy az újtípusú színes televíziós készülékeknél viszonylag jelentéktelen a sugárzási károsodás veszélye, de nagyon hosszas, rendszeres színes televíziós nézés mellett bekövetkezhetnek a sugárzás bizonyos hátrányos következményei. Salgótarján város címere. Tervezője Katona László grafikusművész. Április 4-re a városi tanács homlokzatára kerül Beszélgetés Xógrád megye új levéltárosával A béke hullámhosszán Az új intézmény fiatal igazgatója többször végigjárta a várost, megnézte a házak szerkezetét, próbálta elképzelni a bontakozó utcákat, s jártá- ban-keltében többször is hallotta: ide a mozi, amoda a múzeum kerül közelebbi, illetve távolabbi tervekben. Jól- esően állapította meg, fejlődik Salgótarján. Schneider Miklósnak, a Nógrád megyei Levéltár igazgatójának nem idegen Nógrád megye, pedagógusként itt kezdte pályáját. Később került csak Szentesre levéltárosnak. Miért szakított a pedagóguspályával? — Családunkban a levéltárosság hagyomány — mosolyo- dik el Schneider Miklós. — Apám szintén levéltáros volt, s nekem Székesfehérvárott, illetve Szombathelyen már gyerekként alkalmam volt „megismerkedni” e két rangos levéltárral. Kis túlzással mondhatni: iratok között nőttem fel. Salgótarjánban 1968. január 1-töí nyílt meg a levéltár, amelynek anyagát az utóbbi Időben a Pest—Nógrád megyei Levéltár őrizte. — A megnyitás, persze, csak „hivatalos” — igazít ki az igazgató. — Azaz, nem szabad szó szerint érteni. Igaz, bizonyos könyvtári kópiák, Balassagyarmat és Salgótarján képviselőtestületi jegyzőkönyveiből sorozat, már itt van (ezek a legszükségesebbek a készülő megyei monográfia munkatársai számára), az anyagot azonban csak februárban kezdjük szállítani Budapestről, s tervek szerint a nyárra fejezzük be. Gyár- és Gépszerelő Vállalat keres vidéki szerelési területeire lakatos, csőszeredő, hegesztő, kovács, villanyszerelő szakmunkásokat, férfi segédmunkásokat. Munkahelyeinken külszolgálati díjat, minden második héten szabad szombatot és ked- j vezményes utazást biz- j tosítunk. A gyakorlati | időtől függően maximá- j lis bérezést adunk. Je- lenkezés Bp. VI., Paulay Ede utca 52. Személyzeti Főosztály. — Mekkora anyagról van szó? — A levéltári anyagot iratfolyóméterben mérjük, a mi anyagunk 1100 iratfolyóméter. — Nem túl nagy. — Valóban nem. Azonban tudnunk kell, hogy nagyon sok levéltárra érett anyag van jelenleg vállalatoknál, tanácsoknál, szerveknél, amelynek nagy részét egyébként átmeneti körülményeink miatt még a közeljövőben sem tudjuk behozni levéltárba. Ezt is beleértve körülbelül 3000 iratfolyóméterről beszélhetünk. — Tréfásan hangzik, de Horváth Ferenc, a szombathelyi Állami Levéltár igazgatója egyszer azt mondotta, néha még keresztrejtvény megfejtéséhez szükséges, főleg hely- történeti vonatkozású adatokért is felkeresik vagy felhívják telefonon. Mi is hát a levéltár feladata? — Természetesen, az ügyfélszolgálat is, bár egváltalán nemcsak a keresztrejtvényfej tők kíváncsiságának kielégítésére kell gondolnunk — válaszol mosolyogva Schneider Miklós. — Anyagunkat a tudományos kutatók vagy érdeklődők rendelkezésére bocsátjuk, segítjük a honismereti, helytörténeti kutatómunkát. E tudományokban nem búvárkodók számára is járhat közvetlen haszonnal a levéltár. Nvucdfjasok, akiknek nyugdíjuk kifizetéséhez szükségü1- van a munkaidő-iGazolásra az idei nyártól már Salgótarjánban, a mi levéltárunkban találhatják meg esetleg az ehhez szükséges iratokat, segédleveleket. Az irattár ugyanis az egykori ipartestületek irattárát is őrzi. Változó munkahelyre keresünk lakatos-szerelő szak- és segédmunkásokat. Külszolgálati költséget, havonta egyszeri hazautazást, hetenként hazautazási költséghozzájárulást, szállást térítünk. Bérezés, teljesítménybér, kereset-korlátozás nélkül. Jelentkezés: Fémmunkás Szerelési Üzem. Budapest. XIII., Lomb u 11. sz. alatt. Felvétel esetén felutazási költséget megtérítjük. A levéltár, a volt. megyei kórház épületében kapott helyiségek, nemsokára megtelnek az anyaggal, amelyet Schneider Miklós találóan igy nevez: élettelen élet Segétsé- gével Salgótarján ismét előre lép kultúrcentrummá válásának útján, hiszen az új intézmény hatása a tudományos kutatómunkában, a helytörténetírásban egész Nógrádban érezteti majd hatását. A kutatószoba, a vendégszoba várja vendégeit A vendégszobában egyelőre még csak az igazgató a „vendég”. (th) — Ga, DR fiúk! — GA DR Zoltán bácsi! A kölcsönös üdvözlés nem oroszul, nem angolul, nem franciául —. de mégis világnyelven hangzik el, az amatőr rádiósok nyelvén. Ezt jelenti: Jó napot! A fiúk a nagybátonyi Bányász Művelődési Ház MHSZ ifjúsági rádióklubjának tagjai. Zoltán bácsiból jelenleg kettő van itt: Molnár Zoltán klubtitkár és Bocskai Zoltán, az MHSZ megyei titkárságának rádiós főelőadója. A csöpp szoba sokféle célra szolgál. Oktatóterem, műhely, ifjúsági adóvevő állomás. Hívójele: HA— 6—YNA. A tíz wattos, három és fél megahertzen dolgozó adó a honvédelmi szövetség anyagi támogatásával, teljes egészében társadalmi munkával épült néhány hónapja. Ez — eddig — a legnagyobb szabású mű. Arról, hogy a kör idestova félévtizedes működése alatt hány 2+1-es műsorvevő készülék épült, nincs pontos feljegyzés. Egy bizonyos: sok. A sok készüléken pedig igen sokat tanultak a fiatalok; — közben pedig kialakult a szakkörnek korunk követelményeinek megfelelő arculata. A készüléképítés nem öncél; fontos eszköze ellenben az ismeretszerzésnek, a kézügyesség növelésének. Nem beszélve arról, hogy furcsa dolog Kazárt grand Felnőtt nyolcadikosok — nyolcán — Felnőttoktatás? Bizony, ez a cipő szorít. — Nézzük meg közelebbről. — Kérem, ha van mit... Egyelőre még van. Kovács József, a dolgozók általános iskolája VIII. osztályának főnöke a gondokról beszél elsősorban. Mindjárt az első és — szerinte is — legfontosabb gond Kazáron az érdektelenség. — Ez év elején beiskoláztunk 16 felnőtt tanulót, jelenleg nyolc hallgatónk van — mondja. — Az esti helyett tehát a levelező tagozatot tudjuk csak működtetni, hetenként egy alkalommal tartunk foglalkozásokat. Ilyen kis létszámnál az ötvenszázalékos lemorzsolódás majdnem katasztrófa. 1962-ben kezdtek a községben foglalkozni a felnőtt- oktatással, emlékezetem szerint akkor elég sikeresen. Múlt tanévben 20 hallgatóból 11 tett vizsgát. A jelenlegi „nyolcadikosok”? Kevesen vannak, felsorolhatjuk őket: Kovács László, Kovács b. Elemérné, Körös Istvánné, Mika András, Nagy Gusztáv, Papp Gyuláné, Radies Mária, Sándor Istvánné. Kovács László, .bányász, otthonában kellemes meleg, tisztaság fogad, legfeljebb néhány szerteszét heverő újság, a Képes Újság, a Nógrád, a bányászlap legfrisebb számai „bontják meg” a konyhai képet. A falon képek, az idősebb bányász-após festményei, vakító téli tájak, harsány zöld tavaszi, nyári patakpartok. A tűzhelyen fő az ebéd, fölötte a falon kis szerkezet, két törpe, „akik” a felszálló meleg levegő hatására egy propeller segítségével fűrészelő mozdulatokat végeznek. A napi nehéz munka után, íme, egy kis játékos hangulat, bizonyára jólesik. Az iskoláról szívesen beszél Kovács László. — Azért tanulok, hogy több legyek — mondja. — A bányánál például csak az lehet vájár, aki elvégezte a nyolc osztályt — Terve? — Vájár szeretnék majd lenni. — Jelenlegi gondja? — Az üzemvezetőség segít a tanulásban, pénteken mindig ott tudok lenni az iskolában. Ez nem gond. Annál inkább a kémia, legjobban pedig a számtant szeretem. Körösi Istvánné háztartást vezet, bányász- feleség. Édesanyja fogad ugyancsak a tiszta konyhában, később érkezik a fiatalasszony, akit Rebinek becéznek, leánykori neve Sándor Rebeka. — Férjem tavaly fejezte be a VIII. osztályt, tehát nálunk családi hagyomány a felnőttoktatásban való részvétel — moso- lyodik el. — Más okom is van a tanulásra, lehet, hogy a gyárha megyek dolgozni, s ott valószínűleg kérik a „bizonyítványt”. Kovács József, osztályfőnök szerint a „gyár”, a Váci Kötöttárugyár Kazáron létesített részlege, valószínűleg „megmozgatja” a felnőttoktatás állóvizét a faluban. Jelenleg is két „gyári” asszony tanul a nyolcas létszámú „osztályban”. Ha boldogulni akarnak az üzemben, ahhoz már kérik az iskolai végzettséget, s ez bizonyos értelemben nemcsak erkölcsi, hanem anyagi ösztönzést is jelent Kazár és a környék lányainak, asszonyainak. A részleget a közeljövőben fejlesztik, több száz új dolgozót vesznek fel, s a gyárban kevés ami eddig otthon elég volt, többet kell tudni. Előfordulhat tehát, hogy Kazáron a jövőben megszűnik a cipő szorítása? Csupán egy üzemrészleg-bővítés nem elég ehhez, még akkor sem, ha követelményeket állít felveendő dolgozói elé A szervező munkára is nagyobb gondot kellene fordítani. Elsősorban nem a pedagógusokra vonatkozik e megállapítás, hiszen Nyári Gyula iskolaigazgató és a többiek eddig is megfelelően végezték a szervező munkát és a beiskolázást. Hogy ilyen szűk még mindig a felnőttoktatás cipője, ez azt is jelzi, hogy a jövőben a község társadalmi szerveinek is módszeresebben kell foglalkozni ezzel a gonddal. Ez ugyanis az egész falu érdeke, s mindenkié külön-külön is. S azt hiszem, most a félévi beszámolók előtt is, érdemes minél több szót ejteni erről Kazáron. Tóth Elemér lenne forgalmazni vagy „rő- kavadászatra” menni a rádió- készülék alapos ismerete nélkül. A fiatalok szerint, aki Szőke Győző és Soós Károly konstruktőrtől tanult, sosem felejti el az építést. A forgalmazás — vagyis eszmecsere az éterben — izgalmas ténykedés. A két állomás közötti kapcsolatteremtést nyugtázó QSL-lapok övezik azt a Béke-tenger diplomát, amelyet 1962-ben Molnár Zoltán még mint egyéni rádiós érdemelt ki. —« A béke hullámhosszán, a béke érdekében dolgoznak fiataljaink a szakkörben, — szól Bocskai Zoltán. Most nemes szórakozás, amit űznek. Nézd, hogy csillog a szemük, milyen feszülten figyelnek.. Így igaz. Végh Lajos, a külszíni gépüzem villanyszerelője a Morse-adást gyakorolja. Tökéletes jelismeret nélkül hiábavaló volna a Q-kód megtanulásával próbálkozni. Mint tapasztalható; Szikora Ferenc, a Kisterenyei Bányaüzem villan yszerelő je méltó versenytársa a kódismeretben Brunczel János gimnazistának. Hoffmann Pali, nyolcadik általános iskolai diák Monse-tudása szép ígéret a holnapra. Hajdara Pistát, a legügyesebb rádiósok egyikét immár hiába keressük. Any- nyira megszerette a rádiózást, hogy élethivatásául választotta. Most Székesfehérváron tanul, a villamosipari technikumban. A „rókavadász” csak napilapban szerepel idézőjellel; itt senki sem gondol hallatán olyan emberre, aki a ravaszdira lesve cserkészi a határt. Az MHSZ rókavadászai megbújt adóállomás után kutatnak; s amint az egyre nép- szerűsödő versenyek bizonyítják: növekvő sikerrel. A szép eredmények kihirdetésekor nem ritkán hangzik el Soós Károly szakosztályvezető neve. Akár Molnár Zoltán vagy Szőke Győző, ő is társadalmi munkában foglalkozik a fiatalokkal. — Mi szívesen hallunk és szólunk a rókavadászok sikereiről; hazánk és társadalmi rendünk ellenségei viszont kevésbé, — így Bocskai Zoltán főelőadó. — Imperialista zsoldban is akad jól képzett rádiós; ilyen ügynökök feladata, hogy a szocialista államok területén illegális adókészülékeket üzeme! fessenek. Ezeknek veszedelmes ellenfele a rókavadász. A rókavadászat a honvédelmi sportok legszebbjeinek egyike: szellemi felkészültséget, nagy fizikai állóképességet követel. A Magyar Honvédelmi Szövetség klubjai mindkét fontos tulajdonság megszerzéséhez hozzásegítik a klubtagokat. — b z. —
