Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-26 / 280. szám

4 vQr,rt í TJ Tt»R7 november 2S., vasárnap A népművelés két frontfán Ifjú zöldségtermesztők a Zagyva partján Pál Gyula orosz szakos ta­nár éppen tornaórát tart gye­rekeivel a homokterenyei ál­talános iskolában. Feladatail tekintve azonban tovább me­hetünk az iskola falain. Pál Gyula egyben a községi mű­velődési élet irányítója is. Tu­lajdonképpen ebben a minősé­gében keresem. Néhány perc még hátra van az órából, addig a tanári szo­bában szemlélődhetek a vitri­nekben sorakozó biológiai gyűjtemények, fizikai eszkö­zök körül. Kövek, lombikok, kismotorok, preparált lepkék és gyíkok, madarak, kisva- tíak... Az én időmben városi iskola büszke lett volna ilyen szertárra, s ma falusi gyerkő­cöknek közönségesen természe­tes mindez. A tanári szoba hosszú asz­talán kilós veknik, a székek támlájára aggatva hússal, zöldséggel, gyümölccsel teli cekkerek. Szombat dél az idő, percek múlva vége a hétnek, a nevelők is hazakészülnek. — Most tulajdonképpen fenntartom — jelzek a sietve érkező Pál Gyulának az „in­dulni készülő” teremre. De nyugtató szavakkal székre tes­sékel: — Szó sincs róla. Most kez­dődik a második műszakom. Különösen hétvégén. Faluhe­lyen a kulturális élet általá­ban ilyenkor zajlik. Szomba­ton, vasárnap. Habár nálunk egyéb napokon is akad prog­ram — nem dicsekvésnek mon­dom, persze, panasznak sem. Pál Gyula, egy éve vette ke­zébe a művelődési otthon igaz­gatását. Amiket munkájáról so­rol, önmagukért beszélnek s egy napjainkban meglehető­sen szórványos jelenségről: ar­ról, hogy a pedagógusok szin­te kivétel nélkül agilisán tény­kednek a község művelődési életében, az iskola és a műve­lődési otthon egymás eredmé­nyességét szolgálja. Örömmel feszegetem a témát. tapasztalatok alapján ma in­kább helyi előadókra támasz­kodunk. így vállalnak előadá­sokat kartársaim s példájuk nyomán a község szakemberei is, mint többek között Puszta István gyógyszerész, dr. Ser­főző István orvos, és a termelő- szövetkezet agronómusa. — Mik foglalkoztatják nap­jainkban a homokterenyei em­berek érdeklődését? — Nagy figyelem kísérte a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójával kapcsolatos történelmi soroza­tunkat. Az előadásokat játék­filmekkel egészítettük ki. Egészségügyi sorozatunkban külön felvilágosító előadásokat nyújtottunk a felnőttek mel­lett a gyermekeknek is. Eze­ket ugyancsak filmvetítések­kel kísértük. A társas érintke­zés kultúrált formáinak kiala­kítását célozta, hogy az isko­lásoknak tánctanfolyamot szer­veztünk. — Az iskolán kívüli népmű­velés jó eszközeiként váltak be nálunk a különböző tema­tikájú kiállítások. Áz őszi hó­napokban három kiállításunk volt. Érdekes, változatos anyag keretében bemutattuk Lenin életét és munkásságát, a Szov­jetunió 50 éves fejlődésének eredményeit és könyvkiállítást is rendeztünk. A közeljövőben a községi KISZ-szel karöltve technikai jellegű kiállítás nyí­lik művelődési otthonunkban, hajó-, repülő- és kismotor- modellekkel. A kiállított mun­kák készítői község fiatalok, akik Kapás Vilmos irányításá­val meglepő eredményekre ké­pesek a modellezésben. Mindezeket az éves munka „bemelegítésének” említi Pál Gyula, mert a téli program még mozgalmasabbnak és sok­rétűbbnek ígérkezik. A teljes­ség igénye nélkül említ közü­lük néhányat: — A korábbi években Ho- mokterenyének rendszeres ven­— Hetenként kétszer, szer­dán és vasárnap tartunk film­előadásokat. A mozigépész tantestületünk fizika szakos tanára. A könyvtáros Bóka Ist­ván, iskolánk igazgatója. A kölcsönzést rendszeressé tette, nagy mértékben fellendítette dége volt a Déryné Színház. A látogatások később megcsap­pantak és esetlegessé váltak, így nem csoda, hogy a közön­ség egy része elmaradt az elő­adásokról. Nálunk a színház az olvasókedvet s az olvasó­mozgalomba három szocialista brigádot is beszervezett De ugyanígy vagyunk a szakkö­rökkel is. A tánc szakkörnek, az irodalmi színpadnak szin­tén pedagógusok az irányítói, mint ahogy az ismeretterjesztő munkának. Ez utóbbiban ugyanis a korábbi kedvezőtlen A szoviet közlekedés számokban A Moszkvában kiadott köz­lekedési statisztikai évkönyv szerint a szovjet közlekedési hálózat idei szállítási teljesít­ménye 3065 milliárd tonna-ki­lométer lesz. Ez a teliesítménv 24-szerese az 1943. évinek. Az összes közlekedési útvonalak hossza az 1919. évi 175 000 km- ről a múlt év elejéig 1 116 000 km-re, vagyis 6,4-szeresére nőtt. A vasútvonalak hossza megkétszereződött, a víziútvo­nalak hossza 2,2-szeresre, a szilárd burkolatú közutak hosz- sza pedig tízszeresére nőtt. A légijáratok hossz i a múlt év A megyei tanácson az egyik előadónál, egyet­len ügyről súlyra is te­kintélyes aktacsomag gyűlt össze. Az ügy hét évvel ezelőtt kezdődött és azóta szüntelenül foglalkoztatja a hivatalos szer­veket. Beviz Tibor, a karancs- lapujtői községi tanács vb elnöke egyszerűen kijelenti: nem hajlandó vele foglalkoz­ni. Súlyos szavak, de vállal­ja. A járási tanácson az elő­adók fejüket fogják csak a puszta említésre is. Az ügyészség és a bíróság is levette a napirendről. Már az ügyvédek is kikerülik. Ha állást foglal bármelyik szerv, nyomban megy a fellebbezés, és minden kezdődik élőiről. Az­zal is számolok, hogy miután ez az írás napvilágot lát, megin­dul ellene a kifogások árada­ta. Most már nézzük miről is van szó? Két szomszéd hara­gos viszonyáról, amely Ka- rancslapujtőn 1961 április 19- én lobbant fel öt centiméter széles és mintegy 15 méter hosszú földcsíkocskáért, de el­tarthat sokáig, mert az ügy egyik szereplője, — mondhat­juk főszereplője — Hajda Gé­za eltökélte: ha kell élete vé­géig is hadakozik. elején elérte a 475 000 km-t. Ezek évi utasforgalma megha­ladja az 50 millió'főt. Ez 30- szorosa az 1950. évinek. A Szovjetunió 30 000 km-nyi ás­ványolaj-vezetékkel és több mint 47 000 km-nyi gázveze­tékkel rendelkezik. Koros, vékony, szikkadt em­ber. Ki sem látszik belőle ek­kora szívósság. Korára való tekintettel inkább a békés élet illetné meg. Helyette arra rendezkedett be, hogy ha kell a világgal is szembe fordul, de nem enged. Valóságos iro­mai gyér látogatottságának okát szükségtelen a televízió hatásában keresni, mert bár a mintegy 400 lakóházban csak­nem 300 készüléket számlálha­tunk, az emberek a jó filmért, a jó színházi produkcióért, a társas együttlét és szórakozás kedvéért szívesen kimozdulnak otthonukból ma is. A Déryné legutóbb Kállai István: Az igazság házhoz jön című da­rabjával járt nálunk, mérsékelt sikert aratott Szívesen vár­nánk a művészeket rendszere­sen — szórakoztatóbb művek­kel. Ügv értem: szórakoztatób- ban hasznos, tanulságos dara­bokkal. Mert például a BM Tűzoltó Zenekarának szerep­lése operaénekesek közremű­ködésével igen szép sikert könyvelhetett el. De térjünk e kanyarodó után további ter­veink lényegére. A téli idő­szakban nagyszabású vetélke­dőt rendezünk, melynek kere­tében a fiatalok a Szovjetunió­ról való ismereteik szintjét mérik össze. Ezzel rokon ren­dezvény lesz a KISZ-klub ke­retében az az irodalmi est, ahol hanglemezről szovjet da­lokat és verseket szólaltatunk meg. A téli ismeretterjesztő programban szülők iskolája keretében foglalkozunk a csa­lád és az iskola kapcsolatával, azokkal az oktatási, nevelési kérdésekkel, melyeknek meg­oldásában a szülőktől segítsé­get várunk. A homokterenyei művelődési otthon szakszerve­zeti intézmény, ezért a köz­ségi szükségletek, igények be­töltésén túl különleges felada­taink is bőven akadnak. Ilye­nek többek között a bánya­üzemi dolgozók szakmai és ál­talános ismereteinek fejleszté­se, világnézeti formálása. Mindezek ellátására és betölté­sére a munkában részt vevő pedagógus társaimmal együtt jól támaszkodhatunk a községi tanácsra és újabban a nőta­nácsra is. Velük egyetértésben — úgy érzem — a továbbiak­ban is eredményesen tölthet­jük be iskolai és iskolán kívü­li népművelő munkánkat, a népművelés mindkét frontján egyaránt Barna Tibor Ivitz Zoltán, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázi­um és Mezőgazdasági Szak- középiskola helyettes igazga­tója, fiatalember. Agrármér­nök. Ez egyébként a kicsi, de takaros középiskola kör­nyezetén, udvarán is meglát­szik. A novemberi délelőtt könnyű ködtakarója alatt rózsakert, s több más vi­rágágyás rejtőzik, az előbbi szomszédságában üvegház. — Intézményünkben álta­lános gimnázium, orosz ta­gozat és szakközépiskola mű­ködik — tájékoztat Ivitz Zol­tán. — Legtöbbet, természe­tesen, a szakközépiskolai osztályokkal foglalkozom, számukra heti egy nap, ta­vasszal és ősszel két hét, nyáron egy hónap a gyakor­lat, amely szervesen beletar­tozik a tanévbe. A gyerekek nálunk a zöldségtermesztő és hajtató szakmát sajátítják el, ez az egyedüli ilyen jellegű szakközépiskola Nógrádban, de még más megyékből is beiskolázunk tanulókat. A gyakorlat három helyen történik: a bázisüzen) (helyi tsz), itt gyakorolják a fiata­lok a munkafogásokat; az iskolai gyakorlókertben (két hold a Zagyva és a műút kö­zött), ahol szemléltetés, ter­mesztéstechnológiai bemuta­tás, stb. folyik; s Nagybá- tonyban, Kisterenye, Nagy- bátony és Pásztó középisko­láinak közös agrobotanikai kertjében. A negyedik lehe­tőség az üvegház lesz, ahol dísznövénytermesztés, zöld- séghajtatás kezdődik majd. Az üvegház már elkészült, de falai még belülről is de­resek, a csöveket most^ szer­zik be, a kazán várja, hogy begyújtsák. A házhoz, termé­szetesen, előkészítő is épült, de „átmenetileg” tanterem­nek használják, a harmadi­kos szakközépiskolásak vet­ték birtokukba, külön előny lesz számukra az üvegház közelsége, nekik van ugyan­is a legtöbb szakelméleti órájuk. — S hol végzik az előké­szítést, a földkeverést, a ve­getatív szaporítást? — Leginkább a kazánház­ban. Terv szerint 1970-re né­hány tanteremmel bővül az iskola, akkor talán kicsit „fellélegezhetünk”. Az üvegház mellett gépszín is épül, az iskola nemrég RS—09 típusú traktorral gyarapodott, s a szükséges munkagépekkel. A szín épí­tésében a szülői munkakö­zösség vezetésével a diákok i» jelentős társadalmi mun­kát végeznek, az üvegháznál szintén számottevő volt a tevékenységük. E „novemberi pezsgés” is igazolja: Pásztón mindin­kább világossá válik, hogy a jövő a szakközépiskoláé, ahol nemcsak általánosan művelt embereket, hanem jó szak­munkásokat is nevelnek. — Tavaly végzett az első szakközépiskolai osztály — mondja Ivitz Zoltán. — A 24 érettségizett közül nyolcán felsőfokú mezőgazdasági is­kolába jelentkeztek, közülük hatot vettek fel. Ez jó arány, büszkék is vagyunk, rá. Kö­rülbelül tízen a környező termelőszövetkezetekben, ál­lami gazdaságokban helyez­kedtek el. Ügy tudom, elége­dettek gyakornoki beosztá­sukkal és fizetésükkel. Idén Pásztón 20 szakkö­zépiskolás végez, öten sze­retnének felsőfokú mezőgaz­dasági képesítést szerezni. S a többiek? Néhány válasz: — Dísznövénytermesztő szeretnék lenni • Otthon „apóka”, a nagyapám szere­ti a virágokat, kaktuszból van legalább 10 fajta, s más „télikertbe való” növény is. Én is nagyon szeretem a szép kerteket, parkokat, ezt a szakmát. Remélem, sikerül. (Király Mária, Mátranovák) — Én az iskola elvégzése után a helyi tsz-be szeretnék menni dolgozni. (Szűcs Etel* ka, Cserháthaláp) — Pedagógusnak készülök, Egerbe jelentkezem magy - r —orosz szakra. (Illés Kiár 4 Ivitz Zoltán egyébként it éve igyekszik a tárgyi fe. - tételek javításával is ra got adni Pásztón és a m- gyében a zöldségtermesztő us íajtató szakmának. Ügy tű­nik, a gyümölcs lassan-las­san beérik, a szakközépiskm i iránt évről évre növekszi ; az érdeklődés. Rajta kívül Orosz Pétemé agrár-, illet­ve Károlyi József kertész­mérnök is szíwel-lélekkel tevékenykedik e középisko­lában a képzés színvonalá­nak emeléséért, az elméleti és a gyakorlati ismeretek mind maradéktalanabb elsa­játíttatásáért. — Magam is „palóc gye­rek” vagyok — mondja Ká­rolyi József. — A kertésze­ti és szőlészeti főiskolát 1957- ben végeztem el, később ide kerültem a pásztói tsz-be, onnan pedig az iskolába. Szeretek foglalkozni a fiata­lokkal, úgy látom tehetsége­sek, és szívből csinálják azt, amire vállalkoztak. Igen, itt a Zagyva környé­kén, ,Pásztón, virul a zöld­ségtermesztés, a mag termé­keny talajba hull. — Csak egy kollégium kel­lene — búcsúzik Ivitz Zol­tán. — Amíg azt nem kap­juk meg, beiskolázási körze­tünket nemigen tudjuk tágí­tani, bár az érdeklődéssel számolunk. Tóth Elemér Folytatják az új gimnázium környékének rendezését Salgótarjánban, már az idén is sokat tettek az új gimná­zium és az általános iskola környékének rendezéséért A művelődési ház felőli részen sziklakertet építettek, a gim­názium előtt gyepesítettek, az általános iskola környékéről eltávolították az építkezés ma­radványait A jövő évben be­fejezik az új gimnázium és ál­talános iskola környékének rendezését. Szép terveket való­sítanak meg. Különböző lab­dajátékokra kispályákat építe­nek. A bokros hegyoldalban teraszokat képeznek ki. Padok­kal felszerelt sétányok vezet­nek egészen a hegytetőig. A lakótelep és az általános isko­la környékét parkosítják. Te­kintettel a nagy virágszükség­letre, a kertészetekben, a me­legházakban már megkezdték a virágok nevelését. Cserjéket is rendeltek a környék díszí­tésére. dája van a konyhában. Kopott asztal, mély fiókkal, benne ró­zsaszín és kék dossziék, a ren­deltetésnek megfelelően meg­különböztetve. A legkülönbb irattárost is megszégyenítő pontossággal lerakott iratok. Sok, sok. Az asztal közepén, viaszos vászonnal letakart, kincsként őrzött írógép. Dia­dalmasan lebbenti fel róla a vásznat. Valahol az ócskásnál vette, és maga „bütykölte” meg. Tisztán, pontosan veri a betűt. Külön megtanult vele bánni. Micsoda energia van ebben az emberben! Le sem tudná tagadni, hogy a beadványok készítése, a paragrafusok for­gatása, ellenfeleinek rettegés­ben tartása, külön gyönyörű­séget okoz neki. Ahogy nyit­ja a dossziékat, kívülről mond­ja az akták szövegét. ö az egyik szereplő, a Dó­zsa György út tizenhétből. A másik, Zsidai József gép­kocsivezető. Középkorú, sá­padt ember. Azt mondja, őt nem érdekli az ügy. Pedig csupán az említésére villog az arcán az idegesség A felesége nem titkolja, hogy idegössze­roppanás előtt áll. Hét év óta állandó perben élni — nem lebecsülendő dolog Megjárták a- bírósági tárgyalótermeket, már megtagadta a tárgyaláson való megjelenést is, mire elő­vezették. Jöttek hozzá hely­színi szemlére, bírók, mérnö­kök, végrehajtók, tanácsi dol­gozók. Engedély nélküli épít­kezésért megbüntették. Véle­ménye szerint két hízott disz­nót vehettek volna a pereske­désre fordított összegből. Meg­rágalmazták testi sértés miatt. Rengeteg mindennel szembe nézett már, ami együtt jár két szomszéd haragos viszonyával. Most már nem békül, enged­ményeket sem tesz. Csak azért sem ... — öt centit követel. Ha be­leegyeznék végigkiabálná a falut: neki volt igaza. Hát nem! Űgyis belebukik. Már senki sem hajlandó vele fog­lalkozni. Felismerték: betegsé­ge a pereskedés ... Beperdül a szép tiszta konyhába egy kislány, iskolá­ból jött. Zsidai arca egy pil­lanatra felenged. Az asszonyé is. De csak a kislánnyal vál­tott néhány szóig, s aztán visz- szakanyarodnak a vitára. Zsi­dai: — Eddig még mindig ő je­lentett fel. Nyugdí jas, nem ke­rült neki pénzébe, ha egymás után elveszítette is a pereket A méltányosságot már meg­vonták tőle. Majd most én jelentem fel rágalmazásért.. A két szomszéd kibékíthe­tetlen. 1961-ben Zsidai az udvarán levő fészerszerű nyári konyha helyett két helyiségből álló konyhát épített. Nem volt építési engedélye. Azt mondja, nem tudta, hogy a kiskonyha építéséhez is szükséges az engedély. A felek egyöntetűen vallják: mint szomszédok meg­egyeztek az építkezésben. De mikor Zsidai munkához lá­tott, megcsinálta a kerítés be­tonalapját is. Hajda vélemé­nye szerint ez az alap öt cen­tivel beljebb van az építkező birtokhatáránál. Ezzel kezdődött a vita. Feljelentés a tanácsnál, helyszíni szemle, s elmérgese­dő vitatkozás. Az épület elké­szült. Zsidai szerint a kerí­tés a határon van.' A pereskedés azonban hét év óta viharként dúl. A bíró­ság bejelentette: az üggyel nem foglalkozik tovább, mert a szakértők véleménye szerint Hajda nem károsodott. Az ügyet lezárta Zsidai javára. De Hajda a tanácsnál is feljelen­tette Zsidait az engedély nél­küli építés miatt. A jogsza­bály szerint igaza van Zsidait meg is büntették 500 forintra, de a megyei tanács vb, egyet­értésben a községi tanáccsal, — mert az épület semmilyen szempontból nem zavarja az utca képét — eltekintett a le­bontástól Hajda erre a Mi­nisztertanács Tanácsszervek Osztályához fellebbezett Azok nem vizsgálták meg a dolgot alaposan, nem beszéltek a he­lyi szervekkel, utasították a megyei tanács illetékes osztá­lyát: intézkedjen az engedély nélkül épített ház lebontásá­ról. Hajda ezzel a konyhaügyet befejezettnek tekinti. Kérdez­tük: — Tulajdonképpen most már mi a legfőbb kívánsága? — Bontsa ki a kerítés be­tonalapzatát és tegye arrébb öt centivel. — Na és az épület? — Az majd egy másik ügy. Ha nem bontja le, folytatjuk... Megdöbbentő a makacssága. A két. fél korkülönbségére te­kintettel kértük Zsidait: a bé­kesség kedvéért vigye arrébb a kerítést öt centivel. Mit számít az egy portán. Azt mondja, nem teszi, mert ellen­fele akkor keres egy másik okot, hogy pereskedjen. Van benne valami ... Hajda egy nyolcoldalas levelet adott át nekünk. Eredetileg országos sajtónak szánta. Részrehajlás­sal vádolja benne a hatóságo­kat, mert nem neki adnak iga­zat. Megmozgat minden lehe­tőséget. De mi sem tudunk Hajda Géza szövetségesei ma­radni. Másokat is megkérünk, vélt igazában, ne biztassák, hátha ráún a békétlenkedésre. Ehhez pedig nem az az öt centi hiányzik, amit Hajda Géza keres, hanem az egyet­értés, mindkét fél részéről. Bobál Gyula 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom