Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-13 / 294. szám

4 nograd 7967. december 13., szerda Az eredményes munka egyik alapvető feltétele a rendszeres ellenőrzés. A ceredi Ceredvölgye Termelőszövetkezetben ha­vonta rendszeresen figyelemmel kísérik és mérik a borjak súlygyarapodását (Koppány György felvétele) Nyolcszázalékos üzemanyag-megtakarítás Törődnek a mezőgazdasági erő- és munkagépekkel a te­reskei Kossuth Tsz traktoro­sai és szerelői. Különösen az­óta javultak az eredmények, amióta a szövetkezetben gé­pesítési szocialista brigád mű­ködik. A rétsági járási versenybi­zottság ellenőrizte a megtisz­telő címért küzdő brigád háromnegyed évi eredmé­nyeit, és megállapította, hogy a gépeken dolgozók mintegy kétezer normálholddal túltel­jesítették tervüket. A vállalásuknak megfelelő­en az üzemanyaggal is ta­karékosan bántak, a megta­karítás mértéke ötszázalékos vállalásukkal szemben elérte a nyolc százalékot, s ez ösz- szesen csaknem tizenkétezer fo­rintot jelent. A javításban, főleg a taka­rékos alkatrész-felhasználás révén a megtakarítás megha­ladta a huszonkétezer. forin­tot, és a jó karbantartás ered­ményeként egyetlen gép sem állt tétlenül három napnál tovább. B szarvasgedeiek nem értik Szarvasgede hétszáz lakosú falu a Jobbágyi—Szirák főút­vonal mentén. Joggal gondolná bárki, hogy ennek a falunak a népe is kielégítő kereskedelmi ellátásban részesül — mint annyi más helység ebben a me­gyében. S ez mégsem így van. A napokban arról panasz­kodtak a helybeli tanács veze­tői, hogy nem értik mi törté­nik a vegyesbolt körül. Amikor a földművesszövetkezet átala­kította az italboltot, lebontották a vegyesbolt kis raktárát. Két­ségtelen, hogy az italboltban el­viselhetőbbek lettek a körülmé­nyek, de azóta a vegyesboltban kell tárolni az árut. Illetve ne­héz szívvel várták az első áru­szállítmányt — vajon a vevők beférnek-e a boltba? Nos, az áru megérkezett, s jobb híján a szállítók lerakod­tak a boltban. Akkor, amikor ott jártunk minden a hegyén- hátán hevert — de a bolt zár­va volt. Németh Mihály tanács- titkár szerint már harmadik napja. Hogy miért? Erről kü­lönböző hírek terjengtek. „A boltos nem nyit ki, mert nem tudja az árut elhelyezni” — mondták a tanácson. „Valami­lyen tanfolyamra ment a bol­tos” — mondták az italboltban. Aki vásárolni szeretett vol­na, mehetett Palotásra, vagy Jobbágyiba. Még szerencse, hogy a kenyeret vállalta az italboltos. Arról már ő sem tehetett, hogy esténként, ami­kor a gyerekek kenyérért men­tek, nem a legépületesebb lát­ványban volt részük. Mindenesetre furcsa helyzet. Valami nincs rendben a szarvasgedei bolt körül. S mi az oka. hogy ezt hagyja a szi- ráki anyaszövetkezet, s erről nem tudnak pontosat a taná­cson? P. A. Véradó ünnepség A megyei Vöröskereszt szombaton délelőtt Salgótar­jánban, a megyei tanácsháza dísztermében véradó ünnep­séget rendez. Az aktuson az ünnepi beszédet dr. Soóky László, a Magyar Vöröskereszt főtitkárának helyettese mond­ja. Ezt követően kerül sor a többszörös véradók kitünteté­sére, a Vöröskereszt vándor­zászlóinak átadására. 9. Kemény egy darabig tétová­zott, aztán a német követség számát tárcsázta. Igazán bosz- szantotta, hogy éppen most nem sikerült elérnie Höttlt, amikor pompás értesüléseket közölhe­tett volna vele. Hiszen Höttl, a Gestapo embere sokkal jobb hajlandóságot mutatott már március 19-e óta Szálasi Ferenc és mozgalma iránt, mint akár Veesenmayer, akár Kurt Hal­ler. akit a követ azzal bízott meg, hogy közvetítsen közte és a nyilasok között. Kemény Gá­bor már régen tudta, hogy bi­zonyos viták vannak a kül­ügyiek és az SS-ek, vagyis Ribbentrop emberei és Himm­ler szolgálata között. Höttl már nem egyszer tudomására hoz­ta a nyilasoknak, hogy ha rajta állna, akkor Szálasi már régen kormányt alakíthatott volna, s eltávolították volna Horthyt. mert a kormányzóval mindig csak baj van. Ezzel szemben Veesenmayer folyton alkot­mányjogi aggodalmakra hivat­kozik, s csak kelletlenül állt szóba velük. No, de mindegy: nem vitás, hogy Veesenmayer hajlandósá­ga is megnövekszik majd. ha ilyen hírt kap tőlük. A német követség telefon- központosa Kemény Gábor ké­résére kapcsolta Kurt Haliért. Haller hajlandónak mutatko­zott azonnal fogadni Keményt. Fél óra múlva Haller és Ke­mény már együtt ült az Űri utca 64. egyik szobájában. — Tegnap este — adta elő lelkendezve mondókáját Ke­mény — Horthy a titkos taná­csosokkal végleg elhatározta, hogy fegyverszünetet kér az angolszászoktól, az amerikai­aktól és a szovjetektől... Keményt meglepte, hogy — Haliért nem lepte meg a hír. —•* Ismétlem — mondta —, embereink jelentették, hogy tegnap este a kormányzónál ülést tartottak a titkos tanácso­sok. Végleg elhatározták, hogy a kormányzó fegyverszünetet kér az angolszászoktól, az amerikaiaktól és a szovjetek­től... Ez a hír biztos forrásból származik... Olyan biztos, mint ahogy én itt ülök ... Haller unott arckifejezése azonban ezután sem változott meg. — Ezt tudjuk — mondta. — Tisztában vagyunk az esemé­nyekkel. Kemény elképedt. Azt hitte, hogy a Várban szolgálatot tel­jesítő egyik nyilastól származó hírrel óriási szolgálatot tett a németeknek, s lám, azok már régen tudták a dolgot. Hihe­tetlen, hogy milyen jó hírszer­zésük van! Kemény egy kicsit megtor­pant a beszédben, a számára váratlan helyzet megakadá­lyozta abban, hogy az előre fel­épített módon adja elő monda­nivalóját. Haller sürgette: — És mi mondanivalója van nekünk ezzel kapcsolatban? — Szálasi Ferenc pártveze­tőm megbízásából jövök, — találta meg a folytatást Ke­mény. — Szálasi most kijelen­tette, hogy ettől a pillanattól kezdve a kormányt és a kor­mányzót törvénytelennek és alkotmányellenesnek tekinti, kész azonnal, saját kezdemé­nyezésére felállítani saját kor­mányát és átvenni a hatal­mat... Haller sóhajtott. Sejtette elő­re, hogy ez lesz a vége. Ke­mény azért rohant hozzá olyan sürgősen, hogy ebből az alka­lomból újból erőszakolja, a né­metek juttassák őket hatalom­ra. Haller maga is látta, előbb- utóbb ez lesz a vége, dehát nem szabad elhamarkodni a dolgot. A nyilasok persze azt hiszik, hogy olyan forrón eszik Az elmúlt A boszorkánytal Egy látványos tátrai síver­seny történetét eleveníti meg Pawel Komorowsky „A boszor­kányfal” című filmje. Sport­filmről van szó, pontosabban sísportra koncentrálódó, játék­filmről. Ami sport a filmben, az megragadó, gyönyörködtető látvány, élvezetes szórakozás, de ami „játék” akarna lenni, sztori a látvány köré, az csapnivalóan gyönge, rossz. Az emberi kapcsolatok írói, ren­dezői szervezése kimondottan lombik ízűre sikeredik a film­ben. Következetlenség, ötlet­szegénység jellemzi a cselek­ménybonyolítást. A jól érez­hetően egy poénra, a nagy nemzetközi síverseny előkészí­tésére épülő történet kiegészítő motívumai, pontosabban a sport teljes párhuzamos moti­vációja életképtelen, vérsze­gény A film központi figurá­jának, Gazdának, még a sport- erkölcs problémakörében is la­bilis, sablonos értelmezése eleve lehetetlenné teszi, hogy a látványos versenymozzanatok jó képi bemutatása mellett fontos emberi kérdésekről is szó lehessen, úgy, hogy azt a néző komolyan vegye. A sze­relmi szituációk is végtelenül laposak, s a hozzájuk kapcso­lódó konfliktusok film-közhely szinten teremtődnek, oldódnak meg. Lesikló bravúrok, nyak­törő sí-mutatványok, ugrások szemkápráztató látványa nyújt kárpótlást az érdektelen film- történetért. Nyár a hegyen Balcsó Péter új játékfilmje különleges helyen játszódik, a Balaton partján, valahol Ba­dacsony közelében, egy