Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-11 / 240. szám
4 WöeRA» 1967 bk+őber fi., «wáa Az új mechanizmus lexikona |A JÖVEDELMEK SZÓRÓDÁSÁRÓL. |£. reí°f™ egyik I Ifo célkitűzésé, hogy az eddigieknél sokkal jobban differenciáljon a személyi jövedelmeket illetően. Az új gazdasági mechanizmusban ezaképpen valósul meg, hogy a „lényegesen jobb munkával, lényegesen többet lehessen keresni” és hogy a „magas színvonalú alkotómunkát végző és beosztottként dolgozó szakemberek fokozot- tabb anyagi megbecsülésben” részesülnek. Következésképpen az új gazdasági mechanizmus a már kidolgozott és elfogadott közgazdasági intézkedéseivel, szociálpolitikai elveivel rangjára emeli, biztosítja a jó és a rossz munka megkülönböztetését, a valóban „munka szerinti elosztás elvét”. Amint azt korábban elmondottuk, a jobb gazdálkodásra, a nyereséges vállalati működésre, s ennek következtében szocialista társadalmunk erőforrásainak, tartalékainak gyorsabb feltárására és társadalmi fejlődésünk ütemének dinamikusabbá tételére való leghatásosabb anyagi ösztönzés eszköze a részesedési alap lesz. Miután azonban a részesedési alap nagysága, — az, hogy stagnál, vagy erőteljesen növekszik-e tömege, — mindenkor a vállalat vezetőinek, dolgozóinak munkaeredményességétől függ. logikus a következtetés, hogy a vállalat dolgozóit, köztük a foglalkoztatott nyugdíjasokat, részmunkaidősöket, fiatalkorúakat és bedolgozókat a vállalat mindenkori gazdálkodási eredményei alakulására gyakorolt hatásuktól függően, azaz jó, vagy rossz munkájukhoz mérten kell a társadalmi elismerés anyagi oldalát reprezentáló munkabérben és a részesedési alapból fedezendő egyéb személyi jövedelemtényezőben: prémiumban, jutalomban stb. honorálni. Ez az alapja és eszköze annak, hogy az új gazdasági mechanizmusban a társadalom és a vállalat számára végzett munka hasznossága mértékének megfelelően szóródnak, differenciálódnak a dolgozók jövedelmei. hogy többet keres az, aki lényegesen jobban dolgozik, és hogy nem garantáljuk a hanyagok, a munkakerülők és munkafegyelembontók szociális biztonságát. A Gazdasági Bizottság 19/1967. (V. 23) GB határozata intézkedik a részesedési alapnak az „eredmeny alakulására gyakorolt hatás”, azaz a társadalmilag hasznos munka szerinti pénzbeni részesedés felosztás fő elveiről. A részesedési alap felosztását a vállalat igazgatója, a szakszervezeti tanáccsal, illetve a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben az év hátralevő két hónapjában kidolgozásra, megtárgyalásra és aláírásra kerülő kollektívszerződésben rögzíti. A Gazdasági Bizottság három részesedési kategóriát állapított meg, mint a részesedés fő elvét, fő irányát, s ezek a vállalati eredmény alakulására gyakorolt hatás és szerep alapján teremtik meg társadalmunk szintjén a személyi jövedelmek szóródásának helyes arányát. Az I. kategóriába az igazgató által kinevezett felső szintű vezetők és termelésirányítók tartoznak, s ezek számára béralapátlaguk 80 %-os csoportmaximumát garantálja pluszként részesedési alapból az új bérszabályozás, amennyiben szervező, irányító és vezető tevékenységükkel kiemelkedő eredményhez, maximális nyereséghez segítették a vállalatot Eredménytelenség esetén viszont, amennyiben minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy az a rossz, a hanyag műszaki vezetés eredménye, alapbérüknek is mindössze 75 %-át kaphatják csupán a vezető