Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
8 KÖGR A ti 1967. "decem'ber 10., vasárnap „Tiszta beszéd’* Ajánló sorok Gerelyes Endre új kötetéhez Régóta figyeljük hangyaszorgalommal a kiadók híradásait, az új könyvek listáit és mindenekelőtt a könyvesboltok kirakatait új Gerelyes-kötetre lesve. A szokatlanul sikeres pályakezdés, a hatvanas évek elején gyors egymásutánjában megjelent két sokat ígérő novelláskötet egyszeriben a fiatal tanár-íróra irányította az irodalmi közvélemény érdeklődését. A legnagyobb rokonszenv természetesen innen a Karancs aljáról kísérte, hiszen szülei, volt iskolatársai, barátai, írásainak gyakori hősei élnek itt. És mitagadás mi vártuk a legnagyobb szorongással a talentumát igazoló újbóli jelentkezését is. „Az elmúlt három—négy év eddigi életem talán legsúlyosabb és felelősebb ideje volt. Szembe kellett állnom önmagámmal is, másokkal is” — vallja a Szépirodalmi Kiadónál a minap megjelent új könyve a Ki vagy te? — Ábel! fülszövegében, mintegy önkéntelenül is — vagy talán tudatosan — indokolva a néhány éves „hallgatást”. Azaz, hogy nem tétlenkedett — amint az új kötet példázza — Gerelyes az elmúlt években sem, csak mi lettünk igényesebbek, hirtelen sokat akarók vele szemben. Hiszen a most egy csokorban megjelentetett írások zömét már olvastuk irodalmi lapokban, szociográfiai gyűjteményekben és valljuk be őszintén, akkor mintha kevésnek éreztük volna egyiket-másikat. Nos, így, szinte egyvégtében újraolvasva az izgalmas, magas feszültségű novellákat, riportokat az a vélemény alakul ki az olvasóban, hogy Gerelyes átverekedve magát a szinte szükségszerű megtorpanás évein „eredményesen sáfárkodik a rábízott talentumokkal”, és ha nem is egyenlő színvonalúak írásai — de kitől kérhetjük ezt számon? —, a legjobbak beszédes bizonyítékai írói világa kiteljesedésének, intellektua- lizmusa elmélyülésének. De nem elsősorban értékítéletet akarunk mondani az új kötetéről — ez a hivatásos kritikusok dolga —, nem Gerelyes írásművészetének esztétikai, etikai, szociográfiai értékeit akarjuk elemezni, hanem rendkívül kifejező című novel- láskötete alapján — sokakkal szemben bizonyítani, hogy Gerelyes Endre szákiunkra több mint magyar író, hiszen írásaiban lépten-nyomon ismerős arcokba, nap mint nap látott vidékbe ütközünk. Az „elszármazottaknak” abba a kategóriájába tartozik, akik számára a szülőföld nemcsak gyermekkori emlék, hanem felnőttként, íróvá érettként is gazdagon bu- gyogó forrás. Gerelyes Endre Hatvanban született ugyan, de 18. évet egy furcsa, ipar- és bányatelepből összedöngölt faluban, Zagy- vapálfalván töltött. Középiskoláit Salgótarjánban végezte, és e táj azóta is permanens élményanyagot jelent számára, „Ezt a környezetet érzem annak a katapultndk, amely kihajított a világba, és irányt is szabott nekem” — írja Kamaszkor című, e kötetében is közölt szubjektív jegyzetében. E megjegyzés azonban nála nem szólam, nem a nógrádiak rokon- szenvének megnyerésére igyekvő mesterkélt póz, hanem szinte része ars poeticájának. Írásainak túlnyomó része önéletrajzi jellegű, és a cselekmény gyakran játszódik nógrádi környezetben. Túl azonban ezen a látszólag formai elemen, a lényeg abban van, hogy írásainak tartalma gyakran az itt feszülő és megoldásra váró ellentmondások, „a komor küzdelmek, s mindenekelőtt a felülkerekedő remény és rendezettség markáns vidámsága” adják. A cselekvő humanizmus szellemében megirt Káin című novellaciklusának egyes darabjaiban (Ezerkilencszázötvenegy, Nevetve fordult fel szegény, Vesd le még a bőröd is, Tigris), — amelyekben az író gyakran személyesen, cselekvőn is jelen van — csak a körülményeket ismerő olvasó fedezi fel az élményanyag nógrádi mivoltát, a szociográfiai jellegű Kamaszkor-ban, a Vakáció-ban, és természetesen a „Kenyeretlen Tarján?”-ban „nyíltan” utal a „vadászterületreKülönösen az utóbbi foglalkozik aktuális problémával, és azon a gondon kíván könnyíteni, amelyet a bányászat „átirányítása” okoz. „Nehéz helyzet, de nem tragikus. Közös akarattal megoldható. Ezért nem is szándékoztam rekviemet írni, és mivel nem értek a szakkérdésekhez, lehet, hogy egy kicsit elhamarkodottan ítéltem. Azt azonban nem vonhatja kétségbe seki, hogy amit elmondtam, ha kiegészítésre vagy helyesbítésre szorul is, ha esetleg embereket keserít is, szeretettel mondtam. Ügy éreztem, azért kell elmondani, mert itt is, mint mindenütt, a megoldás első lépése. a „tiszta beszéd”. És mert ha megharagszanak is, közülük valóra, a földijükre haragszanak meg. A nógrádiaknak meg kell érezniök, s főképpen meg kell érteniük, ha most morális és anyagi gondokkal vívódnak is, mm a semmibe taszították őket, nem a „kenyeretlen Tarján” környékén élnek. Van ott kenyér, csak másképpen kell szegni, mint eddig!” Ezekkel a szavakkal fejezi be idézett írását, és ennél szebb, tartalmasabb ajánlás új könyvéhez nem szükséges. Csongrády Béla Kathó István Egy céllövoldés viszontagságai M int tudják én céllö- völdés vagyok évtizedek óta a szórakoztató-parkban. Szeretem hivatásomat, bódémnál már sokféle ember forgott, s magam szinte csalhatatlanul meg tudom állapítani, miféle embert sodort hozzám a szórakozni vágyás. Sokan kételkednek abban, miként tudok valakinek a jellemére következtetni abból, ahogyan a vállához emeli a puskát. Pedig ez így van. Vidám és bölcs természetem sokszor segített ki a bajból. Céllövöldém felett néha fellegek vonultak át, ahogy mondani szokás: megéltem én nehéz korszakokat is. Már régen, esztendőkkel ezelőtt egy Tombácz nevű ember lett az igazgatónk. Sorra járta a mutatványos bódékat és bejelentette, hogy új korszak következik. Először is meg. kell szereznünk a szakmai. „minimumot”. Nem tudtam pontosan, hogy ez mit jelent, látta, hogy értetlenül bámulok rá, amikor azt kérde2te: — Maga hogy céloz? — Sehogy — feleltem . — hiszen rövidlátó vagyok. Elképedt. — Hogyan tanítja akkor a dolgozókat a céllövésre? — kérdezte szigorú hangon. Mosolyogtam rajta, s amikor magyarázatot kért, a következőket feleltem. — Ügy látszik, nem tudja, hogy a céllövöldében még a hátulgombolós gyerekek is megsértődnének, ha tanítani kezdenénk. Inkább tízszer mellé lőnek, semhogy tanácsot kérnének. Minden ember önérzetessé válik, amikor puskát vesz a kezébe. Válaszom nem tetszett Tom- bácznak. míg véletlenül is szerencséje lesz a találattal. Mi céllövöl- dések ezt a másik típust kedveljük. Az igazgató bólintott. — Persze a polgári céllövöl- dések így gondolkodnak. — Mutatóujját mellemnek szegezte. — Nálam minden másképpen lesz. Figyelmeztetem, ha nem tanul meg lőni. akkor leváltom tisztségéből. Ezzel sarkonfordult. Egy hét múlva behívatott az irodába. — Az elszámolás nem egyezik. Maga igényelt kétezer-ötszáz ólomtöltetet és csak ezer- hétszázhúsznak az árát fizette be. Hiánya kereken hétszáznyolcvan darab. — A szakmai minimumra fordítottam — szóltam köny- nyedén. Mivel értetlenül bámult rám. hozzátettem: — Magam is célozni tanultam, kicsit nehezen megy a dolog. Rákvörös lett, a szobában tartózkodó hajóhintás alig állta meg, hogy el ne röhögje magát. — Maga vaktában lövöldöz, amikor nálunk tervgazdaság van?! — szólt emelt hangon, s ujjai táncolni kezdtek az asztalon. — különben is eny- nyi töltettel a Waterlooi csatát is megnyerhette volna. Államunk importálja a színes fémet, ne lepődjön meg tehát, ha a töltetek árát levonom a fizetéséből. Nyugodt hangon feleltem: — Ez természetesen igazságtalan lenne. Tessék meggondolni, hogy a szakmai tanfolyamok költségeit globálisan az állam biztosítja, — Ez közönséges csalás. Ml Logikus ellenérvem telibetörténik, ha történetesen egyik talált, vendégünk kijelenti, hogy az ■ ugráló tojást lehetetlen elta- Elgondolkodott lálni? Csak egy módon lehet tökéletes cáfolatot adni, ha , „ , , maga odaáll a pulthoz és elta- kunk 1S köretünk... Most az lálja azt a tojást. egyszer megúszta. Azt hiszem van erre neŰjra mosolyogtam. — Az elvtárs, úgy tűnik, nem járt még céllövöldében. — Kinevezésem előtt valóban nem kedveltem az ilyesmit, — mondta hűvösen. — Kétféle balek van — folytattam. — Az egyik, ha nem talál, észrevétlenül elsom- fordái, a másik pedig, ha pénze van, egy rakás töltényt vesz, s addig-addig lövöldöz, iá ' - J Gyökerek (Serfőző Mária felvétele) Kifelémenet azonban megállított — Figyelmeztetem, hogy több töltetet nem áldozhatok a maga kiképzésére. Kérem tehát, hogy ezentúl lövés nélkül gyakorolja a célzást Ezzel utamra bocsátott. N éhány nap múlva észrevettem, hogy odajön a bódé mellé és hallgatózik. Néhá- nyan lebzseltek a lövészpult előtt, egy orvostanhallgató célozgatta a pukka- nórakétás holdvilágot de a többi csak nézegette, hogyan jár körbe a hét törpe, szájukban a cseréppipával. Szokásom szerint elkezdtem mondókámat: — Tessék, tessék. Kitűnő, elsőosztályú légpuskák! Gyerekjáték a telitalálat! Most mutassa meg lövőtudományát! Nem lehet eltéveszteni! Nálunk minden lövés megy ya- lahová. Tizenhat éven aluliaknak is hatóságilag engedélyezve... Elzengtem még néhány ilyen „bemondást”. Szótáram legmulatságosabb készletét szórtam a nézők elé, s mindezt nagy lendülettel, hadd lássa az igazgató, hogy lelkesen dolgozom. Szófordulataimat, vaskos hasonlataimat a közönség nevetéssel jutalmazta. Tombácz azonban előbújt a bódé mögül, és magához, intett. Homlokát ráncolta. — Nem értek egyet a módszerével. Maga az ifjúság alantas ösztöneire apellál. Meghajoltam. — Ezenkívül a pénzére is. Tombácz szeme kidülledt a méregtől, valamit mondani akart, de ebben a pillanatban az orvostanhallgató eltalálta a pukkanórakétát, s nagy dörrenés hallatszott és füst lepte el a bódét. Tombácz megrántotta a karomat, úgyhogy mindketten elestünk. Amikor feltápászkodtunk, folytattuk a beszélgetést: — Mit gondol, kapitalista céllövöldében dolgozik? Nincs szükségünk ilyen reklámra. Mentegetőztem: — Tessék elhinni, teljesen mindegy, hogy én mit mondok. Ennek csak lélektani hatása van. Aki nevet a vicceimen, szórakozik rajtam, többnyire szégyelli magát, hogy csak úgy tovább menjen. Mindig akad egy-két balek... Félbeszakított: — Már a múltkor akartam szólni, hogy ne használja vendégeinkre ezt a sértő kifejezést. A mi intézményünk magasabb rendű szórakozást kíván nyújtani... Míg beszélt, a nézősereg eloszlott, a pulton ott sorakoztak tétlenül a légpuskák. Tombácz bejött a bódé belsejébe, körülnézett, s elégedetlenül csóválta fejét. — Ezek az alakok elavultak. Csupa törpe, boszorkány és vadállat. Itt egyetlen olyan alak sincs, akire jelképesen rásüthetjük a fegyvereinket Csináltattunk egy Uncle Sam-ot, cilinderrel és kecske- szakállal. Ha valaki eltalálta, akkor a cilinder leesett a fejéről. A premierre eljött az igazgató is. Én pedig így beszéltem: — Keményen markoljuk meg a puskát! Bele az imperialista közepébe! Jöjjön, fiatalember... Nem tudom miért, de éppen úgy nevettek, mint máskor, amikor a vaskos tréfákat mondogattam Csak Tombácz szemöldöke rángott egyre ingerültebben. — Mit csinál, maga ló?! — kiáltotta, amikor félrevont. — Maga nevetség tárgyává teszi a komoly dolgot. Ügy kiálto- zik, mintha vicceket mesélne. Védekeztem. — Valóban lehet a hangomban valami, ami önkéntelenül is nevetésre készteti hallgatóimat. Sokszor nem is figyelnek arra, amit mondok, csak a svádámat élvezik. Már többször észrevettem, hogy» egy-egy közömbös szó éppoly hatást kelt, mint egy bemondás. Mit tegyek? — Hallgasson! — monídta vésztjóslóan ég eltávozott. A következő héten hallgattam. Közönségem, mely megszokta az ingyen produkciót, nem tudta mire vélni, hogy csak a hátamat támasztom a bódé falához, s ha olykor-olykor mégis valaki kézbe vette a puskát, .szótlanul a kis fatálkába tettem az ólomtölteteket. A bevételem alaposan lecsökkent. Természetesen Tombácz újra behívatott magához. — Mi az oka, hogy alig lőttek ott a maga bódéjában? Vállat vontam. — Hja, reklám nélkül nem megy a dolog. Gyanakodva fürkészett. — Magatartása deficitet okoz vállalatunknak. — Mit csináljak? Ingerülten ripakodott rám: — Menjen a pokolba! Hónapokig köszönésemet sem fogadta, azután a mutatványosok gyűlésén, amikor a szellemvasutas megbírálta a szórakoztató-park vezetésében mutatkozó súlyos hibák miatt, Tombácz felállt, merően a szemembe nézett és azt mondta: — Az volt a hibám, hogy nem bíztam eléggé a szakemberekben. álárnat úgy fejeztem ki, hogy amikor legközelebb bódém felé járt, kezébe adtam egy puskát. Morfondírozott, majd lassan a vállához emelte a könnyű légpuskát. A puskacső bizonytalan ingásából észrevettem, hogy baj van. — Tessék már elsütni! — biztattam. Gyámoltalanul leeresztette a fegyvert ás így szólt: — Meghúzni tudom ezt ravaszt, de hogyan célozzak?... TÉNAGY SÁNDOR: TÉLI FALU Megyek haza, megyek bozontosán, süpped alattam a hó, lépkednék hűségesen ismert lábnyomokra, de eltűntek a lábnyomok, éppen csak sejthető az út is, mintha szívem mellett csak emléke tántorogna. Vacognom kéne, mert fúj a szél, dideregnem, mert félek, ez az a falu, melynek csak bennem van neve; a steril könyörtelen táj csak fölnagyítja magányomat: megyek haza, s nem tudom, valaki rámismer-e? Az állomástól a házig kísérnek megrokkant téli fák; éles tündöklés a hófúvás fala. Szeszélyes változás a tél, szomorú, s derű a kép, mintha isten, vagy egy kisgyerek játszana.
