Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

YILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK? AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS UPJA XXHI. EVF. 214. SZÁM ARA: 80 FILLER 1967. SZEPTEMBER 10* VASÄRNAP Összehívták az ENSZ rendkívül! ülésé! 2 oldal* „Hí^ógyár'' Széesényken 14. oldal) N@héz küzdelemre számit a Győr (6. oldal) Békénk fontos biztosítéka A minden nappal formá­lódó magyar történelemben fontos dátum a magyar—■ 'szovjet barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés meg­kötésének napja. A nemzet­közi okmány, amelyet tör­vényes felhatalmazással a magyar és a szovjet vezetők Budapesten aláírtak, újabb húsz esztendőre szabja meg azokat a kereteket, amelyek között a világ első szocialis­ta hatalma és hazánk együttmunkálkodása még szorosabb lesz. Nem véletlen a szerződés hivatalos elnevezésében fog­lalt három elem sorrendje. A barátság az első. A ma­gyar és a szovjet vezetők megnyilatkozásaikban joggal hivatkozhattak arra, hogy a két ország barátsága milliók barátsága nálunk és a Szov­jetunióban egyaránt. Az egyes emberek érzelmei ad­ják az államközi viszony ér­zelmi töltését. Annál őszin­tébb és annál igazabb ez a barátság, mert az érdekek azonosak, az eszmék és a célok közösek. Az idő és az események próbáját kiállta már ez a barátság: a fiatal szovjethatalmat megvédeni magyarok is felsorakoztak, majd fél évszázada; hazánk történelmének gyászos, el­lenforradalmi korszakában is mélyen éltek a baráti ér­zelmek a magyar munkás­ban, parasztban, felvilágo­sult értelmiségiben a Szov­jetunió iránt; s ha a nem­zetvesztő politika meg is próbálta népünket a szov­jet népek ellen fordítani, azok azzal válaszoltak, hogy sok, nagy, szent áldozattal szabadították fel Magyaror­szágot. Az új szerződés rögzíti az együttműködés módozatait. A kooperáció az élet minden területén gyümölcsöző gya­korlattá vált már az elmúlt tizenkilenc esztendő alatt is, amikor az első, a még 1948- ban megkötött hasonló szer­ződés irányozta elő a gaz­dasági, kulturális, technikai­tudományos és egyéb jelle­gű kapcsolatokat. Aligha szorul bizonyításra, mit kö­szönhetett népgazdaságunk a Szovjetunióval való gaz­dasági együttműködésnek: átvehettük a hasznos és ha­zánkban is megvalósítható tapasztalatokat, az ottani fejlődés eredményeit nálunk is meghonosíthattuk, mező- gazdasági és ipari termelé­sünk nagy részének a Szov­jetunió nyújtott biztos és jó árat fizető piacot, és így to­vább. A kölcsönös segítségnyúj­tás «a harmadik elem a szerződésben. A magyar— szovjet szövetségnek rendkí­vül fontos tényezője, hogy — amint a szerződés 6. cik­ke kimondja — „Ha a szer­ződő felek egyikét fegyveres támadás éri, a másik az egyéni vagy a kollektív ön­védelem természetes jogán azonnal megad számára minden segítséget, beleért­ve a katonai segítséget is. Magyarán mondjuk meg: békénk egyik alapvető biz­tosítéka ez! Saját erőnkön kívül, néphadseregünk fel- készültsége mellett támasz­kodhatunk a szovjet nagy­hatalom félelmetes erejére is! Korunkban, amikor az imperializmus a helyi hábo­rúk kirobbantásával próbál­ja keresztezni a szocialista országok békés szándékait^ megnyugtató számunkra, hogy a Szovjetuniót szövet' ségesünknek vallhatjuk. A magyar—szovjet szerző­dés a szocialista országok egységének, összefogásának megszilárdítását célozza, — kitűnik ez a szerződés 4. és 5. cikkéből —, ez pedig nyil­vánvaló módon megegyezik nemzeti érdekeinkkel is. Ki ne ismerné fel, hogy bé­kénk, nyugodt alkotó mun­kánk az imperialista ag­resszivitás ellenében a szo­cialista világrendszer erő­södését igényűi Külön érdemes aláhúzni a szerződésnek azt a jellegét, hogy a két ország jogainak egyenlőségén alapul. Márpe­dig a világtörténelemben a szocialista világrendszer ki­alakulásáig nem volt példa arra, hogy egy nagyhatalom és egy kisebb ország szer­ződéses viszonya a kölcsö­nös előnyök szerint formáló­dott volna. Ma is azt látjuk a tőkés világban, hogy hol a nagyhatalom diktálja a maga feltételeit, hol pedig a maga javára előnyös kompromisszumokat fogad el csupán. Nem vitás, hogy a magyar—szovjet szerző­dés mindkét ország javát szolgálja. A magyar—szovjet szer­ződés húsz esztendőre szól. Igaz, már maga a szerződés szövege megadja a lehetősé­get hatályának további öt— öt évre való meghosszabbí­tására, de erkölcsi-politikai érvénye máris megjósolható — túlnyúlik a rögzített ha­táridőkön. Kádár János sza­vait idézhetjük: „Az önálló és szuverén Magyar Nép- köztársaság külpolitikai irányzata állandó, nem kon­junkturális elemektől függ, nem csábító szirénhangok, nem valamiféle nyomás ha­tása következtében alakul, hanem szilárd elvi alapokon nyugszik.” S ezeknek az el­vi alapoknak egyik fontos eleme, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság örök barátsága mellett va­gyunk. Ismét Kádár János szavai: „A Magyar Népköz- társaság szuverenitásának, önálló szocialista és nemzeti fejlődésének legbiztosabb támasza a barátsága és együttműködése a Szovjet­unióval.” Pálfy József Tízezernél több budapesti búcsúztatta hazánk vendégeit Elutazott a szovjet párt- és kormányküldöttség Szombaton délután elutazott Budapestről a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány meghívására hi­vatalos, baráti látogatást tett hazánkban. A küldöttséget L. I. Brezsnyev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának főtitkára vezette. A delegáció tagjai voltak: A. N. Koszigin, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, A. A. Gromiko, az SZKP KB tagja, külügyminiszter, K. V, Ruszakov, az SZKP KB Revíziós Bizottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság osztályvezető-helyettese, T. P. Januskovszkaja, az SZKP KB Revíziós Bi­zottságának tagjai, a Közoktatási és Tudo­mányos Dolgozók Szakszervezetének elnöke és F. J. Tyitov, az SZKP KB tagja, a Szov­jetunió budapesti nagykövete. A szovjet párt- és kormányküldöttséget ünnepélyesen búcsúztatták a Ferihegyi repü­lőtéren, ahol ezrek és ezrek gyűltek össze, s számuk az indulásig jóval meghaladta a tízezret. Az épületet magyar, szovjet és vö­rös zászlók díszítették, a betonon díszzászló­alj sorakozott fel csapatzászlóval. A búcsúztatásra megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöké, Apró An­tal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagjai, Pul- lai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Do­bi István, az Elnöki Tanács nyugalmazott el­nöke, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, valamint a Központi Bizott­ság, az Elnöki Tanács több tagja, a kor­mány tagjai, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Ott volt továbbá a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Dísz jel harsant, majd a díszzászlóalj parancsnoka je­lentést tett L. I. Brezsnyev- nek. Felcsendült a magyar és a szovjet himnusz, közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének tisztele­tére. L. 1. Brezsnyev, Kádár János társaságában ellépett a díszzászlóalj arcvonala előtt, s köszöntötte az egységet. Az SZKP főtitkára, s a kül­döttség tagjai szívélyes bú­csút vettek a megjelent ma­gyar közéleti személyiségek­től, a diplomáciai testület képviselőitől, majd Kádár Já­nos társaságában elhaladtak a búcsúztatásra megjelent fő­városi dolgozók hosszú sorai előtt. Vörös és nemzetiszínű zászlócskák emelkedtek a ma­gasba: a budapestiek meleg szeretettel köszöntötték a szovjet nép képviselőit, akik mosolyogva, barátságosan in­tegetve viszonozták az üd­vözlést. A díszőrség díszmenete után úttörők virágcsokrokat nyújtottak át L. 1. Brezsnyev- nek, A. N. Kosziginnek, s a delegáció többi tagjainak, akik ezután Kádár Jánossal, Losonczi Pállal, Fock Jenő­vel, Komócsin Zoltánnál, Vass Istvánnévál, az országgyűlés alelnökével, Péter János kül­ügyminiszterrel, Szipka Jó­zseffel, hazánk moszkvai nagy­követével a betonon várako­zó különrepülőgéphez indul­tak. ró elvtársi, testvéri üdvözle­tünket Moszkvának, a kom­munizmust építő nagy szov­jet népnek. Vigyék maguk­kal a magyar kommunisták, a dolgozó nép forró, szívből jövő üdvözletét és azt a kí­vánságát, hogy sok siker, bol­dogság kísérje a nagy szov­jet nép útját. Éljen és erősödjék az örök. megbonthatatlan magyar- szovjet barátság! Éljen a kommunizmus és a béke! Mégegyszer: szerencsés utat, viszontlátásra! (Hosszantartó taps.) Kádár János szívélyes kéz­fogással, baráti öleléssel bú­csúzott L. I. Brezsnyevtől, A. N. Koszigintől. A küldöttség tagjai mielőtt beszálltak a re­pülőgépbe, mégegyszer bú­csút intettek a megjelent fő­városi dolgozóknak, akik hosszas tapssal, éljenzéssel vi­szonozták az üdvözlést. Távirat a repülőgép fedélzetéről További sikereket kívánunk* kedves barátaink L. I. Brezsnyev a vendéglá­tókhoz fordulva a következő szavakkal búcsúzott: Kedves Kádár elvtárs! Ked­ves Losonczi elvtárs! Kedves Fock elvtárs! Kedves magyar barátaink! Most, amikor elköszönünk vendégszerető hazájuktól, mély benyomásokat viszünk ma­gunkkal, amelyeket itt-tartóz- kodásunk idején a magyar barátainkkal lezajlott találko­zásaink során szereztünk. Nagy megelégedéssel töltenek el bennünket a magyar baráta­inkkal együtt végzett közös munka eredményei. Rendkí­vül nagy jelentőségű, hogy új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írtunk alá. E szer­ződés kétségkívül elő fogja segíteni a Szovjetunió és a szocialista Magyarország kö­zötti testvéri kapcsolatok to­vábbfejlesztését, s ugyanak­kor jól szolgálja majd az egész szocialista közösség erő­sítését. Látogatásunk idején lehető­ségünk nyílt arra, hogy véle­ményt cseréljünk az orszá­gainkat érdeklő kérdések szé­les köréből. E beszélgetések megmutatták, hogy egyformán közelítjük meg az összes elvi problémát, egy nyelven be­széltünk és beszélünk, mert álláspontunk marxista—lenin­ista álláspont. Nagyon hálásak vagyunk Kádár elvtársnak és a többi magyar vezetőnek, összes ma­gyar barátainknak, akik se­gítséget nyújtottak ahhoz, hogy ez a látogatás ilyen gyü­mölcsöző legyen. Nem sok időre válunk el egymástól: két hónap múlva, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulója megünneplésé­nek napjaiban boldogok le­szünk, hogy fogadhatjuk Moszkvában a testvéri Ma­gyarország párt- és kormány- küldöttségét. Még egyszer kifejezzük őszinte hálánkat a forró, ba­ráti fogadtatásért. Űj sikere­ket kívánunk drága baráta­ink, a szocialista építésben. Éljen és virágozzék a szov­jet és magyar nép testvéri ba­rátsága ! Éljen a szocialista országok népeinek nagy közössége! A viszontlátásra a közeli találkozásig, drága barátaink! (Nagy taps.) Barátságunk népeink javára erősödik Ezután Kádár János mon­dott búcsúszavakat. Kedves Brezsnyev elvtárs! Kedves szovjet barátaink! Befejeződött magyarorszá­gi programjuk és látogatásuk. E program keretében új ma­gyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kö­töttünk. A két nép barátságá­nak kikovácsolásáért szovjet és magyar forradalmárok nemzedékei harcoltak és dol­goztak, barátságunk szüntele­nül erősödik. Ez így lesz nem­zedékeken át. Barátságunk és együttműködésünk megfelel országaink, népeink érdekei­nek, s valamennyi szocialista ország, a haladás, a béke, a szocializmus nemzetközi ér­dekeinek is. Ebben az ünnepi pillanat­ban a megkötött szerződésre gondolva még egyszer szeret­ném biztosítani önöket, nem kíméljük erőnket, hogy ez a barátság népeink javára erő­södjék, hogy együttműködé­sünk az élet minden területén gazdag gyümölcsöt teremjen. Most, a búcsú alkalmával ismét köszönetét szeretnék mondani a Szovjetunió Kom­munista Pártjának, kormá­nyának, Legfelsőbb Tanácsá­nak azért a döntéséért, hogy ezt a szerződést megkötötték velünk. Most amikor elköszö­nünk önöktől, szerencsés utat kívánunk és azzal búcsúzunk: a mielőbbi viszontlátásra! A küldöttség minden tagjának, kíséretüknek jó egészséget, si­kert kívánunk. Megkérjük önöket vigyék magukkal for­Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának, Losonczi Pál elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Fock Jenő elvtársnak, a Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány elnö­kének. Budapest Vendégszerető országukból távozóban a Szovjetunió párt­ós kormányküldöttsége még­egyszer őszinte köszönetét kí­vánja kifejezni a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormánynak és az egész magyar népnek, azért a forró, szívélyes fo­gadtatásért, amelyben bennün­ket részesítettek. Kedves elvtársak! Kívánunk önöknek, a magyar kommu­nistáknak és az egész magyar népnek új, nagy sikereket a szocialista társadalom építésé­ben. Fejlődjék és erősödjék a testvéri szovjet—magyar ba­rátság és sokoldalú együttmű­ködés népeink és az egész szocialista közösség javára, és szolgálja a világbéke érdekeit, L. Brezsnyev A. Koszigin A. Gromiko k. Ruszakov T. Januskovszkaja * MOSZKVA (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, Alek- szej Koszigin és a Magyaror­szágon járt szovjet párt- és kormányküldöttség többi tag­jai szombaton a koraesti órákban hazaérkezett Moszk­vába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom