Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-07 / 289. szám

4 M 0 « « * n Í967. december 7.. csütörtök újság: Negyvenkilenc évvel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg elsőízben a Kommunisták Magyarországi Pártjának hivatalos lapja, a Vörös Újság. Emlékezetes történelmi esemény ez, jelentősége a tovaröppenő évekkel sem csökken. Amikor a Vörös Újság első száma megjelent, már győzött az őszirózsás polgári demokratikus forradalom, amely egyúttal a háború végét is jelentette, de az iga­zi békét és a tömegek politikai, anyagi és kulturális felemelését nem tudta biztosítani. A monarchisták vissza akarták ültetni Habsburg Ká­rolyt a trónjára. Tisza István hívei ismét vezetőszerep­re vágytak a politikában. A nagybirtokosok akadályoz­ták a földreformot, a katonai csoportok pedig szovjet­ellenes hadsereget akartak szervezni. És az ipari tőke — összefogva a banktőkével — a termelés szabotálá- sával akadályozta a demokratikus hatalom megszilár­dulását. Ebben a történelmi helyzetben alakult meg 49 évvel ezelőtt 1918. november 24-én . a Kommunisták Magyarországi Pártja, és indult meg 1918. december 7-én az első legális magyar kommunista pártlap, a Vörös Újság. A lap frissen, elevenen, harcosan, magas színvona­lon képviselte a KMP politikáját. Felvilágosította, ne­velte, harcra mozgósította a tömegeket. Küzdött a proletárhatalomért, a monarchista és burzsoá ellenfor­radalom ellen. Fellépett a munkásmozgalmon belüli opportunizmus minden formájának leküzdéséért. A dolgozók előtt világossá tette a kommunisták célját, hogy olyan termelőviszonyokat kell kivívni, amelyek biztosítják a munkásosztály és vele együtt az egész dolgozó magyar nép felemelkedését, az ország függet­lenségét, szabadságát, békés fejlődését. És amikor — 1919. március 21-e után — megvalósult a Magyar Ta­nácsköztársaság, a Vörös Újság az elért vívmányok megvédéséért folytatta harcát. Aki ma kezébe veszi a Vörös Újság elsárgult és a korabeli szalmapapírja miatt néha már-már alig ol-. vasható számait — csodálatosan frissnek érzi minden példányát. Szerkesztői — Rudas László, és sorban utá­na: Szamuelly Tibor, Vágó Béla, Kun Béla, László Je­nő és Jancsó Károly, főmunkatársai pedig: Alpári Gyu­la, Aranyossi Pál, Bolgár Elek, Révai József — a szer­kesztőség egész kollektívája: mindig és minden körül­mények között a történelmi fejlődést szolgálták. • A kommunista sajtó, megjelenésének első, ünnepi órájától kezdve a haladásért folyó küzdelem első vo­nalában maradt. Most is változatlanul betölti lenini szerepét, s mint kollektív szervező és agitátor millió­kat mozgósít a nagy nemzeti feladatok megoldására. Korunk marxista-leninista sajtója naponta százez­rek tájékoztatását végzi. Akár a szocialista nemzeti egység, akár az új gazdasági mechanizmus, akár a megújuló parlamenti élet eseményeiről, vagy az üzemi, mezőgazdasági, tanácsi munka országos és helyi prob­lémáiról, vagy kulturális életünk legbonyolultabb kér­désedről van szó — felkészülten és felelősségérzettől áthatva teljesíti hivatását. Harcosan kiáll a szocialis­ta internacionalizmus és a béke ügye mellett. A mai magyar sajtó a régi harcosok örököseként, s a nagy munka sikeres folytatójaként — a szocializmusért harcoló dolgozók megbízható fegyvertársa. Ezt a harcos újságírást ünnepeljük ma, a Magyar Sajtó Napján, a Vörös Újság születésnapján. Földes Mihály F. F. Magyar orvos véleménye a fokvárosi szívátültetésről Izgalmas orvosi szenzáció tetést. A szív átültetéséről híre járta be a világot: az korai lenne még nyilatkozni, AP hírügynökség jelentése s kérdés az Is, hogyan alakul szerint Fokvárosban végrehaj- a megoperált beteg további tották az első emberi szívát- állapota, ültetési műtétet. Az ötórás műtét során egy 55 éves fér­fibe egy baleset következté­ben meghalt fiatal nő szívét ültették át. Az érdekes hír­rel kapcsolatban megkerestük Dr. Gábor György egyetemi tanárt, a Kardiológiai Inté­zet vezetőjét. — A szervátültetés, s ezen belül a szív átültetése még csak kísérleti stádiumban le­vő problémája az orvostudo­mánynak. Texasban néhány évvel ezelőtt megpróbálkoz­tak vele, kevés sikerrel. A szűkszavú hír persze keve­set mond; érdeklődéssel, sőt, némi hitetlenkedéssel is vá­rom a részletesebb szakmai publikációt. — Mióta foglalkoztatja az orvostudományt a szervátül­tetés? — Körülbelül egy évtizede. Eddig főleg a veseátültetés terén értek el sikereket. A szív átültetését egyelőre nem­csak gyakorlati, hanem még elméleti problémák serege is nehezíti. — Folynak-e Magyarorszá­gon is transzplantációs kísér­letek? — Tudomásom szerint Sze­geden Petri professzor kli­nikáján foglalkoznak szervát­ültetési kísérletekkel, s végez­tek már emberen is veseátül­Mai történet Szerepcsere Az új tanévet — életében és sorrendben az ötödiket — már az új városi iskolában kezdte a kislány. Szeptember elején, az első csengetés előtt negyed­órával, félórával sok pöttöm társával együtt csodálkozva el­indult a csupabeton meg üveg iskola felé. — Nem hasonlít iskolára ... Inkább arra a szállodára, csak valamivel alacsonyabb — mondta a kislány az első na­pon otthon, a mamájának. Később meg a tanító néniről mesélt. Beszéd közben kicsit oldalra billentette a fajét és azt mondta: — Olyan jóságos, mindenki úgy szereti, hogy... Én is sze­retem. Alig kezdtek el iskolába jár­ni, amikor november elején a tanító néni már arról beszélt, hogy készülni kell az osztály­nak is a decemberi télapó­ünnepélyre. — Akinek van ötlete és ked­ve, meg mersze is a szereplés­hez — nyújtsa fel a kezét. A kislány szerette a verse­ket, meséket, sokat ismert kö­zülük, táncolni, bábozni, kö­szöntőt mondani mindig sze­retett volna ... Megbökte a padszomszédját. Mindketten magasra nyújtották a kezüket. Otthon körülfogták, amikor szinte kiabálva elmondta a nagy újságot. A mamája a fejét simogatta, a papája gond­terhelten hümmögött (mivel szerepeljen a lánya?), a nővé­re azonnal elvállalta a ren­dező szerepét. Egész hónapban próbáltak, ketten, a -kislány és a padszomszédja. Izgalmas volt és csudaszép. A szánkó, a hó, a télapó — december elejére csupa jóbaráttá válto­zott ... Akkor szólt a tanító néni. — A szerepet más veszi át tőletek ... — Azt is megmond­ta ki az a „más", meg­mondta, hogy ne legyen vita. Mert Más papája sokminden­ben különbözött a többi édes­apától. A tanító néni mindig szerény hangon beszélt vele. A télapóest természetesen nagyon szép volt. A kislány és a padszomszédja először nem akart részt venni rajta, de a tanító néni azt mondta: — Csak próbáljátok meg! Majd jönnek az egyesek sor­ban ... — Nem szeretem, soha nem fogom szeretni — mondta a kislány sírva, otthon a szülei­nek. — Ez az első eset, hogy... — szepegte, de befejezni nem tudta a mondatot, mert a kis­lányok nem ismerik ezt a két szót: szerepcsere, protekció. (pataki) Behozni a hátrányt Szamkó László fiatal mate­matika tanár ezzel fogad a pásztói gimnáziumban: — Jó hogy találkoztunk, ki­fogásom van egy augusztusi cikkük ellen. Most végzett ta­nár vagyok, nőtlen. Nem azt kifogásol m, hogy nincs laká­som, hanem azt, hogy az új­ság a fogadalomtételünkről szó­ló cikkében megírta: vala­mennyi ifjú pedagógust lakás várja Nógrádban. Ez nem fe­lel meg a valóságnak. (Nem egészen ezt írtuk! Fo­gadalomtétel című cikkünkben augusztus 16-án ez állt: „Mi várja a pályakezdőket, milye­nek lesznek körülményeik? Nos; lakásgondjaik nem lesz­nek,. valamennyi ifjú házas­párt lakás várja, s a többiek számára is megnyugtató lehet az őket váró nyugodt környe­zet, szeretet.”) Ez utóbbiban nincs hiány Pásztón sem, pedagóguslakás­ban annál inkább. A gimná­ziumigazgató tájékoztat: 17 ne­velőjük van, közülük négy nem házas, a 13 nős, illetve családos pedagógus közül há­romnak nincs lakása, ketten bejárnak, egy szülőknél lakik. A négy nem házas nevelő kö­zül egy házat épít, másiknak szobát adtak, ketten laknak je­lenleg albérletben, köztük Szamkó László is. E gond, amely egyébként megyei, sőt országos vonatko­zásban is fennáll, nem a leg­többet foglalkoztatja Szamkó László matematikust. Azt ku­tatja inkább: mi az oka a még mindig fellelhető hiányoknak? Matematikából ugyanit nem a legjobbak a tanulmányi ered­mények. — Úgy érzem, már a közép­iskolai indulásnál hátránnyal indul az, aki a falusi „kisisko­lákból”, vagy éppen osztatlan iskolából kerül hozzánk — mondja. — Ezek a gyerekek sokkal nehezebben birkóznak meg középiskolai feladataikkal az előnyösebb helyzetben le­vő nag óbb, osztott falusi is­kolák tanulóinál. — A megoldás? — Hosszú, kitartó munkát igényel, s ez sokkal több egy­két év feladatánál. Egyrészt, ezeket a gyerekeket tanulmányi segítésben részesítjük. Persze, a „vidéki” középiskolások hát­rányos helyzetének még erőtel­jesebb csökkentését a szaktár­gyi ellátottság további javítá­sa jelentené elsősorban. Igen, ezzel gond van Pásztón, két „materAatikus” (Almási Lajos és Szamkó László) még nem elegendő. Jövőre újabb tanárra lenne szükség e szak­tárgy kielégítő oktatásához is. Szamkó László Debrecenben végzett, szívesen jött Pásztóra, ahol mindinkább figyelemmel kíséri a járási székhely min­dennapi kulturális, társadalmi életét az iskola falain kívül is. Ha úgy tetszik, ezeket az éve­ket szeretné az elméleti isme­retek után a megfelelő gyakor­lat elsajátítása Időszakának te­kinteni, megmutatni: mire ké­pes. A „nyersanyag”,, persze, lehetne jobb, hiszen csekély a válogatási leletőség a felvétel­nél. De éppen ezért itt vi­szonylag élesebben mutatkoz­hat meg a pedagógus jó mun­kája is, amelynek néhány je­lével, a tanulmányi eredmé­nyek lassú, de állandó emelke­dése formájában, már most ta­lálkozhatunk. Ami még gondot okoz Szam­kó Lászlónak: kevés a szabad ideje, több elméleti, világnéze­ti folyóirat olvasására már nem is igen futja belőle. Pedig azt ezután is mindenképpen szeret­né elkerülni, hogy „szakbar­bárnak” tekintsék. Azzal búcsúzik, hogy a gim­názium leendő bővítésével az oktatás tárgyi feltételei tovább javulnak, s ez a matematikára is vonatkozik. Szeretne minél tovább, minél több jó ifjú ..matematikusokat” nevelni Pásztón, akikre az iskola i* büszke lehetne. Behozni a hát­rányt már a rajtnál. (tótti) „Express"- utak, „Express”- tervek Másfél ézer nógrádi fiatal utazott — Szánkóvonat Tarjánba Az „Express” Ifjúsági és Di­ák Utazási Iroda következete­sen arra törekszik, hogy diák­zsebhez mérje a bel- és kül­földi útjainak árát. A fiatalok körében népszerű törekvés gyakorlati megvalósulásának bizonyítéka, hogy évről évre több ifjúmunkás és diák vesz részt a közkedvelt „Express’- utakon. Az utazási iroda novemberi mérlege szerint: 1967 utolsó negyedévéig a belföldi utakon összesen 1414 nógrádi fiatal vett részt. A legkevesebben a. középiskolai üdülőtáborozáso­kon (24 fiatal), a legtöbben az úgynevezett „egyéb” kategóriá­ba jelentkeztek. A mezőgazda- sági vásárra — az „Express” szerint — 132, az első Szegedi Ifjúsági Napokra 170, a „kettő plusz egy” túrára 45 (két nap Magyarországon, egy Csehszlo­vákiában!), a „Szovjet Tudo­mány és Technika 50 éves” ki­állításra pedig 132 nógrádi if­júmunkás és diák utazott. Hogy, mit jelent az „egyéb” kategória, arra az „Express” jövő évi utaztatási terve felel a legteljesebben. Úgy tervezik, hogy ez év vé­géig mintegy 90 ezer fiatal bel­földi utaztatását és üdülőtá­boroztatását végzik. Kedvezően alakult a vidéki és a budapesti fiatalok részvételének aránya — a vidék javára — a külön­böző „Express”-utakon: az utazók 60 százaléka vidéki'volt. Jövőre 100 ezer fiatal uta­zását szeretné biztosítani, szer­vezni és lebonyolítani az iro­da. Az utaztatási ágazatban 45, az országos jellegű rendezvé­nyekre 35, az üdültetési ága­zatban pedig 20 ezer fiatal részvételére számítanak 1968- ban. „Express”-utak: Buda­pest, Börzsöny—Cserhát, Mát­ra—Eger, Bükk—Aggtelek— Zemplén, Hajdúság—Nyírség, Dél-Magyarország, Dél-Dunári- túl, Dunaújváros—Szekszárd, Balaton, Közép-Dunántúl, Nyu- gat-Magyarország és a Duna­kanyar — kiemelt körzetek (egyébként a tervezett utazta­tási hálózatban összesen 170— 190, szebbnél szebb útvonal szerepel). Az „egyéb” kategória a kö­vetkező lehetőségeket nyújtja az utazni vágyóknak. Az or­szágjáró társasutazások egész évben folyamatosan bonyolód­nak, januártól áprilisig színhá­zi túrák indulnak Budapestre, a Mátrai Express Koktél ja­nuártól, márciusig „közleke­dik”, „jégvonatok” indulnak té­len a Balatonra, „szánkóvona­tok” a Börzsönybe, a Mátrába és Salgótarjánba. A szánkóvo­natok utasai, kollektív nagy lesiklásokon vesznek részt az - említett helyeken. Utakat szervez az ’ifjúsági utazási iroda a márciusban és júniusban. kezdődő, illetőleg folytatódó VIT-körműsorokra, a salgótarjáni forradalmi ifjú­sági napok rendezvényeire, ugyan e célból Miskolcra és Győrbe is utazhatnak majd fiatalok. Csakúgy mint az idén, jövőre is különvonatok és bu­szok indulnak a nemzetközi vásárra, és ami minket érde­kel: májusban sok fiatal érke­zik az ország minden tájáról az amatőr tánc- és jazz-zenekarok fesztiváljára, Salgótarjánba. Végezetül még néhány előre is sikeresnek ígérkező „Ex- press”-út: II. Szegedi Ifjúsági Napok júliusban, Savaria Kar­nevál Szombathelyen, Ország­járó Diákok Országos Találko­zója a nyár folyamán. Huligánok méltó büntetése A szocialista országok táncdalfesztiváljának győztesei az NDK-ban, Magdeburgban ren­dezték a szocialista országok táncdalfesztiválját. Kénünkön: a táncdalfesztivál győztese, Sárosi Katalin és Korda György az eredményhirdetés után (MTI Külföldi Képszolgálat) A napokban hirdetett ítéletet a salgótarjáni járásbíróság Szepesi György és két társa ügyében. Elöljáróban róluk: Szepesi volt az, aki alig esztendeje töltött ki egyévi és kétoiónapi szabad­ságvesztést lopások sorozata mi­att; Szepesi és Humeni Gábor tanült — sőt, kitanult — ököl­vívó; végül, hárman együtt alig hatvanévesek. Ez a díszes társa­ság kötött bele október 12-én a Salgótarján főtéri vasútállo­másnál két, békésen szórakozó fi­atalba, Gy. Istvánba és Gy. Jó­zsefbe. A Szepesi és kompániá­ja kezdeményezte verekedés al­kalmával a főkolompos pulóver­je elszakadt. Szepesiék a két Gy.-fiút a Bizományi Áruháznál érték utói, s újból nekik estek. Szepesi áll csúcson vágta Gy. Ist­vánt, s mikor az már a földre esett, tovább ütlegelte Humeni Gábor. A fiatalkorú B. Tibor Gy. Józsefet ütötte le. A fiatal­ember orr- és arccsonttörést szen­vedett, Gy. István koponyaalapi töréssel lebegett sokáig élet-halál között. Dicséretesen szigorú ítélettel sújtotta a salgótarjáni járásbí­róság a garázda verekedőket. Sze­pesi Józsefet, aki bűneit közve­szélyes munkakerüléssel tetézte* egyévi és nyolchónapi szabadság- vesztésre, valamint a közügyek­től háromévi eltiltásra ítélte a bíróság. Humeni Gábor és B. Ti­bor büntetése hat—hathónapí — — szintén végrehajtható — sza­badságvesztés. Az ítélet B Ti­bor vonatkozásában jogerős. Sze­pesi József enyhítésért, Humeni Gábor felmentésért fellebbezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom