Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-03 / 260. szám

2 NŐGR Ä6 19(57 november 3., péntek Véget ért az űrkísérlet Helyzetjelentés a Közel-Keletről Miért nem tárgyal közvetlenül az EAK Izraellel ? KAIRÓ (MTI) Nasszer, az EAK elnöke szerdán megbeszélést folytatott Danio Lekics jugoszláv nagy­követtel. A megbeszélés tar­talmát nem ismertették. Hasz- szán El Feki külügyminiszter­helyettes szerdán Szaúd-Ará- bia kairói ügyvivőjével ta­nácskozott a két ország kap­csolatairól. Az A1 Ahram csütörtöki száma közli, hogy Robert An­derson volt amerikai pénzügy- miniszter, aki vasárnap óta tartózkodik Kairóban, több megbeszélést folytatott az EAK vezetőivel. Az AP feltételezi, hogy Nasszer elnök is fogad­ta őt. Az A1 Gumhurija című kai­rói lap szerint Hasszuna, az Arab Liga főtitkára és a New Yorkban tartózkodó arab külügyminiszterek, illetve ENSZ-képviselők új arab csúcsértekezlet összehívásának kérdését vitatják meg. Hasszán Zajat, az egyipto­mi kormány szóvivője szoká­sos heti sajtóértekezletén, szer­dán kijelentette, hogy ha a közel-keleti helyzet rendezése érdekében folytatott New York-i tárgyalások kudarcba fulladnak, „nem marad más hátra, mint az ellenállás, s ha szükséges, akkor a vissza­vágás”. A szóvivő megindokolta azt, hogy az EAK miért nem haj­landó közvetlenül tárgyalni Izraellel. Kijelentette: 1949­ben a fegyverszüneti megálla­podást Egyiptom és Izrael kormánya a Biztonsági Tanács határozatának megfelelően ír­ta alá. Ez a megállapodás ki­mondta, hogy a fegyverszüne­tet érintő fő cikkelyt nem le­het érvényteleníteni. Ben Gu- rion 1956-ban, az izraeli mun­kaügyi miniszter 1967-ben ki­jelentette, hogy a megállapo­dás nem ér többet egy szét­tépett papírdarabnál. Hogyan tanácsolhatják nekünk — tet­te fel a kérdést Zajat —, hogy erőfeszítést tegyünk egy má­sik papírdarab meg- és alá­írására. Zajat élesen támadta az Egyesült Államokat is azért, mert az ENSZ-ben lehetetlen­né teszi bármiféle határozat meghozatalát Nasszer, az EAK és Szalal Jemen elnöke szerdán megbe­szélést folytatott a jemeni helyzetről. Szalal elnök csütörtökön reg­gel sajtóértekezletet tartott, s ezen bejelentette, hogy híve egy Szaúd -Arábiával kötendő egyezménynek. A megállapo­dásnak azonban — mondotta — a Jemeni Köztársaság léte­zésén, a jelenlegi határok fenntartásán és a jószomszédi kapcsolatok, vagyis a kölcsö­nös tisztelet és az egyetértés megteremtésén kell alapulnia. Közölte, hogy rövidesen beje­lentik az új jemeni kormány összetételét, amely az ország minden forradalmi irányzatát képviselni fogja. Kubai és NDK- küldöttség Moszkvában MOSZKVA (TASZSZ) Az októberi forradalom 50. évfordulójának ünnepségeire csütörtökön megérkezett Moszkvába az NDK és Kuba párt- és kormányküldöttsége. Az NDK küldöttségét Wal­ter Ulbricht, az NSZEP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, az NDK Államtanácsá­nak elnöke, a kubait Jósé Ra- món Machado Ventura, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tagja, egészségügyi miniszter vezeti. Csütörtökön befejeződött a speciálisan felszerelt Koz­mosz—186 és Kozmosz—188 mesterséges holdak segítségé­vel végrehajtott nagy kísérle­ti kutatási program. Ennek fő célja az volt, hogy ellenőriz­zék azokat a tudományos el­képzeléseket és tervezői meg­oldásokat, amelyek lehetővé teszik két mesterséges hold önműködő összekapcsolását. Az október 27-én felbocsá­tott Kozmosz—186 tervezett manővereket hajtott végre az űrben. Á mesterséges hold valamennyi rendszere, bele­értve a fedélzeti számító-be­rendezéseket, megfelelően működött. Október 30-án földkörüli pályára juttatták a Kozmosz—188-at, hogy önmű­ködően összekapcsolódjék a Kozmosz 186-tal. Amint a távmérési adatok feldolgozásából kapott anya­gok és a televíziós adások ta­nulmányozása megmutatta, a „passzív” szerepet betöltő Kozmosz—188 rádiósugarak útján történő „befogása” a programnak megfelelően tör­tént. A mesterséges holdak közeledése és egymás 300 méternél kisebb távolságra történt megközelítése, kis to­lóerejű hajtóművek segítségé­vel ment végbe. Mindkét mesterséges hold rádiótechnikai és számítóbe­rendezéseinek, valamint ön­működő rendszereinek egész együttese, az egész repülés, közeledés, összekapcsolás és szétválás folyamán megbízha­tóan működött. Miután megtörtént a szét­válás és a Kozmosz—186-ot visszajuttatták a Földre, a „passzív” Kozmosz—188 mes­terséges hold még két napig folytatott kísérleteket. A kije­lölt program elvégzése után a Kozmosz—188-at is vissza­juttatták a Földre. A végrehajtott kísérlet eredményei igazolták a tudo­mányos elképzelések és ter­vezői megoldások helyességét. Ratifikálfák a szovjet—magyar szerződést MOSZKVA (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Ta- csának Elnöksége ratifikálta a Szovjetunió és Magyarország között kötött barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási egyezményt. Nyikolaj Podgornij, az el­nökség elnöke hangsúlyozta, hogy a szerződést a két or­szágnak a szocializmus és a kommunizmus építésében elért óriási eredményei, valamint a nemzetközi helyzet változásai, ezen eredmények és változá­sok figyelembevétele alapján dolgoztak ki. A szerződés — mutatott rá — a Szovjetunió és Magyarország baráti, test­véri kapcsolatainak fejlődésé­ben új szakaszt, újabb fontos korszakot nyit meg. A szerződést — mint isme­retes — 1967. szeptemben 7-én, a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormánykül­döttség budapesti látogatása alkalmával írták alá. A ratifikálásról szóló hírt a csütörtöki szovjet lapok közöl­ték. Szavatolják a védelmet Aki megkergette a királynét Budapesti beszélgetés Először férje nevét Ismerte meg a világ. Antonlosz Amba­tiellos az utóbbi húsz esztendő nagy részét börtönben töltötte. Bebörtönözték a német uralom idején, a reakciós görög rend­szer halálra ítélte, s csak a vi­lág tiltakozása akadályozta meg kivégzését 1964-ben. 17 év múltán szabadult, a legutóbbi puccs után azonban ismét letartóztat­ták. Ma már felesége nevét is Ismerik, aki minden eszközzel küzd férje, s fogolytársai sza­badságáért. 1963-ban szó szerint üldözőbe vette az angol főváros­ban tartózkodó Frederika görög anyakirálynét, amnesztiát köve­telve férje számára. A híres „fu­tás” a világsajtó első oldalaira került. Most Budapesten, a del­iért Szállóban beszélgetünk Betty Ambatiellos-szal. — ön politikus, vagy fele­ség? — Ez is, az is. Viszont igaz, hogy csak férjemmel való megismerkedésem után kezd­tem foglalkozni politikával. Eleinte, amikor börtönbe ke­rült, valóban csak az fűtött, hogy visszaszerezzem szabad­ságát. — Így került kapcsolatba a politikával? — Igen. 1945-től 1949-ig Gö­rögországban éltem. Ez a négy év elég volt arra, hogy megismerjem férjem honfitár­sainak sorsát. Láttam, hogy anyósom élete rendkívül ke­mény, s hasonló küzdelmet folytat a létfenntartásért minden egyszerű görög asz- szony. Láttam azt az óriási küzdelmet is, amelyet férjem és elvbarátai folytattak nem­zetük szabadságáért. Ezek en­gem is arra köteleztek, hogy ne nézzem tétlenül a harcot. — Tehát görögnek érzi ma­gát, annak ellenére, hogy ön brit állampolgár ma is? — Én az vagyok, __ aminek születtem. Wales a hazám, s ez az ország szintén évszáza­dos küzdelmet folytatott a sza­badságért, — Nehéz élet az öné, ezt mindenki tudja, aki ismeri két Betty Ambatiellos-szal évtizede folytatott harcát. Nem bánta meg, hogy vállalta a küzdelmet? Mi ad erőt ehhez Önnek? — Nehogy azt higgye, hogy amit teszek, áldozatnak ér­zem. A küzdelem tartalmassá, értelmessé tette életemet, s ma már el sem tudom maga­mat képzelni enélkül. Olyan jogokért küzdünk, aminek ér­dekében kötelessége minden­kinek felemelnie a szavát. Az elemi szabadságjogok, a nem­zeti függetlenség, egyenjogú­ság, — mind alapvető feltéte­le az életnek, s ezért érdemes harcolni. S a küzdelem közben sok öröm és boldogság éri az embert: például az a nagy­fokú szolidaritás, amely kö­rülvesz minket, ez pedig min­dig erőt ad. — Kik támogatják a juntát? — A megtévesztett emberek, akiket kölcsönökkel, s egyéb kedvezményekkel vásároltak meg maguknak. Népszerű lát­szat-intézkedéseket tesznek, nyugdíjemelést ígérnek, de a tömegek nagy részét ezzel nem tudják megtéveszteni. Sok­szor, látszólag apró dolgokban jelentkezik az ellenállás, tu­lajdonképpen jelentéktelen ál­lami intézkedések megtagadá­sában, de ez is jelzi, hogy egy népet tartósan megtörni nem lehet. Sugárzik szeméből a bizako­dás. Látszik azonban az is, hogy fáradt — az elmúlt he­tekben még gyógykezelés alatt állt — így elköszönünk. Betty asszony ezekkel a szavakkal búcsúzik: — Itt, önöknél sok' üzemben, gyárban jártam, beszélgettem egyszerű emberekkel és veze­tőkkel egyaránt, s rendkívül jól esett az az őszinte szolida­ritás, amelyet ügyünk iránt éreznek. Ezt ezúton is, min­denkinek köszönöm. B. B. L nukleáris támadások ellen Genfben, csütörtökön újabb ülést tartott a leszerelési ér­tekezlet. A tanácskozás na­pirendjén az atomsorompó- egyezmény tervezete szere­pelt. Nigéria képviselője indít­ványozta, hogy szavatolják a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államok védelmét a váratlan atomtámadások esetén. Nicolae Ecobesco, Ro­mánia küldötte hangoztatta, nem szabad megengedni, hogy az egyezmény akadályozza a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országokat az atomenergia békés felhaszná­lása terén végzett kutatásaik­ban. Roskin szovjet küldött kö­zölte: a Szovjetunió küldött­sége még nem értesült azok­ról a feltételekről, amelyek alapján az Euratom öt orszá­ga hajlandó aláírni az atom- sorompó-szerződést. Mint is­meretes, az Euratom tagálla­mai Franciaország kivételével — kedden Brüsszelben beje­lentették, hozzájárulnak a szerződéshez, ha az ellenőrzés feladatát az Euratomra bíz­zák. II rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RÁDIÓ; 8.22: Fehér Sándor népi zenekara ját­szik. Endrédi Mimi és Sztáray Márton énekel. 9.00: Költők­kel a Marica völgyében. 9.20: A magyar munkásmozgalom dalaiból. 9.30: Könnyűzene. 10.10: Óvodások műsora. 10.30: Édes anyanyelvűnk. 10.35: Sándor Judit énekel. 10.59: Lottó- eredmények. 11.30: Két nyitány. 12.15: Tánczenei koktél. 13.00: A budapesti színházak műsora. 13.03: Csajkovszkij ope­ráiból. 13.50: Könnyűzene. 14.04: Hernádi Lajos Liszt-műveket zongorázik. 14.30: Róka Móka bábszínháza. 15.15: Üzenetek. 15.55: Beszéljük meg... 16.00: Kabalevszkij: Kantáta a reg­gelről, a tavaszról és a békéről. 16.12: Az Ifjúsági Rádiószín­pad bemutatója. Prágai János ezredes. 16.45: Operettrészletek. 16.57: Hallgatóink figyelmébe! 17.10: Mozart-kettősök. 17.35: Nyitott stúdió. 18.00: Üj Zenei Üjság. 18.40: Hozzon egy dalt Budapestre. 18.45: Boros Jolán népdalokat énekel. 19.00: Esti Krónika. 20.05: Esti pihenő — muzsikával. 20.55: Hírek. Idő­járás. 21.00: Örök erőforrások. 22.20: John Barbirolli világ­hírű szólistákkal készült lemezeiből. 23.13: Könnyűzene. 0.10: Régi operamuzsika. PETŐFI RÁDIÓ: 10.00: Hej, Madrid, Madrid! avagy‘Fiatal, nak mindig rokona a fiatal. 11.44: Válaszolunk hallgatóink­nak. 11.59: Kamarazene. 12.58: Térképvázlat a művelődésről. Szeged. 13.13: Szüreti bál. 13.47: Vízállásjelentés. 14.00: Kettő­től — hatig. . . A Petőfi rádió zenés délutánja. 18.10: Zsákal Aladár népi zenekara játszik. 18.40: Láttuk, hallottuk. 19.00: Szemtől-szembe John Barbirollival. 19.31: A pszicholing* visztikáról. 19.46: Kórusmuzsika a Csehszlovák Rádió műso­rából. 19.56: Jó éjszakát, gyerekek! 20.25: Közvetítés az ököl­vívó olimpia reménységek tornájáról. 20.35: Közvetítési Ró­mából. 22.18: Tánczene. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 8.05—9.20: Iskola-tévé. 9.30: Mű­sorismertetés. 9.31: Egy nap a paradicsomban. Tévéfilm (lsm.) 10.20: A vapitik országában. Lengyel kisfilm. (ism.) 13.35—14.50: Iskola-tévé. 18.58: Műsorismertetés. 19.00: Ünnepi ülésszak. Részletek az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió, valamint az Orosz Föderáció Legfelső Tanácsá­nak közös ünnepi üléséről, képfelvételről, kb. 21.15: Ünnep! hangverseny Moszkvából, a Kongresszusi Palotából. A BESZTERCEBÁNYÁI TV MŰSORA; 17.45: Tudomány és technika. 19.00: TV-Híradó. 19.30: Üj dalok. 19.40: Dürrenmatt: A bíró és hóhéra (tv-játék). 21.10: Láthatatlan háború. III. rész. 22.25: Régi tv-dalok. Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADO GYÖRGY 50. „ó, te kedves teremtés, mi­lyen szerelmes is vagy te! Természetes, hogy mindaz, amit ő kinyilatkoztat, neked bölcsesség, érték. Hiszen több­ségében az is, valóban. Ezért jóleső tudat, hogy tovább Is így lesz. Mert életben marad. Vajon hogy állunk ott a vér­zéssel?” Valahová az üres térbe néz: bizonyára akkori Szását látja maga előtt. Ügy hiszem, akkoriban ő is szeretett engem. Persze nem annyira, mint én őt, de még­is. .. Nekem ez is elég volt. Szinte mézesheteket éltünk. Bennem ismét felébredt az ér­deklődés a tudomány iránt, könyveket olvastam a kiberne­tikáról, matematikával foglal­koztam. Méltó akartam len­ni Szásához. Ö keresett nekem témát is. Ezt foggal-körömmel kellett védenem az intézetben. A kollégák mulattak rajtam, de általában jóindulatúak vol­tak. A témámat elfogadták: „Az esztétikai érzékelés pszi­chológiája a kibernetika tük­rében”. Igaz, a cím egy kis­sé zavaros, de a lényeg az, hogy Szasa művészetelméleti hipotézisét elterjesszem. Most is rajongok ezért a munkáért. Nyakig vagyok benne. Dehát mégiscsak nő vagyok, és bi­zonyára buta liba, mert ha ő nincs, akkor az egész mun­kám fonnyadozik. Gyakran gondolom, mindent odaadnék csak azért, hogy az ő felesé­ge lehessek, felneveljem a gyerekeit és vasalhassam az ingeit. Lehet, hogy ezt ha­mar megunnám, de gyakran támad ilyen vágyam. Elhallgat. Azt gondolom: persze, hogy hamar megun­nád. Ti, szovjet nők, asszo­nyaink, leányaink, nem is tudjátok, milyen előre jutot­tatok. És milyen mérhetetlenül okosabbak, érdekesebbek vagy­tok a nyugati nőknél. Például az én feleségem, miért vállal állást? Személyzetünk nincs, rengeteg a munka, és 6 mégis később jár haza a klinikájá­ról, mint én. Fáradt, mérgelő­dik — de, hogy könnyebb munkát keressen? Azt már nem. Mert érdekli, amit csinál, tessék! — Eszemmel rögtön felfog­tam, hogy szerelmem remény­telen. Eszemmel, mondom, mert a szívem bizakodott. Képzeletemben állandóan a családi élet képei villogtak, Hogy, tegyük fel, katasztrófa történik, és a felesége eltű­nik. .. Mindenféle kép, akadt köztük kegyetlen Is. Aztán meg csak dörzsöltem a homlo­kom, hogy szétoszlassam mind­ezt — „buta liba!”... Egy szer úgy éreztem, hogy nagyon szeret. Bemutattam néhány Is­merős újságírónak és azt vet­tem észre, hogy féltékeny. Mi­csoda öröm! Hiszen ez már bizonyíték! Szásának azonban nem tetszettek a barátaim. Emlékszem, azt mondta rájuk: sekélyek. Lehet, hogy hibát követtem el? Nem tudom. Szomorúan hallgat. Én sem szólok semmit. Eltelik egy perc, majd kettő. — Irina Nyikolajevna, talán fejezze be... Legyint. Reménytelenül, ke­serűen. Igen sokat elárul egy ilyen mozdulat. Hangjában szenvedély, mint egy jó szí­nésznőnél. — Nincs több mondaniva­lóm. Látni, egy perc alatt újra végiggondolt mindent. Még vár, majd elszánja ma­gát, hogy mégis befejezze. Lát­hatóan csakis az én kedve­mért. Szenvedélymentesen. — Nem sokáig voltunk bol­dogok. Ha egyáltalán boldog­ságnak nevezhető ez. (Keserű irónia a hangjában). A lopott boldogság... hiszen érti. Gondolattársítások. Emlékek. Értem. — Képtelen voltam lépést tartani vele, pedig Igyekeztem, olvastam. Azt tapasztaltam, hogy hallgat, másutt jár az eszem. Én pedig szeretek beszélni. Néha már hirtelen abbahagyom, és látom: kár volt... Csak néz valahová, az ürességbe. Rögtön észreveszi, és megint kedves, figyelmes. De mindent látok, mindent ér­tek. Gondolom: elmegy tőlem. És olyan keserűség fog el. Hi­szen tudja: álomban szokott így lenni, valaki távolodik egy végtelen úton, lassan eltűnik, az ember meg fut utána, nyújtja feléje a kezét, kiált. Elment. Az ember tehetetlenül összerogy és. .. felébred. Aztán sokáig nem tud szabadulni az álom hatásától. így vagyok én most. Csak én többé nem éb­redek fel. Nagyot sóhajt. Elhallgat. Szeme kissé megnedvesedik, majd megint száraz. Én is csak hallgatok. Mit mondjak? Nem fejlesztettem ki magamban a bánat sújtot­ta hozzátartozók megvigaszta. lásának hivatásszerű készségét. Őszintén sajnálom őket, de szavakat csak nehezen találok. Most folytatja: — Tulajdonképpen ez a történet vége. Egybeesett a be­tegségével, illetve, ahogy ön mondja, a rosszabbodásával. De azt hiszem: nem ezen mú­lott. Eszembe jut a levél és a fü­zet. Az értekezés a szerelem­ről. — Téved. A dolog közvetlen kapcsolatban lehetett az ö egészségi állapotával. Én nem tiiszek felnőtt emberek ideá­lis szerelmében. Magamban: „Szasa egysze­rűen nem bírja. Innen a gon­dolatai a hiányos értékű dol­gokról. A törekvése, hogy el­távolodjék. Sőt az elhidegülé- se is fizikai állapotával függ össze. Érdekelne azonban, mi­lyen volt szellemi kapcsola­tuk? Meg is kérdezem”: — No, és mennyire jutott a saját munkájával? — Belevetettem magam. Persze, amikor távolodni kez­dett tőlem, a munkaképessé­gem csökkent. Többet gondol­tam Szására, mint a külvilág érzékelésének elméletére, ame. lyet ki akartam dolgozni. A munkám mégis haladt. Sokat olvastam szakirodalomból, be­szélgettem tudósokkal, műtör­ténészekkel. És természetesen Szásával. Egyáltalán, ha bár­mit fogok is írni, az mind az 5 gondolata lesz, én csak for­mába öntöm. Azt hiszem, be­fejezem a munkámat. Amint megéreztem, hogy elidegene­dik, rögtön én is igyekeztem megváltoztatni a viselkedése­met. Nem beszéltem többé ér­zelmekről, kerültem a leg­kisebb gyengédséget is. Ügy viselkedtem, mint egy barát. És úgy látom, őneki tetszik ez. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom