Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-14 / 269. szám
1967 november 14. £e3d w <5 R í rí 3 Baleset s halál nélküli vadászatokat Beszélgetés a megyei vadászati felügyelővel Asszonyok a mi un kapa «lók mellett Megyénkben az utóbbi időben — annak ellenére, hogy az illetékesek a szükséges megelőző intézkedéseket megtették — jelentékenyen emelkedett a vadgazdálkodással, s különösen a vadászattal kapcsolatos balesetek száma. Sajnos, halálos eset is történt- Az esetek figyelmeztetnek minden vadászt s természetjárót, hogy a megelőzésre fokozott gondot fordítson. Felkerestük ezzel kapcsolatban Kollár Józsefet, a megyei tanács erdészeti, vadászati, halászati és természetvédelmi felügyelőjét, hogy véleményt kérjünk a tennivalókról. — Kire hárul a felelősség a balesetekért? — kérdeztük a vadászati felügyelőt. — A vadgazdálkodásban és a vadászaton előforduló balesetekért a vadgazdálkodás hivatott irányítóira, a vadász- társaságok vezetőire, de különösképpen a vadászmesterekre és a vadőrökre hárul komoly felelősség. Ez minden esetben felmerül, amikor az általuk kezelt vagy ellenőrzött területen, az általuk yagy jelenlétükben szervezett, egyéni és társas vadászaton személyekben, személyi és társadalmi tulajdonban kár keletkezik. — Ki a felelős akkor, ha az említett személyek közül senki sincs jelen a vadászaton? — A felelősség a vadászt terheli. Ugyanis a fegyvertartásra, fegyverhasználatra jogosult személyek felelősségre vonhatók, ha a használatukban levő fegyverrel közvetve » vagy közvetlenül balesetet idéznek elő. Aki lőfegyvert vesz a kezébe, annak egy pillanatra sem szabad elfelejtenie, hogy a fegyver viselése és használata anyagi, erkölcsi és bűnvádi felelősséggel jár. Felelősséggel tartoznak minden szabálytalanságért vagy balesetért. amit a tulajdonukban levő fegyverrel maguk idéznek elő, vagy gondatlanságuk miatt bárki más elkövet. — Milyen előírások kötelezőek a vadászokra? — A vadászlőfegyver-tartási eneedéllyel rendelkező személyek mindenekelőtt kötelesek elsajátítani a fegyverhasználattal kapcsolatos tudnivalókat. A felelősségre vonástól ezért a vonatkozó rendőrhatósági előírások, rendeletek nem ismerése nem mentesíti őket- Súlyos balesetek előidézője lehet oéldául a fegyvertartással és tárolással kapcsolatos előírások nem ismerése, elmulasztása. A billenőcsövű fegyvert a lakásban szétszedve, tokba téve, a tölténytől elkülönítve külön, zárható helyen kell tárolni. Az ismétlő golyós fegyverek esetében a zárdugattyút kell a fegyvertől elkülönítve tartani. A fegyvert gondosan, tisztán kell tartani, mert a rosszul ápolt fegyver rongálódhat, s balesetet okozhat. — Szabad-e átalakítani a fegyvert? — Egyesek előszeretettel alakítgatják a fegyverüket — engedély nélkül. Pedig a fegyveren átalakítást végezni, amely a fegyver jellegét megváltoztatja, használhatóságát veszélyezteti, szigorúan tilos. A fegyver üzembiztonságát évenként hozzáértő szakemberrel kell felülvizsgáltatni. Gyakori a csórobbanásos baleset. A megelőzéshez csupán annyit kell tudni, hogy ismeretlen eredetű töltény vagy lőszer használata tilos. S nem szabad a „nem golyónak” jelzésű sörétes fegyverből golyót kilőni. — Előfordultak már „véletlen" balesetek, vagy amikor valaki más fegyverével okozott bajt. Ilyenkor ki a felelős? — Véletlen baleset nincs. Annál több a vigyázatlanság, gondatlanság. A gondatlanul tárolt, töltött fegyver már sok gyermek és felnőtt életét oltotta ki, sok embert tett nyomorékká. Jól jegyezzék meg: „Nincs töltetlen fegyver” — mondja az örökérvényű