Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-21 / 223. szám
4 (töG* An 1967, szeptember 21., csűtöriőír As egyharmádról— ISagybátonyhan Ezzel az égető pedagógiai és társadalmi gondunkkal is úgy vagyunk néha, mint any- nyi mással, beszélünk róla, közben nem mindig nézzük meg, hogyan haladunk előre. A fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi segítése valóban társadalmi és politikai jelentőségű, s ami az ezzel kapcsolatos vitákat, illetve a problémakör elméleti megközelítését illeti, nincs is okunk szégyenkezésre. Aligha akad ma már pedagógus Nóg- rádban, aki ne hallott volna róla, ne látná a célt. Valljuk meg azonban, a gyakorlatban, néha még a vitákban is, szívesen hivatkozunk szociális jellegű gondjainkra: népesek az osztályok, kevés a kollégiumi férőhely, éppen a legérintettebb tanulók utazással töltik idejük nagy részét, stb. S a reális gond emlegetésével aztán pedagógus-berkekben itt-ott le is zárul a „lemez”, a munkatervi pont megtárgyalása. Majd a „felsőbb” szervek segítenek ... S a helyi intézkedések? Nos, éppen ezekről az „apróságokról” beszél Bi- hary Lajos, Nagybátony-Bá- nyaváros gimnáziumának igazgatója. — Ez a munka a múlt évi gyakorlathoz hasonlóan, idén is a felméréssel kezdődik, amelyet most végzünk. Az osztályfőnökök, de valameny- nyi nevelő munkájában is központi helyet kap a téma. A tanárok az első heteket a diákok otthoni viszonyainak vizsgálatával töltik, a két első osztályban általános tájékozódást végeznek. Mennyi a szülők jövedelme, ez csupán az egyik kérdés. Anyagilag kik vannak hátrányos helyzetben? — Viszonylag kevesen, 139 tanulónk van, vidékről jár be 32, tanulószobás 56. Az anyagilag hátrányos helyzetűek száma nem teszi ki a létszám 10 százalékát. A tankönyvsegélyre például csupán két gyereknek volt égetően szüksége. A középiskolába teljes felszereléssel, tanszerekkel ellátva, tisztán, ápoltan érkeznek a fiatalok. Természetesen, a tanulószobai elhelyezésnél is gondosan megnéztük a szülők anyagi helyzetét, bár térítési díjaink szinte jelképesek, havi 30, illetve 70 forintért kapnak ellátást a tanulók. Ennél is fontosabb azonban, hogy a tanulószoba nemcsak olcsó étkezési lehetőség, hanem napi háromórás korrepetálást is jelent. Ebben a munkában valamennyi szaktanár részt vesz, a szülőknek megnyugtató lehet, hogy a gyerek délután is találkozik tanáraival, a tanulónak pedig segítség a felkészülésben. Az új reformtankönyvek olyan feladatok elé állítják a diákokat, hogy bizony kell is ez a három óra. Az osztályfőnökök egyébként pár napon belül befejezik a teljes felmérést, s a szaktanárokkal közösen megbeszélik a segítés módját. Mi mindenre derít fényt egy ilyen felmérés? Többi között a szülők iskolai végzettségére, foglalkozására, az otthoni életkörülményekre (van-e rádió, televízió, könyv, stb.), s arra is, hogy a tanulónak segítenek-e otthon a szülők, ellenőrzik-e tanulmányi munkáját. Néhány adat: a tavalyi első osztály létszáma 37 volt, közülük 10 minősült hátrányos helyzetben levőnek. Szülők iskolai végzettsége: hat—nyolc osztály, hat érettségizett, főleg bányászok és fizikai munkások. Valamennyi családban van rádió, kilenc helyen nincs TV, egy helyen nincs könyv, könyvek száma 30—Í00 között váltakozik, legtöbb helyen 100 körül mozog. Mindössze kilenc gyereknek segítettek otthon, főleg testvérek. Bihary Lajos: — A bejáró tanulók természetesen tanulószobások. A nevelők számon tartják a vasúti- és az autúbusz-menet- rendet, pontosan tudják, kinek, mikor indul a vonata, autóbusza. A tanulószobások, illetve bejárók szakköri- és sportfoglalkozásait is mi irá-i nyitjuk a szülők helyett. Gon-' dot fordítunk a szakkörök tanulást segítő hatásának kiaknázására, amely éppen a hátránnyal induló gyerekek számára lehet jelentős. Hová kerülnek ezek a gyerekek az iskola elvégzése után? Eredményes lehet-e a hátrányos helyzetből indulókkal való foglalkozás? — Természetesen igen. Mi jelenleg a tanulólétszámnak körülbelül egyharmadát tartjuk számon hátrányos helyzetűként. Lényegesnek tartjuk azt is, hogy a korábban hátrányos helyzetben levők tanulmányi eredményeit is figyelemmel kísérjük a négy év alatt. Az osztályozó értekezleteken fokozott gonddal vitatjuk meg jegyeiket, képességeiket. Több olyan tanulónk van, akik bár hátrányos helyzetből indultak (osztatlan iskola, fizikai munkás szülők, akik nem tudtak otthon segíteni a tanulmányi munkában, nehéz anyagi körülmények, stb.), s ma már egyetemeken, főiskolákon állják meg jól, vagy éppen kitűnően a helyüket. Viszonylag kevés szó esik viszont a témával kapcsolatban egy elgondolkodtató dologról. Felmérés során tapasztaltuk, hogy a szülők egy része nem veszi jónéven, ha az iskola az otthoni viszonyok, vagy éppen az ő képzettségük iránt érdeklődik. Esetenként bejött szülő hozzánk is tiltakozni a „zaklatás” és „faggatás” ellen. Velük a beszélgetés során próbáltuk megértetni, hogy minderről szó sincs. Nem a szülő tekintélyét akarjuk lejáratni, ellenkezőleg a gyermeknek szeretnénk minden segítséget megadni munkájához. Az iskola és a szülő érdeke tehát közös a gyermek jövőjét illetően. Természetesen, még több „apró” helyi intézkedésről is beszámolhatnánk annak bizonyításául, hogy a nagybátonyi gimnáziumban a gyakorlatban is komolyan veszik a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozást. T. E. Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADÓ GYÖRGY 13* Minden ügy történik, mint máskor. Átöltözöm. Az otthoni papucs. Némán vacsorázunk. Ha ugyan vacsorának lehet ezt nevezni. Fölösleges minden külső hatás. Folyjék minden a szokott rendjében. De inni, azt kelL Egy ilyen nap után elengedhetetlen. Hé, te, már gyakran kezdesz ehhez az orvossághoz folyamodni. De- hát minek óvjam magam? A következő műsorszám az alvás. Ezzel az ürüggyel be- zárkózhatom a dolgozószobámba és végigterülhetek a pamlagon. Magam mellé, a székre állíthatom a konyakot és a pohárkát. Akárcsak Re- marque-nál vagy Hemingway - nél. Nevetséges dolog. Az ember még ilyen pillanatokban is külső hatásokkal számol. Vagy talán csak én vagyak ilyen? Az álom ma nem érkezik meg. Enyhén elködösült. fejemben az előző nap képei cikáznak. Az anya, amint a koporsón sikolt. Mármint az az első. A második anya: „Tegye meg, amit lehet...” Nem tettem meg. Nem sikerült megtennem. Az ajtó zárva, a szomszéd szobában nincs senki. Fejemet beletemetem a kezembe. Az egész világ kórházaiban •apanta halnak meg emberek. Nem ritkán az orvos a hibás. Főként a sebész. A belgyógyásznak könnyebb: a gyógyszer nem használt, a beteg meghalt, — magától. Sajnálatos, persze. Nem sikerült megmenteni. Dehát mit tehet az ember: a tudomány még nem mindenható... Igen, magától érthetődik, én nem vagyok vétkes. Emberölés többféle létezik. Az útonálló pénzért gyilkol, vagy — esak úgy. Förtelmes dolog, a büntetése halál. Gyilkol a féltékeny ember is, mert szenvedése elveszi az eszét, öt egyhébben büntetik. Néha még fel is mentik. Akárhogy is, a szerelmet tisztelik az emberek. S ezenkívül a gyilkosnak olykor az a legrosszabb, hogy életben marad. Idővel azonban kigyógyul a bajábóL Legtöbbször. A sofőr véletlenül öl embert. Szerencsétlenségére. „Ez a dolog” úgy rohanja meg, mint egy fenevad. és derékba töri pályáját. Előfordul, hogy egész életére. Mit lehet hát tenni? Azt csak nem lehetne megengedni, hogy a sofőrök büntetlenül gázoljanak? Hogy tessék jobban vigyázni. Van ezenkívül háború is. Tömeges gyilkosság. És itt vagyunk legvégül mi, sebészek. Bennünket senki sem hív gyilkosoknak. Céljaink nemesek. Veszélyben egy ember, az orvos bátran harcol az életéért és néha veszít. Nem tudott győzni. Nos, mit tehet? Nem első ízben fekszem így ezen a pamlagon. Elég sok halál van a hátam mögött. Gyilkosságok? Igen, gyilkosságok. Nem előre megfontolt szándékkal, így mondják a jogászok. Nos, nevezzük nevén a dolgot. Sokat gondolkoztam már ezen, és újra meg újra végiggondoltam. Több ezer bonyolult, sőt nagyon bonyolult műtét, és... meglehetősen sok haláleset.. Köztük jóné- hány olyan, amelyben én közvetlenül hibás voltam. Dehát mégsem, ezek nem gyilkosságok. Egész bensőm reszket és tiltakozik! Hiszen én tudatosan vállaltam a kockázatot egy-egy élet megmentéséért. Milyen szomorú mindez! És mennyire elkeserít! Ma például vajon hol követtem el a hibát? Abba kellett volna hagyni. Mihelyt megállapítottam, hogy verőértágulás, meg kellett volna állnom. Bevarrni. Vérátömlesztéssel akár másnapig életben tarthattuk volna. Előkészítettük volna a szív—tüdő motort, a friss vért. Aztán újra operáltuk volna. Kiiktatva a szívet, a tüdőlebeny eltávolítása után nyugodtan be lehet varrni az aortán a lyukat. Ej, hagyjuk. Ez is igen neA ff minőse es sz ©sszeödést A KÖJÁL Nógrád megyei székházát az idén adták át. Alig néhány hónap elteltével az épületet ismét beállványozták: újra kell vakolni, festeni. Ennek költségei megközelítik a százezer forintot. A mintegy hétszázezer forintos — jórészt kivitelezési hibákból keletkezett — vállalati ráfizetés, amellyel ezt az épületet befejezték, tehát újabb százezerrel növekszik. Pedig, ahogyan a hétszázezer forintos veszteség elkerülhető lett volna. használt vörös salak a fallal szabadon érintkezzék. A műszaki ellenőr a költségtöbblettel járó védőszigetelést elutasította. A vitának az építési naplókban nincs nyoma, de hogy lezajlott, azt megerősítette a kivitelező vállalat kötelékébe ma is tartozó technikus és a beruházó műszaki ellenőre. Más kérdés, hogy az építési napló 1966. IV. 9-én kelt beruházói bejegyzéséből viszont megállapítható, hogy a tetőt sa körül kialakult pör''''s'rödé3- nek. Hogy ezeknek a. 'libáknak tetemes része milyen jellegű mulasztásokból ered. annak érzékeltetéséhez érdemes idézni az EVM Minőségvizsg.'.'.ó Intézet szakvéleményéből, amely a tavaly átadott nóg- rádmegyeri általános iskola pinceszigetelésén észlelt hibák okainak megállapítására készült. A terv szerint négyrétegű, viznyomós elleni szigeteléssel A KÖJÁL salgótarjáni székháza. Fél évvel az atadás után újra kell vakolni (Koppány György felvétele) ugyanúgy ez a százezer Is. Tájékozott szakemberektől tudjuk, hogy amikor 1965-ben a tetőfödém kivitelezése sorra került, az ÉVM Nógrád megyei Építőipari Vállalatépítésvezetősége javasolta a beruházó műszaki ellenőrének az úgynevezett attikafal védelmét bitumenréteggel és szigetelő lemezzel, nehogy a feltöltésre héz: verőértágulást motorral operálni. És könnyen lehet, hogy a kislány nem élt volna holnapig. De mégis, az esély sokkal nagyobb lett volna. Hiba, hiba. Mint egy kis kölyök, hibákat követek el... Többféle műtét létezik. Háborúban megoperálunk egy súlyos sebesültet. Meghal így is, úgy is. Ugyanez a helyzet, ha felszakad a gyomorfekély vagy bélcsavarodás történik. Hogy előfordulhatnak hibák? Persze, műhiba lehetséges, de nincs más választás. Sürgősen kell operálni. Egészen más az olyan műtét, mint ez a mai volt. A kislány a saját lábán érkezett, és még három-négy évig élt volna. Most pedig ott fekszik, az asztalon, az elülső sarokban. Miért halnak meg a betegek? Minden szabályszerűen történik, a páciens pedig meghal. Nem jól számítottak. Először talán azért, mert nem tudták kiszámítani. Az orvos ügyetlennek bizonyult. Másodszor pedig, nem is lehet kiszámítani. A tudomány gyarló. Helytelenül csináltad: valamit rosszul vágtál át, vagy maga a betegség jellege tette igen nehézzé a műtétet: a szövet nagyon elváltozott. Egy kiváló szakember megbirkózott volna vele. a gyengébbnek nem sikerült. Halál. Vagy: tízet jól megcsinálsz, a tizenegyediknél elvéted. És ismét halál. A sebész nem csupán orvos. Művész is, és mesterember. Mint az ötvös, vagy a szerszámkészítő lakatos. A művészek és a mesteremberek között is vannak jók meg rosszak. A rosszak inkább ne vállalják. (Folytatjuk) ekkor még mindig nem szigetelték. Amiből könnyű elképzelni, hogy a salak ősztől tavaszig mennyi csapadékot szívhatott magába. És miután a szigeteléssel lezárták, a salakban bentszorult csapadékvíz hatására lezajlódó vegyi folyamatok tönkretették a vakolatot. Még csak annyit: az attikafal annak idején ajánlott védelme — szakemberek véleménye szerint — aligha került volna többe kétezer forintnál. Az utóbbi hónapokban többször hallottunk egy oldalról a kivitelezés minőségének javulásáról, más oldalról, hogy szaporodnak az olyan objektumok, amelyeken a munka befejezése után súlyos kivitelezői hiányosságok kerülnek felszínre. Ilyen a MÉK salgótarjáni raktárának huszonhat méteres kéménye is. Befejezése után egy hónappal észrevették, hogy a kémény dőlni kezd. A szakvéleménye - ző mérnök egyebek között megállapította: a dőlés fő oka, hogy a kémény és az alaptömb középpontja között nyugati irányban tizenegy, déli irányban öt centiméter az eltérés. A kéményalaphoz egészen közel nyitott munkagödör volt, melynek folyamatos víztelenítése egyirányú süly- lyedést idézett elő a talajban. Végül: a kémény alap betonja egyharmadának minősége messze elmarad szilárdsági követelményektől. (Az előírásnál jóval kevesebb benne a cement.) S ez — ha a kémény megdőlésében most nem is játszott szerepet —, néhány éven belül az alaptest töréséhez vezethetett volna. A kéményt — amelynek építése százhatvanhétezer forintba került —, le kellett bontani, és újra kell építeni. Az új megyei kórház mintegy nyolcvanmillió forint értékű főlétesítményei után — az értékcsökkentéssel, a hibák kijavításával járó veszteségeken kívül — ötszázalékos kötbérrel sújtották, hibás kivitelezés címén a generálkivitelező ÉVM Nógrád megyei Építőipari Vállalatot, illetve közvetve az alvállalkozókat. Lassan könyvtárnyi az irodalma a megyei művelődési ház kivitelezési hibáinak kijavítévedett pincefalakon keresztül árad a víz. Miért? „Feltételezhető, hogy az épület teknősébe jutó talajvíz megrongálhatta a már elkészült szigetelés- tartó falat, a szigeteléssel együtt.” ,,A kazánházban már a szigetelés elkészítése óta állandóan vízbetörés van.” „Vizes aljzaton, a vízbeszivárgás mellett bitumenes szigetelést biztonságos és szakszerű módon készíteni nem lehet.” Hogyan került víz az épület teknőjébe a kivitelezés közben? A pince padlószintje jóval a talajvíz szintje alatt van. Az építés közben a teljes víztelenítést — amint azt több beruházói naplóbejegyzés is bizonyítja — a kivitelező elmulasztotta. Az átadás után mégis egy esztendő kellett ahhoz, hogy a vállalat végre hozzálásson a vízbeszivárgás okainak elhárításához. Ezért 1967. augusztus 31-ig, a hiba elhárítás határidejéig máris három- száznegyvenezer forint kötbért kell fizetnie. És mert a hiba kijavítását erre a határidőre sem fejezték be, az ösz- szeg tovább emelkedik. Naponta ezer forinttal! A vízbeszivárgást megakadályozó úgynevezett dreincsövezés elkészítése előreláthatólag „csak” mintegy kétszázezer forintba kerül. Nem számoltuk össze, hogy az általunk felidézett — és a nem említett — objektumokon milyen vállalati és népgazdasági károk keletkeztek. De jó lenne már ezt az összeadást valakinek elvégezni. Nem vitás, hogy minden vállalatnak jogában áll megvédeni saját, s ezzel dolgozói érdekeit. Csakhogy néha a törvény paragrafusait a rossz minőségű munka, a mulasztások elleplezésére is megkísérlik felhasználni. Ez pedig aligha szolgálja a vállalat dolgozóinak érdekeit, a népgazdaság érdekeiről nem is szólva. Az is meggyőződésünk; nem létezhetik más, ami jobban elvenné a zömmel jószándékú, képzett műszaki és fizikai építőipari dolgozók kedvét a munkától, mint amikor látják, hogy az általunk említett, és azokhoz hasonló hibák, mulasztások — elkövetőikre nézve minden különösebb következmény nélkül — a feledésbe merülnek. Csizmadia Géza