elár­vult intemálótábor falai kö­zött. Egy pénztelenül is nagy­vonalú fiatal festőművész, ta- námőpartnerével, s egy vad­idegen doktorral bontási áron megvásárolja egykori tábort, hogy külön kis világban dol­gozhassanak, pihenhessenek. A festő természetesen festeni akar, a doktor tudományos ér­tekezésén dolgozik, a tanárnő pókhálós padlásokon néprajzi kuriózumok után kutat. Szerel­mi háromszög? Kamaszdrá­ma? Másról van szó. A doktorról kiderül, hogy tizennéhány évvel ezelőtt a táborban raboskodott. Egy büntetlen kommunista rab, egy kommunista ország börtöné­ben. A helyzet tehát azért te­remtődött, hogy a fiatalok Doktor Szabó sorsán keresztül visszapillantsanak a múltba, s reagáljanak valahogy. Mutató­sán, tanulságosan. Amikor az­tán egy véletlen folytán be­kapcsolódik a történetbe a tá­bor egykori parancsnoka is, — most igazgató valahol, — rá­jönnek, ennél is többről van szó. A film arra is választ akar keresni, hogyan lehetsé­ges, hogy két ember, aki egy szándékkal, egy lelkesedéssel indult harcba ugyanazért a célért, annyira más utat jár­jon. A film ott forrósodik fel igazán, ahol a fiataloké a szó, magukról beszélnek, nem a kiagyaltnak tűnő helyzet di­lemmáit elemzik, játsszák. Ba­csó kitűnően ismeri a fiatalok erkölcsének, világképének lé­nyegét, s ezeknek a motívu­mait megmutatandó remek at­moszférát képes teremteni. Milyen hát ez a film végül is? Rossz? Szó sincs róla. Hibái ellenére olyan új magyar pro­dukcióról van szó, amelynek felvetett gondolatain még hósz- szú ideig töpreng az ember, amelyre hosszú ideig emléke­zik. A vidám hétvége Fárasztó hétvégi kikapcsoló­dásról szól Rolland Quignorv „A vidám hétvége” című alko­tása. A sajátos francia hu­morral előadott filmtörténeten nem mindig nevet a néző, bi­zonyos ad abszurdumig vitt helyzetekben bosszankodik. A két ballábas, ügyefogyott fran­cia kishivatalnok feleségével, kissé „virgonc”, szabados kis­fiával nyaralójában tölti a hétvégét, s minden lehetséges megpróbáltatáson át kell es­niük. A helyzetkomikumra épülő poénokon egy ideig har­sányan derül a néző, aztán el­fárad, egy, s más idegesíteni kezdi, végül alig várja, hogy vége legyen ennek a „kikap­csolódásnak”. A főszerepet alakító színész nagyszerű hu­morérzéke, játéklendülete sera tudja végig egy szinten tarta­ni a néző érdeklődését. (ei) Az űt kezdetén Januártól Pásztón, a Mik­száth Kálmán Gimnáziumban és Szakközépiskolában egy if­jú pedagógus kezdi meg pályá­ját, indul el az úton. Utána még fél év az államvizsgáig, Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar— orosz szakán végez. A fiatalembert Végh Mik­lósnak hívják, Pásztón egyelő­re oroszt tanít majd. — Szívesen megyek Pásztóra, hiszen, mindenképpen ideNóg- rádba jöttem volna tanítani, megyei ösztöndíjas vagyok — mondja. — Szüleim, feleségem a kását, ahogy főzik. Nem árt egy kicsit megleckéztetni őket. — Akkor miért nem teszik? — kérdezte nem minden él nél­kül. — Miért nem veszik át a hatalmat? Kemény nem vallhatta be, legalábbis nyíltan nem ismer­hette el, hogy ehhez nincs ere­jük, s csak a németek kegyétől várnak mindent. A külügymi­niszter-jelölt megpróbált diplo­matikusan fogalmazni: — Egy feltételünk van ... — Feltételünk? — szinte gú­nyolódott a német követség embere. — Mi az? Nocsak, ki- veie... — Hát az, hogy önök foga­natosítsák a szükséges politi­kai rendőri intézkedéseket... Haller nem reagált. Kemény kénytelen volt folytatni, bár ez még inkább önleleplezővé tette mondókáját: —... Minthogy mi, például nem tartóztathatjuk le a mi­niszterelnököt ... — Szóval, mégis miként gon­dolják? Kemény zavartan hallgatott. — Hogy érti ezt? — nyögte ki végül. — Ki kezdje a dolgot? Kié legyen a kezdeményezés? — A kezdeményezést termé­szetesen Szálasi Ferenc veszi a