Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

1967. december 84., vasárnap NÖGRÁD mber javára A%elégedett falu.. A régmúltat idéző .sárguló újságokat olvasva akaratla­nul is méltatlankodni kezd az ember. A lapok hasábjai­ról az derül ki, milyen rútul visszaéltek az emberért szó magasztos fogalmával, meny­nyire kifigurázták, mennyire meggyalázták. Az ember, az emberért való gondolat jegyé­ben emelkedett a fabarakkok­ban, vályogviskókban lakók száma, növekedett az ingyen­konyha étkezőinek népes tá­bora, nemzeti sajátosságként emlegették külföldön a tüdő­bajt, és amikor mindez nem volt elég: az emberiség érde­kében felkiáltással háborút zúdítottak sokat szenvedő né­pünk nyakába. Rég volt — mondhatják egyesek. Ma már egészen más a helyzet. Minek bolygatni a múltat, forduljunk a jelen fe­lé. Valóban igaz, hogy nálunk kevesebbszer nyilatkoztatjuk ki, hogy az emberért, az em­ber javára dolgozunk, helyet­te inkább a tettek sokaságá­val bizonyítunk. Ezért van erkölcsi alapunk a kifejezés igazi, mély értelmű használa­tára. De beszéljenek a tények. Nézzünk egy kicsit előre és vissza. EK'en az esztendőben négyezer bányász részesült kedvezményes munkaidőben. Jövőre tízezerre nő a számuk. Csökkentett munkaidőben kö­szöntik az új esztendőt, a Ba­lassagyarmati Porcelángyár és a Balassagyarmati Bútorgyár dolgozói, mintegy eA-en. Való­színű, hogy a jövő év derekán az ötezer dolgozót foglalkoztató Acélárugyár is feliratko­zik az előbb említett vállalatok listájára. Feltehetően 1967-ben csak a tanácsi helyiiparban 6 millióval több bért kapnak a dolgozók, mint egy évvel ko­rábban. Az új kórház, az egészségügyi előadások százai, az orvosi hálózat kiszélesíté­se. a százmilliókat felemész­tő gyári rekonstrukciók, az új lakóházak, a javuló utak, az egyre kevesebb bosszúságot okozó áruellátás, mind meg annyi jele, hogy nálunk nem csupán szó az emberért, az ember javát szolgáló hivata­los állami, ha úgy tetszik, kommunista politika. Tehettünk volna többet is? Igen. Ha a szocialista építés­ben nagyobbak lettek volna a tapasztalataink, ha következe­tesebben, célratörőbben, keve­sebb hibaszázalékkal dolgo­zunk mindannyian. De így sincs miért szégyenkezni. Az ország kormányzása, biztos és hozzáértő kezekben van. Ezt j>éldázza az is, hogy az új gazdaságirányítási mechaniz­mus kialakításánál az egész néo életszínvonalának további emelése, az ország gazdasági erejének gyarapítása volt a meghatározó. Az új gazdasági irányítás csupán eszköz a cél elégéséhez, amellyel jól kell tu^nj élni mindenkinek. A sikerhez vezető út elen­gedhetetlen előfeltétele a bi­zalom. Bizalom a tömegek iránt, bizalom a párt iránt. Az előbbieket jól példázza az új követelményekből teremtett valóság, amikor az állam azért, hogy továbbra is szilárdítsa a dolgozók részéről élvezett bi­zalmat, növelte a vállalatok önállóságát, tág teret adott az A Déryné ünnepi előadásai Áz Állami Déryné Színház a karácsonyi ünnepek idején két előadási együttesével jár­ja a megyét. A műsorrend­ben a Szegény kis betörő című bűnügyi vígjáték, és Az igazság házhoz jön című színmű szerepel. A krimi-da­rabbal a társulat december 25-én és a következő napok­ban Romhányba, Dej tárra, 'írsek vadkertre, valamint Cserhátszentivániba, a színmű­vel Bercelre, Csecsére, Ka- rancsságra, Endrefalvára, Tar­ra és Mihálygergére látogat el. alkotókészség sokirányú kibon­takoztatásához. Okulva azon­ban a múlt tapasztalataiból, fékeket is elhelyezett a gaz­dasági élet egyik-másik terü­letén. Ezt is az ember érdeké­ben tette, hogy továbbra is biztosítsa az életnívó tervsze­rű emelését, azt, hogy egye­sek ne élhessenek vissza azokkal az előnyökkel, ame­lyekkel jól kellene sáfárkod­niuk. Nem minden intézkedés érint egyformán minden dolgozó ré­teget. Vonatkozik ez az ár­színvonal alakulására, az ener­giahordozók megváltozása kö­vetkeztében a bányászok egyes rétegeinek életére. Másként jelentkeznek a gondok a nagy családokban, a nyugdíjasoknál, s megint másként az egy, vagy kétgyermekes, vagy gyermek­telen családoknál. De nemcsak ilyen alapon, hanem az embe­rek társadalomban elfoglalt helye szerint is változnak az igények, a problémák. Van, akinek a családalapítás okoz átmeneti gondot. Másutt a szü­lők eltartása megoldatlan, de van olyan család, ahol a be­teg gyermek épülését várják. S van hely, ahol a sok is ke­vés. másutt meg a kevesebből is tudnak okosan gazdálkodni. Minden gondot azonnal orvo­solni sem most, sem a jövő­ben nem lehet. A gyermekgondozási segély a több gyermekes szülőknek jó. Az állami lakás ugyancsak a nagycsaládosoknak jelent el­sősorban nagy segítséget. A kórházakban viszont mindenki egyformán élvezi az alapos, körültekintő gyógyítás előnye­it. Könyvtárainkban nincs ka­tegorizálva, hogy az emberi értelem, a gondolkodás pallé­rozásához szükséges új köny­veket csak az értelmiségiek, a régieket pedig csak a munká­sok. vagy az alkalmazottak vi­hetik ki. A társadalmi bizto­sítás módosítására hozott kor­mányhatározat is csak egyes rétegeket érint. Ezeket azon­ban úgy kell felfogni, mint a társadalmi fejlődés egészének erősítését. Amiatt háborogni, hogy miért nem én kaptam a kedvezményt és miért más, nem minden esetben indokolt. Akaratlanul is felmerül: min­denki tehetsége, tudása leg­javát adja és adta a munká­ban? Mindenki érti azt az igazságot, hogy csak a társa­dalom gyarapodása teremti meg az egyén gazdagodását? Nem lehet egyértelmű igen­nel válaszolni. Pedig csak az­zal tudunk gazdálkodni, amink van, amit két kezünkkel, eszünkkel létrehoztunk. Az új mechanizmusban, ami­kor tényleg közvetlenül érzik a vezetők és dolgozók, hogy csak azt lehet szétosztani, amit megtermeltek, mindenki előtt világossá lesz: kinek mennyit ér a munkája, ki mit tett a közös kalapba. Kiderül az is, hogy könnyebb az igényeket összegyűjteni, mint azokat megnyugtató módon, közmeg­elégedésre kielégíteni. Az új körülmények között új tartalmat kap majd „az em­berért. az ember javára” el­képzelés megvalósítása. S hogy a jövőben milyen pati­nája lesz ennek az állami szintre emelt politikának, az kizárólag a vállalatok, gyá­rak, üzemek dolgozóin és ve­zetőin múlik. Megkapták hoz­zá az eszközöket, lehetősége­ket. hogy a kölcsönös bizalom alapján még szebbé, gazdagab­bá tehessék egymás életét. Az út persze nem síma, görön­gyökkel van teli, sok nehéz­séget kell addig legyőzni, sok­szor kell a tudatlansággal is szembeszállni. Mi is egy darabka történel­met írunk az újság lapjaira. Ez azonban más. mint amelyet a régiek tükröznek. Túlzás nélkül állíthatjuk- az utókor tisztelettel adózik majd az elődöknek, mert olyan társa­dalmat hoztak létre, amelyben minden az emberért, az em­ber javára történik. Venesz Károly Őregek napközi otthonát tervezik Kistoronyén Kisterehyén nagyon sok az idős. munkában elfáradt em­ber. Közülük többnek nincs közvetlen hozzátartozója. A kisterenyei községi tanács, hogy segítsen az idős embere­ken, úgy döntött: megszervezik a községben is az öregek napköri otthonát. A napközi otthon céljára már kiválasztották a megfe­lelő lakóházat, amelynek vá­sárlására a járási tanács vég­rehajtó bizottsága 175 ezer forintot a község rendelkezé­sére bocsát. Az átalakításhoz szükséges, mintegy 90 ezer fo­rintot a helyi tanács község­fejlesztési alapból biztosítja. Az épület megvásárlása után hozzálátnak az átalakí­táshoz, hogy mielőbb nyűgöd* otthont biztosíthassanak a kisterenyei idős embereknek. Ott fekszik a község, Sám- sonháza, a Fehérkő várának romjai alatt, előőrsként a ró­la elnevezett völgyben. Fél­reeső és kicsi, s vesztésre itt is végigsöpört a demográfiai hullám. A tanácstitkárnő. Sulyok Pálné. statisztikai ada­tokkal bizonyítja, hogy a ter­mészetes kihalás útján halad a kisközség. Tizenöt éve még hatszázötven lakost tartottak nyilván, az idén már ötszáz­nál is kevesebbet. Événte há­romszor annyian halnak meg, mint amennyi kisgyermek születik. Az idén például az anyakönyvbe mindössze két gyermek, mindkettő fiú, szü­letését jegyezték be, s ugyan­akkor az elhúnvtak listáján tizenöten szerepelnek. Hát még akik elvándoroltak Salgótar­jánba, Pásztora, Nagybárkány- ba! 4 pálinka robban csöpög A létszámbeli visszafejlődés különböző hátrányokkal is jár, és különösen Nagy Fer­dinand, a tanácselnök figyeli leplezetlen izgalommal az anyakönyvi bejegyzéseket. Máris négy órára csökkentet­ték a posta nyitvatartási ide­jét a megcsappant forgalom miatt, és már-már attól ag­gódnak, ha így megy ez to­vább, a következő népszám­lálás után már csak heten­ként egyszer jelenik meg ná­luk Varga István, a fiatal és fáradhatatlan bárkányi orvos, és nem kétszer, mint jelenleg. (S amint a falusiak mesélik, az orvos helyzete sem irigy­lésre méltó, hiszen Nagybár- kánytól Kotyházáig ő gyógy­kezeli az egész völgyben a betegeket, éspedig nagyon lelkiismeretesen. S még arra is jut ideje, hogy ismeretter­jesztő előadásokat tartson. 5 éppen az egészséggel függ össze a falubeliek nagy küz­delme a vízért. Van ugyan a községnek egy iható vizű ar­tézi kútja, de annak Gaál Já- nosné, a népszerű Juli néni, a férje helyett szolgálatot vál­lalt hivatalsegéd szerint olyan gyenge a vízhozama, hogy gyengébben csepeg, mint a pálinka a sámsonházi szesz­főzdében. Szerencsére már csak napok kérdése, hogy átadják rendel­tetésének az új törpevízmű- vet, amely egymillió forint­nál nagyobb összegből épült. Ennek már bőségesebb a ho­Karácsohy alkal­mából embereket kérdeztem, valljanak az elmúlt esztendő legboldogabb órái­ról. A dús, szőkekontyű miniszterasszonyról szinte el sem hihe­tő, hogy már nagy­mama. — Pedig már két unokám is van — mondja mosolyogva. És máris előkerülnek a relikülböl a ki­csinyek fényképei. Nagy Józsefné könnyűipari minisz­ter két családért él. Egy kis családért, az otthoniakért, és egy nagy családért, a könnyűiparért. — Örömök, boldog emlékek? Az 1967- °r esztendő gazdag volt szómtcnk-a. Az elmúlt régi gazda- sónirónvitási rend­szer után felkészül­tem magam is és közös erővel igye­keztünk felkészíteni a könnyűipar dolgozóit az újra. Ügy érzem eredményes munkát Az öröm napjai végeztünk és így nyugodtan várjuk 1968 január elsejét, amikor a gazdasági reform életbe lép. Ruházati és lakás­berendezési terméke­ket gyártunk elsősor­ban. tehát olyan áru­cikkeket, amelyek között életünk jelen­tős részét töltjük. Bi­zonyára örömet szer­zek karácsonyra, ha elmondom, hogy a textíliák jelentős ré­sze olcsób lesz és igyekszünk, hogy kö­zelebb kerüljünk a divathoz. Azon fára­dozunk. hogy a fo­gyasztók igényét sok­rétűen kielégíthessük, s ha törekvésünk si­kerül. ez munkám legszebb öröme. — A kis család, az otthon áz idén új jövevénnyel gya­rapodott. Sanyika után az idén meg­született a második unokám is, Attila. Nekik csak nagyma­ma vagyok. Amikor tehetem, velük va­gyok. Sanyika már beszél, gyakran derít jókedvre egy-egy „nagyos” bemondá­sával. Attila kis vas­gyúró. Még pici, de szerinten nagyon ha­sonlít rám. Olyan jó gyerek... Fáradtan elmoso­lyodik. Madách Mó­zesével csatázott az este fiiszaka van. a kisvendéglő fehérre gyalult asztalánál az év örömeiről kérde­zem. Sinkovits Imre végigsimítja homlo­kát. — Úgy látszik, sze­rencsés ember va­gyok, mert sok bol­dog pillanatról szá­molhatok be. Leá­nyom már 14 éves, jó tornász, fiam egy- egy vívógyözelmé- nek, jó osztályzatá­nak is nagyon örü­lök. Ügy érzem, füg­getlenül attól, hogy az ember színész, emberi örömeink ha­sonlóak és sokszor közösek. A legfel- emelőbb érzés, ha játékommal örömet okozhatok másoknak. — Sok szép szere­pet játszottam már el. Ezúttal bibliai ala­kot játszom, Mózest. Most estéről estére Madách gondolatai­val szólhatok a kö­zönséghez. Talán ez az igazi, a legna. gyobb szerep... Ré­szese lehetek egy tö­rekvésnek, amely a klasszikus magyar drámát fedezi fel. Ér­demes küzdeni, ahogy Mórén mondón a da­rabban Józsuának amikor halni megy: ,.Ne hidd, hogy med­dő a kín. a gyász ko­ra. az szülte a íövA kort. melynek csak kítiia volt miénk vi­rága n tiétek lesz az új nemzedék a győzelem hitével in­dul el!” Boldog ember. Regős István rima, az alsóréteki két kút ontja a jó ivóvizet. Sajnos, a nyomáspróba több helyüti hibát talált a csőrendszerben s ez késlelteti az átadást. Pe­dig a szlovák ajkú község szor­gos lakói áldozatot is hoz­tak érte. Amikor megalakítot­ták a vízmű-társulatot, évi 150 forintos hozzájárulást sza­vaztak meg. ráadásul értékes társadalmi munkával is hoz­zájárultak a vállalkozás sike­réhez. Az egész falu részt vett a földmunkák végzésében, huszonötezer forintot érő se­gítséget adtak. Ugyanennyi Sámsonháza egyévi községfej­lesztési alapja De legalább lesz víz. S ha megindul a víz, az utak rendbehozására összpon­tosítják erejüket. A orobalső Közösségi szellemből első íz­ben hét éve tett érettségi vizs­gát a falu, amikor a villamo­sítás végrehajtására került sor. Ez is sokba került, 1,3 millió forintba, és minthogy kicsi a község, családonként 640 forintos hozzájárulást kel­lett kifizetni. Ez nem kis ösz- szeg, azonkívül a villany je­lentőségét sem fogták még fel akkor. hiszen a községben még jócskán akadtak, akik nem ismerték a villamos ener­gia áldásait. Érthető, hogy többen vonakodva fizették ki a nem kis összeget. Ma már — többekkel be­széltem erről — filléreknek tartják anyagi hozzájárulásu­kat ahhoz a rengeteg előny­höz képest, amit a villany az életükben jelent. A községben már nem akad olyan ház, ahol a villanyt nem használnák va- lamilven háztartási gép üze­meltetésére. Sok a mosógép, számos helyen van televízió. A villany annyira megvál­toztatta az élet rendjét, hogy ha véletlenül vihar vagy mű­szaki hiba miatt valamelyik este megszakítás következik be az áramszolgáltatásban, már szaladnak a tanácsi vezetők­höz, hogy intézkedjenek. Egyetlen este is kínos petró­leum vagy gyertya fénye mel­lett. S bármennyire bírálják is a műsort, a televízióadást sem tudják nélkülözni. Tíz év alatt akkora változá­sok történtek itt, hogy grafi­konon csakugyan felfelé ívelő egyenes mutatná a fejlődést. Csak az a demográfiai vissza­esés ne lenne! Uj rend a Jobb Jövő-ben A szövetkezetben azonban egyelőre nem érzik meg a la­kosság számának csökkenését. Az igaz, hogy az átlagéletkor a sámsonházi Jobb Jövő Tsz- ben is magas, hiszen a legfia­talabb tsz-tag, Petro József is harmincöt, éves már, de a mintegy 860 hold szántóföldre még így is csaknem száz va­lóban dolgozó tag jut. A szö­vetkezet összes területe ugyan jóval nagyobb. 2200 hold. de ebbői 622 hold az erdő és 72J a legelő A sámsonházi szövetkezet is messzihangzó hírre tett szert, de — valljuk be őszintén — nem a legjobbra. Arról volt nevezetes, hogy zárszámadás­kor évről évre mérleghiány­nyal küzdöttek, és sűrűn vál- toztak a választott vezetők. Mucsina János a jelenlegi el- nök azonban két és fél éve szilárdan tartja pozícióját, és irányításával a szövetkezet is egyre szilárdul. Hogy minek köszönhetik a nagyszerű előrelépést azt Bacsa János és Treczka János tsz-tagok igyekszenek megma­gyarázni. Az egyik az állat- tenyésztésben. a másik a nö­vénytermesztésben dolgozik. Szerintük a jövedelemelosztás garantált formája hozta meg a fordulatot. Az öt—hét forin­tos mini-előlegek bizalmatlan­ná tették már a tagokat, hi­szen akadt olyan esztendő, hogy zárszámadáskor a még munkaegységenként járó ki­lencven fillért sem tudta kiű­zetni a szövetkezet. Most ti­zennyolc forintot garantál elő­legnek, amit év végén huszon­öt forintra egészítenek ki, azonkívül munkaegységenként nyolc forint értékű természet­beni juttatásban is részesül a tsz-tag. Mint a tsz-irodán elmond- •£ ták, az első évben még álla­mi támogatásból garantálták a jövedelmet a tagoknak, de a megnövekedett munkakedv éa az árkiegészítés rendszer le­hetővé tette, hogy az idén már a tsz maga garantálja a jöve­delmet. Mi kellene még ? Természetesen az igényeli ebben a községben is megelő­zik a lehetőségeket. Sokan mondják, hogy elkelne egy művelődési otthon, mert a je­lenlegi, amelyet hatvanezer forintos költséggel egy régi iskolából alakítottak át, egész­ségtelen, vizesek a falai. A növénytermesztésben dolgozó tsz-tagok téli munkaalkalma­kat szeretnének. Az öregek, betegek a védőnői lakás épí­tését sürgetnék. De nem elégedetlen senki. Nyugodtak és türelmesek, mert jól tudják, előbb utóbb minden sorra kerül. De hogy a község lé’ekszáma növeked­jen, ahhoz már kevés az álla­mi hozzájárulás! Lakus György Újjászületett KISZ-szervezet A pásztói községi KJSZ-szerve- zet ez év elején alig-alig tevé­kenykedett. Huszonöt tagja közül jó, ha tízre lehetett számítani. Az ifjúkommunisták ma már negy­vennél többen vannak, s — egy­két kivétellel — valamennyien tett­re készek. Azért, hogy ilyenek, természetesen elsősorban őket il­leti dicséret; de méltatlan lenne elhallgatni, hogy Ceglédi Lajos KISZ-titkár segítségével és veze­tésével lettek ilyenekké. Május­ban kezdte az újjászervezést. Ceglédi Lajos megértette a fia­talokat, hogy nem szívesen te­szik lábukat az elhanyagolt KISZ- helyiségbe, hogy bosszantja őket: nem szól a magnó, a lemezjátszó. Társadalmi segítséggel lett a ba­rátságtalan helyiség otthonná. Kaptak a kiszesek, de rövide­sen adtak is. Szanálásra ítélt házak bontására kötöttek szer- eődést a községi tanáccsal. Jól járt a falu: hatvan százalékkal kevesebbe került a bontás, mint vállalkozóval került volna. Am jól járt az alapszervezet Is: Itat és fél ezer forinthoz jutott. A, nyáron a Balatonra mennek bc- ’őle a fiatalok. A serények között serényebbek is akadnak; ilyen például Kocsis Kati, István és József, Salamon Mária, Soltész Ilona, Alapi Klá­ri, Varga Imre. Király Ferenc. Az ő aktivitásuk nem kevéssel lárul ahhoz, hogy az alapszerve­zet tánccsoport és irodalmi szín­pad szervezésének gondolatával te foglalkozni merjen. . A> iflúság honvédelmi neveléséhez — diinf ígérte — az MHS7 ad majd szel­lemi és anyagi támogatás? A községi tanács pedig — mint Hir lik —, a felszabadulás évforduló ján zászlóval ajándékozza meg El" alapszervezetet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom