Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-05 / 235. szám

2 NOS R A D Í967. október 5., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról) Államok és Anglia képviselői­nek alaptalan vádaskodásait — folytatta a magyar külügy­miniszter — ismételten ki kell jelentenem, hogy a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság kormánya és a Dél- Vietnami Nemzeti Felszabadi- tási Front eddig még semmi­féle érvényes békejavaslatot nem kapott az Egyesült Álla­moktól. Észak-Vietnam bom­bázásának időleges felfüggesz­tése 1965 decemberében és 1966 januárjában. a légitámadások felújítá­sával való fenyegetés mellett történt, sőt a bombázási szünetet arra használták fel. hogy vi­lágméretű diplomáciai hadjáratot indítsanak a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Felszaba- dítási Front ellen, mialatt az Egyesült Államok to­vább fokozta katonai fel­vonulását. — Van-e ma valami új az Egyesült Államok magatartá­sában? Ebben a közgyűlési vitában az Egyesült Államok képviselője meglehetősen ho­mályos formában azt mon­dotta, hogy a bombázások be­szüntetésének érdemleges tárgyalásokra kell vezetnie. E kijelentés azt a benyomást keltette, hogy az Egyesült Ál­lamok erre vonatkozóan biz­tosítékokat szeretne kapni Hanoitól. A XXI. ülésszakon tavaly azt hallottuk, hogy az Egyesült Államok elkezde­né az Észak-Vietnam bombá­zásának megszüntetésével kap­csolatos lépéseket, ha biztosí­tanák arról, hogy ezt a lépést a másik oldalon megfelelő intézkedésekkel viszonozzák. Az ilyenfajta magatartás mögött súlyosan téves számvetés rejlik. A fegyveres konfliktusok tör­ténetének alapvető tapasz­talata, hogy tárgyalásokat nem lehet fegyveres támadá­sok alatt, vagy ilyen táma­dással való fenyegetés alatt folytatni, kivéve, ha a harco­ló felek egyike kapitulál. A szavak helyett , cselekedet kell — Ebben a vitában sem­mi újat nem hallottunk az Egyesült Államoktól. Sajtó­kommentárok pedig elsorol­ták, hogy a beszédben negy­vennégy ízben szerepeltek a „béke” és „békés tárgyalások” szavak. Peter János ezután emlé­kezteti rá, hogy az Egyesült Államok újonnan bejelentett rakétaelhárító rendszerét is­mertető nyilatkozatában McNamara amerikai hadügy­miniszter leszögezte: ennek a rendszernek egyik célja, meggyőzni egyes Péter János beszéde az általános politikai vitán ázsiai országokat arról, hogy az Egyesült Államok nem rettenne vissza olyan lépésektől, amelyek egy kínai támadás kockázatá­val járnának. Másszóval: előkészületek tör­ténnek most az Egyesült Ál­lamokban rakétaelhárító er­nyők kiépítésére, hogy fedez­zék az Egyesült Államok had­műveleteinek további eszkalá­cióját Délkelet-Ázsiában. — Az Egyesült Államok azonban a Vietnam elleni há­borúval semmit sem fog nyer­ni. Másrészt viszont világszerte végtelenül sok és felbecsülhetetlen vesz­teséget okoznak az ebből az örült háborúból szár­mazó veszélyek és mérge­ző hatások. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának ja­vaslata és a Dél-vietnami Felszabadítás! Front program­ja. amely egy koalíciós poli­tika programja, megadta az Egyesült Államoknak a lehe­tőséget a tisztességes vissza­vonulásra ebből a tragikus konfliktusból. Az izraeli háború rontja a nemzetközi kapcsolatot A közel-keleti agressziót és következményeit sem lehet egészen elválasztani a vietna­mi háború kihatásaitól. Ha a délkelet-ázsiai ellenségeskedé­sek fokozása nem rontotta volna meg általában a nem­zetközi légkört, akkor elkép­zelhetetlen lett volna az izraeli haderők támadása a szomszédos országok ellen. — Nemcsak a Közel-Kele­ten élő népek érdeke, hanem mindnyájunk érdeke megkö­veteli tehát, hogy egyenges­sük az utat a tartós és biz­tonságos békét ígérő politikai megoldások felé. Péter János ezután hangsú­lyozta: a közel-keleti nyitott kérdések reális megoldása ér­dekében tudomásul kell ven­ni, hogy amíg Izrael csapatai saját törvényes határaikon túl területeket tartanak meg­szállva, az agressziós állapot továbbra is fennáll. Az Egye­sült Nemzetek alapokmánya értelmében minden szükséges intézkedés indokolt az agresz- szió megszüntetésére és követ­kezményeinek felszámolására. — Mindnyájunk előtt nyil­vánvaló: egész sor problémát meg kell tárgyalni ahhoz, hogy létrejöjjenek abban az övezet­ben a békés élet szükséges fel­tételei. Az ilyen tárgyalások megkezdése azonban azon mú­lik,' hogy Izrael hajlandó le­A rádió és a tv mai miisora KOSSUTH RADIO: 8.22: Népi zenekarok műsorából. — 9.40; Magyar kórusmuzsika. — 10.10: Tánczene. — 10.55: Liszt: h-moll szonáta. — 11.24: Hallasz engem, szivem? — 12.15: Ked­velt régi melódiák. — 13.10: A budapesti színházak műsora. — 13.13: A Német Kultúra Hete. — 14.20: Színes népi muzsi­ka. — 15.15: Puccini-ciklus. Bohémélet. — 17.52: A Német Kultúra Hete. — 9.29: Hallgatóink figyelmébe. — 19.30: Ifj. Magyari Imre népi zenekara játszik, Kovács Apollónia éne­kel. _ 20.00: Szovjetunió — 1967. — 21.03: slágerről—slágerre. — 21.45: Beethoven népdalfeldolgozásaiból. — 22.20: Meditá­ciók. — 22.30: Űj lemezeinkből. — 23.30: Könnyűzene. — 0.10: Operaáriák. PETŐFI RADIO: 10.00: A századforduló operáiból. — 10.45: Aram a tüzsugárból. — 11.00: Mezei csokor. —11.25: Zenekari muzsika. — 12.10: Helena Boschi zongorázik. — 13.02: A ma­darász. — 13.47: Vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől—hatig... — 18.10: Lakatos Sándor népi zenekara játszik. — 18.30: Puccini művészi pályája — VI. — 19.30: Jó éjszakát, gyerekek! — 19.35: Budapesti Zenei Hetek 1967. Kb.: 21.35: Miért szép? Kb.: 22.00: Lehár operettjeiből. — 22.25: Hozzászólások „A bcat-ze- néről és kialakulásáról” c. műsorhoz. A TELEV'tZIŐ MŰSORA: 9.00—10.15: Iskola-tévé. — 10.15: Műsorismertetés. — 10.16: vészi Endre: Statisztika. Dráma egy felvonásban, (ism). — 11.05: Az egerek országútján (kisfUm). _ 14.30—15.45: Iskola-tévé. — 17.58: Műsorismertetés. — 18.00: Hírek. — 18.05: Tudósítás a „Zöld pokol”-ból. — 18.20: Tele­sport. — 18.45: A világ térképe előtt. — 19.00: Kapcsoljuk... Helyszíni közvetítés. —. 19.30: Esti mese. — 19.40: Mai vendé­günk: tlku Pál művelődésügyi miniszter. — 20.00: TV-Híradő. — 20.20: Halló fiúk! Halló lányok! — 21.20: Sámánok gombá­ja. — 21.45: Yoshio Unno hegedül. — 22.00: TV-Híradó, 2. ki­adás. — 22.20: Pedagógusok fóruma. A BESZTERCEBÁNYÁI TV MŰSORA: 17.20: Gyermekmű­sor. — 19.00: TV-Hiradó. — 19.35: Brazíliai filmrlport. — 20.05: vádlottak padján: a közömbösség — 21.05: Suksin: Sztyopa (dramatizált elbeszélés). — 21.45: Szlovák népdalok. — 22.15: Kulturális híradó. gyen csapatait visszavonni törvényes határai mögé. Péter János a továbbiakban rámutatott: más kontinensek súlyos problémái annyira le­foglalják a közgyűlés idei ál­talános vitáját, hogy kevesebb figyelem jut a mai Európa problémáira. Másrészt az is igaz, hogy a vietnami és a kö­zel-keleti háború lelassította a pozitív európai fejleménye­ket, mert Európára is átvitte a nemzetközi bizalmatlanságot. — Kormányom úgy véli — folytatta Péter János —, hogy a nemzetközi viszonyok általá­nos romlása ellenére, amelyet elsősorban a vietnami háború és annak következményei idéz­tek elő, még mindig lehetsé­ges Európában elmozdulni a holtpontról. A magyar kormány kész részt venni minden olyan akcióban, amely javítja az államközi kapcsolatokat Európában, akár kétolda­lú, akár több oldalú vi­szonylatban, és hajlandó ilyen akciókat kezdemé­nyezni. — A kedvezőbb európai fej­lődés útján állő fő akadály az úgynevezett német kérdés egyes vonatkozásaival kapcso­latos, amíg a két német ál­lam jelenlegi határait az ösz- szes érdekeltek el nem isme­rik, és amíg a két német ál­lam létezését összeurópai szin­ten el nem fogadják, Európa igazi biztonsága nyitott kérdés marad, és a jelenlegi úgyneve­zett európai biztonság inkább csak látszat lesz. Európa biztonsága — A német militarizmus és revansizmus máris felújította a német határok kérdését, és megindult a „drang nach Osten und Westen” a betörés, kelet­re és nyugatra egyaránt. A második világháború befeje­zésétől huszonkét év telt el. A nyugat-németországi szélső- jobboldali mozgalmak fokozó­dó tevékenységének fényében nem nehéz felismerni, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság léte és hatalmas befo­lyása nélkül a német milita­rizmus és revansizmus ismét felújította volna már a német határok kérdését még Nyugat- Németország jelenlegi szövet­ségesei, nyugati szomszédai te­kintetében is. A nyugat-európai államok és más kontinensek államai azzal segítenek majd a Né­met Szövetségi Köztársaság­nak megtalálni igazi és konst­ruktív szerepét egy megújuló Európa életében, hogy fokoz­zák hivatalos kapcsolataikat a Német Demokratikus Köztár­sasággal. A békés egymás mellett élés erőinek türelmes- sége, kitartása, állhatatossága és eltökéltsége révén Európá­ban az idő — keleten és nyu­gaton egyaránt — a szilárd biztonság javára dolgozik. Negoldaui a fejlődő országok gazdasági problémáit Péter János hangsúlyozta, hogy az év egyik legörvende- tesebb jelensége Afrikában játszódott le: az Afrikai Egy­ség Szervezete állam- és kor­mányfői értekezletének az el­múlt hónapban Kinshasában tartott negyedik ülésszaka. Az értekezlet sok nehézség elle­nére összeült, ezzel erősítve az afrikai népek összefogását. A Magyar Népköztársaság kor­mánya nagy figyelemmel kí­sérte a kinshasai afrikai csúcs- értekezlet tanácskozásait és határozatait. Megértjük és tel­jesen méltányoljuk, hogy az afrikai államok követelik a zsoldosok kivonását az afrikai területekről. Megértjük és tel­jesen méltányoljuk azt a tö­rekvésüket, hogy elhárítsák az afrikai államok szétszakadá­sának veszélyét és erősítsék a tagállamok együttműködését — Latin-Amerika, Afrika és Ázsia politikai és gazdasági viszonyai különösen megrom­lottak a vietnami háború fo­kozásának káros nemzetközi kihatásai következtében. Ha a világ népeinek közös erőfeszí­tésével véget tudunk vetni en­nek a fegyveres konfliktus­nak, akkor új lehetőségek nyíl­nak arra, hogy nemzetközi szinten eredményesen foglal­kozzunk a fejlődő országok sú­lyosodé gazdasági problémái­val. Addig is kormányom a jelenleg fennálló veszé­lyek árnyékában, azokhoz csatlakozik, akik a mosta­ni korlátozott lehetőségek ellenére is mindent elkö­vetnek a fejlődő országok nemzetközi gazdasági kap­csolatainak megjavítása ér­dekében. Ezért nagy figyelmet szente­lünk az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciájá­nak, amely Üj-Delhiben ül A szovjet javaslat — A Szovjetunió által a je­len ülésszakon benyújtott ja­vaslat a nukleáris fegyverek alkalmazásának eltiltására vo­natkozó egyezmény megköté­séről, elősegítheti az általános légkör javítását a leszerelési tárgyalásokon. A nyilvánvaló nehézségek elle­nére is a magyar kormány amellett van, hogy az atom- sorompó-szerződést alá kell írni, hogy valamelyest javíta­ni lehessen a nemzetközi po­litikai viszonyokat A jelenlegi nemzetközi po­litikai válság okozta nehézsé­gekre és veszélyekre való te­kintettel nem volna reális, ha nem számolnánk a nemzetek életében bekövetkezett nagy változásokkal, amelyek előse­gítik, hogy erőnket e nehézsé­gek leküzdésére és a veszé­lyek kiküszöbölésére összpon­tosítsuk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója alkalmából emlé­kezhetünk itt, a közgyűlés ta­nácstermében arra, hogy a szervezet 1959-ben, fenn­állása idején először, a Szovjetunió javaslatára foglalkozott egy olyan át­fogó tervezettel, amelynek célja az általános és tel­jes leszerelés megvalósí­tása. Ennek a javaslatnak nem volt könnyű áttörnie az ellenállás gátjait. Az akkori viták jegy­zőkönyvei örökre igen izgal­mas olvasmányt nyújtanak. Az eddig elért részleges meg­állapodások és a most tárgya­lás alatt álló egyezményterve­zetek ennek az alapvető ja­vaslatnak szerves részei. Az általános és teljes leszerelés eszméje, amely reményteljes új távlatokat nyitott az egész emberiség előtt, a fennmara­dás egyetlen alternatívája lett a termonukleáris pusztu­lás veszélyeivel szemben. — 1963-ban a moszkvai Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADÖ GYÖRGY 25. Ma azonban úgy fogok vere­kedni, mint egy vadállat. Nem mulasztok el semmit sem. Mert különben nem folytat­hatom tovább... De miért vagyok ilyen szi­gorú? Lám, Szima él. Hej, Szima, Szimácska! Olyan melegséget érzek erre a névre! Mintha tulajdon lá­nyom volna. Képek. Vizitálok a kórte­remben. Egy szép, fiatal lány. Tekintetében szenvedés és remény. Félelem. Szóval nem fejezhető ki. Mitrális elégte­lenség, erős dekompenzáció- val. Majdnem egy esztendeje, hogy nem hagyhatja el a kórházat. Tud mindent. Ha én nem vállalom, ez azt je­lenti, hogy vége! No és én? Mit mondhatok? Négy műtét, kettő halálos. Ha a billentyű-vitorlák jók, ak­kor tudunk valamit csinálni, node hegesek, meszesek? Kí­sérlet — elégtelen eszközök­kel. Teljes billentyűprotézisre volna szükség. Megmondjam-e Szimának? Igaz, Misa már el­készített egy műbillentyűt, kifogástalant. Mégis a kutyák, amelyekbe megpróbáltuk bele- varrni, mind elpusztultak. Egészséges szív nem bírja el. Előbb a rendellenességet kell létrehozni, ez pedig igen ne­héz. Nem is tudom, hány hó­napra lenne szükségünk, amíg megtanulnék... Utána továb­bi hónapok a várakozásra: meg kell győződnünk róla, hogy va­lóban odanőtt-e. Ehhez. kísér­letek is kellenek még. Mindent egybevetve — egy esztendő. Szima nem él addig. — Mihail Ivanovics, ugye nem mond nemet? ... — Majd meglátjuk ... Szülei: idősebb emberek. Mindent elmondtam nekik: nagyon félek, nem akarnám... — Mentse meg! Bízunk ön­ben ... Csak önben reményke­dünk ... Éles kés ez: „bízunk... re­ménykedünk ...” Nos, mit te­hetek? Halálra van ítélve. Fájdalmas, de így van. Ügy azonban — van némi eshető­ség. Tehát döntöttem. Ugyanígy mondja Szasa is: „Operáljon csak ... nincs mit vesztenem .Azt senki sem akarja megérteni, hogy én is veszíthetek ... Hát igen, Szi­mácska, veled nem veszítet­tem, hanem nyertem. SUrával viszont... ? És mi lesz Szásá­val? Phü, -még ez is: „dru­szák”, Alekszandra és Alek- szandr ... „Nincs itt egyéb, csak egy nagy gépezet.” A műtét. Motoros-műtét. Mesterséges lehűtés — húsz fokos testhőmérsékletig. A szíve megállt. Feltárom — szörnyű! Billentyűvitorláit szinte felismerhetetlenné tor­zítják a hegek és a mész. Megpróbálkozom plasztikával még rosszabb! Nincs más hát­ra: így kell bevarrnom. Tudom, a szivét nem lehet majd el­indítani. Vad izgalom. Szi­dom magamat, az egész sebé­szetet, magát a beteget. „Ön engem feltétlenül meg fog menteni...” Szitok és nya- valygás nem segít. Be kell varrni. Reménytelenül, mint egy holttesten. És most hirte­len felkiált valaki: — Varrjuk bele a Misa-fé- le billentyűt, mindegy, nincs vesztenivalónk! Gondolatok fergetege, Bele- varrom! Ha nem nő hozzá, részleges atomcsend-szerződés idején remélhető volt, hogy az éles hidegháborús akciók hiábavalósága és a fegyveres beavatkozások meghiúsulásá­nak tapasztalataiból okulva rendezettebb nemzetközi élet felé fogunk haladni. A vára­kozásokat azonban megcáfolta egy sor káros esemény, min­denekelőtt a vietnami háború felelőtlen eszkalációja. A vi­etnami háború befejezése nél­kül nem lehet jelentős előre­haladást elérni. Megszabadulni a múlt szégyenletes terheitől Létre kell hozni azokat a feltételeket, amelyek mellett biztosítani lehet a Kínai Nép- köztársaság részvételét a szer­vezet munkájában. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy Franciaország visszatérhessen a leszerelési tárgyalásokhoz. Az ENSZ-ben eddig nem kép­viselt államoknak megfelelő lehetőséget kell biztosítani az egyenlőség alapján való rész­vételre. amint azt a főtitkár jelentése javasolja. Az Egye­sült Nemzeteknek meg kell szabadulnia a múlt szégyen­letes terheitől. A Távol-Kele­ten a szervezet még most is a koreai háborúban részt vett hadviselő félnek számit, a fegyverszüneti szerződés hatá­lya alatt. Hogyan szabaduffiat meg az Egyesült Nemzetek a múlt bonyodalmaitól? Van-e egyáltalán valaki, aki azt az idejétmúlt elgondolást támo­gatja, hogy az Egyesült Nem­zetek nevében békeszerződést kellene kötni a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal? Csak egy reális mód létezik a múlt felszámolására: szüntes­sék meg az Egyesült Nemze­tek szerepét ebben az ügyben és vonják vissza az összes idegen csapatokat Dél-Koreá- ból. — A jelenlegi helyzetben, a nemzetközi viszonyok további romlásának veszélyével szem­ben a legfőbb és legsürgősebb feladat: meggyőzni az Egye­sült Államokat, hogy meg kell kezdenie a vietnami háború deeszkalációját. Ennek kedvező kihatásai hamarosan megmu­tatkoznának. A tagállamok kormányai sokat segíthetnek, ahogyan sokan máris segíte­nek növekvő meggyőző erővel, hogy megnyíljon az út a de- eszkaláció felé —, mondotta befejezésül Péter János. A magyar külügyminiszter beszédét a világszervezet köz­gyűlésének résztvevői érdeklő­déssel hallgatták meg. A be­széd végén tapssal köszöntöt­ték a magyar külügyminisz­tert. akkor majd később meghal, de nem most mindjárt. így is könnyebb. És hátha ... ? A billentyű kitűnő, kipróbáltuk a modellen. De ha kudarcot vallunk, megindul a suttogás: „élő embereken kísérletez­nek . .„kipróbálatlan mód­szerek ...” És végül az ügyész­ség ... Ha viszont nem varróm bele, akkor meghal, de engem senki sem ítél el. ,.A műtét nem sikerült..Eh mit... bánom is én! — Adjátok! Bevarrtuk. Befejeztük az operációt. Szimácska feléb­redt. Semmi zörej. Általános öröm. Csak én érzem magam csalódottnak: a billentyűt vé­kony szálak tartják, egy-két hét alatt elszakadhatnak és — vége. Mennyi szorongás! Minden reggel odafutok, meghallga­tom. „Ne nyugtalankodjék, minden rendben van ...” — még ő nyugtat engem, nevet­séges. Hogy is fogok ma megbir­kózni ugyanezzel a feladattal? Mennyivel nyugodtabb vol­nék, ha nincs az a másik eset... A pitvart szélesebben kell feltárni. Akkor talán jobban láthatóvá válik a billentyű. Bevarrni viszont nehezebb lesz. Sebaj, fő, hogy könnyebb lesz belül dolgozni. Most azért mégis jobb: már tudjuk, hogy a műbillentyű odanőhet. Szima már három hónappal túlélte, és teljesen jól van. Nincs többé szükség kutyakisérletekre. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom