Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-19 / 299. szám

A ff ©Oft ß t? 1967. december 19., kedd A honismereti mozgalom egy éve Immár négyéves gazdag múltra tekint vissza a me­gyei József Attila Művelődé­si Ház honismereti szakbi­zottsága. Szabó Béla főelőadó­val és Kovács János szakrefe­renssel erről a múltról, a je­lenről és a tervekről beszél­getünk­Először a szakbizottság cél­járól, jelentőségéről esik szó. — A cél? Mindenekelőtt a honismereti mozgalom szak­mai irányítása, a helytörténe­ti gyűjtések szervezése, a fa- lukrónika-író körök megalakí­tása, a krónikák minél szak­szerűbb vezetésének propagá­lása — mondja Kovács Já­nos. — A négy év alatt szá­mos falukrónika-író közönség alakult Nógrádban, jelenleg a pásztói, a balassagyarmati és a szécsényi járásban vala­mennyi községben vezetnek falukrónikát, több helységben gyűjtőkört is szerveztek. A salgótarjáni járás községei­nek mintegy hatvan százalé­kában kezdték meg a króni­kaírást. a rétsági járásban négy—öt kör működik. A me­gyében összesen körülbelül 80 krónikát írnak napjainkban­— Jelentősségük? Szabó Béla veszi át a szót: — A krónikák először is magának a falunak életét őr­zik meg, és adják tovább a későbbi nemzedékek számára. Azokat az eredményeket is feljegyzik, amelyekre éppen napjainkban, nagy évforduló­ink kapcsán emlékezünk, s émlékezJtetünk. Másrészt a sok apró „téglából” a nagy egész is rekonstruálható, azaz lehe­tőség nyílhat az általános ösz- szefüggések konkrétabb meg­világítására, a szintézisre. Nép­művelésre gyakorolt hatásá­ról nem is beszélek, fal vain li­bán ez különösebb nehézség nélkül felmérhető. A nógrádi honismereti kör tagjai számára havonként rendszeresen továbbképzése­ket szervez, amelyeken a me- gyeszekhelyen valamennyi ak­tíva részt vesz. E továbbkép­zésre országosan is felfigyel­tek, követendőnek tartják. A továbbképzési program ran­gos eseményeiről ugyancsak Szabó Béla tájékoztat. — Idei továbbképzési prog­ramunk annyira gazdag volt, hogy csak a nagyobb esemé­nyeket említem. Természete­sen, valamennyi kapcsolódott a Nógrádban élő aktívák gyűjtő, kutató és feldolgozó tevékenységéhez, illetve a ju­bileumokhoz. A megye felsza­badulását vizsgálta salgótarjá­ni előadásában hadtörténeti vonatkozásban a pásztói szü­letésű Tóth Sándor, a Hadtör­téneti Intézet munkatársa, akinek könyve Magyarország felszabadulásáról Nógrádban is népszerű munka- A salgó­tarjáni vasút 100 éves évfor­dulója kapcsán Szakács Ottó MÁV-tanácsos találkozott Salgótarjánban a város ipará­nak kialakulását vizsgáló, aziránti érdeklődő szakbizott­sági tagokkal. Várkonyi Ág­nes, a Tudományos Akadémia Történettudományi Intézeté­nek osztályvezetője, Salgótar­ján szülötte, a Rákóczi-kor kutatója, újabb kutatási ered­ményekről számolt be, ame­lyek a nógrádi kutatókat is érthetően leginkább foglalkoz­tatják a középkori anyagból. Rendkívül jelentős országos konferenciára is sor került Salgótarjánban, amelyen a Történelmi Társulat, a TIT és a megyei honismereti kör szervezésében az üzemtörté- netirás időszerű kérdései ’■ől tanácskoztak a résztvevők. Hanák Péter, Berend T. Iván, Ránki György az újkori ipar­történet kiváló kutatói az üzemtörténetírás új útjait ku­tatták előadásaikban- A me­gyében élők. Molnár Pál, Lizsnyánszky Antal, Kovács János. Szabó Károly hozzászó­lásaikban helyi kutatásaikról számoltak be. Itt alakult meg egyébként a Magyar Törté­nelmi Társulat üzemtörténeti tagozata. Sajátos továbbképzé­si formaként tarthatjuk szá­mon a KISZ Központi Bizott­sága által Nagybátonyban szervezett országos honisme­reti tábort is, amelyet első íz­ben rendeztek meg, s ame­lyen a középiskolások és az ipari szakmunkástanúlók a szénmedence történetével kap­csolatos hasznos anyagot gyűj­töttek. A falukrónikások szá­mára Eperjessy Kálmán nyu­galmazott egyetemi tanár, a magyar falutörténet-írás kivá­ló munkása és Molnár József adjunktus tartott előadásokat. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 50- évfordulója méltó megünneplésének je­gyében a megyei József Atti­la Művelődési Ház, a Haza­fias Népfront és a szakszerve­zet kétnapos tanácskozást rendezett Salgótarjánban. Ezen a résztvevők számot ad­tak eddigi kutatásaikról, s szólották a mozgalom előtt álló időszerű feladatokról. Ha­vas Péter, Honfi József, Dö­mötör Sándor, Belitzky János, Szabó Béla, Molnár Pál, Szom­széd Imre, Horváth István, az ünnepi tanácskozást bezá­ró Marczinek István szólott a Nagy Október eseményeinek világtörténelmi jelentőségéről, illetve az eseményekkel össze­függő legújabb kutatási ered­ményekről. Befejezésül a tervekről be­szél Szabó Béla. — Természetesen, tovább folytatjuk a falukrónika-írás szervezését, a salgótarjáni és a rétsági járásokban különös gonddal folytatjuk e munkát- Támogatjuk a salgótarjáni já­rásban Kun András kezdemé­nyezését is a földrajzi nevek gyűjtésével összefüggésben. A krónikaírás módszertani köz­pontjait szeretnénk létrehozni a járási székhelyeken, s az üzemkrónikák írásának szer­vezését is megkezdjük. To­vábbképző programunkat ugyancsak az ideihez hason­lóan, rangos szakelőadók ven­dégül látásával szeretnék megvalósítani. A szóbeli se­gítségnyújtáson kívül készen áll az anyag egy módszertani honismereti kiadványnak, amelyet a jövő évben jelen­tetünk meg. Tevékenységünk­nek gerincét ezután is a kö­zelgő nagy évfordulók meg­ünneplése, s a velük össze­függő kutató- és gyűjtő tevé­kenység színvonalának továb­bi emelése jelenti majd- Sze­retnénk, ha kezdeményezése­ink, amelyekre országosan is felfigyeltek, s amelyekkel — azt hisszük, — új színt vit­tünk a magunk részéről is a mozgalomba, a jövőben szin­tén életképesek lennének. Tóth Elemér Bgérfö Pintér István DOIA/MENTVM - ߣ6£N Y£ 14. Elővett egy névjegyet az íróasztalán heverő papírvágó ollóval kettévágta, a felét oda­adta a horvátnak, a másik felét tárcájába süllyesztette. — Így, ni. A te részedet el­juttatod a partizánokhoz. Az én részemet holnap egy fu­tárral elküldöm Zágrábba, az ottani konzulátushoz- Aki a konzulátuson levő fél névjegy másik felét bemutatja, azon­nal kap vízumot, érte megy egy testőrtiszt és felkíséri Budapestre. A kabinetirodá­val mindent elintéztünk. Re­mélem, most már biztonság­ban érzed a partizánküldöt­tet. . • — Azt hiszem, ez a mód­szer kielégítő — mondta Pot- rics. — Így már biztonságo­sabbnak látszik az ügy. No látod, kedves öcsém, hiába vannak itt a németek a nyakunkon, mi túl járunk az eszükön­Egy félórácskát még beszél­gettek, aztán Petries búcsú­zott. Bornemissza megölelte: — Sok szerencsét édes fiam. Az isten is megáld azért, hogv segítesz a mi sokat szenvedő magyar hazánknak. És ha egyszer béke lesz, a kormány­zó úr majd meghálálja szol­gálataidat. ö soha nem feled­kezik meg azokról, akik őszin­te és odaadó hívei. Petries távozott. Bornemisz- sza pedig telefonon, — virág­nyelven — értesítette ifjú Horthy Miklóst, hogy Petries átvette a fél névjegyet, s mindennel egyetértett. Egy óra sem telt el, egy testőr je­lentkezett a Bornemissza la­káson. Átvette azt a borítékot amelyben azt a fél névjegyet Zágrábba kellett juttatni. Á boríték egy éjszakát töltött a budai Várban, másnap indult Zágrábba. A békebeli tengerésztiszt névjegyének másik fele is a budai Várban töltötte az éj­szakát. A Dísz tér 7. szám alatt, dr. Wilhelm Höttl író­asztalán. Petries, gróf Peja- csevich állítólagos intézője a Sturmbannführerrel folytatta Bornemisszával megkezdett konyakozást. Höttl jókat ne­vetett, amikor Petries tövi- ről-hegyére, a bruderivást is beleértve beszámolt neki, mi­re jutott Bornemisszával. Ké­sőre járt, amikor mindketten nyugovóra tértek. Másnap pedig Höttl gép­kocsija vitte ki Petricset a repülőtérre, ahol futárgép várt rá, hogy visszavigye Zágrábba. A gép még a le­vegőbe sem emelkedett, Höttl máris diktálta a titkárnőjé­nek: — Szikratávirat, azonnal, sürgős... „Tárgy: Berani küldetése. Oberführer! Marco Berani ma délben elindult Belgrádba és köz­vetlenül megérkezése után jelentkezni fog önnél, ö Winkelmann SS-Obergrup- penführer, a legmagasabb rangú magyarországi SS és rendőri vezető, valamint az én külön megbízatásomban jár el. A fennálló VM-kapcsola­tok (ügynöki kapcsolatokat jelentett a Gestaponál hasz­nált VM-rövidítés. A szerző), alapján érintkezésbe léptünk a kormányzó legszorosabb környezetével abból a célból, hogy a Horthy és Tito között tervezett tárgyalások mene­Az elmúlt hét filmjei Az Aurora cirkáló A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfordu­lójára mutatták be Jurij Vi- sinszkij új szovjet filmjét Ma­gyarországon. A salgótarjáni November 7 filmszínház az elmúlt héten tűzte műsorra. A csak délutáni előadásban ját­szott nagyszerű filmet — saj­nos — igen kevesen tekintet­ték meg, pedig ritkán le­het olyan izgalmas, másfél órában része moziba járónak, mint ezen az előadáson. Szék­hez szögezi a nézőt, a sze­me előtt születő történelem izgalma, az egész filmtörté­net során belülről éli az ese­ményeket. Tíz napról, arról a bizonyos tíz napról szól a film, mely — J. Read könyveimét idézve, megren­gette a világot, s amely egész­séges romantikával párosulva a film vetítése során átérté­kelődik bennünk. Visinszkij filmje után úgy érzi az em­ber, hogy a filmet megelőző­en csak lapos hírek szintjén ismerte a világrengető esemé­nyeket. A színes, szélesvásznú film egyszerű, tiszta, áttekinthető világot teremt, amelyben Le­nin, az Aurora egyszerű, mat­róz-politikai biztosa, az isme­retlen közkatona, egyforma természetességgel, művészi hit­tel formálódik élővé, amely­ben a szemben álló erők vég­ső Összecsapását megelőzően olyan feszültséget sikerül te­remteni, amely alól senki sem tudja kivonni magát, s a néző együtt sodródik előre az érlelődő proletárforrada­lommal, a Téli Palota ostro­máig. Az Aurora cirkáló fe­délzetén a híres hajnali ágyú­lövésig drámai gyorsasággal peregnek az események, míg a hajó tisztjei, s a matróz­komisszár vezette forradalmár csoport között eldől a ki kit győz le, ki kinek parancsol kérdés. S a néző hihetetlenül erős érzelmi együttesben lel­kesedik a forradalomért. Ter­mészetesen ez adja a film fő erényét. Beszéljünk a uőkről Gassman neve a filmplaka- tokon lassan egymaga is ele­gendő lesz a közönségérdek­lődés felkeltéséhez. Rendkívüli karakterérzéke, vérbő humo­ra, szimpatikus színész egyé­nisége a legkedveltebb film­sztárok közé emelte. A Beszél­jünk a nőkről című film Gassman-film. Nyolc szex- sztori egy nagyszerű színész­egyéniségre építve. Remek ..egyperces filmnovellák”, ko- médiázó, gyilkos szatírájú tör­ténetek váltogatják egymást. Ezek igényükben a szellemes szórakoztatáson túl emberi magatartás-formák f erkölcsi rugóit, társadalmi visszássá­gok összetevőit szándékoznak feltárni. A polgári világ min­dent lealjasító szemlélete, ha­zug erkölcse a célpont. A záróképek tragikomiku- ma. keserű kacagásunk a meg­csalt, becsapott börtönlakó fér­jen valahogy összefogja a film mulattatáson • túl jelentkező szándékait. 4z ,,4ngyai' lesen A népszerű Lesüt • arteris új Angyal-története ezúttal francia filmen, Jean Marais főszereplésével került a kö­zönség elé. Angyal ezúita' agy igen bájos fiatal hölggyé: az oldalán, három üldöző gar­nitúrával nyomában egy fan­tasztikus vagy inkább para- disztikus ..nagv akció” után egymillió dollár megszerzésé­ért verekszi át magát fél Európán, Az ismerős ököl­csapásokban nincs hiány, lát­ványos kalandok, fordulatok előre is jól látható sínén fut. végig a „stáb’ . Angyal üt, hullanak az ellenfelek, An­gyal megjelenik, a női szívek megtelnek indulattal; teás­csésze robban, száguldó gép­kocsiról mint a legyek röp­pennek le a kiütött ügynö­kök, a hölgyszereplők bugyi­ban tépik egymást a szállító autó tetején. Szokták monda­ni, ilyen filmekből tizenkettő egy tucat. Még akkor is, ha a film alkotóit kívánt izga­lommennyiség nyújtása mel­lett olyan szándékok is vezet­ték, hogy a divatos szuper- kémakciók paródiáját adják a filmen. Ezt bizony a nézők nagy része nem veszi észre. Kacag, sikolt, ökölbe szorít­ja a kezét. Tapsol az úi An­gyalnak is, pedig a délceg hősnek egy strand ielenetben már igencsak nasv fürdőnad­rágot kell felhúznia, hogv el­tüntesse domborodó nocakiát. Dehát annyi izgalom köze­pette ki veszi ezt észre? <ei) tTS 1 * 111 V leljesulo remények Képzőművészeti szakkör alakult az ősszel Hátságon. Vezetője Ga- ramvölgyi Gyula, a nógrádi ál­talános iskola igazgatóhelyettese lett. A művészetbarát pedagógus már a nyár folyamán, a tokaji művésztelepen felkészült a szak­kör Irányítására. A szakkör te­hetséges tagjai az eddig eltelt hónapok al^tt Is oly sokat tanul­tak Radics István és Iványi Ödön festőművésztől, hogy a nyáron kiállítást rendeznek műveikből. tébe beavatkozzunk. Az ügy annyira megérett, hogy Be­rani megbízást kapott a Vár­ban, kísérje Budapestre Tito különmegbízottját, akivel a kormányzó valószínűleg ta­lálkozik. Arról van tehát szó, hogy megfelelő embert talál­junk, aki a megkezdett játsz­mát ügyesen tovább folytatja és leleplezi Horthy, terveit. Ügy gondolom, önnek ren­delkezésére állnak alkalmas emberek az akció lebonyolí­tására, megkérem, válasszon ki közülük egyet. Meg kívá­nom még jegyezni, magyar részről előkészületeket tettek, hogy "Tito belgrádi képvise­lőjének« lehetővé tegyék a legális beutazást * Magyaror­szágra: szükség esetén a ma­gyar hatóságok a határtól át­veszik személyes védelmét. Berani előtt az egész anyag ismeretes, és közelebbi felvi­lágosításokat is tud adni. Esetleges kérdésekre minden­kor rendelkezésére állok, a 77-es Werhmacht-telefonon. Heil Hitler! készséges híve dr. Höttl s. k. SS-Sturmbannführer." Estére, amik: -a Marko Berani. a 1 elgrádi Gestapo központ tolmácsa hazaérke­zett, s jelentkezett ottani fő­nökénél, hogy átvegye a szí .átékírt ;áró márkákat; a belgrádi Gestapo emberei már buzgón forgatták karto­tékjaikat. Olyan embert ke­restek, aki alkalmas arra. hogy az Unternehmen Maus következő szerepét eljátssza. (Folytatjuk.) Barátok között Leningrádban én Moszkvában — Búcsúztatás Budapesten. Ötezer fiatal a pályaudvaron. Átvettük a kopjafákat. Szolnokon is tömve volt a pályaud­var. Hogy izgultam-e? Nagyon. Hetekkel az indulás előtt tervezgettem, variáltam. Először utaztam külföldre és mind­járt a Szovjetunióba. Csap után meg sem álltunk Moszkváig. Másfél napig csak a vonat ablakából láttuk az embereket, a, tájakat. (A KISZ KB vonatán hét nógrádi fiatal utazott, köztük a Megyei Földhivatal KISZ-alapszervezetének titkára, Balas­sagyarmatról.) — Moszkvában már vártak. Nem sok időnk maradt, mert innen mindjárt Leningrádba utaztunk. A moszkvaiak azzal „vigasztaltak”, majd ha visszajövünk, gondoskodnak, hogy jól töltsük el napjainkat. Leningrad. Észak Velencéje. Nem is tudom megmondani, mi tetszett a legjobban. Láttam a Péter-Pál erődöt, az Ermitázst, a Balti tengert, az Aurorát, a Szmolnij előtt Lenin szobrát. A kivilágított ünnepre készülő sugárutat. (Izgatottságot látok az arcán. Fényképeket vesz elő, lega­lább négy tucatot.) Egy televíziókészülékeket gyártó gyárral vonultunk fel. Es volt az az élmény, amely örökre megragadott, és amelytől nem tudtam szabadulni Moszkvában sem, s még itthon is mindig eszembe jut. Itt éreztem először, hogy november 7-e milyen ünnep. Itthon is ünnepelünk, de valahogy ez nem olyan, mint ahogy a szovjet emberek ünnepelnek. Az örö­möt, a lelkesedést az emberek arcán, nem lehet elfelejteni. Az egyébként szokványos üdvözlés is megváltozott. „Kedves barátom üdvözöllek a nagy ünnep alkalmából” így köszön­tötték — minket is — egymást emberek milliói Leningrád­ban. (Jegyzeteit lapozgatja. Feltekint, hangja elváltozik.) — Emberek. Az 1917-es hősi harcok veteránjaival is ta­lálkoztunk. Koszorút helyeztünk el a leningrádi hősi teme­tőben. Tömegsírok. Egy sírban nyolcezer halott. Hősök. A 900 napos blokád hősei. Mellettünk emberek ezrei egy-egy szál virággal kezükben könnyes szemmel. Sokáig álltunk, s nem tudtuk visszafojtani meghatódottságunkat. Eszembe ju­tott, hogy az a 480 ezer ember, aki itt nyugszik, az miértünk, magyarokért is elesett. (A temetőben lető hősi emlékmű képét mutatja.) — Moszkvában a kongresszusi palotában ifjúsági nagy­gyűlésen vettünk részt. Hatezer ember, mindenütt üvegfal. Olyan vastag szőnyeg, hogy zajtalanul lehet közlekedni. Ne­ki is mentek egy páran az üvegfalnak. Találkoztunk az űr­hajósokkal. A gyűlésre igyekezett három arab lány. (Mutatja a belépőjegyet, képeslapokat, s egy sereg autog­ramot.) — Moszkvában tudtam meg, hogy a Metró nem csak arról nevezetes hogy nyolcvankét állomása van és mindegyik más és más, hanem arról is, hogy a magyarok nem mulaszt iák el, hogy a mozgólépcsőn fel-le „utazzanak”. A tolmácsnőnk nevetett, mert előre tudta, hogy mi sem leszünk kivételek. Mindenütt barátokkal találkoztunk. Moszkvában csakúgy, mint Leningrádban. A Lenin Mauzóleum előtt kilométernyi sor állt. Megbámultuk az őrségváltást. Láttam az ismeret­len katona sírját. Az 524 méter magas tv tornyot Találkoz­tam magyar egyetemistákkal. Mit mondjak még? Ne™ 'ehet az élményeket egyszuszra elmondani. Amikor búr 'nk Tamarától és Valentintól, a két komszomol-titkártól. ■’kik mindenhová elkísértek, együtt sírtunk velük. Elmeonek-e ismét? Igen. Viszem feleségem is. (Bartos István megmutatja jegyzettömbjében a címeket. Négy és fél oldalnyi név, barátok, ismerősök Moszkvából, Leningrádból.) Lejegyezte: Szokács László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom