Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-18 / 246. szám

i l.SALGÓTAR VTLÄG PROLETÁRJÁT, EGYESHLJETEF' NŐGRÁD Harcoló Vietnam képekben AZ MSZMP NŐGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MfGYH TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVF. 246. SZÄM ÄRA: 50 FILLER 1967. OKTOBER 18., SZERDA Eddig kétszázezer tonna áruval többet szállított a tervezettnél az I1KÖV Hárommillió forint többletnyereségre számítanak a közlekedési vállalat dolgozói Az esztendő háromnegyed részeben a 2. AKÖV több, mint másfélmillió forinttal magasabb nyereséget fizetett be az államnak, mint ameny- nyire terv szerint köteles lett volna. Mindezt olyan körül­mények között, hogy a válla­lat kapacitása, létszáma a ta­valyi állapotokhoz képest semmivel sem változott; hogy az AKÖV személyszállítási részlegének négymillió forint­nál jóval több bevételi kiesé­sét kellett ellensúlyozni, mivel a bányák leépítése sok autó- buszjárat váratlan megszünte­tését is magával vonta. Mi az, ami ennek ellenére mégis a közlekedési vállalat nemhogy csökkenő, de emelke­dő bevételét előidézte? A szá­mok arról vallanak: a tava­lyihoz képest az idén megnö­vekedett az elszállított áruk mennyisége, sőt az idei há­romnegyed évi tervnél is két­százezer tonnával több az a rakomány, amelyet a nógrádi TEFU járművei elfuvaroztak. Tekintve, hogy az emberek sem a teherautók, sem más gépek számának növekedésére nem számíthattak, a belső fu­varszervezésben, a gépek ki­használásában, a munka fe­gyelmezett végzésében szinte önmagukat múlták felül. Ez természetesen észrevehető a teherfuvarozásban dolgozó fi­zikai munkások keresetén is. A több, de méginkább jobb, szer­vezettebb tevékenység követ­keztében magasabb a fizetés: a tavalyi kifizetett munkásbé­reknél összesen csaknem nyolc- százezer forinttal. S ez ke­vés híján tizenhét százalékos kereseti emelkedésnek felel meg! Az év utolsó negyede — a dolgok természeténél fogva — az autóközlekedés számára a legnehezebb. Az őszi-téli csúcsforgalom mégis nyugodt hangulatban zajlik. Ebben a dolgozók lelkiismeretessége, szaktudása, az irányító, szer­vező személyzet találékonysá­ga, élelmessége, körültekinté­se mellett nagy szerepet ját­szik, hogy a vállalat gazdasá­gi és műszaki vezetői az esz­tendő első felében elvégeztet­ték a gépkocsipark nagyobb felének, pontosan hatvannégy százalékának a felújítását. Igaz, ez átmenetileg csökken­tette a felhalmozást, de mert a második félévben mindig elegendő üzemképes jármű áll rendelkezésre, ez nemcsak a megrendelők zavartalan ki­szolgálását segíti elő, de ug­rásszerűen gyorsítja a nyere­ség akkumulációját is. Ezekben a napokban készül az utolsó előzetes vállalati számvetés. A gazdasági és műszaki vezetők az év sike­res háromnegyed részével a hátuk megett úgy kalkulál­nak: a 2. számú AKÖV negy- vennégymillió-hatszázhetven- nyolcezer forint nyereséget köteles befizetni az államnak, esztendő végére. A várható többletnyereség körülbelül há­rommillió forint, amelynek a vállalatnál maradó és feloszt­ható részéből előreláthatólag tizenkét egész nyolc tized na­pi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedési alapot ké­peznek. S ez másfélnapi mun­kabérnek megfelelő összeggel magasabb a tavalyi eredmény­nél. A számítás persze előzetes. Hogy megvalósuljon, a 2. szá­mú AKÖV dolgozóinak, veze­tőinek ugyanolyan lelkesedés­sel, odaadással kell dolgozni­uk, mint ahogyan azt eddig egész évben tették. Ezekben a napokban a vi­lág haladó emberisége min­denfelé bátor demonstrációk­ban tiltakozik, hallatja félre­érthetetlen szavát az Egyesült Államok vietnami terrorcse­lekményei, a Távol-Kelet tér­ségében végzett eszkalációs manőverei ellen. A júliusi, stockholmi nemzetközi Viet- nam-konferencia kezdemé­nyezése, hogy október 21-e legyen az amerikai imperia­listák agressziója elleni til­takozás s a vietnami nép iránti szolidaritás napja, ál­talános visszhangra talált. Vi­lágszerte békemeneteken, tüntetéseken és más megmoz­dulásokon fogalmazzák meg a becsületes, józan gondolko­dású emberek százmilliók kö­vetelését: el a kezekkel Viet­namtól. Ennek a világméretű köve­telésnek ad hangot a magyar nép is az október 15 és 21 közötti vietnami hét napjai­ban, újra és újra hangosan fo­galmazva: együtt érzünk a tá­voli vérző országgal, készek vagyunk minden telhető segít­séget megadni jogos önvédelmi harcához. Három egymást követő szá­munkban képriportban mu­tatjuk be hasábjainkon az ál­dozatos küzdelmet, melyet Vietnam népe napjainkban fenyegetett létéért vív. Azt a harcot, melyben az amerikai betolakodók is nagy árat fi­zetnek. Élnek as ű f lehetőséggel Nagyobb választék a földművesszövetkezetekben Az őszi-téli forgalomra ké­szülnek ezekben a napokban megyénk fogyasztási szövetke­zetei. A MÉSZÖV közreműkö­désével a nagykereskedelmi vállalatok kedvező feltételek mellett kínálták áruikat a szö­vetkezeteknek. Ez többféle és nagyobb mennyiségű árucikk forgalomba hozását teszi lehe­tővé. Az fmsz-ek többsége élt az árukihelyezési akcióval. En­nek megfelelően nyolc szövet­kezet összesen 1 millió 200 ezer forint értékű árut rendel a RÖV1KÖT Vállalattól. Töb­bek között 1200 pár gumicsiz­ma, jelentős mennyiségű divat­cikk és mintegy 920 ezer fo­rint értékű tűzhely és kályha kerül ily módon a falusi bol­tokba. Kultúrcikkeket a hat legnagyobb szövetkezet együt­tesen csaknem 1 millió forin­tért rendelt Élelmiszerből pe­dig csak a pásztói fmsz 1 mil­lió 200 ezer forinttal nagyobb készletet halmozott fel a kör­zetében. Felkészültek a télre a szövetkezeti TÜZÉP-telepek is. Az év második felében a több mint 320 vagon tüzelőkészlet­hez még újabb 866 vagon sze­net, brikettet és fát vásárol­tak. A bőséges árukészlet arra enged következtetni, hogy élel­miszerekből is biztosított az ellátás. A disznótorokhoz meg­felelő mennyiségű rizs és fű- szerpaprika áll a vásárlók ren­delkezésére. De nagyobb mennyiségű tőkehús, hús- és ételkonzerv kerül forgalomba, mind eddig. Azokban az fmsz- ekben, amelyek helyesen éltek az új áruvásárlási lehetőség­gel, iparcikkekből sem lesz hi­ány. Az utóbbi hónapokban megnövekedett a kereslet a bútorok iránt. Néhány hiány­zó bútordarab gyártására a kisiparosokkal kötöttek szerző­dést a szövetkezetek. Kielégí­tő az ellátás a hagyományos kályhatípusokbói, azonban ke­vés az olajkályha, a gáztűz­hely, a zománcozott edény, a húzott és hengerelt vasáru. A divatáru boltokban ugyancsak nem kapható elegendő műszá­las tréningöltöny, szőnyeg fi­nomkötöttáru, kevés a bőr- és szőrmekészítmény. A vendéglátóiparban ugyan­csak javulás várható a bor-, a gyümölcspálinka- és a sörellá­tásban. Felkészültek az fmsz- ek az ünnepi cukrászsütemény­igények kielégítésére is. A la­kosság maradéktalan ellátásá­hoz az szükséges tehát, hogy jobban megszervezzék a forga­lomba hozatalt. A téli felkészülés természe­tesen nem fejeződött be a szö­vetkezetekben. Az igények fel­mérése tovább folyik, és a szö­vetkezeti boltok vezetői, dol­gozói mindent megtesznek azért, hogy a vásárlókat meg­felelő árukkal lássák el. A Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja, a Nhan Dán naponta közli, hány gép jutott a megsemmisülés sorsára. Képünkön: újságárus Hanoi utcáján (Király Ferenc vietnami felvételei) Emlékművek Felszabadulási emlékművet kap Salgótar­ján, Somogyi József Kossuth-díjas szobrász- művész alkotja. Felmagasodik majd, kinő a bazaltbetonból novemberben a világos téren a kompozíció. Embertelenül kemény harcok által szüle­tett a mélységesen emberi tartalom, minden nagyszerű munkástett előfeltétele. Erre gondolok — egyében kívül —, amikor a Képes Pesti Hírlapból egy merőben másfaj­ta avatóünnepségről értesülök (1932. június 22., szerda): „Vasárnap leplezték le Salgótar­jánban a volt losonci 25. közös gyalogezred emlékművét, amelyet Bóna-Kovács Károly al­kotott. Az ünnepi beszédet József kir. her­ceg tartotta.” A közölt fényképfelvételről nemcsak a csákó marad meg a kései utód emlékezetében, hanem a városka akkori elő­kelőségeinek merev tekintete is, különösen az első sorokban. Valaki táblát tart a fejek fö­lé: 25-ösök. (Nem erőszakolt képzettársítás­ként írom le, de ugyanebben a képes mel­lékletben még egy kép is megragadja az em­bert, amelyen két feszes úr áll egyenruhá­ban, szétvetett lábbal. Aláírás: A nácik új egyenruhája. Gróf Helldorf és Schmidt nem­zeti szocialista képviselők a porosz ország- gyűlés legutóbbi ülésén már ebben az új egyenruhában jelentek meg.) Nos, a katolikus templomnál még ott a kőfalon az első világháborús dombormű, mint ahogyan az ország valamennyi városában, te­lepülésén találkozunk hasonló alkotásokkal, emléktáblákkal, szobrokkal. A Szombathe­lyen élő költő, K. J. például így ír a város egyik parkjában álló első világháborús szo­borról legutóbbi kötetében megjelent „Dul- ce et decorum est pro patria móri” című versében: „Nem látszik az, hogy Dulce et de­corum est... — elporlották e kő-szavak; biccent egyet a fejem és mormogom: eső és hó és télidő, neked volt igazad; nektek volt igazatok, kőmaró, betű-lezúzó, türelmetlen, hajdanvolt záporok, hiszen a Kiss Istvánok­nak a hazáért halni — nem volt valami szent dolog! Ó, bizony, nem volt „édes”, sem „dicső” a nagy Semmiért vérben esni el...” A Képes Pesti Hírlap 35 év távolából ad hirt egy emlékműavatásról, amely akkor a patetikus gyászt, a hivatalos „hősiséget” szol­gálta. (Akkor már a monarchiánál is félel­metesebb hatalom, a fasizmus jelentkezett a földalatti végjátékban.) A város új emlékművére nem kerül óko­ri mondás. Ez az alkotás egyedül az „embert" szolgálja. Ezáltal, természetesen, nem keve­sebb, több lesz az előbbieknél. Embernek ma­radni a „hősök” között, ez az igazi hősiesség, a kor nagyobb általánosságaiban is minden­napi feladat. Tóth Elemér Húsz új vidéki telephely A Könnyűipari Minisztéri­um az utóbbi évben mái' sza­bad kezet adott a vállalatok­nak új telephelyek alapításá­ra. A minisztériumhoz tarto­zó vállalatok a munkába lé­pő vidéki fiatalok és a más­honnan felszabaduló munka­erő foglalkoztatására rövid egy év alatt húsz új telephelyet hoztak létre. Ezek az üzemek 3 600—3 700 dolgozónak adtak munkaalkalmat, ezenkívül 2 800 bedolgozó is bekapcso­lódhatott a termelésbe. A helyi szervek hathatós közreműködésével felállított te­lephelyek némiképp változtat­tak a könnyűipar vidéki és bu­dapesti dolgozóinak arányán is. 1963-ban a könnyűiparban dolgozóknak 53,5 százalékát foglalkoztatták Budapesten, s ez az arány most 48 százalék alatt van. A könnyűipari vállalatok rá­jöttek arra, hogy leányválla­latok létesítésével viszonylag kis beruházásokkal, gyorsan teremthetnek új termelő ka­pacitásokat. A Soproni Ru­hagyár például Nagycenken nyitott konfekcióüzemet, a Habselyem Kötöttárugyár Kecskeméten, majd Kerekegy­házán alapított üzemet mintegy 600 nő foglalkoztatására. A Debreceni Ruhagyár Mátészal­kán hozott létre 200 nő részé­re bedolgozórészleget. A Hód­mezővásárhelyi Divat Kötött­árugyár Makón 250 asszony­nak biztosít munkát. A Gyap­júmosó- és Szövőgyár Bodaj- kon létesített kivarrórészleget, a Mosonmagyaróvári Kötött­árugyár Kapuvárott, a Rá­kospalotai Bőr- és Műanyag­feldolgozó Vállalat Zalaeger­szegen, a Szombathelyi Ci 3- gyár Körmenden nyitott üze­met. E telephelyek megnyitá­sa már ez évben is hozzájá­rult ahhoz, hogy a könnyűipari vállalatok terven felül töb’> száz millió forint értékű ár’ t szállítsanak a belkeresked>? lemnek. A képünkön látható Luong Van Tin főtiszt katonai egy­ségének katonái, és a többi légvédelmi alakulat harcosai mind több támadó gépet semmisítenek meg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom