Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-26 / 253. szám

4 (joePAo 1967. október 26., csütörtök Sikeres megelőzés Rendőri és igazságügyi rova­tunkban ritkán szerepel a szécsényi járás falvainak ne­ve. A közvetlen okra megfe­lel a statisztika; a tavalyi évhez képest az idén — idő­arányosan — harmadával kevesebb bűncselekmény ala­pos gyanúja miatt kellett nyomozást elrendeli. Kimon­dani szintén egyszerű, miért van ez így: azért, mivel aki­nek feladata, törődik a köz­renddel, a közbiztonsággal. Nincs ülése — például — a járási pártbizottságnak anél­kül, hogy e fontos kérdések­ről ne esne szó. A köznyuga­lom e mellett természetesen a járási hivatásos és önkéntes rendőri állomány elhivatott­ságát, felkészültségét is dicsé­ri. Nagy szó, hogy az utóbbi egy és háromnegyed évben a járás területén sem ember­ölés, sem annak kísérlete, de még csak előkészülete sem történt. Egyetlen ügyben — a benczúrfalvi elágazásnál levő autóbusz-megálló mellett elkö­vetett szurkálásról a jogi mi­nősítés vonatkozásában még eltérőek a vélemények; jog­erős bírói ítélet nincs. A súlyos testi sértések elő­fordulásáról rajzolható görbe a fiatalkorú bűnözés. A múlt évi két jelentősebb politikai üggyel szemben ebben az esz­tendőben egy sem adódott. Rendkívül figyelemre méltó, 'hogy a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények 6záma felényire esett; s leg­alább ennyire az, hogy a ká­rok , igen csekélyek. Kereset­lenül szólva: hamar lebukik, aki a közösség értékeihez nyúl. A rendőri munka legkevés­bé látványos, szenzációs, de annál fontosabb, mindennapos része a megelőzés. Jók ebben a szécsényiek! Módszereik kö­zött az elsők sorában érde­mel méltatást, hogy a járási rendőrkapitányság tisztjei — parancsnokukkal történt kon­zultáció alapján — felosztot­ták egymás között a gazdasá­gi objektumokat, s azok ve­zetőivel közösen ellenőrzik azokat. A figyelem, persze, nem afféle kérdésekre irányu­ló, hogy időben s elegendő műtrágyát szórtak-e ki, — ez­zel az ellenőrző bizottságnak kell törődnie. Az azonban már rendőri megelőzési probléma. miért s hogyan lehetett a mi- hálygergei tsz pénztárában ezer forintnyi „gazdátlan” summa, miért nem vételeztek' be félezer forintot a litkei erdőgazdaságnál, hogyan ad­hattak ki majdnem másfél­ezer forintot előlegként nyug­ta nélkül a szécsényfelfalui tsz- ben... Az emberi memória véges, a sorsukra hagyott pénzek könnyen elkallódhat­nak. A dolgozó nép bizalma fe­jeződik ki abban, hogy a magyar rendőrség világvi­szonylatban is ritka széles ad­minisztratív jogokkal élhet a közrend, a közbiztonság fenn­tartása, javítása érdekében. A rendőrség megérdemelt tekin­télyének jele, hogy van foga­natja mind a szóbeli, mind az írásbeli figyelmeztetésnek. Ezt tapasztalva, a kapitány­ság területén — tavalyhoz ké­pest — megtízszereződött a figyelmeztetések száma; s ezek majdnem hetven száza­léka bizonyult eredményes­nek. Aki a statisztikában csak a száptot látja, s mögötte a fontosabbat: az embert nem veszi észre, hiányolja a rend­őrhatósági felügyelet alá he­lyezés erélyesebb gyakorlatát. A szécsényi járásban mind kevésbé szükséges alkalmazni ezt az erélyes eszközt, — hi­szen az enyhébb is célrave­zetőnek bizonyul. Tegyük hoz­zá: a figyelmeztetésekről fel­jegyzett adatok nem tartal­mazzák azokat a jó szándékú intelmeket, amelyekkel a ma­guk idején a hivatásszerető rendőrségi körzeti megbízot­tak élnek. A járási vezetés bátran mer számítani az olyan kmb-k ítélőképességére, önállóságára, aminő például Varga Ernő törzsőrmester Nógrádszakálban, Lehoczki János őrmester Endrefalván, Kozma Sándor főtörzsőrmes­ter Litkén, Marcsok András őrmester Karancsságon. Ok és még sokan mások fáradoznak eredményesen a lakosság és a rendőrség számára egyaránt fontos tömegkapcsolat fejlesz­tésén, szilárdításán. Ennek köszönhető, hogy a becsületes emberek nem titkolóznak a rendőrök előtt, de fordítva sem. Nagyon sok múlik valamely területen a rendőrség helyt­állásán, ez tény. Mégis nagy hiba lenne mindent a rend­őrségtől várni. Az ifjúságvé­delemben — például a rend­őrség jó tanácsok sokaságát adhatja egy-egy konkrét ügy­ben; a terület igazi gazdájá­nak azonban az ifjúságvédel­mi bizottságnak kell lennie. De milyen gazda az olyan el­nök, aki az elnök személye iránt érdeklődő rendőrtiszt­nek így válaszolt: ,,Űgy em­lékszem, elvtárs, és vagyok az, ám a bizonyosság kedvé­ért majd utánanézünk...” A bizottsági, a társadalmi mun­kát még az olyan tanácsi ve­zetők igyekezete sem helyet­tesítheti tartósan, amilyenek többek között a ludányhalá- sziak, nagylóciak, nódrádsza- káliak. A személyi tulajdont káro­sító bűncselekmények körül­ményeit vizsgálva a rendőri­igazságügyi újságíróban pil­láit emelgeti a szunnyadó hu­morista. .. Hát lehet keserű mosoly nélkül emlékezni arra a károsultra, aki csodálkozott, hogy amíg bement a boltba, valaki az akácfáról (!) el­emelte táskarádióját?! Vagy arra, aki a vagyonbiztonsá­got kárhoztatta, mivel már' harmadszorra lopta el isme­retlen tettes kerékpárját a kocsma elől?! Írásban is ér­demes figyelmeztetnünk az embereket arra, amire a ka­pitányság tisztjei, tiszthelyet­tesei a jogpropaganda előadá­sokon szóban szokták inteni a hallgatóságot: vigyázzanak jobban a sajátjukra. Ha fény­képezőgépet, órát, táskarádiót, kerékpárt vesznek, jegyezzék fel gyártási számát. Ha érté. keiknek lába kél, könnyebb a rendőrségnek megtalálnia a tettest, könnyebb bizonyítani az érték azonosságát. Az ingatag jellemű embe­reket — mint említettük — a rendőrök jó szóval, figyelmez­tetéssel igyekeznek megtarta­ni a helyes úton. Nehéz a dolguk azoknál, akik kény­szer alkoholelvonó kúra után térnek vissza otthonukba. Az alkoholizmus olyan betegség, amelynek gyógyulását az or­vostudomány csupán elősegí­teni képes; a beteg azonban nem nélkülözheti a család és a társadalom utógondozását. Amikor ennek támogatására kérik a rendőrök a tanácsi és a társadalmi szervek vezetőit, tagjait: a köznyugalom érde­kében teszik, —■ b. í. — Dicső múltra emlékezünk! (6.) Harc a tömegek megnyeréséért Lenin tézisei komoly vihari kavartak. Oroszország minden ellenforradalmi ereje együtte­sen lépett fel ellene, s ebben a mensevikek jártak az élen. Április második felében ismét megélénkült a tömegmozga­lom. A bolsevik párt változat­lanul arra törekedett, hogy kiragadja a vezetést a kis­polgári pártok kezéből, s el­szigetelje őket a tömegektől. Annak hírére, hogy a kor­mány a háború folytatása mel­lett tört lándzsát, több nagy városban heves tömegtüntetés vereségek hírére Pétervárolt tömegtüntetés kezdődött. Bár a Központi Bizottság — a pro­letariátus felkészületlenségére tekintettel — a tartózkodás mellett határozott, az esemé­nyek alakulásának már nem lehetett gátat vetni. A bur- zsoá miniszterek kiléptek a kormányból, és a forradalom­mal való leszámolást a tiszta eszer—mensevik kabinetre ruházták át. Július 3-án, a fegyveres erőszak nyomán is­mét vér mosta Petrograd ut­cáinak kövezetét... S ezt kö­Falusi küldöttek Leninnél tört ki. Az Ideiglenes Kor­mány válságba került. Eltávo­lították a nyíltan reakciós mi­nisztereket és létrehozták az első „koalíciós kormányt”, tagjai közé bevették a men­sevik és eszer párt képvise­lőit. Az újabb árulás meg­mentette a burzsoázia hatal­mát, a kormány politikája ma­radt a régi. A párt ebben az időben ko­moly sikereket könyvelhetett el. Május elején a szovjet­választásokon a bolsevikok 25 százalékát kapták a szavaza­toknak, az üzemi bizottsági választásokon pedig a moszk­vai és a pétervári nagyüze­mekben 75 százalékot értek el. Növekedett a sztrájkmoz­galom* erősödtek a falusi földfoglaló törekvések, a had­seregben több helyütt katonai bizottságok alakultak. Közben az újabb katonai cÁ (VtmtLés i)eudé(f£ A Venus—i jelzésű szov­jet űrállomás október 18-án hajnalban simán leszállt leg­közelebbi bolygószomszédunk felszínére, és automatikus be­rendezése segítségével adatokat közölt légköri struktúrájáról. A világmindenség szerkezete, az égbolt sokszor csodálatos­nak tűnő jelenségei, az égites­tek múltja, jelene és jövője, a naprendszer kialakulásának kérdése a gondolkodó ember vizsgálódásainak állandó tár­gya volt, csaknem azóta, hogy értelmes lénnyé alakult. A világűr kutatásában forra­dalmi változást jelentett Gali­lei első távcsöve, de az azóta el­telt idő alatt, az optikai be­rendezések tökéletesítése (Pa- lomar hegyi obszervatórium) sem tudta kielégíteni az em­bernek azt a vágyát, hogy tel­jes bizonyosságú ismereteket szerezzen legalább a világ­mindenség hozzánk közel eső területeiről, a Holdról és kö­zeli bolygószomszédainkról. Tíz esztendővel ezelőtt szov­jet szakemberek elsőként al­kottak olyan berendezést, amelynek segítségével az em­ber kiléphetett a világűrbe, s most tíz év után méltó jubi­leumi megemlékezésül elsőnek szállt le űrállomás a Venus bolygón. Az égbolt legfényesebb égi­testje, bolygórendszerünk má­sodik tagja esthajnalcsillag néven a népdalból is ismert. Hot a hajnali égbolton (ami­kor nem „megyen mar ...le­felé"), hol az esti égbolton lát­ható minden más égitestnél fényesebben. Ismerkedjünk meg vele kissé részletesebben. Először is nem csillag. Tün­döklő sárga színű fénye nem sajátja. Megvilágítását mint minden bolygó a Napból kap­ja. Belső bolygónak nevezzük, mert pályája a Föld Nap körü­li pályáján belül helyezkedik el. Földtől való távolsága nem állandó. Földközelben (ilyen­kor még nappal is szabad szemmel látható) 40 millió km, földtávolban 259 millió km távolságra van tőlünk. A Holdhoz hasonló fényváltozá­sokat mutat. A Föld ikertest­vérének is szokás nevezni és ezt indokolja, hogy méretei a Földével csaknem megegyez­nek. Átmérője 12 200 km (a Földé 12 757 km), tömege pe­dig, a Föld tömegének 0,814-ed része. Sűrűsége valamivel kisebb mint a Földé (0,93, ha a Föld sűrűségét egységnyinek vesszük). A titokzatos jelzőre is mél­tán rászolgált, legalább is ed­dig. Optikai eszközökkel ugyanis semmi biztosat nem sikerült felszínére vonatkozó­lag megállapítani. Felhőkkel dúsított légköre szinte teljes mértékben visszaveri vagy el­nyeli a Nap sugarait, s a felszín­ről hozzánk semmi jel nem érke­zik. így aztán összetételéről sem tudtunk eddig semmi bi­zonyosat mondani. Tengelye körűi forog, de ennek ideje nem tisztázott még teljes bi­zonyossággal (kb. 225 nap). Ami éppen a Venus—4 ál­tal közölt adatok alapján tény­ként fogadható el, röviden a következőkben foglalható ösz- sze. Földünkhöz hasonló mág­neses tere nincs. Felszíni hő­mérséklete a Földön mért leg­magasabb értéket is megha­ladja. 40 C-tól közel 300 C-ig terjed, aszerint, hogy a Nap által megvilágított vagy ár­nyékos területen mérjük. Lég­köre kevés oxigént tartalmaz, annál gazdagabb viszont szén­dioxidban. Es hogy a minden érdeklődő számára legfontosabb kérdés­ről szóljunk, próbálunk vá­laszt adni arra is, ilyen felté­telek mellett létezhető-e a földihez hasonló szerves élet a Venus felszínén? A magasabb- rendűen szervezett élet lénye­ges feltételei — oxigént tar­talmazó légkör, víz, kedvező hőmérséklet — a Venuson kedvezőtlenebbek mint a Föl­dön. A Naptól mért közepes távolsága 108,2 millió km, míg a Földé 149 millió km, s így lényegesen több hőenergiát kap, mint a Föld. Korábban sokan úgy vélekedtek, hogy a Venus a Föld fiatalabb test­vére, s rajta az élet most van kialakulóban. Ellentétben má­sik szomszédunkkal, a Mars­sal, ahol az élet kialakulásá­nak kedvező feltételei sok millió évvel korábban voltak adottak, és hogy ami a Föl­dön most jelen, az a Marson múlt, a Venuson pedig jövő. Hogy az igazság mi, azt a későb­bi kutatásoknak kell eldönte­ni, de annyit máris biztosan mondhatunk: a mi naprend­szerünkön belül sem a Venu­son, sem a Marson nincs a földihez hasonló magasabb rendűén szervezett élet. A többi bolygó pedig ebben a vonatkozásban szóba sem jö­het. Nem kizárt azonban, hogy primitív növényi, esetleg kez­detleges állati vegetációk mind a Venus, mind a Mars felszínén találhatók. Az el­múlt tíz esztendő űrkutatási sikerei és látható távlatai alapján várhatjuk, hogy rö­videsen erre a kérdésre is vá­laszt kapunk. A modern űrkutatás elmúlt tíz esztendeje tudományos is­mereteink bővülésének leggaz­dagabb tíz éve volt. Mégis akadhatnak, akik megkérde­zik: miért mindez, mi ennek a közvetlen gyakorlati hasz­na? Puszta ismeretgyűjtés ilyen költséges úton? Nem. Nem csupán ez. A rakétatech­nika és űz űrkutatások biz­tonságát szolgáló távirányítá­sú technikai berendezések tö­kéletesítése közvetlen hatással van mindennapi életünkre is, amennyiben új eredmények­kel gazdagítják az űrkutatás­hoz kapcsolódó egyéb tudo­mányágakat, a meteorológiá­tól az orvostudományig. Kiss Imre tanár, a megyei TIT Csilla­gászati—Űrhajózási Szakosz­tályának elnöke vette a kíméletlen megtorlás. Letartóztatások, házkutatások, atrocitások jelezték a burzso­ázia szándékát. A párt illega­litásba vonult... A kettős hatalom megszűnése Július 3-ával lezárult a szo­cialista forradalom békés pe­riódusa. Mensevik—eszer se­gédlettel átmentették a bur­zsoázia uralmát, 6 ez egyút­tal a kettős hatalom végét is jelentette. A szovjetek a munkásosztály és a paraszt­ság forradalmi hatalmának képviselőiből a burzsoá kor­mány függvényeivé váltak. A forradalomnak vissza kellett vonulnia, s kitérni az ellenforradalom csapásai elől. Azt követelni, hogy a hatalom az akkori szovjetek kezébe menjen át, a nép becsapását jelentette volna. A „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jel­szót ideiglenesen le kellett venni a napirendről. A forra­dalom békés fejlődési lehető­sége szertefoszlott. A véres leszámolás befejeztével a burzsoá miniszterek visszatér­tek és újból koalíciós kor­mány alakult. Kerenszkij, az eszer párt egyik vezetője lett a miniszterelnök. A párt az adott helyzetnek megfelelően visszavonult, hogy felkészüljön a még na­gyobb harcra. Már illúzió lett volna békés útról ábrándozni, hiszen a burzsoázia fegyver­hez nyúlt. Fegyveres fellépés­re pedig csak hasonló választ lehetett adni! A kialakult ha­talom már nem fejlődhetett békés úton a szocialista for­radalom felé, azt meg kellett erőszakkal dönteni! Közvetle­nül azonban még nem lehe­tett napirendre tűzni a kor­mány félreállítását. Várni kellett, amíg megérnek a fegyveres felkelés feltételei. De már nem sokáig... Az OSZO(b) W VI. kougresszusa <5 A párt VI. kongresszusa jú­lius 26-án — illegálisan — ült össze az új politika kidolgo­zására. Napirenden a prole­tárforradalom fejlődése. a konkrét feladatok meghatáro­zása szerepelt. Lenin távol­létében — de az ő tézisei alapján — Sztálin elemezte a politikai helyzetei, a KB be­számolójában A kongresszus megkülön­böztetett figyelmet szentelt a háború kérdésének. Határoza- tilag megállapította, hogy az imperialista háború f oly látása a sovinizmus nemzetközi mé­retű felélénkülését eredmé­nyezte. A demokratikus, igaz­ságos, annexiómentes béké­hez csak a nemzetközi pro­letárforradalom győzelme út­ján lehet eljutni. A határozat a politikai helyzetet úgy ítélte meg, hogy az ellenforradalmi burzsoázia hatalmának kizárólagossága miatt a békés fejlődés már lehetetlenné vált. Ezért az egyetlen helyes jelszó: „Az ellenforradalmi burzsoázia diktatúrájának teljes felszá­molása!” Ezt a feladatot pe­dig csak a proletariátus képes teljesíteni a szegényparaszt­ság következetes támogatásá­val. Ilyen állásfoglalásra an­nál is inkább nagy szükség volt, mert néhány küldött ve­szélyes külön-nézeteket han­goztatott. Buharin szerint a proletariátus célkitűzését a parasztság nem fogja helye­selni, Preobrazsenszkij pedig úgy vélekedett, hogy a prole­tariátusnak először a nyuga­ti fejlett országokban kell győzedelmeskednie. A kongresszus a fegyveres felkelést tűzte ki célul, de az adott helyzetet még nem tar­totta alkalmasnak a hatalom átvételére. A gazdasági hely­zet értékelése képpen a határo­zat feltárta a burzsoázia által tudatosan előidézett gazdasági zűrzavart, és kiútként a mun­kásosztály által ellenőrzött termelés megszervezését je­lölte meg. A forradalom előkészítése szempontjából nagy hordere­jű volt a tömegek körében folytatott felvilágosító munka. Ezért külön határozat szüle­tett a szakszervezeti mozga­lom fellendítéséről, az ifjúsá­gi szövetség létrehívásáról és a nők aktivitásának fokozá­sáról. A Kornvilov lázadás A burzsoázia — kihasznál­va időleges győzelmét — a demokratikus forradalom vív­mányainak megsemmisítésére tört. A gazdasági zűrzavar keltése mellett nyílt katonai diktatúra bevezetését tűzte ki célul. Ennek végrehajtására Kornyilov cári tábornokot és csapatait szemelték ki. Au­gusztus 25-én megindult a tá­madás Petrográd ellen, s a helyzet rendkívül súlyossá vált. A körülményeket csak bonyolította az a tény, hogy Kornyilov a részéről túlságo­san demokratikusnak minősí­tett Ideiglenes Kormány po­zícióit is fenyegette, bár a tá­madás éle elsősorban kétség­kívül a nép ellen irányult. Végül a bolsevikok által mozgósított munkások — a parasztok segítségével — le­verték a puccskísérletet, az Ideiglenes Kormány pedig a tömegnyomás hatására letar­tóztatta a kalandor táborno­kot. A forradalmi erők egyre szervezettebbé váltak, a tö­megmozgalom fellendülésnek indult, a mensevik és eszer párt politikája kezdett lelep­leződni. Lenin ekkor komp­romisszumot ajánlott fel a kispolgári pártoknak. Sajnos, a mensevikek és az eszerek e kompromisszumos javaslatot kereken visszautasították, s ezzel a nyílt árulás útjára léptek! Gyfirky Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom