Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-05 / 209. szám

M67 szeptember 5.. Pvthí SflfiRKÓ Húsz esztendő szövetségben, fél évszázad barátságban A magyar—szovjet barátság múltjáról A MAGYAR—SZOVJET BARÁTI KAPCSOLATOK — A kommunisták a jövőbe tekintenek formálisan tekintve — félév­századosak. Amióta ötven év­vel ezelőtt végbement az Ok­tóberi Forradalom, azóta szá­míthat a magyar haladás a szovjet hatalom nemzetközi támaszára. A gyakorlatban barátságunk újabb keletű is, és régebbi is, mint ez a fél­évszázad. Űjabb keletű, mert állami kapcsolataink az ellenforra­dalmi korszak huszonöt éve alatt nein mondhatók barát­ságosaknak. Tehát csak a magyar forradalmi munkás­mozgalom és a magyar hala­dás szovjetbarátsága nyúlik vissza 1919-ig. De régebbi is a ba­rátság. Amiként Széchenyi István a magáéhoz közel­állónak érezte a dekab­risták ügyét, úgy tisztelgett Kossuth Lajos Herzenék és a forradalmi narodnyikok előtt. A századeleji oroszországi forradalmi munkásmozgalmak nyomán támadt széles körű hazai rokonszenv közismert. Míg Magyarorsizágcm a haladó emberek általában az orosz forradalmi mozgalom iránt nyilvánították ki rokonszen- vükeL az orosz progresszió ezt főleg a magyar nemzeti törekvések elismerésével és támogatásával viszonozta. Az egyetemes történet pél­dáin meggyőződhetünk arról, hogy egy—agy nemzet mo­dem politikája szempontjából nem közömbös tény, hogy a szovjetbarát törekvéseket mi­lyen történeti események, mi­lyen tömeglélektani hangula­tok előzték meg. A régi Bul­gáriában, még Borisz király idején például 500 emlékmű hirdette a múlt bensőséges bolgár—orosz kapcsolatait. A bolgárok nemcsak nyelvro­konaikat, de nemzeti táma­szukat látták és látják az oroszokban, akik felszabadí­tották őket a török alóL Az ilyen országokban a történelem a nemzeti köz­érzület oldaláról különösen kedvező előfeltételeket terem­tett a szocialista Oroszország szövetségének igenléséhez. Más országok esetében a tör­ténelmi események úgy ala­kultak. hogy a cárizmus kül­politikai törekvései és az adott államok külpolitikája rendszeres konfliktusba ke­rültek egymással, sőt az is megtörtént, hogy éppen az orosz cárizmus nyomta el nemzeti mozgalmaikat. Az utóbbi népeknél a nemzeti közhangulat a legkevésbé volt szerencsésen előkészítve, az új, gyökeresen más politiká­jú Oroszország baráti jobbjá­nak elfogadására. A MAGYAR TÖRTÉNE­LEM EBBŐL A SZEMPONT­BÓL vegyes képet mutat. A mérleg egyik serpenyőjébe tartoznak a magyar uralkodó osztályok nagy részének a Habsburgok által erősen szí­tott vallási és politikai orosz- ellenes előítéletei, az oro­szokkal folytatott háborúk, s ide tartozik Világos. Szerencsére a mérleg másik serpenyője sem üres. Mátyás király és III. Iván szövetsége ha nem is bizonyult tartósnak utódaik alatt, mégis némi ba­ráti hagyományt teremtett. A KISZ Központi Bizott­sága kulturális osztálya, a filmfőigazgatóság a MOKÉP- pel közösen pályázatot hirde­tett a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfordu­lója tiszteletére a „Senki sem akart meghalni” című szovjet—litván játékfilm és a Kolonits Ilona által készített „Vörös jelek a hadak útján” ctmi. magyar dokumentum - fí'm feldolgozására. A fil­mekkel kapcsolatos doigoza­Rákóczitól kezdve újkori tör­ténelmünk szabadságmozgal­maiban rendszeresen felbuk­kant az a kurucokra vissza­utaló felismerés, hogy a Habsburggal, a némettel iga­zában az orosz nagyhatalom ellensúlyával lehetne dacolni. Történelmi tény, hogy ez az ötlet még a negyvennyolcas szabadságharc egynémely ve­zetőjének fejében is megfor­dult. S teremthetett Világos akármilyen oroszellenes han­gulatot, a történelem kérlel­hetetlen logikája újraterem­tette az orosz-kombinációkat, mihelyt megint fellendült a magyar szabadságmozgalom. A huszadik század elejére ép­pen a magyar függetlenségi párt vált az oroszbarát szö­vetségi tervek melegágyává. Károlyi Mihály még az első világháború előtt odakészült nagy politikai delegációjával. Justh Gyula, Lovászi Márton, Nagy György és mások tá­mogatták terveit. Gondolat- menetüket Ady Endre is ma­gáévá tette és teljes mellel kiállt a „szentpétervári uta­zás” kísérlete mellett. Mégis, mindezek a tervek addig jórészt homokra épül­teit. amig fennállt a cári ön­kényuralom. Az Októberi Forradalom egyebek mellett azért jelentett fordulópontot a magyar—orosz kapcsolatok­ban, mert objektíve semmissé tette a cári hódítástól való fé­lelmét. A szovjet külpolitika az osztrák—magyar monar­chia széthullásakor 1918-ban nem ' ellenezte a független Magyarország megteremtését, 1919-ben pedig az egész nem­zetközi diplomáciai életben kivételes támogatásban része­sítette a független Magyar Ta­nácsköztársaságot. TÉVED. AKI AZT HISZI, hogy a Tanácsköztársaság megdöntésével a nemzeti szu­verenitás szempontjából je­lentéktelenné vált a szovjet külpolitika. A növekvő német veszéllyel, a fasizmussal szem­ben a Szovjetunió újra és új­ra felajánlotta segítségét a magyar állam védelmében. Alig érkezet ki a harmincas évek derekán az első magyar követ Amóthy-Jungerth Mi­hály a Szovjetunióba, Litvi­nov máris arra ösztönözte, hogy Magyarország a Szovjet­unió jóindulatú támogatása mellett óvja nemzeti kereteit, álljon a sarkára, ne alkudja el részenként szuverenitását. A második világháború elő­estéjén és a háború éveiben a szovjetbarátság ügye — ha le­het — még jobban összefonó­dott a magyar önállóságért folytatott harccal is. Bajcsy- Zsilinszky Endre küzdelme megmutatta, hogyan vezetett el a következetés hazafias magatartás még polgári de­mokratáknál is a 6zovjelöa- rátság jelentőségének mél­tán ylásáig. Az eseményeknek ezt a vonalát mintegy betetőz­te, hogy Magyarországot a Vörös Hadsereg szabadította fel a német fasiszta megszál­lás alól. A HÁBORÚT KÖVETŐ NÉHÁNY ÉV a tanulságok levonásának kora. A demok­ratikus magyar külpolitika ekkor fordítja át a diploma­táikat, tanulmányaikat az alapszervezetek, filmszakkó- rök, valamint az egyéni pá­lyázók szeptember 10-ig még beküldhetik a KISZ Nógrúd megyei Bizottságára, ahonnan előzetes értékelés után a KISZ Központi Bizottsága kul­turális osztályára kerülnek a pályamunkák központi érté­kelésre. A pályadíjak között több szovjetunióból! utazás, filmfelvevőgép és számos ér­téke# könyvjutalom szerepel cia nyelvére a háború végén kialakult magyar—szovjet fegyverbarátságot. Ebben a munkában, amelyet termé­szetesen elsősorban a kom­munisták szorgalmaztak, meg­tisztelő szerep jutott a moszkvai követté kinevezett Szekfű Gyulának, az ismert történettudósnak. Aki elolvas­sa első szovjetunióbeli élmé­nyeiről írt, s 1946-ban megje- lent újságcikkét, vagy bele­pillant azokba az okmányok­ba, amelyele Szekfű követ és a szovjet külpolitika akkori vezetőinek megbeszéléseit fog­lalják össze, még az előzmé­nyek ismeretében is meglepő­dik a tudatosságon és határo­zottságon, amivel Szekfű Gyu­la lándzsát tört a szovjet szö­vetség nemzeti előnyei mel­lett. De nemcsak ő látott bele ekkor a magyar—szovjet kap­csolatokat alakító világpoliti­kai erők mechanizmusába. Az 1948 februárjában aláirt magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés meg­kötését a koalíciós pártok po­litikusainak tekintélyes együt­tese is támogatta. Az idén huszadik éve van érvényben szövetségi szerző­désünk. E két évtized törté­nelme zsúfolt és változatos volt. Előfordult, hogy a ma­gyar politika átmeneti fejle­ményei érintették kedvezőtle­nül a szövetség tovább fejlő­dését. Az is megesett, hogy — amiként erre a szovjet kor­mány egy évtizeddel ezelőtt kiadott nyilatkozata utalt — Sztálin követett él hibákat a népi demokratikus országok viszonylatában, s ezek zavar­ták a harmonikus együttmű­ködést. Végeredményképpen azonban e próbatételek in­kább hasznos tanulságokkal Látták ed népeinket, közvetve jobban megerősítették barát­ságunkat. HÚSZ ESZTENDŐ SZÖ­VETSÉGE, fél évszázad ba­rátsága és a régebbi magyar történelem sugallatai erősítik meg a ma emberét abban a hitében, hogy nemzeti füg­getlenségünknek, békénknek és további szocialista társa­dalmi haladásunknak egyik alapvető biztosítéka a ma­gyar—szovjet barátság. Dolmányos István a történelemtudományok kandidátusa — A szocialista munkacsa­patokról akar hallani? — is­métli a kérdést Pásztor Já­nos, a hontí termelőszövet­kezet főkönyvelője. — Itt van az egyik legszorgalma­sabb tagunk. Szocialista csa­patban dolgozik. — Tessékeli maga előtt a csodálkozó bar­na asszonyt, Vibok Jdnosnét. — Mit is mondhatnék, — Így az asszony. Zavarában kendőjét Igazítja. — Nálunk mindegy ha fiatal, ha idősebb a tag. .. Mindenkinek dolgoz­ni kell. . . Beszél a hetvennégy esz­tendős Mátyás Andrásáéról. aki tavaly még dolgozott, s a legfiatalabb, legszorgalma­sabb asszonnyal is felvette a versenyt. Az idén már nemigen látják kinn a föl­dön. Azért gyakorta kerül szóba a neve. S mondják mindjárt a sajnálkozó szava­kat is. Már tudniillik azt, milyen kár, hogy egyszer mégis csak megöregszik, elfá­rad mindenki. A munka persze azért nem állhat. Szépen haladnak Hon­ion — Nálunk a szövetkezetben részért dolgozzuk a kapáso­kat. Cukorrépából négyszáz, burgonyából háromszáz, ku­koricából négyszáz négyszö­göl jut egy-egy tag a, sorolja egymás után az asszonyok —Jó lenne töbet tudni, miként lesz a jövő évben, az új mechanizmus nyitányának esztendejében. Merre me­gyünk és hová tartunk —, kérdezték, beszélték egymás közt a Nógrád megye Épi- tőanyagipari Vállalat kommu­nistái. Ugyanakkor a gazda­sági vezetők azzal kopogtat­tak az alapszervezet titkárá­nak ajtaján: — szeretnénk tá­jékoztatni a kommunistákat újabb elképzeléseinkről, vé­leményüket és segítségüket kérni a jövő év sikeres meg­alapozásához. .. Nem sokkal később kom­munista nagyaktívát hívtak egybe, ahol a ma feladata­inak tükrében, az eredmé­nyesebb holnap megteremté­séről cserélték ki gondola­taikat. Merre és hogyan? A vállalat műszaki vezetője tárta a kommunisták elé azt a járható utat, amely ter­melési biztonságot ad. Közöl­te, hogy továbbra is olyan termékeket állítanak elő, amelyeket a piac szívesen fogad, elhelyezése nem okoz gondot. Ez pedig a könnyű­beton termelésének sokirá­nyú bővítése. Ez a terülő* fehér foltot jelent gazdasági életünkben, ugyanakkor jó gyarapodási lehetőséget biz­tosit a vállalat dolgozóinak. Ennek megfelelően a korsze­rű építkezési módokhoz iga­zodva alakítják ki falazó­anyag termelésüket. Ezért a salakbetonból előállított tér­kitöltő elemek mellett hoz­zákezdenek a tufából és per- litből készítendő nagyobb elemek gyártásához. Az ed­digi kísérletek biztatóak. A Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalat már bejelentet­te: jó jövője lesz az új termé­keknek. Gondolva a jövőre a válla­lat vezetői korábban megszer­vezték a vízválasztói pernye- hányót. Az itt található alap­anyag célszerű felhasználásá­val kapcsolatos kísérletek ugyancsak megkezdődtek. dolgát Vibokné. — Aztán ott van az eper meg a málna... Szóval, van itt nekünk mun­kánk elég. Évek óta Lakó Janosné csapatában dolgozik. Össze­forrott, jó közösség. Segítenek egymásnak, ahol tudnak. Mert a tizenkét asszony között elő­fordul, hogy valaki megszo­rul. Akkor a többiek „rádol­goznak”, segítenék neki, így aztán az örömök is közösek. Névnapokat, születésnapokat, a család gyarapodását együtt ülik. Legutóbb az Ilonákat köszöntötték. Három is van belőlük' a csapatban. — A cívódás nem segítene semmit. De hogy így megért­jük egymást, az annál in­kább. .. — mondja az asz- szony. — Jobban haladunk.. Tavaly is mi nyertük a mun­kacsapatok versenyét a szö­vetkezetben. Okos az érvelés, amely több esztendős tapasztalaton nyug­szik. Most már csak az a kérdés, valóban verseny volt- e a verseny? — De még mennyire,, — siet Vibokné segítségére s főkönyvelő. — Tavaly három csapatunk tett válL'ást a szocialista cím elnyerésére. \ szorgalom, az igvekézet meg­volt valamennyiben. éppen úgy 'mint most Az asszonyok nagyon sokat dolgoznak. . Valamennyi kapásból tíz— ti­Amennyiben sikerrel- zárulnak, a termelés arculata megválto­zik: az üzemből kikerülő ele­mek jórészét a helyszínen már csali össze kell szerelni. Ez a változás persze nem valósul meg máról-holnapra. Egy do­log azonban világos: a hozzá­vezető utat már ismerik és nem térnek le róla. A fejlődés diktálta követel­mény másik iránya, a válasz­ték bővítése, azaz a változó szilárdságú elemek előállítása. Jelenleg 50—60-as szilárdságú falazó anyagot gyártanak. Cél­juk, a hetven—nyolcvan—ki­lencvenes szilárdság elérése. Hogy nem kergetnek hiú áb­rándokat azt a szécsényl kettő szintes szövetkezeti lakóház építése bizonyítja. Itt az alsó szintnél, próbaképpen 80-as szilárdságú salakbetont hasz­nálnak. Egyébként a jelenlegi salakblokkok térkitöltő elem­ként való felhasználásánál, sincs felső határ. Teherhordó főfalnak viszont csak két szin­tig lehet biztonságosan fel­használni. A jelenleg folyó kísérletek a hármas és né­gyes szint elérésének módoza­tait kutatják. 4 kommunisták válasza A vita során tisztázódtak a tennivalók. Egy mondatba így lehetne összesűríteni: az éves terv idő előtti teljesítésével időt kell nyerni a jövő évi fel­készüléshez. — Mit kell tenni ? — kérdez­ték a kommunisták. — Egy kicsit jobban dolgozni — hangzott a tömör válasz. Megszületett a kommunista aktíva határozata: ez évi sa­lakblokk termelési tervünket november 7-re teljesítjük. A hátralevő időt a jövő évi felké­szülésre fordítjuk. Felújítjuk a gépeket, berendezéseket, el­végezzük a karbantartási mun­kákat, megteremtjük a folya­matos átmenet feltételeit. Szó­zenöt százalékkal „növelték' a tervezett hozamokat. Lakó- néék azonban mór harmadik éve mindig elnyerték a szo­cialista címet. „Ráhajtottak”, most is és győztek... Hanem a harmadik helyre Gál Ist­vánná csapata került. A si­lieren aztán annyira felbuz­dultak, hogy az idén mór ők is a szocialista címért versen­genek. Az ültetés, a kapálás, a be­takarítás nem tesz ki a szö­vetkezetben egy esztendőt. Az asszonyok pedig nap-nap után ott vannak a gazdaság­ban. Kérik a munkát. A bri­gádvezetőnek meg nem áll módjában válogatni, hogy ez a munka férfiaknak, ez meg asszonyoknak való.1 A szövet­kezetben kevés a férfi. Nagy­részük koros ember. így az­tán gyakorta megesik, hogy az asszonyok hatvan—nyolc­van kilós, gabonával telt zsá­kokat emelgetnek kocsiról vagy kocsira. Éppen úgy, mint a férfiak. — Csák becsület és tisztes ség illeti a szövetkezet asz- szonytagjait, — nyugtázza elé- - fedetten a főkönyvelő. — Nélkülük sokkal több lenne a gond. a baj a közösben .. Az asszonyok meg örülne! ; becsületnek, a tisztességnél: Bár ahogy Vibokné mondja: — Fizethetnének is. jobban mint most! ba került még az is, hogy az év közben keletkező selejtet pluszként legyártják. A tari kőbányászok éves tervük szep­tember 30-ra való teljesítését ígérik. Addigra 1500 Herd-la- pot gyártanak, amelyet a pék­kemencék építéséhez használ, nak fel. A Pásztón székelő >- fűrész üzemet pedig Nagybó- tonyba, új telephelyre költöz­tetik át. Az építőipari részleg viszont csak év végére végez feladataival. S hogy az aktivan elhangzottak nem csupán óha­jok, azt az elmúlt néhány nap is jól bizonyítja: négy nap alatt 3 nap előnyt szereztek, vagyis terven felül 10 ezer salakblok­kot állítottak elő, amiből !2 családi házat lehet felépíteni. Kijelölték a távlatokat is Azok a kommunisták, akik az építőipari részlegnél tevé­kenykednek, megnyugodva tér­tek vissza: az építőipari tevé­kenységet sem sorvasztja el a vállalat vezetősége, ellenkező­leg, továbbbóvíti. A jövőben lakásépítést, a tervezéstől kezdve a kulcsátadásig vállal­nak majd. Tisztázódott, hogy a vállalat jellege nem változik, továbbra is jelenlegi tevékeny­ségének megfelelő munkát folytat 1968-ban is. Jó úton jár, ismeri a piac igényeit. Az aktíva határozati javasla­ta az egyetértő és cselekvő tá­mogatáson kívül leszögezte: a gazdasági vezetés a tömegszer­vezetekkel együtt dolgozza ki az új gazdasági mechanizmus­ból fakadó konkrét feladatokat. Egyetért a vállalat termelés fejlesztésének irányával, java­solja ennek rögzítését a har­madik ötéves tervben, végül kifejezte azt az óhaját, hogy a gazdasági- és pártvezetők 2—3 év múlva középszintű üzemmé fejlesszék a vállalatot, 35—40 milliós évi termelési értékkel. Aztán azt magyarázza: a szövetkezetben készpénzfize­tés van. Teljesítményük után fizetik az aszonyokat is. Ez rendjén is van eddig. A probléma ott kezdődik, hogy vannak egészen jól fizető munkák. A fekete ribizliben nyolcvan forintot Is kerestek naponta. De vannak tenniva­lók is, ahol a munka termé­szeténél fogva nem lehet al­kalmazni ezt a módszert. Ott órabérrel számolják el a ta­gokat. Ezzel aztán már kevés usszony elégedett. Vibok Jánosné tájékozottsá­ga mindenesetre meglep. Ami­kor az okát kutatom, magya­rázni kezdi: — Három esztendeje tagja vagyok a vezetőségnek Hót csak illik tudnom a szövet­kezet dolgait. A bérezés meg a leglényegesebbek közé tar­tozik. .. Később arról beszél moso­lyogva, a szövetkezeti veze­tőségben majdnem felborult az egyehsúly. Az asszonyok miatt. A héttagú testű1 étből leváltották az egyik férfit Majdnem asszony került a helyére. így azonban mar négy asszony lett volna a ve­zetőségben. Úgy látszik, a férfiak megriadtak a nőura­lomtól. Az utolsó pillanatban elálltak az asszony jelölésétől. Talán ha megmaradnák az elképzelésük mellett, az töb­bet ért volna minden szónál, amelyet az asszonyok becsü­léséről ejtenek a szövetkezet­ben. Vincze Istvánná Pályázat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére Venesz Károly Mindenkinek dolgozni kell...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom