Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-17 / 245. szám
líWJ. október 17., kedd NÖCMC 3 l KonsfresiZHi után Interjú Lováas A küldöttek hazaéikeztek, s tovább folytatják munkájukat. Közben időt szakítanak arra, hogy elrendezzék magukban az V. kongresszuson hallottakat, amelyeket az új mechanizmusban, a nagyobb vállalati önállóság keretei között, az üzemi demokrácia szélesítésével egyidejűleg kell megvalósítani. A kongresszusi gondolatok jegyében beszélgettünk a tennivalókról és a problémákról Lovász Bélával, a HVDSZ megyei bizottságának titkárával. — Milyen központi kérdésekkel foglalkozott a kongresszus? — A beszámoló és határozati javaslat jól tükrözte azt a változást, amely a szakszervezetek megnövekedett, szerepéből, feladatából fakad. Segítenünk kell abban, hogy megyénk helyiipari vállalatai az eddiginél jobban oldják meg alapvető feladatukat: a kommunális és szolgáltatási igények gyors és kulturáltabb kielégítését Úgy tegyék, hogy közben enyhítsék a megye munkaerőfoglalkoztatási gondját, ugyanakkor hassanak oda, hogy a helyiipar dolgozóinak anyagi, kulturális és szociális kívánságai is mind jobban ki legyenek elégítve. A megoldás a jelenleginél nagyobb erőfeszítéseket követet Ezért fontosnak tartjuk az ösztönzőbb bérezési formák kialakítását. Vannak olyan jelenségek, hogy a nagyiparhoz képest alacsonyabb bér miatt egyes szakmákból elmennek a dolgozók a kisipari szövetkezetekbe, vagy a termelőszövetkezetek segédüzemeibe. Ha gyorsan nem változtatunk a jejenlegi helyzeten, kárát vallja a kommunális- és szolgáltatói tevékenység. Ezzel a problémával a kongresszus majd minden felszólalója foglalkozott Ennek kapcsán szó esett még a szakmai képzés fontosságáról. Olyan vélemény alakult ki, hogy a dolgozókat célszerű a két, vagy több szakma elsajátítására ösztónözni. Ennek a változásnak természetesen a bérben is tükröződnie kell. Sokféle formában vetődött fel az üzemi demokratizmus szélesítése. A küldöttek határozott állásfoglalása: a munkások a jövőben jobban beleBélával, a HVDSZ mi Több küldött foglalkozott a törvényesség betartásával. Hangsúlyozták: egyik-másik gazdasági vezető megsérti a Munka Törvénykönyve előírásait. Emiatt a felsőbb szervekhez több ezer panaszos levél érkezik. Ez azt is mutatja, hogy alapszervi vezetőink még nem mernek minden esetben szembehelyezkedni a törvény- sértő gazdasági vezetők intézkedéseivel. Igen sokrétűen tárgyalta a kongr esszus a szocialista munkaversenyt. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a jubileumi verseny jelentősen segítette és segíti a gazdasági feladatok jobb megvalósítását. A napokban nyilvánosságra került közös minisztertanácsi és SZOT- határozat véget vet egy korábbi vitának, mert kimondja: a szocialista munka verseny szervezése, nyilvántartása, értékelése nemcsak a szakszervezet, hanem a vállalat feladata is. — Mire kell fordítani a figyelmet megyénkben? — Megyénk küldötte két témával foglalkozott. A foglalkoztatottság növelésével és a dolgozók szociális helyzetének javításával. Elmondotta: gondjainkat a megye saját erejéből megoldani nem tudja, mert a munkára jelentkezettek többsége nő, akiknek nincs megfelelő képzettségük. Ugyanakkor hiányzik a dinamikusabban fejlődő könnyűipari bázis, amely a jelenlegi munkaerőfelesleget fel tudná venni. A szociális- és egészség- ügyi helyzetről a következőket mondotta: egyes vállalatoknál javult, nagy többségüknél azonban nem kielégítő, néhány helyen pedig még a minimális követelményeknek sem felel meg. Megállapítottuk, hogy a helyiipari vállalatok a befizetett nyereségből igen keveset kaptak vissza, annak is csak elenyésző részét használták fel a szociális ellátottság javítására. Hibásak az illetékes tanácsi vezetők, akik szinte évről évre elnézték, tudomásul vették, hogy a munkahelyek bővítésével nem tart lépést a szociális és egészségügyi helyzet javítása. A kongresszusi határozat értelmében a megyei bizottságtgrei titkárával gádvállalásba burkolt termelő tevékenység és az olyan célpremizálással szemben, amely a kiadott munka elvégzését, a munkaidő figyelembe vétele nélkül jelöli meg. Furcsa ez az eljárás, mert éppen ennek ellenkezőjén, a munkaidő csökkentésének bevezetésén fáradozunk a IX. pártkongresszus határozata szellemében. Nagy feladatot jelent alapszervezeteinknek a kollektív szerződések megkötése. Célunk, hogy minél több dolgozó véleménye kerüljön az „üzem alkotmányába.” Ha ez így lesz, akkor elfogadja, sajátjának érzi és mindent megtesz a benne foglaltak megvalósításáért. Felhívjuk alapszervezeteink figyelmét, egy -nemrég szárnyra kelt véleményre: az ebédtérítésre biztosított összeget osszák szét a dolgozók között — hangzik az elképzelés. Nekünk más az álláspontunk: a dolgozók megszerzett jogaiból semmit sem engedünk, sőt azok körét inkább bővíteni szeretnénk. Alapszervezeteinknek minden kérdést a dolgozók szemszögéből kell vizsgálni. Akár a munkaidőről, a túlóráztatásról, akár a versenyről, vagy az ismeretterjesztő munkáról van szó. I — Hogyan segít a kongresz- szusi határozat megértetésében a megyei bizottság? — Rövidesen kibővített bizottsági ülést tartunk, amelyre meghívjuk az alapszervi és műhelybizottsági titkárokat. Megvitatjuk velük a kongresz- szusi határozatból fakadó főbb tennivalókat. Utána taggyűlésen találkozunk a dolgozókkal, s a küldöttek segítenek a helyes értelmezésben és a gyakorlat kialakításában. A megyei bizottság elnöksége mellett működő szakmai munka- bizottságok pedig saját testükre szabják a határozatból fakadó tennivalókat, és ezt a programot megküldik az alapi- szervezetek reszortbizottságainak. Továbbb erősítjük az együttműködést a megyei tanács velünk munkakapcsolatban álló szakosztályaival — fejezte be nyilatkozatát Lovász Béla elvtárs. V. K. Sosem látott lendület A rétsági járásban — a tavalyi eredmények figyelem- bevételével — kétszázhu- szonhétezer forint értékű társadalmi munkát terveztek. A féléves eredmények értékelésekor első pillantásra úgy tűnt: a számok tréfát űznek az emberekkel. Háromszáz- ezer forint! Ennyi, pedig az értékelés egységesen alkalmazott mutatók alapján, pontos számvetés alapján történt. Arról sincs szó, hogy a ne- gyedmilliós terv irreálisan alacsony lett volna. Más történt a rétsági járásban. Az, hogy a tanácstagság is, a tanácsi vezetés is részletesen ismertette a lakossággal a februárban közzétett községfejlesztési versenyfeltétele, két. A verseny igazságos feltételei, a lehetőségek, a szű- kebb haza — a falu — iránt felszított szeretet késztette az embereket arra, hogy serege- sen kapcsolódjanak be a társadalmi munkába. Ahhoz, hogy valamelyik község egyáltalán versenyképes legyen, lakosonként húsz forint értékű társadalmi munka elvégzése az alapfeltétel. Hol vagyunk. már ettől! Nézsa 197, Felsőpetény 128, Romhány 99, Szente 100, Űsagárd 111 forintnál tartott a háromnegyed ^pes értékeléskor. Nézsa részére ez 253 000. Romhány számára 223 000, Felsöpeténynek 102 000, Ös- agárdnak 59 000, Szentének 62 000 forintos gazdagodást jelentett, — csak a végzett munka értékét tekintve. Úí, járda, sportpálya-építés, ároktisztítás és vízlevezető árkok ásása; ezekből adódtak a sikerek. Ügy látszik, néhány faluban még nem értik az emberek, — vagy csak kevesen értik, — hogy miről van szó. Lám, Kisecseten eddig csak a fiatalság, a KlSZ-szervezet látott társadalmi munkához. Négyezer forint értékben parkosított. Igaz, hogy egy alapszervezettől ez derekas teljesítmény, de mint községi átlag — lakosonként hat forint — nagyon szegényes. Jelenleg ez az átlagteljesítmény Kétbodonyban is; ebben a faluban azonban mihamar lényegesen több lesz: autóbuszvárót, tantermet, pedagóguslakást építenek társadalmi munkával. Az új mechanizmus és a népi ellenőrzés Alig valamivel több, mint két hónap választ el bennünket az új gazdaságirányítási rend életbe lépésétől. Az új mechanizmus sikerében az egész ország érdekelt; érthető, hogy sokan találgatják-latolgatják: milyen szerep vár abban az egyes szervekre. A tízesztendős múltra visszatekintő népi ellenőrzésre különös várakozással tekintenek az emberek. Egy évtized alatt annyi segítséget adott a gazdasági és kulturális fejlődéshez, hogy nem túlzás kimondani jelentősége meghatványozódik a gazdaságirányítás új rendjében. Napjainkban — aránylag — kényelmes a népi ellenőrzés helyzete. Ott a terv; teljesítették-e, vagy sem, ez a kérdés, amire nem is mindig nehéz felelni. Nehezebb, de izgalmasabb lesz annak elemzése, hogy adott területen valóban gyorsabb-e a fejlődés, mint volt korábban, — hiszen éppen a gyorsabb haladás az új mechanizmus célja. A társadalmi, csoport- és egyéni érdekek ellentmondásosságának helyes magyarázata egyetemi szintű feladat. A népi ellenőrzéstől vár választ a felsőbb vezetés arra a kérdésre is, eléggé hatékonyak-e a gazdasági ösztönzők; sok-e, kevés-e, vagy megfelelő-e az árszabályozás rendszere. Adódhat, hogy az új gazdaságirányítás egyes rendelkezéseit kisebb- nagyobb mértékben megváltoztatják. Nagyon igényes — és felelősségteljes — népi ellenőrzési feladat kijelenteni: szükséges a változtatás. A rendelkezések gyakori másítása ugyanis bizonytalanságot idéz elő a vezetésben, — tehát a termelésben, az értékesítésben is. Itt helyes megjegyeznünk: az ország jelentős készletek birtokában lépi át az új év küszöbét, teljesen fölösleges tehát akárha átmeneti áruhiánytól tartani. A kormány az emberek, a dolgozók fokozott érdekvédelmével a népi ellenőrzést bízta meg. Köztudomású, hogy ezzel a megbízatással eleve el akarja vágni az útját mindenfajta elvtelen nyereséghajhászásnak. A népi ellenőrzés ébersége különösen a monopolhelyzetben levő vállalatok működésének szemmel tartásánál lényeges. Korábban nem okozott gondot, hogy egy-egy országos vizsgálat hat—nyolc hónapig is eltartott. Január elsejétől ez a tempó nem lehet megfelelő. Joggal várjuk el a népi ellenőröktől, hogy a pillanatnyi helyzetnek megfelelő, hűséges képet adjanak a pénzügyi, beruházási helyzetről. Még akkor is hatalmas adatmennyiség birtokában kell lenniök, amikor éppen nem vizsgálnak — mivel nem tudható mindig előre, milyen fontos kérdésben kér tőlük feleletet a megyei vagy az országos vezetés. Tudva, hogy a bankok szerepe is jelentősebbé válik az új mechanizmusban, ezért érdemes a népi ellenőrzésnek már most, jóelőre szilárdítani kapcsolatait a sok adatot pontosan ismerő bankokkal. Gyors, rövid célvizsgálatok, tájékozódások; ezek felé tendál a népi ellenőri munka. Az ÁKF, a képviselőcsoport, a KISZ és valamennyi tömegszervezet segítője lehet annak. A népi ellenőrzés bevált szervezeti felépítése nem változik. Változnia, fejlődnie kell azonban a népi ellenőrök közgazdasági szemléletének, általános és szakmai felkészültségének. Ma még elég, ha a népi ellenőr megközelítően oiyan tájékozott, mint a vizsgált szerv vezetősége; holnap már annál tájékozottabbnak kell lennie, hogy vitaképességét megőrizhesse. A szélesebb látókör ahhoz is hozzásegíti a népi ellenőrzést, hogy az eddiginél hatékonyabban ismertesse a jó módszereket, precízebben elemezhesse a hibák okait, — s mindezek közkinccsé tételével újabb és szélesebb tömegkapcsolatokra tehessen szert. Sem az új mechanizmus, sem a népi ellenőrzés lényegét nem érti az, aki úgy képzeli, hogy január elseje után a népi ellenőrök mást sem tesznek, mint közgazdasági elemzéseket készítenek. Erről nincs, és nem is lesz szó. Az új mechanizmus célja, hogy minden területen — tehát a kultúrában, az egészségügyben stb. — gyorsabban haladjunk! Mindehhez a mechanizmus eszköz csupán, a gazdaságosság pedig szintén nem öncél, hanem eszköz és mutató. Olyan mutató, amelynek legkisebb rezdülésére is hamar reagálnál-: majd gazdasági és kulturális életünk fejlődésének kipróbált támogatói: a népi ellenőrök. A párt és a kormány bizalma, saját hírnevük egyaránt erre kötelezi őket. szólnak az üzemek vezetésébe, szigorúan számon kérik vezetőiktől a gazdálkodás új követelményeit, határozottabban síkraszállnak a jó javaslatok végrehajtásáért. Foglalkozott még a kongresszus a különböző szakmai rétegek megvizsgálásával és helyzetük javításával. nak és az alapszervezeteknek is határozottabban fel kell lépni azokkal a jelenségekkel szemben, amelyek a dolgozók egészségét, kulturális tevékenységét veszélyeztetik. Nem engedhetjük meg, hogy különböző címeken túlóráztassanak. Erélyesen fellépünk a meghosszabbított munkanap, a briTörlesztik az adósságot Nagyorosziban A Nagyoroszi Vegyesipari Ktsz az utóbbi években azzal vált híressé, hogy a banknál csaknem mindig sorban állt. Mérleghiánnyal zárta az éveket és a megye egyetlen szövetkezete volt, ahol tavaly sem fizettek a tagoknak nyereségrészesedést. Az utóbbi időben lényegesen megváltozott a helyzet. Megjavult a munkafegyelem és a szövetkezet vezetősége A szövetkezet fő terméke a faipari cikkek gyártása. Üzletberendezéseket, kiskereskedelmi pavilonokat is előállítanak. Ezenkívül rengeteg nyílászáró szsrkezetet, épületasztalosipari termékeket is készítenek. A szövetkezet vezetői most úgy számolnak, amennyiben sikerül ismét megszervezni az építőrégzle- get, saját maguk építenék be az általuk gyártott épületasz fa írni szü tál szőlőtőkéken elég szép fürtök lógnak. Senki sem tud ellenállni, hogy az elsőt meg ne kóstolja. Az aranysárgán fénylő szőlőszemek édesek, pedig az idei időjárás nem kedvezett a szőlőnek, éppen az érésben kapta az esőt. — Ezt kóstold meg! — hívja fel a figyelmét egy fiatalember a mellette szorgoskodó lánynak. — Mint a méz. Vajon milyen fajta lehet? — Rizlingszilváni — szól közbe a brigádvezető, aki éppen a közelükbe érkezik. Többen is felfigyelnek Molnár Károly szavaira. Szó, ami szó elkel a rögtönzött kis ismeretterjesztés, mert bizony kevesen tudják milyen szőlőt szüretelnek. A brigádvezető azt is elmondja, hogy a rizlingszilvánin kívül sok az olaszrizlins. Az utóbbi a feszik, hadd ürítsék ki mielőbb a megtelt vödröt. A vontatón elhelyezett kádak hamar megtelnek, s alig telik el két óra, megakad a szedés. Nincs mit tenni, várni kell. A kényszerű szünet megtöri a lendületet, de amint meghozzák az újabb kádakat, azok is, észrevétlen gyorsasággal telnek meg. Újra kényszerű csellengés. S amikor megérkezik a harmadik vontató, fáradtabban mozdul mindenki. Igaz, az óra is egyet mutat már. Űjra összeverődnek a csoportok. Sárosán, fáradtan, de kipirulva, jó hangulatban. Aki akart, • szedhetett magának szőlőt, s hazaviheti, ösz- szeszedjük a „cuccot”, s indulunk ebédelni. A gazdaság központjában, a kastély mögötti kertben terítettek a vendégmunkásoknak. Igaz, mire mindenki beérkezett az íicfvocoVíHolr már olfnölaltákszőlőfeldolgozást, a másik csoportnál már nótáznak. Akik vonattal utaznak haza, indulnak, hogy időben megérkezzenek a jobbágyi vasútállomásra. Érdeklődöm Kiss Jánosnál, a gazdaság szakszervezeti bizottságának titkáránál, vajon eiégedettek-e a munkával? '— Csalódtunk vendégeinkben, de kellemesep — válaszol Kiss elvtárs. — Azért fordulhattak elő a kényszer- szünetek. Nem számítottunk ilyen munkalendületre. Számításunk szerint százharminc mázsa szőlőt szedtek le a társadalmi munkások. Nem túlzás azt állítani, jobban dolgoztak, mint az állandó dolgozóink. — Jó ezt hallani, de megérte-e a gazdaságnak — kérdem. • — Véleményem szerint hasznos volt mind a gazdaság, mind a vendégek számára ez a nap. Mi gyorsabban végzünk a szürettel, ők pedig láthatták, milyen munka folyik a gazdaságban.
