Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-08 / 290. szám

1967. december 8>, pérttelr W * •% » * fí 'S Í4iilönl»öző önállóiág1 — különböző gondok Abból indult kí, hogy je­Fiatalok a szövetkezetbe A pásztói járásban- a kere­sőképes dolgozóknak csupán 3,5 százalélca keresi kenyerét a járás telepített üzemeiben. Ezek jellegüknél fogva igen különbözőek. A domináló vas­ipar mellett megtaláljuk a textilipar és az építőipar ré­gi üzemét» a parafakőgyárait. Hogyan készülnek az új gazdasági mechanizmusra, mi­lyen problémákkal küszköd­nek a vezetők és dolgozok a megnövekedett önállóság je­gyébe*»? Kezdjük az éves terv felje- 6'téséveí. A Szerszám- és Ké­szülékek Gyárában, valamint e Pásztói Gépjavító Állomá­son túlteljesítéssel számolnak. Kém így a Nógrád megyei Textilipari Vállalat jobbágyi textilüzemében, és a Szurdok­püspöki Paarafakőgyárban. Az e őbbiwéí még lehet valamit tenni, az utóbbinál nem, mert a népgazdaság nem igényel több hőszigetelő anyagot. Meg­nyugtató', bíztató távlat az új esztendő küszöbén, » ez — a parafakőgyárat kivéve — mindhárom üzemnél megta­lálható, Folyamatban van a felesleges állóeszközök selej­tezése, illetve eladása. Igye­keznek olyan termékeket elő­állítani, programba venni, amelyeknek biztos piaca van. Ennek függvényében alakítják ki a termelő területeket, a ja­vító tereket, és az új munka- területeket. Az előzetes tervek alapján folynak a szerződés* kötések, anyagrerídelések. Többhelyütt előre lépnek a gyártmányfejlesztésben is. Oj termékek előállítását kezdik meg. A gépjavító állomáson ez új, kisméretű háztáji gaz­Mintegy másfél hónapi hu­zavona. után végre dűlőre ju­tott a Tűzhelygyár kontra Kecskemét zománc-vita. Ugyanis, eleinte a vezérigaz­gatóságon, még inkább a ZIM kecskeméti Gyáregységében (ahonnan a zománcellátást in­tézik) nem adtak hitelt a sal­gótarjániak „vészjelzéseinek” a rossz alapanyaggal kapcso­latban. A hitetlenségnek a Tűzhelygyárban adták meg az árát — elmaradással. Végül a Salgótarjánban produ­kált laboratóriumi vizs­gálat adataival szemben nem maradt. érve senki­nek. Hatására az alapanyag minő­sége megváltozott, ez már no­vemberben hozzásegítette a gáztűzhely-üzemet az elmara­dás fokozatos csökkentéséhez. Az eredeti napi termelési program szerint háromszáz­hetvennégy gáztűzhelyen kí­vül tizenöt—húsz darabos többletre törekszenek a zo­máncozó és a szereidé szocia­lista brigádjai — egyre na­gyobb sikerrel. Az októberi forradalom 50. évfordulójának tiszteletére vállaltakat — a tervezett százegyezer gáztűzhelyen felül még kétezer kibocsátását —, így december végéig tel­jesíthetőnek tartják. A' Síküveggyárban ie gon­dokkal küzdenek: tíz hónap alatt több. mint háromszáz­ezer négyzetméter táblaüvégre duzzadt az elmaradás. Tekint­ve, hogy a gyár egyik leggaz­daságosabb terméke a petri- csésze, érzékeny veszteség a körülbelül negyedmillió pár laboratóriumi edény elmara­dása. osságokban jól alkalmazható. úniVerzálfs mezőgazdasági kis­gép, a MOSZEDA kerül előál­lításra. Három műveletet vé­gez: morzsol, szecskáz, darál. A Szerszám- és Készülékek Gyárában nyolc új termék elkészítésére kaptak megbí­zást A jobbágyi1 telephely termelési struktúrája is a piac szükségleteihez igazodik. Teljes önállósággal csak a Szerszám- és Készülékek Gyá­ra, és a Pásztói Gépjavító Ál­lomás rendelkezik. Vagyis ők a munkavállalástól kezdve az önálló pénz- és létszámgazdál­kodásig mindent saját maguk végeznek. A textilüzem és a parafakőgyár dolgozóinak te­vékenységében a központi utasítások jó végrehajtása áll. Az előbbi üzem igazgatója nem kívánja a telephely ön­állóságát növelni, mert sze­rinte nincsenek meg sem a személyi, sem az anyagi fel­tételek. Gondként jelentkezik az előbbi két üzemben, hogy nem ismerik a jövő évi rész­letes tervet, s emiatt bizony­talankodnak a vezetők, nem tudják mire készüljenek. Öe nem tudnak konkrét dolgot mondani a hozzájuk forduló dolgozóknak sem. Az így kia­lakult helyzet megnehezíti a párt- és szakszervezetek poli­tikai, nevelő, tájékoztató tevé­kenységét. Az új gazdasági mechaniz­musra való felkészülés tárgya­lásakor a járási pért-végrehaj* tó bizottság — igen helyesen — nemcsak a jelen tenniva­lóival foglalkozott, hanem vizsgálta az üzemek távlati fejlesztésének szükségességét és lehetőségeit. A táblaüveg gyártásban keletkezett adósság egyik oka a húzó üzemek átmeneti aka­dozása, az Üveg minőségének ingadozása volt. A másik: az első osztályú üveg arányának növelése érdekében az év je­lentős részében a Zagyva II. üzem három gépe közül csak kettőt üzemeltettek. A petri- csésze gyártásának lelassulá­sát megvizsgálták. Az üzem­ben — a gyár politikai és tár­sadalmi szervezeteinek közre­működésével — felvilágosító munkára is szükség volt. Ugyanis sokan nem tulajdoní­tottak nagy fontosságot a lel­kiismeretes munkának. Emiatt igen sok reklamá­ció érkezett például az edény peremének egye- • netlen, durva beetetésére, Hanyagságot tapasztaltak a csomagolásnál is. Tekintélyes külföldi laboratóriumtól pél­dául levél érkezett: az áru ki- csomagolásánál az egyik csé­szébe a tarjáni reggeli pap­rika, paradicsom maradvá­nyaira bukkantak. A Síküveggyár dolgozói ju­bileumi munkaverseny-hóna- pof tartottak novemberben a táblaüveg és petri-csésze el­maradás csökkentése érdeké­ben. A húzó üzemek rekord­termelésével — a Zagyva I. üzem átlag másfélezer négy­zetméterrel, a Zagyva II. na­ponta három—három és fél ezer négyzetméter síküveggel múl­ja felül a tervezett kapacitást — az adósság, óvatos becslés szerint, máris legalább százezer négyzet- méterrel csökkent. lealeg kétezren járnak el a já­rásból máshová dolgozni. Visszatérésüket csak úgy lehet bíztositeni, a járás munkaerő gondjait csak úgy lehet eny­híteni, ha a meglevő üzemek a korábbi ígéreteknek megfe­lelően fejlődnek. Amennyiben a Szerszám- és Készülékek Gyárában megva­lósulnak a tervezett beruházá­sok, akkor a jelenlegi létszám háromszorosát tudják foglal­koztatni. A jobbágyi telep­hely bővítésétől a meglevő létszám megduplázódását vár­ják. A Pásztói Gépjavító Ál­lomáson a háromműszakos termelés bevezetése esetért a jelenlegi 270 főről 400—500 fő­re emelkedik a foglalkoztatot­tak száma, és ennek megfele­lően a termelési érték Is. A fejlesztéshez szükséges szakemberek képzése erőteljes ütemben folyik. A Pásztói Gépjavító Állomáson száz ta­nuló képzésével biztosítják az utánpótlást. A Szerszám- és Készülékek Gyárában 50 fia­talt képeznek ki több szak­mában. Á parafakőgyár jövő­beni sorsa még nem tisztázó­dott, Ezért a járást párt- vég­rehajtó bizottság úgy döntött, hogy az éves tervek teljesíté­sének szorgalmazásán, a po­litikai nevelő-felvilágoBitó munka tartalmának javításán túl tárgyalni kell azokkal az iránvító szervekkel, akik ko­rábban 'megígérték az üzemek továbbfejlesztését. Hiszen az új gazdasági mechanizmusra való felkészü­léshez, a távlati elképzelések tisztázása Is szervesen hozzá­tartozik. V, K. Eredménnyel járt a felvilá­gosító munka a petri-csésze- üzemben is: dolgozói azóta teljesítik a naponta előírt feladatokat, nem találkozni a korábban észlelt hanyagság­gal Sem. A Síküveggyár ve­zetőiben és dolgozóiban most már tehát erős, de megalapo­zott is az elhatározás: év vé­géig teljesíteni a termelési és értékesítési tervet. Sikerrel zárták a nógrádi Szénbányáknál i a „meehaihziniis”- tanloiyamokat A Nógrádi Szénbányák gaz­dasági és politikai szervei már az év elejétől kezdve sok át­gondolt intézkedést tettek, hogy biztosítsák a zökkenőmentes áttérést a gazdaságirányítás új rendszerére. Több hatáskört le­adtak már eddig is az alsóbb szintű vezetésnek. A legfon­tosabb kérdés, a gazdaságosság, az állatni dotáció mértékének csökkentése már az idén a dol­gozók szemléletének a közép­pontjába került. A pártbizottság irányításával igen széles körű felvilágosító munkát végeztek a reform po­litikai és gazdasági célkitűzé­seinek megismertetése, megér­tetése érdekében. Korábban tervet dolgoztak ki több albi­zottság bevonásával a megvaló­sítandó intézkedésekre. A bányaüzemeknél a közép­szintű vezetők számára is meg­szervezték a háromnapos tan­folyamot, amelyen bánya- mestertől aknászig bezárólag szinte valamennyi közvetlen termelésirányító részt vett. Az előadásokat konzultációk kö­vették. Igen sok kérdést tettek fel a hallgatók a már megje­lent rendeletekkel kapcsolat­ban. Többek között a gazda­sági mechanizmus jelentősége, a kádermunka szerepe a jövő­ben, éppen úgy vitatott téma volt, mint a nyereségelvonás, a nyereségadózási rendszer, a vál­lalatok anyagi érdekeltségének fokozása. A szénbányászai szervezési kérdései különösen nagy szerepet kaptak ezeken a tanfolyamokon. Ezzel kapcso­latban merültek fel a különbö­ző elemzési, számítási módsze­rek. Sok szó esett a béren kí­vüli juttatások finanszírozásá­ról, ennek vállalaton belüli rendszeréről. A tanfolyamok a napokban fejeződtek be. Már most meg­állapítható: érdemes volt szer­vezetten is tanulmányozni a gazdaságirányítás reformjával kaDcsolatos határozatokat. Na­gyon sok kérdés tisztázódott. A bányaüzemeknél legutóbb megtartott szakszervezeti tag­gyűléseken a kollektív szerző­dés tervezetét vitatták. Talán még soha nem voltak ilyen ak­tív taggyűlések. Ehhez termé­szetesen hozzájárult az a tan­folyam-sorozat Is, amelyet a közelmúltban a pártbizottsá­„Nincs szükségünk a fiatal agrártechnikusra, mert csak a keresztrejtvényt fejti az iro­dán” — jelentette ki egyik kis és nem a legjobban gaz­dálkodó szövetkezetünk elnö­ke, amikor szóba hoztuk, hogy a nemrégiben hozzájuk ke­rült agronómusnő mellőzésről panaszkodik. Amikor szemtől szembe, nyílt vitára került sor, kiderült, hogy az agronómus- nőnek nem biztosítottak agro­nómiái munkát, beosztották a hiányos végzettségű főkönyve­lőnő mellé „segítségnek”, aki oly féltékenyen fogadta, hogy egyszerűen nem adott munkát képzettebb, iskolázottabb se­gítségének. Az is világossá vált, hogy az agronómusnőt, szívesen tartja a szövetkezet addig, amíg az állam dotáció­ból biztosítja az ellátmányát. S minthogy ez a dotációs időszak csak a gyakornoki évekre tart, az elnök nem is tagadja, hogy az asszonykától a gyakornoki idő letelte után szabadulni akar, annál is in­kább, mert úgy gyanítják, hogy az agronómusnő állapo­tos. S amikor rámutattunk, hogy a tsz-ben tulajdonkép­pen szakemberhiány van és az elnöki magatartás tartha­tatlan, azzal zárta le a vitát, hogy elég ha az elnök rendel­kezik nagyüzemi kéozettt ég­gel. S ez a képzettség, mint kiderült, tizenhat évi uradal­mi napszámosmunkán álat> szlk, amelyet a háború előtt töltött le különböző nagybir­tokokon. Nem kell külön hangsúlyoz­ni, hogy az elnöki álláspont még abban az esetben is tart­hatatlan, ha az agronómusnő- vel kapcsolatos véleményét tényekkel és nemcsak előítér letekkel igazolja, minthogy véleményében a legélesebb szakemberellenesség nyilvá­nul meg. Az sem szorul külön bizonyításra, hogy az efféle kirívó eset megyénkben szin­te egyedülálló. Az azonban már nem tar­tozik a ritkaságok közé, hogy a szövetkezetek egv jelentős hányada nem Iparkodik a szakemberínségen enyhíteni, mi több a fiatalokat nemcsak szakemberként, de egyszerű szövetkezeti tagnak, szakmun­kásnak is fenntartással fogad­ja. Szakemberellenesség vagy a generációk ellentéte lappan- gana e jelenség mögött? Alighanem egyik sem. Sok­kal inkább a téves gazdasági számítások és némi értetlen­ség okozza egynémalyik szö­vetkezetünkben a fiatalok mellőzését. Egyik legjobban jövedelme­ző szövetkezetünk elnöke az­zal magyarázta a szembetűnő­en alacsony szakember-létszá­mot, hogy nem akarják nö­velni az alkalmazottak amúgy is nagy ará.. át. Egy gyengébb tsz-ben ugyanezt úgy fogalmazták meg, hogy kellene ugyan a szakember, de nincs rá keret. Azt viszont egyik tsz-ben sem mérlegel­ték, mit jelentene a szaksze­rűség fokozása, a fiatalítás gazdaságilag és milyen ho­zamnövekedést, megtakarítást lehetne elérni az agilis fiata­lok beállításával. Egyik oldalon kimutatják a szakemberhiányt, s a másikon több fiatal technikussal, ag­rármérnökkel találkozunk, akit bizonytalanság nyugtala­nít. Néhol még a fiatal szak­munkások elhelyezése, mun­kába állítása is gondot okoz. Az egyik, nagyobb szarvas­marha-létszámmal rendelkező szövetkezet kitaníttatott egy fiatal lányt tejházi szakmun­kásnak, az iskola befejezése után pedig elküldte mákot és kukoricát kapálni. Ez már nem egyedülálló jelenség és az az álláspont sem, hogy a fiatalok túlzottan igényesek. Az egyik brigádvezető azt mondta erről: „Most hogy me­zőgazdasági üzemekről és vál­lalatszerű gazdálkodásról be­szélünk, azt hiszik, hogy a tsz is gyár.” Mik azok a jelek, amelyek­ből az említett brigád vezető a messzemenő következtetést le­vonta? Az egyik: a tsz-ben munkába állt fiatalok tisztál­kodási lehetőséget, szappant és törülközőt követeltek. A másik: zúgolódtak, amikor az elnök és főagronómus kétórás késéssel jelent meg a reggeli eligazításon, és a várakozás­sal munkától, jövedelemtől es­tek el. A harmadik: a fiata­lok ragaszkodtak a magasabb havi készpénzelőleghez. Folytathatnám tovább, de a fiatalok úgynevezett túlkapá­saiból, túlzott igényéből lé­nyegében a higiénia, a rend, a fegyelem számonkérése áradt. Tehát pont azért méltatlan­kodtak, amiért a szövetkezet vezetőinek kellene először fel­emelniük szavukat, vagy ép­penséggel nekik illene in­tézkedni. Ezek a gondok természete­sen nem általánosak, de egy­re szélesebb körben jelentkez­nek, amint a fiatalok is mind nagyobb számban keresnek elfoglaltságot, munkát, élet­pályát a termelőszövetkeze­tekben az új gazdasági, szo­ciális, társadalombiztosítási intézkedések hatására. A szövetkezetek tekintélye mindinkább vonzza, csábítja az iskolából kikerülő fiatalo­kat. Tsz-tagjaink magas át­lagéletkora mind követelőbb1' teszi a tagság fiatalítását, a tsz jövőjének ilyen módú meg­alapozását is. Márpedig ez csak olyan lel­kiismeretességgel történhet meg, mint sok oéldának ál­lítható szövetkezetünkben, ahol bizalommal és megértés­sel fogadják az iskolából ki­kerülő fiatal szakembereket, mi több ösztöndíjat szavaz­nak meg' a községükből beis­kolázásra kerülő, rá termeti fiataloknak és messzemenően figyelembe veszik a tsz-bt belépő fiatalok jogos igényeit. Mert igaz az az állítás, hog\ az új gazdasági mechanizmus sikerének, az önállósággal v; ló eredményes sáfárkodásna. ez is egyik feltétele. Lakos Györg: gok szerveztek. Kakuk Ernő A Salgótarjánt átszelő vasútvonal rekonstrukciója során Jelentősen megemelik a pálya­szintet. Megszüntetik a Karancs utcai sorompót, a vasutat átszelő közutat áthelyezik a Régiposta utca magasságába, ahol tizennyolc méter széles aluljáró biztosítja majd a köz­úti közlekedést. Ugyancsak építenek egy aluljárót a Tanácsköztársaság téren, és átépí­tik a Karancs utcai gyalogaluljárót. A réginél szélesebb, magasabb, korszerűbb lesz Ez utóbbi kivitelezését kezdték meg legelőször a MÁV hídépítési főnökségének dol­gozói. Képünk a Karancs utca! aluljáró betonozási munkálatait ábrázolja (Koppány György felvétele) A munkaverseny sikerei novemberben Jelentősen csökkent« év végéig pótolják az elmaradást a Tűzhelygyárban és a Síküveggyárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom