Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-06 / 288. szám

1967. december 6., szerda MOSS 5 Válságjelek a láthatáron Vissza a játékhoz! • Leesett a hó, vége a labda­rúgó-idénynek. Az A és B vá­logatott labdarúgókon kívül, már pihennek a játékosok. Erőt gyűjtenek a jövő évi fel­készüléshez, a bajnoki küzdel­mekhez. A sikerrel szerepelt csapatok háza táján öröm, a kiesett együtteseknél megle­hetősen gyászos hangulat ural­kodik, de csak addig, amíg a bírói sípszó ismét pályára nem szólítja a labdarúgókat. A labdarúgás naptáráról egy évet ismét leszakítottunk, most a tanulságok, tapasztalatok le­szűrése az aktuális tennivaló. Ezzel kapcsolatos tapasztala­taimról szeretnék beszélni. Ügy érzem, hogy az idei lab­darúgó-mérkőzések (játszották akár a járási bajnokságban, akár az NB I-ben) nem elégí­tették ki ‘a labdarúgás rajon­góit, és még a bajnokságot nyert csapatok szurkolói is kesernyés szájízzel gondolnak vissza jó néhány mérkőzésre, és örülnek, hogy téli szünet kö­vetkezik. Mi okozza ezt a ke­sernyés szájízt? Valami nincs rendben a labdarúgó-pályákon! A válság jelei mutatkoznak: a labdarú­gás elveszítette játék jellegét. A szurkolók sokfélék. Külön­böző csapatokat buzdítanak, de abban egységesek, hogy jó já­tékot, sportszerű küzdelmet szeretnek nézni. Egy lelkes, régi szurkoló ismerősöm mtmdja, hogy abbahagyja a szurkolást. Ó nem akar bika­viadalok, csapszéki verekedés­re emlékeztető jelenetek szem­tanúja lenni. Akadnak példák külföldről, de belföldről is. Emlékezzünk az angliai világ­bajnokságon történtekre. A Portugália—Brazília mérkőzé­sen Pelét szándékosan harc- képtelenné tették, nyert Por­tugália. Az NSZK—Szovjet­unió találkozón Szabót rúgták le, győzött az NSZK. Az idén, november 8-án Buenos Aires­ben a Racing—Celtic Világ Kupa döntőn „az utálatos fut­ball” minden fogását felvo­nultatták a csapatok, és a já­tékvezető négy skót és két ar­gentin játékost állított ki. Tö­rökországban 40 halottja volt a Kayseri—Sivas II, osztályú labdarúgó-mérkőzés nézőterén támadt tömegverekedésnek. A hazai pólyákon szerencsé­re még nem jutottunk el idá­ig. De bőven akad példa du­lakodásra, egy-egy jó játékos szándékos „kikészítésére”. Er­re különösen előszeretettel al­kalmazzák a „testőröket”. Ritka élményben volt része a Győr—Milan KEK-mérkőzés nézőinek. Fetrengő, fájdalom­tól eltorzult arcú labdarúgók nélkül mutatta meg a két csa­pat a labdarúgás szépségeit. Manapság a minden áron való győzelem a cél, és ennek eléréséhez egyes játékosok semmiféle eszköz megragadá­sától nem riadnak vissza. Kár, de tény, hogy a labdarúgó- mérkőzéseknek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint amit az tulajdonképpen megérdemel. Játék a labdarú­góknak, szórakozás, felüdülés a szurkolóknak. Tudok több olyan esetről, amikor egy-egy elveszített mérkőzés után a szurkoló nem vacsorázik. Vagy a családján tölti ki bosszúját. Arra a dologra is emlékszem, hogy amikor az SBTC kieseti az NB I-ből, a szénbányák ter­melése kimutathatóan csők- kent. Eljutottunk volna a csúcsra, ahoi egy mérkőzés többet je­lent, mint amiért játsszák? Na­gyobb lett. a jelentősége, és érdemes érte hosszú időre harcképtelenné tenni egyes já­tékosokat? Aligha válaszolha­tunk igennel. A tennivalók pe­dig adottak. Sportvezetőink, edzőink a nevelésről ne csak beszéljenek, hanem a gyakor­latban is gyümölcsQztessék ál­dásos hatásait. A csapatok ne durvasággal alakítsák ki a végeredményt, az győzzön, amelyik jobban felkészült, job­ban játszik. Csak ilyen fejlő­dési utat tudok elképzelni. Feltétlenül bízom abban, hogy az illetékesek is látják ezeket a problémákat, és esetleges szabálymódosításokkal vagy más eszközzel visszahozzák a labdarúgó-pályákra azt a játé­kot, amit minden lelkes szur­koló és sportoló annyira kíván. Domszky György Mógrádmeqyerben Közös úton célért A nösrádmegyeri Vastömegeikk Ktsz sportkörénél, a Spartacusnál a közelmúltban tartották meg az 1967. évi gazdasági ellenőrzést. A járási sportvezetők kedvező , ta­pasztalatokat szereztek. A pénz­tárkönyv mellett minden bevé­teli és kiadási bizonylatot rend- benlevőnek találtak. Példamutató­an túlteljesítették, éves bevételi tervüket. A tervezett 12 500 forint helyett 16 ezer forint bevételre tettek szert. Kulcsár Lajos, az egyesület gazdasági vezetője el­mondotta, hogy ennek „titka”: a tagdíjbevételi terv túlteljesíté­se, egy vasárnapi műszak meg­szervezése, és az OKISZ soron* kívüli támogatása. A felszereléseket gondosan tá­rolják. Berki János lobban vi­gyáz a mezekre, cipőkre, mint a sajátjára. Előbbre léptek a bizonylati fe­gyelem betartása terén, de a fegvelem kedvező hatásai a spor­tolóknál is lelentkeztek. Es Bo­tos Elemér sportköri elnök erre a legbüszkébb. Mint elmondotta, évekkel ezelőtt a játékosok kö­zött gyakori volt a perlekedés, veszekedés, Előfordult, hogy a járási bajnokságban szereplő lab­darúgó-csapat öt—hat játékosa is elmaradt a mérkőzésekről. A Nőg- rádmegyerl Spartacus manapság már a járás legsportszentbb lab­darúgóival dicsekedhet. A falu másik egyesületével, a Nógrádmegyeri Tsz SK vezetői­vel, sportolóival Jó kapcsolato­kat építettek ki. Közös utón ha­ladnak közös célért, a nógrád­megyeri sport fejlesztéséért, A Spartacus nem rendelkezik saját labdarúgó-pályával. Botos Elemér szerint a pálya bekerítéséhez a két sportkör közösen veszi meg a drótot, és társadalmi munká­ban fonják meg. Segítséget vár­nak a községi tanácstól is. A közös tervekben szerepel még több kispálya építése. Az össze­fogás gyümölcsei remélhetőleg már a jövő sportévadban lg je­lentkeznek. Sz. F. 3. Höttl — még mindig ülve — kelletlenül nyújtotta előre a kezét. — Na, jöjjön csak. Pejacsevich közelebb lépett, s Höttl kezet fogott vele. Az­tán egy kézmozdulattal helyet mutatott neki az íróasztal előt­ti- széken. — Nos? — Nagy hírem van, Herr Sturmbannführer! Szenzációs hírem! — Mondja, hallgatom ... — Hát arról van szó, hogy Horthyék különbékén speku­lálnak ... A németek magyarországi kémfőnöke, ha . lehet, még unottabb arcot vágott, mint amilyennel addig ült. — .. .Az a tervük, hogy kü- 1 önbékét kötnek az angolokkal és az amerikaiakkal — foly­tatta Pejacsevich. — Ifjú Hor­thy Miklós kifejtette nekem... — Jól ismerjük azt a hü­lyét — jegyezte meg Höttl ba­rátságtalanul. — Nem hiszem, hogy valami újat tudna róla mondani. Egyébként mikor utazik? — Szeptember 10-én, va­sárnap indulok: — válaszolta Pejacsevich. — Van valami kívánsága, Sturmbannführer? Szívesen teljesítem. Valami­lyen szép képre, vagy ilyesmi­re gondolok... — Oh, nem, — intette le Höttl. — Térjünk a tárgyra! — Ami az ifjú Horthy Mik­lóssal való beszélgetésemet il­leti ... — készségeskedett Pe­jacsevich — Egy lokálban ta­lálkoztunk és ... — Ne folytassa — mosolyo- dott el gúnyosan Höttl. •— Ter­mészetesen tökrészeg volt. Megint tökrészeg. — Ivott valamit, az biztos. Elmondta, hogy apja Lakatos­sal, Csatayval, Hennyeyvel és másokkal tárgyalt, és elhatá­rozták, hogy fegyverszünetet kérnek,.. — Ezt már reggel jelentet­ték nekünk! — közölte kurtán Pejacsevichcsel. — Az ilyes­fajta fecsegésnek sok értéke nincs. Különben is megtalál­juk a módját, hogy véget ves­sünk ennek a hintázásnak! Pejacsevich a kezét tördelte. — De a hadihelyzet... Már a bolgárok Is fegyverszünetet kértek. A románok, a finnek abbahagyták... — Amikor Paulus 6. hadse­rege Sztálingrádnál elveszett, már a hadihelyzet alakulása nem lehetett kétséges — in­tette le Höttl Pejacsevichet, — Vagy maga még mindig hisz a végső győzelemben? — A Führer kijelentette .,. — kezdte volna az ügynök, de Höttl nem szerette a Sok be­szédet. — A Führer beszédei a tö­megeknek szólnak, de nem ne­kem! Sőt, még magának sem. A háborút elvesztettük, ez faktum, Ügy kell befejeznünk, hogy mégis nyerjünk valamit, ez is faktum. Nekünk Magyar- országra szükségünk van, mint hadszíntérre. Az öreg kor­mányzó tegnap a bizalmi em­bereivel tanácskozott, ott volt Lakatos miniszterelnök, Csatay hadügyminiszter, Hennyey kül­ügyminiszter, Vörös, a vezér­kari főnök, Ambróczy a kabi­netiroda vezetője és Vattay főhadsegéd. Elhatározták, hogy Számvetés a megyei labdarúgásról I. A Karancslapujtő és a Baglyosalja teljesítményéről Mai számunkban megkezd­jük az 1967. évi megyei I! osztályú labdarúgó-bajnokság csapatai teljesítményeinek ér­tékelését. Először az első he­lyezett Karancslapujtő és a második helyen végzett Bag- lyasalja számvetését készítjük el. Reméljük, hasznos tapasz­talatokkal, számokkal szolgá­lunk az elkövetkező időszak munkájához szakvezetőknek, sportolóknak egyaránt. Korancslapujtői Bányász 1. Karancslapujtő 30 16 1« 0 61131 ti Az 1966. évi bajnokságban a csapat 29 ponttal 60:40-es gólaránnyal a 8. helyen vég­zett. Az idén pedig bajnok­ságot nyertek, annak ellené­re, hogy alig erősítették. Több éves munka gyümölcse érett be. A gólarányt reálisnak ér­tékelhetjük a csapat képessé­geihez viszonyítva. Az idei alig mutat változást a tava­lyival szemben. A csapat egy­ségességét mutatja, hogy a ta­valyi 23 játékossal szemben az idén csak 19-et szerepel­tettek. Oravecz S. a csapat középhátvédje (az utolsó mér­kőzéseken taktikai meggondo­lásokból más poszton is sze­repelt) az egyedüli, aki mind a harminc mérkőzésen lát­szott. Bartha és Juhás? Serfőző 28, Tóth ti. 27. Hor­váth J„ Tórák, Lavaj, 26, Óra- vecz A. és Tóth I. 94 mér­kőzésen szerepelt, A jó teljesítményeket ala­pul véve Oravecz S. vezet, aki 16 alkalommal játszott az átlagosnál jobban. Horváth I. és Tórák 12, Júhász 10, Bartha 8, Lavaj és Serfőző 7—7 al­kalommal nyújtott jó teljesít­ményt. Tórák kétszer, Hor­váth I. egyszer bizonyult a mezőny legjobbjának. Az év B. és C, válogatottjába Hor­váth I., Juhász, Oravecz S. és Serfőző került be. Az év legnagyobb arányú győzelmét a tavaszi szezon­ban a Forgács ellen érték el, 6:1 arányban győztek. Még egy nagyobb arányú győzel­met arattak tavasszal a Dej- tár ellen, 5:1 arányban. A töb­bi találkozó legtöbbjén igen megküzdöttek a győzelemért. A sorsdöntőnek a Baglyasal- ján elért 0:0 arányú döntet­len bizonyult a 29. forjüuló- ban. Említésre méltó, hogy a Palotás elleni 1:0 arányú győzelemhez Bartha jó vé­dése is hozzájárult. Nagy meg­lepetésnek számított, hogy a 25. fordulóban saját otthonuk, ban csak 4:4 arányú döntet­lent értek el a Bgy. aköv csapatával szemben, De a leg­kellemetlenebb meglepetést a Somoskőűifalú elleni találkozó Szolgáltatta. A listavezető 1966. augusztus 28-a óta tartó ha­zai veretlenségét veszítette el 1:2 arányban. Három alka­lommal bizonyultak a csatá­rok gólképtelennek, mindhá- romszor az őszi szezonban. Az ellenfelek: Baglyasalja, Dejtár és Mátranovák. A legjobb góllövő Lavaj volt. Huszonkilenc góljával a góllövőlistán a 3. helyet sze­rezte meg. „Egy tál lencséért” eladta a sikert: az év gólkirá­lya címet is megszerezhette volna, ha két alkalommal nem kerül a kiállítás sorsára A 29 gólból 11-et tizenegyesből lőtt. Kettőt kihagyott. Lavaj mellett Tórák bizonyult még jó góllövőnek, 2Ü gólt szer­zett. A csapat öt 11-est vé­tett, de velük szemben az ellenfelek 13-at. Sajnálatos, hogy ismét hét játékost kel­lett kiállítani. Remélhetőleg az NB III-ban ez a szám csökkenni fog, és sikerrel sze­repelnek. Baglyasaliai Bánya«« 2. Baglyasalja 30 18 s 7 83:35 11 Az elmúlt évi bajnokság­ban 35 ponttal, 65'39-es gól­aránnyal az 5. helyen vé­geztek. Idei szereplésük tehát feltétlenül fejlődést mutat. De az összeszokott együttes, amely kitűnő gólaránnyal rendelke­zett, a bajnoki címet is könyi nyen megszerezhette volna. Ki­lenc, tíz hazai mérkőzést dön­tő fölénnyel nyertek meg. Ide­genben már gyengébben ment a játék, A lélektelen teljesít­mények következménye, hogy nem az első helyen végeztek! Ez figyelmeztetőül szolgál a jövő évi bajnokságra, A 16 csapat közül a Baglyasalja szerepeltette a legkevesebb já­tékost, 18-at. Patkó, Pepsinsz- ki és Toldi minden mérkő­zésen játszott. Szász! és Tóth 28, Bábolnai és Szabó 25, Qyi- mesi 24, Pilinyi 21, Bogár, Iványi I, és Szőcs 19 talál­kozón szerepelt. Patkó 20 esetben nyújtott jó teljesítményt, tehát csapata legjobb játékosának bizonyult. Toldi inkább eredményessé­gével tűnt ki. Szabóval együtt 12 esetben játszott jól. Pep- sinszki 11, Szőcs 10, Gyimesi és Szászi 8—8, Tóth 7 talál­kozón játszott jól. Gyimesi, Patkó és Szőcs az év A-válo­gatottjában is szerepel. Szabó 2, Gyimesi és Szőcs egy-egy alkalommal volt a mezőny legjobbja. Sikersorozatnak számított a tavaszi szezonban a Szécsény elleni 6:0, a Palotás elleni 7:1, a Romhány elleni 6:1. Ősszel Mátranovákot 5:0. So­moskőújfalut (nem kis meg­lepetésre) 7:0 arányban, a Bgy. AKÖV-öt 9:l-re győz­ték le. A csatárok három mérkőzésen bizonyultak gól- képteleneknek. Hazai veretlenségét esupán a Baglyasalja őrizte meg, amely 1966. június 5-től tart. Kellemetlen emlék a tavaszi szezonból a Somoskőújfalu el­leni 0:1, A legjobb góllövő és a me­gyei bajnokság gólkirálya 37 góllal Toldi lett. Csúcsot állí­tott fel. Az 1965. évi gólki­rály, a romhányl Gregor 26 gólt ért el, a tavalyi gól­király, a pásztói Szklepár 33 góllal lett első, Eredményes­nek bizonyult még Bábolnai, aki 19 gólt szerzett. A vé­delem sportszerű játékát mu­tatja, hogy a játékvezető csu­pán egy esetben ítélt a Bag­lyasalja ellen 11-est. A kiál­lításokról: négy játékost küld­tek le idő előtt a pályáról, a tavalyi héttel szemben Mind a négyet a tavaszi szezonban. Egy sajnálatos sérülés történt. Pilíhyl hosszú időre harckép­telenné vált. A jövőben bizonyíthat a Baglyasalja, mert több van a csapatban, mint amil az idén nyújtott (Folytatjuk) fegyverszünetet kérnek az an­golszászoktól. Már jelentették ezt nekünk. — Kicsoda? — érdeklődött Pejacsevich. — Nem hiszem, hogy a köz­tünk levő kapcsolatoknak hasz­nálna, ha maga olyasmi iránt érdeklődik, ami csak ránk tar­tozik — utasította rendre Pe­jacsevichet Höttl. —i Ez eset­ben azonban a forrás nem ti­tok, megmondom. Maga Hor­thy. Tegnap hívatta Veesen- mayert és Grelffenberget, és aztán közölte velük, hogy nem tudnak tovább ellentállni. A dél-kárpáti erdei hágók már orosz kézen vannak, a néme­tek képtelenek őket feltartani. Veesenmayer tegnap még ka­tonai segítséget ígért, alkudo­zott Lakatossal és Vörössel, de aztán ma délelőtt felkereste Lakatost. Alaposan megmond­ta neki a véleményét. Szerény véleményem sze­rint is a birodalom nem tűr­heti a defetizmust! — Nem is tűrjük — nevetett Höttl. — Veesenmayer meg­mondta Lakatosnak, hogy van­nak magas rangú magyar tisz­tek és politikusok, akik min­denképpen hajlandók kitarta­ni a németek oldalán. Ez per­sze azzal jár, hogy belső fel­fordulás lesz Magyarországon, dehát ezt a Becsből ideszállí- tott csapatok és rendőri egy­ségek simán le fogják törni. Szóval, Lakatosék, meg Hor­thy gondolja meg alaposan ,.. — És? — Megígérték. (Folytatjuk) A télre készülnek SágúifcHun A Ságújfalui Tsz SK Újjá­választott elnöksége megtar­totta munkaterv szerinti ülé­sét. Toldi Károly, az egyesü­let új elnöke ismertette az 1968. évi versenynaptárt. Ezu­tán a helyi adottságokat fi­gyelembe véve elkészítették a téli sportprogramot, melyben ki mit tud a sportmozgalom­ról vetélkedő ás sportköri előadások találhatók. Megbe ■ széiték a téli spartakiád be­indításával kapcsolatos tenni­valókat. A tagdíjmunka ered­ményesebbé tételére felújítot­ták a tiaesbizalmi hálózatot. Az elnökség tagjai felosz­tották egymás között a köz­ség egyes részeit, és minden­ki a saját körzetében beszél­get a fiatalokkal, sportiparo­tokkal a jövő évi munka tu­datosáéba tétele, eredményei­nek megalapozása érdekében. Sorokban A magyar- plim**s»i labda­rúgó-csapat kedden Kolum­biából Ecuadorba érkezett. A torna szerdai mérkőzéseinek párosítása: ’Magyar olimpiai csapat — Emelec, Csehszlová­kia olimpiai együttes — Bar oelóna. A Palma de Mallorea-i nemzetközi sakkversenyen be fejezték a VI. fordulóban függőben maradt játszmákat, majd lebonyolították a VIT fordulót. Portisch Lajos Szmiszlov elleni függő játsz­mája döntetlenül végződött, a VII. fordulóban a magyar nagymester győzött a kubai Jimenez ellen. Portisch ,élen- leg Botvinnikkel és SzrnisZ- lovval (4,5—4,5 pont) a 1. he­lyen áll. •k Gondban van Ali Ramsey, az angol labdarúgó-válogatott vezetője. Szerdán délután a Szovjetunió ellen pályára lé­pő csapatban sérülések, és betegségek miatt nem számít­hat J. Charltoni, Stiles és Co­hen játékára. Éppen ezért az együttest csak közvetlenül a mérkőzés előtt jelöli ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom