Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-19 / 274. szám
1967. november 19.. vasárnap NŐCS * O 7 Vasárnapi (evél A „mundér" védelméről A férfi a szerkesztőségünk „panaszügyi intézőjét” kereste, de tájékozódni az én szobámba nyitott. Így jutottam a bonyodalmas ügy teljes ismeretéhez. Okulásul mindazoknak, akiket illethet, előadnám, miről van szó. Liki József salgótarjáni, Úttörők útja lő szám alatti lakos ez év augusztus 22-én népes családja örömére 6 900 forint lassacskán megtakarított pénzéből egy Ideal 220-as típusú hűtőgépet vett. Ilyen méretű kiadás nem mindennapos a háztartásokban, a szerzeményt ennek megfelelő becsüléssel vitték otthonukba az új tulajdonosok is. A család öröme — sajnos —, nem bizonyult az ilyen jellegű fogyasztási cikkekre joggal elvárhatón tartósnak. Mindössze szeptember 5-ig, két röpke hétig tartott. Az Ideál 220-ról kiderült, hogy erős fenntartással áll helyt márkaként hirdetett nevének; a hűtőgép eme fogyatékossága alaposan lehűtötte a tulajdonosok kedélyét. No, de azért a garancialevél, hogy segítsen a bajokon. A kétéves jótállás annyi, mintha máris szupe- rálna. Gondolta Liki József. De rosszul gondolta: Mert a reklamációt sajnálkozó kéztárással fogadta a javító vállalat, s szeptember 13-i keltezéssel készségesen ki is állított egy igazolást a panaszos érdekében: „A fél azzal fordult vállalatunkhoz, hogy a hőfok- szabályozó kapcsoló nem működik. A készüléket megvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a készülékben levő hőfokszabályozót anyag hiánya miatt kicserélni nem áll módunkban. Kérjük a készüléket kicserélni szíveskedjenek.” Azt hihetné az ember: mi sem egyszerűbb ügylet ennél. De szó sincs róla. Sőt. A megyei iparcikk kiskereskedelmi vállalat, konkrétabban a KERAVILL így okoskodott: igaz ugyan, hogy van két hasonló típusú készülékünk, de cserére csak tíz azonos meghibásodás után vállalkozunk. Ámde miképp hibásodjék meg valami tízszer, ha megjavítani egyetlen alkalommal sem képesek? — érvelt és háborgott a panaszos, igaza tudatában, hiszen 6 900 forintja bánja a könnyelműségét, amikor vásárlásra adta fejét. A labdázás a felelősséggel kitartónak ígérkezik, és már e levélke sorsát is látom: a „mundér” védelmében megszólal napokon belül a kereskedők céhe, az iparosok céhe; magyarázkodik és mosakszik, méltatlankodik és hárít, csak egyet nem tesz a „mundér” érdekében: elégtételt nem ad a kárvallottnak. Hogyisne!... Ilyen simán nem lehet megúszni a jóhiszeműséget. A hiszékenységért tandíjat kell fizetni. őszinte részvéttel és együttérzéssel hallgattam a históriát. Nem egyedi eset. Még csak szomszédba sem kell mennem hasonló példákért. Tudom, újságírónak illetlen dolog személyes keserűséggel előhozakodni, de a fentebbi történet megtámasztására engedtessék meg ezúttal, hogy szóvá tegyem, alig egyesztendös tévémet, melyet a garanciális időben hat kísérlettel sem bírtak ugyanazon bajából kikúrálni, s mert a garanciának is van határa, ma már csak a sóhivatalhoz mehetek panasszal, holott... Holott a márka hírneve védelmében, a vásárlói bizalom megtartása és erősítése érdekében az volna tiszta és becsületes, ha a javításra képtelen iparvállalat a kereskedelmi üzlet, a gyártó cég, vagy mit tudom, ki, vagy mi, becserélné az üzemképtelen, használatra alkalmatlan, hibás, makacs módon beteg termékét. Kis emberek nagy pénze bánja, hogy nem így van... hogy a garancialevélnek sok esetben csak papírértéke van. Labdázgatunk szépen a felelősséggel, sajtónyilvánosságra, reklamációkra mérges válaszokat körmölünk, hárítunk és védjük a mundér becsületét: az ipar, a kereskedelem, a szerviz becsületét, hírnevét. Mosak- szunk és kitérünk a dolgok orvoslása elől, s a különleges játékban kisemberek nehezen gyűlt pénze a tét, — gyakorta nem is filléres alapon. Egyedi példák alapján nem kerítenék ilyen feneket a dolgoknak — bár azok sem lehetnek közömbösek —, a panaszokba azonban lépten-nyomon beleütközik az ember, s kiváltképp az újságíró, akit a közhiedelem szívesen képzel és azonosít a klasszikus drámák mindent megoldó, bonyodalmakat elrendező jószellemével. S még talán tápláljuk is e hiedelmet, hogy így lehet, így igaz — önmagunkat áltatva. (Ja, kérem, a sajtó: hatalom!) „Panaszrovatot” szervezünk, ahol egymásnak adják a kilincset televízió és reglervasaló, mosógép és kvarclámpa, zsebrádió és hűtőgép ügyéhen, — s ki tudná végigsorolni: mikben még. Hallgatjuk türelemmel, fontoskodón telefon után nyúlunk, „intézkedünk”, magyarázkodó partnerekkel vitázunk — vajmi kevés sikerrel. Bizony, így van ez, tessék elhinni, hogy így. Igazoljam talán? Meghallgattam ez esetben a 6 900 forintos, nem csekély sérelmet. A kárvallottat áttessékeltem ügyintéző szobánkba. Abban a naiv hitben magam is, hogy egy panaszt jó vágányra állítok. Hetek múltán most kíváncsi lettem az eredményre. Nincs szomorúbb dolog, mint mikor saját fontossága. hasznossága tudatából kénytelen kiábrándulni az ember. Kell-e tovább mondanom? A panaszos ma épp ott tart, ahol korábban. Jogos ügye jottányit sem ment előre. A labdázás a felelősséggel tovább tart. S ha meg is írtam most mindezt? ... Ugyan, változtat-e a dolgokon? Kinek használ? Talán kapok néhány méltatlankodó sort az érintettektől —, magyarázkodást és felelősséghárítást. Megérteni a szakmai mundért. Ezen kéne változtatni végre. Inkább tenni — a mokodás helyett! Barna Tibor Tégla és kötőanyag fl „Háború és bébe” negyedik részéről Moszkvában bemutatták a L. Tolsztoj regénye alapján készült „Háború és béke” című filmeposz negyedik, befejező részét. A film első részét öt évvel ezelőtt kezdték forgatni. A film alkotói bonyolult feladatot tűztek maguk elé: céljuk az volt, hogy beszámoljanak a regény hőseinek sorsáról. és ugyanakkor feltárják az író filozófiai és etikai nézeteit, bemutassák Tolsztoj emberiességét, az életnek a halál fölött aratott diadalában, a jónak a rossz fölött, a békének a háború fölött aratott győzelmébe vetett hitét. A negyedik rész bemutatója után az újságíróknak az volt a véleményük, hogy a legsikerültebb jelenetek közé tartozik a város felgyújtásával vádolt moszkvaiak agyonlöveté- se, Andrej herceg halála. Pierre és Natasa találkozása Moszkvában. Moszkva égésének forgatásához a szovjet fővárostól 140 km-nyire, egy ősi kolostor falainál állították fel a hatalmas díszleteket, amelyek felidézték a régi Moszkva különböző részeit. A forgató-csoport csaknem az egész égési jelenetet egy nap alatt vette filmre. A negyedik részben különös erővel nyilatkozik meg Bon- darcsuk, a színész tehetsége. A „Háború és béke”-ben nyújtott alakítás Bondarcsuk 11- és valószínűleg legjobb filmszerepe. A negyedik részben is elbűvölő é$ közvetlen a fiatal színésznő, Ljudmilla Szavel- jeva Natasája: a fiatal hév és a nőiesség megtestesülése. V. Tyihonov nagy belső átéléssel formálta meg Andrej herceg alakját. Eldőlt: „KI mit tud?" A jövő évben sorra kerülő Ki mit tud? vetélkedő — a kulturális seregszemlével egybekötve — alapszervi selejtezői befejeződtek Balassagyarmaton. A városi döntőbe többek között három zenekar, három irodalmi színpad és 24 egyéni versenyző került. Közülük 14- en versmondók és hatan tánc- dalénekléssel próbálnak szerencsét. Nagy érdeklődésre tarthat számot az a fiatalember, aki jóga bemutatóval jutott tovább, és szeretne továbbjutni a jövő év márciusában sorra kerülő megyei döntőbe. B ár középiskolai gondokról lesz szó, engedjék meg azonban, hogy — csupán a szemléletesség, és talán a szélsőség kedvéért — most mégis egy általános iskolai példával kezdjem. A név nélküli dolgozatokban — nógrádi általános iskolákban írták őket, a múlt tánévben —, sok ilyen őszinte választ kaptunk: Vannak angyalok és ördögök, itt és itt élnek Volt, ahol helyes választ adtak a kérdésre, kérdés, hiszik-e? (Amint azt egy jelentésben olvastuk, a tudomány elemeinek oktatása ezekben az iskolákban is — úgymond — kielégítő, a tanulók leckeszerűen elmondják, leírják azokat a világnézeti ismereteket, amelyeket tanítanak velük...) Mindezt annak bevezetőjeként írtam le, hogy az elkövetkezendő években, az 1970— 71-es tanévig bezárólag, a középiskolák valamennyi negyedik osztályában bevezetik a Világnézetünk alapjai elnevezésű új tantárgyat. Mindjárt egy kérdés: szükség van- e rá? Természetesen, olyan ok nincs, hogy eddig nem neveltünk a középfokú intézményeinkben is világnézetre. A tantárgy időszerűségének egyetlen indítéka van, e nevelésnek koncentráltabbnak, hatékonyabbnak kell lennie. Hiszen a gyerek, a serdülő korú fiatal, a világnézetének kialakításához szükséges ismereteket a szaktárgyak tanulásakor részben eddig is megszerezte. Rendelkezett a világnézet alapjaival, ez az ismeretanyag azonban nem állt össze világnézetté. Mint ahogyan az egymásra rakott téglákból, épületelemekből sem épül fel soha a ház, ha hiányzik a kötőanyag. Az új tantárggyal kapcsolatban felmerül az a kérdés is: miből mennyit, és hogyan? Mielőtt erre válaszolnánk, szóljunk arról, hogy a tantárgyat jelenleg Nógrádban csupán egyetlen iskolában, a balassagyarmati Balassi gimnáziumban oktatják kísérleti jelleggel, s jövőre vezetik be. ugyancsak kísérletképpen, még egy nógrádi középiskolában. A bevezetés üteme függ az aktuális gazdaságpolitikai, politikai változásoktól is. (Az 1965- ben kiadott tantervet például részben megváltoztatta az új gazdasági mechanizmus és a nemzetközi helyzet alakulása). Ezenkívül a bevezetés elengedhetetlen feltétele, hogy a középiskolákban ne csak egy-egy tanár, hanem az egész nevelő- testület felkészüljön a világnézeti nevelés elkövetkezendő koncentráltabb feladataira. Az új tantárgy ugyanis a negyedik osztályig tanultak szintézisét adja meg a „világnézetet” azonban a szaktárgyakon belül addig is „tanítani” kell. Még néhány dolog a tantárgy bevezetésére való felkészülésről. Már szóltunk arról, hogy kísérleti oktatása jelenleg csupán néhány, Magyarországon 15 osztályban folyik. Nyáron országos jellegű tanfolyamon ismerkedett meg vele, és az eddigi tapasztalatokkal minden iskola egy egy nevelője. Nógrádban e hónap végéig a nevelési értekezletek kötelező témájaként szerepel, s a következő nyáron az Országos Pedagógiai Intézet, valamint a Művelődésügyi Minisztérium újabb tanfolyamokat szervez a tantárggyal kapcsolatban. S most térjünk vissza a miből, mennyit, hogyan kérdésre. A jelenlegi kísérletek nehézsége elsősorban abban van, hogy azok az osztályok, amelyekben már bevezették az új tantárgyat, eddig a régi tanterv szerint tanulták az anyagot. Az új tantervet azonban már összehangolták e tantárggyal, így a tanterv előírásai lényegében választ adnak a kérdésre. Persze, nem kielégítő választ. A nevelők körében ugyanis sok egyéb kérdés felmerül. Lássunk néhányat. Abban mindenki egyetért, hogy a tantárgyra szükség van. A középiskolákban a diákok megtanulják például a mozgást a fizikában, a kémiában, a biológiában, a történelemben (társadalmi mozgások) stb., de mint a világnézethez tartozó egyik alap filozófiai megfogalmazásához — tudniillik, hogy a mozgást, mint az anyag elidegeníthetetlen tulajdonságát vizsgálják — eddig nem jutottak el. S még sorolhatnám a példákat. De vannak egyéb, módszertani és más kérdések. Például: meg lehet-e majd bukni a világnézeti tárgyból, egyáltalán, a világnézetből? Ezzel összefüggésben a másik: ebben az esetben a tanár is megbukik, nemcsak a diák? Alkalmas lesz-e még egy ilyen bukás után is a tantárgy oktatására? Vagy: mi történik akkor, ha a diáknak ötöse van világnézetből. de templomba jár. S az osztályozás! Hogyan lehet ebből a tárgyból a feleletet elbírálni? Hogyan lehet szemléltetni ? Milyen legyen a tanítás módszere, előadások legyenek- e, vagy inkább szemináriumok? Mi van, ha a diák „megtanulja” a „leckét”, de nem hiszi? Egyáltalán, lehet-e osztályozni valakinek a világnézetét? Hiszen túlságosan is régi igazság; az embereknél nem mindig fedi egymást a világnézeti ismeret és a világnézeti gyakorlat. S ámi miatt nem fedi egymást, az az ember jelleme! Az ember ismereteit a jellem formálja gyakorlattá, nem csak az a lényeg tehát: ki mit mond, hanem ki mit cselekszik. Akkor tehát a gyerek cselekedeteit osztályozzuk? Lehetetlen, hiszen legfeljebb a magatartásáról alkothat némi képet a nevelő. Vagy a jellemet? Ez még nehezebb lenne. S itt szóljunk még egy nagyon lényeges kérdésről, amely részben az elmondottakból is következik. A Világnézetünk alapjai tantárgynak, amely foglalkozik a dialektikus és történelmi materializmussal, az állampolgárok jogaival, a szocialista politikai gazdaságtannal, korunk fő politikai kérdéseivel, lényegében kétféle funkciója van. ismeretszerzési és gyakorlati. Ez utóbbi abban jut kifejezésre, hogy a megszerzett ismeret milyen gyakorlatra inspirál. E vonatkozásban tehát korántsem egy tantárgyból, illetve egy nevelő megítéléséről, osztályozási gondjairól stb. van szó. E tantárgyat ugyanis a középiskolák valamennyi osztályában valamennyi nevelő tanítja. A szaktárgyak által nyújtott ismeretek teszik majd képessé ugyanis a fiatalt a negyedik osztályban azok filozófiai szintézisére. Rendkívül fontos szerep juthat tehát e tantárggyal Összefüggésben a KISZ-szervezeteknek, az osztályfőnöki órának, ahol bizonyos jellemnevelés is folyik. Hiszen a szocialista eszmeisé- gű embertípust a jövőben sem alakíthatja csupán egyetlen tantárgy, mégha tartalmát tekintve fokozottabban erre is irányul. Tóth Elemér CSAPOLÁS (Foto: Koppány)
