Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-14 / 295. szám

4 Nöet» A D J967. december 14., csütörtök II ÉH-szö kévén y Megkezdődött a gépjárművek időszakos műszaki felülvizsgálata Könnyűbúvárok és a többiek Elkészült a KISZ A 2. számú AKÖV salgó­tarjáni telepén hetek óta fo­lyamatosan tart a vizit — egyelőre személy- és teher­gépkocsik részére. Tavasszal majd sorra kerülnek a mo­torkerékpárok, rokkantkocsik, traktorok. — Leszúrjuk a kilenc da­rab zöldet, úgyis az a lé­nyeg, — hallatszott lépten- nyomon — aztán gyia! Akkortájt száz emberből kilencven csalódot. Csalódott, mert az aknán végzett mű­szaki felülvizsgálat nagyon alaposnak bizonyult; ugyan­akkor megcáfolta azt a né­zetet, hogy minek a felülvizs­gálat, hiszen a közlekedés­rendészet műszakilag is ellen­őrzi a kocsikat. Annyi igaz, hogy szemügyre veszi a vilá­gítást, egy—egy fékpróbát is tarttat, — de az országúton semmikor sem vizsgálta, nem csepeg-e az olaj, nem lóg­nak-e reménytelen összevisz- szaságban a kocsi alatt a vezetékek. Nem is ez a dolga. A rendőrök, műszaki ellen­őrök diszkrét emberek; még az olyan gépjárművezetőket sem akarják megszégyeníteni, akik azt hitték: MÉH-szöke- vényekkél — értsd: ócskavas­ba kívánkozó járművekkel — veszélyeztethetik a közlekedés biztonságát., Volt, aki törött féltengellyel állított be a fe­lülvizsgálatra; akadt, akinek szekerét” el kellett vontatni, mi­vel a teherautónak sem kézi-, sem lábfékje nem volt üzem­képes. Az ilyen kocsikról — persze — lekerült a forgalmi rendszámtábla. — Tessék elhinni, nem ki­tolásra megy a dolog — kap­csolódik a diskurzusba egy magán személygépkocsival ér­kezett mezőgazdász. — Az SA 26—94 számú teherautó egyik termelőszövetkezetünké. A világításával volt probléma. A kocsit nem küldték el, nem rendelték vissza; itt helyben adtak rá időt, hogy a gép­kocsivezető megszüntesse a hi­bát. Kisebb-nagyobb hiányosság akad H. István zagyvapálfal- vi P—70 kocsiján is. Lustán villog az irányjelző, lóg a kormánytengely, és — sza­bálytalanul — nem hátul, de elöl vannak a felfutózott gu­mik. — Egyhónapi türelmi időt adunk — így a közlekedés­rendészet képviselője. — Eny- nyi idő alatt akár újjászület­het a CA 45-82! Tavaszra megszépülnek az utak; akkorra gazdájuk vagy kicsinosítja autóját, vagy — otthon hagyja. Rozsdás, lökés­gátló, lepattogzott zománc nem bántja többé a szemet. Mi­ért ne lehetne minden jár­mű olyan csinos, amilyen — mondjuk — Molnár Lajos Opel-Rekordja?! Gazdája öt­százötvenezer kilométert tett meg eddig, — s remélhetőleg ezután is — balesetmentesen! No, nem a rekorddal, hanem a Nógrádi Szénbányák autói­val. Ha a műszaki felülvizs­gálaton osztogatnának valami­féle kitüntetést, néki bizonyá­ra jutna abból. — Jó dolog ez a felül­vizsgálat — néz a szemünk­be. — A kocsiról még ma­gamfajta öreg pilóta is hall­hat újat, hát még az. aki csak néhány éve passziózik. Vezet?... Tudja mi a spurt, és a sturc közt a különbség? — A spurt: az első kerék­pár elöl öt—hét milliméter­rel összébb áll, mint hátul. A tűre ... a tűre ... — A sturc a kerék síkja és az úttest által bezárt szög. Kilencven foknak kell lennie. A sourt és a sturc nem fe­lülvizsgálati téma. de ahol a műszaki ellenőrök a gumi megkopottságából észreveszik, a hibára figyelmeztetik a tu­lajdonost. S búcsúzóul egy kis lélek­tan ... Ha a közlekedésrendé­szet kék-fehér kocsija feltű­nik az úton, láttán megszelí­dülnek a benzin-táltosok. Mió­ta pedig híre szaladt, — és milyen gyorsan szaladt! — hogy a műszaki felülvizsgálat nem afféle bürokrácia, hanem alapos vizit: kevesebb gép­járművet kell kizárni a for­galomból. A felülvizsgálatnak nem is az a célja, hogy el­néptelenedjenek az utak, ha­nem az, hogy biztonságosab­bá váljon rajtuk a közlekedés. Borváró Zoltán és az MHSZ együttműködési terve Ez év júliusában hozott ha­tározat alapján, lényegileg megkezdődött az MHSZ, a Magyar Honvédelmi Szövetség új szervezeti kiépítése. Az új­jászerveződés egyúttal azt is jelenti, hogy az MHSZ és a KISZ, az eddiginél is szoro­sabbra fűzi kapcsolatát, mind­két szerv keresi a lehető­ségeket a további együttmű­ködésre — állapította meg legutóbbi együttes ülésén a KISZ Nógrád megye Végre­hajtó Bizottsága és az MHSZ Nógrád megyei Központja. A közös feladatok, a nóg­rádi ifjúság hazafias, honvé­delmi nevelése eddig is ar­ra ösztönözte a két szer­vet, hogy a lehetőségekhez mérten összefogjon: a nem­régiben összeáll ított statiszti­ka szerint, a honvédelmi versenyeken összesen 15100 KISZ-korosztályú fiatal vett részt. A legnagyobb érdeklő­dés a lövészversenyek iránt nyilvánult meg — ezeken 10 400 fiatal versenyzett, és több száz fiatal tevékenyke­dik rendszeresen az MHSZ szakköreiben. A további együttműködés lévőségéit a KISZ és az MHSZ megyei vezetői az aláb­biakban látják. A KISZ-szervezetek minél több olyan fiatalt irányítsa­nak járművezető, távirász, ra- kétás és könnyűbúvár tanfo­lyamokra, szakkörökbe, akik a következő években tényleges katonai szolgálatra vonulnak be. Az MHSZ, miután rend­szeresen tájékozódik a megyé­ben működő Ifjú Gárda lét­számáról, feladatairól — anya­gi, technikai, személyi se­gítséget nyújt a gárda kikép­zési programjának megvalósí­tásához. A tervek között sze­repel az is, hogy a honvé­delmi szövetség rendszeresí­ti a katonapolitikai tájékoz­tatókat a fiatalok körében, és továbbra is segíti a KISZ és úttörőszövetség által lét­rehozott — honvédelmi neve­léssel kancsolatos — szakkörök munkáját. egérfogó PiNiró István DOI<!VA\£NTVA\-C£6£NY£-WÖ 10. Haller, akinek idegeit erősen megviselték a háborúnak a né­metek szempontjából kedve­zőtlen eseményei, nehezen tud­ta türtőztetni magát. Átkozta a sorsot, hogy ilyen kellemetlen és ostoba fickókkal kell baj­lódnia. Megszokta már, hogy jellem télén emberekkel van dolga, de hogy azok ostobák is legyenek, ez több a soknál... Felállt, s ezzel jelezte, hogy véget vet a beszélgetésnek. — Várni kell! — mondta. — A Führer még nem döntött. Mindenesetre Szálasi és azok az emberek, akik a kormány­nak tagjai lesznek, legyenek készenlétben. Majd telefoná­lunk, vagy kocsit küldünk, ha szükség lesz rájuk. Megegyez­tünk? •— Igen, — mondta Kemény, s távozott. Haller pedig bekopogtatott Veesenmayerhez, hogy jelen­tést tegyen neki a beszélgetés­ről. A Führer teljhatalmú ma­gyarországi meghatalmazottja éppen indulóban volt, Horthy- hoz készült, hogy figyelmeztes­se, minden meggondolatlan lé­pése súlyos következményeket hozhat maga után. Fegyver- szünetről szó sem lehet, ezt nem tűrik a németek. Veesen­mayer sebtében meghallgatta Haller jelentését, aztán indult. Jóllehet, rezidenciája csak né­hány száz méterre volt Hor- thyétól, kocsiba szállt. Edmund Veesenmayer nem szerette különösképpen a nyi­lasokat. Már amikor először járt Magyarországon 1940 ja­nuárjában, kialakult benne a vélemény, hogy ezekkel a zöld- ingesekkel, jóllehet készséggel hajlandók teljesíteni a Führer minden parancsát, nincs mit tárgyalni. Amikor 1943-ban is­mét Magyarországra küldték, hogy felmérje az itteni hely­zetet, jelentésében, amelyben az ország megszállását javasol­ta, azt is kifejtette: Horthyt meg kell hagyni a helyén, és elsősorban az imrédystákra, és más szélsőjobboldali csopor­tokra kell támaszkodni, de a Szálasi-féle nyilas mozgalmat a lehető legrosszabb megoldás­nak tartotta. Ebben csak meg­erősítették a Magyarországon töltött hónapok. Akármi tör­tént is a világban vagy az or­szágban, Szálasi azonnal igye­kezett eljutni hozzá, s felajánl­kozott. Legutoljára a román kiugrást követő napon, augusz­tus 24-én kora reggel volt kénytelen fogadni őt. Szálasi azt magyarázta, a magyaror­szági helyzetet véglegesen tisz­tázni kell. Azt akarta, hogy vele együtt keresse fel a kor­mányzót. Nehéz volt nemet mondani neki, hiszen éppen akkor hívták ki a főhadiszál­lásra, mert Höttl panaszt tett rá Himmlemél, Himmler pe­dig Hitlernél, hogy túlságo­san kesztyűs kézzel bánt a magyarokkal. Pedig hát Veesenmayert iga­zán nem illette meg ez a vád. A sok száz politikus letartóz­tatása épp úgy az ő nevéhez fűződött, mint a csaknem fél­millió vidéki zsidó deportálá­sa. Hogy a nyilasokat máskép­pen ítélte meg, mint Höttl, vagy annak közvetlen magyar- országi elöljárója, Otto Win- kelman SS-tábor nők? Végté­re is ő a Führer teljhatalmú magyarországi megbízottja, nemcsak joga, hanem köteles­sége is, hogy a lehető legjobb tudása és belátása szerint irá­nyítsa az országot. Márpedig neki az a véleménye, hogy Horthyval könnyebb, mint Szálasival. A főhadiszálláson az urak veszekednek, marják egymást. Ennek a hatalmi harcnak az eredménye volt, hogy Himmler elérte Hitler­nél, hogy őt jelentéstételre odarendelje. Szerencséjére köz­bejöttek az egyébként szeren­csétlen események: a román fegyverszünet, a katonai vere­ségek. Visszaküldték Buda­pestre, anélkül, hogy a Füh­rer fogadta volna őt. Akkor, augusztusban Vee­senmayer felajánlotta segítsé­gét Szálasinak, de még mindig arra kérte, hogy várjon. És aztán azt is elintézte, hogy a * Almok a hegyek között A hegyek között, 528 mé­terre a tenger színe fölött, de álig kődobásnyira a vá­rostól, Bárnán, akkor volt utoljára beszéltebb kulturális esemény, amikor Latabárék vendégeskedtek. Annak pedig jó néhány éve már. Nem mint­ha visszasírni való emlék volna, csupán azért említik, hogy érzékeltessék a falu ma­gányát, a lehangoló állapotot, melyben ilyen téren a min­tegy 1300 bámai ember él. Három fiatal nevelővel ülök együtt az iskolában, velük be­széljük a gondokat. Egyikük a háromból: Répás József, a falu művelődési ügyeinek in­tézője is. űt hallgatom első­nek: — Bizony, Bárna egy kicsit a világ vége Nógrád viszo­nyai között. Aki közülünk szó­rakozni vágyik, annak egyet­len lehetőség jut: beutazik Salgótarjánba, vagy ritkáb­ban, esetenként átrándul Mát- raszelére. — Miért ilyen mostoha itt? — Nincs művelődési ottho­na a községnek. Van ugyan egy nagy termünk, csak az a baj, hogy gazdája nem akad. Az épület tulajdonilag a föld­művesszövetkezeté, az nem költ rá, a községi tanács meg azért, mert nem az övé. így hát két szék között pad alá kerül a kulturális-népművelé­si élet szükségmegoldása is. — Mit lehet mégis kezdeni? A kérdés nyomán Molnár Lajos veszi át szót: — A kocsma. Az mindig telve. Két kocsma van Bár­nán, de nincs időszaka a nap­nak, hogy ne lenne tömve. Pedig szívesebben vennék, ha valamelyik helyett presszó nyílna a faluban, ahol kultu­rált környezetben találkozhat­nak, válthatnak gondolatot egymással a fiatalok. — És közöttük a lányok — kapcsolódik a beszélgetéshez Misecska Katalin. — Jelenleg ugyanis az ő helyzetük a leg­rosszabb. Már csak olyan dol­gokban is, ha egy új ruhát felvesznek, legfeljebb a főut­kormányzó fogadja őt. Mert Szálasi még arra is hajlandó lenne,, hogy Horthy mellett mi- niszterelnökösködjék. Csak­hogy Horthy nem hajlandó ki­nevezni őt miniszterelnöknek. Veesenmayer közbenjárására ugyan fogadta őt, de ezen az augusztus végi beszélgetésen Szálasi nem ért célt Horthy- nál. A kormányzó azt magya­rázta: a háború már sajnos nem tart soká, és azt taná­csolta, hogy a nyilasok lega­lább egy hónapig várjanak tü­relemmel. Veesenmayer is azt szerette volna, ha a nyilasok türelme­sebbnek mutatkoznak. De úgy látszik, nem nyugszanak. Per­sze, lehet, másnapra, mire a nap felkel, már Szálasi lesz hatalmon. De bocsásson meg a világ, Szálasi ne nyugtalan­kodjék, hanem ezt bízza rá a németekre. És Höttl és embe­rei sem erőszakoskodjanak, ha­nem vessék magukat alá a Führer teljhatalmú megbí­zottja terveinek. Végtére is még mindig. az lenne a leg­jobb megoldás, ha Horthy ma­radna és megmásítaná meg­másíthatatlan elhatározását. Veesenmayer meg is mondta a kormányzónak: nem tűrnek fegyverszünetet. A kormányzó néhány szót beszélt a nehéz helyzetről, nem tagadta, hogy ilyen döntést hoztak, s nem is tett ígéretet arra, hogy nem keresik a kiugrás útját. Délután, amikor összeült a minisztertanács, hiába adta elő Lakatos, hogy a kormány­zó „megmásíthatatlan elhatá­rozásáról” van szó, a minisz­terek elutasították a javasla­tot. Kivétel nélkül mindenki ez ellen szavazott, még Csa- tay és Hennyey is, akik pedig maguk is részt vettek a titkos tanácsosok ülésén. (Folytatjuk) cán sétáltathatják meg, eny- nyi az egész. — Szeretik-e a szépet? — Csak nézzék meg vasár­nap, a templom körül. Mert a lányok legkmálkozóbb öl­tözködési alkalma még ma is a templom. Leginkább azért járnak, hogy felvehessék az ünnepit. És épp olyanok, mint bármelyik városi lány. Talán a válogatási ízlés hagy itt-ott kívánni valót. — Ez is népművelő fel­adat. Az ízlésformálás — ve­tem közbe. — Hát persze. Csak az a gon­dunk, hogy hol? A művelő­dési . terem külső-belső esz­tétikumának is az volna a rendeltetése. Az ízlésformálás. Ha volna bármi esztétikuma a mostaninak. De még ilyen fel­tételek között is próbálkozunk. Rendeztünk lakberendezési divatbemutatót, képzőművé­szeti ismeretterjesztő előadást. És lassan sorra megtudom, mi mindent még... Mi az, ami mégis mozgást jelent Bár . na életében. Répás József, Molnár Lajos és Misecska Katalin együttes igyekezettel sorolják. Legösszefogottabban a Szülők Iskolája jelenti itt a művelődési teret. Program­jába sokmindent belé építet­tek a nevelők. így a gyermek- nevelés problémái mellett szó esik természettudományos té­mákról is. A KISZ-oktatás ke­retében pedig a politikai, vi­lágnézeti ismeretnyújtás mel­lett jól megférnek a szóra­koztató jellegű rendezvények, különféle vetélkedők. Jelenleg a könyvtár új helyiségeiben a szovjet irodalom félévszáza­dos válogatásából látható ki­állítás. És az sem mondható, hogy a könyv, a szépiroda­lom ritka lenne az emberek kezében. A könyvtár 302 be­iratkozott olvasót tart szá­mon, és a 3600 kötetes köl­csönzési tervet már december elejére elérte. Csak a szórakozási alkalom hiánya ... Újra és megint ide kanyarodunk vissza. A klub­életnek halvány lehetősége sincs. Presszó kellene, ott sok mindenre mód nyílna — is­mételgetik — vasárnaponként egy kis táncra is. — Szép ez a tájék, a ter­mészetadta világ — csak a* emberi körülmények mosto­hák. E megállapításra egyszerre villannak fel és bólogatnak élénken. — Az ország egyik legszebb vidéke a mienk — szögezi le aztán hármuk nevében Molnár Lajos. — Nyári idő­ben, ünnepeken, vasárnapokon tucatjával jönnek hozzánk Pestről, mindenhonnan a bu­szok, autók. Ideális üdülőtelep épülhetne errefelé. De hagyjuk a messzibe ívelő álmodozást, térjünk vissza a falu reális jelenébe. Abba a valóságba, melynek pillanatnyi állapota az álmokénál sür­getőbb ügye például a peda­gógusoknak. A tizenegynéhány nevelő olyan fiatal, hogy át­lagos életkora a testületnek, alig haladja meg a húszat. Legtöbbiük rossz albérletben él, továbbképzési feltételek híján — legfeljebb bent. az iskolában, este tízig, tizen­egyig — ha tetszik. Réoás •József például évekkel előbb szívizom gyulladást kapott a nyirkos szállásán, azóta is hordozza a nyűgét. Pedig itt különb adottságok közt is ke­mény feladat volna a nevelői munka. Korábbi — és részben ma is lappangó családi keve­redések, az alkoholizmus kö­vetkezményéből sok a szelle­mileg elmaradott gyermek, akit fokozott erőfeszítés isme­retekre nevelni. A tanulmá­nyi átlag épp csak eléri a hármast, s az iskola szomorú és kétes hírneve, hogy a bu­kások százalékos arányában járási első volt az elmúlt év­ben — 28 gyermeket kellett elégtelenre minősíteni. A fel­nőttoktatás pedig most teljes csődöt mondott. A székvölgyi akna bezárásával megszűnt a három osztállyal működő fel­ső tagozatú általános. Mindezek a gondok csak még sürgetőbben igénylik, hogy Bárna művelődési fel­tételeinek megfelelő keretet teremtsünk, hogy a község la­kói ne a város mozzanásai- nak alkalmi, bejáró vendégei legyenek, . hanem saját egész­séges kulturális életüket él­hessék. Barna Tibor Hég egysier a „Szerepcseréről** A Nögrádban, 1967. decem­ber 7-én megjelent Szerep­csere című írásommal kap­csolatban kötelezőnek érzem a következőket elmondani. Az írást egyszeri hallomás után vetettem papírra, a tör­ténetet tanulságosnak tartot­tam. Miután a kétoldalú tájé­kozódást elmulasztottam — a történetet név és az iskola megnevezése nélkül írtam meg, arra számítva, hogy példája lehet a ina még itt-ott ta­pasztalható kivételezéseknek. Az írás megjelenése után nyilvánvalóvá vált: egy isko­lában valóban előfordult sze­repcsere. Az illetékes iskolai tanács kivizsgálta az eset kö­rülményeit. Megállapította, hogy a pedagógus helyesen járt el — a szerepcsere oka nem protekció volt, hanem a télapóestre készülődő kis szereplők különböző képessé­ge miatt vált szükségessé. Nem hangzott el a fenyegetés,, ha a szereptől megfosztott gyerekek nem jelennek meg az esten, „jönnek az egye­sek, sorban...” (pataki) Iftmét less lapjuk a vadas soknak Ismét lesz újságjuk a me­gye vadászainak. A hosszabh ideje szünetelő Vadászati Hír­adó felújítására készül a MAVOSZ megyei Választmá­nya. A tervek szerint a meg­újított lapban nemcsak a leg­fontosabb törvényekről, ren­deletekről, a vadászélet szak­mai kérdéseiről, a vadgazdál­kodásról lesz szó. A nemrégi­ben létrehozott szerkesztő bi­zottság á vadásztársaságok sokszínű életéről, izgalmas va­dásztörténetekről is szeretné tájékoztatni ,a tagokat; érdek­lődőket. Az új vadász újság — a korábbi ritkább megjelenés­sel ellentétben — negyedéven­ként jelenik meg, hogy tájé­koztassa, szórakoztassa olva­sóit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom