Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-15 / 270. szám

1967. november 15.. szerda NdeBAO * Nagyobb "omlot a szövetkezeti demokráciára Kezdeti eredmények a Nagyoroszi Vegyes Ktsz-ben Három évvel ezelőtt kezdő­dött az az út, amelyen a Nagyoroszi Vegyes Ktsz elju­tott a mélypontra. A koráb­ban valamennyi tevékenységét nyereséggel záró szövetkezet­nél pénzügyi gondok jelent­keztek. Az állammal szemben íenálló tartozást nem tudták időben kiegyenlíteni. Az adó, az SZTK-díj s a szállítók kö­vetelése csak szaporodott A banknál szinte állandósult a sorban állás, nőtt a kamat, a bírság. Eljutottak odáig, hogy a tagok számára csak késve tudtak bért fizetni. Ez rontot­ta a,munkafegyelmet, a dol­gozók hangulatát. Baj volt a minőséggel, s nem szállítottak határidőre. Emiatt elvesztették a piac egy részét. Két éve karfák és vállfák exportjába fogtak. Eredmény helyett 118 ezer forint veszte­ség lett, és mivel belföldi megrendelőik igényeit sem tudták kielégíteni, azok nagy része másutt keresett kivite­lezőt. Minden száz forint ter­melési értöcre 112 forint költ­ség jutott. S ehhez jött még a késedelmi kamat, a bírság, az adópótlék, a szervezetlen, hiányos adminisztrációval fo­lyó raktárgazdálkodás, és a 87 ezer forintos leltárhiány is. Tavaly, december kivételé­vel sorban álltak a banknál, és bért is csak garanciával tudtak fizetni, bár előre le­számláztak és kifizettek még el nem végzett. munkákat is. Hogy ez mennyire nem járha­tó út, azt legjobban bizonylt­ja az a 60—70 ezer forint többletkiadás, ami emiatt súj­totta a szövetkezetei. A szegény embert az ág Is húzza — tartja a közmondás, és ez áll a Nagyoroszt Vegyes Ktsz-re is. A tanulságot vi­szont le kell vonni, mert ke­serves volt az az egész tag­ságnak. A szervezetlenség, a rossz gazdálkodás következ­ményét valamennyi tag a sa­ját bőrén érezte. A legutóbbi szövetkezeti vá­lasztáskor felfrissítették a ve­zetőséget Energikus elnök ke­rült a szövetkezet élére. A KISZÖV segédletével intézke­dési tervet készítettek a hibák felszámolására. Mindent még nem valósítottak meg az in­tézkedési terv feladatai közöl, de már azt az elmúlt három­negyed év alatt bebizonyítot­ták: sokkal több van a szö­vetkezetben, mint amennyit az elmúlt két évben adott Az idén nyolcszázalékos létszám- növekedés mellett 53 száza­lékkal növekedett az elmúlt év azonos időszakához viszo­nyítva a szövetkezet termelési értéke. A termelékenység, az egy főre jutó termelési érték 42 százalékkal magasabb a ta­valyinál. Jól járt a szövetke­zet és a tagok külön-külön is. akik átlagosan 2260 forinttal kerestek többet kilenc hónap alatt, mint egy évvel ezelőtt. Jobb a munkakedv, javult, a minőség és a határidőnek is nőtt a becsülete. Egyre több, korábban elpártolt megrende­lő tér vissza és újak is jelent­keznek. Nincs olyan gond: tudnak-e munkát biztosítani mindenki számára! Már eddig nyolcvanötezer forint nyeresé­get számolhattak el, ez az év végéig bizonyára még jelentő­sen szaporodik. Nagy érdeme van ebben Molnár Gézának, az új elnöknek is. Az eredmé­nyek azonban bármilyen szé­pek, mégis csak kezdetnek te­kinthetők. Még több ugyanis a lehetőség Nagyorosziban, mint amennyit eddig sikerült kihasználni. Szigorú, egyszemélyi vezetés alakult ki a szövetkezetnél, amely szép eredményeket ho­zott. De mennyivel nagyobb lenne a siker, ha a szövetke­zeti demokrácia is érvényesül­ne? Ez a kérdés merült fel legutóbb, amikor a szövetke­zet munkáját tárgyalta a KISZÖV vezetősége. Az elnök túlságosan sokat vállal magá­ra, a vezetőség többi tagja vi­szont keveset. Fakad ez abból is, hogy nincsenek Rendszeres vezetőségi ülések és közgyűlé­sek. Pedig gond, megoldásra váró probléma szép számmal van. Csak néhány példát er­re: Nincs szocialista munkaver­seny. Ludas ebben a szövetke­zetpolitikai bizottság is. Az el­nök és műszaki vezető elap­rózott munkája miatt néha hiányos a technológiai utasí­tások kiadása. Ebből fakadhat a túlzott anyagfelhasználás. Javítani kellene.a munkaszer­vezést, hiszen kívülállók is észrevették, hogy sokszor mindenki mindent végez, ahe­lyett, hogy ahol lehet, a ter­melékenyebb, szalagszerű gyártásra törekednének. Tény, hogy lehet még na­gyobb ütemben is előre lépni, a meglevő adósságot törlesz­teni. A legfontosabb a szövet­kezeti demokrácia érvényesí­tése. Ez szükséges asért, Jiogy minden gond közössé váljék. Ha egységes a vélemény a ter­vezésnél, akkor a felelősség is az lesz a végrehajtásban, hi­szen a cél eg.v a vezetők és tagok számára. B. J. Ünnepi Szépen búcsúztak az erdő- gazdaságtól, a Műszaki Erdé­szettől. A nagy ünnepen, a nagy forradalom ötvenedik évfordulóján Majer Miklós és Kecskés Béla is átvette har­minchárom társával a kiváló dolgozó jelvényt, oklevelet, s a kitüntetéssel járó pénzju­talmat. Örömmel hallgatták Czita József alapszervi párt­titkárt, aki méltatta a nagy búcsú — Jóleső érzés, hogy kitün­tetéssel megyünk nyugdíjba. Az erdőgazdaság vezetőinek, a szakszervezetnek nagyon em­beri az a döntése, hogy a törzsgárdáhott tartozó dolgozó­kat nyugdíjba vonulásuk al­kalmával jutalmazzák. S na­gyon örülünk a Műszaki Er­dészet szakszervezeti tagsága, munkatársaink megbecsülésé­nek ... Érdekes leletek A bulgáriai Odirca falu kö­zelében ősi szláv település helyére bukkantak. Az ásatá­sokon lengyel archeológiái ex­pedíció dolgozik Wital Hen- zelinek, a varsói régészeti in­tézet vezetőjének irányításá­val. Az expedíció tagjai eddig már számos szláv kerámia­töredéket találtak. Amiről vitatkozunk Ami még nem ismert, azzal szemben így vagy úgy ön­kéntelenül is adódik bizonyta­lanság, gátlás, nem ritkán el­lenszenv is. Amikor még ke­veset tudtunk a gazdaságirá­nyítási rendszer reformjának belső részleteiről, céljáról, sok túlzó és negatív megnyilvánu­lással találkoztunk Még a viccek is szélsőségesebbek vol­tak. De az élet halad, és nem tűid a topogást. S ahogy kezdtünk megismerkedni a re­formmal, úgy változott a vita alaphangja is. A mozgás, a haladás különösen a gazdasá­gi életben figyelhető meg leginkább. Helyünk a világ­ban sokban a gazdasági fej­lődéstől függ. A kíváncsiság természetesen ma is eléggé felfokozott. A munkást köz­vetlenül az érdekli már, mit várhat a borítékba, hogyan alakul a munkahelyi légkör, a megítélés módja. Erre még most nem tudunk pontosan válaszolni. Néhány jelenség azonban máris véleményt kí­ván. A túlzók úgy vélik, hogy a vezetők önállóságának kiter­jesztésével, kétségessé válik a beosztottak, a munkatársak sorsa, megélhetési bizonyta­lanság keletkezik. Tény, hogy néhány vezető ezt kezdetben rosszul értelmezte. Ma már világos: egyetlen intézkedés sem szülhet bizonytalanságot az emberekben. Ez ellenkezne társadalmunk alapvető céljai­val. A nagyobb önállóság nem zöld út a meggondolatlanság­hoz, a visszatetsző, szubjektív megnyilatkozásokhoz. Éppen ellenkezőleg. A vezető nagyobb jogköre vagy szabadsága korántsem szabadosságot jelent Inkább alaposabb megfontolást. Vagyis azt kell tenni, ami az állam, a közösség érdekére nézve egyaránt célszerű. Ebben ta­lálja meg érdekeit az egyén is. Természetesen: nemcsak gazdasági, de személyi intéz­kedésekben is. A nagyobb ön­állóság csak a gyorsabb, haté­konyabb megoldást teszi le­hetővé, nem pedig a kapko­dást * felelőtlenséget, az egyéni sorsokkal való játé­kot. Van, aki most azt hangoz­tatja: nem érdemes szólni... Magyarán, aki szól, annak be­törik a feje. Mire alapoznak ezek? Hivatkoznak arra, hogy ez is, az is elment a munkahelyéről. Valóban, a ké­pesített munkások, műszakiak körében megfigyelhető bizo­nyos mozgás. De kik változ­tatnak munkahelyet? Elsősor­ban azok, akik szakértelmük alapján máshol jobb fizetésre, nyugdíjra, esetleg lakásra is számítanak. Nem titok az sem, hogy jó néhány mérnök dolgozik megyénkben évek óta alacsony fizetésért, és nem ritkán sokszor kisebb kvali­fikáltságot kívánó munkakör­ben. Ha ők más utakat ke­resnek, azon nem lehet meg­ütközni. De tanulságot is mu­tat, és jogosságát az irányítá­si rendszer reformjának. Ta­nulságát annak, hogy nem tudtunk mindig megfelelően és célszerűen foglalkoztatni em­bereket. Ennek persze nem­csak az egyén látta a kárát, hanem a gazdaság is, é3 az életkörülmények. Általános­ságban bizonyos szakember­telítettséget is megfigyelhe­tünk. Nem véletlen, hogy a műszaki egyetemekre keve­sebb hallgatót vettek fel. Nin­csen azonban telítettség mi­nőségi értelemben. Hogyan is várhatnánk mérnöki teljesít­ményt, alapos elemzést, köz­gazdasági gondolkodást attól a vezetőtől, akinek művezetői, jobb esetben műszaki rajzolói munkaköre Van? Ugyanezt mondhatjuk arról a szakmun­kásról, akit mellékmunkákkal foglalkoztatnak. A mozgás egyik oldalról természetes, de ugyanakkor annak is a felis­merése, hogy idáig sok helyen nem jól gazdálkodtak a szel­lemi értékekkel. Van bizonyos kishitűség is. Néhány an az áttérésben a személyi kapcsolatok eldefor- málódását látják. Mondják a hatásos jelszót: kinek isten a barátja, könnyen üdvözül. Tény, elég sok esetben jutott valaki kapcsolata révén pozí­cióhoz, jobban kereső ke­nyérforráshoz. Ez mindig is sértette a kollektíva igazság­érzetét. A jövőben méginkább sértené, ha az állapot konzer­válódna. Sokszor volt döntő a barátság, dőltek el személyi ügyek poharazgatás közben. De ha a vállalatoknál az új tényezők alakítják majd a közszellemet: piac, kevesebb költség, nagyobb jövedelmező­ség, termelékeny munka, világ- színvonal, akkor automatiku­san meglesz az ellenszere a protezsálásnak. Jobban ér­vényre jutnak majd az erköl­csi tényezők. Ilyen alapon a társadalmi szervek véleménye könnyebben támaszkodik majd objektív indokokra, tehát a szavak foganatja is nagyobb lesz. Amellett persze, hogy ál­talában a tények döntenek, a valóságos érték, a humánus meggondolások sem kerül­nek és nem kerülhetnek háttérbe teljesen. A hosszú évek alatt munkában meg­rokkant dolgozókról, nyugdíj előtt állókról gondoskodni kell. Ezt az új Munka Tö - vénykönyv is aláhúzza, a kol­lektív szerződések pedig min­den bizonnyal megerősítik. Aki nem hatékony eszköz­nek tekinti az új irányítási rendszer bevezetését, az ma már saját magáról állít ki rossz bizonyítványt. Pontosan szólva: alapos ismeretek híjári az ilyenek csak fontoskodnak. Dolgozni kell jobban, alapo­sabban és nagyobb hozzáértés­sel. Ezt sokan megértették már. Máris kevesebb az üze­mekben a fegyelmezetlen mun­kás. Azok is kezdik megem­berelni magukat, akikkel ko­rábban sok baj volt. Ilyen észrevételekről adnak számot a pártbizottságok, a vállalatok. Volt vezető, aki kezdetben a gazdaságirányítás reformjára való áttérésben úgy látta a gyógyírt, hogy kritikátlanul cserélheti munkatársait. Fe­lelőtlen kijelentések jártak akkoriban és sokan hajlottak arra, hogy elhiggyék azokat. Ma már közelebb jutottunk a részletek megismeréséhez, s kezdenek elülni az aggályok. Persze a viták nem csitultak el, de ezt ma már korántsem a szorongás táplálja, hanem a jövőnket formáló útkeresés szándéka. Gulyás Ernő ünnepet, amire az erdőgazda­ság nagy munkasikerrel ké­szült. Őket, kettőjüket is büszkeség töltötte el, mert jo­gos részeseinek érzik magukat a kiváló eredmény kivívásá­nak. A Cserháti Erdőgazdaság kétmillió forint eredménnyel fejezte be a gazdasági évet. Túlteljesítették a vállalást. A bensőséges ünnep kettőjük számára mindig emlékezetes marad. Hiszen Majer Miklós és Kecskés Béla ebből az al­kalomból búcsúztak a válla­lattól, a munkatársaktól — nyugdíjba mentek. Mindketten túl vannak a hatvanon, s másfél évtizede dolgoznak az erdőgazdaságban. Gratuláltunk nekik, amikor Miklós bácsi ezt mondta: — Köszönöm, jólesik az elis­merés. Ügy érzem, ez a bú­csúztatás az itt töltött évek becsületes munkájának szól. Sokat dolgoztunk, s nem Uuen ragyogó körülmények között, mint a mai fiatalok. Mutatja a kitüntetést. — Tőlük egy-egy karórát kaptunk ajándékba — szól közbe Béla bácsi. Miklós bácsi kiveszi zsebé­ből a kis dobozt. — Felteszem már én is a karomra az órát, mint Béla — mondja. — Amikor megnéz­zük az időt, mindig emléke­zünk az itteniekre. Nem aka­runk végleg elválni. Néha be­jövünk majd, hogy szétnéz­zünk, s ha elfogadják, segí­tünk is. A munkatársak, barátok kö­rülvették a két embert. Be­szélgettek, emlékeztek régeb­bi tettekre, felelevenítették a múlt kedves élményeit. Csa­ládi, ünnepi hangulatban kö­szöntek el a két embertől, akik a szorgalmas munkával töltött fáradságos évek után megérdemelt pihenőjüket kezdték el. — Murányi — Szörpüzemet létesít a varsányi tsz Régebben elhatározták' a varsányi egyesült szövetkezet tagjai, hogy a hatvan hold meggy és cseresznye, az ötven hold feketeribizli és a hatvan holdnyi málna nehezen érté­kesíthető részének feldolgozá­sára szörpüzemet létesítenek A jövő esztendőtien ez a ten megvalósul. A szöveti cezet az új üzem céljára már megvásárolta a tábpusztai kastélyt és a ME-. ZÖBER elkezdte a tervek ké­szítését. Az új feldolgozó üzem ka­pacitása lehetővé teszi az .árumentést” a szécsényi já­rás további száztíz holdnyi bogyós-gyümölcsöséből is, azon­kívül tovább növeli a telepí­tési kedvet. JCét katáikapáiai Munkanapló, de minek ? A nádújfalui határban az idén 41 hold burgonya, 80 hold kukorica. 5 hold mák és 5 hold zöldség hozott ter­mést. A földön kora tavasztól késő őszig a kilenc szocialista címért küzdő asszonycsapat dolgozott. Elvégezték mind sorra az ültetést, a vetést. Amikor eljött az ideje sara- boltak, egyeltek, kapáltak. Ök szedték, törték, küldték be a faluba a termést is. A közös munka Mindez még nem volt elég. Az asszonyok ott szorgoskod­tak a takarmánybetakarítás- nól. Aratás idején hazahívták a bányász és iparos férjeket, s velük együtt dolgoztak a mezőn. Igen ám. de a Zagy- ;vavölgye Termelőszövetkezet­nek három üzemegysége van. A központi Homokterenyén, a második Métranovákon, a harmadik Nádújfaluban. A munka — sok oka van ennek — nem mindenütt haladt egy­formán. így történt aztán, hogy a mátranováki határ­ban, az ottani asszonyokkal együtt, nádújfalusiak kapál­tak. szedték a káposztát. Ho­mokterenyén meg rendbe tet­ték. fehérre meszelték az is­tálló falait. Ha még nincs is minden bent a góréban, vermekben, azért már látni, mit hozott az esztendő, meg az asszonyok szorgalma. Nádújfaluban nem örvendeznek túlságosan az időjárásnak, de annál nagyobb elismeréssel szóltak az asszo­nyok munkájáról. De tartsunk rendet, ne vágjunk az esemé­nyek elé. Nézzük csak sorjá­ban az eredményeket. A burgonya, amelyet az asszonyok előcsíróztattak, húsz mázsával termett többet a tervezettnél. Az őszi szedésé­vel már egy kis baj volt. Azt jobban megviselte a száraz­ság. Hiába végezték el idő­ben a kapálást, a töltögetést, a csapatok éppen csak telje­sítették a tervüket. A kukori­ca, a mák a vártnál többet hozott. Az öt hold másodveté­sű uborkából meg annyi lett hogy szinte nem győzték szed­ni. A szocialista címért küzdő munkacsapatok állták a sza­vukat. Egész éven át azon fá­radoztak, hogy ígéretüket va­lóra váltsák. Hárman a ;ók közül Ez hát az összkép a szocia­lista címért küzdő üzemegy­ségben. A csapatok között azonban vannak eredménye­sebbek. s akadnak olyanok is. ahol több a gond. lassabban lialad a munka. Gyurcsák Mi­háiyné, Hegyes Józsefné és Bodor Lörincné munkacsapa­tai a jók között is a legered­ményesebbeknek bizonyultak. Mindhárom asszony teljes jo­gú gazdája a csapatnak. Az asszonyok tisztelik, becsülik őket. Tanácsaikat megfogad­ják. Mindhárom csapat több termést takarított be a terve­zettnél. Gyurcsákné csapata 51,5, Hegyesnéé több mint 30. a Bodor Lörincné munkacsa­pata pedig 23.5 mázsa kukori­cát kapott prémiumként. Gubán Istvánná, Gubán Já- nosné és Vincze Lászlóné asz- szonyai viszont egyáltalában nem remekeltek a burgonyá­val. S erről bizony nemcsak az időjárás tehet. Elfeledkez­tek az előírt tőtávolságról. A szokásos 45—50 centiméter he­lyett, 70—75 centiméter távol­ságra ültették a gumókat. Az eredmény? Gyengébb, mint annál a csapatnál ahol betar­tották az agrotechnikai elő­írásokat A történteket az ..szépítette", hogy kukoricából mindhárom asszonycsapat töb­bet termelt, mint amennyit annak idején terveztek, vállal­tak. Az ilyen esetek nyilván na­gyon tanulságosak. S a nádúj­falui asszonyok soha sem mondtak nemet, ha tanulni lehetett. Az idén például já­rási elsőséget szerzett az üzemegység, mert a politikai iskolát sokan és sűrűn láto­gatták. A politikai tanfolya­mokon rendszeresen részt vettek a szocialista munka­csapatok tagjai. Télen, amikor az idejük jobban engedi, a könvvankétokra, az író—olva­só találkozóra is eljárnak. A gyakori együttlét erősíti ben­nük a közösségi szellemet, egymás becsülését, a közös ér­tékek védelmét. Közülük egyetlen olyan asszony sem akadt, akit azért kellett vol­na felelősségre vonni, mert a közöshöz nyűit. Tanulni sosem késő A csapatvezetők, aztán az asszonyok is, sokat beszélget­nek egymás között mindezek­ről. A legtöbb szó azért mé­giscsak a munkáról esik. amellyel a közös és a maguk boldogulását alapozzák. Ilyen­kor előkerül a munkanapló, amelyet a csapatvezetőknek kellene vezetniük. De nem ír­ják a naplót. Mint mondják, nem látják túl sok értelmét. A nyílt választ indokolják is. Magukra maradtak. Munkáju­kat sem tavaly, sem azelőtt nem értékelték a felsőbb szer­vek. Csak addig törődtek ve­lük, amíg a versenymozgalom elindult. Aztán egyszerűen el­feledkeztek róluk. A nádújfaluiak beszédén ta­lán gondolkodni kellene. Már tudniillik azoknak, akikei Il­let V. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom