Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-05 / 235. szám

NÖSR ÍO 1967. október csütörtök Türelmes, szép munkára... Egy író kerestetik, azaz, inkább kerestetett. Gaál István­ról, az Oj magyar lexikonból megtudni, hogy 1895-ben Ba­lassagyarmaton született, s 1944-ben halt meg. Újságíró volt, a „Világ” című napilap belső munkatársa, novellákat és re­gényeket írt, s műfordítói munkásságot is végzett. Első no­vellája Kiss József folyóiratában, a „Hét”-ben jelent meg. A „Lejtőn”' című regényével 1922-ben az Athenaeum regény- pályázatán első díjat nyert. Regényei: A bíborruhás asszony (1920) és a Lejtőn (1922). Többi között fordított Scherwood Andreson, D. H. Lawrence és Upton'Sinclair műveiből. Nos. egyelőre hiába kerestetett, művei a háború vihará­ban — úgy tűnik —, eltűntek, vagy legalábbis nehezen lel­hetők fel. Olyannyira, hogy például az Országos Széchenyi Könyvtárban sem található belőlük példány. Felkutatásuk tehát izgalmas, hasznos feladat lehet, hiszen Gaál Istvánnak feltétlenül helye van Nógrád literatúrájában. Így gondolták a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Ady Endréről elnevezett irodalmi ku­tatócsoportjának tagjai is. A sok figyelmet, még több időt igénylő, valóban igen nehéz, „felnőtt irodalmárnak” való munkára azonban — diákok lévén, érthető okból — nem vállalkozhattak. Akad, persze, számukra ezen kívül is izgalmas dolog. A kör Leblanc Zsoltné tanárnő vezetésével már több éve gyűj­ti a Nógrád megyében fellelhető irodalmi emlékeket. A „gyűjtő tagozat” 1966-ban kis könyvecske alakjában meg is jelentette munkája eredményét. Kár, hogy a múlt tanév­ben ez elmaradt. Pedig ugyancsak érdekes témákkal foglal­koztak. Kármán József, Ráday Pál, Ráday Gedeon, Kazinczy Ferenc, Petőfi Sándor, Madách Imre ludányhalászi kapcsola­taival, Móricz Zsigmond salgótarjáni látogatásaival (Móricz Zsigmond lánya, Móricz Lili, Salgótarjánban is volt diák), Madách és Arany viszonyával, különösen a Tragédiával összefüggésben, hogy csak néhány témát említsünk. A diák kutatócsoport tagjai, természetesen, e tanévben Is kirajzanak iskolájukból. Szerte Nógrádban jegyzeteket készítenek, iratokat kutatnak fel, segítőkész embereket ke­resnek (s reméljük, találnak is) munkájukhoz, amely egyál­talán nem hiábavaló. Tevékenységük pedagógiai haszna a szocialista hazafiságra való nevelésben is szinte felmérhetet­len, s néhány adatuk a komolyabb kutatás száméra is hasz­nos lehet. Ez a tanév mindenütt a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulója méltó megünneplése jegyében zaj­lik oktatási intézményeinkben is. A gimnázium irodalmi szakköre az ünnepi alkalomra rangos összeállítást tervez. Az ifjú „kutatókra” azonban még más feladat is vár. Né­hány tervük: szeretnének foglalkozni Szabó Lőrinc balassa­gyarmati éveivel és verseivel. Szabó Lőrincnek mintegy 30 költeménye közvetlenül is kapcsolódik e nógrádi kis város­kához. Teleki László Szirákon van eltemetve, talán vele kapcsolatban is indítanak kutatást. Érdekesek lehetnek szá­mukra Tinódi Lantos Sebestyén nógrádi vonatkozású éne­kei, például a Budai Ali basa históriája, vagy a Kapitány György bajviadala. A kis irodalmár kör tevékenységére már felfigyeltek. Eddigi eredményeik is kötelezik tagjait a további türelmes, szép munkára. Érdeklődéssel várjuk további eredményeiket. (T. EJ Dicső múltra emlékezünk! (2.) A% OSZDMP III. kongresszusa Az 1905—1907-es forrada- donban megtartott III. kong- forradalomban, híve a mérsé- lom idején — a különböző resszusán összegezték állás- kelt polgári átalakulásnak. osztályok ellentétes érdekei­nek tükröződéseként — há­rom fő politikai irányzat bon­takozott ki. 1. A cári kormány a ren­delkezésére álló változatos módszerek latba vetésével fogcsikorgatva védte a hatal­mat kizárólagosan birtokló feudális osztály megingott uralmát. 2. A liberális nagyburzsoá­zia ellenzéki szerepet vállalt ugyan a feudálisokkal szem­ben, de — hűen ingadozó magatartásához — nem tört lándzsát a cárizmus megdön­tése mellett. A politikai hege­mónia felé törekedett, de úgy, hogy eközben tisztes távolban tartsa a dolgozó tömegeket a hatalom gyakorlásának min­den lehetőségétől. Ennek ér­dekében a földesúri osztály és a forradalmi nép „összebékí- tésére” irányította minden erőfeszítését. 3. A proletariátus érdekei világos megfogalmazást nyer­tek: bolsevik vezetéssel a cárizmus megdöntése, s mun­kás—paraszt hatalom megva­lósítása. A parasztság égető problémái (nagybirtok felszá­molása, a földhöz jutás, köz­társaság, demokrácia, stb) tel­jes mértékben találkoztak a proletariátus céltudatos for­radalmi követeléseivel. A kialakult új helyzet pa- rancsolólag követelte az Orosz- országi Szociáldemokrata Munkáspárttól, hogy kidol­gozza' az osztályviszonyokat messzemenően figyelembe ve­vő politikai irányvonalát, azt a forradalmi taktikát, amely lehetővé teszi a legkisebb ál­dozattal a lehető legnagyobb siker elérését. Sajnos, e fon­tos kérdésekben a bolsevikok és a mensevikek homlokegye­nest ellenkező nézeteket val­lottak. A bolsevikok 1905 áp­pontjukat. Jellemző, hogy ez- de nem a forradalmi megol- zel egyidejűleg a mensevikek dás, hanem a reformok kö- Genfben hívtak össze konfe- vetkezetes szószólója renciát. bentsék ókét az alapvető ér­dekazonosság megértésére, erősítsék forradalmi tudatu­kat, tömörítsék legjobb ele­meiket forradalmi parasztbi­Két kongresszus — Ugyanakkor a proletariátus zottságokba. A mensevikek H bétán Dstis UiJikpssi 1 fr. Í8 rts — t stóc. 48 eh. SS 48?’* P«*«*s**i ?*&»«»** 8a»m ■ figt T CÖi|!AJ!b$E M O K P ATM bt» AeaiOKpaTHMecKöü ■ 'i IslÄii vm*h aswejk tu», f.«, & t- ä, y yysp * Mi t 8 A Tsiwrjw## gtptí«. 8. máft 1» LAtínr 3. Lenin „A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus for­radalomban” című műve első kiadásának fedőlapja rilisában. az OSZDMP Lon­álláspontja szerint a forradalom győzel­me után polgári jellegű, bur- zsoá hatalom jön létre, ame­lyet a proletariátusnak „ki- ,vülről” kell támogatnia. Ré­szese tehát nem lehet, mert különben a ..burzsoázia eltán- torodik a forradalomtól.” A „baloldaliak” viszont szocia­lista forradalomról beszéltek, amelytől azonban proletárha­talmat reméltek, majd a párt maximális programjának va­lóra váltását. A bolsevikok ezzel szemben úgy vélekedtek, hogyha meg­valósul a proletariátus vezető szerepe és a parasztság vál­lalja a szövetséges szerepének betöltést, az új hatalom — osztálytartalmát tekintve — a munkások és parasztok forra­dalmi demokratikus diktatú­rája lesz. Ez a diktatúra pol­gári demokratikus, még nem lépi túl a kapitalizmus kere­teit, csak a párt minimális programjának véghezvitelére vállalkozhat. De ez a dikta­túra már forradalmi hatalom lesz, amely a feudális állam- gépezet romjain épül majd fel, s amely a felfegyverzett népre támaszkodik. Az új hatalom politikai szerveként létre kell hozni az ideiglenes forradalmi kor­mányt, amelyben a bolsevikok részt vehetnek, sőt — kedve­ző eredmények esetén — kö­telező is a jelenlétük. A kormánynak hármas felada­tot kellene megoldania: 1. az önkényuralom restauráció* kísérleteinek visszaverése. 2. a demokratikus átalakulás fel­adatainak teljesítése, 3. a szo­cialista forradalomba való át­menet előkészítése. 3ü a aizcLgat szereti... ismeri a mondást, ki a vi­rágot szereti, rossz ember nem lehet? Hát, persze, van aki csak azért szereti a virá­got, hogy jó embernek tartsák, ha tudatában vannak, mit kő- ismét elolvastam. Abban sem vettek el, ezért elmentem a találtam ilyen tilalmat. Csak kapitányságra, ahol megkér- a virág biztos rögzítésére, deztem a szabálysértések elővigyázatos öntözésére int egyik jeles szakértőjét. Azt dehát a többség, gondolom mondta, olyan szabály, ami nem ilyen. Nekem mégis azért megtiltaná erkélyen viráglá- gyűlt meg a bajom, mert sze- da elhelyezését, nincsen. Vi­retem a virágot. Ügy kezdődött, hogy egy délután feljött hozzám a ház- felügyelő, és azt mondta, ve­gyem le az erkélyről a virágos ládáimat, mert itt voltak az Ingatlankezelőtől és azt mond­ták, hogy az szabálysértés. Nézze, én jogászember va­gyázni kell azonban, ha a vi­rágláda a házon, vagy az er­kélyen kívülre kerül. Le ne eshessen. És öntözés közben sem helyes, ha más nyaka kö­zé csorog a viz. Megnyugod­tam. Részben, mert kiderült, nem vagyok szabálysértő, részben pedig az én viráglá­dáimat olyan erős vaspántok mjok~~Minden ’’szabályt persze rögzítik az erkélyhez, amelye- én sem ismerhetek. De ha már ^et csak nagy nekifutással, egyet megsértettem, azt leg- feltörő kossal lehetne leta­alább szeretném tudni, hogy szítani. Nem tudok róla, hogy- - - Salgótarjánban bárki is ren­delkezne faltörő kossal, s ha igen, vállalkozna arra, hogy az én virágaimat nagy nekifu­tással letaszítsa az én erké­lyemről. melyiket és hogy mivel... Ilyen szabályt azonban a házfelügyelő nem tudott mon­dani nekem. Ezért azt vála­szoltam neki, hogy ne fájjon a feje az én virágaim miatt, ott maradnak, ahol vannak. A házfelügyelő megvonta a vál­lát, neki mindegy, neki azt ■mondták, hogy ezt mondja és elment. Hanem, néhány nap múlva m.egint becsöngetett. Közölte, lankezelőtől, melyben felszó lítanak, hogy záros határidőn belül vegyem le a virágaimat hogy itt járt egy rendőr és az erkélyről, mert a Házirend Hazamentem és nem vettem le a virágaimat. I Néhány nap múlva hivata­los levelet kaptam az Ingat- gOS láda helyett azt tenném az is. Ebben az én lelkiisme­retem tiszta, kár, hogy a nem tudom hanyadszori figyel­meztetések után sem győző­dött meg erről a hatóság. Szavamra, szívesen megmu­tatnám bárkinek, miként rög­zítettem a virágos ládáimat az erkélyhez. Nem dicsekvés­ből mondom, • de tán még hasznát is venné otthon. Ren­des munka, no... A minap ismét csöngetett a házmester. Itt járt, azt mond­ja, megint egy rendőr és fel­szólított, tüntessem el a virá­gaimat. Kérdem, miért? Azért, mert ha minden erké­lyen volna virág, az más, de .csak az enyémen van, és az rontja a városképet. Nos, tud­ja mit? — feleltem a házmes­ternek. A házunk közelében van egy ronda szemetes láda, amelyben időnként kószáló malacok turkálnak, azt nyil­ván a városkép kedvéért tart­ják ott, mit szólna, ha a virá­felszólitott, a virágaimat tá- volitsam el az erkélyről, mert az szabálysértés, és ha nem távolítom el, feljelent szabály- sértésért, hát vegyem le, nem jő a hatósággal ujjat húzni, azt én tudhatnám a legjobban. Most már bosszantott a do­ilyen és ilyen paragrafusá­ba ütközik. Ha nem veszem le, írja a levél két szerzője, rág-üggyel zaklatnak, rá sem az erkélyemre? A házmester hümmögött, 6 csak a köteles­ségét teljesíti, és elment. És tudja mi a különös az egészben? Amióta ezzel a vi­szabálysértést követek el, sa­többi, satöbbi... Mivel a kapitányságon azt mondták, nincs szabály, amely kitiltja az erkélyről a virágot, log. A bűnözők is könnyebben szabálysértéstől már nem tar­megnyugszanak az ítéletben, tottam. Azért a Házirendet tudok nézni a virágaimra. Most attól félek... De hiszen ismeri a mondást: ki a virá­got szereti... Mondja, hogy a végén rossz ember lesz belő­lem. . Csizmadia Géza Lenin már 1905-ben leszö­gezte: „A demokratikus for­párt” — így summázta már megerősödött, forradalmi Lenin a kialakult helyzetet, párt vezetése alatt álló, kon- A két tanácskozáson azonos centrált, önálló politikai té- problémák kerültek megvita- nyező. Ez az erő már nem a tásra, de merőben más hatá- burzsoázia tartaléka, hanem radalomból mi rögtön meg- rozatok születtek. Lenin a számottevő ellenlábasa. Ezért kezdjük az átmenetet, kongresszus és a konferencia a polgári demokratikus fórra- mégpedig erőnkhöz mérten, állásfoglalásait tanulmányoz- dalmat nem a burzsoázia, ha- az öntudatos és szervezett va „A szociáldemokrácia két nem a proletariátus vezetésé- proletariátus erejéhez mérten, taktikája a demokratikus for- vei kell győzelemre vinni. a szocialista forradalomra. Mi radalomban” című, 1905 jú- Lenin szavaival élve, a for- a permanens forradalom mel- liusában megjelent művében radalom a legnagyobb mér- iett vagyunk. Nem állunk bonckés alá vette a különbö- tékben előnyös a proletariá- meg félúton.” tus számára, előnyösebb, mint a burzsoáziának! A III. kongresszus határo­A proletariátus vezető sze- zalainak elméleti indokolása repe érvényesülésének egyik kapcsán Lenin művében alapvető feltétele volt a pa- Marxnak a permanens forrá­zó elméleteket, leleplezte a mensevikek opportunizmusát, és vaslogikával foglalta ösz- sze a bolsevikok politikai vo­nalának taktikai alapelveit. A bolsevikok és a mense- raszti tömegek megnyerése. dalmakról szóló tételére tá­vikek egy kérdésben egyetér- a parasztság' a korábbi pol- maszkodva levonta azt a tettek: abban, hogy az 1905— gári forradalmakban a búr- következtetést, hogy a denyok- 1907. évi forradalom polgári ZSoázia oldalán állott. Lenin ratikus forradalom nem feje- demokratikus jellegű. Fő fel- 1905 tavaszán arra a követ- ződhet be az önkényuralom adata tehát a feudális keztetésre jutott, hogy a pol- megdöntésével, hanem új, még maradványok eltakarítása, gári demokratikus forrada- élesebb harci szakasz kezdő- a cárizmus megdöntése, lomban a proletariátus meg- dik a burzsoázia és a prole- a nagybirtokrendszer fel- nyerheti szövetségeséül a pa- tariátus között, a szocialista számolása, a demokratikus rasztságot. Ez utóbbi ugyanis forradalomért, jogok biztosítása és a demok- rádöbbent arra, hogy csakis a Lenin szilárdan vallotta ratikus köztársaság megváló- munkásosztály vezetésével sítása. A mensevikek a fórra- rázhatja le a földesurak és a dalom polgári jellegének el- cárizmus igáját, juthat föld- _ ismerése mehett azonosították hoz, emberhez méltó életkö- ^őben^is közel‘kerüT egy a korábbi polgári forradal- rulmenyekhez, demokratikus makkal, ennélfogva a búr- szabadságjogokhoz. A paraszt­hogy Oroszországban — ép­pen a sajátos fejlődés követ­keztében — a két forradalom más­hoz. A burzsoázia és proleta­riátus közötti új ellentmon­- ság felismerte tehát érdekazo- dások magukban rejtik az üj nossagat a proletariátussal’ - ­harc szükségességét. — a ha­zsoáziának követelték zető szerepet. Lenin hangoztatta, hogy ez A parasztság a demokrati- falómért. A munkás—par.szt a forradalom még nem rendi- kus forradalomban forradal- forradalmi demokratikus dik- ti meg a kapitalizmus alap- mi erő, de már nem egysé- tahira csak átmenetileg ma­jáit, sőt éppen ellenkezőleg: ges. Kistulajdonosi helyzete radhat fenn, a demokratikus a tőkés fejlődés gyorsabb le- következetlenné teszi az ősz- forradalom győzelme egyben hetőségeit teremti meg a tályharcban. Ingadozása azon- a szocializmusért induló harc feudális korlátok eltávolításá- ban más, mint a liberális első lépcsőfoka. S ebben a val. Mivel a forradalom sa- burzsoáziáé. Amint Lenin ír- küzdelemben ismét modosul- játos gazdasági és társadalmi ja: „A parasztság jelenleg nak az osztály erő viszony ok. viszonyok közepette megy nem annyira a magántulaj- a szocialista forradalom győ- végbe, elsőrendő követelmény dón megőrzésében van érdé- zelméért a proletariátus tö- a proletariátus vezető szere- kelve, mint inkább abban, möríti az összes félproletár pének biztosítása. A burzsoá- hogy elvegyék a földesúri bir- elemeket, harcba szólítja az zia az imperializmus idején tokot, a magántulajdon összes kizsákmányolt dolgo- már egyáltalán nem fórra- egyik fő formáját”. Sok füg- zókat a burzsoázia ellen, hogy dalmi, ingadozó, hajlamos gött attól, hogy a parasztság semlegesíteni tudja a birtokos alkudozásokra a cárizmussal, felismeri-e tényleges érdekeit, parasztság és a kispolgárság s a proletariátussal szemben szövetségesévé válik-e a ingadozását. Űj harc kezdő- a -feudális maradványok mö- proletariátusnak. A bolsevi- dik, új tudományosan mega- gött keres fedezéket. Ettől k(>k ebből kiindulva arra tö- lapozott stratégiával és takti- függetlenül bizonyos értelem- rekedtek, hogy felvilágosítsák kával! ben érdekelt a demokratikus a paraszti tömegeket, rádöb- Gyürky Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom