Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-03 / 260. szám
2 NŐGR Ä6 19(57 november 3., péntek Véget ért az űrkísérlet Helyzetjelentés a Közel-Keletről Miért nem tárgyal közvetlenül az EAK Izraellel ? KAIRÓ (MTI) Nasszer, az EAK elnöke szerdán megbeszélést folytatott Danio Lekics jugoszláv nagykövettel. A megbeszélés tartalmát nem ismertették. Hasz- szán El Feki külügyminiszterhelyettes szerdán Szaúd-Ará- bia kairói ügyvivőjével tanácskozott a két ország kapcsolatairól. Az A1 Ahram csütörtöki száma közli, hogy Robert Anderson volt amerikai pénzügy- miniszter, aki vasárnap óta tartózkodik Kairóban, több megbeszélést folytatott az EAK vezetőivel. Az AP feltételezi, hogy Nasszer elnök is fogadta őt. Az A1 Gumhurija című kairói lap szerint Hasszuna, az Arab Liga főtitkára és a New Yorkban tartózkodó arab külügyminiszterek, illetve ENSZ-képviselők új arab csúcsértekezlet összehívásának kérdését vitatják meg. Hasszán Zajat, az egyiptomi kormány szóvivője szokásos heti sajtóértekezletén, szerdán kijelentette, hogy ha a közel-keleti helyzet rendezése érdekében folytatott New York-i tárgyalások kudarcba fulladnak, „nem marad más hátra, mint az ellenállás, s ha szükséges, akkor a visszavágás”. A szóvivő megindokolta azt, hogy az EAK miért nem hajlandó közvetlenül tárgyalni Izraellel. Kijelentette: 1949ben a fegyverszüneti megállapodást Egyiptom és Izrael kormánya a Biztonsági Tanács határozatának megfelelően írta alá. Ez a megállapodás kimondta, hogy a fegyverszünetet érintő fő cikkelyt nem lehet érvényteleníteni. Ben Gu- rion 1956-ban, az izraeli munkaügyi miniszter 1967-ben kijelentette, hogy a megállapodás nem ér többet egy széttépett papírdarabnál. Hogyan tanácsolhatják nekünk — tette fel a kérdést Zajat —, hogy erőfeszítést tegyünk egy másik papírdarab meg- és aláírására. Zajat élesen támadta az Egyesült Államokat is azért, mert az ENSZ-ben lehetetlenné teszi bármiféle határozat meghozatalát Nasszer, az EAK és Szalal Jemen elnöke szerdán megbeszélést folytatott a jemeni helyzetről. Szalal elnök csütörtökön reggel sajtóértekezletet tartott, s ezen bejelentette, hogy híve egy Szaúd -Arábiával kötendő egyezménynek. A megállapodásnak azonban — mondotta — a Jemeni Köztársaság létezésén, a jelenlegi határok fenntartásán és a jószomszédi kapcsolatok, vagyis a kölcsönös tisztelet és az egyetértés megteremtésén kell alapulnia. Közölte, hogy rövidesen bejelentik az új jemeni kormány összetételét, amely az ország minden forradalmi irányzatát képviselni fogja. Kubai és NDK- küldöttség Moszkvában MOSZKVA (TASZSZ) Az októberi forradalom 50. évfordulójának ünnepségeire csütörtökön megérkezett Moszkvába az NDK és Kuba párt- és kormányküldöttsége. Az NDK küldöttségét Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke, a kubait Jósé Ra- món Machado Ventura, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, egészségügyi miniszter vezeti. Csütörtökön befejeződött a speciálisan felszerelt Kozmosz—186 és Kozmosz—188 mesterséges holdak segítségével végrehajtott nagy kísérleti kutatási program. Ennek fő célja az volt, hogy ellenőrizzék azokat a tudományos elképzeléseket és tervezői megoldásokat, amelyek lehetővé teszik két mesterséges hold önműködő összekapcsolását. Az október 27-én felbocsátott Kozmosz—186 tervezett manővereket hajtott végre az űrben. Á mesterséges hold valamennyi rendszere, beleértve a fedélzeti számító-berendezéseket, megfelelően működött. Október 30-án földkörüli pályára juttatták a Kozmosz—188-at, hogy önműködően összekapcsolódjék a Kozmosz 186-tal. Amint a távmérési adatok feldolgozásából kapott anyagok és a televíziós adások tanulmányozása megmutatta, a „passzív” szerepet betöltő Kozmosz—188 rádiósugarak útján történő „befogása” a programnak megfelelően történt. A mesterséges holdak közeledése és egymás 300 méternél kisebb távolságra történt megközelítése, kis tolóerejű hajtóművek segítségével ment végbe. Mindkét mesterséges hold rádiótechnikai és számítóberendezéseinek, valamint önműködő rendszereinek egész együttese, az egész repülés, közeledés, összekapcsolás és szétválás folyamán megbízhatóan működött. Miután megtörtént a szétválás és a Kozmosz—186-ot visszajuttatták a Földre, a „passzív” Kozmosz—188 mesterséges hold még két napig folytatott kísérleteket. A kijelölt program elvégzése után a Kozmosz—188-at is visszajuttatták a Földre. A végrehajtott kísérlet eredményei igazolták a tudományos elképzelések és tervezői megoldások helyességét. Ratifikálfák a szovjet—magyar szerződést MOSZKVA (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Ta- csának Elnöksége ratifikálta a Szovjetunió és Magyarország között kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. Nyikolaj Podgornij, az elnökség elnöke hangsúlyozta, hogy a szerződést a két országnak a szocializmus és a kommunizmus építésében elért óriási eredményei, valamint a nemzetközi helyzet változásai, ezen eredmények és változások figyelembevétele alapján dolgoztak ki. A szerződés — mutatott rá — a Szovjetunió és Magyarország baráti, testvéri kapcsolatainak fejlődésében új szakaszt, újabb fontos korszakot nyit meg. A szerződést — mint ismeretes — 1967. szeptemben 7-én, a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség budapesti látogatása alkalmával írták alá. A ratifikálásról szóló hírt a csütörtöki szovjet lapok közölték. Szavatolják a védelmet Aki megkergette a királynét Budapesti beszélgetés Először férje nevét Ismerte meg a világ. Antonlosz Ambatiellos az utóbbi húsz esztendő nagy részét börtönben töltötte. Bebörtönözték a német uralom idején, a reakciós görög rendszer halálra ítélte, s csak a világ tiltakozása akadályozta meg kivégzését 1964-ben. 17 év múltán szabadult, a legutóbbi puccs után azonban ismét letartóztatták. Ma már felesége nevét is Ismerik, aki minden eszközzel küzd férje, s fogolytársai szabadságáért. 1963-ban szó szerint üldözőbe vette az angol fővárosban tartózkodó Frederika görög anyakirálynét, amnesztiát követelve férje számára. A híres „futás” a világsajtó első oldalaira került. Most Budapesten, a deliért Szállóban beszélgetünk Betty Ambatiellos-szal. — ön politikus, vagy feleség? — Ez is, az is. Viszont igaz, hogy csak férjemmel való megismerkedésem után kezdtem foglalkozni politikával. Eleinte, amikor börtönbe került, valóban csak az fűtött, hogy visszaszerezzem szabadságát. — Így került kapcsolatba a politikával? — Igen. 1945-től 1949-ig Görögországban éltem. Ez a négy év elég volt arra, hogy megismerjem férjem honfitársainak sorsát. Láttam, hogy anyósom élete rendkívül kemény, s hasonló küzdelmet folytat a létfenntartásért minden egyszerű görög asz- szony. Láttam azt az óriási küzdelmet is, amelyet férjem és elvbarátai folytattak nemzetük szabadságáért. Ezek engem is arra köteleztek, hogy ne nézzem tétlenül a harcot. — Tehát görögnek érzi magát, annak ellenére, hogy ön brit állampolgár ma is? — Én az vagyok, __ aminek születtem. Wales a hazám, s ez az ország szintén évszázados küzdelmet folytatott a szabadságért, — Nehéz élet az öné, ezt mindenki tudja, aki ismeri két Betty Ambatiellos-szal évtizede folytatott harcát. Nem bánta meg, hogy vállalta a küzdelmet? Mi ad erőt ehhez Önnek? — Nehogy azt higgye, hogy amit teszek, áldozatnak érzem. A küzdelem tartalmassá, értelmessé tette életemet, s ma már el sem tudom magamat képzelni enélkül. Olyan jogokért küzdünk, aminek érdekében kötelessége mindenkinek felemelnie a szavát. Az elemi szabadságjogok, a nemzeti függetlenség, egyenjogúság, — mind alapvető feltétele az életnek, s ezért érdemes harcolni. S a küzdelem közben sok öröm és boldogság éri az embert: például az a nagyfokú szolidaritás, amely körülvesz minket, ez pedig mindig erőt ad. — Kik támogatják a juntát? — A megtévesztett emberek, akiket kölcsönökkel, s egyéb kedvezményekkel vásároltak meg maguknak. Népszerű látszat-intézkedéseket tesznek, nyugdíjemelést ígérnek, de a tömegek nagy részét ezzel nem tudják megtéveszteni. Sokszor, látszólag apró dolgokban jelentkezik az ellenállás, tulajdonképpen jelentéktelen állami intézkedések megtagadásában, de ez is jelzi, hogy egy népet tartósan megtörni nem lehet. Sugárzik szeméből a bizakodás. Látszik azonban az is, hogy fáradt — az elmúlt hetekben még gyógykezelés alatt állt — így elköszönünk. Betty asszony ezekkel a szavakkal búcsúzik: — Itt, önöknél sok' üzemben, gyárban jártam, beszélgettem egyszerű emberekkel és vezetőkkel egyaránt, s rendkívül jól esett az az őszinte szolidaritás, amelyet ügyünk iránt éreznek. Ezt ezúton is, mindenkinek köszönöm. B. B. L nukleáris támadások ellen Genfben, csütörtökön újabb ülést tartott a leszerelési értekezlet. A tanácskozás napirendjén az atomsorompó- egyezmény tervezete szerepelt. Nigéria képviselője indítványozta, hogy szavatolják a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államok védelmét a váratlan atomtámadások esetén. Nicolae Ecobesco, Románia küldötte hangoztatta, nem szabad megengedni, hogy az egyezmény akadályozza a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országokat az atomenergia békés felhasználása terén végzett kutatásaikban. Roskin szovjet küldött közölte: a Szovjetunió küldöttsége még nem értesült azokról a feltételekről, amelyek alapján az Euratom öt országa hajlandó aláírni az atom- sorompó-szerződést. Mint ismeretes, az Euratom tagállamai Franciaország kivételével — kedden Brüsszelben bejelentették, hozzájárulnak a szerződéshez, ha az ellenőrzés feladatát az Euratomra bízzák. II rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RÁDIÓ; 8.22: Fehér Sándor népi zenekara játszik. Endrédi Mimi és Sztáray Márton énekel. 9.00: Költőkkel a Marica völgyében. 9.20: A magyar munkásmozgalom dalaiból. 9.30: Könnyűzene. 10.10: Óvodások műsora. 10.30: Édes anyanyelvűnk. 10.35: Sándor Judit énekel. 10.59: Lottó- eredmények. 11.30: Két nyitány. 12.15: Tánczenei koktél. 13.00: A budapesti színházak műsora. 13.03: Csajkovszkij operáiból. 13.50: Könnyűzene. 14.04: Hernádi Lajos Liszt-műveket zongorázik. 14.30: Róka Móka bábszínháza. 15.15: Üzenetek. 15.55: Beszéljük meg... 16.00: Kabalevszkij: Kantáta a reggelről, a tavaszról és a békéről. 16.12: Az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatója. Prágai János ezredes. 16.45: Operettrészletek. 16.57: Hallgatóink figyelmébe! 17.10: Mozart-kettősök. 17.35: Nyitott stúdió. 18.00: Üj Zenei Üjság. 18.40: Hozzon egy dalt Budapestre. 18.45: Boros Jolán népdalokat énekel. 19.00: Esti Krónika. 20.05: Esti pihenő — muzsikával. 20.55: Hírek. Időjárás. 21.00: Örök erőforrások. 22.20: John Barbirolli világhírű szólistákkal készült lemezeiből. 23.13: Könnyűzene. 0.10: Régi operamuzsika. PETŐFI RÁDIÓ: 10.00: Hej, Madrid, Madrid! avagy‘Fiatal, nak mindig rokona a fiatal. 11.44: Válaszolunk hallgatóinknak. 11.59: Kamarazene. 12.58: Térképvázlat a művelődésről. Szeged. 13.13: Szüreti bál. 13.47: Vízállásjelentés. 14.00: Kettőtől — hatig. . . A Petőfi rádió zenés délutánja. 18.10: Zsákal Aladár népi zenekara játszik. 18.40: Láttuk, hallottuk. 19.00: Szemtől-szembe John Barbirollival. 19.31: A pszicholing* visztikáról. 19.46: Kórusmuzsika a Csehszlovák Rádió műsorából. 19.56: Jó éjszakát, gyerekek! 20.25: Közvetítés az ökölvívó olimpia reménységek tornájáról. 20.35: Közvetítési Rómából. 22.18: Tánczene. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 8.05—9.20: Iskola-tévé. 9.30: Műsorismertetés. 9.31: Egy nap a paradicsomban. Tévéfilm (lsm.) 10.20: A vapitik országában. Lengyel kisfilm. (ism.) 13.35—14.50: Iskola-tévé. 18.58: Műsorismertetés. 19.00: Ünnepi ülésszak. Részletek az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió, valamint az Orosz Föderáció Legfelső Tanácsának közös ünnepi üléséről, képfelvételről, kb. 21.15: Ünnep! hangverseny Moszkvából, a Kongresszusi Palotából. A BESZTERCEBÁNYÁI TV MŰSORA; 17.45: Tudomány és technika. 19.00: TV-Híradó. 19.30: Üj dalok. 19.40: Dürrenmatt: A bíró és hóhéra (tv-játék). 21.10: Láthatatlan háború. III. rész. 22.25: Régi tv-dalok. Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADO GYÖRGY 50. „ó, te kedves teremtés, milyen szerelmes is vagy te! Természetes, hogy mindaz, amit ő kinyilatkoztat, neked bölcsesség, érték. Hiszen többségében az is, valóban. Ezért jóleső tudat, hogy tovább Is így lesz. Mert életben marad. Vajon hogy állunk ott a vérzéssel?” Valahová az üres térbe néz: bizonyára akkori Szását látja maga előtt. Ügy hiszem, akkoriban ő is szeretett engem. Persze nem annyira, mint én őt, de mégis. .. Nekem ez is elég volt. Szinte mézesheteket éltünk. Bennem ismét felébredt az érdeklődés a tudomány iránt, könyveket olvastam a kibernetikáról, matematikával foglalkoztam. Méltó akartam lenni Szásához. Ö keresett nekem témát is. Ezt foggal-körömmel kellett védenem az intézetben. A kollégák mulattak rajtam, de általában jóindulatúak voltak. A témámat elfogadták: „Az esztétikai érzékelés pszichológiája a kibernetika tükrében”. Igaz, a cím egy kissé zavaros, de a lényeg az, hogy Szasa művészetelméleti hipotézisét elterjesszem. Most is rajongok ezért a munkáért. Nyakig vagyok benne. Dehát mégiscsak nő vagyok, és bizonyára buta liba, mert ha ő nincs, akkor az egész munkám fonnyadozik. Gyakran gondolom, mindent odaadnék csak azért, hogy az ő felesége lehessek, felneveljem a gyerekeit és vasalhassam az ingeit. Lehet, hogy ezt hamar megunnám, de gyakran támad ilyen vágyam. Elhallgat. Azt gondolom: persze, hogy hamar megunnád. Ti, szovjet nők, asszonyaink, leányaink, nem is tudjátok, milyen előre jutottatok. És milyen mérhetetlenül okosabbak, érdekesebbek vagytok a nyugati nőknél. Például az én feleségem, miért vállal állást? Személyzetünk nincs, rengeteg a munka, és 6 mégis később jár haza a klinikájáról, mint én. Fáradt, mérgelődik — de, hogy könnyebb munkát keressen? Azt már nem. Mert érdekli, amit csinál, tessék! — Eszemmel rögtön felfogtam, hogy szerelmem reménytelen. Eszemmel, mondom, mert a szívem bizakodott. Képzeletemben állandóan a családi élet képei villogtak, Hogy, tegyük fel, katasztrófa történik, és a felesége eltűnik. .. Mindenféle kép, akadt köztük kegyetlen Is. Aztán meg csak dörzsöltem a homlokom, hogy szétoszlassam mindezt — „buta liba!”... Egy szer úgy éreztem, hogy nagyon szeret. Bemutattam néhány Ismerős újságírónak és azt vettem észre, hogy féltékeny. Micsoda öröm! Hiszen ez már bizonyíték! Szásának azonban nem tetszettek a barátaim. Emlékszem, azt mondta rájuk: sekélyek. Lehet, hogy hibát követtem el? Nem tudom. Szomorúan hallgat. Én sem szólok semmit. Eltelik egy perc, majd kettő. — Irina Nyikolajevna, talán fejezze be... Legyint. Reménytelenül, keserűen. Igen sokat elárul egy ilyen mozdulat. Hangjában szenvedély, mint egy jó színésznőnél. — Nincs több mondanivalóm. Látni, egy perc alatt újra végiggondolt mindent. Még vár, majd elszánja magát, hogy mégis befejezze. Láthatóan csakis az én kedvemért. Szenvedélymentesen. — Nem sokáig voltunk boldogok. Ha egyáltalán boldogságnak nevezhető ez. (Keserű irónia a hangjában). A lopott boldogság... hiszen érti. Gondolattársítások. Emlékek. Értem. — Képtelen voltam lépést tartani vele, pedig Igyekeztem, olvastam. Azt tapasztaltam, hogy hallgat, másutt jár az eszem. Én pedig szeretek beszélni. Néha már hirtelen abbahagyom, és látom: kár volt... Csak néz valahová, az ürességbe. Rögtön észreveszi, és megint kedves, figyelmes. De mindent látok, mindent értek. Gondolom: elmegy tőlem. És olyan keserűség fog el. Hiszen tudja: álomban szokott így lenni, valaki távolodik egy végtelen úton, lassan eltűnik, az ember meg fut utána, nyújtja feléje a kezét, kiált. Elment. Az ember tehetetlenül összerogy és. .. felébred. Aztán sokáig nem tud szabadulni az álom hatásától. így vagyok én most. Csak én többé nem ébredek fel. Nagyot sóhajt. Elhallgat. Szeme kissé megnedvesedik, majd megint száraz. Én is csak hallgatok. Mit mondjak? Nem fejlesztettem ki magamban a bánat sújtotta hozzátartozók megvigaszta. lásának hivatásszerű készségét. Őszintén sajnálom őket, de szavakat csak nehezen találok. Most folytatja: — Tulajdonképpen ez a történet vége. Egybeesett a betegségével, illetve, ahogy ön mondja, a rosszabbodásával. De azt hiszem: nem ezen múlott. Eszembe jut a levél és a füzet. Az értekezés a szerelemről. — Téved. A dolog közvetlen kapcsolatban lehetett az ö egészségi állapotával. Én nem tiiszek felnőtt emberek ideális szerelmében. Magamban: „Szasa egyszerűen nem bírja. Innen a gondolatai a hiányos értékű dolgokról. A törekvése, hogy eltávolodjék. Sőt az elhidegülé- se is fizikai állapotával függ össze. Érdekelne azonban, milyen volt szellemi kapcsolatuk? Meg is kérdezem”: — No, és mennyire jutott a saját munkájával? — Belevetettem magam. Persze, amikor távolodni kezdett tőlem, a munkaképességem csökkent. Többet gondoltam Szására, mint a külvilág érzékelésének elméletére, ame. lyet ki akartam dolgozni. A munkám mégis haladt. Sokat olvastam szakirodalomból, beszélgettem tudósokkal, műtörténészekkel. És természetesen Szásával. Egyáltalán, ha bármit fogok is írni, az mind az 5 gondolata lesz, én csak formába öntöm. Azt hiszem, befejezem a munkámat. Amint megéreztem, hogy elidegenedik, rögtön én is igyekeztem megváltoztatni a viselkedésemet. Nem beszéltem többé érzelmekről, kerültem a legkisebb gyengédséget is. Ügy viselkedtem, mint egy barát. És úgy látom, őneki tetszik ez. (Folytatjuk)
