Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-15 / 296. szám
1967. december 15.. tvfnfeíc 3 rw* ••«*•• rr v • ja • f Inkrosomih majd a döntésekben... Négyen tartózkodnak a Rom- hányi Cserépkályhagyár művezetői irodájában: Oláh László, az erőtelep, Spitzer Ferenc, az anyagelőkészítő, Kovács István, az égetőrészleg művezetője és Molnár László, a nyersanyaggyártó üzemrész főművezetője. Ketten a fiatalabb, ketten pedig az idősebb korosztályt képviselik. A beszélgetés az új mechanizmus, néhány, őket érdeklő témájáról folyik. A megnövekedett fegyelmi jogkörrel kezdik. — Az járja a dolgozók között, hogy az új Munka Törvénykönyve annyira megnöveli a művezetők hatáskörét, hogy azt a dolgozót küldik el, akit akarnak. Furcsán néznek rám, aztán Oláh László így folytatja: — A mi kollektívánkban rendes és szorgalmas emberek vannak, akikkel minden tekintetben együtt tudunk dolgozni. Eszünkbe sehi jutott, amiről ok beszélnek. Azt nem állítom, hogy nálunk angyalok a munkatársak. Ősz táján egyik-másikuk felönt a garatra, de ez sem olyan mérvű, — és nem is bent a gyárban történik —, amiért szigorú fegyelrhit kellene adni. A mvmkatársak megítélésénél nem volt, de nem is lesz mérvadó az egyéni érzés, a jó, vagy rossz hangulat. A többi művezetőnek is volt véleménye ezzel kapcsolatban. Sp tzer Ferenc többször elismételte: — Ilyesmi nálunk eddig sem volt, és ezután sem fordulhat elő. — Jó törzsgárdánk van, nem kívánkozik el tőlünk senki, mégis szükség van a fegyelmezésre. — állítják mindannyian. Oláh László: — Azzal, hogy a mi kezünkbe kerül a fegyelmezési jogkör, elsősorban nagyobb felelősséget és nagyobb gondot jelent, nem pedig lehetőséget a munkatársak macerálására. A megnövekedett jogkörtől viszont mi nem félünk. Már korábban is jó lett volna, ha néhány esetben a mi szavunk a mértékadó, egy-egy fegyelmi határozat kialakításánál. Az eszmecserét eddig figyelemmel kísérő Molnár László is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Két dolog miatt előnyös a fegyelmezésben az önállóság. Az egyik: nem kell any- nyit feleslegesen beszélni a munkafegyelem megtartásáról, azoknak, akikben szándékot sem látunk a javulásra. A másik: a gyár vezetőinek nem kell ilyen és ehhez hasonló aprócseprő dolgokkal foglalkozni. Több idejük marad a vállalat távlati terveinek kialakítására, a gazdaságos termelés megszervezésére, egyszóval olyan kérdéseknek többirányú megoldására, amelyek döntőek a gyár életében. Ez a véleménye Kovács Istvánnak is. A bérrendszerrel kapcsolatosan ismét Oláh Lászlóé a szó: — Nálam nem jó a jelenlegi bérezés. Nem tesz különbséget a szakmunkás, és a betanított munkás között, nem veszi figyelembe a törzsgárda tagságot és a begyakorlottságot. Akár jól dolgozik az egyik, akár rosszul a másik, a különbség a bérben nem jelentkezik, esetleg a jutalmazásnál. Ha rám bíznák a bérezést, akkor differenciálnám a besorolást. Ez jó hatással lenne a többi dolgozóra is. Molnár László viszont az ellenkezőjét állítja: — Nálunk a teljesítménybérezés jól bevált, ezen nem akarunk változtatni. — Mi sem — folytatja Kovács István. — Nálunk selejtbérezés is van — állítja Spitzer Ferenc. A meglevő gondot Molnár László tolmácsolja: — Régi fájó problémám, hogy a kéziformázókat is betanított munkásként számolják el, holott 35—40 éve dolgoznak a szakmában, s ha különleges igényű munkát kell elvégezni, mindig ők csinálják. Rövidesen nyugdíjba mennek, így hát rájuk hárul az utánpótlás nevelése is. Ök viszont azt mondják: minek vállaljuk el a nagyobb szaktudást igénylő munkát, amikor azért is csak annyit kapunk, mint az egyszerű munkáért. Sokkal jobbap járunk, ha letagadjuk azt amit tudunk. Látják ezt a fiatalok, s amikor mondjuk nekik: gyerekek tanuljátok meg a szakmát, azzal vágnak vissza: — minek Laci bácsi, úgy sem kapunk többet, akárcsak... és sorolják az idősebb kollégák neveit. — Ha a tudást nem, legalább a 35—40 évi munkát vennék figyelembe. Javasolni fogom, hogy vegyük bele ezt is a kollektív szerződésbe — így Kovács István. — Nekem is az a véleményem, hogy ezt a differenciálást meg kell tenni,— vélekedik Spitzer Ferenc. Végül az őket érintő anyagi megbecsülésről folytatunk eszmecserét. A régit, vagy az új premizálási rendszert, tartják előnyösebbnek? — Három év után kaptam csak prémiumot. Az indok mindig a következő volt: drágán termelem az energiát, gazdaságtalanul dolgoznak a kazánok. Akár mit tettem, nem változott a helyzet, mert régi, rossz hatásfokú, gazdaságtalanul üzemelő kazánnal, olcsóbb energiát előállítani képtelenség — szól Oláh László. A Központi Bizottság 1966 májusi határozata után — amely az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését határozta el, — pártszervezeteink hozzáláttak a határozat ismertetéséhez. Céljuk az volt, hogy mind szélesebb tömegek ismerjék meg az új gazdaságirányítási rendszert, tisztázzák a reform célkitűzéseinek végrehajtásából eredő feladatokat. Párt- taggyűléseken, pártnapokon, nagyaktívákon, egyéni és csoportos beszélgetéseken ismertették meg dolgozóinkkal az új irányítási rendszerről szóló határozatot. Ezt követte az alapszervezeti titkárok tanfolyama, ahol a titkárok részleteiben — de ugyanakkor egységes egészként — ismerkedtek meg az új gazdaságirányítási rendszer bevezetéséről szóló határozattal. A párt középszintű vezetői szintén részletesen tanulmányozták a reformról szóló határozatot. Az országos vállalatok rövi- debb-hosszabb tanfolyamokat szerveztek, amelyeken vezető beosztású — főleg gazdasági vezetők — ismerkedtek meg a reform fő célkitűzéseivel. Jelenleg az államapparátus helyi képviselői saját területükre vonatkoztatva ismerkedtek a feladatokkal. A ko— Az idén mar ezt is figyelembe vettük — tájékoztat később a gyár főmérnöke. — Végső megoldás a propán-bu- tángáz bevezetése. Ha sikerül megvalósítani, akkor az energiaköltségnél, jelentős megtakarítást érünk el... — •Én is sokszor ugyanolyan kényszerhelyzetben vagyok, mint a kollégám — mondja Spitzer Ferenc. — Az csak hagyján, hogy laboratóriumi vizsgálat nélkül használjuk fel a felsőpétényi bányából kapott alapanyagot, de az már egy kicsit sok, hogy állandóan romlik a minősége. Minket pedig vevőink arra szorítanak, hogy I. osztályú terméket adjunk nekik. Ezután mindenki elmondja, hogy mennyi prémiumot kapott az idén, majd a kérdésre válaszolva egyöntetűen vallják: — az új részesedési rendszer nekünk jobb lesz. Még akkor is, ha a maximális 50 százalék helyett, csak évi fizetésünk 10 százalékát kapjuk meg prémiumként. ötven százalékra nem számítanak, mert a főkönyvelő bejelentette: amennyiben 1968- ban egyhavi nyereséget akarnak elérni, akkor az 1967. évi nyereség ötszörösét kell biztosítani. Ez pedig nem megy... Később a főmérnök tájékoztatott, hogy a művezetők által említett idős szakmunkások bérezését megoldják. Az új kollektív szerződésban kiemelt bért biztosítanak számukra. A többi kérdésben pedig a szekszervezettel egyetértésben döntenek. És a döntésekben ott tükröződik majd mindaz, ami a művezetőkkel és a főművezetővel folytatott beszélgetésben napvilágra került rábbi tanfolyamokon részt vett pártalapszervi titkárok utóképzése jelenleg is tart a megyei pártiskolán. A fent említett tanfolyamok elérték céljukat, párttitkáraink és a vezető beosztású gazdasági vezetők tisztábban látják az új irányítási rendszer célkitűzéseiből fakadó összefüggéseket, tennivalókat. A tennivalók érthetőbbé tételét segítették elő a GB-határozatok és az azokat követő végrehajtási utasítások. A dolgozók ismerete a fenti intézkedések ellenére is még hiányos. A reform célkitűzéseit még nem ismerik, nem látják összefüggéseiben, csak egyes részeket, amelyeket kiragadtak .munkájukkal kapcsolatosan. Ezt tapasztaltuk a dolgozókkal való beszélgetés során, amikor a vitában az ár- és bérkérdés, a szociális juttatások és a munkalehetőségek problémái kerültek az érdeklődés középpontjába. A dolgozók kérdései igazolják azt is, hogy az üzemekben egyoldalúan, csak ezeket a részterületeket sokszor találgatások formájában ismertették- A fentiekből adódóan a reform fő célkitűzéseinek politikai oldalról való magyarázása csorbát szenvedett — háttérbe szorult. Ezt a A közelmúltban .alkalmam volt végighallgatni néhány termelőszövetkezeti elnököt, amint véleményt mondtak a termeltető és felvásárló vállalatok, valamint a közös gazdaságok kapcsolatáról. ■Juhász József, az erdőtarcsai szövetkezet vezetője volt a leghevesebb. — Sehogy sem sikerül megfelelő kapcsolatot kialakítani a Hatvani Konzervgyárral — mondta. — Készítenénk a jövő évi terveket, de nem tudjuk mire számíthatunk. Ugyanis a gyártól felénk sem néztek. Gondoltunk egyet, elmentünk mi Hatvanba. Sikerült elérnünk, hogy uborkát szállíthatunk. Később „kicsikartuk” a zöldbabot is. Hanem a borsó semmiképpen sem megy ... Ez pedig rendkívül érzékenyen érinti a közös gazdaságot. ahol a borsótermesztés hagyományos. A ragaszkodást sok minden indokolja. A 80— 100 hold borsó • kézi szedése egy sereg asszonynak adott munkát és jó jövedelmet is. Hiszen a szorgalmasabb leányok, asszonyok 80—90 forintot is kerestek egy nap. Aztán több éves tapasztalat az is. hogy a borsóföld kiváló előveteménye a búzának. Az ilyen területek megadták a 20 mázsás, vagy ennél magasabb átlagtermést is. — Vagy itt van a burgonya . .. Két éve még 60 holdon termeltünk. Tavaly már csak 40 hold termésére szerződött velünk a MÉK. Most az fmsz-szel, talán 20 holdra sikerül megkötnünk a szerződést. Eddig nem jött hozzánk senki. Pedig sürgettük többször is — panaszolta az elnök. korábban a burgonyatermesztés valamennyi munkáját. kézzel végezték Erdőtar- csán. Később gépeket vásároltak, mert úgy gondolták, megtérül a beruházás. Most. termelnék a burgonyát, de nem kell egyetlen vállalatnak sem. Gondokban fő a feje Ja- kus Pálnak, az egyházas- dengelegi termelés zövetke: zet vezetőjének is. — Nógrád megyével maholnap egyáltalán nem számolnak a konzervgyárak Legalább is, ami a borsót ilgondolatot fejtették ki többen a végrehajtó bizottság ülésén. Elmondták, hogy a reform célkitűzésednek magyarázásánál nem kapott kellő helyet az, hogy politikánk a jövőben sem változik, a megjelölt úton haladunk tovább. Mindaz, ami történik a dolgozók érdekeit szolgálja. Nálunk már a korábbi években is megtörtén az árak kategorizálása, csupán a szerepük nem érvényesült eléggé a gyakorlatban. A jövőben a gyakorlatban játszott, szerepük egyre nagyobb lesz. Az 1968. január 1-vel életbe lp- pő árak kategóriái dolgozóink részére tehát nem teljesen ismeretlen fogalomként jelentkeznek. Ha figyelembe veisz- szük, hogy egyes dolgozók az árak nagymérvű emelkedésétől tartanak az életbe lépő árrendszert méginkább kétkedéssel fogadják. A propagandamunkában fentebb már ismertetett eredmények mellett háttérbe szorult az agitáció. Ennek okai talán abban is keresendők, hogy a konkrét változások nem voltak ismertek, az árakkal kapcsolatban felmerült első kérdésekre kezdetben nem tudtunk válaszolni. Mindez hatással volt a dolgozóknak az új gazdasági mechanizmusletj — magyarázza. — Pedig a mi vidékünkön, Palotáson, Erdőtarcsán, Egyházasdenge- legen jelentős a borsótermő terület... Ha egyenként emelünk szót, sokkal rosz- szabb. Egyszerűen mellőznek bennünket. A termelőszövetkezetek egységes fellépése többet érne. A közös gazdaságok egységes fellépését tette szóvá Boros Béla, az egyesült ceredi termelőszövetkezet elnöke is. Azt mondta: — Az új mechanizmusban nemcsak a termelőszövetkezetek, a vállalatok önállósága is növekszik. A vállalatok helyzete előnyösebb. Az áruért ők fizetnek, a termelőszövetkezeteknek meg szükségük van a pénzre. Ebből következik, hogy igyekeznek a piacot is diktálni... Áruértékesítési gondokkal számolnunk kell a jövőben is. Ha a termelőszövetkezetek ösz- szefognak, létrehozzák a saját értékesítési irodájukat, enyhülnek a gondok. Hiszen a megtermelt árunak helye van. Ha nem itt a mi vidékünkön, akkor az ország távolabbi tájain talál gazdára... Ezt bizonygatta Gyödi János, a karancssági termelő- szövetkezet elnöke: — Itt van mindjárt példának a fa. Néhány hónappal azelőtt az erdővel rendelkező gazdaságok vezetőinek gondot okozott, hol értékesítik a szerfát, a tűzifát. A területi szövetség segített, s most már rendjén vannak a dolgok. A jelek azt mutatják, mi is értékesítjük a Az Izvesztyija szerdai számának hasábjain a szovjet sebész-élgárda több jeles képviselője méltatja a fokvárosi szívátültetés jelentőségét. Vlagyimir Kovanov szovjet kísérleti sebész hangoztatta, önmagában már az a tény is reménytkeltő, hogy a fokvárosi beteget 10’ napja sikerül életben tartani. Georgij Szolovjov, Borisz Petrovszkij akadémikus klinisal kapcsolatos véleményére is- Ma elmondhatjuk, hogy a termelői árak rendezése maga után vonja a fogyasztói árak bizonyos rendezését. Az áruellátást és a tartalékot is fedezi az a hétmilliárd forint értékű készlet, amellyel rendelkezünk, továbbá az is világos, hogy az állam tulajoo- nosi pozíciójából adódóan adminisztratív úton is beleszólhat az árak alakulásába. Bérrendszerünkkel kapcsolatban —, amely szélesebb skálájú lesz az eddiginél —, sok a meg nem értés, a vita. Többek között'nem értik, hogy az 1968. január 1-vel életbe lépő bérezés igazságosabb lesz, jobban biztosítja az elosztás szocialista elveinek érvényesítését, a végzett munka minői sége utáni bérezést. Elősegíti, hogy ki-ki becsületes munkával jusson a megérdemelt bérhez. A szociális juttatások közül — főleg a közvetett juttatások területén — van sok vita, találgatás. Ezek: a nyereség, étkezési költség, munkaruha. Gazdaságpolitikánkból fakadóan a nyereség mennyisége, mindenkor függ a vállalat és benne a dolgozók jó, vagy rossz munkájától, a vállalati költségtényezők alakulásától' Ahhoz,'hogy a vállalat nyereséges legyen, minden dolgozójának egész évben jól kell dolgoznia. Ami a munkalehetőségek biztosítását illeti, gondjaink ismertek. Különösen a nők, a szénbányászatból felszabaduló erők elhelyezése nehéz. Az eddigi erőfeszítések biztatóak a problémák megoldásához. Az új gazdaságirányítási rendszer fő célkitűzéseinek tervezett mennyiséget. Több mint 300 ezer forint jövedelemmel számoltunk, s ez meg is jön ... A vállalatok és a termelőszövetkezetek kapcsolata, az áruértékesítés korábbi gyakorlata rendkívül sok vitára, nézeteltérésre adott már okot. Hasonlókra, mint most a megye délj részén gazdálkodó termelőszövetkezetek borsó-vitája. Abban van némi igazuk a konzervgyáraknak, hogy az északi Nógrádban viszonylag későn érik a borsó. Aztán a szállítás is nagyobb gondot okoz, költségesebb is, mint a közelebb gazdálkodó szövetkezeteknél. Az ilyenfajta észrevételeket azonban időben a szövetkezet tudomására kell hozni, legyen szó borsóról, uborkáról, burgonyáról, vagy egyéb áruról. Nem lehet ugyanis gombnyomásra változtatni a termelési ágazatokat. Aztán az egyenlő partner elvében az is bennfoglaltatik, hogy a szerződéskötéstől kezdve egészén a megtermelt áru minősítéséig, értékesítéséig, egyformán érvényesülnek az érdekek. A vállalaté sem jobban, és a termelőszövetkezeté sem kevésbé. A termelőszövetkezeti vezetők, tagok érzik leginkább mennyire szükséges, hogy a nagyszerű elv egyre inkább érvényesüljön a gyakorlatban is. Az már másodlagos kérdés, hogy a területi szövetség vagy az áruértékesítésl iroda, vagy mindkettő hatékony közreműködésével. Vincze Istvánné kájának munkatársa elmondotta, hogy számos szovjet klinikán és külföldön sikeresen végeznek veseátültetési műtéteket. Elmondotta, hogy a moszkvai klinikai és kísérleti sebészeti intézetben szívkon- zerválási kísórletsorozatot fejeztek be állatokon. Kimutatták, hogy a szívet 4—6 órán át lehet konzerválni. megértésénél és megértetésénél van még tennivaló, amelyet pártszervezeteink vezetőségeinek szorgalmazni kell. •Az elkövetkező időben fokozott figyelmet keli fordítani a még meg nem értett részek megértetésére. Erősítsük a dolgozók körében a reform iránti bizalmat, amelynek végrehajtása az elkövetkező évek fontos feladata lesz, s amely szerves részeit képezi pártunk politikájának. A. pártmunka minden eszközével (pártóktatás, egyéni, csoportos beszélgetés, írásos és szóbeli agitáció) biztosítsuk a reform fő célkitűzéseinek megismerését. Az agi-tációs munkában feltétlenül támaszkodjunk a közben megjelenő határozatokra. Igen fontos, hogy gyorsan reagáljunk egy-egy megjelenő határozatra. Differenciáltan, a különböző rétegek érdeklődését figyelembe véve magyarázzuk azokat. Megfontolt, türelmes munkával reagáljunk a felvetődő kérdésekre, törekedjünk az aggály oskodók téves- érveléseinek eloszlatására. A GB-határozatok ismertetését kapcsoljuk össze a konkrét üzemi intézkedések szükségességének magyarázásával. Az agitációs munkában mint eddig, és oly sokszor jobban igényeljük a különböző tanfolyamot végzett elvtársak aktív részvételét. A Munka Törvénykönyv, az új kollektív szerződésék ismertetésénél használiuk ki a lehetőségeket a gazdaságirányítási reform céljainak megismertetéséhez. Vonsik László Venesz Károly 4 mechanizmus küszöbén A^Uáeiói félti «Intők Salgótarjánban A szívet négy—hat érán át lehet konzerválni
