Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

19S7. október 3., vasárnap N <3 e R A o 9 Gyurkó Gésat Talán érti a lényedet jSZKRETTE) volna megvakar- ni a térdét. Már meg is moz­dult a keze, hogy jólesően megkapa-rgassa a kellemetle­nül viszkető testrészét, mikor ijedten visszarántotta. Nem lehet! De miért nem, amikor viszket? S te jó atyaúristen, már nemcsak a térde viszket, de a füle is. Egyik kezével térdét, a másikkal a fülét kel­lene megvakarni. De hogy jön az ki? Königgrätzi csatavesz­tés és kétkezes vakaródzás... Abszurdum..,, — Tehát kérem, milyen ha­tással is volt az osztrák had­sereg súlyos veresége? — kandikál kíváncsian a tanár, szemüvegén keresztül. Tényleg, milyen hatással volt? Vakaródzhattak legalább utána a hadfiak, ahogyan csak akartak. De mit akar ez most pont Königgratzcel. Any- nyi gond, baj van a világon, itt állunk az új tanév elején, rakétakísérletek, meg miegy­más és ez meg jön itt König­gratzcel. Átkozott múltba for­dulás. Igen, ez a pedagógusok átka, ezen kellene segíteni: ahelyett, hogy a jelen és a hol­nap égető kérdéseire adnának választ a felnövekvő fiatalság­nak. .. igen... ehelyett, pont az osztrák ármádia dolgai után faggatják. — Szóval? Vagy nem tud­ja? — vált kissé vészjóslóra a tanár hangja és mintha a viszketés a fülemögött kissé abbamaradt volna. De a térd, a térd! — A königgrätzi csatavesz­tés?... Márminthogy az úgy volt, hogy az osztrák hadse­reg itt vereséget szenvedett... Königgrátznél, amelyet más­képp Sadovának is hívnak __ N em is reagál rá, hogy a másik nevét is tudja. Micso­da érdektelenség, micsoda semmibevevése az ember több­oldalúságának. Vagy nem is Sadova a másik neve? Savo- ya? Á, az valami ház... Olaszországban vagy Fran­ciaországban. .. dehogy, kirá­lyi ház. . . Megvan! — ... Kedves tanár úr, az úgy volt, hogy a csatavesztés után a Habsburg-ház nagy di­lemma előtt állt... Oda a nagy német eszme, gazdasági és po­litikai csőd, és... — Már azt hittem, nem tud­ja, kérem — jegyezte meg egy­kedvűen a tanár, semmi együttérző örömet, lelkesedést nem mutatva, hogy im, igen­is tudja, mi az, hogy tudja, azt is tudja, hogy... — ... ez volt tehát egyik oka a kiegyezésnek 1867-ben, a másik... — hadar­ja lelkesen, hogy tud, hogy a kisujjában van az egész königgrätzi izé, s hogy a térde sem viszket. — Jól van, kérem, akkor ta­lán egy másik kérdést — vág közbe a tanár rendíthetetlen nyugalommal. Mi van itt? Mi ez? Össze­esküvés, machináció, tudatos és sátáni terv, hogy lehetet­lenné tegyék, hogy kiforgas­sák nyugalmából, hogy nevet­ségessé váljék? — Mi a véleménye, Anglia miért nem támogatta a ma­gyar szabadságharcot? | Érdekes] C2 B tzo^a tompa színei, alkóv-szerű beívelése... egészen érdekes. .. Hogy mi, micsoda? Már megint Anglia. Hát mit képzel ez a tanár, diplomatával áll szemben? Hát honnan tudja egy sze­rencsétlen halandó, miért nem lépett Anglia uk-muk-fuk háborúba a magyar szabad­ságharc mellett? Anglia... A ködös Albion... Dover fehér sziklái... a Piccadilly. Érde­kes volna egyszer elutazni Londonba, végigsétálni a Tem- ze partján, megállítani egy ott őgyelgő embert és csak úgy könnyedén, csevegőén, magá­tól értetődő természetességgel, megkérdezni: — Mondja, Mister, már me­gint az az angol hidegvér? Mi az isten csudájáért nem avatkoztak be maguk a ma­gyar szabadságharcba... — Uram, ön, úgy látszik messziről jött... Mi bele­avatkozunk minden szabad­ságharcba. .. — Mondja, kérem, vagy nem mondja? — riadt fel a tanár ideges hangjára. •— Utó­végre nincs időm, hogy ma­gával itt fél délelőttöket el- töltsek! — Mondom, hogyne monda­nám. Anglia mindig bele­avatkozott a szabadsághar­cokba. .. így volt ez a magyar szabadságharc idején is, ami­kor. .. Amikor — te jó úr­isten, mi is volt akkor? — igen, amikor szívesebben lá­tott egy erős Ausztriát Orosz­országgal szemben, mint... — Köszönöm... Bizonytalan volt, sokat gondolkodott, de úgy látom, hogy a lényeget talán mégis érti... Közepest megadom, vagy akar még egy kérdést a jóért? Még egy kérdést? Nem akar jő lenni, maradjon csak köze­pes, a közepes emberekkel kevés baj van, s nekik is ke­vés bajuk van az élettel. Mi­nek a feltűnés, s minek újabb vájkálás a múltban. Legyünk szerények, érjük be azzal, amink van... — Köszönöm tanár úr, meg­elégszem a közepessel... 1 OTTHON I a gyerek rágja magát át egy tankönyv olda­lain, mint valami nagyra si­került könyvmoly. — Jé, apu, itthon vagy? — Ilyen nagy fiú ne kér­dezzen hülyeségeket. — Biztos nem sikerült a vizsgája apádnak, azért ilyen mogorva — int gúnyosan az asszony. — Mi az, hogy nem sike­rült... Kikérem magamnak, igenis sikerült... Nagyon si­került. .. — háborog sértett önérzetében. — És mit kérdeztek, apu? — kíváncsiskodott a gyerek. — Az izotópok gyakorlati felhasználását... És a... a — — De apu, az nincs is ben­ne a történelemkönyvben... — Éngem ne oktass. Én is tudom, hogy nines benne, de tőlem ezt is kérdezték, hogy meg tudjanak végre fogni... Meg mást is... De mindent tudtam.. Apád igazán példa lehet előtted... S most ta­nulj... Mi a lecke? — A königgrätzi csata és hatása.,. megijedt. Borzasztó megijedt: fölébred a szerencsétlen, ak­kor meg kell ölni. Várt nesztelenül, mint a rozsbogár, amely a legkisebb neszre halottnak tetteti magát, s csak hosszú perc múlva in­dul újra útnak ... Így indult ő is útnak, vissza a csapásán ...1 Hogy meg le­het ismerni a hóban a nyúl csapását, a páros kettős nyu- lakét, két kicsi elől, két öreg nyom hátul. Vagy a rókáét, ahogy egyenletesen ügetett, s hosszú farka utána söpört a puha havon... Az ember út­ja még súlyosabb, az élő füvet úgy széttöri, árkot ás, vés, a füves réten. Mikor bebújt a drót alatt, Samu Jóskát ott találta a poszton. Ült, ült és aludt. Aludt, mint a muszka, s nem ébredt fel. Az alvásért nagy büntetés jár: vesszőzés, kikötés, nagy veszély esetén főbelövés... és hegy aludt ez is ... Nem bírta szegény kivárni az édes füve­ket. — No, hé, no... — rázta meg a cimbora. — Hékás ... Alig tudott bele lelket ver­ni — Itt az ennivaló! Samu Jóska nagyra meresz­tett álmos szemmel nézte a kenyértarisznyát, amely da­gadt volt. Ránézett a cimborájára, meg­csóválta a fejét. Megértette. Hanem volt valami, valami furcsaság, a tarisznyában, ami­től mindkettői üknek kerekre nyílt a szeme. Egy kis fura alkotmány: egy kis babubölcső. Samu Jóska vette a kezébe. A tenyerébe vette, nézte. Egész rendes kis takaros böl­cső. Bicskával faragva, olyan kicsi, ringó bababölcső. Hallgattak, néztek. A nap melegen sütött le az égről, kábultak voltak az ár- nyéktalanságon, csöppek gyön­gyöztek le rajtuk, s úgy sze­mük táján összecseppentek, le- biggyentek... A Samu Jóska könnye a kis bölcső közepére esett. — Hun szedted ezt, testvér? — Ott alszik egy árva ma­gában — mondta Kis Samu. Samu Jóska megcsóválta a fejét. Hallgattak. Azt akarta mon­dani: jó lesz az én Bözsi leá­nyomnak!... De nem mond­ta ki. Csak hallgatott. A má­sik is azt akarta mondani: vidd haza a te Bözsi leányod­nak ... s ez se mondta ki. ki óricz Zsigmond leg- * ' nagyobb kritikai realista íróművészünk. (1879—1942). Tiszacsécsén született, paraszt-iparos családból. A századfordu­lón a magyar próza meg- újitója volt, elbeszélő iro­dalmunkban nj utat vá­gott, a következő írónem­zedék mesterévé vált. Élénk tevékenységet vál­lalt a Tanácsköztársaság idején is. Törtek a kenyérből, s las­san eddegéltek. Falatonként morzsolgatták szét az isten­adta kenyeret... Egyszer azt mondja Samu Jóska: — Testvér. — Mi kell, testvér? — Hun alszik az az árva? — Hát arra le. Azzal tovább ettek, Eccer Kis Samu szólalt meg: — Ejnye, ejnye, ha tudtam vóna... S megint tovább ettek. Megint Samu Jóska szólt egyet: — Én is tudnék olyat csi­nálni az én Bözsikémnek. S műértő szemmel nézeget­te, tanulta a bölcsőcske formá­ját. Aztán Kis Samu mondta: — Alkalmatos, de nem bo­szorkányság. Lakos György Láb-monológ Részlet egy készülő tragikomédiából A nappali szobában va­gyunk, amelynek egyszerű be­rendezése néhány kényelmes fotelből, a kandallóból, bár­szekrényből és asztalkán álló rádióból áll, s ja persze, a tu­lajdonos Berzeviczy Szigfrid báró akváriumban úszkáló, kedvenc halaiból. Ezúttal azonban a báró nem áldoz kényelmes kedvtelésének, hi­szen Evelin grófnővel üldö­zőbe vette Ceglédi Sán­dor professzort, az atomtitok feltalálóját. Az előbb nagy üldözési je­lenet játszódott le. Ceglédi csak úgy menekült meg ta­lálmányával, hogy sikerült ki­kapcsolnia a csillár lámpáit és a sötétség leple alatt a für­dőszobán át egérutat nyert. Hatalmas, hangfogós revolve­rekkel üldözték őt, de sem a palotában, sem a kertben nem találták. A báró és a gróf­nő elindultak tehát, hogy az utcán, vagy a közeli Duna- parton utolérjék a feltalálót, akinek kezében van a csoda- fegyver leírása, rajza. S míg ők azon fáradoznak, hogy visszacsábítsák elüldö­zött vendégüket, Konrád, az inas mégegyszer átfésüli a pa­lotát és környékét, de — ered­ménytelenül. Rajta kívül csak Blanka, a fiatal, csinos, törékeny és né­ma cigánylány, a grófnő ko- momája tartózkodik a színen. Nagyon megijesztette a krimi­be illő üldözési jelenet, ezért most — talán életében elő­ször — a bárszekrényen álló italokhoz nyúl, két pohárka bátorítót is felhörpint egy­más után. INAS (mindkét kezében ott a pisztoly): Nicsak, a kis zug­ivó! ... Igyál nyugodtan, ha jól esik! Vontató lónak nin­csen bekötve a szája ... Nem találom a fickót. Pedig még az emésztőgödőrben és a szer­számos sufniban is megnéz­tem ... A tetőcsatornán a szomszédos kertbe ereszke­dett. (Blanka orra előtt muto­gat a pisztolyokkal.) Föl a te­tőre, le a csatornán ... Pedig most már veszélyes a fickó. Rájött, hogy nem babra megy a játék... És mégis vissza­jön ... Törvényszerű, hogy vissza kell jönnie!... Mitin­Samu Jóska azt mondta rá: — Nem. Kis Samu megint ezt: — Add csak ide, testvér ... — Én?... Nem én... — Hásze, jóember, nem aka­rom megenni. — Nem tudom mit akar kend, de én vissza akarom vinni. — Hogy vinné kend, mikor én hoztam? — De én tanáltam ki, hogy... Nekem van gyerme­kem, én tudom, mié!... Nem szólt tovább, csak meg­indult vissza a másik csapá­sán. Félt, hogy nem tud szól­ni a torka szorulásától. — No, tegyen legalább bele kend valamit, csak nem visz üres bölcsőt — szólt gorombán Kis Samu, s egy darabot tört le a kenyérből... — Ki tud­ja, az a muszka is mikor kap újra. A muszka ébren volt, ott ült a fűben, lecsüggesztette a fejét, már nem tudta, mi tör­tént vele. Csak akkor riadt fel, mi­kor emberi arc bukkant fel előtte. Samu Jóska intett egyet neki, aztán odanyújtotta fél tenyerében a bölcsőt. A muszka csak nézett vér­veres szemmel, elbámulva. — No, vegye csak el kend — szólt barátsággal Samu Jóska —, nem dinament van benne, haszen ismerheti, mi a! S az orosz elvette. A két apa egymásra nézett, aztán gyor­san elfordult. Mindenik szé- gyelte a harcmezőn a férfi­szemben a könnyet... 1917. tegetsz? Nem hiszed?... Itt mégis nagyobb biztonságban van, mint a nyílt utcán... BLANKA (Félénken inte­get, hogy az inas tegye el a pisztolyokat). INAS (Félreérti a heves kézmozdulatot): Igazad van. Adok neked is stukkert... Pirinyót, csinosát, női kézbe valót. (Zsebéből kis, gyöngy­házbetétes pisztolyt vesz elő, átnyújtja Blankának). Szép kis jószág. Éppen olyan töké­letes munkát végez, mint a nagy. Sőt még nagyobbat szól, mert nincs rajta hangfogó ... Fogd a jobb kezedbe, a mu­tatóujjad fond rá a ravaszra... így, ahogy én csinálom... Karod nyújtsd előre! Csövét szögezd a kitűzött célra! BLANKA (Nagyon fél a fegyvertől. Botladozva tesz néhány lépést. Remegő kezé­ben elsül a pisztoly s a csil­lár egyik porcelán ernyője és körtéje szilánkokká porlik szét. A durranástól és a csö­römpöléstől még jobban meg­ijed, belebotlik a karosszék­be és fájdalmas arccal kap a lábához). INAS: Brávó! Átestél a tűzkeresztségen ... Megütöt­ted a lábad? Könnyezel?... Lábad érte az ütés és az ar­cod mutatja. Csodálatos bioló­giai összefüggés... Ülj le és ne sírj! Villon meg a nyakán érezte egykor, hogy alsófele mily nehéz... BLANKA (A lábát simo­gatja, sír) INAS: Te most azt hiszed, hogy nem értelek meg... Mert hogy nem a nyakad bánja, már nem is tartom veszélyes­nek... Ne hidd! Jól tudom én, hogy a nyak és a láb kö­zül a láb a tekintélyesebb ... Ha sietünk, soha nem a nya­kunkat vesszük a lábunk kö­zé, hanem a lábunkat anya­kunk közé ... S nagy gaztett­re sem a hitvány nyak kí­nálja a nagyobb büntetést, hanem az előkelő és sokolda­lú láb. Ezért mondják, hogy „azt a gazembert is a lábá­nál fogva kellene fölakaszta­ni”. BLANKA (Arca még min­dig fájdalmat sugároz, de már élénken figyel) INAS: A nyak csak nyak. A jelzői is közönséges vég­tagra utalnak: hosszú, rövid, vékony, vastag, puha, ke­mény, ferdén álló vagy egye­nes ... De a láb az láb! En­nél sokkal több jelző illik rá ... Itt a te lábad példá­ul... Kicsit ó-láb, de lovon és ágyban célszerű. Mind­amellett csinos formás, izmos és táncos láb... Nem egy rossz láb, sőt azt mondhat­nám: nagyon is jó láb... BLANKA (Hálásan moso­lyog) INAS: Nem pipaszár-láb, nem is vastag láb, de olyan láb, amelyért sokan a lábaid előtt hevernének. Sőt egy meggondolatlan percben én is lekapnálak a lábadról mi­atta. Hja, persze, a láb sem mind tökéletes. Van aki csámpás, van aki görbe lábú, kampós, rozoga, tömzsi és kurta lábú. Van akinek őzi­ke lába van: szőrös és vé­kony ... És van akinek bo­kában kezdődik a combja: ilyen lábakon állhatna Euró­pa... Van aki maga alá sze­di a lábát, aki harangoz a lá­bával és aki alig áll a lá­bán ... Sőt időnként az idő is ólomlábon jár, mint példá­ul most... BLANKA (Erőltetve moso­lyog) INAS: Vagy itt a gazdám! Gyakran gyenge lábon áll. Persze azért, mert nagy lá­bon él, olyannyira, hogy mar lábon eladjuk a termést. Ilyenkor forró a talaj a lá­ba alatt, de ő csak áll, mint­ha gyökeret vert volna a lá­ba. Leissza magát, lábába száll az ital és ő alig áll a lábán. Ilyenkor a lábába száll az esze is, a lábuknál fogva húzza le a szenteket az égből és megígéri, hogy úgy kirúg, hogy a lábam se éri a földet. De hát mért nem jár­ja le ő is térdig a lábát, mint én?! Mert ő csak lóbázza a lábát és csapkodja a legye­ket a lábaszárán. BLANKA (Nevet) INAS: Az asszonyod meg alig teszi be a lábát valaho­va, máris megvetette a lá­bát ... Másnap már lábrakap a hír, hogy ledöntött, lesze­dett, leütött, levágott, levert vagy levett valakit a lábáról. Mert fürge lábát ritkán rak­ja kalangyába, szivesebben szétcsapja a lábát. BLANKA (Hangosan ka­cag, majd ráébred valódi helyzetére és hirtelen elko­molyodik:) INAS: Az asszonyod: ha nem bírja már a férfi lába, lábtól fekszik s ettől a beteg is lábra áll. Végül mégis a férfiláb fárad el s nem bán­ná már, ha lába alatt elfújna a szél... Most mindketten a hegy lábánál, a híd lába alatt próbálják lekapni lábáról a tudóst, akit ők a lábakapcá- juknak sem tekintenek .. . BLANKA (Próbát tesz, hogy tud megállni a lábán) INAS: Már lábadozol, nem sok kell és elmész a magad lábán is... Az ugyan még soká lesz, hogy belemásszál valakinek a lábába. Viszont három lábon se kell járnod, elmész te a magad lábán is... A revolvert meg hasz­náld bátran: ha valaki láb alatt van, egyszerűen elteszed láb alól... De jajj annak is, akivel rossz lábon állsz! BLANKA (Visszaül a szék­be, mutogat, hogy egy pohár italt kér) INAS: Egyik lábam itt má­sik ott. (Tölt mindkettőjüknek, odaviszi Blankának az italt). Csak le ne sodorjon a pia a lábadról!... íme, megint az összefüggés a fej és a láb kö­zött: amíg nyakára hágsz né­hány pohárnak, addig a lábad is lábra állhat... De nem lá- batlankodom tovább ... BLANKA (Azt mutogatja, hogy szívesen hallgatja a be­szédet). INAS: Ügy lóg az eső lába, hogy attól könnybe lábad a szem ... Ez a nyaktörő nyelv­bukfenc egyébként nem jelent mást, mint hogy amíg a lá­bad orvosoljuk, könnyelműen a fejünkkel játszunk. A jó fej pedig a jó lábnál Is ér­tékesebb: a fej szólni tud a lábnak, hogy lépjen, de a láb nem hozza működésbe a fe­jedet .., Játékos kedvem van... Túl tiszta a fejem ,.. Rossz előjel... TÖTH ELEMÉR: Csak a fett Csak a lélek meg ne törjön, a tett klasszikus hitet hirdetem, távol áll tőlem az érzelmek romanticizmusa. Tudom, hogy ami valóban szél) áldozat ára, de a szépnek örömmel áldozok. Csak meg ne törjön a lélek, csak a tett meg ne törjön.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom