Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

1967. szeptember 10., vasImajS NÖGR A D 11 A tévé és a gyermek Nagyon sok szülő megenge­di, sőt némelyik úgy rendel­kezik, hogy a gyereke na­ponta, vele együtt ott üljön a televízió előtt — műsorkez­déstől zárásig, úgy véli, hogy ezzel valami hasznosat, oko­sat művelnek. A televíziót nem a gyere­keknek találták ki. Vannak hozzájuk szóló műsorok, azok közvetítésekor ott is a helyük a készüléknél, de a többi nem rájuk tartozik. S egyébként a gyereknek nincs, s nem jut­hat ideje arra, hogy naponta végignézze a tv-műsort, to­vábbá nem nyer azzal ha óra­szám a képernyőt nézi. A gyereknek — és ez még a serdülőre is vonatkozik — napi 9—10 óra alvásra van szüksége. Ehhez 9-kor ágyba kell bújni, mégpedig fogmo­sás, mosakodás és természe­tesen napi kötelességeinek rendes elvégzése után, ami egy mai gyereknél nem kis idő: 2—3 óra tanulás, szak­kör, edzés, barkácsolás, olva­sás. Hozzátartozik a napi programhoz, hogy — életkor­tól függően — egy-két órát délután a szabad levegőn mo­zogjon a gyerek. Tessék számolni miként le­hetséges, hogy mindezt meg is valósítsa, s több órája ma­radjon a tv-re is! Nem ma­rad! Amelyik gyerek mást ál­lít, az valahol füllent, vala­mit nem végzett el. Gyakran szükség lenne az esti órákra is. De a legrosszabb, hogy egy gyerek műsorzárásig odaülhet a tv elé — és sajnos nagyon sok családban elkövetik ezt a felelőtlenséget —, akkor je­lentősen csökken a feltétle­nül szükséges alvásideje, ami előbb-utóbb idegrendszerének károsodásához, kimerültségé­hez vezet. Azok a gyerekek, akik min­den műsort megnézhetnek, ál­talában felületesen tanulnak, sietnek, hogy „időre” készen legyenek, és rendszerint ki sem kérdezik őket otthon, ugyancsak a tv miatt. A leg­nagyobb baj azonban az, hogy szinte semmit sem olvasnak. A két utóbbi megállapítás azokra is vonatkozik, akik csak este 8-ig nézhetik a mű­sort. A televízió nem pótolja az olvasást. A szellemi fejlődés­nek megvan a maga szükség- szerű és megváltozhatatlan útja. A gyereknek meg kell tanulni beszélni, utána írni, olvasni, majd újra beszélni, most már folyamatosan, he­lyesen, sőt szépen, s végül meg kell tanulnia gondolkod­ni magasabb szinten is. Ehhez olvasás kell, a visszalapozás, megállás nagy lehetőségével, amit csak a könyv ad. A gyerek igazi szellemi fejlődése akkor indul meg, amikor ön­szántából addig foglalkozik egy gondolattal, sünig egészen meg nem értette. Abból a gyerekből, aki nem olvas na­ponta rendszeresen, és nem szereti meg az olvasást, so­hase lesz valóban művelt gondolkodó ember. Csontos Magda A Tisza Bútorgyár bemuta­tóján nagy érdeklődést keltett az új „Varia” szobabútor. Ke­mény Zoltán, az új bútor ter­vezője mutatta be a sokféle­képpen variálható berende­zést. — Világszerte a kisbútorok kerültek előtérbe, elsősorban a modem lakónegyedek lakás­méretei miatt. Többek között ezzel magyarázható a régi „Varia”-bútorok népszerűsé­ge. A kiállításon látható új „Varia” rendelkezik azokkal a jó tulajdonságokkal, amelye­ket a bútoripar fejlődése kí­nál. Korszerű gyártástechno­lógiával készített modul bú­tor, amely egyformára sza­bott lapokból, többféle variá­cióban állítható össze. Festé­se vízhatlan, belül mosható, és felülete az új műanyagfurnér­ból sokféle színárnyalatban és mn.tásan készülhet. Új „Varia“-bútor A kiállításon három „szo­bát” rendeztek be ezzel az új (foto’ Csűri) bútorral. Egyszemélyes reka- mié süllyesztett ágyneműtar­tóval, a most oly divatos előnyösebbek a középméretű kát és bárszekrényt Is élhe- „Tifck” fumérutánzattal ké- szekrények, amelyekbe fehér- lyezhetnek. szült. A modem bér házakba neműt, könyveket, apróságo- Kovács Margit Ig'azság’os János Amikor a mi Jánosunk élt, még alig ismertek betűt az emberek. Különösen járatla­nok voltak a betűvetés tu­dományában azok, akik ott éltek a Kékhegy rengetegei között, $ favágással, vadá­szattal próbálták előteremte­ni a szűkös mindennapit. Közülük származott János is, akit Igazságosnak csak ké­sőbb hívtak, amikor már jócs­kán meglepte a dér a haját. Az elnevezésnek külön so­ra van. Nekem Így mesélték az öregek: „Egyszer, a környék báró­ja elhatározta, sorra járja á Kékhegy környéki birtokait, felméreti lánccal a legkisebb tisztást is, mivel ispánjai azt jelentették, hogy az erdei em­berek nem viseltetnek kellő tisztelettel az uraság javai iránt. üúlt-fwít a báró, s igen­igeri nehezményezte a favá­gók viselkedését. Ki is adta parancsolatban, hogy akit az ő írásos engedélye nélkül fa­vágáson kapnak, szállítsák a vármegye börtönébe. Mit tehettek a favágók? Nekik az erdő kenyeret, meg­élhetést adott, küzdeni kel­lett tehát érte. A patakot, amely a vizü­ket adta, Bitvának nevezték. Ennek a partján gyülekeztek össze az erdő emberei, hogy megpróbálják megalkotni a maguk törvényét. Köztük volt János is. Javában folyt a dis­puta. araikor a sűrűből rájuk törtek a báró hajdúi. A báró persze csak akkor merészke­dett oda, amikor a martaló- cok már leteperték, s gúzs- bakötötték a favágókat. Ak­kor aztán nagy dölyfösen el­kezdett hangoskodni: — Még ti akartok maga­toknak külön törvényt csi­nálni, hiszen azt se tudjá­tok, hogyan kell igazságot tenni. Ugyan ki tanított vol­na titeket ilyesmire? — A mi tanítómesterünk az erdő volt, uram — szólt sze­rényen János. — Ha itt cse­peredett volna fel közöttünk kegyelmed, talán még any- nyit se tudna, amennyivel mi bírunk. Az előbb még csak mérges volt az uraság. János szavai azonban most már hihetetlen nagy haragra gerjesztették. — Verjetek rá — kiáltott a kíséretében ólálkodó pálcá­sokra — hadd tanuljon tisz­tességet! — Azt kettőnk közül ke­gyelmednek kellene inkább tanulni — vágta a dölyfös úr szemébe János. — Micsoda tisztességnek tartja azt, hogy engem így megkötözve meg­csapat? — Nosza, nosza — dölyfös- ködött megint az uraság — oldott kézzel tán nem is fél­nél tőlem? — Egytől még kötözőtten se. Nevetett, nevetett a báró, de mérges is volt. A kétféle elfoglaltság közben aztán nem figyelhette, hogy amíg per­lekedett Jánossal, az misz- likre dörzsölte a földön a kezét szorító kenderkötelet. Csak azt látta, hogy a leál­dozó Nap gyenge sugaránál egy hatalmas ugrással a sű­rűbe vetette magát. — Utána! Fogjátok meg! — Azt mondanám, kegyel­mes uram — hajolt földig a báró előtt a hajdúk hadna­gya — hagyjuk inkább futni azt az egyet, s menjünk, mert igen-igen ránk sötétedik. A báró azonban nem moz­dult. Váltig azt hajtogatta, hogy az ő igazsága csak ak­kor lesz teljes, ha Jánost is befogják a többi közé, s vi­szik a vármegye börtönébe. Azon az éjszakán, ott a Bitva partján keveset aludt a báró. Nem tudta miért, se­hogy sem jött álom a szemé­re. Úgy érezte: tűzvörös sze­mek figyelik minden mozdula­tát a sűrűségből. Hajnalra aztán el is fogyott a türelme: — Talpra, hé, talpra! — szölongatta a mindenfelé he- verésző embereit. — Indul­Pongyola helyett... Gombás ételek A gombát általában mindenki szereti, de többnyire csak leves­nek használják, pedig kitűnő Ízesítője a húsoknak, sőt mint önálló étel Is Unom. Igazi inyencfalat a gombás pa­radicsom: 4 nagy paradicsomot kettévágunk és forró olajban mindkét oldalról gyorsan lesüt­jük, megsózzuk, megpaprikáz­zuk és egy tál főtt rizsre helyez­zük. Ezután elkészítjük a gom­bát. Kockára vágott hagymát olajon megfonnyasztunk, bele­teszünk egy gerezd elnyomott fokhagymát és 25 dkg tisztára mosott sampinyon gombát. Hoz­záadunk egyharmad pohár fe­hérbort, sót, borsot és 8 percig lassan pároljuk. Apróra vágott petrezselyemmel megszórjuk és a tál közepébe helyezzük. A gombapörkölt kitűnő hús­pótló: a kockára vágott hagy­mát zsírban megpirítjuk, hozzá­adunk sót, paprikát és jól meg­mosott gombát. Kevés vízzel fel­eresztjük és puhára pároljuk. Nagyon finom a gombás ra­kotthús. Fél kg sertésszeletel vé­konyra kiverve, paprikás zsír­ban megpárolunk. Másik lábas­ban kevés zsíron 20 dkg rizst párolunk és 25 dkg megmosott; feldarabolt gombát. Kizsírozott tűzálló edénybe rétegesen lerak­juk a következőképpen: egy ré­teg hús, egy réteg rizs, egy ré­teg gomba. A legfelső réteg rizs legyen. Tetejét meghintjük re­szelt sajttal, megöntözzük tej­fellel és sütőben, lassú tűznél 20 percig sütjük. A gombaszelet is kedvenc éte­lünkké válhat: 25 deka gombát megtisztítva, apró szeletekre vágva zsíron puhára párolunk. Fehér mártást készítünk 3 dkg zsírból 3 dkg liszttel. Felereszt­jük 2 deci tejjel és főzzük, vi­gyázva, hogy ne legyen csomós. Belekeverjük a párolt gombát; sóval, törött borssal, apróra vá­gott zödpetrezselyemmel ízesít­(MTI Külföldi Képszolgálat) Tíz, tizenöt évvel ezelőtt a soros, a most oly divatos ál­jól öltöző háziasszony lég- lónyakkal és két oldalzseb- elegánsabb otthoni viselete a bel. hosszú matlaszé pongyola volt. Az utóbbi időben pedig — különösen a gyakori tele­víziónézés következtében a „TV-pizsama” terjedt el. Az egyik londoni divatbemutatón a mai nő otthoni öltözékét mutatták be: a nadrág-blúz együttest, s a fölötte viselhe­tő házikabátot. íme egy csi­nos modell: Szürke jersei nad­rág, halványszürke, mintás meleg felsőrésszel. Eleje egy­K. M. jük és elkeverjük egy nyers to- jással. Amikor kihűlt, lisztezett deszkán lapos szeleteket formá­lunk a masszából és mozsárban megforgatva, forró zsírban kisüt­jük. &. B. junk, délre túl akarok lenni ezen a hegyen. — Az nem lesz könnyű, uram — szólt valaki a háta mögül, a bokorból. — Egye­dül nehezen keveredik ki in­nen az idegen. Forróság futotta el a bá­rót, mert azt látta, hogy hir­telen megelevenedik körülöt­te a sűrű. Innen is, onnan is emberek lépnek elő. Az egyik fejszét, a másik ásót, a har­madik meg jókora husángot szorongat a kezében. — Hajdúk, hajdúk, talpra, talpra! — Ne szólongassa őket ke­gyelmed — lépett eléje Já­nos. — Igen mélyen elszen- deredtek azoktól a bogyók­tól, amiket a borostömlőbe tettem vacsoratájon. Majd csak úgy dél felé ébrednek fel. A báró úgy reszketett, mint a nyárfalevél. Pedig Já­nos váltig biztatta: — Csillapodjék, csillapod­jék. Ezek a szegény favágók nem bántják kegyelmedet. Azt persze ők se tudják megígérni, hogy holmi kóbor farkas, vagy medve nem kós­tol-e bele kedves mindnyá­jukba. S, hogy aztán teljes legyen a dolog — mondják a régi öregek —, János még azt is hozzátette: így szolgáltatnak igazságot az erdei emberek. S amint hírlik: eme neve­zetes esemény óta hívták Já­nost Igazságosnak a favá­gók. Szolnoki István GYERMEKEKNEK VÍZSZINTES: 8. Férfi név. 9. Nem távozik. 13. Gyermekvárosáról neves. 1. Marxista műveltséget ad. 14. E. É. I. 17. Folyó. 19. Női 10. Zúdít. 11. öcsénk jár ide. név. 21. Nagy ellentéte 22. Az 12. Z. F. 14. Energia. 15. Vi- a párja. 24. Efedek mással- gyázó. 16. Halfajta. Dinnyén hangzói. 25. Az ősmagyarok vágják. 19. Fohász. 20. Er- fegyverzetéhez tartozott. 26. köilcsi. 22. Mögéd ellentéte. 23. Balatoni üdülőhely. 27. Tölgy­Népies lyuk. 24. Hint. 25. Rajzhoz használjuk. 26. Kö­fajta. 28. Madár névelővel. 29. 1-vel végén péksütemény: zel-keleti tűzfészek. 28. Érc, 31. Fordított határrag. 33. latinul. 29. Azonos mással- Kutyafajta. 34. L-lel végén hangzók. 30. Török méltóság, női név. 37. Sír. 39. O. G. 39. 32. S. G. 33. .. .pozitív. 35. Lap lehet ilyen. Északi nép. 36. Szovjet légi- Megfejtésül beküldendő a társaság birtokos esetben. 40. vízszintes 1. és 40. Színház, megyénkben játszik Múlt heti gyermekrejtvé­a télen. nyünk helyes megfejtése: Első tanítási nap, Baudelaire. FÜGGŐLEGES: Könyvjutalmat nyertek! Czomány Lajos, Nagybátony, 1. Női név. 2. Növény ré- Koós Attila, Salgótarján és Krizsanyik Mária Karancske- szi. A könyveket postán küld­sze. 3. Figyelmeztet. 4. For­dított névmás. 5. Angol vá­ros. 6. Ivó ikerszava. 7. T. D. jük ki!

Next

/
Oldalképek
Tartalom