Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

1957. október 8., vasárnap NÖSíÁD 7 Vasarnapt levét Az igazi hazafiságről Azt mondod barátom, hogy az utóbbi időben sokat foglalkoznak a sajtóban a nacionalizmus kérdésével. Ügy ítéled meg az állásfoglalásokat, hogy a hazafiság veszélybe került, meg kell védeni, s minden eszközzel küzdeni azok ellen, akik véleményükkel a kozmopoli- tizmust hirdetik. Amikor megpróbáltam elmondani én is a véleményemet, leintettél, s bizonyítékokat ke­restél igazad elfogadtatására. Mindössze azt sikerült bebizonyítani, hogy te is azok közé tartozol, akik helytelenül értelmezik a hazafisá- got. Te valami furcsa, értelmetlen gőggel nyilatkoztál emberekről, országokról, más népek munkájáról. Eme véleményed alapján ítélve azt kell hinni, hogy tisz­tázatlanok előtted bizonyos fogalmak. Az, amit te igaz hazafiságnak vallasz és tartasz, nem más, mint a korábbi évtizedekből benned ma­radt burzsoá szemlélet. A nemzeti elkülönülés eszméje, a más nemzetek, népek, emberek iránti bizalmatlan­ság. Ez az elv fertőzött meg, s akiknek ez érdekében állott, gondosan vigyáztak rá a múltban, hogy ideoló­giájuk hamisságára ne derüljön fény. Pedig nemzeti történelmünk fejlődése során számosán, írók, költők, tudósok, sok kiváló közéleti ember figyelmeztetett a nacionalizmus haladást veszélyeztető szerepére. Azt mondtad — s jól mondtad! —, az az igazi haza­fi, aki szereti a hazáját, a hazáért lelkesen dolgozik, s harcol népe haladásáért. Ezzel a gondolattal lezártad eszmefuttatásodat, s arra nem adtál választ, ki szere­ti igazán a hazát, s ki dolgozik lelkesen érte. Azt nem válaszolhatod, hogy az igazi hazafi, mert ez tautoló­gia, önmagával való bizonyítás. Viszont ha megvizs­gálod a hazafi — általad mondott — harmadik krité­riumát, rádöbbensz, hogy a társadalmi haladás szol­gálata, tulajdonképpen a szocializmus építésének a szolgálata. Nos, eszerint pedig az igaz hazafiság szocialista ha­zafiság. Aki elfogadja a szocialista eszméket, munká­jával — tehetségével, tudásával — támogatja, nem lehet más, mint igaz hazafi. Más a helyzet, ha az el­mélet nem egyezik a gyakorlattal, vagy egyikből hely­telenül következtetünk a másikra. Vajon szabad-e na­cionalistának bélyegezni azt, aki büszkén hivatkozik a magyar történelem kimagasló személyiségeire? Ugyan­akkor megbecsüléssel és tisztelettel szól más népek nagy embereiről. S vajon azt kozmopolitának kiálta­nád-e ki, aki farmernadrágot és hullámos, hosszú ha­jat hord? Ezek csupán külső jelek, amelyek ellen szélmalom­harcot folytatni értelmetlen erőpazarlás. Küzdeni kell azonban az egy tőről fakadó nacionalizmus és a koz- mopolitizmus ellen. Akkor és ott, amikor és ahol ezek jelentkeznek. Az igazi, a szocialista hazafiság szocialista erköl­csünk fontos alapelve. S ha te, barátom, igazi hazafi­nak tartod magad, erkölcsi kötelességed, hogy képes­ségeidnek megfelelően vedd ki részedet a gazdasági, társadalmi munka végzéséből, a szocialista, kommu­nista társadalom felépítéséből. S a társadalom fele­melkedésének, a haladásnak a szolgálata megköveteli, hogy fellépj azok ellen a törekvések, eszmék ellen, amelyek akadályozzák a szocializmus építését. A szocialista erkölcsről azt állitottad, hogy sérti az egyént, holott ennek a lényege a társadalmi és egyé­ni érdek összehangolása. Azt állítottad, hogy az egyé­niséged rovására megy, érdekeidet sérti, ha társadalmi munkát kell végezned — amiért nem kapsz ellenszol­gáltatást. Egyéni jóléted növelését a társadalom jólé­tének arányos növelése nélkül képzeled el. Fázol attól az elvtől, amely a kollektíva és az egyén különböző fajta érdekeinek összeegyeztetésére törekszik — az elv, a kollektivizmus megköveteli a közös ügy, a szocialis­ta társadalom érdekeinek a szolgálatát. Ettől pedig elválaszthatatlan a szocialista humanizmus, ami tőled is azt követeli, hogy elvtársi, baráti viszonyban élj az emberekkel, s ne alázd meg magad az anyagiassággal. Senki sem kívánja saját érdekeid háttérbe szorítását, csupán érdekeid rangsorolását, az értelmesebb élet megteremtése érdekében. A szocialista hazafiság — ami csak a szocialista tu­lajdon talaján fejlődhet ki — elválaszthatatlan a pro- letárinternacionalizmustól. A következtetésben min­denképpen ide kellett eljutni, bármennyire viszolyogsz ettől. A szocialista haza védelme egybeesik a szocia­lista világrendszer védelmével és erősítésével. Ha jól meggondolod rájössz, hogy az általad is kifejezett tár­sadalmi haladást nehezen — vagy egyáltalán nem — valósíthatnánk meg a szocialista országok gazdasági, politikai, kulturális együttműködése nélkül. Tekints végig a világon, a Kommunista Kiáltvány megjelenése óta folyik az a küzdelem, amelyben az osztályérde­ket elködösítő, a nemzeteket szembeállító nacionalista és a dolgozók osztályszolidaritását, a népek barátságát hirdető internacionalista eszmeáramlatok ütköznek meg egymással. Bebizonyítottad, hogy szereted a hazádat, hiszen becsületesen dolgozol, s a magad módján „harcolsz” a haladásért, is. Addig azonban, amíg le nem számolsz ideológiai-fogalmi tévedéseiddel, helytelen következte­téseket vonsz le a mindennapi életből. Nyugalmadat megzavarja a bizonytalanság, a bizalmatlanság. Mun­kádhoz — mint minden ember munkájához — elen­gedhetetlen a hit abban amit csinálsz, abban, hogy a kollektíva neked is jót akar. A munkások és parasz­tok tömege, akik közül te, az értelmiségi sem hiányoz­hatsz, mert a te munkádra — de a helyes elvi helyt­állásodra is! —, számítanak. Számítanak, mert része­se vagy azoknak a vívmányoknak, amelyeket a kol­lektíva elért és megvalósított. Az igazi hazafiság hangoztatása nem a meüveregetö szájaskodásban áll, hanem a mindennapok szorgalmas munkájában. Nem a hencegésben, mások lebecsülésé­ben, hanem a példamutatásban és az elvtársi, baráti megbecsülésben. S ne felejtsd el, az igazi hazafiságot nem veszélyeztethetik szájhősök, ha a dolgozó embe­rek a helyes elveket képviselik. Pádár András A nagybátonvi zeneiskola ez évi programja A zenei kultúra terjeszté­sében mind nagyobb eredmé­nyeket ér el a nagybátonyi állami zeneiskola, amely az 1967/68-as oktatási évben ugyancsak gazdag programot biztosít Nagybátony—Bánya­város, illetve környéke dol­gozói számára. Idén a felvételeknél elsősor­ban a fa-, a rézfúvó és a vo­nós tanszakokat helyezték elő­térbe, e szakokra irányították a fiatalokat Ezenkívül még az oboa, a fagott, a kürt és a harsona iránt igyekeztek fel­kelteni az érdeklődést. Ugyan­csak fontos beiskolázási fela­dat volt, hogy a mátranováki fiókintéaetnek a múlt évben 31-re fogyatkozott létszámát növeljék. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának méltó megünneplése a nagybá­tonyi zeneiskolában szintén a tanév elsőrangú feladatai kö­zé tartozik. A tanulók bekap­csolódnak a fővárosi zeneis­kola szervezet által meghirde­tett országos zeneiskolai hege­dűversenybe, s részt vesznek a salgótarjáni állami zeneiskola által hirdetett megyei zongora- versenyben is, ahol szovjet művek előadása is kötelező. Mindezen kívül a Magyar— Szovjet Baráti Társasággal kö­zösen novemberben és ápri­lisban ünnepi magyar—szovjet hangversenyeket rendeznek Nagybátonyban. Az ünnepre készülődésben figyelemre mél­tó, hogy minden tanulónak a második osztálytól kezdve be­tanítanak szovjet darabokat, amelyeket általános iskoláik, vagy más szervek által rende­zendő ünnepélyeken adhatnak majd elő. Év elejétől készül­nek Nagybátonyban a XI. Or­szágos Ifjúsági Kamarazene- fesztiválra is, amelyet idén Szegeden rendeznek meg a ta­vaszi szünetben. Szovjet zene­szerzők és előadóművészek életrajzának és munkásságá­nak ismerete címmel kötele­zővé teszik, hogy osztályon­ként több szovjet zeneszerző, illetve előadóművész életét megismerjék a növendékek, különös tekintettel e szemé­lyek forradalmi és a II. vi­lágháborúban betöltött szere­pére. Jelentős a zeneiskola által szervezett hangversenyprog­ram. Idén az Országos Filhar­móniával közösen hat bérleti hangversenyt rendeznek Nagy­bátonyban. Ezenkívül hat nö­vendékhangversenyre is sor kerül. Senki sem lehet közömbös A hátrányos lieltzetu tanulókéi*! A ki szellemi tevékenysé­gével vagy fizikai mun­kájával eredményeseb­ben járul hozzá társa­dalmunk fejlesztéséhez, építéséhez, az nagyobb mértékben részesül az anyagi és erkölcsi elismerésből. Ez igazságos, ezért helyes is. Egy kérdés mégis előtolakszik: va­jon mindenki egyenlő alap­pal, hasonló eséllyel indul­hat-e, hogy hajlamát, képessé­gét fejlesztve a lehető legtöb­bet tegye a közösség hasznára, s egyben saját előnyére? Ha társadalmi elveinket, be­rendezésünket tekintjük, nyu­godtan mondhatunk igent Gyermekeink a nevelési in­tézményekben — óvoda, is­kola — megkülönböztetések nélkül, szinte egyenlő feltéte­lek mellett fejlődnek, neve­lődnek. Megközelítően hason­lóak az azonos fokozatú in­tézmények, melyek egységes tanterv alapján képezik a ta­nulókat. A valóság mégis sok­kal összetettebb. Az emberek életkörülményei a legkülönbö­zőbb okokból eredően nagyon eltérőek. A gyermekre gyako­rolt környezeti hatások — amelyek képességüket, tehet­ségüket, végső soron egész egyéniségüket befolyásolják — rendkívül sokfélék lehet­nek. Ebből eredően az isko­lások egy része, tanulmányi szempontból, társaihoz viszo­nyítva hátrányos helyzetben is lehet. Az iskolai nevelés oldaláról hátrányos helyzetben levőnek tekinthetjük mindenekelőtt a rendezetlen családi körülmé­nyek között élő gyermekeket. A nevelők számtalan példán keresztül tudják bizonyítani, milyen károsan hat a tanu­lókra a szülők erkölcsi laza­sága, durva életmódja, iszá- kossága, válása. Az átlagosnál nehezebbek a feltételei a sok­gyermekes, kis keresetű csa­ládokban felnövekvőknek és azoknak a gyermekeknek, akik elvesztették egyik szülő­jüket, vagy valamilyen okból — betegség stb. — erősen romlott az anyagi helyzetük. A gyermekek elhanyagolása, a szülők nagyfokú elfoglaltsága, a második házasság miatt ma­gukra maradt gyermekek igen sok veszélynek vannak kité­ve, és nevelésük gyakran problémát okoz. A kedvezőt­len lakásviszonyok, a több család együttélése, az ilyen körülmények között elkerül­hetetlen viták, a felnőttek és gyermekek között kialakult viszonylatok a negatív hatá­sok özönét zúdítják az isko­lás korúakra, akik még rá­adásul szinte képtelenek is iyen együttélés mellett tanul­ni. A kevés iskolai végzettségű, alacsonyabb kultúráltsági szinten álló szülők egy része életmódjával, szavaival egy­általán nem ösztönzi gyerme­keit a tanulásra, más része — ez a többség — felismeri ugyan a tanulás jelentősé- ségét, de az általános iskola felső osztályától kezdve szin­te képtelen a tanuláshoz segít­séget adni. Nem kevésbé hát­rányos azoknak a tanulóknak a helyzete, akik erkölcsi és vi­lágnézeti vonatkozásokban éppen az otthon, a szülők, a nagyszülők erősen kispolgári vagy vallásos nézetei miatt küszködnek, képmutatásra kényszerülnek. Mivel a hátrányos helyzet­ben levők nagy része a fizikai munkások, vagy a burzsoá ideológia káros maradványai­tól erősebben befolyásolt csa­ládok köréből való, a problé­mát nem nézhetjük közömbö­sen. A valóságos helyzet le­egyszerűsítése, az említett körbe tartozó fiatalok helyze­tének figyelmen kívül hagyá­sa összeegyeztethetetlen lenne szocialista együttélésünk elvei­vel. A hátrányos körülmé­nyek között élő. egyébként jó adottságokkal bíró gyermekek elkallódása, esetleg közösség- ellenes magatartásává válása előnytelen és káros szocialista építésünk szempontjából. Felmerül hát a kérdés: mit tegyünk a hátrányos helyzetű tanulókért? Segítésüknek in­tézményesített formái a ta­nulószobák, napközi otthonok, diákotthonok hálózatai, a szo­ciális juttatások rendszere. Gondos felmérés döntheti el e lehetőségek további bővítésé­nek szükségességét, mértékét. Azt viszont nyugodtan állít­hatjuk jelenlegi ismereteink birtokában is, hogy a bővítés­nél sokkal fontosabb a megle­vők céltudatos hasznosítása. Gondolok itt a feltételek kö­rültekintőbb elbírálására, a nevelői tevékenység további javítására. Sajnos, egyes nap­közi otthonok és tanulószobák alig többek egyszerű gyermek- megőrzőnél. Az intézményesített formák leghatékonyabb működésük mellett sem pótolhatják a se­gítésben az iskolai nevelés céltudatosabbá tételét. Itt nem kevesebbről van szó, mint a Tegnap délután öt órakor laboratóriumi avató ünnepséget tartottak a salgótarjáni Ma­dách Imre Gimnáziumban és Szakközépiskolában. Képünkön a nyelvi laboratórium az irá­nyító asztallal (Foto: Koppány) szocialista nevelés alapvető elveinek érvényesítéséről és a korszerű tanítási eljárások al­kalmazásáról. A hátrányos helyzetű tanulóknál igen ha­mar nyilvánvalóvá lesz az ingerszegény környezetből eredő érdeklődés beszűkülés, az alacsony szintű motivációs bá­zis, amely rendszerint maga­tartásbeli gyengeségekkel pá­rosul. A nevelő — mindenek­előtt az osztályfőnök — a gyer­mek helyzetének, a személyi­ség ismeretének birtokában el­döntheti: mire is irányuljon a segítés? A látókör szélesítése, a tanulás módszerének meg­ismerése, a helyes időbeosz­tás megszervezése, magatartás­beli gyengeség megszüntetése, helyes szokások kialakítása, mind a segítés módjai lehet­nek. Eljárásai között szerepel­het a korrepetálás, a könyvek megszerettetése, szakköri tevé­kenység, tantárgyi vetélkedő rendezése. Az ifjúsági szerve­zet tevékenysége, az önkor­mányzat szintén számtalan lehetőséget kínál az adott­ságok működtetésére, a képes­ségek fejlesztésére. A peda­gógus a pedagógiai helyzetek teremtésénél, felhasználásá­nál, egy pillanatra sem té­vesztheti szem elől a gyer­mekek egyéni körülményeit. Nem mindegy, ki öntözi a virágot, ki köszönti az Is­kolába érkező vendégeket, ki mond beszédet az iskolai ün­nepélyen, az a gyermek-e, aki otthon már megtanult visel­kedni, vagy az, aki a családi házban csak durvaságot ka­pott és most tanára és társai szorítják a kezét. Minden megbízatás sikeres elvégzése, minden apró elismerés, dicsé­ret, jutalom újabb ösztönzést, bátorítást ad. A hátrányos helyzetű gyermekek segítségének gond­jait nem vállalhatja csupán az iskola, nem is képes egye­dül megoldani. Szükséges a társadalom legkülönbözőbb szervezeteinek, szerveinek köz­reműködése. Nélkülözhetetlen a gyermekvédelmi szervek hatékonyabb akciója, elsősor­ban a veszélyeztetést jelentő körülmények megszüntetése terén. A jelenleginél határozot­tabb fellépést kíván a gyer­mekek óvása. A meggyőzés előtérbe helyezése azonban nem zárhatja ki az ifjúság vé­delmében hozott törvények bát­rabb alkalmazását sem. Nem hallgatható el a mun­kahelyek felelőssége sem. A termelés érdekeit összefüggé­seiben szemlélő munkavezető könnyen felismerheti, hogy a családi körülmények rendezet­lensége erősen kihat a mun­kás teljesítményére, egészsé­gére. Ezért nem lehet közöm­bös egyetlen munkahelyi ve­zető számára sem a dolgozó magán- és családi élete. Szük­séghez mérten alkalmaznia kell az erkölcsi meggyőzés, az anyagi eszköz-nyújtás legcél­ravezetőbb formáját, módoza­tait. A kolonizált munkásság­nál jó szolgálatot tehet az üzemi kultúrhelyiségek lehe­tőségeinek felhasználása. Aligha fogadható el azoknak a szülőknek a magatartása, akik gyermeküket a védés cí­mén elvonják a közösségtől, és ezzel mintegy megfosztják a környezet helyes megismerés i­től, gátolják társadalmi eliga­zodásukat. Az ilyen szülők el­felejtik, hogy gyermekeik fel­nőve elkerülhetetlenül sokol­dalú kapcsolatba kerülnek társaikkal. Az igazi védelmet minden gyermek számára a gyermekközösségek működé­sének tökéletesítése jelentheti, Ebben a nevelők mellett je­lentős szerep jut a szülői munkaközösségeknek, egyrészt a szülők pedagógiai hozzáérté­sének növelése, másrészt a gyermekközösségek működé­sének tartalmassá, vonzóvá té­tele révén. Nádházi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom