Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-28 / 281. szám
5«W5T november 28., kedd NÖGRÍD 3 Egfy jót aludni... — Küldjétek le az egyik lepedőt! Tudjátok melyiket... Azt, igen. A középső fázis kap egy állandó impulzust. Azt szeretnénk megnézni. .. Samu István, a VERTESZ főszerelője leteszi a kagylót. Innen „lentről”, a salgótarjáni százhúszkilovoltos állomásról beszélt a vezénylőteremben valakivel. Talán Nickel Frigyessel, az Erőmű villamos üzemvezetőjével. Visszamegy a szekrényhez, amelyben Király Ernő, az OVIT brigádvezetője keresi a hibát. Mert valami hibának kell lenni. — Mindjárt hozzák a rajzot — mondja neki Samu. Ez ngyanis a „lepedő”. Közben mintha Királynak sikerült volna találni valamit. — Itt van — mutatja a csavarhúzó hegyével —. ez a tekercs adja a pluszt. Megnézzük mégegyszer... A berendezésen csattogás, zúgás. — Ez az. Ez adja a kioldást. Odamegy egy másik szekrényhez. azt is ellenőrzi, visz- szajön újra. Keresi, hol a zárlat. — Megvan! Samu István megy a telefonsemmi sem jó. Megvizsgáljuk az összes' áramköröket; ellenőrizzük az áramkörökben levő készülékek működését.... — Hány áramkör van'? — Egy leágazáson körülbelül hatszázötven. Jelző, működtető és védelmi áramkörök. Két leágazás van... Egyébként, az OVJT budapesti laboratóriuma már végzett. Ellenőrizte az állomás földelő hálójának ellenállás értékét hoz. — Halló, gyerekek! Fentről egy állandó „ki” impulzus jön. A hármas relétábla hatvannyolcas pontjára tegyetek egy lámpát. Nézzétek végig. Gázrelé, túlmeleg, etra... Mindent! Fent a vezérlőteremben is nagy a forgalom. Nickel Frigyest próbálom ' felkérni egy fordulóra. — Kérdezzen — teszi le magát fáradtan egy lócára. — Mi történik most a százhúszkilovoltos alállomáson? — Az utolsó próbák. A készülékrelék ellenőrzése, védelmi hitelesítés, a harmincötkilovoltos és a tízkilovoltos „oldalak” összehangolása, ösz- ezeépítése a százhúszkilovolttal. Utána összeállítjuk az üzembe helyezési programot. Aztán jön az üzembe helyezés. .. — Mit jelent ez a gyakorlatban? Felpillant, aztán válaszol. —. Ez egy végtelen „szőrözés”. Abból indulunk ki, hogy — Eredmény? — Jobb, mint amit vártunk, s amit a tervezők kiszámítottak. A Ganz szakemberei is üzembe helyezték a transzformátorok feszültségszabélyozó. hűtő és cirkuláló berendezését. Az MVM villamos osztálya vasárnap ellenőrzi a távvezeték távolsági hatását. Hogy zárlat esetén az indukálódott feszültség milyen hatással van a posta földalatti kábeljeire. A többiek — amint látja — most vizsgáztatják a berendezéseket. Velünk együtt. — Ki mit „vallat”? — Az OVIT téemká brigádja a megszakító, áramváltó, feszültségváltó nyomatással foglalkozik. Egy másik cég a differenciál áramváltó áramköreit vizsgálja, meg a transzformátor-védelem áramköreit. A VERTESZ emberei a, harmincöt- és a tízkolovoltós ösz- szehangolást végzik. Meg az eseményvezérlésű tartalékátkapcsoló automatákét ellenőrzik. — Mi az az eseményvezérlésű. ..? — Jöjjön, bemutatom neki személyesen. Bár kezet szorítani vele nem ajánlatos. Ez a masina a transzformátor belső hibája esetén automatikusan kikapcsolja a berendezést és üzembe helyezi a tartalék transzformátort. Az eseményről itt, a vezérlő teremben mindössze egy lámpa villanása tudósít. — Mióta foglalkozik a százhúszkilovoltos állomással? — A tervezéstől. Vagyis, még korábbtól. Pontosan kilencszázhatvankettő február nyol- cadika óta. — ? — Nagyon emlékszem erre a dátumra. Mert aznap volt egv megbeszélés. Eldőlt, hogy lesz távfűtés. És mert az erőmű nefn képes kielégíteni az energiaigényeket, létesíteni kell ezt az állomást. — Mikor volt vele a legtöbb gond ? — Most van. Ez a finis. Tart már vagy két hete, és •van még legalább két hetünk. Dolgozunk látástól vakuláslg, Aztán, amikor már minden összekeveredett, elmegyünk hasza. A reggel okosabb... De nem jó ez a hajrá — csóválja a fejét Nickel. — Nagyon sok a hiba a részletrajzokban. Mondtam is a tervezőknek, az kéne, hogy egyszer ti csináljátok meg, amit terveztetek. És egy évig ti üzemeltessétek. Megtudnátok mi az. De- hát ilyenkor egy sincs itt... És tudja mi a legédesebb? — kapja fel a fejét. — Hogy a százhúszkilovoltos állomás nemsokára kész, de azon nem tudnak megegyezni, hogy ki legyen a gazdája. Az OVIT, az ÉMÁSZ vagy az Erőmű... Most, hogy megvan, senkinek sem akaród- zik a nyakába venni az érték- csökkenési leírást, meg az eszközlekötési járulékot... — Remélem, ez a szerelőket nem zavarja? — Egyáltalán. Bár az már bizonyos, hogy a részletrajzhibák, meg a beépített alkatrészek és a terv közötti eltérések miatt körülbelül egy hetet késünk az első transzformátor üzembe helyezésével. Sebaj — legyint — a Télapó meghozza. Ügy értem, december hatodika táján elkészülünk vele. — És a másik trafó? — Rá két hétre. Jó lesz — nevet — karácsonyi ajándéknak. — Szép ajándék. És maga mit kérne karácsonyra, ha megkérdeznék ? — Szeretnék Végre egy jót aludni... Csizmadia Géza „Nem mind arany 99 Nemrégiben a szécsényi járásban mező- gazdasági szakvezetőkkel beszélgettünk, a kisegítő üzemágak jelentőségéről. Általában helyeselték a törekvést, hogy mezőgazdasági termelőszövetkezeteink a falu szolgáltatási igényeit és a szabad kapacitás hasznosítását szívügyüknek tekintik. Néhány nagyobb üzemi vállalkozás is elismerést érdemel, mint például ugyanebben a járásban a kő- és sóderbányák, a kocsigyártás, a járás követelményeire épülő szörpüzem, a vesszőfonás vagy a földművesszövetkezettel közös mozaik- lapgyártó vállalkozás. Szövetkezeteink némelyike azonban úgy kívánja meghonosítani valamelyik kisegítő üzemágat, hogy annak hasznosságáról nem győződik meg és még a szükséges feltételekkel sem rendelkezik a folyamatos üzemeltetéshez. Például: a járás egyes szövetkezeteiben elhatározták, hogy faipari feldolgozó gépeket vásárolnak, amelyeket különféle fagyártmányok készítésére használnak fel. Kezdeményezésüket azzal indokolták, hogy sok Jó hírt hallottak már a termelőszövetkezeti fafeldolgozó üzemek gazdaságosságáról. Azonkívül a televízió is minduntalan panaszolja, hogy a baltához és más szerszámokhoz nem lehet nyelet kapni. Tehát, ha minden kötél szakad, baltanyelet fognak gyártani. A járási tanács biztatására tapasztalatcserelátogatást tettek közeli és távoli tsz-ekben ahol már régebben működik fafeldolgozó kisegítő üzemág. Meghökkentő megállapításokra jutottak: a faipari feldolgozó üzem költséges beruházásokat igényel, viszont csaknem mindenütt anyaghiánnyal és értékesítési nehézségekkel küzdenek. Óriási energiákat ás költségeket emészt fel az anyag biztosítása és az állandó piackutatás. S még így is félkászárukkal telve várják a vevőt a fafeldolgozok raktárai. S egy másik utánjárásnál az is kiderült, hogy a baltanyél sem ígér korlátlan üzletet. Annyira nem, hogy egyetlen illetékes kereskedelmi szerv sem mutatott hajlandóságot a legyártásra kerülő szerszámnyelek megvásárlására. Így a fafeldolgozó kisegítő üzemág létesítéséből nem lett semmi, aminek a tsz és a tagság egyaránt hasznát látta. S levonták a régi következtetést: „Nem mind arany, ami fénylik.” Vagyis, nagyon jól meg kell nézni, milyen beruházásba, milyen új üzemágba fektetik a közösség forintjait. L. Gy. Az öreg Varga számadása Varga b. László már hetvenegy esztendős. Alacsony, kis emberke. Erejét kiszívta az idő. Van azonban benne valami, amivel sehogysem bírtak elbánni a vonuló esztendők. Ez pedig az igyekezete, a föld szeretete. 1959-ben belépett a szövetkezetbe. Módos gazda volt. Neki volt a legtöbb földje a kisterenyei határban, 23 hold. A megmaradt ragaszkodás, az igyekezet hozza nap-nap után az idős embert a szövetkezetbe. — Mit csinál a közösben Laci bácsi? — Mindent ami jön... Most legutóbb az aprómagot csépeltük. A vezetőség a gépet, meg az asszonyokat is rámbízta. El is végeztünk mindent a maga rendjén... — Cigaretta után kutat a zsebében. Amikor már izzik a parázs, megjegyzi. — Csak múlik az idő. öreg vagyok, a munkát sem bírom úgy, mint a fiatalabbak. .. A szövetkezetben egyre többet gondolnak a zárszámadásra. Itt az esztendő vége, mérik, számolják melyik hónap mit hozott a közösnek, s mit vitt magával. Mondja a maga számadását az öreg Varga is. — Azért most már csak könnyebben járunk. Az első években,ha vezetőségi ülésen szóltam, meg keld vetni a búza ágyát, ha termést akarunk, voltak, akik mosolyogtak. tíaságszervező munka jellege? Gazdasági-e vagy politikai? Ha erre általánosságban akarunk válaszolni, azt lehetne mondani: nem lehet külön választani a politikát á termeléstől. A kettő szoros egységet képez. „A politika nem más, mint a gazdaság koncentrált kifejezője.” Tehát: a gazdaság és a politika kölcsönösen hatnak egymásra. Az új gazdaságirányítási rendszerben fenyeget az a veszély, hogy mezőgazdasági üzemeinkben elszakítják a politikát a gazdaságtól. Vannak, akik a reformot máris úgy értelmezik, hogy az a gazdaság térhódítását jelenti a politikában, illetve a gazdaság térhódítását jelenti a politika rovására. Ez a felfogás mélységesen téves! Szó sincs arról, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben a oolitika rovására történjenek dolgok, s valamilyen engedmény legyen a politika rovására. Ezért különösen helytelen. hogy egyes gazdasági vezetők az intézkedéseket csak a gazdasági oldalról vizsgálják, csak azt nézik, milyen a gazdasági kihatása. Ezért az új gazdaságirányítási rendszerben a pártszervezetek egyik alapvető feladata, fő törekvése: munkájuk során alaposan vizsgálják a gazdasági vezetők gazdasági intézkedéseinek politikai kihatásait. Azt, hogy a hozott gazdasági intézkedések milyen politikai hatást váltanak ki az emberekből. A gazdasági vezetőket meg kell tanítaniuk arra, hogy a saját maguk által hozott gazdasági intézkedések várható politikai kihatásait ők maguk is vizsgálják meg. Az első kettőből adódik a feladat harmadik része: a párt gazdaságszervező tevékenysége mindenekelőtt politikai jellegű feladat és nem gazdasági jellegű. Ezért, amikor a párt- szervezetek gazdaságszervező tevékenységüket végzik, a megoldás módszereinek, eszközeinek is alapvetően politikai eszközöknek kell lenniök. Gazdaságszervező tevékenységünk eddig alapvetően és kimondottan a tárgyak és a dolgok elrendelésére irányult. A mezőgazdaságban működő pártszervezetek azt vizsgálták: van-e vetőgép, anyag a traktorhoz, időben történik-e a vetés — tehát a tárgyak és dolgok elrendezése volt a fő kérdés. Az új gazdaságirányítási rendszerben nem szabad így dolgoznunk a mezőgazdasági üzemekben sem. A pártszervezeteknek nem a dolgok és a tárgyak elrendezése a mezőgazdasági munkában a fő feladatuk, ez elsősorban a gazdasági vezetés tennivalója. A műnk) középpontja az ember Amikor a párszervezetek gazdaságszervező munkájukat végzik, a termelési viszonyokat', ezen belül az emberi viszonyok alakulását kell vizs- gálniok. Ez a pártszervezetek fő feladata. Ez abból az általános marxista felfogásból is következik, hogy mivel a termelés fő tényezője az ember, a párt legfontosabb dolga a különböző emberi viszonyok kedvező alakítása. Egy-egy munkás, vagy kollektíva olyan kedvező élet- és munkakörülmények között dolgozzon amilyenben a legjobban kibontakozhatnak képességei a népgazdaság számára. A pártnak nem szakmai specialitásokra kell összpontosítania figyelmét a gazdaság- irányítási reform során. Bár erre volt törekvés az utóbbi években. A pártszervezeteknek mérlegelniük kell a hozandó intézkedések politikai kihatását. Állandóan kutatniok a gazdaságfejlesztés politikai előfeltételeit. Ezekről a kérdésekről eddig nem sokat beszéltünk. Arról is keveset szóltunk, hogy a gazdaságfejlesztési lehetőségeknek melyek a politikai feltételei. Pedig gazdasági intézkedést az előfeltétel ismerete és biztosítása nélkül nem, vagy csak sikertelenül lehet bevezetni. Ezzel kapcsolatbein szólnunk kell néhány olyan véleményről, amit a mezőgazdasági üzemekben, a pártot illetően egyes gazdasági vezetők képviselnek. Egyre gyakrabban halljuk például, — elsősorban szakemberektől —, hogy ők képviselik a pártban a gazdaságot. (Ezt esetenként még kommunista szakemberek is mondják.) Ezt a jelszót meg kell fordítani: a gazdasági vezetők feladata, hogy a gazdaságban képviseljék a pártot. És ez lényeges különbség! Vannak más jellegű tendenciák is az új gazdaságirányítási rendszert és a párt gazdaságszervező tevékenységét, illetően. Egyes elnökök, ac- ronómusok hangoztatják: a párt ne avatkozzon be az új gazdaságirányítási rendszerbe, a párt csak agitáljon, de a termeléssel ne foglalkozzon. Ezt a véleményt elfogadni semmiképpen sem szabad! A párt gazdaságszervező tevékenysége az új gazdaságirámn- fást rendszerben sem csökken, hanem tovább növekszik. (Folytatjuk.) I Rosszul tették. Azóta rájöttek, nem lehet a magot hantos földre szórni. Most, hogy elkészítik rendesen a táblát, van termés szépén... Kántor János, a szövetkezet elnöke mondja az eredményt: 13 és fél mázsa búza holdanként. Az elmúlt években új képet öltött a szövetkezeti major is. Sok mindent építettek a kezdés óta. Korszerű állatszállások, szarvasmarha-istállók, sertésszállások képe formálódik Varga b. László beszéde nyomán. Hanem ott bujkál a szavakban az aggodalom is. — Csak a gondozókkal nincs minden rendben. — Kezével végigszánt gyérülő haján. — Ha pontosabban, jobban végeznék a dolgukat, több tej lenne... Az elnök figyelmesen hallgatja az öregembert. Dehogy haragszik a kimondott igazságért. — Jól mondja, de mennyire jól mondja Laci bácsi... A tej bizony kevesebb lesz a tervezettnél. Annak is része van benne, amit maga mond... Jó fejőgulyásokat nem könnyű találni. Pedig még az újságban is hirdettük. Talán végre csak sikerül. Heten kerestek ma is emiatt... Megfizetjük, de dolgozzanak becsülettel. Varga b. László helyeslőén bólogat. — Az már igaz, ha valaki dolgozik kereshet nálunk — mondja. — Nem úgy, mint azelőtt. Egész nap talpon volt az ember egy munkaegységért. Tudja mennyit fizettek érte? Huszonnégy forintot... — Most hogy keres Laci bácsi ? — Ha menni tudok, van munkám, akkor jól... Mert norma van nálunk. A kereset hatvan százalékát fizetik havonta. A negyven százalékot zárszámadáskor kapjuk. Ez a mostani zárszámadás jobb lesz, mint az eddigiek.. . — Az előleg mennyi volt? — Mikor mennyit dolgoztam. Volt olyan hónap, hogy 900 forintot, megint máskor 600 forintot vittem haza — sorolja. — Ugye ez egy hetvenegy esztendő^ embernek nem rossz kereset... Feszeng egy ideig a széken, aztán azt mondja: — A nyugdíj jön hamarosan. .. Nem lesz sok az a négyszáz—ötszáz forint... Az bizony tényleg nem sole, még akkor sem, ha az idősebbek kevesebbel is beérik, s ha hozzászámoljuk, hogy a háztáji sokat pótol. Mert a háztáji föld akkor is megilleti majd Varga b. Lászlót, ha elhagyja maradék ereje. Amikor már a könnyebb munkára sem mozdulnak lábai, nem engedelmeskednek karjai. De hát addig bizonyára eltelik még jónéhány esztendő. Hiszen Laci bácsi idős kora ellenére sem panaszkodik egészségére. Mindennap ott van a szövetkezetben. Zsörtölődik az asszonyokkal, ha a helyzet úgy hozza, s tréfálkozik velük, ha úgy fordul sora. Időnként elgondolkodik a szövetkezet dolgain. Azon, hogy mennyire haladtak, mi fogja még vissza őket. Dohog a földjáradékért, amit tavaly sei* fizettek ki rendesen. S há a nyugdíjról esik szó, talán az is megfordul a fejében, érdemes lett volna aláírni a belépési nyilatkozatot korábban. Akkor, amikor még kevesen voltak a Vörös Október szövetkezetben, s amikor még ő is fiatalabb volt. Vincze Istvánná A megyei képzőművész stúdió kiállítása A megyei József Attila Művelődési Ház mellett működő Nógrád megyei képzőművész stúdió immár hagyományosan évenként kiállításon mutatkozik be a közönségnek. A stúdió tagjai minden évben kéthetes művésztelepen fejlesztik elméleti és gyakorlati tudásukat. Eresztvény után tavaly és ez óv nyarán Szirá- kon szervezték meg a telepet. Az itt szerzett élmények feldolgozása szinte egész évre rangos faladatot jelent a stű- diótagok számára, egyúttal a kiállítás tematikáját is meghatározhatja. A stúdió közös tárlatát eddig minden év decemberében Salgótarjánban Rendezték meg. Idén a tagok- rtak november 30-ig lehet beküldeni az anyagot, s a tárlatot Balassagyarmaton nyitják meg. A kiállítás, amelyre mintegy 30—35 ifjú stúdiótag küldi be munkáit, képet ad a stúdió művészi törekvéseiről, szakmai szintjéről Természetesen, viszonyítási lehetőséget is nyújt majd az egyes személyek és alkotások esetében, amely szintén szükséges és tanulságos lehet az egyén fejlődése szempontjából. Az eddig megrendezett két kiállítás elismerést és bizonyos szakmai tekintélyt is szerzett a stúdiónak. Részben ennek is köszönhető, hogy sikerült elérni, az észak-magyarországi területi szervezet munkatervébe eddig minden évben két stúdiótag egyéni kiállításának megrendezése is szerepelt a hivatásos művészekével hasonló körülmények között.