kezébe! — jelentette ki a fia­tal báró nagy hangon. — Szá­lasi Ferenc az isten által a nemzet élére rendelt vezető! — Tehát nem német kezde­ményezést kívánnak? — fag­gatta tovább a német a nyi­last. — Nem, de azt, hogy önök kezdeményezzék a szükséges politikai rendőri intézkedése­ket ... (Folytatjuk) Salgótarjánban élnek, kicsit szűkös lakásban, s ráadásul fe­leségem gyermeket vár. Egye­lőre én is Salgótarjánból járok Pásztóra vonattal, a közleke­dés jó. Ezek tehát a gondok. Tulajdonképpen azért jöttem ki fél évvel előbb az egyetem­ről, mert szükségem van a fi­zetésre. A gondokon túl, ter­mészetesen jut az örömből is. Nagyon örülök, hogy Pásztón lehetőségem nyílik képessége­im, s az egyetemen tanultak bizonyítására, eredményes fel- használására. Alig várom, hogy taníthassak. Bár készülök az államvizsgára is, mindent el­követek majd, azért, hogy a nevelőtestület valamennyi tag­jának közreműködésével kor­szerű nyelvoktatás legyen Pásztón, illetve, hogy ehhez én is hozzátegyem a magam kis „tégláját”. Azt hiszem, nem túlzók, Végh Miklós nemcsak pedagó­gus. Tavaly a salgótarjáni TIT- klubban egy művészeti esten költőként mutatkozott be. A Palócföld című Nógrád megyei folyóirat is közli verseit, ame­lyek sok mindenről vallanak, de mindenekelőtt beszélnek Salgótarjánról, miközben: „a Rokkanton túl fázón görnyedő fatörzsek közül nesztelen az álmosan nyújtózó völgy fölé ereszkedik a füstszín alko- . nyat.” Végh Miklós sokat gondol­kodik. S képes arra, hogy akár egy múló szerelemkép megra­gadása kapcsán általános em­beri igazságot mondjon ki jó költői eszközökkel: „Ki volt egyszer hazug, hitel nélkül hitetlen lesz szava, kétszer megméretik, ha szája nyílik, s a megrovó kétkedés ebédje.” Még nem tapasztalt tanár, nem kiforrott költő Végh Mik­lós. De hittel, lelkesedéssel in­dul pedagógusnak is, költőnek is: jó nevelő lehet belőle szű- kebb és tágabb értelemben. Mit adhatunk számára tanács­ként? Bátran induljon a2 úton, legyen mindig szerény, szeresse a dolgozó embert, se­gítse a világ előrehaladását. A Mátra lábainál, a járási székhely középiskolájában bi­zonyára olyan szeretettel vár­ják, mint amilyen izgalommal ő készül az „útra”, a korsze­rű oktató-nevelő tevékenység­re. Tóth Elemér Vruérfékesífcs a rétsági (árasban Teljesítik áruértékesítési ter­vüket a rétsági járás közös gazdaságai. Az elmúlt hóna­pokban csaknem ezer sertést és mintegy 1100 hízómarháí szállított el a termelőszövetke­zetekből az állatforgalmi vál­lalat. Tojásból mintegy 750 ezer darabot, baromfiból pedig csaknem 13 vagonnal értéke­sítettek eddig. A tojás- és a baromfi-értékesítés egyaránt növekedett az elmúlt év ha-í sonló időszakához viszonyítva, Az elmúlt hónapokban nö­vekedett az értékesített tej mennyisége is a szövetkezeti gazdaságokban. Az elmúlt év­ben mintegy 20 és fél ezer hektoliter tejet szállított el no­vember elejéig a tejipari vál­lalat. Most pedig ebben az időszakban mintegy 26 ezer hektoliter tejet értékesítettek a termelőszövetkezetek. Több áru léire Pásztón, Ecsegen, Csécsén, Szurdokpüspökiben, Kutasón, Béren, Bujákon, Egyházas- dengelegen, Kálién, Vanyar- con, Héhaíom'oan, Szhrvasge-' dén és Palotáson végzett tá­jékozódást a Pásztói járási Népi Ellenőrzési Bizottság ar­ról, hogyan alakult a zöld­ség- és gyümölcsellátás. A fel- vásárlási forgalom ez év első háromnegyed részében — a tavalyi hasonló időszakhoz ké­pest — kétmillió-hétszázezer forinttal nőtt. Télre a pásztói és a szi- ráki fmsz nyolcvanhárom szá­zalékkal több árut tárolt nint egy évvel előbb. A járási székhely zöldség-gyümölcs el­látásának javítására javasolta a NEB: vizsgálják meg, meny­nyiben volna célszerű a köz­ségben még egy zöldség-gyü­mölcs boltot nyitni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom