Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

1967. december 17., vasárnap WöeR Ä I) í Vasárnapi levél 'm ------­Ä barkácsolás öröméről Érdeklődéssel füleltem, fel nemrégiben egy rádió- liiraddsra. Arról tudatott az éter, hogy valamelyik pes­ti lakónegyed gyerekéi — pontosabban egyik bérház serdülő lakói, újító vállalkozásba fogtak. Nem hiszem, hogy tapsolt örömében a házfelügyelő, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a hírül adott srácok birtokba vették a pince elhagyott helyisé­gét, kicsinosították, valami háziklub-}élét, barkácsoló műhelyt rendeztek be. Elgondolkodtam a híren. Életrevalók ezek a pesti gyerekek! Én már nehezen mondhatnám magam a „tizenévesek” közé valónak, de ez az ötlet aligha ju­tott volna eszembe. Pedig a minap is... Arra neszelek egyik délután, hogy valahonnan fűrészmuzsikát, üte­mes kalapács-tamtamot közvetítenek a rabitz-falak. Éppen méltatlankodni akartam lakószomszédomnál a ribillió okán, midőn felfedezem, hogy a fentebb ész­lelt műveletek házon, pontosabban: családon belül tör­ténnek. Fiaim reperálják teljes buzgalommal a kiszol­gált sámlit, amely még tavaly dőlt rommá feleségem alatt szekrénytörlés közepette. Azóta ígérem, hogy megjavítom, de kinek van kedve és merészsége ilyes­mihez egy bérház második emeletén, ahol a légykö- hintés is mennydörgéssé nő. Én ugyan egyetlen szom­széddal sem perelek. Igaz, a függönykarnisból is le kéne fűrészelnem egy darabot, — abból, amit a régi lakásból hoztunk, de hosszúnak bizonyult, s azóta csak a fürdőszoba falát támasztja. Halogató taktikám oka az előbbivel megegyező eredetű, pedig fűrész, enyv, kalapács kerülne épp a háznál. Fiaim persze nem ilyen tapintatosak, csak a kilá­tásba helyezett nyaklevesre teszik pihenőbe a szerszá­mokat. De mit ad isten! Néhány perc és minden elöl­ről kezdődik. Határozottan feldühít az engedetlenség és bőszen a konyha irányába tartok, de az teljesen ki- ■ halt. A fiúk a kis szobában kuncognak, hogy a bolond­ját jártam. A zaj ezúttal valóban idegen eredetű. A dezentorok kaján ábrázattal világosítanak fel, hogy fölöttünk, Budai Tibi versenyhajót gyárt. De kár szól­ni, mert a hatodik szomszéd bácsi meg az éléskamra polcait egyengeti. Megadóan tudtul veszem hát, hogy mindenkinek akad egy, s más házi barkács dolga, olyan. egyszerű javítani való, ami nem kívánkozik hivatásos mester ke­zébe; egyszerű, házilag elvégezhető alapvető művelet. De hol végezheti ezeket a kőtömbökbe zárt ember!? Végleg behajtom a könyvet, melyből a délutáni in­termezzo kizökkentett, s kimegyek a fiúkkal, ha így áll a helyzet, barkácsoljunk együtt. S hamarosan olyan zajt csapunk hármasban, hogy remegnek a falak, a padlók. Csak merjen szólni palaki, majd én megmuta- , tóm! — morfondírozok. A fiúk meg eközben: — Tudod, apu, a Marosok bácsinak, a politechnika tanárának, a toronyházban van egy pincéje. Ott min­denféle szerszám van, még hegesztő is. A tanács meg­engedte neki. — Honnan tudjátok ezt? — Szoktunk átjárni hozzá. Engedi, hogy nézzük, ö mindenfélét csinál. Nekünk is olyan kellene! Eszembe jut, hogy múltkoriban Nagybátonyban hal­lottam: a művelődési ház barkácsoló szobát kíván be­rendezni. Az igazgató mesélte: nagy az érdeklődés iránta, nemcsak a gyerekek között, a felnőttek nagyobb fele is szívesen elbíbelődik fával, vassal, mindenféle anyagokkal, ha lehet, ha módja van rá. Szinte kikap­csolódás a napi hivatal, egyéb természetű munka után. Az ember ilyenkor fedezi fel szunnyadó mesterségi ösztöneit, hogy tulajdonképpen mintaasztalos, műkö­szörűs, díszlakatos veszett el benne. De hol fedezheti fel e hasznos képességeket a modern lakótelepek szo­bafogságában!? S főképp a gyerek, a bontakozó haj­landóságait, a pályaválasztás korszakában annyira fon­tos és talán sorsdöntővé válható egyéni adottságait, manuális érzékét, egy vagy más irányba. Tudat alatt, ösztönösen, vagy nagyonis célratörő biz­tonsággal — a lényeg szempontjából azt hiszem kö­zömbös —, ennek érdekében kezdtek elgondolkodtató és követendő akciót a pesti gyerekek. Most már csak azon kellene lennünk, hogy az okos példát itteni kö­vetésre felkaroljuk. Új lakónegyedeink gyermekekkel, fiatalokkal népesek, s nem mondhatjuk, hogy túlságo­san elkényeztetjük őket olyan lehetőségekkel, melyek az életkorukkal járó passziókat betölthet.nék. Játszóte­rük jobb híján az utca vagy a lakás, de nincs sehol kedvező és kínálkozó feltétele annak, hogy egészséges alkotó ösztöneiket élhessék és fejleszthessék. Pedig a j. lehetőség nálunk is kínálkozik, nem csupán Pesten. Új | bérházaink többnyire földszintes pincéiben négy, öt í tágas helyet, valóságos termeket fedezhetünk fel, me­lyek semmi hasznosabb rendeltetést nem töltenek be, egyenletesen melegek, szinte kínálják magukat, hogy I birtokukba vegyék a fiatalok, —, s talán a felnőttek | jSi — kedvük, passziójuk szerint. A lomos kamrákból meg a berendezés, „felszerszclmozás” sem adna gon- j dot, úgy hiszem, egyetlen ház lakóközösségének. Egy- ' egy heverő gyalu, fűrész, satu, véső, fúró, kalapács kö- ! zös kezelésbe engedve valóságos házi münkaszövetke- | zeteket. formálhatna gyermekekből és felnőttekből, s I ebben bizonnyal számítani lehetne igen sok nyugdíjas szakmai tanácsára is. • Hol van hát a hivatal, ahol a javaslattal és kéréssel kopogtatni lehet? ... Mert érdemes meghallgatni és segíteni, már csak közös nyugalmunk érdekében is. Barna Tibor Marxista lieli történet írásiunk eg>e<liilálló kexdeménye*ése Nőgrád megye felszabadulá­sának 25. és a Tanácsköztár­saság "50. évfordulója tisztele­tére megyetörténetet adnak ki Nógrádban. A készülő műről ár. Tóth Ede egyetemi docens----egyében kívül — ezt írja: „Nőgrád megye készülő nagy történeti monográfiájának tu­dományos és politikai jelentő­ségét nem feladatunk mérle­gelni, annyi azonban már a terv megszületésekor is látni­való volt, hogy marxista hely­történetírásunk egedülálló, út­törő jelentőségű vállalkozás bontakozik ki előttünk. A du­alizmus korának pozitivista módszerével megírt — sokszor a kor tudományos szintjétől elmaradt — megyétörténetek és a népiségtörténeti iskola megyemonográfiái óta először történik kísérlet egy megye története egészének feldolgozá­sára, megyetörténeti szintézis megalkotására.” Hankó János, a Nőgrád me­gyei Tanács VB elnökhelyet­tese, a szerkesztő bizottság el­nöke az alábbiakban tájékoz­tat a készülő műről: — Bevezetőként hallhatnánk néhány szót a monbgráfiai ki­adásról? — Oktató-nevelő tevékeny­ségünk mindinkább hiányolja a megye történetének, haladó és forradalmi hagyományainak összefoglaló, részletes, tudo­mányos, marxista leírását. If­júságunk nevelése, a szülő­föld szeretetének elmélyítése, forradalmi hagyományaink al­kotó munkára ösztönző hatá­sa, a szocialista tudattal bíró ember formálása sürgetően igényli azt. A megyetörténet feldolgozása, természetesen, elősegíti szellemi életünk to­vábbi kibontakozását. A dol­gozók bevonása, az alkotó munkába, az alkotó gárda ki- szélesítése, a közvetlen él­ményszerű feldolgozások kö­zelebb hozzák ifjúságunk szá­mára a legújabbkori történe­ij tünk legizgalmasabb korszakát. A felszabadulás előtt kiadott művek nem a marxista törté­nelem szemlélet követelményei alapján íródtak, az 1945 utá­niak pedig részkérdéseket tar­talmaztak, illetve a megye fel- szabadulásának 20. évforduló­jára kiadott „Nőgrád” című munka vázlatos áttekintést nyújtott. — A megye története, egy­séges, átfogó, ' tudományos igénnyel szerkesztve, négy kö­tetben jelenik meg. Mit tartal­maznak az egyes kötetek? — Az első kötet az őskortól az 1940—49- évi forradalomig, és a szabadságharc bukásáig ter­jedő időket öleli fel. Célja, hogy legűjabbkor történetének bevezetéseként, a korszerű tu­dományos kutatások alapján rávilágítson azokra a haladó jellegű megnyilvánulásokra, amelyek a rabszolga gazdál­kodásból születve, a feudaliz­muson és a kapitalizmuson át. tulajdonképpen a mai élet problematikájához vezetik az olvasót. Különös figyelmet fordítanak e részben a megye eddigi történeti feldolgozásai­ban elhanyagolt gazdasági és társadalomtörténeti fejlődésre, a jobbágyság, a mezővárosok antifeudálls küzdelmeire, a huszitizmus szociális törekvé­seire, Dózsa parasztháborújá­ra, a török, a német elleni harcok, és a szabadságharc jel­legének korszerű megfogalma­zására, a XVIII. században kezdődő iparpolitikára, a XIX. századi polgáriasodásra, s en­nek a függetlenségi harcban való kibontakozására. — A második kötet a sza­badságharc bukásától a Ta­nácsköztársaság megdöntéséig eltelt időszakot dolgozza fel. Célja, hogy megyénk történe­tét a feudalkapitalizmus, az imperializmus korában mutas­sa be. Kiemeli az abszolutiz­mus és dualizmus gyarmatosí­tó iparpolitikájának torzulá­sait, hatását megyénkben, s ezzel szemben a magyar pol­gári törekvéseket, amelyek a megye . iparosításában bonta­koztak ki. Figyelmet fordít a polgári pártok ellentmondásos politikájára, bemutatja az. Ál­talános Munkás Egvlet és a Szociáldemokrata Párt törek­véseit és a reakció elleni har­cát. Külön tárgyalja az 1917. évi Nagy Októberi Szocialista Forradalom megyei hatását, az 1916-as polgári forradalmat, áz 1919. évi Tanácsköztársaságot, a forradalmi hagyományokat, a kulturális tevékenységet. — A harmadik kötet, a Hor- thv-fasizmus 25 évének (1919— 1944) következményeit, a nagy- birtokos főúri osztállyal össze­fonódott megyei finánctőkések Dolitikáiát és hatását tárgyal­ja. A Horthy-fasizmus idején minőségileg más körülmények között jutott uralomra a fi­nánctőkés osztály, az uralko­dóosztály politikájára hatást gyakorolt például a Tanács- köztársaság 133 napja. E kö­tet vázolja az ipari és á me­zőgazdasági termelőerők fejlő­dését. Kiemelten foglalkozik az illegális KMP, az SZDP, az MSZMP tevékenységével, a munkásság harcaival, az 1922, 1926-os, az 1929-es, valamint az 1930-as, 1940-es évi nagy sztrájkok történetével, az 1929 —1933-as gazdasági válsággal. Utal az akkori uralkodó rend­szer revansista, sovihiszta po­litikájára. A második világhá­borút, az ellenállási mozgalom kibontakozását külön fejezet­ben tárgyalja, itt ír a megye felszabadításáért vívott har­cokról is. — A negyedik kötet a fel- szabadulás óta napjainkig tar­tó időszak története, amely idő alatt Nőgrád többet fejlődött negyedszázad alatt, mint több száz éven keresztül. Gondot fordít a történelmi mulasztás pótlására, a földkérdés meg­oldásának, a demokratikus szabadságjogoknak, az antifa­siszta, antiíeudális demokrati­kus feladatok megoldásának, a dolgozó nép felszabadulást kö­vető harcainak bemutatására a proletárdiktatúra kivívásában, a szocializmus építésében. A szocializmus alapjai lerakását, a lakosság szociális, kulturális, egészségügyi és kommunális fejlődését külön fejezetben tárgyalja. A megye történeté­nek ez a szakaszolása a ma­gyar marxista történetírásban kialakult gyakorlat • alapján történik. — Kik írják, és mikor je­lennek meg a monográfia kö­tetei? —, Tekintettel a megyetörté­net marxista szemlélettel tör­ténő megírásának rendkívüli jelentőségére, a vállalkozás impozáns nagyságára, a Nóg- rád megyei Tanács Végrehaj­tó Bizottsága tizenhárom tag­ból álló szerkesztő bizottsá­got hozott létre, amely irá­nyítja és összehangolja a ku­tatói, szerkesztői munkát. A főszerkesztői teendők ellátá­sát megyénk szülötte, dr. Ba­logh Sándor egyetemi tanár örömmel vállalta. — Az első kötetet dr. Belitz- ky János írja, 1971 decembe­rében lát napvilágot. Ez az időszak ugyanis a legkevésbé feltárt, megírása a legtöbb időt igényli A második kötet szerzői Szabó Béla és dr. Hor­váth István. Tartalma a Ta­nácsköztársasághoz és az azt megelőző időszakhoz kapcsoló­dik, ezért az 50. évfordulóra adjuk ki. A harmadik köte­tet Molnár Pál és dr. Szom­széd Imre írják. Terveink sze­rint 1969. november 7-re jele­nik meg A negyedik kötet szerzője Jakab Sándor. E kö­tet a felszabadulás, utáni idő­ket eleveníti meg, ezért ha­zánk felszabadulásának 25. évfordulójára tervezzük meg­jelentetését. — Az egyes kötetek Szerzői a munka megkezdésétől a leg­szorosabban együttműködnek, olyan országos hírű történé­szekkel. mint dr. Kirsch net Béla, dr. Molnár József, dr, Pamlényi Ervin, dr. Tóth Ede. — Milyen kutatási lehetősé­gei vannak a szerzőknek? — A kutatás, természetesen, elsősorban a különböző orszá­gos jellegű levél- és könyv­tárakban történik. A Nőgrád megyei levéltár anyagát, Sal­gótarjánban helyezzük el, ez könnyítést jelent a munkában. A megyetörténet megírása szükségessé teszi a témakörbe illő részmunkák, tanulmányok, feldolgozások előzetes publi­kációját. Mind az országos hí­rű, mind pedig a megyében élő szakembereknek lehetősé­get kérünk a Nőgrád című lap­ban, a Palócföldben, a Múze­umi Füzetekben publikációik megjelentetésére, esetenként az országos folyóiratokban való publikálásra. A múzeum gyűj­tőmunkájának programját szintén e nagy művel kapcso­latban végzi. — Megyénkben igen tartal­mas és széles körű honisme­reti kutatómunka folyik. Szá­mít-e a szerkesztő bizottság a mozgalom által feltárt anyag feldolgozására? — Igen, számítunk rá. Ez úton is felkérem a szerkesz­tő bizottság nevében a honis­mereti kutatókat, a helytörté­net-írókat, megyénk minden dolgozóját, amennyiben a me­gye történetének megírása szempontjából figyelembe ve­hető helyi anyaggal rendelkez­nek, bocsássák a szerkesztő bizottság rendelkezésére, s így közvetve segítsék e nagyje­lentőségű tudományos mű lét­rejöttét. T. E. nZédiiz&k (Foto: Koppány György)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom