Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-22 / 250. szám

AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A' MEGYÉI TANÁCS LAP i A XXIII. ÉVF. 250. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1967. OKTÓBER 22., VASÁRNAP VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK' J*1'- - <* Washington történetének legnagyobb tüntetése Visszaadták a katonai behívókat — f gt hadsereg Pentagon védelmére — Nincs erő, amely a tiltakozást megállítja Willi Stoph Kádár Jánosnál és Fock Jenőnél Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára és Fock Jenő, a kor­mány elnöke, szombaton délelőtt fogadták Willi Stophot, a Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsának elnökét, a NSZEP Politikai Bizottságának tagját, aki szabadsá­gának egy részét Magyarországon töltötte. A szívélyes hangú, elvtársi eszmecserén Willi Stoph átadta Walter Ulbrichtnak, a NSZEP KB első titkárának, az NDK Állam­tanácsa elnökének a magyar vezetőkhöz kül­dött üdvözletét. Kádár János és Fock Jenő személyes üdvözletüket, az NDK további fel­virágzására irányuló jókívánságaikat küldték Walter Ulbrichtnak, az NSZEP vezetőjének és az NDK népének. A találkozón jelen volt dr. Herbert Plasch- ke, az NDK magyarországi nagykövete. WASHINGTON (MTI) Washingtonban szombaton megkezdődött az amerikai fő­város történetének legnagyobb szabású háborúellenes tünte­tése. A tüntetők tízezrei ér­keztek az ország minden ré­széből a fővárosba, hogy a há­borús gépezet központjánál, a Pentagonnal juttassák kifeje­közölték, hogy a sorozáselle­nes fiatalok listáját átadják az FBI-nek. Washingtonban a helyi ható­ságok több ezer rendőrt és ka­tonát, köztük a Dominikában és Detroitban bevetett 82. ej­tőernyős hadosztály egységeit mozgósították. Különösen megerősítették az Igazságügy. zött műsorát. A tüntetők ilyen jelszavakkal vonultak félj „Hozzák haza katonáinkat Vietnamból!" „Buktassuk meg Johnsont, a háborús elnököt!’* A tömegben ott volt szinte minden nagyobb amerikai egyetem hallgatóinak küldött­sége. Külön csoportban sorakoztak Másfél millió példányban Kilencvennyolc új kötet a téli könyvvásáron Mozgalmas heteket élnek a könyvterjesztők, a kiadók. Alighogy lezajlott a műsza­ki könyvhét, kezdetét vette a megyei könyvhetek decem­ber végéig tartó eseményso­rozata, november elején meg­kezdődnek a Kossuth Kiadó szervezésében a falusi poli­tikai könyvnapok, s mindez­zel párhuzamosan már hozzá­kezdtek az országos téli könyvvásár előkészítéséhez. Erről kapott tájékoztatást az MTI munkatársa Párezer Fe­renc igazgatóhelyettestől, a könyvkiadók és terjesztők, központjában. Mindegyik őszi—téli könyv­akcióban szerepel az olvasni valók között az a 24 féle ün­nepi kiadvány, amelyet együttesen 200 000 példány­ban jelentetett meg az 50- év­fordulóra a Kossuth, a Szép- irodalmi, a Corvina, az Eu­rópa, a Gondolat, a Móra, a Panoráma és a Zrínyi Kiadó. A téli könyvvásár idején másfél millió példányban kí­nálják a december közepére megjelenő 98 féle szépirodal­mi, tudományos, művészeti új könyvet- Sokrétű lesz a választék, kiadják Dürren­matt drámáit, Michelangelo életregényét, Bajor Gizi le­velezését, Darvas Szilárd vá­logatott műveit, tanulmányt az angol esszé-irodalomról. Megjelenik Selye János tol­lából az „Alomtól a felfede­zésig”, Magyarország történe­te két kötetben, Pálffy József útikönyve Franciaországról. A fiatalok megvásárolhatják a fiúk, illetve a lányok 1968- as évkönyvét, a Kozmosz-so­rozat három új kötetét. A Szépirodalmi Kiadónál mai prózaírók és költők munkái­val együtt két írásmű lát napvilágot Kemény Zsig- mondtól, Gyulai Pálról szól az egyik, a másik az „öz­vegy és leánya” regény. A szerzők névsorában szerepel még Illyés Gyula, Gonda Gá­bor, Hidas Antal, Fekete Gyula, Szilvási Lajos, Tamá­si Á^on. Amikor Vietnamról van szó, mindig leshe­lyek, bombázások, incidensek, partraszállás jut eszébe az embernek. De Vietnam nem csupán ennyi. A vietnami nép, északon és délen dolgozik, küzd és remél. A „Notts fiiles et garcons” című francia ifjúsági folyóirat színes képriportot közöl ezzel a címmel: „Van művészet — o bom­bák alatt”. A képek — vietnami festők, raj­zolók alkotásairól készült reprodukciók — a déli szabadságharcosok életét örökítik meg: ideges, elnagyolt tollvonások, sebtiben odave­tett élénk színfoltok, mozgalmas ceruzarajzok békés pillanatokról, a rövid csendről, a fu­tóárkokkal keresztül szabdalt iskolákról, fegyverrel őrt álló lányról, a gátról, amely mögött a víz az életet jelenti. A rajzok nyug­talanok, realisztikusak és sokat elárulnak a vietnami reményről is: egyszer újra béke lesz, amerikai „tanácsadók”, a vietnamiak szabadságát „védő”, állig felfegyverzett ide­gen katonák nélkül. Hogyan képzeli el az amerikai nép ezt a békét — arról a legtöbbet azok a hírek mon­danak, amelyek a vietnami szolidaritási hét világeseményeiről tudósítanak. A derűs Ame­rika, hovatovább egyetlen háborúellenes tün­tetéssé válik, egymást követik a tiltakozások a nagyvárosokban és vidéken is terjed az „ellenkezés”. Szaporodnak a Johnson nyilat­kozatok arról, hogyan „lovagolja meg az Egyesült Államok a vietnami tigrist”. Ez a lovaglás nagyon sokba kerül. Es az ügetést egyre többen fejezik be olyan alumínium patent koporsókban, amilyeneket a saigoni halottasházban tárolnak. Az elesettek rendkí­vül nagy száma (állítólag havonta hatezer!) — szükségessé tette a tetemek hazaszállítá­sának mechanizálását. A balzsam, a repülő­út, a dísztemetés teljesen díjmentes, s vég­eredményben a félelem sem kerül semmibe. A félelem a „lovaglástól” és a patentkoporsó­forma nyeregtől. Ez a nagyon is megalapozott félelem kényszeríti az amerikai katonákat, pilótákat, arra, hogy mellé lőjenek, bombát, rakétát vaktában dobjanak tengerbe, repítse­nek mocsárba. Es arra is, hogy a biztonságot a marihuana nevű kábítószerben keressék. J. Steinbeck fia alig érkezett Amerikába, Vietnamból — letartóztatták. Hatalmas mennyiségű marihuánát találtak a lakásán. Az író fia azzal védekezett: cikket akart írni arról, miként — és miért — szívják az ame­rikai katonák a kábítószert a vietnami dzsun- gelekben. Bizonyos tekintetben jobban tette volna, ha hallgat a cikkírásról. Az ifjabb Steinbeck ezt a cikket nyilván soha sem fogja megírni. Nem lenne jó propaganda. Kinek érdeke megtudni a valóságot? Nyilván az amerikai fiataloknak, akiket Vietnamban tigrist lovagolni kényszerítenek. A tigris nem arra született, hogy legyőzzék. Erről mondanak el sokat a képek, a rajzok, amelyek megmutatják — van élet a bombák alatt és remény is — elpusztíthatatlan. (pataki) Dagmar Wilson, a nők béke­harca (Womens Strike For Peace) szervezet vezetője a közelmúltban Hanoiban tett látogatásáról beszélt és tolmá­csolta a vietnami nép üdvöz­letét. Felszólalt a gyűlésen Clive Jenkins angol szakszervezeti vezető, aki az angol békehar­cosok üdvözletét tolmácsolta, az ő beszéde alatt került sor a fasiszta támadásra, a támadó suhancok ugyanis összetévesz­tették William Coffin lelkész­szel, a Yale Egyetem békehar­cosainak képviselőjével. Felszólalt a meggyilkolt né­ger nacionalista vezető, Mai Colm testvére, a diákok erő- szakmentes koordinációs bi­zottságának egyik képviselője is. Magyar idő szerint este hét óra után a menet a Lin- coln-emlékműtől megindult j Pentagon felé. Az útvonal, .fi mindvégig rendőrök és kato­nák zárták le. Utak (Foto: Braun Arpádné) Nyolc ÉVM-vállalat csökkenti a munkaidőt január 1-től Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium a Mun­kaügyi Minisztériummal és az Építő-, Fa- é» Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben az önként je­lentkező ÉVM-vállalatok közül Oaklandban a rendőrök gumibotokkal támadtak a tüntetőkre a háborúellenes hét során. Hírügynökségi jelentések szerint a háború befejezését követelő amerikaiak közül 125-öÍ letartóztattak kijelölte azt a nyolcat, amely elsőként, már 1968. január 1- én áttérhet a csökkentett munkaidejű termelésre. En­nek alapján az építőiparban a Baranya megyei Építőipari Vállalat, a Mélyépítő Válla­lat és a Csőszerelőipari Vál­lalat, az Építőanyag-'és Szer­kezetgyártó iparban pedig a Betonelemgyártó Vállalat, a Cement- és Mészipari Orszá­gos Vállalat, Tatabányai Ce­ment- és Mészmű, az Üveg­ipari Országos Vállalat toko- di üveggyára, és a Finomke­rámiaipari Országos Vállalat két budapesti gyára már meg­kezdte a rövidített munkahét bevezetésének előkészületeit. Az első nyolc ÉVM-vállalat kijelölt munkahelyein együtt­véve mintegy 17 ezer dolgozó térhet januárban a csökken­tett munkaidőre, s tapaszta­lataik felhasználásával ké­szül fel a többi ÉVM-vállalat is a rövidített munkahét szé­les körű megszervezésére. zésre szembenállásukat a viet­nami intervencióval. A szombati tüntetés a nagy­szabású Vietnami Hét befe­jező akciója volt. A hét so­rán az Egyesült Államokban ezrek juttatták kifejezésre el­lenvéleményüket A washingtoni tüntetés be­vezetőjeként pénteken több száz katonaköteles fiatal és sok idősebb férfi és asszony vonult Washingtonba az Igaz­ságügyminisztérium elé. A fia­talok csaknem ezer sorozási igazolványt hoztak magukkal, valamint számos értesítést olyan fiatalokról, akik meg­semmisítették igazolványukat. A tüntető fiatalokat elkísérte több neves személyiség, pél­dául Robert Lowell, ismert költő, William Coffin, a Yale Egyetem lelkésze. Az igazság­ügyi szervek előbb megta­gadták a sorozási igazolványok átvételét, majd amikor a fia­talok egy nagy borítékban az épületben hagyták azokat, minisztérium és a törvényho­zás épületének őrségét. A Fe­hér Házat, az elnök székhe­lyét szombaton „javítások” ürügyével lezárták a szokásos turistaforgalom elől. John­son elnök, ki a korábbi bé­ketüntetések idején rendsze­rint elhagyta Washingtont, ez­úttal demonstrativan a Fehér Házban tartózkodott. Fasiszta elemek támadást kí­séreltek meg a washingtoni béketüntetés résztvevői ellen: a Lincoln-emlékműnél rende­zett gyűlés elején fasiszta tün­tetők felborították a szónoki emelvényt, miközben a „Le a vörös papokkal!” jelszót kia­bálták. A rendfenntartók ha­ladéktalanul eltávolították a támadó suhancokat. A katonai erő felvonulása sem félemlítette meg a béke­harcosokat. A gyűlés tervezett kezdete előtt már mintegy 20 000-ren hallgatták a legki­válóbb amerikai népművészek és amatőr együttesek rögtön­iéi a „Háborús veteránok, a bé« kéért” szervezet tagjai. A tö­megben több katonai egyen­ruhást is lehetett látni: nem egy sorkatona, köztük’ olyanok is, akik Vietnamban teljesítet­tek szolgálatot, jött el a gyű­lésre. Magyar idő sz.rint délután 17 óra tájban David Dellinger író, a mozgósítási bizottság egyik társelnöke nyitotta meg a gyűlést. Kijelentette, októ­ber 21 áj napot jelent az ame­rikai békemozgalom történeté­ben. Dellinger az aktív ellen­állást jelölte meg a békemoz­galom új feladatául, ki kell vívni, hogy Johnson megbuk­jék, s a háborút azonnal be kell fejezni. Dr. Benjamin Spock, a világ­hírű amerikai gyermekgyó­gyász, a Sane társelnöke, s a mozgalom egyik szervezője egy Vietnamban szolgáló katona levelét idézte annak bizonyí­tására, hogy az amerikai fia­talok ellenzik a háborút. „Vá­laszoltam neki, de a levél visz- szajött, -a címzett elesett« fel­irattal” — mondotta. Johnson az amerikai nép ellensége — állapította meg a neves béke­harcos a tömeg egyetértő he­lyeslése közben. Élet a bombák alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom