Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-27 / 228. szám
4 NdSR A D im. szeptember 27.. szerda Az új mechanizmus lexikona DINAMIKUS SZINTTARTAS.I F°ck -Jenő elvtarsnak, I a Minisztertanács elnökének az országgyűlés 1967. július 12-^ ülésén mondott kormánybeszámolójában hallottuk, hogy „az új mechanizmus a vállalatokat a szükségletéknek megfelelő termelés dinamikusabb fejlesztésére serkenti, mi pedig — mondotta a kormány elnöke — arra ösztönözzük a gazdasági vezetőket, hogy a vállalati tevékenységet ésszerűen fokozzák, bővítsék ..De ezt megelőzően pártunk IX. kongresszusának határozata is hangsúlyozta, hogy a gazdasági reform legfontosabb célkitűzése mindenekelőtt „a népgazdaság dinamikusabb, kiegyensúlyozottabb fejlődése.” Ugyanakkor a közgazdasági irodalomban a vállalati saját fejlesztési alapból finanszírozott beruházási-műszaki fejlesztés vonatkozásában találkozunk azzal a megfogalmazással is: dinamikus szinttartás. Sokan kérdezték, milyen gazdasági tevékenységet jelöl ez a fogalom. Ha a dinamikus és szinttartás szócskákat egyenként vesszük figyelembe, akkor a dinamikus mozgékonyságot, erőteljes változékonyságot, tehát a statikusnak, a nyugalmi állapotnak ellentétét jelöli, míg a szinttartás — vagy nívótartás — a különböző területeken elért színvonal, mint például a műszaki fejlettség, az életszínvonal stb. megőrzésére, tartására utal. Amikor tehát azt mondjuk, hogy „a vállalatfejlesztési alap mindenekelőtt a dinamikus szinttartással kapcsolatos fejlesztési feladatokat fedezi”, akkor a vállalat felé saját alapjának felhasználásával kapcsolatban azt a. követelményt támasztjuk, hogy a már elért és alkalmazott műszaki-tudományos eredményeire támaszkodva, a saját erejéből megoldható olyan fejlesztési feladatokat tűzzön maga elé, amelyek megoldása egyben a világszínvonal felé tett előrelépést is jelenti. Az állandóan fejlődő, változó világszínvonaltól való elmaradást, termék-romlást ugyanis semmi esetre sem engedhet meg magának a vállalat, már csak azért sem, hogy a feleslegesen gyártott termékektől, a feleslegesen felhasznált költségektől megkímélje magát. Ha már most az újratermelés folyamatában vizsgáljuk a dinamikus szinttartás fogalmának jelentését, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az a régi állóeszközök újakkal, korszerűbbekkel történő pótlását jelenti, aminek eredményeként „a vállalat technikai és gazdasági színvonala közeledik a világszínvonalhoz”, de azt okvetlenül feltételezi, hogy az attól való távolsága semmi esetre sem növekedjék. Következésképpen a dinamikus szinttartás a szocialista vállalatok olyan saját fejlesztési alapból finanszírozott korszerűsítését, műszaki fejlesztését jelenti, amelynek eredményeként állami vállalataink a világpiac igényeihez és belső társadalmi szükségleteinkhez is rugalmasan alkalmazkodva változtatnak termékeik összetételén, minőségén és költségén. Amíg tehát az újratermelési folyamatra vonatkozó szinttartás csupán az eszközök és jövedelmek egyszerű újratermelését jelenti, addig a- dinamikus szinttartás több annál. Olyan vállalati beruházási tevékenységen alapuló műszaki-tudományos fejlődésre utal, amelynek eredményeként a változó piaci szükségletekkel, a mind korszerűbb követelményekkel is lépést tud tartani a vállalat A régi színvonalhoz képest változást, előrelépést, fejlődést jelent a dinamikus szinttartás. A dinamikus szinttartással jelzett vállalati beruházási tevékenységgel kapcsolatban megjegyzendő, hogy annak fedezeti forrásai mindenekelőtt a vállalat saját alapjai: a fejlesztési alap és a tartalékalap. Ezek az alapok azonban nem csupán a dinamikus szinttartás beruházási fedezetéül szolgálnak. Erre vonatkozóan a Gazdasági Bizottság határozatai úgy foglalnak állást, hogy a beruházási-fejlesztési célokat szolgáló vállalati saját források a vállalat önálló gazdasági döntései alapján, „meghatározott termelést bővítő beruházásokra is kiterjednek”, így a termelésnek a dinamikus szinttartásnál nagyobb arányú bővítését is szolgálják. Az új gazdasági mechanizmusban ugyanis a vállalatok jelentős beruházási célokat szolgáló alapokkal rendelkeznek. A fejlesztési alap részeként a vállalatnál marad például az amortizációs alap nagyobbik része, 60—70 %-a. A fejlesztési alapot táplálja a nyereség vállalatnál maradó részének jelentős hányada is. Biztonsági kisegítő szerepet tölt be ilyen irányban is a tartalékalap. Ilyen pénzügyi forrásokra támaszkodva valósítja meg dinamikus szinttartásra, vagy annál is számottevőbb beruházásra irányuló gazdasági döntéseit a szocialista vállalat.- Nagy Ferenc Megkezdődik a szakszervezeti oktatás Nógrád megyében az idén 215 csoportban több mint hatezer dolgozó vesz részt szervezett szakszervezeti tömegpolitikai oktatásban. A legtöbb csoport a bányáknál alakult. Az oktatás október közepén kezdődik. A propagandisták számára október 10-én egynapos előkészítőt tartanak a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházában. A tematikában a párt IX. kongresszusának, valamint a szakszervezetek XXI. kongresszusának anyaga mellett, a gazdaságirányítás új rendszere szerepel. Ismét termel a huzalmű A korábbi évek gyakorlatától eltérően, az idén a Salgótarjáni Acélárugyárnál szakaszosan végezték az üzemek szokásos évi nagyjavítását. Ezzel lehetővé vált. hogy a karbantartó erőt egy-egy feladatra összpontosítsák, s így csökkentsék a termelésből kieső időt. Legutóbb a huzalműnél folyt nagyjavítás. A kéthetes munkával már végeztek, és hétfőn ismét megkezdhették a folyamatos gyártást. Szórakoztatva nevelés Balettkedvelők klubja Több mint másfél évtizedes amatőr balettoktatásunkban országosan évente, mintegy 20 ezer gyermek vesz részt. Több helyen már működnek a balettkedvelők klubjai is, amelyek a mélyebb szakmai ismeretek nyújtásával olyan táncművészethez értő, és azt szerető közönséget nevelnek, mely ugyanakkor más művészeti ágak iránt is fogékonyabbá válik. A balettkedvelők klubjai szórakoztatva nevelő, önművelést segítő formái a népművelésnek, éppen ezért a létesítésével kapcsolatos problémákat Nógrádban is vizsgálják. A klub fenntartó szerve egyébként az a művelődési ház lehet, amelyben állandó, rendszeres amatőr balettoktatás folyik, vagy ahol eziránt érdeklődés mutatkozik. A klub tagja lehet minden 14. életévét betöltött érdeklődő, valamint azok a 14. életévüket be nem töltött növendékek, akik legalább két évet végeztek amatőr balett tanfolyamon, vagy valamely néptáncegyüttes, szakkör két év óta táncoló tagjai. A központi első napjai... Szervezését már az év elején megkezdték, s az 1967/68- as tanévben megnyitotta kapuit Salgótarjánban, a Szta- hanov úti általános iskola „szomszédságában”, illetve helyiségeiben a központi műhely. Azért ebben az intézményben, mert itt szükség esetén lehetőség nyílhat bővítésre, raktár- építésre is. Mit jelent a műhely az iskoláknak? Rákóczy István gyakorlati foglalkozást oktató nevelő szerint nagyon sokat. — Mindenekelőtt az anyag- beszerző, illetve előkészítő munka alól szabadít fel — mondja. — Egyesített tantervet készítünk, ez lehetővé teszi a város valamennyi iskolájában a tantárgy egységes tanítását. — Miben segít a tanterv a nevelőnek? — Ismeretében tökéletesebb lehet az órára való felkészülés. — Nem „uniformizál”? — Az, hogy egyidőben vaA vegyipar fejlődése Bulgáriában Az utóbbi években a vegyipar a Bolgár Népköztársaságban nagy lendületet vett új ipari létesítmények, meglevő üzemek kiterjesztése és a nyersanyagforrások intenzív kiaknázása révén. A dimitrov- grádi vegyikombinát a nitrogénműtrágya-üzemek megépítésével. ma már 37 vegyi terméket állít elő. Bulgária két évtizede csaknem minden gyógyszert importált, ma fejlett gyógyszeripara van. A mezőgazdaság fejlődése tette szükségessé az új nitrogén - műtrágyagyár létesítését Szta- ra-Zagora közelében. A gyár négy évvel ezelőtt kezdte meg az üzemelést, azóta több ízben kibővítették. Három éve lépett üzembe Burgasz mellett az olajvegyészeti kombinát. Többféle olajterméket állítottak elő, amely lehetővé tette a plasztikus anyagok, a szintetikus fonalak tömegiparának kifejlesztését. lamennyi iskolában ugyanazt az anyagrészt tárgyalják a gyakorlati foglalkozáson, önmagában semmiképpen sem „uniformizálás”. Hogyan tárgyalják, ez a lényegesebb. Azt hiszem, a gyakorlati foglalkozás órákon továbbra is igen sok múlhat a nevelő felkészültségén, leleményességén az anyag elsajátíttatásában. Ezenkívül tíz százalékban teljesen önállóan dolgozhatnak. A műhelyvezetőt, Tóth Lászlót csak ritkán lehet a műhelyben találni, anyagbeszerző utakon jár, s egyéb, az indulással kapcsolatos ügyeket intéz. Rajta kívül még Győr- ffy Gyula helyettes vezető, az adminisztrációs munkák elvégzője, Ivák Pál függetlenített szakmunkás és Róka János nyugdíjas asztalos dolgozik a központi műhelyben. Milyen munka folyik itt? A műhely a beszerzett anyagokat a szakmunkások útján előkészíti az iskolák számára, és a szükséges félkész anyagokat azoknak megküldi. Anyaghiány, illetve az év elején összetorlódott munka miatt egyelőre még csak d felsőtagozatos Osztályokat tudja ellátni a műhely. Tervek szerint, egy hónapon belül viszont már az alsó tagozatokat is ellátja anyaggal. Gond az is, hogy az iskolákban a leltározásokat még nem zárták le, az egyes intézményekből csak a legszükségesebb fogyó anyagokat hozták be a műhelybe, A teljes leltár valószínűleg csak a tanév második felében készül el. A központi műhelyhez a város 13 általános iskolája tartozik, azokat látja el a szükséges fa-, fém-, papíranyaggal és műanyagokkal. A műhelyben az anyagelőkészítést úgy végzik, hogy a szükséges munkafogásokat a tanulók a kiadott anyagon tökéletesen megtanulhassák. A szaktanároknak tehát a műhely feltétlenül kevesebb munkát jelent, hiszen azért, mert a foglalkozásokra már előkészített anyagot kapnak, több idejük jut az önképzésre, a módszertani, tartalmi tevékenységre. A nevelők egyébként hetenként egy alkalommal, hétfőn, összegyűlnek a központi műhelybe, kicserélik tapasztalataikat, s együtt készítik el a hétre szóló mintadarabokat. A gyakorlati munkán kívül elméleti továbbképzésben is részesülnek ezeken a napokon, s ötleteket, gondolatokat kaphatnak munkájukhoz. A központi műhely működése, természetesen, ma még nem gond nélküli, hiszen az új tanév megnyitásától, az indulástól, csak néhány hét telt el. A tapasztalatok ösz- szegezése túlságosan is korai lenne. Ma még az anyagbeszerzés sem zökkenőmentes. az IFÉRT-től nem tudnak minden anyagot beszerezni, a jövőben is számítanak a helyi üzemek patronálására, hulladékanyagokra, egyéb segítségre. Remélik, hogy azok az üzemek, amelyek eddig egy- egjt általános iskolát patronáltak, a jövőben a központi műhelyt segítik anyagokkal. Egy azonban már most, az év elején bizonyos: olyan létesítményről van szó, amelynek jelentősége a gyakorlati foglalkozás tantárgy tanításában, pedagógiai lehetőségeit tekintve szinte felmérhetetlen: Tanulót, tanárt egyaránt a jobb, tartalmasabb munkára ösztönöz. íte) Nyikolerj Amoszov: Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADO GYÖRGY 18. Azt hiszem, minden előkészület már tegnap megtörtént. Még külön megbeszélést is tartottunk, mi, a műtét résztvevői, úgy ahogy három évvel ezelőtt tettük, az első motoros operációk előtt. Az egész klinika fel van ajzva, Szasa a kedvencünk. Többen bizonyára ezt gondolják: jaj, csak a főnök ne legyen goromba. Ezúttal vnem a sértésektől félnek — azt mondják: rosz- szabbul operálok olyankor, ha gorombáskodom. Logikus dolog, de régebben nem így volt. Hja, a kor. Nem leszek goromba. Nem szabad gorombának lennem. Már itt is van a klinikánk. Szép épület, előtte sápadt levelű nyárfák. Ilyennek látják, nyilván, akik elhaladnak mellette. Én nem tudom ilyennek látni. A szenvedések mindig komorrá tették számomra. A műtét utáni helyiségnek két ablaka van. Az egyik nyitva áll, korai virágokból kötött csokrot látok benne Mögötte azonban gondolatomban felmerülnek az oly sokszor látott képek. Ne! Elűzöm őket, nem fogok visszagondolni. Nem szabad. Csak minél kevesebb érzést. Padok. Már itt ülnek a betegek hozzátartozói. Mindig itt, ülnek, kivéve a leghidegebb napokat. Anyák, kis pácienseink szülei. Némelyik boldog, mások szerencsétlenek. Kifürkészhetetlen arckifejezéssel haladok el mellettük. Hogy is mosolyoghatnék, amikor a lelkem csupa szorongás. S egyáltalán — nem szeretek a hozzátartozókkal beszélni. Nem mintha hiányoznék belőlem a türelem és a tapintat, de a hangomban nincs elég melegség. Ez, persze, helytelen. Valahogyan azonban védekeznem kell a szomorúság ellen, amely, érzem, itt köröskörül mindent átitatott. Nem hallgathatom végig problémáikat. Szerencsétlenek. de mégis — egészségesek. Elég nekem maga a beteg. Hát. igen, Szasa felesége vár rám. Raisza Szergeievna, röviden: Raja. Általában véve, jó asszony. Mégsincs kedvem, hogy vele találkozzam. Mindent megmondtam neki, nincs további közlendőm. Raja nem érti férjének súlyos állapotát és irtózatosan retteg a műtéttől. Más embert ilyen körülmények közt nem is operálnék meg. Hiszen a beteg, ha maga kívánja is a műtétet, meghalhat, a hozzátartozók azonban itt maradnak. És bizonyítani semmit sem lehet. Mindig a sebész az oka a bajnak. így van, de most ez nem izgat. Aki a beleegyezését adta, az nem fog engem hibáztatni. Csak el ne kövessek valami hibát a műtétnél. — Drága Mihail Ivanovics, meglesz a műtét? — Jóreggelt, Raisza Szer- gejevna. Kérem, nyugodjék meg. Szüksége lesz minden erejére. A műtét meglesz, hacsak Szasa nem gondolta meg. — Nem. Nem gondolta meg. Már voltam nála. Nem hallgat rám. Kérem, hogy ön mondjon le a műtétről! — Ezt nem tehetem. Mint orvos, nem látok más menekvést. Enélkül még egy évig sem élne. — De hiszen még egészen jól érzi magát. Nemrég az utcán járt. Az újságok azt írják, hogy új gyógyszerek vannak reuma ellen. Talán ezek segítenének? És ha ott marad halva a műtőasztalon? Akkor mi lesz? Értem én: akkor mi lesz? Mondjam azt, hogy ön még fiatal, majd elfelejti és újra férjhez megy? Hogy a fiúkat egymaga is felnevelheti? És hogy a legfőbb veszteség nem is önt érné. hanem a tudományt, idegen embereket? Ez, különben, nem is igaz. mert az ő számára pótolhatatlan volna a veszteség. — Raisza Szergejevna, értse hát meg ... Majd következnek a hosszú magyarázgatások, hogy mi is az a reuma, szívrendellenesség, a máj cirrózisa vagyis olyan megbetegedése, amely a májsejtek funkcióját megtámadó kötőszövet-szaporodással jár. Mindezt kétszázszor elmondtam neki! Képtelen megérteni. Csak néz rám vizenyős kék szemével. Már- már felforr bennem a méreg. — Legalább egy hétig várjon még, Mihail Ivanovics! Könyörgök önnek ... — Nem tehetem. Kérem bocsásson meg, mennem kell. Ott hagytam. Még megpróbált valamit mondani. Hát nem. Nem tehetem. Jó kis ideggyakorlat volt ez a műtét előtt! De hát mit tehetek? Ez a nő szerencsétlen. Nem is hibás. Senki sem hibás. És mindnyájan tehetünk róla, hogy nem tudunk életet adni az efféle szörnyű drámák nélkül. Az ilyenek nélkül, holott a halál... Néhány percem van még a reggeli konferenciáig. Fel kell szaladnom, elbúcsúzni. A második emelet egy kis betegszobája. Szását virágok veszik körül, ágyán ül. Görnyedtem szomorúan. Sajnálom, nagyon sajnálom szegényt! — Á. Mihail Ivanovics” Jóreggelt. Jöjjön csak. Mosolyog. Csodálatos, nyílt mosoly a beesett, sápadt arcon. Egy pillanatig úgy nézek rá mint barátja és orvosa. Jól van. nem adja meg magát. — Aludtál? Rendszerint magázom. Elvégre nem kisfiú — tudós elme. Az összes segédnővért apanévvel és keresztnévvel tiszteli meg: Galina Szergeievna. Varvara Petrovna — mondia nekik Ma mégsem magázhátom. Támaszra van szüksége. Rajácska alaposan felkavarhatta, nyilván sírt is neki. — Üljön mellém egy kicsit! Jókedvű mosolyt erőltetek arcomra és leülök, izemben vele. Elmosolyodik. — Mihail Ivanovics, nincs sok időnk. Önnek megbeszélésre kell mennie, engem pedig vár Dmitrij Alekszejevics a fecskendőivel. Még egyszer átgondoltam mindent. Szomorú helyzet, de nincs más megoldás. Tehát, amint elhatároztuk, úgy lesz. Már csak az van hátra, hogy férfiasán viseljem el. — Minden rendben lesz. Bizonyos vagyok benne. (Folytatjuk)
