Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-10 / 266. szám
1967. november 10., péntek f»0©R A D A készülődés sodrában Minden vállalatnál a reform szellemében készülnek már az 1968. évi tervek. A vállalatok most először szabják meg saját esztendős feladataikat önállóan, központi utasítások és utólagos jóváhagyási kötelezettség nélkül. Az önálló tervezőmunka kiinduló alapjául a népgazdasági igények: a felhasználó üzemek, a bel- és külkereskedelmi vállalatok rendelései szolgálnak. A műszaki, gazdasági tevékenység célját — azt, hogy kinek és mit gyártsanak — helyileg a vállalatoknál pontosabban tudják felmérni, mint a központi tervekben. A cél eléréséhez szükséges eszközöket — a hogyant: a létszámot, anyagot, berendezéseket Stb. — szintén hatékonyabban választhatják meg azok, akik felelősek és egyben anyagilag érdekeltek is az eredményes munkában. Az új tervezési rendszertől joggal várhatunk az eddiginél nagyobb tervszerűséget. Egyrészt nagyobb szervezettséget a vállalaton belüL (A helyileg összeállított tervek reálisabbak lehetnek és jobban biztosíthatják a különböző termelési, munkaügyi, anyag, műszaki fejlesztési fejezetek összhangját.) Másrészt a vállalattal szembeni igények gyorsabb, rugalmasabb, magasabb színvonalú kielégítésére is számíthatunk. A vállalati elhatározásokat és cselekvéseket természetesen behatárolják azok a rendelkezések és közgazdasági szabályok, amelyekben tulajdonképpen a reform elvei konkretizálódtak. Mostanában sűrűn jelentek meg rendeletek, határozatok, sőt törvények is a reform szellemében. A vállalatok már ismerik, vagy a közeli napokban megismerik a gazdálkodásnak mindazokat a konkrét feltételeit, szabályait, amelyek alapján már számolhatnak, tervezhetnek, méghozzá meglehetősen nagy biztonsággal, mert közülük a legtöbb három évig érvényben marad. (A vállalati gazdálkodás számszerűsíthető feltételei: az új árak, a jövedelemszabályozás — a részesedési és fejlesztési alapok képzése, az adózás — az export-szubvenciók jóváhagyása, a hitelpolitika irányelvei és módszerei.) A gazdaságirányítási rendszer reformja — bár a hivatalos premier csak 1968. január elsejével veszi kezdetét — már napjainkban a határozat és jogalkotás köréből, a tanfolyamok és szemináriumok vitafórumaiból a gyakorlati végrehajtás színterére lépett. A készülő vállalati tervekben már nemcsak az új elvek, hanem a konkrét közgazdasági szabályok is testet öltenek. Mivel, mint minden elméletnek, a reform elveinek is a gyakorlat az igazi próbája, nagy érdeklődéssel figyeljük az új szellemben fogant első döntéseket és terveket. Az eddigiekhez képest sok új, érdekes, néha meghökkentő változást tapasztalhatunk. Általában alkotóbbá vált a gazdasági munka, szakítottak a kialakult sémákkal, beídegződött rutinmegoldásokkal. Gondolkodás, elemzés, sokféle összefüggést mérlegelő számolás előzi meg a terveket, a döntéseket. Jellemző például, hogy a vállalatok több variációban készítik terveiket. Azért is, hogy kiválaszthassák a legkedvezőbb megoldást, és azért is, mert reálisan számolnak egy változó, minden részletében előre nem tervezhető tényezővel: a piaci igények alakulásával. A vállalati döntések két közös jellemzője ismerhető fel mind erőteljesebben: egyrészt a népgazdasági érdekek következetesebb védelme érvényesülése; másrészt a távlatokban való gondolkodás, az előrelátás. Ezekkel a jellemvonásokkal találkozhatunk a beruházások körültekintő előkészítésekor, a kereskedelmi kapcsolatok formálásánál, a fejlesztési koncepciók kialakításában. Vitathatatlanul okosabbak is lettünk, hiszen a reform elvei új összefüggéseket tártak fel a vállalat és a népgazdaság kapcsolatában. A változások lényeges okát azonban mégsem ismereteinkben, hanem gondolkodásunkat is meghatározó anyagi érdekviszonyaink újrarendezésében találjuk. A vállalati és népgazdasági érdeket a reform közelebb hozta egymáshoz. Kár volna persze tagadni, az új mechanizmus sem teremt idilli viszonyokat, az érdekek teljes és abszolút összhangja egyébként is megvalósíthatatlan illúzió. Ha a vállalat érdeke úgy kívánja, ma is változatlanul jelentkeznek népgazdaságellenes törekvések. A szubvenció-igények, vagy a jövedelemszabályozás feltételeinek megállapításánál például több vállalat laza, könnyen teljesíthető induló feltételek kiverekedésén szorgoskodik. Már csak azért sem köszöntének ránk idillikus napok 1968-caI, mert ezután is lesznek, sőt gyakoribbak lesznek, az együttműködő vállalatok közötti érdekellentétek. Az ilyen összecsapások is néha népgazdasági és társadalmi je lentőségüknél fogva túlléphe tik a helyi kereteket, s esetenként szükségessé válhat a központi beavatkozás. Az érdek- ellentmondásök azonban többnyire a reform szellemében gazdasági eszközökkel meg is oldódnak. A kohászati vállalatok pél dául 1968-ban — készülő terveik tanúsága szerint — csökkenteni kívánják kivitelüket, mivel az új árak a hazai igények kielégítésére jobban ösztönöznek, mint az exportra. Aligha kétséges, ez az ösztönzés fő irányát tekintve helyes Célszerűbb zavartalanul ellát ni anyaggal a hazai feldolgozó- ipart, s a munkaigényes késztermékeket exportálni, mini közvetlenül a hengereltárut. amelyért ráadásul még kevesebbet is kapunk a világpiacon, mint amennyibe kerül, s így az állam kénytelen szubvenciót fizetni. Az acélárukat exportáló külkereskedelmi vállalat viszont, a népgazdaság fizetési mérlegére hivatkozva minden szinten az ésszerű, új hatás ellen az anyagexport növeléséért hadakozik. Érthető, hogy a reform által is ösztönözni kívánt strukturális és egyéb változások a termelésben, a bel- és külkereskedelemben nem mennek végbe egyik napról a másikra. Szinte a legtöbb kezdeményezés — az eltérés a megszokott régitől — nemcsak a konzervatív gondolkodásmóddal ütközik, hanem bizonyos szervek, vállalatok anyagi érdekeivel is. Az a vállalat például, amely nem kap elég megrendelést, mert korszerűtlenül, drágán termel, a társadalom emberiességére apellál, s központi utasítást, dotációt reklamál akkor is, ha termelhetne az adott technikai feltételek mellett is, olcsóbban, korszerűbben. Esetenként nyilvánvalóan szükség lesz központi utasításokra, ha például az érvényes államközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítése forog kockán. Sor kerülhet néhol a közgazdasági szabályok egyes részleteinek módosítására is, a gyakorlat próbája alapiján. Aligha nézhető tétlenül például, hogy a vállalatok közötti érdekellentétek igaztala- nul oldódjanak meg a népgazdaság kárára. A szocialista állam tulajdonosi helyzeténél fogva tehát a jövőben is utasíthatja vállalatait és egyéb más, közvetlen irányítási eszközökkel is élhet. E lehetőségekkel azonban nem szabad visszaélni, mert minden direkt beavatkozás — még ha egyébként igaz népgazdasági érdeket szolgál is — egyben fékezi a reform kezdeményezésre bátorító erejét. Kovács József ^ jubileumi verseny eredménye Több millió forint a nyerésén A Szécsényi Általános Fogyasztási Szövetkezet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója tiszteletére vállalta, hogy éves forgalmi tervét 5 százalékkal túlteljesíti. Az évi terve 198 millió 336 ezer forint. A föld- művesszövetkezet a harmadik negyedév végére a tervét 118 millió 158 ezer forintra teljesítette. Az összüzemági nyereség 4 millió 887 ezer forint. A verseny keretében a kereskedelmi egységek végezték a legjobb munkát. A szécsényi vas-műszaki bolt már az elmúlt hét közepén jelentette, hogy a 14 millió forint éves tervét november elsejére teljesítette. A bolt dolgozói vállalták, hogy az év végére előirányzatukat 16 millió forintra emelik. A háztartási bolt szeptember végére 2 millió 100 ezer forint évi tervét 2 millió 200 ezer forintra teljesítette. Hasonló eredményeket értek el a körzeti fmsz más boltjai. Túlteljesítették tervüket a vendéglátó boltegységek is. Az egyes számú étterem a 3 millió 084 ezer forint bevételét 3 millió 352 ezer forintra teljesítette. Szerepelt a felajánlásban a boltegységek korszerűsítése is. Ezt Nagylócon, Hollókőn, Kisgécen végezték el. A felajánlás keretében két gázcseretelepet is létesítették. A körzeti fmsz központjában az adminisztratív dolgo- zók vállalták, hogy az évfordulóra tett felajánlások megvalósítása érdekében rendszeresen patronálják a helyi intézőbizottságokat, megbeszélést tartanak a szocialista brigádokkal. Az egységek jövedelmezőségi számítását naprakész állapotban tartják, hogy azok ismerjék a feladatok végrehajtásának állását. Ezzel jelentősen támogatták a vállalások teljesítését. Aktuális kommentárunk Nagyobb felelosiiég a munkába állításnál A kormány által hozott határozat kimondja, hogy a felsőfokú iskolában végző szakemberek, — kivéve azokat, akik társadalmi tanulmányi ösztöndíjas szerződésben meghatározott módon lépnek munkaviszonyba — kötöttség nélkül, a mindenkire vonatkozó általános szabályzat szerint helyezkedhetnek el. A végzett pedagógusok munkába állításáról eddig a minisztérium gondoskodott, szükség szerint odairányította ' a fiatal tanárokat, ahol pedagógushiány volt. Az igényt a megyei tanács művelődési osztálya adta meg. A végzett főiskolások ma saját maguk dönthetnek arról, hol vállalnak munkát. A megyei tanács művelődési osztálya pályázatot hirdet, tehát pályázatok útján kerülnek a tantestületekbe a pedagógusok. A kormány rendelkezése nagyobb felelősséget ró a helyi tanácsokra, kedvező feltételeket kell teremteniük (lakás, kommunális, kulturális vonatkozásban), amelyek vonzzák a fiatal szakembereket. Korábban a pedagógus számára kijelöltek egy községet és sosem tudta előre, milyen körülmények közé kerül, otthonra talál-e, ragaszkodnak-e majd hozzá, fontosnak tartják-e munkáját, avagy csak természetesnek. Most egészséges versengés indul a kormányrendelet alapján, várják majd a fiatal pedagógust és nem üres kézzel. Olyan dologi, tárgyi feltételeket teremtenek, amelyek kedvezően hatnak az új pedagógus, vagy a kezdő szakember számára Kedvezően hat ez majd a fiatal szakemberek munkakedvére is. Tudják, hogy többet várnak tőlük, s természetes kötelességüknek tartják a további önképzést, a fejlődéssel való lépéstartást. —gulyás— A szocialista briffádíanácskozások margójára A közelmúltban valamennyi bányaüzemnél megtartották a szocialista brigádtanácskozásokat. Értékelték a vállalások időarányos részét, a brigádok fejlődését és foglalkoztak a baleseti mutatókkal. Mátranovákon, a beszámoló jól feltárta az üzem problémáit. A vita során valameny- nyi hozzászóló foglalkozott a feladatokkal, a fejlődés lehetőségeivel. Csurgó-akna üzemvezetője — a brigádok megbízásából — az év hátralevő időszakára versenyre szólította a Gáti-aknák dolgozóit, amit azok rögtön el is fogadtak. Fontos lenne, hogy a külszíni dolgozók, az osztályzói- ák, valamint a műhely dolgozói is csatlakozzanak a versenyhez. A Mizserfai Bányaüzemnél összevontan tartották a tanácskozást. Itt nagyon sok a a minőségi munkában is. Sajnos, a hozzászólók közül többen olyan apró, de bosz- szantó kérdésekkel is foglalkoztak, amelyeket a mindenkori felügyeletnek azonnal meg kellene oldani. Kányáson, ahol korábban gáz-, víz- és tűzveszély is volt, ma már olyan fizikai és műszaki kollektíva alakult ki* amelyik képes igen nagy eredmények elérésére. Nem véletlen, hogy a kányási üzem a Nógrádi Szénbányák legkorszerűbb és legeredményesebben dolgozó üzeme. Élen járnak a gépesítésben, a korszerű biztosítás alkalmazásában. Az üzemben mindenki tudja, mi a tennivalója. Van, amivel külön is érdemes foglalkozni. Néhány meghívott brigádvezető távol maradt ezekről a hasznos tanácskozásokról. Emellett több tennivaló. Az üzem adósság- műszaki vezető, aknász, £őakgal küzd, és van mit javítani 4 fiatal műszakiak társadaími tevékenységéről A Nógrádi Szénbányák KISZ-bizottsága legutóbbi ülésén a fiatal műszakiak társadalmi tevékenységéről tárgyalt. A beszámoló szerint nagyon sok fiatal műszaki vesz részt a pártszervezet és a társadalmi szervek munkájában. Több helyen az ő irányításukkal vállalnak a fiatalok védnökséget az üzemek szempontjából igen fontos létesítmények felett. A szolgáltató üzem fiataljai, például a kisterenyei gépüzem, a tiribesi gépház bontása, valamint a bükkszéki bányászüdülő telefonkábeleinek beépítése felett vállaltak védnökséget és társadalmi munkájuk értéke meghaladja a százezer forintot A mátranováki fiatal műszakiak az ipari tanulókat patronálják. Több helyen vállalták szocialista brigádok segítését. Az újítók segítése szaktanácsadással, vagy a szükséges műszaki rajzok elkészítésével ugyancsak megvalósult több üzemben. Az FMKT-mozgalom keretében is igen szép eredmények születtek tavaly. Most is több szakdolgozat készül egy-egy üzemi probléma megoldására. A KISZ-bizottság állást foglalt abban is, hogy a társadalmi megbízatások rendszerét a jövőben még szélesebb körben kiterjesztik. Két választás Salgótarján, Tanácsköztársaság tér. Reggel kilenc óra. A GC—00—12 rendszámú autóbusz vezetője elmerülten beszélget egy kollégájával. A kocsi zárt ajtaja előtt türelmes tömeg ácsorog. — Ez a busz indul kilenc órakor Zagyvapálfalvára? — kérdem a sofőrtől. Rámpillant. — Igen — feleli, és folytatná a beszélgetést. Akadékoskodom: — Csakhogy már kilenc óra. Indulnia kellene, de még az ajtót sem nyitotta ki. .. A gépkocsivezető gyorsan körülnéz, kinyitja az ajtót, egy perc múlva a busz kigördül a főtérről. Naponta sok száz utas győződhet meg arról, hogy ez a példa — nem kivétel. És még- csak nem is a kirívó esetek közül való. A menetrend szerinti érkezés, indulás, a megállóhelyek közti menetidő naponta tapasztalható megsértése, némely gépkocsivezető — enyhén szólva — lezser modora azt sejteti, hogy a salgótarjáni helyijáratú autóbuszok közlekedésének, egyáltalán ennek a nagyon fontos szolgáltatásnak az ellenőrzésével valami baj van. De az is lehet, hogy az ellenőrzés nem véletlenül hiányzik. Ennek érzékeltetésére szolgáljon még egy példa. Még október elején történt a Salgótarján és Zagyvapálfalva között közlekedő helyijárat egyik kocsiján. Az autóbusz zárva. Bent jókedvű társaság beszélget, nevetgél, eszeget, cigarettázik. Alig néhány perccel az indulás előtt nyílik az ajtó. A felszállókat füst, ételszag, eldobált. cigarettacsikkek fogadják. Valaki az utasok közül megjegyzést tesz erre. Egy Ennek körülbelül három hete, de eddig semmiféle tájékoztatást nem kaptunk. Már azt sem csodálnám, ha az osztályvezető az .egész históriáról rég megfeledkezett volna. Csakhogy az utas nem felejt. És néha meglehetősen kínosan éra magát. Hogy a helyijáratú közlekedést elhanyagolták, s hogy emiatt sok a hiba, vétség, visszaélés, erről nem most, nem csak tőlem — régen és sokaktól — másik rátromfol. A sofőr felfi- értesültek a vállalat vezetői. gyei, és közli, akinek nem tetszik, utazzon taxival, s ha ez a figyelmeztetés sem használ, leszállítja a kocsiról. A szóváltás veszekedéssé fajult. Az utas panaszt tett a szerkesztőségben. A panasszal felkerestem Józsa Mihál 3d, a közlekedési vállalat személy- forgalmi osztályvezetőjét. Elkéstem. Az osztályvezető már Ezt elismerte a személyforgalmi osztályvezető, később a vállalat igazgatója, főmérnöke, párttitkára. És mert ennek ellenére sem tapasztalni változást, javulást, az utasban sanda gyanú támad. , Nálunk más városi autóbuszközlekedés nem létezik, csak a 2. számú AKÖV-é. Ha tehát valaki elégedetlen a tudott a botrányról. A gépko- vállalat szolgáltatásaival, nincs csivezető mindenkit megelőzve tájékoztatta főnökét. Ez persze, még nem lenne feltűnő. De már negyed órája tárgyaltunk az ügyről, amikor észrevettem, hogy egész idő alatt elemeztük a — panaszos csúnya emberi hibáit. Nos, elismertem az osztály- vezető jogát, hogy higgyen beosztottjának, mégis arra kértem, indítson vizsgálatot, s annak eredményéről tájékoztassa szerkesztőségünket. módjában egy másik vállalat helyijárati kocsijára szállni. Két választása marad. Vagy megalkuvó módon lenyeli méltatlankodását, vagy büszkén, felemelt fővel — gyalog jár. , És, hogy az utasok többsége melyik választás melleti kénytelen dönteni, annak alighanem az AKÖV háza táján is tudatában vannak... Csizmadia Géza nász, bányamester sem jelent meg. Az ő véleményükre ;s szükség lett volna a munka további javítása érdekében. Igen sokan foglalkoztak a patronálok munkájával. Több patronálót bíráltak, mert nem látja el kellően a feladatát, kevés segítséget ad a brigád munkájához. Sok szó esett a balesetekről is. Sajnos, az idén a Nógrádi Szénbányáknál már tízen vesztették életüket. A felszólalók hangsúlyozták: igen sok még a tennivaló, hogy megszűnjön a fegyelemsértés, és mindenütt a szabályoknak megfelelően dolgozzanak. PHinyi István a Nógrádi Szénbányák termelési főelőadója Gyimölsítermesilés kénekben Dr. Jeszenszky Árpád, az ismert, népszerű szakiról: sorába tartozik. A Gyümölcstermesztés képekben című könyvében felhasználta előző műveinek tapasztalatait. Most is az egyszerűségre, a közérthetőségre, kitűnő felvételeivel pedig a színességre törekedett. Az olvasók, a nagyüzemekben dolgozó szakmunkások, a szakmunkás-képző tanfolyamok hallgatói, de a kiskert- tulajdonosok is az ismeretek gazdag tárházából meríthetnek, ha a könyvet tanulmányozzák.
