Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-23 / 303. szám
4 N ő G R Ä O 1967. december 28., «ombat Évfordulóra emlékezünk A KMP salgótar jáni szervezetének megalakulása 19X9. január 1-én, a KMP központi lapjában, a Vörös Újságban a következő tudósítást olvashattuk: „Salgótarján munkássága csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. 1918. december 26-án igen fontos értekezletek zajlottak le Salgótarjánban, amelyeken Kun Béla és Szalon elvtársak voltak az előadók. Délután 2 órakor a vas- és fémmunkások és bányászok összbizalmi értekezlete ülést tartott, amelyen a többség ki-\ mondotta, hogy csatlakoznak a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Este hat órakor a vas- és fémmunkások és bányászok szervezeti taggyűlést tartottak. A taggyűlés többsége kimondotta, hogy csatlakoznak a Kommunisták Magyarországi Pártjához. A taggyűlés után a két szakma összbizalmi testületé újra ülést tartott, amelyen megalakították a salgótarjáni kommunista pártszervezetet és a vezetőséget megválasztották.” A Salgótarjáni pártszervezet megalakulása a kor megyei — szűkebben az iparmedence — munkásmozgalmának valóságos állapotából fakadt. E realitás talaján erősödtek meg a kommunisták és tevékenykedtek célkitűzésük: a polgári demokratikus forradalom szocialistává változtatásán. A megyében jelentkező és szocialista hagyományokból táplálkozó mozgalom történetének kezdetei természetesen távolabbi időpontig nyúlnak vissza, mint az általunk vizsgált — 1917 őszétől 1918 decemberéig tartó — időszak. Azonban e periódusban a legélesebben mutatkoznak meg a szociáldemokrácia eddigiekben sem egységes eszmei áramla- . tából táplálkozó különböző csoportosulásai, sőt az egyes csoportosulások további bomlása, újabb rétegeződés figyelhető meg. A salgótarjáni munkásmozgalom nagyjából az országos helyzetnek megfelelő képet mutat, különböző frakciók tevékenységével e helyen is találkozunk. A jobboldali szociáldemokrácia követeléseivel a kishivátalnoki, kispolgári réteg egy részén kívül nem tudott nagyobb tömegre hatást gyakorolni. A centrista szociáldemokrácia irányzatának volt a legerősebb bázisa a forradalmi mozgalom indulásakor. A munkásság zöme, a szervezethez kapcsolódó kispolgárság jelentős rétege alkotta a társadalmi súlyában is jelentős csoportosulást. Az események előrehaladásával azonban ez a frakció bomlott meg a legszélesebb méretekben, mert a forradalmasodó munkásság elképzeléseit már nem tudta megvalósítani és a forradalmi események balra tolódását sem tudta megakadályozni. Az októberi forradalom nyomán ebből a csoportból vált ki a szociáldemokraták balszámya, amely 1917-től aktív, a munkásosztály változást sürgető követeléseinek megfelelően ellenzéki politikát folytatott a '’"salgótarjáni üzemekben. Közülük meg kell említenünk Hack Gyulát, Jilek Antalt, Kominek Zajost, Kökény Sándort, Szálai Bélát, Endreiter Józsefet, Kalas Lászlót, Sréter Mártont, akik ez időben a szociális és politikai jogokért meginduló sztrájkmozgalmak élén álltak, s akik az orosz hadifogságból hazatért elvtársakkal együtt az orosz bolsevikokhoz hasonló program alapján kívántak tevékenykedni. Az őszirózsás forradalom győzelme után a szociáldemokrata pártban további differenciálódás figyelhető meg és a választóvonal a forradalom továbbfejlesztése, illetve a demokratikus reformok stabilizálásának kérdése között húzható. A forradalom to lábbfejlesa-téséí »ii*3*©-#ban az ekkor szerveződő munkástanácsok képviselték. Az Acélárugyárban Kökény Sándor ekegyári vezető köré csoportosultak a haladó elemek, véleményük szerint: „azt gondoltuk, hogy most már valóra válnak reményeink.” Reményüket a KMP álláspontja táplálta, amelyben világosan megfogalmazódott követelésük: „valamennyi nagyüzemben munkásellenőrző tanácsok szervezendők, melyek a munkásságnak hatalmi szervei... A munkásellenőrző tanácsok nem mint paritásos intézmények, hanem mint egyoldalú hatalmi képviselet szervezendők”. A november végén, december elején egyre erőteljesebbé váló írásos kommunista propaganda nyomán újabb munkáscsoportok fordultak a város üzemeiben a kommunisták felé. Az új tanok hatása olyan jelentős volt, hogy a szociáldemokrata vezetőség — amelynek élén a szakszervezeti mozgalomban nagy tapasztalattal rendelkező Hack Gyula állt — és a kommunisták között kenyértörésre került sor. A fiatal kommunistákat azonban nem tudták már megfélemlíteni : kapcsolatot teremtettek a KMP központi vezetőségével, újabb kiadványokat, propaganda anyagokat és útmutatást kaptak. Vezetőik — Brecska Emil, Kökény Sándor. Kalas László, Szalai Béla, Sréter Márton, Endreiter József, Szalvai Mihály — az üzemi szervezetek megerősítését tová,bb folytatták. A különböző — bányai és ipari — üzemek kommunista vezetői és tagjai táviratot küldtek a központi bizottsághoz, amelyben kommunista képviselők lekül- dését kérték. Az azonos cél — a polgári demokratikus forradalom által nem teljesített teljes demokrácia elérése — hozta egy táborba a városban tevékenykedő, szervezkedő munkásokat a kommunista zászló alá. E — nagy vonalakban bemutatott — tendencia érvényesülése nyomán került sor a december 26-i megbeszélésekre, amelyeken előbb a vezetők, később a tagság foglalt állást a kommunista politika mellett A decemberi nagygyűlés — amelyen mintegy hatezren vettek részt — a szociáldemokraták és a kommunisták közötti politikai küzdelem egyik fontos állomása volt. Itt nemcsak a vezetők, hanem a részt vevő szakszervezeti tagság többsége is a KMP politikája mellett döntött, és a kommunista párt salgótarjáni szervezetének megalakítását sürgette. Ekkor lettek a kommunista párt helyi vezetői Gólián András bányai pék, Kominek Lajos acélgyári kovács, Hatvani D. Miklós bányái kőműves és Bozó György acélgyári munkás. A kommunisták decemberi, salgótarjáni győzelmének elsősorban az volt az oka, hogy a munkástömegek számára sem volt elégséges az az eredmény, amit a- polgári demokratikus forradalom felmutatott, hiszen egyetlen lényeges követelés sem volt megnyugtatóan megoldva. A polgári politika miatt szélesedő országos elégedetlenség megoldásának lehetőségét csak a kommunisták merték felvetni és az elnyomottak élére állva tudtak győzedelmeskedni. Ezért mondhatták: „nekünk izgatni nem kellett. Nekünk nagyon sokszor csillapítótag kellett közbelépnünk, mert sok helyen megtörtént, hogy ugyanúgy mint Salgótarjánban, a munkások a kommunista előadás után rögtön akcióba akartak lépni.” A KMP salgótarjáni szervezetének megalakulása nem elszigetelt epizódja volt a forradalmi időszaknak. A megalakulással a megyei munkás- mozgalomnak új szakasza kezdődött és a kommunisták tevékenysége nyomán indult a küzdelem az elnyomott osztályok követelésének maradéktalan teljesítéséért, a magán- tulajdon megszüntetéséért, a szocialista forradalomért. Horváth István A helybeli, a bejáró és n több gyermekes anya fiit csinál majd a szabad szombaton? A kérdés váratlanul érte mindhármukat, bár tudták, hogy jövőre csökkentett munkaidőben dolgoznak. Elöljáróban mindany- nyiuk csak ennyit mondott: még nem gondolkodtunk rajta, hogy mire használjuk fel. Csak a beszélgetések során derült ki; mi mindennel lehet majd eltölteni az újévi ajándékként kapott szabad szombatokat. Pribeli Sándor, a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalat alapító tagjai közé tartozik. Nagy örömmel újságolta feleségének a számára kedvező változást. — Ezután majd többet leszünk együtt — hangzott feleségének első szava. Aztán szó szót követett és egyszeresük azt vették észre, terveznek. — Karácsonyra új szövetkezeti lakásba költözünk. Már a bútort is megvettük. Hátra van még az ajándékok megvásárlása. Megegyeztünk abban is, hogy nyáron a Balatonnál töltjük szabadságunkat. Eddig nem volt rá módunk, mert majdnem minden pénzt a lakásra raktunk össze. Mivel közel van az Ipoly, kiváltom a horgászengedélyt is. Jót tesz a kikapcsolódás... — Egyedül megy majd pecázni? — Nem. A fiammal, aki óvodás. Ha nekem dukál a szabad szombat, legyen meg neki is. — Tervez még más ilyen jellegű programot? — Elmegyünk a vállalat víkendházába is, amelyet szépen berendeztünk. A közelben van egy tó, ahol lehet csónakázni, de már épül az új strand is. Igazán szép hely, körülölelik a fenyvesek. Később a tanulásra terelődik a szó. Foglalkozik azzal a gondolattal, hogy beiratkozik a faipari technikumba. Most már nyűgödcd második óra (dóit Első óra vége felé jár az idő. A pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola folyosóim egyszerre csak élénk, bár „csendes” nyüzsgés kezdődik. A csípős kora reggeli levegőtől kipirult arcú lányok, fiúk érkeztek nagy csapatban. A bejárók! — Hogyhogy csak a második órára? — Késett a vonat. Igen, ez többször előfordul, télidőben különösen. Sőt, még az is megtörténik néha-néha, hogy nem férnc\ fel a diákok az autóbuszra. — Stop pedig nemigen adódik errefelé — mondják. — Melyik vonalakon fordult már ez elő? — Például a palotásin és a csécsein. — S ilyenkor mi történik? — Semmi különös. Szerencsére, nem számít igazolatlan napnak. A kalauznak formanyomtatványa van, azt kitölti, s másnap azzal igazoljuk az iskolában a dolgot. Hétfőn piacnap Pásztón, ilyenkor különösen zsúfoltak a vonalak. A helyhiány miatti mulasztás évente körülbelül 4—5 alkalommal fordul elő, 25—30 diákot érint. Nem. sok, de nem is kevés. Persze, formanyomtatvány helyett legalább egy szűkös állóhely sem ártana. Még egy példa, hogy a számok nyelvén is érzékeltessük a helyzetet: az iskola tanulólétszáma 302, 49 fiú, 253 lány. Vidékről naponta 204 tanuló jár i*?, magánháznál lakik kettő, pásztói lakos 96. Tanulószobás 74. Szűcs Etelka IV. osztályos tanuló: — Havi 150 forintot fizetek. Rajtam kívül még egy pásztói „albérletesről’* tudok. íme, néhány adalék a pásztóiak gondjairól, s még egyáltalán nem értünk azok végére. Egyrészt tehát „nyomja” (főleg: „nyomta”) őket a szokásos gond, amely a nógrádi „vidéki” középiskolák indításánál jelentkezett. Jó pár évvel ezelőtt többször elhangzott, hogy ezek az intézmények tehermentesítették ugyan valamennyire a városi középiskolákat, de az is kitűnt, hogy szinte minden jelentkezőt felvettek, mert működésükhöz fel is kellett venniök. Ez pedig befolyásolta a tanulmányi eredményeket. Nos, „vidéki” középiskoláink az elmúlt időszakban bizonyítottak, vallottak életképességükről, tisztában vannak perspektívájukkal is. A pásztóiak szintén bizonyítottak. A valóság ugyan adott. némi tápot az aggodalomnak, de ezzel teljesen ellentétes tapasztalatok is adódnak, amelyek arra utalnak, hogy a „vidéki” középiskola is képes jó alapokat nyújtani, ha a pedagógus, a nevelőtestület ezt szívügyének tekinti. Márpedig Pásztón ebben nincsen hiány. Hiány van viszont tanteremben, kollégiumban, a 12 osztályra jelenleg mindössze kilenc tanterem jut. Tervezik az iskola bővítését, előreláthatóan négy új tanteremmel, a kollégiumról azonban „hivatalosan” eddig nem nagyon esett szó. Pedig az is elkelne. Nemcsak a bejárók, a bejárás gondjainak enyhítése szempontjából. A pásztói zöldség- termesztő és hajtató szakközépiskola ugyanis nemcsak Nógrádból iskoláz be, hanem a környező megyékből is. Azaz, iskolázna, ha lenne hova. Egyelőre nincs. A hátrányos helyzetből indulók segítése a nevelőtestület közös gondja, e munkát, a korrepetálásokat, útmutatásokat ki-ki szaktárgyanként végzi. A tanulószoba is jelentős segítség a fiataloknak. A közlekedés az említett „hiányosságok” ellenére nem a legrosszabb, a tanítás befejezése és a vonat vagy az autóbusz indulása között nincs sok „szabad idő” csellengésre, üres járatra. Persze, éppen elég „üresjárat” az utazás. A vonaton, az autóbuszon ugyanis nem mindig adódik alkalom a hasznos időtöltésre, s többé- . kevésbé az utazással eltöltött idő elvész. S még nem szóltunk a vele járó fáradtság veszélyéről. A hátrány tehát valóban létezik Pásztón is a „vidéki” tanulók számára, sok esetben már a rajtnál. Az akadályok nagyobb része azonban szívós munkával kiküszöbölhető, s „vidéki” középiskoláink felzárkózhatnak tanulmányi színvonalukkal a városiak mellé. Mint ahogyan érezhető is az erre való törekvés majdnem mindenütt. (tóth) tan tanulhat, hisz van lakásuk. — Szeretek-e olvasni? Ismétli a kérdést, majd így folytatja: — Van egy 300 kötetes könyvtáram, amelyet állandóan új könyvekkel frissítem. Mostanában kevesebb időt fordítok a szépirodalomra, inkább a szakkönyveket tanulmányozom. Ugyanis jövőre nálunk is beindul az új polieszteres technológia.' Addigra még- egyszer szeretném jól átvenni az anyagot, hogy új beosztásomban is. mind lakköntő-mester, megálljain a helyem. Repiczki Lajos Ipolyvecé- ről jár be dolgozni. Azt mondja: 1954-ben itthagytam a vállalatot, aztán nem sokkal később, visszasírtam magam. Igaz Ötöt elvtárs.— szól a termelési osztály vezetőjéhez. Az a fejével igent bólint. — Nem gondolkodtam még mit csinálok majd a szabad szombatokon. — No nem azért, mintha nem tudnák mit kezdeni az idővel. Nekem mindig sok a munkám. A községben KISZ-tit- kár vagyok, aztán a tanácstagság is elfoglaltságot jelent, máskor meg az önkéntes rendőri megbízatás foglalja el szabad időmet. Tagja vagyok a színjátszó csoportnak. A társadalmi munka elég sok estét vesz el. Az egyik nap politikai oktatás van, a másik nap KISZ-vezetőségi ülést tartunk, aztán egyéb más társadalmi elfoglaltság is szerepel a programban. Tíz— tizenegy óra mire ágyba kerülök. Az újságot elolvasom, de könyvre már nem igen jut idő... Közösen kiszámítjuk, hogy jövőre egy hónappal lesz több a szabad ideje, mint amennyi az idén volt. — Egyrészt a társadalmi munka viszi el. Ami megmarad, azt édesanyám segítésére fordítom. Beteges, kímélnem kell. Ha szüksége lesz rám, eljárok vele a tsz• be szőlőt kötözni, epret szedni. Egyelőre csak ezt tudom mondani. Hogy mi valósul meg belőle, az a jövő titka. Egy biztos: nagyon örülök a munkaidő-kedvezménynek. Azt hiszem, í*y vélekedik a vállalatnál minden dolgozótársam. Lajkó Lászlóné három- I gyermekes anya csali két éve dolgozik a bútorgyá' - toknál. Megszokta, megszerette az itteni munkát. — Nekem nem nagyon kellett gondolkodnom, hogv mit csinálok majd a szabad szombaton. A három gyere ; közül kettő iskolába jár. Az egyik elsőo6ztályo6, mindennap le kell ülni ve!» egy-egy órára. A nagyobb’ : ötödikes, az apja gondjaira van bízva, ő felügyel a tanulására. Nem tudom k . hogy van vele, de nekem nagyon jól jön ez a kedvezmény. Mit csinálok majd a szabad szombaton? Kimosok, kitakarítok, ha gyorsan szárad, még aznap be is vasalok. Régebben is így vo!‘, csak akkor éjfél jóval elmúlt, mire ágyba kerültem. Na nem azért, mintha férjem nem segített volna. Három gyereket gondozni, nevelni sok munkával jár. még akkor is, ha édesanyám is segít. De ezt viszonozni kell. Mivel van egy kis földje, F" ak megdolgozásában Kell majd visszasegítenem. — Olvasni? Nem igen jutott időm. Ha mégis kezembe került egy kedvemrevai.) könyv, két óráig is fennmaradtam, másnap pedig éreztem: nem pihentem ki magam, nem megy úgy a mun ka, ahogy szeretném. Talán jövőre több idő jut olvasásra, meg más szórakozásra. Mert az ember nem fáradhatatlan gép. Az volt az érzésem, mé nem érzékelik a maga va lóságában mit is jelent eg; hónappal megtoldani a fi zetett szabadságot, mit je lent egészségük és fiatalsá guk „megőrzése” szem pontjából az a 24 nap, ami jövőre kapnak, ha azt oko san, ésszerűen hasznosítjáí a maguk szellemi és egész.' ségi gyarapodásukra. Hi szén a csökkentett munkaiöl bevezetésének alapvető in dítéka: pihenjenek és kul turálódjanak a dolgozók Ennél a vállalatnál is. Venesz Károly A vita alapján Határozott a taggyűlés Bujákon „ esyütt van a község és » tsz-alapszcrvezet pattagsá?*• Hamarosan kezdődik a taggyűlés. Addig is kisebb csoportok- n,beszélgetés folyik. De ahogy az elnök mán a párttitkir a beszámolót, már csak az ő hangját halljuk. Este van és hideg, többen még idebenn sem teszik le kabálju- Kát. Arra gondolok, hogy sokan szeretnének minél előbb hazamén- T,ev"dtemA ,JSy látszik más fából faragták a bujáki embereket. Az előbb még csendben hallgató párttagságot mintha felvillanyoztak volna. Eltért a napirendtől a téma, amely egyszeriben láncra lobbantotta a vitázó kedvet. Erőteljes ember állt fel a hátsó sorokban es arról beszélt, hogy a községben sok a tsz-nyugdíjas, 260 forintot kapnak havonta és ez csak akkor jelent segítséget, ha az öregek maguk mellett érzik a gyerekek, a hozzátartozók szerető együttérzését és támogatását is. Alig ül le a felszólaló, más veszi at a szót. A járási pártbizottság titkára is élénk figyelemmel kíséri a vitat. Az öregek szociális helyzetének kérdése nem tartozik a napirendhez, mégis napirenddé válik, mert azok, akik itt ülnek tájékozottak, tudják mi történik a községben. A községi orvos is felszólal. Elmond egy példát arról, miként, esett beszélgetése egy idős asszonnyal, amikor receptet irt a kért orvossághoz. Látta, hogy kevés a pénze, kisegítette. De amikor a gyerekek félöl érdeklődött az idős asszony arca elkomorult. Kérlelte az orvost: ne szóljon a gyerekeknek. Szót kér a tsz elnöke és a f«mezőgazdász is. Szavaikból kitűnik, bogy egyáltalán nem közömbös a községben az öregek élete. Eb- ben az évben 120 ezer forintot osztottak szét szociális segély címén, s jövőre mái1 120 ezer forintot terveznek. Se szeri, se száma annak, akiket segítettek ingyen fuvarral, akiknek felszántották a háztáji földjét. A betegeket is többször felkereste a szociális bizottság és sosem mentek üres kézzel. A taggyűlésen azonban továbbra sem ül cl a vita. Határozatot hoznak, s végül ez nyugtatja meg a kedélyeket. A határozat szerint a két pártszervezet vezetősége arról intézkedik, hogy a községben keressenek fel minden idős embert. A felmérés alapján számba veszik kinek-kmek az anyagi helyzetét, hogy a tsz juttatásait azok kapják, akik leginkább rászorulnak. A taggyűlés arról is határozott, nemcsak az öregeket segítik, hanem bes^ínek a gyerekkel, a hozzátartozókkal is és olyan közvéleményt teremtenek a faluban, amelyben visszatetsző lesz a közömbösség. Győzött az emberek együttérzése. Ha a téma cl is tért a napirendtől, elismerés a két pártszervezet kommunistáinak. — gulyás
