Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

1967. november 19., vasárnap NOSR/US •> Igaz barátainkkal ünnepeltünk irta: Géczi János, a megyei tanács vb elnöke Lapunk már hírt adott arról, hogy az SZKP kemerovói bizottsága meghívására megyei pártbizottságunk delegációt kül­dött testvérmegyénkbe, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségeire. A Nógrád olvasói ismerik delegációnk vezetőjének nyilatkozatát. Mé­gis úgy érezzük, szükséges részletesebben tájékoztatni megyénk lakosságát a nagy­szerű ünnepségekről, az impozáns felvonu­lásról, az üzemekben, intézményekben szerzett tapasztalatainkról, barátaink éle­téről. Arról a felejthetetlen élményről, amit a Nagy Október félévszázados jubileumi ün­nepségein, az impozáns demonstráción sze­reztünk, szóban vagy írásban nagyon ne­héz beszámolni. Televízión, rádión többször láttuk, illetve hallottuk a moszkvai pará­dét. Ez mindig nagy hatást vált ki az em­berből, de az ünneplés igazi légkörét a technika vívmányai nem tudják tökéle­tesen visszaadni. Ezeken az ünnepségeken ott kell lenni! Mi csak tolmács útján ér­tettük miről beszél az ünnepi szónok, mit mondanak a felszólalók, a bányászok, a kohászok, a kolhozok küldöttei, a fegyve­res erők, a komszomolisták, a pionírok képviselői, de mindvégig éreztük, hogy egy nagyszerű ünneplés résztvevői va­gyunk. Mélységes felelősség, optimizmus, ünnepélyes pátosz jellemezte a szónokok beszédeit, az emberek gondolkodását. Az ünnepség minden résztvevője fegyelmezet­ten, nagy figyelemmel hallgatta a beszé­deket, ünnepélyes magatartásával, lelke­sedéssel, aktívan vett részt az ünneplés­ben. Őszinte, nagy tisztelettel emlékezett meg az ünnepség Leninről, a párt, a szovjet ál­lam megteremtőjéről, a forradalom, a szo­cializmus építésének nagyszerű vezetőjé­ről. A világ első proletárhatalmának ki­vívásáért folytatott elkeseredett harcban az orosz munkások, parasztok hősi helyt­állása mellett az internacionalisták, a ma­gyar internacionalisták érdemeit is ma­gasra értékelték. 1917 októberében mértek halálos sebet a világkapitalizmusra. E harcban született meg a szocializmus, a kommunizmus. A fél évszázad története igen nagy erő­feszítést, áldozatot követelt a szovjet nép­től. Rendkívül alacsony színvonalú gazda­ságot, kultúrát kellett hallatlan gyors ütem­ben fejleszteni, ugyanakkor a fiatal szov- jetállamöt az intervenció ellen meg kellett védeni. Ez a nép a szocialista haza építése mellett mérhetetlen áldozatot hozott a má­sodik világháborúban hazája megvédésé­ért, a fasizmus szétveréséért, a népek fel­szabadításáért, szabadságának biztosításá­ért. Az SZKP vezetésével a szocialista forra­dalom célkitűzésének megvalósítása, a kommunizmus építése során elért nagysze­rű politikai, gazdasági, kulturális eredmé­nyek jogos büszkeséggel tölthetik el a szovjet . népet, testvérmegyénk dolgozóit. Ezek az eredmények biztosítanak jobb, boldogabb életet e gazdag tájon, de mos­toha éghajlati viszonyok között élő embe­reknek. A kuznyecki, a szibériai emberek igazán tudják értékelni a gigászi fejlődést. Ezen a vidéken á nincstelenség, az elnyo­más még kegyetlenebb volt. Korábban Szi­bériáról elsősorban a száműzetés, az ül­döztetés jutott az ember eszébe. Ez volt a cári rend legsötétebb börtöne. A Nagy Októberre emlékezve az ered­mények méltatásán túl a jövőről, a cél­kitűzésekről, az átgondolt tervek megvaló­sításáról is sok szó esett. A kuznyecki bá­nyászok, a kohászok, a kolhozok, a tudományos élet képviselői azt fo­gadták meg — a Dicső Októberre emlékezve —, hogy még nagyobb odaadással, lelkesedéssel dolgoznak a párt vezetésével a gazdaság, a tudomány fejlesztéséért, az emberek boldogulásáért. A fegyveres erők képviselője azt jelentette a pártnak, az ünnepség résztvevőinek, hogy bármikor képesek drága hazájuk földjét megvédeni, biztosítani a békét, megsemmisíteni az ellenséges agresszort. A párt, a nép parancsának teljesítésére mindig készen állnak. Rendkívül nagy hatást tett az ünnepség valamennyi résztvevőjére, amikor a kom­szomolisták, a pionírok indulók kíséreté* ben fegyelmezetten bevonultak az ünnep­lők közé. Zászlókkal, virágcsokrokkal, s meleg szavakkal köszönték meg boldog életüket. Nagy Október unokái azt ígér­ték, hogy tanulással, munkával, a világ gyermekei közötti testvéri barátság ápolá­sával készülnek a dolgos hétköznapokra. Az ünnepségsorozatokon nagyszerűen ki­fejeződött a szovjet nép internacionalizmu­sa. A világ békéjének biztosításáért érzett felelősség, a kommunista mozgalom egysé­géért folytatott harc, a szocializmus, a ha­ladó erőkkel való szoros együttműködés és barátság jellemezte a jubileumi ünnepsé­geket. , A Nagy Október 50. évfordulója alkal­mával Lenin-renddel kitüntetett testvérme- gyénkhez az SZKP Központi Bizottsága le­velet küldött, amelyben kifejezte elismeré­sét a megyei pártbizottságnak, a Kuznyec­ki medence dolgozóinak nagyszerű eredmé­nyeikért. Tisztelettel, ünnepélyesen vették át az SZKP Központi Bizottságának ado­mányát, az elismerést legjobban kifejező vörös zászlót. Figyelemmel hallgatták meg delegációnk vezetőjének beszédét, őszinte örömmel fo­gadták azt a levelet, amelyet a megyei pártbizottság, megyénk lakossága nevé­ben küldött. Ajándékunk — a vörös zász­ló — átadásakor felállva, hosszú tapssal ünnepelték a két megye pártbizottságainak és dolgozóinak testvéri barátságát, miköz­ben a megyei pártbizottság első titkára és a tanács elnöke átvette a zászlót. Az ünnepséget magas színvonalú, mű­vészi koncert követte. Ehhez nem kellett tolmács, jól értettük a zenét, a táncot, a különböző népek nyelvén is. Jó rendezői elgondolás alapján elevenedett fel az Aurora cirkáló első lövésétől a szovjet nép története, mai boldog élete. A forra­dalom dalai, a népdal különböző motívu­mai, a csengő gyermekkórus és a vegyes kar igazi művészi élményt adott. Szibériában, november 7-én reggel mí­nusz 20 fok hideget mértek, s fehér volt a táj. A száraz hideg hatására erősen csi­korgóit az ember léptei alatt a hó. Mégis arra ébredtünk, hogy kora reggel a város már talpon van, nagy a mozgás, a készü­lődés. A főteret a megyei pártbizottság épülete zárja le. Az épület fő falán elhelyezett ha­talmas Lenin-portré szinte hívogatott min­denkit az ünnepi felvonulásra. Pontosan 10 órakor az elnökség elfoglalta helyét az emelvényen, rövid üdvözlés után a katonai egységek elvonultak és megkezdődött a színpompás, gazdag, ötletes bemutató. Az iskolás gyermekek fegyelmezetten mutat­ták be tomagyakorlataikat, a különböző zászlógyakorlatokat, a Nagy Októbert és Lenint éltető sorok nagy tapsot váltottak ki. Ezután kezdődött el mintegy 48—50 ezer ember háromórás fegyelmezett, lelkes felvonulása. Zászlók — köztük több ma­gyár zászló —, jelszavak — köztük a ma­gyar—szovjet barátságot éltető, megyénk dolgozóit üdvözlő 'jelszavak — képek, öt­letes transzparensek, az üzemek eredmé­nyeit ábrázoló plakátok tették színessé a felvonulást. A tömeg fegyelmezettsége, lel­kesedése a pártot, a népet, a barátságot éltető jelszavak ismétlése mindvégig jel­lemző volt. A tartalmi gazdagság, a szovjet haza, az eszme iránti tisztelet mindvégig párosult az ünnepségen a fegyelmezettséggel, a színpompával, a sok ötlettel. A város tá­gas, tiszta utcáit, a középületeket, lakóhá­zakat ízlésesen, a nagy ünnephez méltó­an dekorálták. A fény, a kép, a jelszó mind az 50. évfordulóra való emlékezést fejezte ki. Az esti rakétatűz-parádé igazán hangulatos, nagyszerű élményt jelentett mindenkinek. Az ünnepségek mellett volt lehetőségünk arra is, hogy Novokuznyeckben a kohá­szokkal, Prokopj evszkben a bányászokkal, Kemerovóban a vegyikombinát dolgozói­val, vezetőivel találkozzunk. Az üzemek méretei, korszerű felszerelésük, tágas, vi­lágos berendezésük, ami az első pillana­tokban feltűnt a látogatónak. Az üzemek­ben mindenütt szeretettel fogadták dele­gációnkat. Legyen szabad egy nagyon ti­pikus esetre kitérni. A Novokuznyecki Ko­hókombinát 58 éves fiatalosan mozgó szimpatikus igazgatója mondotta el: 30 évvel ezelőtt került oda, akkor még mind­össze 5 kőház volt a telepen. Ma ebben a városban 280 ezer ember él modern, új lakásban, csak a hatalmas gyárváros kö­zelében 100 ezer ember él. Ez az új Szibé­ria, ez az új Kuznyeck. Így értjük csak igazán azt a nagy ragaszkodást, büszkesé­get, de mégis szerénységet, amit tapasztal­tunk útunk során. Ez az igazgató segéd­munkásként kezdte, ma hatalmas politi­kai, szakmai és élettapasztalattal, diplomá­val, a szakemberek között világszerte is­mert gyáróriást, gyárvárost igazgatja. Mivel a korábbi delegációnk is járt az üzemben, ismerték, hogy nálunk milyen jellegű üzemek vannak, s kérték, adjuk át üdvözletüket a nógrádi bányászoknak, kohászoknak. Hangsúlyozták: nagyon szí­vesen fogadnak üzemi delegációt, szívesen cserélnék ki tapasztalataikat. Erre egyéb­ként az ott tartózkodó donyeci bányászok képviselői is megkértek bennünket. Meg­látogattunk egy szanatóriumot is, ahol szép környezetben, jó személyi feltételek mellett, korszerű eszközökkel gyógyítják a betegeket. A mezőgazdasági üzemek közül egy korszerű kutató intézetet láttunk, ahol a föld minőségét, a különböző magvak, nö­vények tulajdonságait tanulmányozzák. Kísérleteket végeznek, hogy rövid te- nyészidő alatt nagyhozamú fajtákat tudja­nak elterjeszteni. A hosszú, zord telet kell ellensúlyozni! A kísérleti kutató intézetben képezik a technikusokat is. Láttunk egy korszerű te­henészetet, ahol egy tehén évi tej hozama átlag 3200 kilogramm. Gépesített még a trágyakezelés is. A hosszú tél arra ia kényszeríti a mezőgazdasági dolgozókat, hogy a zöldség jelentős részét melegház­ban termeljék. Láttunk egy 25 ezer négy­zetméter területű melegházat, melyet 40 ezer négyzetméteresre akarnak a közeljö­vőben fejleszteni. Kint 20 fokos hideg, bent pedig piroslik a paradicsom, virít a zöldhagyma. Ezek után érthető, miért tud­tak minden fogadásnál szép friss virággal is kedveskedni. A művelődésügyi intézményekben meg­néztük a város és a megye ötven évét rep­rezentáló kiállítást, amely jól tükrözi azt a nagyszerű fejlődést, ami a Kuznyecki. medendében végbement. Nagyon megra­gadott bennünket a gyors ütem. A város és a megye ugyanis nagyon fiatal. A vá­ros jövőre lesz csak 50 éves (akkor 5 ezer, most 400 ezer ember él benne). Szigorú, fegyelmezett terv alapján épül tovább. Itt szeretném megjegyezni, hogy a város egy központi fekvésű, szép, tágas, fásított, új utcáját a kemerovói delegáció beszámolója után a lakosság kérésére „Nógrádi utcá­nak” nevezték el. Az új utcát megmutatta küldöttségünknek a megyei és városi ta­nács elnöke. (Elhoztuk azt a diplomát, amelyik a tanácsülés határozatát rögzíti az utca elnevezéséről.) A megye és a város fejlődéséről a kiál­lítás alapján igen sokat lehetne mondani, A számok önmagukért beszélnek, de úgy gondolom más alkalmat kell erre keresni. Annyit azért mégis szeretnék megjegyezni, — mint egyik legfontosabb mutatót —, hogy a villamosenergia termelése, ha 1932. évet 1 egységnek veszem, 1949-ben 31, 1958-ban 191, 1965-ben 368 egység volt. és 1970-re 635 egységnyi elérését tervezik. A minisztériumi és helyiipar termé­keit, az emberek megváltozott életkörül­ményeit, a kulturálódás, a szociális,- kom­munális ellátás fejlődését szemléletesen, ötletesen mutatja be. a kiállítás. A város művelődésügyi intézményeiről csak annyit, hogy 100 tízosztályos, 50 kö­zépfokú és 3 felsőfokú iskolája, 4 színház­illetve cirkuszterme van. Szerényen je­gyezték meg, hogy épül még egy új szín­ház, s a következő delegáció már füröd- het a városi uszodában, amelyben, csak a központi uszoda 50X23 méter területen fekszik. Egyébként az uszodában több te­remsport is helyet kap. Találkoztunk a műszaki egyetem rek­torával, tanszékvezető proíesszoraívaL Meglepett bennünket, hogy a mérnökkép­zés mellett milyen sokrétű a kutatási prog­ramjuk, milyen szoros kapcsolatot tarta­nak az üzemekkel, mertnyire a termelés szükségleteiből indulnak ki a kutatási program elkészítésénél. A korszerű és egészséges bányászkodás, az ipari automa­tizálás kérdéseivel külön-külön tudóskollek­tíva foglalkozik. Tudományos munkájuk mellett aktív társadalmi, közéleti tevékeny­séget fejtenek ki. Itt dolgozik a történelmi tanszék vezetőjeként a Szovjet—-Magyar Baráti Társaság elnöke is, aki már a de­legációval járt megyénkben. Talán még annyit, hogy igen megleptek bennünket a magyar történelem nagyjairól, pártunk politikájáról szóló pontos ismereteikkel. Miközben a politikai, a gazdasági, a kulturális élet és a fegyveres testület ve­zetőivel, dolgozóival beszélgettünk, nagy­szerű embereket ismertünk meg. akik be­csülik, szeretik a pártot. A XXIII. kong­resszuson elfogadott programot nagyon komolyan veszik, s nem kétséges előttük annak megvalósulása. A népek barátsá­gát, a békét legfőbb ügyüknek tartják. Megpróbáltam valamennyire visszaadni az ünnepségek tartalmát, hangulatát, kuz­nyecki barátainkkal való találkozás során szerzett élményeinket. Minden alkalmat megragadtunk az ünnepségeken, az üze­mekben, intézményekben, a családi össze­jöveteleken, a televízión, a rádión, a helyi újságokon keresztül, hogy átadjuk a nóg­rádiak üdvözletét, ök is arra kérte,-:: ba­rátságunk erősítését vegyük még komo­lyabban, ismerjük meg egymás munkáját, életét, boldogságát, gondjait kölcsönösen. Kemerovó megye politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális vezetői és dolgozói igaz testvéri, baráti üdvözletét örömmel tolmácsoljuk megyénk lakosságának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom