Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-30 / 283. szám

w © e H a e ■"5R7. november 30., csütörtök Háromszáz éve született Háromszáz esztendővel eze­lőtt született Jonathan Swift a világirodalom egyik legna­gyobb szatirikusa. Neve halla­tára szinte minden olvasónak gyermekkora, felejthetetlen Gulliver utazásai jutnak eszé­be, s nem gondol arra, hogy talán nincs még egy könyv a világirodalomban, amelyre jobban illene a latin mondás bölcsessége: Habent sua fata libelli — A könyvnek meg­van a maga végzete és kije­löltsége. Hiszen Swift főműve a legszömyűbb szatíra, a leg­keserűbb elemzés, amelyet az emberi társadalomról írhattak, s ma a gyermekek millió kö­vetik izgalommal, derűs kaca­gással Gulliver hajótörött or­vos kalandjait a törpék és az óriások birodalmában. Soha igaztalanabb sors még nem jutott szándéknak és műnek. Swift műve ugyanis annak az Angliának a szatírá­ja, amelyben hosszú vajúdás után megjelent a kapitaliz­mus, ahogy Marx mondja te­tőtő] talpig minden pórusában vért és mocskot izzadva. A pénz iszonyú uralma szakad a világra, az asszonyok bes­tiákká aljasultak, apró gyer­mekek igavonó munkásokká lettek. Két párt: a kapitalista burzsoáziát képviselő whigek, és a feudális nemességet kép­viselő toryk küzdelme a vég­sőkig kiéleződött ugyan, de mind a két párt a vagyonos osztályok érdekeit képviseli. Swift egy olyan pártról áb­rándozik, amely igazán a né­pet szolgálná. A nemességet megveti: Azok az emberek, kik csupán őseik értékével kérkednek — mondja, hason­latosak a burgonya bokrához, melynek értékes része a föld alatt van. Annak ellenére, hogy lelkész volt, leszámol minden vallási előítélettel. A hordó meséje c. szatírája ki­fejezetten vallásellenes. Egya­ránt kigúnyolja a katoliciz­must, a luteranizmust és a kálvinizmust. Arra hivatkozik ugyan — mondja Voltaire — hogy a kereszténységet magát nem érintette, azt állítja, hogy az atya iránt határtalan tisz­teletet érez, ha három fiát os­torozza is, a kevésbé hiszé­keny lelkek szerint azonban * * ostora oly hosszú volt, hogy az atyát is elérte. Leggyilkosabb szatírájában pe­dig azt ajánlja, hogy meg kell honosítani a gyermekhús- evést. A százhúszezer gyer­mekből húszezret meg kell tartani a faj szaporítására, a többieket pedig el kell adni az ország előkelő és gazdag em­bereinek. Ez nemcsak azért kitűnő megoldás, mert a gyermekhús vetekszik a legfi­nomabb malacpecsenyével is, hanem azért is, mert a jöve­delmezőség ösztönzően hatna a házasságra és növelné az anyák gyengédségét. (Akik megborzadnak a gondolat iszonyúságától, gondoljanak arra, hogy a gyermekmunka intenzív alkalmazásával a burzsoázia tulajdonképpen ilyen húsdarálóban valóban a gyermekek százezreit fogyasz­totta el.) Ilyen lényeglátás mellett most már akkor is természe­tesnek találnánk a Gulliver szatirikus voltát, ha nem Swift hagyta volna ránk az okos mondást: „Az okos em­ber életének utolsó szakaszá­ban egyedül arra törekszik, hogy a fiatalságának éveiben szerzett előítéletektől, hamis véleményektől megszabadul­jon.” A Gulliver utazásai első két részében (s a gyermekiroda­lommá szelídített változatban csak ez szerepel) elvezeti az olvasót Liliputba, az apró em­berkék országába, ahol éppen béke uralkodik: a magas sar- kúak és az alacsony sarkú ak küzdelméből ez utóbbiak ke­rültek ki győztesen és min­denki alacsony sarkot hord. Ebben az államban a méltó­ságokat kötéltáncosi mutatvá­nyokkal töltik be, végelátha­tatlan küzdelmeket vívnak az­ért, hogy melyik végén kell feltörni a tojást. Az író hü­velykujjnyira tör piti az em­bert, hogy bemutassa, milyen nevetségesen kicsinyes az em­beri uralkodás világa. Az első utazás természetes kiegészítése az óriások or­szágában tett út. Itt törpesé- gét kell szégyellnie, s hiába dicsekszik azzal, hogy Anglia milyen hatalmas ország, az óriás király kimondja az íté­letet: „Lám milyen megveten­dő dolog az emberi hiúság, hogy ilyen apró rovarok is utánozhatják. Fogadni merek, hogy ezek között a teremtvé- nyek között is vannak kitün­tetések és címek.” Az ©lső két utazás az embe­ri társadalmat tette nevetsé­gessé: felülről nézve minden cselekedetünk csak nevetséges fontoskodás. A harmadik utazásban Gul­liver Laputába jut, a bölcsek szigetére. De itt is csak a ki­ábrándulás várja. Csupa fö­lösleges, haszontalan dolgot művelnek. Például az egyik tudós kiszámította, hogy a mezőket disznókkal kell szán­taim, természetesen úgy, hogy előbb makkot ásunk el a föld­ben. A negyedik a nemes lovak országába vezet. Itt már nem­csak az emberi társadalmat utálja meg, hanem magát az embert is. Bemutatja a lovak nemes, hazugságot nem isme­rő, a magántulajdonon nem civakodó, kiegyensúlyozott életét, amellyel szemben az ott szolgasorsban élő yehuk, az emberek a legpiszkosabb állati tulajdonságokkal tűnnék ki. Egész embervoltuk kegyet­len kigúnyolása ez a szatíra. Az író szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy kicsinyessé­günkre minél több embert döbbentsen rá. De azzal, hogy ezt kitűnő tollal, a ráisme- rés szépségével elénk tárja, egy kicsit már ki is lépett ebből a sorsból. — Szerb An­tal kitűnő megállapítása sze­rint az emberek által létreho­zott nagy alkotások, még ha gyengeségeinket is tárják a nap elé, csak megerősítik hi­tünket abban, hogy van ben­nünk valami, kapzsiságon, irigységeken, ostobaságokon túl, valami, ami az örök dol­gokkal rokon. Ezekért élt és alkotott Swift is, ahogy sírfelirata hirdeti: „Itt nyugszik Jonathan Swift, a katedrális dékánja, immár nem mardossa szívét kegyet­len felháborodás. Menj vándor és kövesd, ha tudod, a sza­badság rettent stetlen harco­sának példáját” Csukly László A dohányzó elé ezüstfenyő... Néhány hete ezekben a helyiségekben elénekelhették volna: pókháló van már az ablakon... De a kutya se jött ide. lomtár volt ez a két he­lyiség a pincerészben, fino­mabban fogalmazva, raktár. Versényi György igazgató be­leegyezett: legyen KISZ-klub Es lett! * Kiss Aurél tanár, pártössze­kötő, büszkén mutatja a gim­názium új pinceklubját, amely nemcsak a Balassi gimnázium­ban és szakközépiskolában, ha­nem egész Balassagyarmaton felkeltette az érdeklődést, min­denekelőtt a többi oktatási in­tézmény fiataljai részéről. Azt javasolja: nézzük a programot. —Erre a klubra is ráillik: nem volt. hanem lesz — moso­lyog Kiss Aurél, miközben elő­halássza a „hivatalos” nyom­tatványt. a program gépelt példányát. A program? Csak egy-két fontosabb esemény, rendez­vénysorozat. Mindenekelőtt itt zajlik a politikai oktatás. Igen rwigosnak ígérkeznek továb­bá a klub leendő vendégeivel való találkozás délutánjai és estéi. Kiket hívnak meg? Sal­gótarjánból például Gordos Já­nost, aki külpolitikai vitát ve­zet majd. Budapestről Ember Mariannt, a Filmkultúra szer­kesztőjét, Baranyi Ferencet, Moldova Györgyöt, Petrovics Emilt. Randé Jenő, az ENSZ tevékenységét ismerteti, Pálfy József, a Magyarország főszer­kesztője a fekete Afrika jövő­jéről, Szepesi György az olimpiákról, Pernye András a jazz történetéről beszél. Népek barátsága összefoglaló címmel francia, kubai és bolgár estre is sor fterül. (Az iskolában francia tagozat működik, egyik tanuló bátyja Kubában tartóz­kodik, s közeleg a Szófiában megrendezendő Világifjúsági Találkozó: íme, az „apropók”) Természetesen, nemcsak „hi­vatalos” program van. A klub mindennap délután kettőtől nyolcig várja a fiatalokat (Né­ha délelőtt is a politechnikáso- kat.) Rádió, televízió, lemezját­szó, magnó, s rengeteg társas­játék áll a látogatók rendelke­zésére. Naponta általában 80— 100 látogató fordul meg a kel­lemesen berendezett, jól fűtött helyiségekben. tár) Szólni kell még a klubta­nácsról : 20 tagja van. S a négy­tagú vezetőség: Fodor Mari­ann, Badacsonyi Anna, Vadas Attila és Szőke Lajos titkár. Vadas Attila: — Tanulószobás vagyok, he­tenként négyszer-ötször meg­fordulok a klubban. Szinte mindig élénk a forgalom, bár még csupán egy-két hetes „múlttal” rendelkezünk. A klubban egyébként a kedd az úgynevezett „csendesnap”, ami­kor nincs magnó, lemez, csak folyóiratolvasás, társasjáték, stb. Szombatonként pedig egy- egy osztály rendezi itt klub­délutánjait. A klubügyelet jól működik, fegyelmezetlenség még nem fordult elő. Badacsonyi Anna: — Én is gyakran vagyok itt a klubban, bár most irodalmi színpadunk próbaidőszaka van, ikevesebb a szabad időm. A iklub berendezésében sokat segített a tagság. A lemezjátszó szüksé­gessége például az iskolaanké­Szép faluból — szép város Elkészült Pásztó távlati rendezési terve Az iparosodó, fejlődő mező- gazdaságú Pásztóról mint szép faluról emlékeznek meg láto­gatói. A községi tanács előre­látásának jelenként a holnap­után szép városának képe bontakozik ki a VÁTI ké­szítette, központi területi ren­dezési tervekből. A tervező intézet dolgozói munkájuk so­rán számos talajmechanikai vizsgálatot, forgalomszámlá­lást végeztek, számba vették a fejlődés várható ütemét, a lakosság növekedését. A köz­ségi vezetőkkel egyetértésben úgy találták, hogy a jövő Pásztója akkor lesz igazán szép, akkor illeszkedik esz­tétikusán festői környezetébe, ha modern, hegyvidéki kisvá­ros arculatát ölti fel. Ennek megfelelően nem terveztek kétemeletesnél magasabb épü­leteket; arra is figyelemmel, hogy égbenyúló létesítmények árnyékában eljelentéktele- nednének az olyan műemlé­kek, amilyen a középkori templom, a volt cisztercita ko­lostor. A tervre különben százhetvenezer forintot áldo­zott a falu. A tervek szerint a mai piac­tér helyén kap új hajlékot a járási tanács, amelynek több szakigazgatási szerve a köz­ségben szétszórtan működik, valamint a községi tanács. Itt emelnek majd irodaházat a tömegszervezetek, továbbá ai OTP és az Állami Biztosí­tó fiókja részére. A földmű­vesszövetkezet már bejelen­tette: amint az áruház elké­szült, étteremből, szállóból, cukrászdából álló vendéglátó­ipari kombinát építtetését kí­vánja megkezdeni. Amennyiben ez az Igazságügyminisztérium helyeslésével találkozik, az új településközpontban emelnek épületet a járásbíróság szá­mára; a jelenlegi épület szo­ciális otthonként látszik hasz- nosíthatónak. Háziasszonyok megnyugtatására: a piacot nem költöztetik el, hanem mostani helyén árucsamokot építenek. A kulturális és művészeti ajándékok boltjaiban Ünnepek jöttén nem köny- Két vállalat: az Állami dekfeszitő munkáját. Ezeken nyű a döntés, hogy mivel Könyvterjesztő és a Képcsar- kívül persze egész sereg friss kedveskedjünk a hozzátarto- nők salgótarjáni boltjaiban ifjúsági és felnőtt szépirodal- zóknak, barátoknak és ked- tettük fel a kérdést, mit ki- mi mű nyújt választékot egyé­ves ismerősöknek. Szemléljük nálnak, mit ajánlanak ünnepi ni ízlés szerint. Iparművész tervezésű kávéskészlet és gyertya tartó a Képcsarnok Vállalat salgótarjáni boltjában a kirakatok kínálatát, és számvetést teszünk tárcánk lehetőségeivel. Szépet, haszno­sat és olcsón. Általában ez a három, ünnepi ajándékvásár­lásaink három fő elve. ton vetődött fel (havonta egy alkalommal az iskolaigazgató, a pártösszekötő tanár és a di­ákság iskolaankéton beszéli meg a gondokat, problémákat), s hamarosan társadalmi erőből meg is vásároltuk. Mindnyájan örülünk a klubnak. Fodor Mariann: — Már-már kicsi lesz a két helyiség, idővel bővítenünk kell, olyan nagy az érdeklődés. A program is gazdag, szeret­nénk, ha minél színesebb, iga­zi, tartalmas KISZ-élet alakul­hatna ki a klubban is. * A kellemes melegből a do­hányzó hűvösebb levegője fo­gad bennünket. A III. és IV. osztályos tanulók az iskolata­nács rendelkezése értelmében szülői engedéllyel dohányoz­hatnak a klubban. — A legkedveltebb cigaret­ta? — A Nikotex Munkás. _ 7 — Az úgyanis a legolcsóbb cigaretta... Az igaz, hogy egy kicsit kapar. Kint a klub előtt virágágyá­sok, a „lejáratot” is rendezték A „dohányzó” elé tavasszal zöld gyep, ezüstfenyő kerül. Tóth Elemér ajándékul? Szépet, hasznosat és olcsót. Simkó Jenő, a könyvesbolt vezetője: — A könyv mindig szép és hasznos, s nem utolsó sorban anyagi szempontból is előnyö­sen kínálkozó ajándék. A mi­kulási és a karácsonyi forga­lomra ennek megfelelően fel­készültünk és kétmillió forin­tos raktárkészlettel várjuk vásárlóinkat. Az érdeklődés máris rendkívül élénk, na­ponta 10—12 ezer forintnyi forgalmat bonyolítunk le, fő­leg ifjúsági és mesekönyvek' bői. Olyan értelemben is fel­készültünk, hogy egy-egy vár­hatóan keresett műből 400— 500 példányt rendeltünk. — Mik a legkeresettebb mű­vek és miket ajánlanak? — Kezdjük talán ifjúsági művekkel. Ezek sorából a fi­úk és a lányok 1968-as év­könyveit, vagy Örsi Ferenc­nek a televízióból rendkívül népszerűvé lett Tenkes kapi­tányát. A művészettörténeti munkák közül értékes aján­dék Irvong kétkötetes, Miche- langelóról szóló életrajzi mű­ve. Nagy keresletnek örvend a Magyar életrajzi lexikon — melynek első kötete a közel­múltban került boltokba — továbbá az Etikai lexikon, amely ebben a témakörben az első marxista igénnyel ké­szült összegező munka. Fel­hívnánk a figyelmet a Regélő városok sorozatban a Moszk­vát bemutató kötetre, a tudo­mány, technika iránt érdek­lődőknek ajánlhatjuk Selye Janó«. a hírneves tudós álom­tól a felfedezésig című új, ér­Drevenka Lajosné, a Kép­csarnok bolt vezetője a követ­kezőket mondotta: — A Képcsarnok bolt kíná­lata igényes képző- és ipar- művészeti munkákból tevődik, kínálva kínálkoznak ajándé­kozásra. Amiket ajánlhatunk, azok most elsősorban a térí­tők, batikolt, kézifestésű áruk, raffiázott álló- és mennyezet­lámpák, újságtartók, és ami­ket vállalatunk címe is első­sorban hirdet: képek, olajfest­mények, rézkarcok, helyi és országos művészek alkotásai­ból. Felhívnánk ezeken kívül a figyelmet a művészi kivi­telű feketés készletekre, gyer­tyatartókra. — Sokan ,,borsosnak” tart­ják az árakat. — Boltunk egyedi, illetve rendkívül kis példányban ké­szülő, művészeti zsűri által értékelt képző- és iparművé­szeti alkotásokat kínál. A vá­sárló az árnak megfelelő ér­téket kap. Ugyanazt veheti meg nálunk, amit Pesten a Csók Galériában vagy u Med- nyánszky Teremben. Ak' ezt tudja, annak érdemes hoz­zánk jönni. Mindeneset - egy szép falszőnyeg, terítő, Kávé­szerviz vagy gyertyatartó aa áruink közül olyan ajar lék,' amely minden otthonnak dí­szére lehet. <b. t.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom