Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-26 / 253. szám

VnAC PROTET*RJAT, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVF. 253. SZÁM ARA: 50 FILLER 1961. OKTOBER 26., CSÜTÖRTÖK Súlyos támadás Hanoi ellen (2. oldal) Válságos a szuezi helyzet (2, oldal) A Venus és vendége (4, oldal) Kilenc hónap mérlege ^egpeueg'yniüHoial több termék Egymillió-négyszázezer forint újabb béremelésre Lli*a és Minden ősznek akad szen­zációja. Ha bőségesen hull a csapadék, akkor abból vonnak le a természet barátai és is­merői -messzemenő követ­keztetéseket; ha pedig verő­fényes napok okoznak örömet a levélhullató, színes, hűvö­södé napokban, akkor minden bizonnyal akad egy kertész vagy erdész, aki a másodszo­ri rügyfakadásból, vagy egyes fák, dísznövények másodvi­rágzáséból megjósolja a hosz- szú, meleg őszt. Az idén sem maradtak el az ősz rendkívüli hírei. Nemcsak a Mecsek, a Mátra és a Bükk déli lan­káin díszlenak a melengető napfény hatására a nyárutó virágai, hanem egy házikert­ben immár harmadszor bon­totta ki mosolygó szirmait egy körtefa. Ez a fa az idén két alkalommal már gyümöl­csöt is hozott (igaz, hogy má­sodízben már kisebbeket!), és most ismét virít, gyönyörköd­teti a szemet. A tulajdonos (amint erről a hírszolgálati irodák szétröppentették a hirt) ebből a szokatlan eseményből arra következtet' hogy hosszú és száraz Ősz elébe nézünk. A természet színeket bontó játéka, a gyümölcsérő illatok, kle még az ilyenkor fal-felröp- penő hírecskék és végkövet­keztetések is szorosan az ősz, az évszak lírájához tartoznak. Benne él ebben a költői bá- gyadtságon is áthatoló szen­zációkeresésben nemcsak örö­kös kíváncsiságunk és fogé­konyságunk az érdekességek iránt, hanem a megújulás örök vágya és felismerése is. Hiszen még ridegebb valósá­gunkat is áthatja az a fele­melő meggyőződés, hogy az ősszel elvetett magból ta­vaszra életet hordó zöld nö­vény bokrosodik. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a magvetők munkája, akár a múltban, akár napjainkban, valóban annyi lírai elemet tartalmaz­na, mint azt szokvány-költé­szetünk igyekezett elhitetni. A mezei munka mindig kemény helytállást, nagy erőfeszítése­ket, izommunkát és reális szemléletet követelt, és rész­vétele a megújulásiján, min­dennapi kenyerünk megter- mesztésében nem öncélú, ha­nem nagyon is a dolgozó em­berhez, a munkához kötött költészet. A nagy, az igazi költők ép­pen az izmok rezdülésében, a földhöz és földművelő szer­számokhoz kapcsolódó tulaj­donosi viszonyban fedezték fel a lírát. A giccses, idilli ké­pek helyét még inkább el kell foglalja a valóság súlyos szépsége a dolgozó nép or­szágát építő, mai századunk­ban. Ámbár, ezt hiába is tagad­nánk, az idei ősz szoliatlan mértékben tartalmaz lírai elemeket, de ezek vajmi ke­vés kapcsolatot tartanak fenn az időjárással és annak ter­mészeti érdekességeket előidé­ző szerepével, a hulló faleve­lekkel, a verőfénnyel, a har­madvirágzással. Az idei ősz lenyűgöző poli­tikai líráját az évforduló nagyszerűsége táplálja 1 Túlzás lenne azt állítanunk, hogy az évforduló varázsának vagyunk tanúi, amikor a gon­dosan megművelt szántófölde­ket, a már dúsan és szem­nyugtató módon zöldellő ár­pát és búzát látjuk szerte a megyében, de azt sem tagad­hatjuk, hogy a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom öt­venedik jubileuma a mezőgaz­dasági munkák szakszerű, gyors, pontos végzéséhez rendkívüli erőt, lendületet, biztatást adott. valóság* Megyénk dolgozó parasztsá­ga, tsz-tagsága, állami gazda­sági és gépállomási dolgozói nagyon jól tudják, hogy a jövő évi termést tulajdonkép­pen a gyors és korai *talaj- munkával és vetéssel lehet megalapozni. Azzal is tisztá­ban vannak, hogy az állandó­sult, szép gabonatermések tu­lajdonképpen ennek a szakér­tő, öntudatos következetesség­nek köszönhetők. Azt is jól tudják mind a vezetők, mind a tsz-tagok és szántóföldi dolgozók, hogy Nógrádban minden új eredmény foko­zottabb erőfeszítést és kitar­tást igényel, mint a kevésbé mostoha körülmények között gazdálkodó megyékben. A nagy évforduló közeled­te azonban azt mutatja, hogy a szakmai hozzáértés politikai éleslátással is párosul. Nem véletlen, hogy nehéz körül­mények között gazdálkodó megyénk a jubileumi verseny­ben jelenleg országosan a má­sodik helyet foglalja el a me­zőgazdasági munkák végzésé­ben. Nem véletlen, hogy gép­állomásaink őszi szántási tervüket már befejezték, már csak a mélyszántásban van­nak hátralékaik, és november 7-ig, a nagy ünnepnapig ma­radéktalanul teljesíteni akar­ják és fogják megyénk vala­mennyi gépállomásán összes­ségében százhetvenezer nor­málholdas, egész évi tervüket. Nem véletlen, hogy az állami gazdaságokban és szövetkeze­tekben. csekély kivétellel, a nagy évforduló napjáig vé­gezni akarnak mind a beta­karítással, mind a vetéssel. Van ebben az igyekezetben a szakmai hozzáértésen kívül nagyon sok az öntudatból és abból a büszkeségből, eltö­kéltségből is, hogy Nógrád- nak, a munkásmozgalom tör­ténetében olyan nagy szere­pet betöltő megyének, nem lehet és nem szabad elmarad­nia azon a jubileumi vetélke­dőn, amely tulajdonképpen az első munkáshataiom tisztele­tére indult. De anélkül, hogy eredmé­nyeink szépségét és líraiságát tagadnánk, azt is meg kell ál­lapítanunk, hegy egyes mező- gazdasági üzemekben túlzot­tan elégedettek eddig elért eredményeikkel, és túlságosan hisznek azoknak a jövendölé­seknek, hogy száraz, meleg, hosszú ősz elé nézünk. Ezeken a helyeken nem szorgalmaz­zák eléggé a megteremtett termékek felszedését, betaka­rítását, védett helyre szállítá­sát. Nem gondolnak arra, hogy az időjárás nem alkal­mazkodik az alkalmi jósok­hoz, hogy egyik napról a má­sikra megérkezhet az eső, amely nagy és váratlan aka­dályokat támaszthat a meg­termelt értékek megmentése elé. Hasonló kényelmes és ha­logató álláspont tapasztalha­tó néhány tsz-ben a mély­szántások végzésében is. Pe­dig éppen ez az a munka, amely sokkal hatékonyabb a kedvező időjárásban, mint a felázott talajon. Mitöbb, me­gyénkben sok olyan szövetke­zet van, ahol az esős idő be­álltával mélyszántást végezni nem lehet, a traktor és az eke várhat késő tavaság, amíg a földekre indulhat. S bizony nagyobb igyekezettel jóval többet tehetnének mezőgazda- sági üzemeink a takarmányok megóvása, a kukoricaszár gondos betakarítása érdeké­ben is. Még szebb lesz jubileumi vetélkedőnk és még értéke­sebb az elért eredmény, ha ezt a néhány prózai fogyaté­kosságot kiiktatjuk az idei ősz lírájából! Lakos György Hz SZVSZ Végrehajtó Bizottságának ülése PRAGA (MTI) Szerdán Prágában megkez­dődött az SZVSZ Végrehajtó Bizottságának ülése. Jelen van többek között Luis Saillant, az SZVSZ főtitkára és Gás­pár Sándor, a szaktanács fő­titkára is, aki a VB tagja. Az SZVSZ VB napirendjén két kérdés szerepel. Pierre Gensous, az SZVSZ főtitkár- helyettese beszámolót tart az SZVSZ tevékenységéről a nemzetközi szakszervezeti kap­csolatok fejlesztésében, vala­mint a világ dolgozóinak és szakszervezeteinek közös ak­cióiról a jólétért, a szabadsá­gért, a népek függetlenségéért és a békéért vívott harcban. A VB pénteken fejezi be munkáját. Befejezték a vetést Az ipolymentí egyesült me­zőgazdasági tsz-ben befejezték 780 hold őszi kalászos veté­sét. A 125 hold kukoricából 50 holdat letörtek és a kukorica­szár orkánozása is folyamat­ban van. A tervezett 40 hold cukorrépa ásásával is végez­tek A 957 hold őszi szántásból 350 hold kész. A jövő évi 200 hold, bur­gonya területén az összes ve­gyes műtrágyát már kiszórták. A burgonya-terület 45 cen­timéter mélységű forgatását megkezdték. Az őszi szántást jövő hónap 15-ig kívánják be­fejezni. Jubileumi közgyűlés Szombaton ünnepi közgyű­lést tart a Nógrád megyei Ügyvédi Kamara. Tagjai ez alkalommal emlékeznek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom félszázados jubi­leumáról. A tagság — dr. Bod­nár Béla elnök beszámolója alapján — ekkor tájékozódik a kamara legutóbbi háromévi munkájáról. Ezt követően új­jáválasztják a vezetőséget. Az Igazságügyminisztérium képviseletében dr. Gulácsi Jó­zsef osztályvezető és dr. Téli Ernő előadó vesz részt az ün­nepségen. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Nógrád me­gyei Bizottságát dr. Lakatos József, osztályvezető képvise­li. Még nem véglegesek a gyors- jelentések adatai, azonban mór most annyit elmondhatunk: csupán apróbb kiegészítések várhatók a tanácsi helyiipar kilenchavi gazdálkodásával kapcsolatban. Általában a kiegyensúlyozott, ütemes termelés jellemezte a vállalatok tevékenységét. Az eredmények elérésében sokat segített a jubileumi munkaver­seny, amelynek középpontjá­ban az eredményes gazdálko­dás segítésén túl, a sajátos vál­lalati feladatok elvégzése sze­repelt. Egy vállalat kivételével — Nógrád megyei Vegyesipari és Javító — valamennyi túlszár­nyalta az első kilenc hónapra esedékes termelési tervet. Ez azt jelenti, hogy osztályszinten — könnyűipar, élelmiszeripar — 3,1 százalékkal adtak több árut, végeztek szolgáltatást a vállalatok. Ha a bázishoz vi­szonyítjuk még kedvezőbb ké­pet kapunk. Az emelkedés mértéke meghaladja a 18 szá­zalékot, vagyis az elmúlt év azonos időszakához viszonyít­va 41 millió forintra tehető azoknak a cikkeknek az ér­A márciusi teljes körű, majd az ezt követő reprezentatív ál­latszámlálás adatai arról ta­núskodnak, hogy a háztáji, egyéni és kisegítő gazdaságok kocaállománya nagyobb a ta­valyinál. A megnövekedett anyakoca-állomány természe­tesen maga után vonta a ser­téslétszám emelkedését. Az idén eltelt első háromne­gyed évben a piacokon élénk kereslet és kínálat alakult ki. Az egyensúlyi helyzet hatásá­ra az árak a termelők érde­keinek megfelelően alakultak és serkentően hatottak a te­nyésztői kedvre. A negyedik negyedévben az eddigi időszakra jellemző egyensúlyi helyzet kezd meg- bamlani, és a malac-süldő kí­nálatot a kereslet nem követi. léke, amennyivel több került ki az üzemekből. Gyors ütemű volt a fejlődés a Nógrád megyei Nyomdaipari és a Nógrád megyei Építőanyag- ipari Vállalatnál. Az előbbiek 61, az utóbbiak pedig 55 szá­zalékkal növelték termelési ér­téktervüket. Az ütemnövekedés a Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál majdnem eléri a 25 százalékot. A Nógrád me­gyei Bútor- és Faipari Válla­latnál 17,4, a Patyolatnál pe­dig 12,3 százalékos emelkedést jegyeztek a termelési statisz­tikába Jelentős eredményeket értek el a Nógrád megyei Fémipari Vállalatnál is. Ami igen örvendetes: az új gazdasági mechanizmus szel­lemében csak olyan terméket gyártottak, amelyet a piacon gyorsan tudtak értékesíteni, amire volt megrendelésük. Sőt volt olyan gyártmányuk, ami­ből a keresletet nem is tudták kielégíteni. Része volt a fejlő­désben a különböző műszaki intézkedéseknek és a beruhá­zások következtében valame­lyest változó technikai színvo­nalnak. A termelésnöveléssel egyide­Több éves tapasztalat tanúsko­dik arról, hogy ha ez a hely­zet marad uralkodó, a szabad­piaci árak gyorsan csökkeni kezdenek és az együtt jár a kocaállomány hízóba állításá­val és egyidejű csökkenésével. Az ismert húshelyzet miatt az ilyen tendencia nagyon kedve­zőtlen hatást keltene, ezért az állam különféle intézkedések­kel igyekszik a sertéstenyész­tők érdekeltségét fenntartani. A hízott sertések jelentős hányada a negyedik negyedév­ben kerül értékesítésre, ezáltal a hizlaldái férőhelyek egy ré­sze felszabadul, minthogy azo­kat tavaszig nem minden tsz- ben népesítik be újból. Jelen­leg mód nyílik arra, hogy a tsz-ek mintegy 20 forintos ki­logrammonkénti áron süldőt jűleg emelkedett a dolgozói® keresete is. A könnyűiparban 14.7, az élelmiszeriparban pe­dig 1,7 százalékkal. E tekintet­ben legnagyobb előrelépés a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalatnál történt. Az itt ki­fizetett béralap összege 37,2 százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt év első kilenc hónapjában. Utána a Patyolat következik 26,7, majd az épí- tóanyagosok 22,9, a textilesei® 18.8, végül a vasasok 14,3 szá­zalékkal. A bérgazdálkodással kapcso­latos helyzetet értékelte a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága is. A tapasztalatok birto­kában úgy döntött, hogy a bú­torgyártóknak újabb 500, a va­sasoknak pedig 700 ezer forint­tal emeli meg a béralapjukat, amely összeget a negyedik ne­gyedévben használhatnak fel; Az ipari osztály a rendelkezé­sére álló bérből pedig a texti­leseknek juttatott 197 ezer fo­rintot. Ennek ellenértékéként az előbb említett vállalatok­nak tovább kell javítaniuk gazdálkodásuk eredményessé­gét. vásároljanak az Állatforgalmi Vállalattól és az üres férőhe­lyeket benépesítsék. Ez igen kedvező lehetőség, kiváltkép­pen ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a süldőknek 1968 első félévére történő leszerző- dése esetén a vállalat, a tsz abrakhelyzetétől függően, da­rabonként három mázsáig ter­jedő abrakot is biztosít olcsó, hivatalos áron. Ez az abrak a 60 kilogrammos süldő meghiz- lalásához elegendő, és az így vásárolt süldő a vételárnál ki­lónként két forinttal magasabb áron kerül hízott «értésként ér­tékesítésre. A süldők vételárá­nak, valamint a takarmány el­lenértékének kiegyenlítéséhez a Nemzeti Banktól a tsz rövid­lejáratú forgóalap-hitelt kap- hát Az a háztáji és egyéni ter­melő, aki 1968 január—április havi átadásra süldőnevelési szerződést köt, a rendeletben biztosított 50 kilós abrakjutta­tás helyett további 50 kilog­ramm abrakot kaphat állami áron. Az átvételkor viszont 23—24 forintos kilónkénti árat fizet a vállalat Az abrakot már az idén igénybe lehet venni. Jól járnak azok a tsz-ek is, amelyek süldőértékesítési szer­ződésüket hizlalási szerződésre változtatják át. Amennyil -n 1967. december 31-ig szerző-; dést kötnek 1968. január és áp^ rilis 30. közötti hízóátadásra, egy mázsa helyett sertésenként két mázsa abraktakarmány 4 kaphatnak. Az utalvány maf az idén beváltható. Aquamarin váza Eszembe jut az ar­ca, amikor a Na­rancs Szállóban nem­rég átvette a Ma- dách-plakettet, mi­közben nézem a fal­ragaszt: 75 éves az öblösüveggyár Sal­gótarjánban. Az Iparművészeti Főiskolát 1928-ban végezte el. Nem Nóg­rád, Gömör várme­gye a szűkebb hazá­ja. Mégis ez a vidék lett az otthona. — Exportra 1930- ban kezdtek termelni a magyarországi üveggyárak, akkor ismerkedtem meg az üveggel. Különben bútortervező szakot végeztem. De úgy alakult az életem, hogy az üvegtől lett elválaszthatatlan — mondotta egyszer Mánczos József, Munkácsy-díjas üvegtervező. Magyarországon ő volt az első magyar tervező. — Bécsi gyárba hívtak 1933-ban, de itthon lebeszéltek. Aztán arról be­szélt, hogy bejárta Németország, Auszt­ria, Csehszlovákia, Olaszország földjét, Hamburgban, Velen­cében megnézte a tengert. És természe­tesen — az üveget. — Egészen tág ez az iroda — jegyez­tem meg akkor, uta­zásaira, tapasztalatai­ra célozva. — Nem szűk — válaszolta. Egy aquamarin váza állt az asztalon. Most a falragasz­ról olvasom, a ju­bileumi ünnepségre gazdag programot ál­lítottak össze. Üveg­kiállítás is lesz. Ke­resem majd a vázát. (tóth) Kedvezőbb értékesítési lehetőségek A sertéshúséi látás javításáért \

Next

/
Oldalképek
Tartalom