Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-22 / 250. szám

1967. október 22., vasárnap NÖ8MD 3 ilz eiadé — adjon el! Munkásszetnmel — kérdésekről Árak, bérek, juttatások — Nálunk azelőtt rengeteg adminisztrációs munkát kellett elvégeznie az eladónak, ne­hogy hiánya legyen. Hogy köz­ben a Mari nénit nem tudta kiszolgálni? Az nem baj, ab­ból nem lehet hiány. De ha nem állította ki a blokkokat, ilyen, meg olyan nyilvántar­tást — abból igen. Én főköny­velő vagyok, de ki nem állha­tom az adminisztrációt. Keres­kedő voltam, talán azért? Tu­dom, van adminiszti'áció. ami nélkülözhetetlen, és azt meg kell csinálni. De a szívem is elfacsarodott, ha azt láttam: a vásárló elment, mert nem győz­te kivárni, amíg az eladó „le­adminisztrálja” az előző vá­sárlást. És, hogy ez mellesleg mennyi munkát okoz? És mi­lyen költséges? Magam is meg­döbbentem. Tavaly például korlátoztuk a blokkrendszert. Az áruházban a múlt évben, hozzávetőlegesen, egymillió­nyolcszázezer vásárló fordult meg. Ebből egymillió-ncgy- százezer már nem kapott kéz­zel írott blokkot. Ezzel huszon­ötezer blokktömböt takarítot­tunk meg: á./egyharminc. Azonkívül nem volt szükség blokkrevíziós munkára, mi­egyébre. Csak ezzel az egysze­rűsítéssel százharmincezer fo­rint többletnyereséget szerez­tünk. G. Tóth József, a Salgótar­jáni Áruház főkönyvelője teg­nap későn este ért haza. A hét első felét Ózdon, Miskolcon, Debrecenben töltötte. Jónéhány hete így van ez, járja az or­szágot a központ megbízásá­ból. Reggel letisztelgett az igazgatónál, tájékozódott az itthoni ügyekről. „Imádok szer­vezni — mondja felcsillanó szemmel —, és utálom, ha ugyanazt az adatot huszonöt­ször le kell írni, akár nekem, akár másnak. Írjuk le egyszer, de úgy, hogy azt huszonöt he­lyen fel lehessen használni!” — Nincs valami összefüggés — kérdem — az adminisztrál- gatás elleni ellenszenv és a tiszta jutalékos rendszer beve­zetése között? — Már hogyne lennel Az osztályok azelőtt forgalmi ter­vet kaptak. De azt sokfélekép­pen lehet teljesíteni: több lét­számmal, más, nagyobb ráfor­dításokkal. Nyereséget hozzon az eladó, több nyereséget! Ezért adtunk nemcsak az osz­tályoknak, de az eladóknak is testre szabott termelékenységi tervet. És ettől tettük függővé a keresetüket. De ehhez a fel­tételeket is meg kellett terem­teni. Márpedig a legelemibb .teltétel, hogy az eladónak le­gyen ideje foglalkozni a vá­sárlóval. — Voltaképpen mit jelent a kifejezés: tiszta jutalékos rendszer? — Azt, hogy a dolgozó kere­setét az általa produkált áru­forgalom, illetve az egy főre kiszámított és előírt termelé­kenység teljesítése alakítja: emeli, vagy csökkenti. A kere­set ezért hónapról hónapra ál­A KGST tagországok ex­port-import rakományainak tengeri szállítása az 1961—1966 években megkétszereződött és jelenleg több mint 35 száza­lékát teszi ki a szocialista or­szágok össz-szállításainak. A tengeri szállítást a leg­utóbbi években Bulgária öt­szörösére, a Szovjetunió és Magyarország több mint két­szeresére, az NDK és Cseh­szlovákia másfélszeresére és Lengyelország 1,2 szeresére növelte. A KGST tagországok gyor­san növekvő tengeri kereske­landóan változik, együtt a for­galom hullámzásával. Az alap­bére persze mindenkinek meg­maradt, de ha a kirótt terme­lékenységi tervet túlteljesítette, a terven felüli forgalom kilenc tized százaléka jutalék. Ha nem teljesítette, ugyanannyival kevesebb a bér. Ez talán így nem mond túl sokat, de ha megemlítem, hogy az áruház termelékenysége a tavalyihoz képest — változatlan létszám­mal — tizenkét százalékkal emelkedett és körülbelül ugyanannyival nőttek a kere­setek is, érzékelhetőbb az ered­mény. Még valamit: néhány évvel ezelőtt a mi áruházunk temelékenysége az áruházak között az átlagon aluli volt. Most átlagon felüli. Az egy fő­re jutó átlagkereset szempont­jából pedig az első! — És ezt a tiszta jutalékos rendszer hozta? — Ha leszámítjuk a vásár­lók növekvő igényét — főleg. És a nyereségrészesedési rend­szerünk. — Az min alapszik? — Az osztályok év elején két mutatószámot kapnak. Az egyik a már említett termelé­kenységi terv. Ennek teljesíté­séből származik a havi juta­lék. A másik mutató a kép­zendő nyereség tömegének meghatározott összege. Hogy az mennyi, azt mi számítjuk ki minden osztálynak, a számí­tásnak sok összetevője van, kár volna részletezni. De minden esetben megbeszéljük az osz­tályvezetővel. A vita eredmé­nye szüli a végösszeget. Mi persze azt is kiszámítjuk, hogy milyen periódusonként meny­nyinek kell lennie a rész-nyere­ségnek, a lényeg azonban a végeredmény. Ha azt produ­kálta az osztály, dolgozói egy­havi fizetésük nyolc százalé­kát kapják nyereségrészesedés­ként. Ha túlteljesítik: ahány százalékkal több a nyereség, annyival emelkedik a részese­dés is. — Az adminisztráció csök­kenésén kívül mi segíti még az osztályokat? — A teljes önállóság. Én úgy számolok el velük, mint agy vállalattal. —, Ehhez az osztályokon is meg’ kellett tanulniuk gazdál­kodni ... — Meg bizonyt És most már tudnak is. Egyik másik jobban is, mint kéne — nevet a fő­könyvelő. — Pedig tavaly ilyenkor még arra is nekem kellett figyelmeztetnem egyik- másik osztályvezetőt, hogy ke­vesebb bért kért hónap végén, mint amennyi jár. (Ugyanis ta­valy július óta az osztályveze­tők számítják ki a bért, én ",sak ellenőrzőm). De már nem hibáznak. Sőt, ha mi követünk el hibát, tiltakoznak, és bizo­nyítanak. Az osztály tudja, mennyi nyereségének kell lennie. Tudják, hogy ehhez ki- nek-kinek mi a feladata, s an­nak elvégzéséért mi jár. Ha az osztály teljesítette a saját nye­reségtervét, részesedést akkor delme ösztönözte a tengeri flotta fejlődését is. így a szov­jet tengeri kereskedelmi flotta együttes raksúlya több mint kétszeresére, a lengyelé más- félszeresére, az NDK-é 2,8- szeresére és a bolgáré 4,8-sze- resére emelkedett. A tengeri teherszállításban a KGST tagországok közti gazdasági kapcsolatok formá­inak tökéletesedése erősíti po­zícióikat a tengeri szállítás piacán, és lehetőségeket te­remt a szélesebb alapokon va­ló kölcsönösen előnyös tenge­ri együttműködésre. is kap, ha más osztály, vagy az áruház egésze nem jogosult arra. Ez biztonságot nyújt a számukra. Tudják, hogy nem minden osztály egyformán ré­szesedik a nyereségből — mert nem egyformán dolgoztak. De az sem titok, hogy ha minden osztály nyereséges — a feloszt­ható nyereség abszolút tömege nagyobb, nagyobb lesz tehát az egyén részesedése is. Ezért adott esetben egyik osztály kisegíti a másikat. Öröm, ha valaki egyik évről a másikra rossz eredményről jóra jutott, de azért anyagilag nem járhat jobban annál, aki mindig jól dolgozott — hiszen ez utóbbi mégis nehezebb. Megfelel az Igazságérzetüknek, hogy az ilyen dolgozók magasabb nye­reségrészesedést kapnak. — Úgy tűnik, a vezetőknek is jobb az új metódus? — De mennyire! Nincs gon­dunk például az osztályok, az áruház létszámával, a szabad­ságolásokkal, a munkaidő-be­osztással, a munkafegyelem­mel, a társadalmi tulajdon megvédésével, mert az osztá­lyok saját hatáskörükben meg­oldják. De ezen kívül is any- nyi, a munkára közvetlen, vagy Közvetett hatása van, hogy ne­héz lenne elsorolni... A tiszta jutalékos rendszer és a nyereségrészesedés erede­ti — és más vállalatok számá­ra is tanulságos — módjának kimunkálásához G. Tóth Jó­zsef négy—öt éve kezdett hoz­zá. Milyen öröm volt tapasz­talni, hogy a szolnoki áruház, és a pesti Divatcsarnok, ha más—más úton is, de hasonló eredményre jutott. Milyen eredményre? Azt mondja a főkönyvelő: — A mi forgalmunk kilenc- százötvenhétben nyolcvanhá­rom millió forint volt. Az idén sem dolgoznak nálunk többen, mint akkor, mégis százhúsz­millió lesz a bevétel. Miért? Mert lehetővé tettük, hogy az eladó azt csinálja, ami a dol­ga: eladhasson. A nagy termelőszövetkezet igen elfoglalt elnöke az egyik reggel behívja a főagronómust a szobájába. Az új gyakor­nokról beszélgetnek. A sudár termetű, szőke szépség a szom­széd faluból került a közös gazdaságba. Technikusnak ké­szül, s szeretne gyakorlati is­meretekre szert tenni. A két vezető beszélgetése érdekesen zajlik: — Na, azután vigyázz a lánykára — oktatja az elnök a faluszerte nőhódítónak is­mert főagronómust. — Meg ne próbálj egy ujjal is hozzányúl­ni! ... — De elnök elvtárs! — til­takozik a szakember. — Én­től em azután igazán ellehet. Légy nyugodt, nem lesz baj — mondja, s cinkosan hunyorít. A csinos, kedves technikus­jelölt már több mint egy hó­napja a szövetkezetben tartóz­kodik, de még nem bízták meg semmivel. Egyszer aztán elánja a tétlenséget, s elcsí­pi a főagronómust, aki szinte bújik előle. Kettőjük beszél­getésének nem sok eredmé­nye lehetett, mert minden marad a régiben. Olyannyira, hogy á járásra is bejut a hí­re a dolognak. Az egyik napon az elnök­nek valami dolga akadt a já­ráson, s belátogatott az osz­tályvezetőhöz. A járási szak­ember egy levelet tett az el­nök elé. A kislány írta az osztályvezetőnek: helyezze máshová, mert senki sem ta­Nem javasoltak, nem aján­lottak senkit, csupán annyit mondtak: mindenütt a dél­utános műszak vezetőjéhez forduljak, ő majd útbaigazít. Így is történt- •. A szocialista brigád címet ötször elnyert Teplán Gézával, a brigád vezetőjével és né­hány tagjával arról beszélge­tünk, hogy az új mechaniz­mussal összefüggésben mire várnak választ, milyen kér­dések, problémák foglalkoz­tatják a brigád tagjait? — Nem várunk csodát — indítja a beszélgetést a bri­gádvezető, majd kisvártatva így folytatja: — Nálunk a fi­zetésről esik a legtöbb szó. Kevesebb, vagy több lesz-e? — kérdezték tőlem. — És mit válaszolt? — Megmarad a régi forma: ki mennyit dolgozik és milyen minőségben, annak megfele­lően kapja a fizetését. Aki pe­dig több évig kifogástalanul dolgozik, nemcsak jutalmat kap, ^ hanem így ajánlja magát fizetésemelésre. — Kielégített, megnyugta­tott mindenkit a válasz? — Ügy láttam, igen. Ehhez persze tudni kell azt is, hogy a többi üzemhez viszonyítva itt elég jó pénzt lehet keres­ni: havi 2300—2400 forintot. — Attól nem félek, hogy elküldenek. Tizenhét éve dol­gozom itt- A keresettel is meg vagyok elégedve- A gyárat sem akarom itthagyni. Egy dolog azonban foglalkoztat: azt mondják, jövőre a jelenle­ginél több buszköltséget kell fizetni. Jó lenne tudni, mi az igazság: mennyit ad a válla­lat a buszköltséghez 1968-ban? így Gonda György. A brigádvezető szerint min­den marad a régiben. Az üze­mi bizottságon viszont azt mondják: végleges döntés a kollektív szerződés megköté­sekor lesz. — Ha a teljes összeget kell fizetni, akkor elmegyek a tsz­nítja, nem adnak neki meg­bízatást ... Az elnök az esti munka­elosztás után az irodában ma­rasztalja a főagronómust. Nagy mérgében alaposan lehordja, s még prémium-megvonással is fenyegeti. Csak akkor képed el, amikor a föagronómus vi­szonttámad. — Nekem azt mondtad el­nök elvtárs, egy ujjal se nyúl­jak a lányhoz ... — De a szép lelkedet! Én nem úgy értettem ... — Pedig én azt gondoltam, te akarod majd oktatni a lánykát... • Az egyik termelőszövetke­zetben nagy szerepet játszik a jövedelem növelésében a gombüzem. A gazdaság vezetői sokat bosszankodtak, törték a fejüket, amíg ki nem alakí­tották a sajátos tevékenység irányításához nélkülözhetetlen szakember-gárdát. Az eset még abban az időben történt, amikor hiányoztak a minden­hez értő szakemberek. Az üzem már működött, a munkások úgy-ahogy beleta­nultak a munkába. Egy mű­vezető irányította az üzemet, de minden adminisztrációs kérdésben az elnök intézke­dett. A gombokat egyelőre a fővárosban terveztették, s a leküldött minta és technológiai utasítás szerint készítették el. Egy alkalommal fehér bo­rítékos levél várta az elnököt. Kíváncsian bontotta fel, mert régebben várta már egy gya­be* állattenyésztőnek — heves- kedik Gál Pál. — Hány éve dolgozik itt? — Tizennégy. — Itt tudná hagyni a gyá­rat? — Az ember odahúzódik, ahol jobban jár- Az asszony nem akar engedni- Majd még meggondolom. Lehet, hogy itt maradok... Nem sokkal később meg­tudom a gyors hangulatválto­zás okát. Gál Pál, a gyártól sok segítséget kapott házának felépítéséhez, de maradásra csábítja őt a csökkentett munkaidő lehetősége, no meg egy kicsit sajnálja is a tizen­négy évet eldobni. Mosolyogva nyújtja kezét. Pár lépéssel odébb Túróczi Vilmos is bosszankodva kezdi: — Ha- kimegyek a piacra egy százassal, alig kapok va­lamit- Ha sok az áru a pia­con, akkor olcsóbb. Jó lenne, ha mindig így lenne — foly­tatja valamivel enyhébben. —Az új mechanizmusnak is az a célja, hogy árubőség le­gyen a piacon — avatkozik a beszédbe a brigádvezető. — Jó, jó, de vajon így lesz-e? Amikor a hús árát felemel­ték, azzal biztattak: lesz bő­ségesen olcsó csirke, azt vá­sároljunk. Ma pedig a csirke ára is eléri az új húsárakat. — Csak egy ellenszere van ennek. A nagyobb árubőség, az olcsóbb termelés. Ez a do­log nyitja — vélekedik Tep­lán Géza. — Igazad van, de hadd te­gyem hozzá: állami kereske­delmünk jelenleg is többet te­hetne, hogy ne legyen olyan nagy az áringadozás és több áru legyen. — Nagy problémáink nin­csenek- Néhány dolog azon­ban nálunk is felmerült. Egyik szaktársam azt kérdezte: igaz-e, hogy bércsökkentés lesz az új mechanizmusban? — Aki rosszul dolgozik, an­nak most is van, jövőre pe­korlatra jelentkezett mérnök levelét. — Érted ezt? — szólt a ve­le szemben ülő főkönyvelőnek. — Azt írják, ha a Dusi meg­érkezik óvatosan bánjunk ve­le, mert könnyen elveszti a színét.:. Nem emlékszel rá, nő az a mérnök, aki jelentke­zett? A főkönyvelő vállat vont. Az elnök csodálkozva olvasta tovább a levelet. — .. .Ha nem megfelelő a hőmérséklet a Dusi könnyen megváltoztathatja a formáját... — Ez aztán furcsa! — vág közbe a főkönyvelő. — Itt va­lami nincs rendben. Valaki durva tréfát űz velünk. — .. .Az alakváltozás elke­rülése érdekében — folytatja az elnök — körültekintően kell végezni a Dusi befogását. A karcsú testet nem szabad erő­sen megszorítani, s csak na­gyon óvatosan lehet fúrni... Az elnök lecsapja az asztal­ra a levelet, s a főkönyvelőre mered. — Mit szólsz hozzá? Ez már disznóság! — háborog. Ebben a pillanatban nyit be az irodába a hivatalsegéd, s egy apró csomagot tesz az el­nök elé. — Ne tessék már haragudni, elnök elvtárs — ez a levéllel jött, de elfelejtettem idetenni... Egy percen belül megoldó­dik a levél rejtélye. A cso­magban egy karcsú, szép ki­vitelezésű gomb, a Dusi rejtő­zött ... Pádár András dig még jobban megbecsülik azt, aki kifogástalanul dol­gozik. Nem azért vezetik be az új módszert, hogy csök­kenjen a melósok keresete. Mi megkapjuk akkor is a száz százalékos bért, ha rosszul dolgozik a gyár, a vezetők vi­szont nem. — Hogy fogadták érvelését? — Sikerült megnyugtatni őket. Pár pillanattal később újra kezdi: egyik nap azzal hoza­kodtak elő, mikor dolgozunk mi is csökkentett munkaidő­vel, mint a tűzhelygyáriak? Megtudtam, hogy ott is csak az egészségre ártalmas mun­kaköröknél vezették be. Meg is mondtam, de azt is: nem­csak elhatározás kérdése, hogy mikor dolgozunk csökkentett munkaidővel. Ha a 48 órára előírt termelést 44 óra alatt elvégezzük, akkor majd sor kerülhet rá. Rajtunk múlik. •. — Egyes helyeken már ná­lunk is csökkentett munka­időben dolgoznak — egészít! ki az előbbit Szöllős Béla mű­vezető. Már jól bealkonyodott, mi­re a Salgótarjáni Acélárugyár kovácsoló gyárrészlegének B. üzemében dolgozó Kiss De­zső szocialista brigádvezetőhöz értem. Elmondta, hogy 25 tag­ból áll a kollektíva, s csak hárman helybeliek. Az idén kapták meg a szocialista bri­gád kitüntetés ezüst fokoza­tát. — Kát dologról szeretnék szólni, Az egyik: a brigádta­gok megkérdezték tőlem, eme. lik-e a liszt, a cukor és a zsír árát? — Ki mit hitt el ebből? — Nehéz erre válaszolni. Egyszer már megégettük a szánkat. Azt állítottuk, hogy nem lesz, aztán-.. de maga is tudja-.. i — Ezzel le is zárták a té­mát? — Nem. Annyit mondtam még nekik: a tájékoztatás szerint a fogyasztói áraknál is lesz mozgás. De hogy a vál­tozás melyiket, milyen arány­ban érinti, nem tudjuk... Valóban nehéz megnyugta­tó választ adni, mert az új mechanizmusban többféle ár­forma lesz. Egy azonban biz­tos: bárhogyan alakuljanak is a fogyasztói áralj, az élet- színvonal nem csökkenhet. Ezt ígérte, ennek biztosítá­sát vállalta szocialista álla­munk vezetése­— A másik az új Munka Törvénykönyve kapcsán me­rült fel. — Tényleg igaz, hogy a főnökök olyan hatalmat kaptak, hogy ezután azt kül­denek el, akit akarnak? — kérdezték egyesek. — Er­ről szó sincs- Aki becsülete­sen dolgozik, azt nem érheti bántódás, ha pedig kiemelke­dő munkát végez, kiemelkedő bért is kaphat. A fegyelme­zetlent viszont elküldik. Ta­lán jobb is, kapunk helyette szorgalmasabbat. S ez csak nekünk jó. A kedélyek többé- kevésbé megnvugodtak. — mondja Kiss Dezső: — Voltak azonban brigádtagok, akik ki­jelentették: — ha a gyár nem tud elég munkát adni, s más­utt jobban megtalálják szá­mításukat, akkor oda men­nek dolgozni. * A felvetődő problémák gondok olyanok, amelyek nem befolyásolják kedvezőtlenül a munkások munkakedvét szor­galmát. igyekezetét, még ak­kor sem, ha egyik-másik kér dásben nem kannak világé választ, s ez kissé nyugtala­nítja őket. Venesz Károly A KGST tagországok tengeri együttműködése Csizmadia Géza Két villanás faluról Ki oktassa a lányt, s mi legyen Dusival?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom