Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-05 / 287. szám
4 wöenÄo 1067. december 5., kedd Egyre kevesebb háziasszony foglalkozik már nyáron savanyúság elrakásával. Ennek oka. hogy a dolgozó asszonyoknak nem is nagyon jut ilyesmire idejük, ugyanakkor jobban jár, aki vásárolja a savanyút. A nagyüzemi tartósítással előállított savanyúságok igen jó minőségűek. Megyénkben például dicsérik a MÉK salgótarjáni tartósító üzemében készült savanyúságokat. Az öt éve működő tartósító üzemben évről évre több árut készítenek. Az idei tervet már csaknem teljesítették. Hatalmas hordókban, kádakban áll az ecetes paprika, paradicsom, uborka és zöld dinnye: 11 vagonnal áll a savanyúságot kedvelők rendelkezésére. Jelenleg is folyik még a káposzta savanyítása. Ebből az utóbbiból 20 vagonnal készítenek. Nagy György üzemvezető szerint a tervet túlteljesítik. A tartósító üzemből naponta szállítanak a gépkocsik savanyúságot, egy részét ízlésesen, üvegbe rakva: Az üzem a földművesszövefckezeti üzletekbe és a FÜSZÉRT-nek szállít. A káposztát még a hagyományos módon tapossák Pintér Sándorné készíti a gusztusos üveges uborkát Koppány György felvételei A titkárnő némán bólintott és kiment. A vacsora-meghívást is úgy fogadta, mint parancsot, dehát tulajdonképpen úgy is hangzott. Höttl mindig megmondta, hogy mire van szüksége, s többnyire ez elegendő is volt ahhoz, hogy elérje. Az intim helyzetekben is épp olyan határozott maradt, mint íróasztala mögött. A hölgyeket nem kérdezte meg, hogy ráérnek-e, van-e kedvük, csak egyszerűen közölte velük a meghívás helyét és időpontját. És aztán megmutatta, hogy merre van a fürdőszoba. Mindezzel több eredményt ért el, mint mások hosszas udvarlással, ajándékokkal. Az igaz, hogy Höttl sem volt szűkmarkú: mind a magánéletben, mind a hírszerző szolgálatban az volt az elve, hogy minden szolgálatot megfelelőképpen kell honorálni. Valamit nem megfizetni éppen olyan bűn, mint valamit túlfizetni. S mindenkit azzal kell jutalmazni, ami a legcélszerűbb. Egy olyan ügynököt, mint Pejacsevichet. a horvát követség tanácsosát. az elszegényedett grófot. — pénzzel. Az olyan nőt, mint Doris, ruhákkal, s majd később azzal, hogy férjhez adja valamelyik beosztottjához. Ez az elv jutatta Höttlt már fiatalon sok sikerhez, s jelentős beosztáshoz. Huszonhárom esztendős volt, amikor Hitler megszállta Ausztriát, éppen akkor szerezte meg a doktorátusát a bécsi jogi egyetemen. Rövidesen sikerült bekerülnie a bécsi Sieherheitsdiensthez, ahol jelentéktelen, egyházi kérdésekkel foglalkozó tisztviselőként kezdte. Kaltenbrun- ner SS-Obergruppenführer, aki maga is osztrák volt, s 1943-ban Heydrich megölése után az egész biztonsági főhivatal az RSHA főnöke lett, azonnal felfigyelt dr. Höttlben rejlő kvalitásokra. Áthelyezték a VI-os ügyosztályhoz, a külföldi hírszerzéshez. Ott Höttl előbb az olasz ügyekkel foglalkozott, később aztán a balkáni ügynökök irányítását bízták rá. S amikor a Führer elhatározta Magyarország megszállását, Kalten- brunner megbízta Höttlt: dolgozza ki azoknak a listáját, akiket a megszállás napján letartóztat a Gestapo. Ezt a munkát az SS Sturmbannführer játszi könnyedséggel, magyarországi nyilas ügynökeinek segítségével végrehajtotta. A letartóztatásokat maga Kaltenbrunner irányította, aki az 1944. március 19-1 vasárnapon néhány napra maga is Magyarországra érkezett. S amikor távozott, Höttlt Budapesten hagyta. A Stumbannführer hallotta, amint a ház nehéz vaskapuja becsapódik. Az órájára pillantott — egy negyedóránál valamivel több telt el azóta, hogy Pejacsevichcsel befejezte a telefonbeszélgetést. Nem kétséges, a horvát követség! tanácsos érkezett. Követségi tanácsos? A 89- es számú ügynök. Már régen szerepelt a gróf a Gestapo nyilvántartásában. Már odahaza, a Pavelics féle fasiszta horvát államban különböző szolgálatokat tett a Gestapo- nak, abban az időben, amikor Höttl még Bécsben ült és balkáni ügyekkel foglalkozott. Amikor megkezdődött Magyarország megszállásának előkészítése, éppen Höttl elhatározására és beavatkozására nevezték ki Pejacsevichet a budapesti horvát követségre. A tőle kapott értesüléseket jól fel tudták használni az előkészületek, a listák Ö6szeálilítása során. Most Pejacsevich hazautazni készül: a követség személyzetét lecserélték. Höttl- nek nem volt már többé szüksége Pejacsevichre Budapesten, annál inkább kérte őt a Színházi esték My Fair Lady — avagy: az éneklő Pygmalion Amikor a Pygmalianból Allan Jay Lerner és Frederick Lowe révén a New Yorkban My Fair Lady lett, a harapós természetű G. B. Shaw alighanem felhördült sírjában. Pedig a musical, amely azóta kontinenseket járt be, a legsikerültebb és legbecsületesebb adaptációk egyike. A vit- riolos tollú, fullánkos nyelvű nagy szatirikussal, aki „tiszteletlenül”, fagyös fölénnyel tett nevetségessé mindent, amit avíttnak és ostobának ítélt kora polgári társadalmában — de, aki önmaga vagy művei fölött nem tűrt korrekciót —, ezúttal tiszteletteljes kegyeletsértés esett. A My Fair Lady megalkotói a Pygmalion meséjét úgy ültették át új műfaj kereteibe, hogy hiány nélkül megőrizték Shaw éles társadalombírálatát, sziporkázó szellemességét, alakjainak éltes vonásait. Amivel az adaptáció kevesebb a Pygmali- onnál, az a shawi bámulatos tömörség, sallangoktól mentes helyzet- és jellemábrázolás. Amivel viszont a My Fair Lady több az alapműnél, az a helyzetek és jellemek mélyén lapuló színek és kedélyállapotok zenei és játékbeli bátrabb kibontakoztatása. Lerner és Lowe szerzőpárosa tulajdonképpen önálló életre hivatott művet állított színpadra — ahogyan maga Shaw voltaképpen a görög mondavilágba nyúlt történetéért; Pygmalion szobrász és Gala- thea ' új változatát teremtette meg. A My Fair Lady világsikere mindenesetre azt bizonyítja, hogy az alapmese ebben a műfaji variációkban frissült ér- deklődésré tarthat igényt. Ezt látszik igazolni a musical salgótarjáni színrehozása is, melyre már hetekkel előbb elfogytak a jegyek. A darabot a Szolnoki Szigligeti Színház rendkívül ambiciózus, kitűnő pergésű előadásában láthattuk. A rendező, Bor József nagy feladatot oldott meg a sűrű színváltozás folyamatosságával, de a szereplők instruálásával, mozgatásával is. Az együttesből — melynek a tarjáni előadásokon kényszerű szereplőváltozások gondjával is meg kellett birkóznia — mindenekelőtt a Higginst formáló Újlaki László lendületessége, Dömsödy János Pickering ezredesének sima- vonalósága, Eliza alakjában Gyöngyössy Katalin hamvas vadócsága tetszett. Kár, hogy énekben nem bírt megfelelni a várakozásnak. Eliza apját pompás lcarikírozó eszközökkel Horváth Sándor formálta rendkívül élvezétessé. Mrs. Higgins szerepét Hegedűs Ágnes töltötte be a tőle megszokott igényes mértéktartással. Tetszetős egyéni vonásokkal vonta magára a figyelmet Sebestyén Éva, kívüle a kisebb feladatokban Fehér Györgyi, Rózsa Sándor, Holló- si • Frigyes, Vajda László remekelt. A stílusos díszletekért Fehér Miklós, a korhű, mutatós jelmezekért Kalmár Katalin, a frappáns táncolt korreográfiájáért Hegedűs Györgyi érdemel méltó részt az előadások sikeréből. 'Mindent összegezve: Shaw nevén nem esett folt. A My Fair Lady becsületes szándékú vállalkozás, nem tesz kárt a remekműnek. A Pygmalion a My Fair Lady mellett is időtálló marad. (barna) Dupla túlteljesítés Szirákon Átmennek as Elba hídján Az előzetes számítások szerint jó évet zár az idén a Szi- ráki Állami Gazdaság dolgozó kollektívája. A gazdaság 1967- re 1,5 millió forint plusz eredménytervet kapott. A gazdaság munkásai és vezetői azonban igyekezetükkel és szorgalmukkal elérték, hogy az eredménytervet egymillió forinttal túlteljesítik. A sikerben nagy részt vállaltak a gazdaság szocialista brigádjai. Szirákon a hat brigád közül három már biztos várományosa a kitüntető szocialista címnek. Ezek közül a javítóműhelyi brigád például magasan túlteljesíti a vállalását. Gestapo belgrádi központja. A front közeledett Jugoszláviához, egyre inkább égett a talaj az ottani megszállók lába alatt, s a Gestaponak minden rendű és rangú ügynököt mozgósítania kellett, hogy legalább valamilyen eredményt elérjen az ellenállási mozgalom ellen. Az új horvát követ és tanácsosa már az előző nap, szeptember 7-én be is mutatkozott a kormányzónál. Pejacsevich néhány napon belül elhagyja a magyar fővárost. Vajon milyen jelenteni valója lehet búcsúzóul? Höttl leült az íróasztala mögé, hogy megfelelő pózban fogadja a látogatót. Alapjában véve barátságos természetű ember volt, kellemes társalgó, de vigyázott, hogy viselkedésével is kihangsúlyozza a közte és partnerei között levő viszonyt. Pejacsevich hiába gróf, hiába diplomata, ebben a szobában, Schulhof f Lajos egykori tulajdonát képező Dísz-tér 7. szám alatti házban, amelyből a megszállás után azonnal kiköltöztették a háztulajdonost, s amelyben Höttl az Irodáját rendezte be, csak egyszerű ügynök. A titkárnő jelentette: — A 89-es megjelent. — Küldje be — intett Höttl. A titkárnő kiment. Pejacsevich széles, barátságos mosollyal lépte át a küszöböt, de Höttl hivatalos arckifejezését látva, elbátortalanodott. Mivel Höttl nem állt fel, nem is kínálta hellyel, megállt két— három lépésnyi távolságban az ajtótól mintegy öt méternyire a Sturmbannführer íróasztalától. (Folytatjuk) Bara Katalin a Német Demokratikus Köztársaságba készül. A kisterenyei általános iskola nyolcadik osztályos tanulója mindössze pár hónap óta tartó levelezés után kapta a meghívást levelezőpartnerétől, Sonja Burghard 17 éves diáktól. — A Világ Ifjúsága című folyóiratban olvastam a címet — mondja a kis Bara Kati. — Egyelőre még nem sokat tudunk egymásról, én róla csak annyit, hogy szülei munkások, apja géplakatos, Drezda mellett egy kis helységben Iáknak, s szőke a haja.-r Mit akarsz még megtudni partneredről? — Mindent. Drezdáról annyit tud Kati, hogy a második világháborúban jelentős károkat szenvedett, s hogy a várost nagy erőfeszítéssel építették és építik újjá, teszik méltóvá régi híréhez. Az Albertinom és a Brühlsche Terasse Drezda legérdekesebb épületei közé tartoznak. A Zwingert, amely előzőleg királyi télikert volt. ma a művészek otthona, — szintén újjáépítették. Világhírű képtárában Raffaello, Tizian, Rembrandt, Dürer, Holbein, Murillo festményeit őrzik. Nos, mit tudhatunk még egy városról, mit tudhatunk meg egymásról? Bara Katalin szerint mindent meg kell tudni. Én még azt tudom meg róla, hogy már „világjártas’’ leány, volt Romániában, Csehszlovákiában a szüleivel. Ea viszont az első „önálló” külföldi útja. Nagy izgalommal készül az idei téli szünetre, amikor utazik. Orvosnak készül, nővére, a kisterenyei gimnázium elsőosztályos tanulója geológusnak. Szóval az emberi szervezet, s a föld titkait szeretnék kutatni. — Hogyan értitek meg egymást Sonja Burghardtal? — Egy kicsit tudok németül és oroszul. Természetesen, én is meghívom majd hozzánk Magyarországra Sonj át. Mire Drezdába ér Bara KatS az Elba tükrét jégpáncél vonja be. Egyfajta páncél — az ismeretlenség, a távolság páncélja — azonban ekkor olvad el végképp két fiatal szívében. Átmennek majd az Elba hídjain, beszélgetnek, ismerkednek és — mindent meg akarnak tudni egymásról. Nagyon sokat meg is tudnak m^jd! Tóth Elemér Viszontlátásra! Viktor Porutenkó kapitány, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó egyik szovjet katonai egységnél szolgált. Igen fontos beosztásban dolgozott mostanáig. Volt egy másik küldetése is: a magyar—szovjet baráti kapcsolatok, a két nép megbonthatatlan testvériségének. erősítése. A mindig mosolygó, közvetlen embert sokan ismerik megyénkben. Salgótarjánban különösen sokszor fordult meg. Részt vett nagygyűléseinken, üzemi és más ünnepségeken, városi úttörő- csapatokat, szocialista brigádokat, pártszervezeteket látogatott meg. Teljes szívvel vett részt a Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkájában, fáradhatatlan tevékenységéért a közelmúltban kapta meg a társaság aranykoszorús kitüntetését. Sokan, nagyon sokan szerettük meg őt, aki magánemberként éppúgy, mint hivatalos személyiségként egyaránt méltóan képviselte a baráti szovjet népet, a békénk felett őrködő szovjet hadsereget, a. kommunizmust építő szovjet embert. Viktor Porutenkót most ha- za hívta a kötelesség. Elutazása előtt búcsúlátogatásra jött Salgótarjánba, azokhoz, cicikkel öt éven át szoros baráti kapcsolatot tartott. Amikor búcsúzott, azt mondta: „A közöttünk kialakult szeretetet és barátságot a távolság nem szakíthatja el. Biztosan tudora, hogy még találkozunk s ezért csak úgy búcsúzom: viszontlátásra, barátaim!” így búcsúzunk mi is tólet viszontlátásra Viktor Poruten- ka elvtárs!