állásúak. A II. kategóriába 50 %-os részesedési csoportmaximummal az osztályvezetők, csoportvezetők, a termelést közvetlenül irányító üzemvezetők, főművezetők, művezetők tartoznak. A III. kategóriát 15 %-os részesedési csoportmaximummal, az alkalmazottak, munkások, kevésbé kvalifikált dolgozók alkotják. Amíg az I. kategóriába tartozók alapbérének 75 %-a, a II. kategóriába tartozók alapbérének is 85 %-a fizethető ki a vezetés mulasztásából származó eredménytelen gazdálkodás esetén, a III. kategóriába tartozó alkalmazottak, munkások alapbére veszteséges gazdálkodás esetén is garantált szocialista államunk részéről. Ami a legtöbb félreértésre adott okot a csoportmaxí- mumokkal kapcsolatban az, hogy leegyszerűsítve, egyenlősdi alapon mindenki számára azonos 15 %, vagy a legmagasabbat nézve 80 % személyi részesedést gondolnak egyesek. Ez tévedés. A 15, az 50 és a 80 % mindenkor csoportmaximumot jelent, s éppen a vállalat szempontjából megítélt jó, vagy rossz munka arányának megfelelően alakul az egyének, vagy brigádok, műhelyek, illetve üzemek részesedése a csoportmaximumon belül. Eredményes vállalati működés esetén is előfordulhat, hogy a hanyag, a fegyelmezetlen dolgozó, üzemvezető, vagy vezető állású egyetlen %-nyi pénzbeni plusz-részesedést sem kap, a kiemelkedő dolgozó, szakember, vagy vezető pedig a csoportmaximumánál magasabb százalékkal részesedik, így realizálódik a személyi jövedelmek szóródása, differenciáltsága az új gazdasági mechanizmusban a végzett munka mennyiségének és minőségének, társadalmi hasznosságának megfelelően. A jövedelmek szóródásával kapcsolatban a GB-hatá- rozat az első, az átmenet évére vonatkozóan úgy intézkedik, hogy „a bérszínvonal-növekedés mértéke 1968-ban a bázishoz viszonyított 4 °/o-ot nem haladhatja meg”. Erre a népgazdasági egyensúly fenntartása miatt van szükség. Nagy Ferenc Nógrádi nyomdászok — Csehszlovákiában Nemrégiben csehszlovák nyomdászok látogattak tapasztalatszerzés céljából Nóg- rád megyébe. A csehszlovák szakemberek csoportja, a balassagyarmati és a salgótarjáni nyomdákban ismerkedett a szakma magyar vonatkozású kérdéseivel. A csehszlovák nyomdászok meghívására, most a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat igazgatójának vezetésével hat megyei szakember utazott tapasztalatcserére. Nyomdászaink ellátogatnak a rima- szombati és a liptószentmár- toni nyomdaüzemekbe. Szerződéskötések a tsz-ekben A Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Titkárságával egyetértésben jóváhagyta a tsz-ekkel kötendő zöldséggyümölcs értékesítési szerződések irányelveit. Az irányelvek alapján a napokban kerülnek kidolgozásra a Nógrád megyei Értékesítési Központnál az 1968- ra megkötésre kerülő szerződések végleges feltételei, amelyek nagyobb lehetőségeket adnak a tsz-eknek az értékesítés különböző formáinak megválasztására. Az új feltételeknek megfelelően vásárolják fel a jövő évben a már lekötött 360 vagon burgonyát, 250 vagon zöldségfélét és 60 vagon gyümölcsöt is. Az előzetes megbeszélések alapján most folynak a szerződéskötések 400 hold zöldségfélére a palotási Május 1. Tsz-szel. Nagyobb mennyiségű zöldségfélét és burgonyát köt le a MÉK a karancslapujtői, szécsényi, lu- dányhalászi és szurdokpüspöki közös gazdaságoknál is. Új tanácsi vállalat A salgótarjáni járási tanács végrehajtó bizottsága — a járási pártbizottság egyetértésével — határozatot hozott járási községgazdálkodási vállalat létrehozásáról. Az új szervezet rendeltetése, hogy a járás egész területén — Salgótarjánt kivéve — biztosítsa a fejlesztési alapokban és fenntartási költségvetésekben megtervezett nagyobb munkák és útfelújítások kivitelezését. Ezenkívül később köztisztasági és parkosítási teendőket is ellátna. Elvégzi azokat a feladatokat is, amelyek jelenleg a városi ingatlankezelő vállalathoz tartoznak. A járási községgazdálkodási vállalat székhelyéül Nagy- bátonyt jelölték ki, ahol ehhez megfelelő objektumok is rendelkezésre állnak. Az új vállalat szervezése folyamatban van, tevékenységét 1968. január 1-én megkezdi. Csak a szerencse mentette meg Szerénytelen fellebbezés enyhítéséri Amint annak idején jelentettük: ez év július tizenötödikén hajnalban csaknem halálos vadászszerencsétlenség történt a szécsényi járásban. Egy koros férfi, az endrefal- vi Serfőző László fát gyűjtött az erdőn. Szorgos munkálkodása közben több nagyszemű sörét találta. Rémült kiáltására hozzárohant a szerencsétlenség okozója: az Öblösüveggyárban dolgozó Sörös János. Becsületére válik, hogy mindent megtett Serfőző életének megmentéséért; saját ingét leszaggatva kötözte be sebeit, hátán vitte, amíg bírta, lélekszakadva rohant a karancssági tsz szalmatercsi üzemegységébe segítségért, — végül sikerült a baleset áldozatát orvosi ellátáshoz juttatni. A vadászszerencsétlenség ügyét a szécsényi járásbíróság tárgyalta. A tárgyaláson a vádlott képtelen védekezéssel mentegetőzött. Azt állította, hogy felágaskodó (!) őzre lőtt —, jóllehet minden vadászember tudja, hogy az őz sohasem áll két lábra. Sörös János szerint az állatnak szánt lövés talált embert. Könnyű következtetni arra, mi történt a valóságban. Az, hogy a vadász valami moz- gást-zörgést észlelt, s mohóságában anélkül tüzelt, hogy meggyőződött volna- arról, valójában mire lő. Ezzel súlyosan vétett a Vadászati Szabályzat IV. fejezetének 7. pontja ellen. E szerint ugyanis a vadásznak csak akkor szabad lőnie, ha a célba vett vadat minden kétséget kizáró módon felismerte, s meggyőződött arról, hogy a lövés iránjában sem emberi élet, sem érték nincs veszélyben. Serfőző egymagában indult vállán puskával az erdőre, noha az ilyen magános vadászkodást is tilalmazza jogszabály. Serfőző László életét — Sörös igyekezetén kívül — csak a jószerencse mentette meg. Ha a lövés pillanatában csupán félarasznyival jobban meghajol: a lövedékek tüdejét, szívét roncsolják szét. Sajnos, az utóbbi esztendőkben hazánkban sok a hasonló körülmények között bekövetkezett halálos vadászszerencsétlenség. Azért sok, mivel magukat vadásznak vélő lesi puskások felelőtlenül lövöldözve, golyóval, söréttel veszélyeztetik pihenést kereső turisták, munkájukat végző emberek egészségét, életét. Erdőn-me- zőn bárki megfordulhat, ezért jogos és igazságos a társadalomnak az a követelése, hogy a bíróságok példásan szigorú ítéletekkel szorítsák fegyelemre azokat, akiknek az értelmes embereknek szánt jó szó, a komoly intelem kevés. Való, hogy Sörös János bűncselekményének elbírálásakor szép számmal akadt enyhítő körülmény. Mégis túlzottnak érezzük azt a humanizmust, amellyel a szécsényi járásbíróság mindössze tízhónapi, három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztett szabadság- vesztésre ítélte a vádlottat. Sörös Jánosnak joga, hogy enyhítésért fellebbezzen: a törvényben biztosított három napon belül élt is ezzel a jogával. Fellebbezési óvást jelentett be a vádat képviselő járási vezető ügyész is. Helytelenítette, hogy a bíróság a. büntetés próbaidőre történt feltételes felfüggesztésének kedvezményében részesítette az elítéltet Egyetértünk azzal az ügyészi állásponttal, amely szerint jelen esetben az általános megelőzés esetleg rövidebb tartamú, de mindenképpen végrehajtható szabadságvesztés büntetés kiszabását teszi indokolttá. Lám, Sörös sem tanult abból, amit pedig az egész megye tudott, hogy alig két héttel előbb halálos vadászbaleset történt a legéndi határban . .. Nézetünk szerint az az igazi emberségesség, ha a rá- szolgálókat rövidebb-hosszabb időre megfosztjuk szabadságuktól azért, hogy másoknak viszont megmaradjon egészségük, életük ... — b. z, — 'Dietniek űiakfa álcázó hálóval gondosan bé- vonva viselnek ilyent az amerikai katonák, a vietnami dzsungelekben. Lényeges az atmoszféra. Nem mindegy, milyen légkör veszi körül a bemutatandó szenzációt, az új Dietrichfilmet. Az amerikai reklám régi fogása: megdöbbenteni a közönséget, mellbevágni jó alaposan a nézőt, különben nem figyel oda. És vajon mivel lehetne a mai Amerika közönségét jobban „megfogni”, ha nem azzal, hogy a békeszeretetéről, humanitásáról ismert színésznő a ,.ro- hamsisak-reklám” jószolgálaAnélkül, hogy pacifista lennék — nem tetszik Marlene Dietrich újmódi kalapja. Pontosabban: sisakja. A „divatos” fejfedőt a világhírű művésznő, a New York-i újságírókkal történt találkozóján viselte, amikor bejelentette, rövidesen új filmjét kezdik játszani a mozik. A kép, amely Marlene Dietrichet sisak-kalappal a fején ábrázolja, az UPI rádiotelefo- to szolgálat jóvoltából került a Magyar Ifjúság legutóbbi számának, Világfilm rovatába. A képen van más is, ami feltűnő: Dietrich térdel a felvevőgép előtt... Nagy dolog a reklám. Hatalom. Az volt régen is és ha egyáltalán lehetséges, korunkban továbbnőtt jelentősége. Ezt nem bizonyítja — nincs szükség bizonyítékra — inkább csak illusztrálja, a filmtörténelemben „emléktárgynak” nevezett híres művésznő, akinek kalapviselete... Hát igen. Valamivel kisebb méretben, más, tartósabb anyagból, acélból formálva, Lenim bronzban tát is igénybe veszi, csakhogy a film igazi slágere legyen. „Hová tűnt a sok virág.. Hová tűnt a férfinép...” — Az itt kővetkezőkhöz — megvallom — nincs egyenes köze annak, hogy Marton László szobrászművész dunántúli, — szükebb pátriát tekintve tapolcai dialektust beszél. Hogy olyan ízesen és e-hang- zóiban annyira nyomatékosan, két évtizeddel a szülőkörnyezetből való kiválás után is: élvezet hallgatni. De mert végső soron semmi nincsen ok nélkül, nem egész véletlenül amlítem fel. Marton László, alkotóművészetében is határozottan Pannónia zamatét hordozza. Ügy vélem, nem képzelgés ez a megállapítás. Ha vannak sajátos jellemzői Dunántúl költészetének, irodalmának, színei piktúrájának, hasonlók hatnak, jutnak érvényre szobrászatéban is. S ahogy nyelvi hovavalóságát nem tagadta meg a művész, éppannyira ápolja kisebb hazája művészeti tradícióit. Legszembetűnőbb ez ama nőalakon, melyet a szombathelyieknek mintázott, s amelynek bronzosra színezett gipszmása elsőként tűnik szemébe a műterembe érkezőknek. Ezt a Minerva istennőt mintha a tájat bíró római légiók hagyták volna ránk tökéletes pompájában, hibátlan épségében. Pedig „csak” Marton László formázó ihletének szülötte. De a különleges egyéniség jegyeit érezni a Debreceni Gördülőcsapágy Müveknek mintázott szoborkompozíción is, éppúgy, mint azon a nagyméretű, hanyatdőlő lányalakon, amely a termet-betöltő formázópadon a kaposváriaknak nyújt majd gyönyörködtető szépséget. Vagy hivatkozhatnék ilyen vonatkozásban Marton sajátos ihletésű Táncsicsára,, Madáchára. E kis szemlélődés után mondjuk meg a látogatás célját, mely a Tigris utcai műterembe vezetett. A művész nemrég arra kapott megbízást: alkossa meg Salgótarján számára Lenin mellszobrát. A mű a megyei tanács parkjában hirdeti majd a szocialista eszme nagy munkálójának eleven szellemi sugárzását. A nagy évfordulón adósságot törlesztünk vele az eszme valósággá teljesítője iránt. Keressük az ismert arcot a szoborportrék sorában, de már hiába. A műteryii munkák után öntőüzembe került, hogy a mintázó anyagból bronzzá véglegesüljön. így csak a művész képzeltető szavai formázzák elénk, hogy milyen lesz: — Ez már — mondja — a hatodik a Lenin-portréim sorában. Lenin-szobrom áll többek között Komlón és Gyulán. Utóbb szinte álmomban is Lenin arca, egyénisége foglalkoztatott, s a kifejezés eszközei, lehetőségei műről műre érlelődtek, formálódtak bennem. Ez, a hatodik kompozícióm ötnegyedes méretű mellportré, — Milyen gondolatok vezették mintázásában? — Alkotó szándékom az volt, hogy hűséges legyen a képekről ismert archoz, de legyen benne a műben mindaz a vonás, amit az emberiségnek Lenin személye jelent, hogy a szobor külső és belső karaktert nyújtson egyszerre. Tehát: mutassa meg az embert, a forradalmárt, az államférfit, hogy mindezek együtteséből Lenin kivételes egyénisége tükröződjék. Egy portré-feladat bizonyos értelemben mindig korlátot szab a művészi kifejezésnek. Adott dolgokkal, objektív tényekkel kell számolni. Ezen belül azonban, — úgy érzem — a sűrítés érdekében amit lehetett, mindent megtettem. — Mikor köszönthetjük az alkotást? — Szeretnék hírt hallani a szükséges előkészületről, a tereprendezésről, azokról a dolgokról, amelyek elengedhetetlenek, hogy a szobor kellőn érvényesüljön és szerves egységet alkosson a környezettel. Az öntési munka befejezés előtt áll, a cizellálás után a hónap közepén a szobor szállításra kész. Nagy öröm és nagy tisztesség, hogy hozzájárulhatok az újuló Salgótarján esztétikai arculatának gazdagításához és külön nagy megtiszteltetés nekem, hogy épp a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepi szakában, s e forradalom nagy szervezőjének portréjával járulhatok hozzá. (barna ) énekelte nemrég Marlene Dietrich, híres sanzonjában. A dal világsiker lett — sisak nélkül is. Tudjuk hová tűnt a sok virág, és azt is, miért haltak meg a férfiak —, ezért éneklik Dietrich dalát mindenütt. A férfiak sisakkal a fejükön meneteltek, és amikor meghaltak • akkor is sisakot viseltek. A férfiak eltűntek, leköltöztek a föld alá, az acélkalapok meg fennmaradtak, hogy a fehérre meszelt oszlopokra akasztva jelöljék a helyet, ahol visszavonhatatlanul eltűnt a férfinép... „Volt egyszer egy háború. ..” — írta Steinbeck. Azután elment Vietnamba, a yenkik közé, és arról kezdett írni, hogy a helikopter botkormányát markoló katonakéz pontosan olyan, mint a zongoraművész, a virtoóz keze. Néhány illúzió szertefoszlik még. Nem feltétlenül pacifizmus, ha egy-két hasonlat és sisakkalap nem tetszik. Vedd úgy, hogy valaki megint figyelmeztetett, valamire.. . Pataki László
