Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-20 / 16. szám

t 4 NÖGR Í15 1968. január szombat AZ OLVASOK! \ asűt-rekonstrukció Salgótarjánban Nagy érdeklődéssel olvastuk a város tengelyében haladó vasúti pályatest felemelési és ezzel kapcsolatos egyéb nagy­szabású terveket, melyeknek 1970-ig meg kell valósulnia. Elmondhatjuk, hogy városunk korszerű átépítését nagyon megnehezíti és megdrágítja a várost ketté osztó vasúti pá­lyatest jelenléte, de ha a vas­úti vonalat a városból nem lehet kihelyezni, vagy alagút­ba süllyeszteni, illetve ha ilyen megoldásra nincsen pénzfedezet, akkor a lehető­séggel számolva nagy előreha­ladást jelent a jóváhagyott rekonstrukciós terv. — De ha a vasúti igazgatóság ilyen je­lentős pénzáldozatra vállal­kozhat — kérjük tegyen még egy kis lépést a város lakossá­gának egészségvédelme érde­kében. Köztudomású, hogy szűk völgyben fekvő városunk le­vegője túlságosan szennyezett, és ezt pagy részben a vasúti forgalom, — a gőzmozdonyok füstje idézi elő. A külső ál­lomásról Somosra elinduló vonatok fűtője — ismerve a pálya nagyfokú emelkedését, — induláskor alaposan meg­rakja a tüzet, a kémény pe­dig ontja a fekete füstöt, a szél pedig minden irányba szétszórja. Ha a MÁV motoros moz­donnyal oldaná meg a von­tatást a külső pályaudvartól Somoskőújfaluig, ez sokat ja­vítani a helyzeten. Ezt kér­jük mielőbb megvalósítani. Tudjuk, hogy a MÁV fokoza­tosan megszünteti a gőzmoz- dony-vontatást, ami tökélete­sen megoldja majd a szóban levő kérdést, s erre talán nem is kellene várni évekig! Re­mélhetőleg eljut kérésünk a MÁV illetékeseihez, ahol meg­értéssel cselekedni fognak. H. Gy. Orbán Salgótarján Utazó diák panasza: Kellemes tapasztalat Egy ellenőrzés kegyetlenségéről A Nógrád január 10-i szá­mában Meghurcolt utasok címmel pásztói esetet olvas­tam. Tessék megengedni, hogy én is elmondhassam ami a diósjenő—romhányi autó­buszon történt. 1968. január 8-án, az iskolai újév kezdetén reggel vettem meg a Diósje- nőről Romhányba és vissza érvényes havi bérletemet, 76.—forintért. Este hazafelé menet az iskolából, ellenőr szállt fel Bánkon, s velem együtt több diáktársamat inegbüntett, mert a jegyünk nem volt kilyukasztva. Azzal védekeztem, hogy a jegy ki­lyukasztása elhanyagolható, mivel más járat nincs, s csa­lást így el nem követhetek, érvényes a jegyem tehát bün­tetést nem fizetek. Jegyemet az ellenőr elkobozta! Azóta napi húsz forintért kell je­gyet venni, ha iskolába aka­Idős asszony vagyok, sok helyen megfordultam már az élet során, így sajnos nem kerülhettem el a kórházat és a rendelőintézetet sem. S legutóbb beteg kis unokám gyámolítása jutott osztályrészül. Többször mentem vele or­voshoz, aki beutalt a balassagyarma'ti SZTK-rendelőintézet­be. Unokám vékony, félénk gyermek, félve vittem anyja helyett oda. Nem is gondoltam, hogy olyan nagyszerűen si­kerül mindent elintézni. Az asszisztens kedves beszédével, játékával, sok türelemmel szinte anyáskodva csinálta vé­gig unokámmal az előírt kezeléseket. Azután még többször kontrollra kellett mennünk. De a mi kis öcsikénk már nem sírt és nem félt, csak a szőke nénit kereste a maga kis bi­zalmával. Nagy hálát éreztem én ekkor a nővérke iránt Ügy gondoltam, hogy legközelebb meghálálom. Megpróbál­tam megajándékozni, s csak annyit mondtam, hogy ezt öcsike anyukája küldi, ő nem jöhet mert még beteg, ö a nélkül, hogy megnézte volna mit kapott, visszaadta az­zal, hogy néni kérem köszönöm, ez nálunk nem divat és nem szokás. Kicsit elszégyelltem magam, szólni sem tud­tam. Csak az udvaron tudtam meg, hogy a nővérkét Fo- garassinénak hívják. Egész úton hazafelé ez járt a fejem­ben, hogy ez a szokás jó és szép. Mivel azóta is sokszor eszembe jutott ez a dolog, hadd mondjak köszönetét ezúton Fogarassiné türelméért, kedvességéért. Kovács Gáborné Salgótarján Emberek út nélkül A Cserhát dombjai közt bú­jik meg egy kis, százötven lakost számláló település, nem távol a Szanda-vártól. Neve romantikusan hangzik: Ordas­puszta. Bércéi községhez tar­tozik, ami csaknem öt kilomé­terre van tőle. Eddig rendben is volna, ha a két helységet összekötő út kielégítené a kí­vánalmakat. Nem egy rossz kövesútról van szó, hanem egy elhanyagolt földútról! Bércéi­től körülbelül egy kilométerre még kövezett útként fut, majd egy árokszerűségbe tor­kollik. Innen aztán már telje­sen járhatatlan. A téli útvi­szonyok még jobbak az őszi. ta­vaszi saraktól, mert akkor tengelyig ér a sár, most csak a keményre fagyott rögök, gö­röngyök jelentenek akadályt. Ezek után nem csoda, ha a járművek a vetésen közleked­nek; — szükség törvényt bont! Nem törődik felénk az úttal — mondják az emberek — sem a Nógrádkövesdi Állami Gazdaság, sein a berceli ter­melőszövetkezet, pedig itt van­nak az üzemegységeik és az ő traktoraik szántják össze az utat.. A tanyaközpont lakói­nak nincs semmi panaszuk, csők ez n földút rettenetes! Több mint húszán járnak el fértiak a szomszédos kőbá­nyákba dolgozni a tanyáról. Nagy részük a munka végez­tével hazagyalogol, de sokszor térdia érő sárban kell járm­ok. Szóvá tették, mégpedig jo­gosan az illetékeseknek hely­zetüket. kantok is Ígéretet. de évek hosszú sora óta csak ígé­ret maradt az. Felmerült a kérdés — mi történik akkor, ha valaki rosszul lesz. főleg éjszakának ideién’! Flé-hető-e a berceli orvos ilyen útviszo­nyok mellett? Társadalmi munkával, az illetékesek se­gítségével. a oéni technika fejlett voltával nem, is tarta­va sokéig az v.t tnrhntni'á té­tele Ar ordasiak váriák na­CfUOV, 11 Áronja pr uadnsidását,. Vajon meddig kell várniuk? Kovács László MENTESÜLÉS A FEGYELMI BÜNTETÉS KÖVETKEZMÉNYEI ALÓL T. Zs-né olvasónk írja, hogy „szigorú megrovás”, fegyelmi bün­tetésben részesült. Kérte a válla­latnál, hogy mentesítsék idő előtt. Kérelmét elutasították, ezért az év végi jutalomtól Is elesett. Olva­sónk kérdezi: hova forduljon pa­nasszal? A Munka Törvénykönyve sze­rint szigorú megrovás fegyelmi büntetés hátrányos következmé­nyei alól a dolgozó egy év után mentesülhet. Ezen idő eltelte előtt csak akkor, ha példamutató ma­gatartása alapján arra érdemes. Ez utóbbi esetben a vállalat a szakszervezeti bizottsággal egyet­értésben hozhatja meg határoza­tát. Kérelmének elutasítása miatt panasszal nem élhet. Itt válaszolunk B. I. olvasónk­nak. aki kérdezi, hogy a men­tesülésnek mi a következménye? A mentesített dolgozó korábbi fegyelmi büntetéséről számot adni nem tartozik, a fegyelmi bün­tetésre utaló bejegyzést a nyil­vántartásból a vállalat köteles tö­rölni. A idő előtti mentesítés ese­tén pedig a fegyelmi büntetés végrehajtását, és az ehhez fűződő hátrányokat is meg kell szün­tetni. A mentesülés csupán az ezt követő időre hat ki, a dol­gozó nem követelheti a bün­tetés előtti állapot helyreállítá­sát, vagy a büntetés következ­tében elszenvedett hátrányok jó­vátételét. K. A. olvasónk is kérdést, in­tézett hozzánk. Az ő esetében („megrovás” fegyelmi büntetéssel sújtották), bár a törvénvben meg­kívánt i év eltelt, mégsem volt mentesíthető. Ugyanis vele szem­ben egy éven belül ismét fegvel- mi büntetést szabtak ki. Az Mt. V. 183. §-a szerint pedig a men­tesülés időtartama az újabb fe­gyelmi büntetés alóli mentesítés­re megállapított időtartammal meghosszabbodik. KIRENDELT DOLGOZD ÜZEMI BALESETÉRŐL S. M. olvasónk írja, hogy az építőiparban dolgozik, és sze­relési munkák végzésére más vál­lalathoz kirendelték. Itt üzemi balesetet szenvedett. Kárának meg. térítését ott kérte, ahol a bal­eset történt, de elutasították. A jogszabály szerint a kiren­delő vállalat köteles megtéríteni a más vállalathoz kirendelt dol­gozónak a kárát úgy, mintha köz­vetlenül a kirendelő vállalat okoz­ta volna. Természetes, akkor jár kártérítés, ha munkakörében, vagy hatáskörében eljárja szen­vedte a kárt. Forduljon tehát munkáltatójához. Jogosult kérni a fizetés és a táppénz közötti kü­lönbséget, ingóságainak megron­gálódásából keletkezett kárát, az igazoltan felmerült szükséges költ­ségeit. KI A TÖRVÉNYES ÖRÖKÖS? I. K-né kétszer kötött házassá­got. Első házasságából két gyer­meke maradt, és nekik aján­dékozta minden ingatlan vagyo­nát. Amikor másodszorra házassá­got kötött, a házastársa házá­ba költözött. Férjével — akinek ez a házasság ugyancsak a má­sodik — közösen nagyobb össze­get megtakarítottak keresetükből és azt bankba tették. A betét­könyv férje nevén van, és ezért olvasónk azt kérdezi, hogy há­zastársának esetleges előbbi el­halálozása esetén nem kell-e tar­tania attól, hogy férjének koráb­bi házasságából származó gyer­mekei öröklik a vagyont? A Polgári törvénykönyv sze­rint örökölni törvény vagy vég- intézkedés alapján lehet. Ha az örökhagyó végrendelet hátrahagyá­sa nélkül hal meg, beáll a tör­vényes öröklés. A törvényes örö­kös pedig elsősorban az örök­hagyó gyermeke. Bármelyüt: házastárs elhalálozá­sa esetén a hagyatéki eljárásban elsőrendű kérdés annak tisztá­zása, vannak-e örökösök, illetve az örökhagyó készített-e végren­deletet. A túlélő házastárs pe­dig ‘ közös szerzemény címén jo­gosan támaszthat igényt azokra a vagyontárgyakra^ amelyeket a házastársi együttélés alatt sze­reztek, így a takarékbetét-könyv. ben levő pénzösszeg felére is. A pénzösszeg másik fele vég­rendelet hiányában az elhunyt há. zastárs törvényes örököseit, gyer­mekeit ' illeti. Olvasónk aggodal­ma alaptalan, mert abban az esetben is jogos az igénye a há­zassági együttélés alatt szerzett vagyon felére, ha azt nem is két néven szerepeltetik a takarék- betétben. rok menni. Ezt megtakarított zsebpénzemből kell elvennem« Ha elfogy, érvényes Jegyem ellenére nem Járhatok iskolá­ba« Kérem társaim nevében is, hogy az ilyen ellenőröket oktassák ki, az utasokkal, mégha diákok is azok, — méltanyosabb eljárásra, ren­desebb bánásmódra, mert ha utasok nem lennének — Jól­lehet ő is más pályát választ­hatna magának. Ezúton ké­rem. hogy az AKÖV térítse meg kárunkat. Sztankovics István Diósjenő Tűzoltóünnep Palotáson A fennállásának ötvenkettedik évébe lépett palotás! önkéntes tűzoltótesíületet megérdemelt tisztelet övezi a községben. A köz­ségi tanács vb önálló napirendi pontként vitatta meg a sorra ke­rült vezetőség-újjáválasztás lebo­nyolítását. Ez alkalommal jelen­tették be a vb-nek, hogy a ter­melőszövetkezet anyagiakat bocsát rendelkezésre a legjobb önkénte­sek megjutalmazására. A megyei tűzrendészet! parancsnokság kép­viselője ezen a napon adta át a testületnek az új kismötorfecs- kendő-szállító járművet. A köz­gyűlésen az úttörők adtak ün­nepi műsort. Téli tanfolyam Ersekvadkerten tanfolya­mon bővítik ismereteiket a fejlődni vágyó tsz-tagok. He­ti három napon — hétfőn, szerdán és pénteken — rövid előadást hallgatnak meg, amelyet konzultáció követ. A tanfolyamnak esetenként 50—60 részvevője van. Az előadások — szám szerint ki­lenc — pártunk agrárpoliti- ktriárói az önálló gazdálko­dásról. a tsz-törvényrőí, az Levél a levelezőkhöz és a szerkesztőséghez Nemcsak rendszeres olvasója, hanem rendszeres levelezője is vagyok a lapnak. A megszokott időben, amikor az Olvasók fó­ruma c. rovat helyet kap, gyor­sabban szemlélem végig, az azt megelőző oldalak, címeit. Kíván­csian érdekel a levelek tartal­ma, társadalmi mondanivalója, valamint ismert és ismeretlen levelezőtársaim írása. De bármiről Is szóltak vagy szólnak e sorok, azok minden esetben társadalmi előrehaladásunkat, közös ügyün­ket segítették vagy segítik a jö­vőben is. Ez a további kívánalom jut kifejezésre abban a szerkesztő­ségi köszönő levélben is, amelyet a múlt év végén valamennyi tár­samnak a szerkesztőség postázott. Munkánk erkölcsi megbecsülését illetően fordulok kéréssel vala­mennyi társamhoz, hogy levele­zési tevékenységét a lehetőséghez mérten fokozza. Tartsa meg és ápolja továbbra is a széles ol­vasótábor kapcsolatát. Vezérelje munkájában az, amit a társadal­mi fejlődésünkből adódóan az új gazdasági irányítás szerkezeté­ből, egyéni és közösségi érdek összehangolásával mindannyiunk­nak tenni kell. Eingedjék meg levelező társaim, hogy nevükben köszöne+emet tol­mácsolhassam a szerkesztőség­nek levelükben kívánt jókívánsá­gokért. Bár kissé megkésve ha­sonló jókat kívánhassak a szer- készt őség valamennyi munkatár­sának. Tóth Gyula Érsekvadkerten árreformról, a munkaszerve­zésről és mumkadíjazásról, a földtulajdonról és földhasz­nálatról, az érdekről és ér­dekeltségről, az új mechaniz­mus és az életszínvonal kap­csolatáról, valamint az osz­tályszövetségről szólnak. Naponta hat órakor kezdik az előadásokat, hogy azok nyolc óráig, a televízió fő­műsorainak kezdetéig befeje­ződjenek. t Ggérfögóü Pinter István DOKw\eNTVM-ce<^NY£ mo ara ben vagy Becsben. Természe­tesen csak akkor, ha főméltő- ságod aláírja ezt az okmányt. Horthy tollat fogott. Sebté­ben futotta csak át a papír­lapot, amelyet a német követ alá akart íratni. „A magyar törvényhozás két Háza nagyméltóságú el­nökéhez! A Magyar Országgyűlésnek kormányzói üdvözletem! A magyar történelem sú­lyos és nehéz órájában ezen­nel kinyilatkoztatom azt az elhatározásomat, hogy. a had­vezetés eredményes folytatása és a nemzet belső egysége és összefogássá érdekében kor­mányzói tisztemről lemondok, és a kormányzói hatalommal kapcsolatos minden törvényes jogomról. Egyidejűleg Szálas! Ferencet a nemzeti összefogás kormányának megalakításával megbízom. Kelt Budapesten, 1944. évi október havának 16. napján. Horthy.” Á kormányzó alákanyarítot- ta az iratra a nevét. Veesen- mayer máris távozott, sietett vissza a német követségre, hogy átadja az iratot Szálasinak és minisztereinek. A nyilas vezér hálásan szo­rongatta a német urak kezét. — Köszönöm Höttl úr, kö­szönöm! — mondta a kémfő­nöknek, aki szintén ott volt az Úri utcában. — A kormányzó a fia éle- — Az ön fia ügyét legfelső A feketehajú fiatalember tének tartozik azzal, hogy alá- helyen már eldöntötték... ő elhúzta kezét a Szálasiéból, írja a proklamáció visszavo- holnap csatlakozni fog főméi- s aztán, anélkül, hogy a je- násat! — érvelt. lóságod külön vonatához Linz- lenlevők, tői búcsút vett volna, 38. — Fegyverszünetet kötök! — jelentette ki Veesenmayernak, kissé felemelt hangon, hogy jól hallja a kulcslyuknál hall­gatózó menye. Horthy István- né gondosan már jó előre le­vette a cipőjét. Most, hogy ez a mondat elhangzott, elosont a kulcslyuktól, s telefonált a Rádióba Hlatky Edének, aki­nél ott van a proklamáció. Most már be lehet olvasni. Fél egy után be is olvasták a proklamációt. Egy szó sem esett benne a fiatal Horthy letartóztatásáról, a proklamá­ciót még előző nap fogalmaz­ták. Skorzeny fent, a Golf Szál­lóban Foelkersammal vázla­tok, térképek fölé hajolt. Az utolsó simításokat végezte a Vár elfoglalásának tervén. Höttl Winkelmannál tartózko­dott: az SS főhadiszálláson csörögtek a telefonok, futárok jöttek-mentek, mindenki tele volt teendőkkel. A nyilas hatalomátvétel jó előre elké­szített tervét hajtották végre. Estére már nyilas indulókat közvetített a Rádió, kilenc után pedig beolvasták Szálasi hadparancsát is. Azt, amit Verbőczi utcai magányában szintén előkészített a nyilas vezér. Veesenmayer Lakatossal al­kudott Laktos bólintott, s azt kér­te, csak bízzák rá a dolgot. Horthy nem fog ellenkezni, ha garantálják a fia életét. És igaza volt: a zsarolás si­került. Horthy aláírta, amit a németek fogalmaztak, s amit Lakatos eléje tett. „A magyar nemzethez címzett október tizenötödiki ki­áltványomat semmisnek nyil­vánítom és megismétlem a magyar vezérkar főnökének a csapatokhoz intézett paran­csát, amely a harc elszánt folytatását rendelte el. A sú­lyos hadihelyzet megköveteli, hogy a honvéd hadsereg di­csőséges hírnevéhez méltóan védje hazáját. A jó Isten ve­zérelje a honvédséget és Ma­gyarországot a jobb jövendő útjára”. Aztán ment vissza a Vár­palotába, hogy összecsoma­goljon. Utazik Németországba, ahol — ezt ígérték a németek — viszontláthatja fiát, s a vé­dőőrizetben fejedelmi bánás­módban lesz része. A kor­mányzói rezidenciát közben elfoglalták Skorzeny emberei. A fürdőszobában találta meg Veesenmayer. Egy pa­pírlapot vitt magával, amely a kormányzó lemondását és Szálasi kinevezését tartalmaz­ta. — Mi van a fiammal? — kérdezte Horthy izgatottan a WC kagyló és a fürdőkád kö­zött. elhagyta az Úri utcai épüle­tet. Ment a Dísz térre. Dolga volt. Lezárta az Unternehmen Maus aktáját. Doris, a titkár­nő fürge ujjakkal gépelte az eredmények összefoglalását: „E játszma eredménye a kö­vetkező volt: a) Az Ifjú Horthy javasla­tába belemenve sikerült té­nyekkel bizonyítani: az álla­mi vezető körök komolyan foglalkoznak azzal, hogy a partizánokkal kapcsolatba ke­rüljenek. b) Megakadályoztuk, hogy Horthy más utakon keressen kapcsolatot, ami kétségtelenül sikerülhetett volna neki. c) Csupán e játszma sze­rint sikerülhetett ifjú Horthyt parancs alapján letartóztatni., Ezt a vállalkozást egyébként, aligha hajthattuk volna vég­re. d) A kormányzót, akit fiá­nak eltűnése rendkívül nyug­talanított, rábeszélték, hogy kapitulációs nyilatkozatát ok­tóber 15-én bemondhassa a rádióba, mielőtt árulásához a maga részéről a szükséges előkészületeket megtette vol­na”. — Kész! — mondta Höttl, amikor a lány leütötte a pon­tot. — Az aktát majd holnap továbbítjuk. Most jöjjön, aludjunk egyet.. — Skorzeny Strumbannfüh- rer telefonált — mondta a titkárnő —. hogy vacsorát rendez a Várban, oda mind­kettőnket elvár... Höttl megrázta a fejét. — Egye meg a fene azt az Ottót — mondta —, most egé­szen máshoz van kedvem. A lány engedelmeskedett. S amikor pihentek, szinte szerelmesen simult Höttlhöz. — Milyen okos vagy te, Wilhelm! — mondta neki. A férfi halkan mondta: — Nem én voltam annyira okos, ők voltak annyira os­tobák! — Vége — /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom