Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
IS'5'7 december Vvasärnao NrtGRAn Q ÁPRILY LAJOS Biztatás fiatal fenyőknek Szemközt a bokros oldalon hetekig szólt a hangos ének: falusi leányok s legények dalolva ástak gödröket sokezer fenyő-csemetének. Járok a zöld foltok között s szólok: „Siotvo nőjetek föl, tövetekre záporokat kérek a sűrű fellegektől. Ó, adjatok káprázatot rege-termő rengetegekről! Mert nem gyötrődik szemem tibennetek nagykorotokban, ha fürge cinketaj kutat magrejtő, barna tobozokban s növekvő tű-avaron szaladó szarvas lába dobban. Szelektől is edződjetek hóviharok szilaj csatáin. Fenyvessé sűrűsödjetek, jövő-rügyes, kicsike fáim. S ontsatok gyantás jószagot, ha ott járnak közöttetek emberré érett unokáim.” Mikes György Majd a felesé tem: melyik résznél nevettek séges témaszálUtóm. Több a legjobban? könyvem jelent meg, és időnként a televízióban is szere- Ekkor lettem humorista. . , ,. ,, .... . . , , pelek, tevekritikaval, amelyet Érettségi után beiratkoztam nagy örömmel csinálok, mert a Közgazdasági Egyetemre, a tévében szidhatom a tévét. Kiss Sándor Fölébredt, Plecsák úr? i nem kelünk korán. Én Aztán csak várom, még a laki közeledik az úton. Járó- * * kérem, fodrász vagyok hátam is borsózik bele. hogy kelő még egy faluban is min- a faluban, csak kilenckor nyi- Mári néni rámvesse tekintétét dig akad. Már éppen köszöntök, hát, minek töröljem ki táskás szemhéja alól és meg- ni akarok neki. amikor pár az álmot már hajnalban a kérdezze: lépés távolságból kedélyesen szememből? Az üzletben vi- — Fölébredt, Plecsák úr? rám kiabál: szont fél nyolckor kezd’k ki- Válasz helyett gyakran már — Vizet visz. Plecsák úr? mérni a tejet oda feltétlenül csak dadogni tudok. Artiku- Az idegeim fölborzolódnak. el kell mennem. Bár engem látlan hangok törnek elő a — Nem — mondom szára- kinéznek az asszonyok a sor- torkomból. Szerencsére olyan zon. — Nitroglicerint ból, tudom, dehát a feleségem ricsaj k'erekedik addigra, hoav Ahogy elhalad mellettem ilyenkor még úgy alszik, mint senki sem hallja. Máskor tágra meredt szemmel bámul a bunda. Mit csináljak? Va- megbiccentem a fejem, vagy rám. Ide jutottam. Kellett ez Iakinek a reggelire is gondol- éppen zavartan bólintok. nekem? Tönkrementek az ni kell. — Szép időnk van — rnon- idegeim. Az eset óta ez az Amikor belépek az üzletbe, doni Mári néninek kínomban ismerősöm azt híreszteli ró- az asszonyok elcsendesednek. Akkor is, ha odakinn jéggé lain, hogy bolond vagyok, aztán egyszeresak a kövér fagyott verebek potyognak a Nem mondom vannak furcsa Mári néni megszólal: ' fákról, s a csípős téli szél ie- szokásaim, meg elgondolása— Fölébredt, Plecsák úr? ges hószemcséket vág az esm- im, mint az is, hogy minden — kérdezi. berek arcába. vendégnek van egy olyan Bárgyún mosolygok. Szinte szertartássá fajult ez hajszála, amit csak meg kell — Föl, Mári néni — mon- a dolog. Nem múlhat el nap húzni, s annyi borravalót ad, dóm. — Amint tetszik látni, nélküle. Én kérem nyugodt amennyit én gondolok. Tény- Ez a közjáték minden reg- ember vagyok, de az utolsó leg bolond vagyok? gél megismétlődik. Már az ut- időben mintha már romlana- Megyek az üzletbe, az egyik cán hallom, micsoda kaszinót nak az idegeim. Abból gondo- kezemben a tejeskannát lóbá- csinálnak az asszonyok az lom, hogy néha rángatózni l°m> a másikkal pórázon ve- üzletben, de amikor belépek, kezdek, ha Mári néni még zetem Simit, a kutyámat, egy pillanatra elcsendesednek, nincsen az üzletben, amikor — Hová viszi azt a furkósbelépek. De aztán megérkezik, botot, Plecsák úr? — kérdezi nagy hangon köszön, hogy a szomszédom. — Kit akar mindenki odafigyeljen rá, és . agyoncsapni vele? a hatás kedvéért pár másod- ®n cs,’i'í rejtélyesen mopercig kivár. Álmomban is látom, ahogy jóindulatú arcát felém fordítja és megkérdezi: — Fölébredt, Plecsák úr? Erre egy kicsit megnvug:vsak 3 líitezat- - Fölébredt, Plecsák Az egesz napom meg van _ kérdezi M.-!ri nAni pecsételve. A múltkor is Man nen,‘ ahol sok olyan dolgot tanultam, amit most, az új gazdasági mechanizmus kezdetén és még ők fizetnek nekem. Ha mégegyszer elkezdhetki kell verni a fejemből. Már ném az életet’ és újra hÚSZ' . . , - j , eves lennék. . . Ha in ni! Téegyetemista koromban dolgoz(Zsoldos Sándor rajza) éves lennék ... Hajjaj!... Té védés ne essék: akkor is humorista lennék, de jól jönne az a Nobel-dij, amelyet azért kapnék, mert újra húszéves lettem, vagyis visszafiatalodtam a Rádiónak, a Ludas Ma- tyinak, és sok más újságnak. Midőn írni kezdtem, elhatároztam, hogy megváltom a 1929-ben születtem, és sok- világot: létrehozom a világ- sok szerencsés véletlen foly- béfcét> felrázom az Emberiség tam' n, m g ma is lelkiismeretét, és minden erőTizenöt éves koromban sze- Vel azon leszek, hogy jobbá szerkesztőség a lelkemre köteavem őket, továbbá kicserél- tötte, hogy rövid legyek. Aki tetem a lakásomban a parket- többre is kíváncsi, az fordultát. Az utóbbi sikerült. Lega- jón a feleségemhez, mert 6 — lábbis megígérték, hogy kiese- gyakran mondogatja — alapo- rélik. san kiismert engem a házasEzzel be is fejezem, mert a lányba, és hosszas töprengés, vívódás után, írtam neki egy hosszú szerelmes levelet. Maca felolvasta a levelet az osztálytársnőinek, akik gurultak a röhögéstől. Amikor ezt 1951 óta a Ludas Matyinál ságunk tizennV°lc esztendeje alatt. solygok. Mindenki láthatja, hogy ez a furkósbot nem fur- kósbot, hanem kutya, az én kutyám, a Sírni. Amikor belépek az üzletbe, az asszonyok elcsendesednek. majdnem leborotváltam egy — Pszt — mondom. Amint vendégem orrát. Én tulajdon- tetszik látni, Mári néni, még képpen ki nem állhatom a nem ébredtem föl. Tusija, ma tejet... De a feleségem ra- később kelek... A feleségemet gaszkodik hozzá. Az egyik küldtem el a tejért. Jó, mi? reggelen aztán ráordítottam: De ezt már nem hallják az — Ha annyira szereted, hát asszonyok. Csak Mári néni menj el érte! pislog rám, mint a horogra Mondom, rosszak az idege- a,cac*t kecskebéka, im. A műhelyben általában — Siml, ne morogj! Maradj ebéd előtt kifogy a fali tar- nyugton — mondom a ku- tályból a víz. elekor kisétálok tyámnak. —, Nem bánt a né- az utcára, a csaphoz, teleen- mgedem a vizesvödröt, amin Soron kívül kiszolgálnak, nagy, kék nefelejtsek viríta- Kérem, egy fodrásznak minnak. Közben látóm, hogy va- denhol tekintélye van. Közéleti ember. Akinek helyén van az esze. még tanácstag is lehet belőle. Ugyan a feleségem újabban furcsán viselkedik velem, legutóbb például a karosszék lábához kötözött. Szeszélyes asszony. A Vendégelt is mintha elmaradoznának tőlem. Szinte egész délelőtt üres a műhely. Azért ebéd előtt leeresztem az állott vizet a fali tartályból és frissel töltöm föl. Kiballagok az utcai csaphoz, a vödröt ráakasztom a vascsőre, úgy teszek, mintha a víz csobogását hallgatnám, de lopva, a szemem sarkából azokat, figyelem, akik az úton közelegnek. — Mit visz, Plecsák úr? — kérdezik. — Nitroglicerint? Mutatóujjamat a számra teszem. Magamhoz intem a fejemmel g soros járókelőt. — Vizet — , mondom neki suttogva. — De ne mondja el senkinek! Titok. Képzelje el, mindenki azt hiszi, hogy nit- roglicerint viszek... Hahahal N i ogücerint. Hallott már ilyet? Már beletörődtem. hogy minden reggel el kel! mennem a tóiért az üzletbe. Mári nénit az utóbbi időben nlig látom. Amikor végre összetalálkozunk a tejeskanna előtt, kedvesen rí.mosoly gok: — Fölébredt. Mári néni? — kérdezem. Erre az öregasszony elvágódik, mintha fejbe vágtam volna. Az asszonyok meg csak néznek rám Aztán Mári nénit hordágyra teszik. A feje a vászonra huppan. A tej iá negyet löttyen a kannámban. Gyorsan a nyakamba szedem a' '-bam. Sietségemben még a furkóebotorriat is az üzletben felejtem. Az utcai vízcsapnál a szomszédommal találkozom. — Mit visz, szomszéd úr? — kérdezem tőle, hogy a sietségemről eltereljem a figyelmét. De mi történik? Elhajítja a vizesvödröt, kiguvadt, szemeit alig veti rám, csak nekiiramodik, szalad, szalad az úton. — Álljon meg — kiáltó!; utána. Th e még visszanézni sem ** marad ideje, egy pillanat alatt eltűnik az utca kanyarulatánál, mintha a föld nyelte volna el. Kürti András kérdés Ismeretlenek között, várat- csak másnap jut eszembe, megtudtam, sírni szerettem dolgozom, és azóta rengeteg j lan helyzetben, váratlan kér- hogy hogyan is kellett volna volna, de aztán nem sírtam, humoreszket írtam, de érdekes Minden más életrajzi ada-\ désnél rögtön zavarba jövöíc. célszerűen viselkednem, mert férfinak nem illik sírni, módon még mindig van téma, tóm megtalálható az írásaim- hebegek, makogok, ném talá- volt mindig egy hanem kíváncsian megkérdez- erről az élet gondoskodik, hű- ban. I lom fel magam és többnyire eset kivételével. Jnaféld tQífKeiemen István: Gdansk Amolyan író—olvasó találkozón történt, egy iparitanulóotthonban. A fiatal nevelő bevitt egy terembe, ahol két tucatnyi kamasz hancúrozott a széksorok között. A nevelő tapsolt, figyelmet kért, bemutatott. leültetett, kijelentette, nagy érdeklődéssel vártak, aztán felszólította a jelenlevőket. hogy intézzenek kérdé seket hozzám. Hosszú, kínos csend. Minek is kellett nekem ide eljönnöm' Hátul néhány lakli már össze is hajol, már kuncognak is. énistenem jóistenem, szégyen ■ szemre közröhejbe fullad majd az egész ismerkedés. — Ne egymás között sugi dolózzatok! — szól rájuk erélyesen a nevelő. — Mire vagytok kiváncsiak? Az író szaktárs mindenre válaszol! — Minket spécid! az izgat. — mondja egy szőke, szeplős ifjú a kuncogok csoportjából —, hogy mi a különbség a humorista és a békaember között? Puff neki! Vihog, nyerít, gurul az egész társulat, itt mel lettem a nevelő az öklét rágja Most mit tegyek?/ Egy pillanat alatt kiver a veríték, ingem a hátamhoz tapad, ki újul a náthám, belázasodom az arcok összefolynak előttem Felállók, megköszörülöm a (Zsoldos Sándor rajza) torkomat, hirtelen elnémul a terem. — Tisztelt országgyűlés! — hallom rémülten a saját hangom. — Az előttem szóló igen tisztelt képviselőtársam interpellációjára csak azt válaszolhatom. hogy a humorírás és a békaemberség — rokonszakmák. A békaember ugyebár felveszi a szemüvegét, az uszonyát, hátára ■ csatolja az oxigén-palackot, lebukik, bemegy a víz alá. úszik, kúszik, kutat, matat, szétkergeti a halakat, felkavarja az iszc - pót, aztán nagy keservesen fei hoz valamit a fenékről, boldc gan felmutatja, mire a parto:• állók elnézően mosolyognak, vagy csak legyintenek, alant, a mélyben a halak kárörvendve kergetőznek tovább, és lassacskán az iszap is leülepszik. Ugyanez van a humoristánál, csak uszony oxigénpalack, Víz és halak nélkül. Világos? Pompásan eldiskuráltunk gy egy óra hosszat! Vo lám. azt ígértem, kopt egy hibámról beszélek, és a régén dicsekvés !et> belőle Dch-át mit csináljak valakinek ezi a mnnkút is el k-etl végeznie?!