vadász-szabály. A fegyver csövét tehát sohase tartsuk embertársunkra, s főleg „tréfából” ne tegyük. Az óvatosság nem szégyen, még a tapasztalt vadász sem lehet el- bizakodott, mert aki fegyvert vesz a kezébe bármikor balesetet idézhet elő. Ezért előírásos a fegyver hordása is. Lakott területen, járművön, gyalogosan csak tokban szabad viselni. — A más fegyverével okozott bajért a fegyver tulajdonosa felelős. A vadászfegyvert más személynek nem szabad átadni sem használatra, sem megőrzésre — még akkor sem, ha az illető fegyvertartási engedéllyel rendelkezik. A fegyvertartás ugyanis meghatározott fegyverre, névre és személyre szól. Aki tehát a 6aját személyére engedélyezett fegyverét másnak átengedi, szabálytalanul jár el. súlyos anyagi és bűnvádi felelősséget vállal. — Jól szervezett vadászatokon is előfordult már baleset. Miként lehetséges ez? — A vadászatra sok szabály és előírás érvényes. Csak akkor fordulhat elő baj, ha valaki ezeket megszegi. Egy vadászatot mindig meg kell előzni a terep bejárásának, a hajtások megszervezésének, a lőállások kijelölésének, a vázrajz készítésének. A vadászat rendezőjének a kezdés előtt újra ismertetni kell a fegyverrel való bánásmód gyakorlati szabályait. Vadászat közben a vadászoknak és a hajtóknak csak a vadászatot rendező — vadász- mester — adhat utasítást. Ugyanakkor nagyon fontos a helyes vadász magatartás. Aki szeszes italt fogyasztott, nem vehet részt a vadászatban. — Megemlítek még néhány fontos szabályt. A hajtásba belőni tilos és életveszélyes. Csak a hajtásból kitörő vad- •a szabad lőni akkor, ha már biztonságosan felismertük. A lőállást a vadászat, illetve a hajtás lefújása előtt elhagyni életveszélyes. De nem szabad a vadat a hajtásban célozgatni, a puskásvonalon fegyverrel kísérni — vadásznyelven szólva „lenézni” —, mert életveszélyes. A hajtást nem szabad közútra tervezni. Általában az éjszakai vaddisznólesek alkalmával történik a legtöbb baleset. Ezért sokkal nagyobb óvatosságra van szükség. Csak tévedést kizáró meggyőződés után szabad lőni a vadra. — A vadgazdálkodással együtt járó feladat a kártékony, dúvadak pusztítása, amely elkerülhetetlenné teszi bizonyos mérgek használatát. Gondatlanság esetén halálos kimenetelű mérgezések láncolata következhet be. Ugyancsak veszélyes a hasznos állatokra és az egészségre a növényvédőszerek hanyag kezelése is. Fontos, hogy a vadászok ismerjék az ezekkel kapcsolatos tennivalókat. — Mind a vadászok, de mind az edőn-mezőn szorgos- kodók, turisták esetenként balesetveszélyes körülmények közé kerülhetnek. A vadászat gyakorlásából bekövetkezhető balesetek megelőzése tehát a társadalom szélesebb rétegeit érinti — fejezte be Kollár József. P. A. Magyarországon a munkaképes korú nők 65 százaléka aktív kereső. Az Iparban foglalkoztatottak közt az asszonyok és lányok aránya meghaladja a 40 százalékot. A vasiparban is egyre több a nődolgozó, Nógrád megye vas- és gépipari üzemeiben például a fizikai munkások mintegy 30 százaléka. A foglalkoztatottság alakulása a régebbi adatokkal ösz- szehasonlítva nagy változásról, a női egyenjogúság fejlődéséről is tanúskodik. 1950- ben 28,9, 1955-ben 38,8 százalék volt a kereső nők aránya, a növekedés tehát tíz év alatt igen számottevő. Tény azonban az is, hogy a munkaképes korú nők jelentős része még nem mindig talál megfelelő elhelyezkedési lehetőséget, jórészük képtelen kiszabadulni a háztartásból, sok tízezren pedig csupán időszaki munkát vállalhatnak. Nehezíti a helyzetet, hogy elsősorban a többgyermekes családanyák, a vidéki asszonyok és lányok, a nehézipari-bányászati központok női lakossága részére nincs elegendő és megfelelő munkaalkalom, pedig a második ötéves tervben az ipari beruházásoknak mintegy háromnegyed részét a vidék fejlesztésére fordítottuk. Igen sokat gyarapodott a többi közt Győr, Miskolc. Pécs, Székesfehérvár, Salgótarján, Dunaújváros. Debrecen ipara. Hogy a nők foglalkoztatottságáról most külön írunk, az összefügg a gazdaságirányítás új rendszerére való felkészüléssel. Sok helyen, főleg vasipari és más, elsősorban férfiakat foglalkoztató üzemekben, idegeskedés tapasztalható az asszonyok körében. Többen megkérdezték például, hogy a következő években nem kerülnek-e hátrányos helyzetbe? Az aggodalom nem indokolatlan. A maradiság ma is erősen tartja magát, és a régi fakanál- közmondásnak új változata kezd elterjedni a nő és a technika ellentétéről. „Az asszony fél a géptől”. — „A nőnek kevés a műszaki érzéke, amellett gyenge és ügyetlen ” Az ilyen nézetek és ezzel összefüggésben a jövő miatti bizonytalankodás indokolják, hogy az üzemek gazdasági vezetői, párt- és tömegszervezetei a gazdasági mechanizmus és a foglalkoztatottság kapcsolatában is többet foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Tudomásul kell venni, hogy a nők foglalkoztatása nem tetszés szerinti elhatározás dolga. A gazdasági élet változásaival az ipari fejlődés egyszerűen nem nélkülözheti a női munkaerőt. Néhány iparágban — textil, ruházati, élelmiszeriparban — egyszerűen elképzelhetelen a termelés nők nélkül. Más iparágakban is gyors azonban a műszaki, technikai fejlődés, a gépesítés és az autohiatizálás, s a munka mind jobban megfelel a nők fiziológiai adottságának, vagy tel jesen megszűnik a különbség a férfi és a nő alkalmassága között. A magyar iparvállalatokra is jellemző, hogy a néhány éve készített „tilalmi lista” állandóan szűkül, sőt olyan foglalkozási ágak is akadnak, amelyek régebben csak a férfiak számára voltak engedélyezve, napjainkban pedig lassan női munkává válnak. Nyugodtan állíthatjuk: indokolatlanok a nők foglalkoztatottságának csökkentéséről szóló híresztelések, sőt az elmúlt hónapokban is számos kezdeményezés, gazdasági intézkedés történt az asz- szonyok, főleg a vidéken • lakók munkavállalási lehetőségeinek bővítésére. A Váci Kötöttárugyár űj üzemrészt állított fel KaBorjűnevelési ABC Dr. Czakó József munkájában a szakma legfontosabb ismereteiről igyekszik képet adni és az ismeretek elsajátításához segíti hozzá az előképzettség nélküli állattenyésztő dolgozókat is. Az érdeklődők az egyszerű borjútartás, a korszerű itatásos nevelés módszereiről, a legfontosabb tennivalókról, szabályokról kapnak képet . De megtalálhatják a könyvben a borjúnevelő istállók munkarendjét és a betegség elleni védekezés szabályait is. A könyv közel 150 rajza mind a helyes módszerre, a szükséges tennivalókra figyelmezteti az olvasókat. záron, ahol hatvan asszonyt foglalkoztatnak. A Női Fehérneműgyár részleget létesített Jánosaknán, ahol a jövő évtől több száz asszony dolgozik. A gazdaságirányítás uj rendszere igényli a vállalatoktól, hogy a jövedelmezőséget, nyereséget a foglalkoztatás ma még gyakran merésznek tűnő módszereivel is növeljék. Nem véletlen, hogy igen sok szó esik mostanában a bedolgozói rendszer bővítéséről, amellyel jelentősebb beruházások nélkül is számottevően növelhető a termelt érték tömege. Bedolgozóként is elsősorban családos anyákat, háziasszonyokat foglalkoztathatnak. Találkoztunk példával — igaz, csak néhánnyal —, hogy áruházakban a vásárlási csúcsidő 4—5 órájára hívnak be kisegítő elárusítónak háziasszonyokat. Bizonyos, hogy más munkaterületen, üzemekben és gyárakban is lenne mód hasonló foglalkoztatásra, napi négy—hat, vagy heti 24— 36 órás munkára, az időnek megfelelő bérezés mellett. Sok háziasszony gondja oldódna meg, hiszen a család megkárosítása nélkül vállalhatna ilyen feltétel mellett munkát. A foglalkoztatási kötöttségek és főleg merevségek a gazdaság- irányítás űj rendszerében csökkennek, sőt egyes helyeken megszűnnek. A növekvő üzemi önállóság lehetővé teszi, hogy a legcélszerűbb munkaszervezést valósítsák meg. És előfordulhat — ma még a kevés példa miatt nem tudjuk — hogy helyenként a leggazdaságosabb munkaszervezést a részmunkaidő jelenti. A női munka elismerését gátolja, az asszonyok és lányok foglalkoztatásával szembeni ellenállást erősíti néhány szociális gond, a családban elfoglalt helyük és szerepük. A második, sőt a harmadik műszak, a szülés, a gyerekek betegsége, vagy egyéb okok miatt gyakoribb például a nők munkahelyükről való távolmaradása. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy ez a távolmaradási különbség lényegesen kisebb, mint amennyi a híresztelésekben, esetleg a köztudatban szerepel. Nem írtunk részletesen ezekről a gondokról, pedig az enyhítésükre hozott intézkedésekből is említhettünk volna többet. Köztük például azt, amely a szülőanyák személyi jövedelemmel biztosított távolmaradását teszi lehetővé. Ezúttal azonban más kérdésekre akar. tűk felhívni a figyelmet. Kovács András Közös BM— rendelkezés Balesetek, valamint többszöri ellenőrzés során szerzett tapasztalatok alapján az illetékes szervek megállapították: a megnövekedett, minőségében megváltozott közúti forgalomban igen sok veszélyt okoz, hogy a mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek vontatói nem rendelkeznek a közúti forgalomhoz elengedhetetlen műszaki vizsgával, forgalmi engedély, illetve rendszám nélkül közlekednek a közutakon. Az ilyen vontatók vezetőinek jelentős része csak a munkaadó által kiadott igazolvánnyal rendelkezik, mely szerint a járművezetőt a forgalmi szabályokról kioktatták. A helytelen gyakorlatot nyilván az szülte, hogy a vontatók üzemeltetőinek többsége tévesen értelmezte a jogszabályo- , kát. A félreértések elkerülése érdekében a Belügyminisztérium és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium most közös rendelkezést hozott. Mindazokat a műszakilag traktornak minősülő gépeket, melyekkel mező- gazdasági, illetve ipari felada • tokon kívül rendszeres személy- vagy teherszállítást is végeznek, illetve amelyekkel közúton óránként húsz kilométeres sebességnél gyorsabban lehet hajtani, felül kell vizsgálni és hatósági műszaki vizsgára kell bocsátani, illetve az előírt hatósági jelzésekkel kell ellátni. Azoknak a vontatóvezetőknek, akik járművükkel — rendszeresen és közúton — nehéz terhet vontatnak, s ha erre vezetői engedélyük nem érvényes, vezetői vizsgát kell tenniük. A rendelet 1968. február 28- án lép életbe. Annak végrehajtását 1968. március 1-től fokozottan ellenőrzik az illetékes rendőri szervek, s a rendelkezést megsértő üzemeltetők, illetve gépjárművezetők ellen szigorúan eljárnak. Bala*sat*Yt$rinaii és egri sikerekkel Befejeződtek az irodalmi színpadi napok Balassagyarmaton, a III. Irodalmi Színpadi Napok második napja a dejtári úttörő irodalmi színpad bemutatójával kezdődött. Holecz Imréné ősz- szeállííásában és rendezésében József Attila verseiből összeállítást mutattak be az úttörők: Nem én kiáltok címmel. A jól szerkesztett műsort dicsérték a jelenlevő szakemberek —, ugyanis az előadás után az irodalmi színpadok fóruma keretében ankéton beszélték meg az együttesek vezetői az irodalmi színpadok munkáját. A Mikszáth művelődési otthon klubtermében Debreceni Tibor, a Népművelési Intézet főelőadója tartott referátumot az eltelt tíz év tevékenységéről. A balassagyarmati irodalmi színpadi napok keretében megrendezték a városi szavalóversenyt is, amelyen a város üzemeiből és középiskoláiból, a selejtezők után huszon- hatan jutottak a középdöntőbe. A művelődési otthonban megtartott középdöntőből tíz szavaló jutott tovább. A délelőtt megrendezett vitafórum után délután három együttes lépett fel. A drégelypalánki Szondi György Irodalmi Színpad: Népek hajnala címmel mutatta be műsorát, amelyet Pongrácz Cézáné állított ösz- sze és Kovács Nándor rendezett. A nagylóci FMSZ irodalmi színpada: Senki sem önálló sziget címmel bemutatott összeállítását Simon János rendezte. A délutáni bemutatón a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium: Mondd el magad emberiség című műsora aratott még sikert. Az ösz- szeállítás és a rendezés dr. Szabó Károly munkája. Mindhárom produkció sikert aratott annak ellenére, hogy a nagylóci és a drégelypalánki irodalmi színpad rövid múltra tekint vissza. Este, a salgótarjáni új gimnázium bemutatójával a Tűz, te gyönyörű címmel kezdődött a program, amelyet dr. Jármai Pálné rendezett. A nap legnagyobb sikere az egri megyei színpad Csudajó című összeállításához fűződött, amelyet Szívós József rendezett. Nagy tapsot kapott az Ajkai Erőmű Vasas Irodalmi Színpada, amely Optimista oratórium címmel mutatta be műsorát. Vasárnap délelőtt a városi szavalóverseny döntőjét rendezték meg. Az első helyet Mészáros Ágnes szerezte meg, Tresó Mária előtt. Mindketten a Madách Imre Irodalmi Színpad tagjai. Harmadik Takács József, a Balassi Gimnázium tanulója lett. Délután a művelődési otthonban két előadással folytatódott a bemutató. Az első ízben Balassagyarmaton vendégszereplő salgótarjáni Madách Imre Gimnázium irodalmi színpada: Élő október címmel mutatta be műsorát, amelyet Wágner Mária és Bugán József állított össze és rendezett. A tarján! gimnazisták szép sikert arattak, s ha így folytatják, jövőre egyik esélyesei lehetnek a megyei színpadok között folyó vetélkedőnek. A kispesti XIX. kerületi irodalmi színpad bemutatója után a gálaest következett. Ebben fellépett az Ajkai Timföldgyár szalonzenekara és a városi szavalóverseny három győztese. A bemutatón részt vevő együttesek legjobbjai a „Legjobb előadó” címért versenyeztek. A gálaest után az ünnepélyes eredményhirdetésen Kmetty Kálmán, a városi tanács vb elnökhelyettese méltatta az irodalmi színpadi napok jelentőségét, megköszönte a szervezők és rendezők munkáját, majd a városban szereplő színpadok vezetőinek, a balassagyarmati üzemek és iskolák átadták emléktárgyaikat. A megyei színpadok versenyében az I. díjat a balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad, Hughes: Játék a veszéllyel című hangjátékának oratórikus feldolgozásáért kapta. II. helyen a salgótarjáni Madách Imre Irodalmi Színpad végzett, III. a balassagyarmati Szántó Gimnázium irodalmi színpada lett. A legjobb szerkesztés díját az egri megyei színpad kapta, míg a legjobb egyéni teljesítmény díja is Egerbe került. Ezt Varga Tibornak ítélte a zsűri. A megyei KISZ-bizottság nagydíját a legjobb ifjúsági témát feldolgozó együttesnek, a:; ipolysági József Attila Irodai - mi Színpadnak Kálovits Géze a megyei KISZ-bizottság titká ra nyújtotta át.
