Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-20 / 300. szám

4 NÖGR Ä D 1967 december 20.. szerda Miiufettudp segítenek Tűz támadt Jobbágyiban. Az első, aki az oltást meg­kezdte, Gyalog István volt. Baleset történt Szarvasge- dén. Az. aki — ismert kifeje­zéssel élve — stopkocsit fo­gott, s azzal juttatta a sérül­tet a pásztói kórházba. Szkle- nár József. Éjszaka körülnézett az is­tállóban. rendjén-e minden.. A jászolban dideregve kupor­gó fiúcskára bukkant. — Hát, te gyerek?.. A fiú szepegve mondotta el. hogy megszökött az egyik nevelőintézetből. Nem azért, mintha kevés lett volna a koszt, vagy a pedagógusok bántak volna vele rosszul. Azért, mivel az erősebbek komiszkodtak vele. Körösi József természetesen vissza­juttatta a kis szökevényt, de azt is elintézte, hogy a ne­velők a jövőben több figye­lemmel kísérjék sorsát. Gyalog, Szklenár. Körösi; kik ezek az emberek? Három azok közül az önkéntes rend­őrök közül, akik hosszú évek óta végeznek olyan lelkiisme­retes munkát, hogy a pásztói járásban nem alaptalanul mondják az önkéntes rend­őrökről : Mindennap segíte­nek. Tűz nincs mindennap, közlekedési baleset, de intéze­ti szökés sincs. Az állítás mégis igaz. Nem kell rendkí­vüli eseménynek lennie ah­hoz, hogy az önkéntes ered­ményes munkát végezhessen. Mi több: tevékenységének éppen az a célja, hogy ne le­gyen rendkívüli esemény. Ha viszont adódik, úgy a társa­dalom elsőrendű érdeke, hogy az abban bűnös személy mié-, lőbb kézre kerüljön. Mátrake- resztesen Nagy Ferenc és tár­sai nem soká örülhettek a lo­pott fának. Hegedűs György és Szabó Sándor önkéntes rendőr éberségének köszönhe­tő ez. A szabálytalanul közlekedő emberek mindaddig veszedel­mei az országúinak, amíg balesetet nem okoznak, vagy bírságolással rendre nem szo­rítják őket. Göröcs László tari és Csépe István hasznosi lakos könnyen életével fizet­hetett volna • azért, hogy ittasan és bukósisak nélkül motorkerékpározott. Vincze András, pásztói önkéntes rendőr érte tetten őket: ezzel pedig a szabálysértési előadó­nak lehetőséget adott arra, hogy — a bírságolás mellett — az efféle szabálytalanság súlyos veszélyére felhívja fi­gyelmüket. A pásztói járás közlekedési önkéntes rendőrei között jócskán akad, aki pol­gári hivatása révén a legszo­rosabb kapcsolatban áll a közlekedéssel. Ilyen például Dobrocsi József, a Pásztói Ál­lami Gazdaság gépkocsiveze­tője, vagy Gaál Gyula autó­szerelő kisiparos. A dologkerülő, ittasan bot­rányt okozó személyek közül többeket rendőrhatósági felü­gyelet alá helyezett a rendőr­ség. Némelyiküknél semmit sem ért a tilalom, a figyel­meztetés: vissza-visszatértek a bormérésbe, amely részükre nem a vidámság, hanem a közriadalom keltésének forrá­sa. Gyakran az önkéntes­rendőrök jelentették, hogy megint az a két—három em­ber italozik, aki a garatra felöntve ezer—kétezer békés állampolgár nyugalmát veszé­lyezteti. A tavalyi esztendőhöz ké­pest ebben az évben .javult a pásztói járás közrendje, köz- biztonsága. Ebben a járásban, ahol sok. megyénk . területén kívül élő ember mozog, ez különösen szép eredmény. A közlekedés fejlődésével ugyanis világszerte az úgyne­vezett mozgó bűnözés kerül előtérbe; ennek pedig mind megelőzése, mind felderítése egyre nagyobb felkészültsé­get, hivatásszeretetet igényel. A hivatásos rendőri állomány munkája mellett ezért növek­szik jelentőségében az önkén­tes rendőri testület tevékeny­sége. Figyelemreméltó siker, hogy önkéntes rendőrök segít­ségével fogtak el olyan vesze­delmes bűnözőket, mint — például — a pásztói sport­szertár vagy a mátrakereszte- si fűszerbolt betörője. Az önkéntes rendőri testü­let értékes tömegbázisa a köz­rendnek, közbiztonságnak. Nem csupán létszáma miatt. sőt csak másodlagosan ezért. — jóllehet, csak a pásztói őrs területén száznál több önkén­tes rendőr dolgozik. Sokkal inkább azért, mert az önkén­tes rendőröket megérdemelt tisztelet, becsület, a jószándé­kú emberek bizalma övezi. Az üzemek, a pártszervezetek ma már nagyon meggondol­ják, kit delegáljanak a testü­letbe; az üzem szégyene len­ne, ha a kiszemelt csalódást okozna. A mezőgazdaság, az ipar vezetői nem ritkán kérik a rendőrséget: adja át az üzem jutalmát a oéldásan dolgozó önkéntes rendőrnek. A legjobbak, — de csakis a legjobbak —, megkaphatják azt; azért csak ők, mivel az önkéntes rendőr nem a juta­lomért dolgozik. Természete­sen jóleső az olyan figyelem, amilyet legutóbb a Pásztói Állami Gazdaság tanúsított. A gazdaság székházába hívta meg, s ebéden látta vendégül a tanácskozó önkénteseket. Akkor osztották ki azokat a jutalmakat, amelyeket — má­sok mellett — szurdokpüspö­ki. kutasói. cserhátszentiváni, tari, hasznosi, kozári, ecsegi. csécsei gazdasági vezetők szántak anyagi elismerésül. A járási rendőrkapitányság vezetőjének az év minden napján jut ideje arra, hogy támogassa a közrend és köz- biztonság hű segítőit. Részle­tesen elemezte azt is, melyik területen mennyi az elfog­laltságuk. Noha soha, egyikük sem panaszkodott, úgy találta, hogy Pásztón, Szurdokpüspö­kiben és Jobbágyiban kívána­tos volna növelni a létszá­mot; lehetőleg úgy, hogy a delegáltak az említett közsé­gekben dolgozó, ne pedig el­járó munkások legyenek. Bizonyos, hogy az üzemek lelkes emberek delegálásával könnyítenek majd azokon, akik most még azok helyett is dolgoznak, akik nem tagjai a testületnek. Ezzel pedig nem csak gyakorlati segítsé­get adnak, de kifejezésre jut­tatják azt a meggyőződésüket is, hogy a társadalmasítás je­len szakaszában az önkéntes rendőri testület munkája nél­külözhetetlen. — b. x. — DOWV/MÍ NTVAA - RC6CNV E-tnoava Skorzeny megállt a terem közepén, nem messze attól a hosszú asztaltól, amelyen ki­terítve feküdtek a katonai térképek. Jodl tábornagy, aki levezette őt a Führer tanács­kozó termébe, felemelte a hangját: — Uraim, engedjék meg, hogy bemutassam önöknek Skorzeny Sturmbannführert! Önök ugyan már valamennyi­en ismerik, de aki még nem találkozott vele személye­sen. .. • A körben állók összeütötték a bokájukat, Skorzeny jobbja pedig tisztelgésre lendült: — Heil Hitler! A tanácskozóterem vendé­gei kíváncsian mustrálgatták a kétméteres termetű, fekete SS egyenruhát viselő legényt. Alighanem ő volt a legkisebb rendfokozatú a jelenlevők között, de az ezredesek, tá­bornokok, a führeri parancs­noki értekezlet mindennapos- vendégei mégis tisztelettel néztek fel rá. Ez az az ember, aki kiszabadította Mussolinit a fogságból, s akit éppen egy esztendővel előbb, 1943. szep­tember 12-én a Führer átölelt, amikor átnyújtotta neki a ki­tüntetését. Vajon miért vesz részt a Sturmbannführer a konferencián? Vajon miért hívatta a Führer a főhadi­szállásra? Maga a kétméteres óriás is kíváncsian latolgatta a lehe­tőségeket. Amiután kiszaba­dította a Dúcét, a Führer egv különleges csoport felállítását és kiképzését bízta rá. A sachsenhauseni koncentrációs tábor mellett, a friodenthali. kastélyt építették át számára támaszpontul. A Frigyesek ko­rában épített vadászkastély és a hozzátartozó nemesi kúria, valamint az angol stílusban telepített park minden tekin­tetben megfelelt a célnak. A sachsonhauseni koncentrációs tábor foglyai éjjel-nappali munkával csaknem négy .mé­ter magas fallal vették körül a kastélyt. Az SS őrök pa­rancsára — akik szóbeli uta­sításaikat ütlegekkel is meg­toldottak — a Harmadik Bi­rodalom rabjai szöges drótke­rítést is húztak, elektromos riasztó berendezéseket szerel­tek fel, az SS mérnökök ter­vei alapján tökéletesen elzár­ták Frledenthalt a külvilágtól. S amikor ők befejezték a munkát, az épületet erős SS őrség vette körül, idomított farkaskutyáiktól reszketett a környék. S ekkor beköltözött Skor­zeny gondosan kiválogatott embereivel a támaszponttá alakított kastélyba. Diverzán- sokat képezett ki, olyan kü­lönleges csoportot, amelynek tagjai a világon mindenre képesek, s készek is a Füh- rerért. A július 20-i sikertelen Hitler-ellenes merénylet után ő kapta a parancsot, hogy különleges egységével minden eszközzel verje le az összees­küvést, pusztítsa el az össze­esküvőket. Skorzeny géppisz­tolyéi csoportjával — gépko­csikon —, egy óra alatt Ber­linbe ért, s megszállta a né­met nagyvezérkar épületét. Skorzeny kíméletlenül letört minden ellenállást, majd je­lentette Hitlernek, hogy a pa­rancsot végrehajtotta. Skorzenyt váratlanul érte, hogy a Wolfschanzéra ren­delték. Röviddel a parancs kézhezvétele után a Skor- zenyért küldött különrepülő- gép útnak indult a Wolfs­„Laptársunk” Pásztón A Fórum, a pásztói Mik­száth Kálmán Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépisko­la Kállai Éva KlSZ-sz^x'veze- tének lapja, ára egy forint, eddig két száma jelent meg. ezután havonként lát napvi­lágot. Az első szám szerkesz­tője Csohány Ilona volt, de a IV. osztályos szerkesztő az érettségire való felkészülésre hivatkozva átadta helyét Kiss Magdolna- III. osztályos tanu­lónak. Felelős szerkesztő: Pintér Nándor. Egy kis lapszemle. A máso­dik szám a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója tiszteletére jelent meg. Vallomások a forrada­lomról és szülöttéről — a Szovjetunióról című rovata érthetően a leggazdagabb. A közölt szemelvények szerzői: Leonhard Frank, Tagore, Romain Rolland. Thomas Mann, Móra Ferenc, Tóth Árpád, s a História Domus Pásztó. 1917. november. .. A sporthíreket ezúttal Számely Zoltán testnevelő tanár írta. Szárnyoróbáleat.ások címszó alatt Alapi Éva IV ' osztálvos tanuló Gorki j-fordítását talál­juk. S különösen érdekes Herczeg Béla IV-es diák ke- ménv „kritikája”. íme. egy részlet: „A legnagyobb baj Ifiúsági klub ^ ■■ ■■ bzugyon Szügy községben ifjúsági klub alakult. A község KISZ- es fiataljai — több, mint ötvenen — voltak jelen az alakuló ülésen. 'Megválasztot­ták az Öttagú vezetőséget és elfogadták a következő év programját. A klubhelyiség a kultúrotthon szárnyépületében van, új, községi könyvtár és a modem presszó szomszéd­ságában. A különböző játé­kok mellett tv és lemezjátszó is rendelkezésére áll a fiata­loknak. A szügyi fiatalok úgy tervezik, hogy részt vesz­nek az országos Versenyben, amely a kiváló ifjúsági klub elnyeréséért folyik. ehanze, a „Farkasodú” felé, ahogy a vezéri főhadiszállást nevezték. A gép a rastenbur- gi különleges repülőtéren ért földet, ahonnan aztán Skor­zeny a rendelkezésére bocsá­tott gépkocsin folytatta út­ját. A Sturmbannführert kí­sérő SS-tisztnek — ő az őr­séghez tartozott — előbb száz méterenként, aztán szinte tíz lépésenként kellett bemonda­nia a jelszót. Amióta gróf Stauffenberg azt a bizonyos sikertelen merényletet kísé­relte meg Hitler ellen, a ba­jorországi főhadiszállást még jobban őrizték, mint annak előtte. Annál is inkább, mert a ""'-.adiszállást most már nem választotta el több száz kilométer a fronttól, mint egy esztendővel korábban. Mindössze száz kilométernyi­re húzódott a front a Wolf- schanzétól, éppen ezekben a napokban lépte át az ameri­kai hadsereg Triertől észak­ra és- Aachen térségében a német határt. Skorzenyt Jodl tábornagy, a főparancsnokság vezérkará­nak főnöke fogadta. Közölte ele, hogy részt kell vennie a főhadiszálláson tartott konferenciákon. — Ha szabadna kérdeznem, tábornagy• úr, milyen célból? — ütötte össze a bokáját ka­tonásan Skorzeny. — A Führer parancsára ön­nek meg kell ismernie a délkeleti fronthelyzetet, mert a tervek szerint önre és ala­kulatára különleges feladat vár ebben a körzetben... {Folytatjuk) Csohány Ilona riportjával van. A téma nem rossz, de stílusa nagyon csapnivaló. Nagyon emlékeztet a 30-as évek Courts—Mahler és Ge­orge Ohnet műveinek stílusá­ra Cikkét annyira telezsúfol­ja jelzőkkel, hogy már da- gályossá válik. Jellemző Ilire, hogy: »nekem a szemüvegen keresztül talán minden söté­té bb egy árnyalattal" ... Újsá­gunkban megjelent Ili egyik verse is Vízió címmel. A mű formája szabadvers, ugyanis szakértelem híján ezt a leg­könnyebb jól, rosszul írni...” Ez aztán a kritika, gondolja az ember. (Ezek után szinte érdekelne Csohány Ilona né­hány írása.) De mi a vélemé­nye az ú’"ágról a szer­kesztőnek. Kiss Magdolnának, aki maga is hangulatos ri­portban számol be a számban a Pásztón folyó ásatásokról? — Célunk az újsággal, a KISZ-munka színesebbé, ele­venebbé, jobbá tétele — mondja. — Remélem, az első számok bizonytalanságai után, egy-két hónap múlva végle­gesen sikerül kialakítanunk a rovatbeosztást. Természetesen, szerkesztő bizottság dönt a lapba kerülő cikkekről hí­rekről, szárnypróbálgatások­A jövő évben ünnepli 100 éves fennállását a Salgótar­jáni Acélárugyár. Ebből az alkalomból a televízió isme­retterjesztő osztályának mun­katársai filmet készítenek a gyárról. Az irodalmi forgató- könyv már elkészült, az írá­sos anyagok, illetve a fény­képek alapján. A televízió munkatársai négynapos itt- tartózkodásuk során, a hely­ről, ennek minden osztályból van képviselője. Az iskolában KISZ-rádió it működik, ez évben is lesz né­hány adása, főleg zenét, ese­ményeket sugároz majd. A két iskolai fórum bizonvára egymással is „foglalkozik’’ majd. s ez serkentőleg hat mindkét ..orgánum” műsorpo­litikájára. És mik a „szerkesztő” egyé­ni elképzelései? Nos, ez is ritka, gondolom; a „szerkesztő” elpirul. — Először újságíró akartam lenni, de inkább kritikus le­szek, ha sikerül. Az orosz ta­gozaton járok, még németül tanulok az orosz nyelven kí­vül, nagyon szeretem a fran­cia és az orosz irodalmat, va­lamint a modem amerikai regényt. A zenében Csajkovsz­kijt. Beethovent. Ha lesz egy kis lakásom, ' vagy szobám* bőrhuzatos bútorokkal rende­zem be. A „szerkesztő” hobby-ia egyébként még a különös alakzatú gallyak gyűjtése. Al- sótoldról jár be az iskolába, majdnem egy órát utazik na­ponta. — Köszöntjük „laptársun­kat” Pásztón — búcsúzom tő­le. Kézfogás közben még min­dig piros az arca. (tóth) színen tanulmányozták a do­kumentumokból ismert törté­neteket és az üzem tér ölési technológiájának fejlődését. A gyár fennállásának első fél évszázadát negyvenöt per­ces filmen örökítik meg. Je­lenleg a technikai forgató- könyv elkészítése folyik. A film készítői a forgatást elő­reláthatólag jövő év második negyedévében kezdik meg. Újra működik a Palóc népi táncegyüttes Gazda: az iparitanul ó-intézet — Galga gutái páros — Fel évig nincs bemutató Lesz-e újra Palóc népi tánc- együttes Balassagyarmaton? Nem múlt el vb-ülés, kultu­rális tanácskozás, hogy a kér­dés ne szerepelt volna a na­pirendi pontok között. A nagy múltú együttes két évvel ez­előtt kezdett el „gyengélked­ni”, s az elmúlt év végén fel­oszlott. A gyarmatiakat ért­hetően bántotta a nagymúltú együttes feloszlása, hiszen nemcsak a városnak szerez­tek hírnevet, de a megyének is. Országos találkozókon, több ízben a szomszédos Csehszlo­vákiában szerepelt szép siker­rel az együttes. Elég az ered­mények közül megemlíteni, hogy a Gyöngyösön sorra ke­rült észak-magyarországi népi táncegyüttesek seregszemléjé­ről háromszor kerültek haza aranyéremmel a balassagyar­mati fiatalok. Az együttes „feltámasztásá­nak” egyik szószólója Schuch- mann Zoltán országgyűlési kép­viselő, a balassagyarmati Szondy György iparitanuló­intézet igazgatója volt. Az óva­toskodókkal szemben (ezek azt mondták: nincs manapság kedvük a fiataloknak népi táncot tanulni) kimondta: — Van nálunk elég fiú és lány, majd megalakítjuk mi a Pa­lóc Együttest. Egy hónapja dolgoznak, szerdán és szombaton, a fia­talok. Az együttes 13 lány­ból és ugyanennyi fiúból áll. Valamennyien ipari tanulók, és zömében elsőévesek. Ez a biztosíték arra, hogy há­rom évig együtt maradnak (akik idősebbek, azok mind balassagyarmatiak) na és az Film készül az ambiciózus fiatalember Ve- reczki István, az együttes ve­zetője, aki kilenc éven át tagja, az utóbbi években már vezetője is volt a csoportnak. Vereczki István, akit minden­ki csak „öcsinek” hív, 1963- ban sikeresen vizsgázott, mint népitánc-oktató, fáradtságot nem ismerve tanítja az új­donsült népi táncosokat. — Az alapozásnál tartunk — tájékoztat. — A lányok —fiúk nagyrésze kezdő, s ezért a bemelegítés után az alap­lépéseket tanulják. Valameny- nyien lelkesek, s ez a biztosí­ték, hogy jövőre már bemu­tatkozik az együttes. Egyelőre huszonhatan vagyunk, de vár­juk a középiskolásokat és a régi táncosokat is. Ahhoz, hogy közönség elé lépjünk idő kell. Több, mint fél év. Csak akkor szeretnénk bemutat­kozni, ha már van legalább másfél órás műsorunk. Amit itt látott, ez az első nróbál- kozás. Galgagutai páros a ne­ve. Minden támogatást meg­kapunk. Megvannak a ru­hák, a gyerekek szorgalma­sak, sokszor „túlóráznak” is. Hogy miért nincs kíséret” Ez kivételes eset. Arató János, az intézet tanára a zongoris­tánk. Csakhát kivételes eset, hogy nincs jelen, ugyanis a hét végén házasodik. — Van tehát újra Palóc né­pi táncegyüttes Balassagyar­maton? — kérdezem búcsúzó­ul Vereczki Istvántól. — Igen — mondja, s in­tésére megfogja egymás ke­zét 13 lány és ugvanennyi fiú. — ács — Acélárugyárról

Next

/
Oldalképek
Tartalom