Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-20 / 222. szám
1D6? szeptember 90., szerda »een ae 3 Ankét a szerkesztőségben Közgazdászok az ú j mechanizmusért kot. Talán ennek ismerete formálta azok véleményét, akik megállapították, hogy nálunk sem bátortalanabbak a vezetők minit másutt. HangsúKözgazdászokkal folytattunk kapnak a piacon pénzükért az elmúlt napokban eszme- stb. A válaszadás nem köny- cserét, akik tevékenyen részt nyű, mert bonyolult elméleti vettek az új mechanizmust és társadalomszerkezeti őszei őkészítő vitában, s azóta is szefüggések közérthető ma- füradhatatlanul tevékenyked- gyarázásáról van szó, s e2t lyozták: a kockázatvállalás nek az új értelmet és tártál- megvalósítani nem mindig si- szokatlan dolog, nem könnyű mat nyert közgazdasági fo- kerül. Pedig a jelenlevők is megbarátkozni vele. Aztán galmak, a közgazdasági szem- elismerték: nemcsak a válla- meg a dolgozókkal is meg lelet szélesebb körű elterjesz- lati vezetőkhöz, főkönyvelők- kell beszélni mit lehet, mit téséért. A vita középpontjá- höz, hanem a dolgozókhoz is érdemes. Nekik is nyilatkozban a „meddig jutattunk, mit tegyünk a közgazdasági problémák még jobb megismeréséért” gondolat állott. Vezető közgazdászainktól beosztásuk is megköveteli, hogy az új gazdasági mechanizmus összefüggő elméleti és gyakorlati kérdéseit a már eddig megjelent publikációk — kormány- és gazdasági bizottsági határozatok — tükrében jól ismerjék. Nyugodtan állíthatjuk: többségük birtokában van a szükséges tudnivalóknak. A probléma a jelenlevők szerint ma döntően középszinten jelentkezik. A jelenleg folyó különböző tanfolyamok igen sokat segítenek az elvi problémák, összefüggések megértetésében, jó támpontot adnak a gyakorlati kérdések megoldásához. De még közel sem tartunk ott, ahol kellene. Különösen nehezen megy a kormány- és gazdasági bizottsá-. gi határozatok alapos, elemző sokoldalú feldolgozása. Pedig ezek ismerete fontos, különben középszintű vezetőink nem tudják, milyen módon kívánja az állam érvényesíteni a központi elképzeléseket, hogyan ösztönzi a vezetőket a helyi lehetőségek okos felhasználására. Helyes arról is szólni, hogy egyes gazdasági egységek vezetői mit tettek eddig, mit akarnak tenni, hogyan készülnek fel az új mechanizmus fogadására. Az ilyen jellegű tapasztalatcsere nagyon szükséges, mert a régi, helytelen közgazdasági szemlélet és gyakorlat nem tűnik el máról holnapra, egyes elemei új köntösben kerülnek a közgondolkodásba. Nehezíti az új szemlélet kialakítását a nyugati propaganda, amely az átmeneti nehézségekből igyekszik általános következtetéseket levonni, politikai tőkét kovácsolni, kételyt előidézni, aggályt kiváltani. Ezért nemcsak a gazdasági bizottsági határozatokat kell széles körben ismertetni, hanem azokat az elvi kérdéseket is, amelyek világosan bizonyítják: továbbra is terv- gazdálkodás lesz nálunk, az új mechanizmus csupán eszköz abban a munkában, amit az emberek gondtalanabb életének megteremtéséért, az ország gazdasági erejének növeléséért végzünk. A dolgozók választ várnak olyan kérdésekre is: miként alakul majd a bérük, mit szólni kell. ni kell: minek látják értelmét, célját, hasznosságát még akkor is, ha tudják: bármi is történik, ők 100 százalékban megkapják bérüket az államtól. Több részkérdésben hiányzik a világos állásfoglalás. Ez némileg fékezi a kezdemenye- zést, de aki alaposan ismeri az új gazdasági mechanizmus elvi útmutatásait, a megjelent kormány- és gazdasági bizottsági határozatokat, ezek birtokában kombinál, nem tévedhet. Egy biztos: aki elsőnek jelentkezik, elsőnek vállal kockázatot az jól jár. mert az első szülöttet mindenütt felkarolják, útját egyengetik. Mivel igen szerteágazó feladatról van szó, nélkülözhetetlen a tartalmas, sokoldalú közgazdasági propaganda. Ezt csak az tudja elvégezni, aki alapos ismerője e területnek, maga is képezi magát. Ha mondjuk, a tíz évvel ezelőtt megszerzett ismereteket nem frissítették fel az új közgazdasági értelmezésekkel, annak nem sok hasznát lehet venni. Az ilyen közgazdász , . nem is léphet fel tanítómesmeg fel- ternek. e gondolatot folytatva többen szóvá tették: az Megoszlottak a vélemények esti egyetem politikai gazda- a kezdeményező kedv meg Gyakran halljuk, ha valahol, valamilyen visszaélést lepleznek le, vagy egyes üzletekben árdrágítást, súly- csökkentést követnek el: ez már az új mechanizmus. Elfeledkeznek arról, hogy ilyen jellegű problémáink nemcsak egy—két évvel, hanem öt—tíz évvel ezelőtt is voltak. A helyzet csupán annyiban változott, hogy az átmeneti időszakot egyesek „jól” akarják és tudják kamatoztatni. De csak ideig-óráig. Ha csak ez az egy probléma volna, ez is ismételten aláhúzná: egyes közgazdasági vonatkozású témát igen sokoldalúan helyes bemutatni, bizonyítva, hogy az átmenet időszakában az új mechanizmus összes eleme nem érvényesül azonnal, hanem idő kell. amíg rendes kerékvágásba zökken. Ha csak egy—egy részterületre korlátozzuk mondandónkat, félreértésekre adhatunk alkalmat. De lesznek olyan kérdések is, amelyekre a választ majd később, a gyakorlat adja meg. Mert az új mechanizmus összes mozgató erőit, azoknak hatását, következményeit ma mérni sem lehet. ítélését illetően. Egyesek szerint gyáraink, üzemeink vezetői nem élnek a meglevő lehetőségeidre!, mert nem Ismerik a rendelkezések biztosította előnyöket, nehezen szabadulnak a megszokottól és idegenkednek a kockázat- vállalástól. Az érintettek így válaszoltak: — Nem ismerjük a részintézkedéseket. nem akarunk fejjel ugrani a falnak. Sejtjük mi lesz. de biztosat nem tudunk, ezért óvatosak vagyunk a hitelfelvételnél. Pedig nem vagyunk bátortalan emberek. Jövőre ötmilliót akarunk kérni — hangoztatta az egyik felszólaló. Valóban van kezdeményezés. Az Acélárugyár az idén 45 milliót kért és kapott új termékgyártás meghonosítására. a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalat — mivel kedvezőtlennek találta a Beruházási Bank hitelajánlatát — úgy döntött: saját erőből építi fel az új üzemcsarnoságtan szakosítóján kívül szervezett formában is meg kellene oldani a közgazdászok továbbképzését. Ezzel párhuzamosan azonban a közgazdászoknak is legyen Igényük, s járjanak el a TIT közgazdasági jellegű rendezvényeire. Ha már itt tartunk, említsük meg: a megyénkben tevékenykedő nyolcvan közgazdász közül vajmi kevesen dolgoznak aktívan a közéletben. Közgazdászaink jó része egymástól elszigetelten végzi munkáját, s ez rányomja bélyegét, kezdeményező kedvükre. Többen még mindig a műszakiakhoz igyekeznek igazítani véleményüket. Pedig a közgazdasági munka becsületé a jövőben igen megnő. Venesz Károly A pásztói példa A pásztói fenék-pusztai állattenyésztő-telep kapujára — ha lenne ilyen — ki lehetne írni: „Mit, hogyan, mennyiért?” A betonút körülfonja a célszerűen elhelyezett istállókat, a külső körön pedig a szalma-, széna- és a silókazlak helyezkednek el. Kicsit távolabb — a Mátra nyugati lejtőnyúlványain — felszántott földdarabok. — Közvetlenül a telep közelében termeljük meg a különböző nyári zöldtakarmányokat — jegyzi meg Tari István, a termelőszövetkezet állattenyésztője. — De itt van a telep vezetője — mutat egy alacsony, fehérköpenyes asszonyra — majd megadja a további felvilágosítást. Alapi Lászióné az év eleje óta telepvezető. Egyébként már hat éve dolgozik a szakmában. Szorgalmáért, hozzáértéséért kapta ezt a megbízatást. Az utóbbit — a hozzáértést — azonban még gyarapítja, mivél most végzi a mezőgazdasági technikum negyedik osztályát. — Ezen a telepen van a tehenészetünk, s hizlalunk is itt — mondja Alapiné. — Nagy feladatunk a té- bécé-mentesítés, ugyanakkor az ország termelőszövetkezeteiből az elsők között végzünk utódellenőrzést. Az ivadékvizsgálatra kijelölt hat bika százhárom bikautódját, az üszőutódok közül pedig hetvenet mi vizsgálunk. Az első százférőhelyes istállóban egyelőre csak hatvanhét üsző áll. Ezeket a termelőszövetkezet vásárolta. Egytől-egyig olyan jószágokat válogattak ki. amelyek fertőzetlenek a gümőkórtól, s a legjobb tulajdonságokkal rendelkeznek. A cél érdekében a gazdaság vezetői egyelőre még vásárolják az állatokat, jövőre azonban már saját alapanyagból biztosítják az utánpótlást a tehenészetnek, — öt évvel ezelőtt hatvanhat tehenünk volt — jegyzi meg Kelemen István elnök, mikor belépünk a második istállóba — Istálló- átlagunk két és fél liter volt. Most meg — mutat körül — ez a tejgyár Büszke lehet az elnök, s a többiek is, mert minden olyan, amilyennek híresztelik. Tisztaság, rend, fehérköpenyes gondozók. Éppen fejnek. Könnyen végzik itt ezt a nehéz munkái. Tíz szovjet típusú fejőgép dolgozik helyett. az emberek A kifejt tejet az istálló végén Pintér János, a megyei állattenyésztési felügyelőség körzeti felügyelője veszi át. Mivel most folyik a törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tehenek befejése, ő végzi el az előírt vizsgálatokat, méréseket. — Törzstenyésztő-jelölt a telep — mondja a felügyelő. — Véletlenül sem szabad tévedni. Nagyon elégedettek vagyunk a pásztóiak munkájával. Persze, itt van megfelelő anyag, szakszerű a takarmányozás, állandó a szelekció, s az is igáz, hogy a szövetkezetiek az import- jószágért sem sajnálják a pénzt. Végigmegyünk a ragyogóan kezelt jószágok mögött. A százhetvenes számú Kicsinél megállunk. — Mi bizonyítani akarjuk, hogy a tehenészet nem ráfizetéses — mondja Tari István. — Ehhez azonban elsősorban jő tehenek szükségesek. Ezért válogatunk gondosan. Itt van például a Kicsi. Ez a tehén körülbelül nyolcezer liter tejet ad a laktációs — tejelési — időszakban. Jó tulajdonsága még, hogy jól perzisz- táló — jó tejtartó — a jószág. Sok ilyen jó tehene van a szövetkezetnek. így érthető Is, hogy augusztusban az egész gazdaságban 10,3 liter, itt a tejgyárban 11 liter volt az istállóátlag. A fejési átlag viszont 14,1 liter. Érdemes összehasonlítást tenni, mibe került egy liter tej öt évvel ezelőtt s most. Öt éve 5,28 forintért, jelenleg 3,33 forintért állítanak elő egy liter tejet. Ezt az összeget azonban még lehet csökkenteni, ha megvalósul az önellátó takarmánytermelés. Ide kívánkozik egy megjegyzés. A pásztói közös gazdaságban minden hónapban elemzik — többek között — a tej önköltségének alakulását. Mindez sokat emlegetett dolognak tűnik, pedig nagy a jelentősége a szakemberek, gondozók számára. A pontosan vezetett naplók alapján a könvvelő- ség számba veszi mennyi tejet fejtek ki. mennyi borjú jött a világra, s mennvi trágya keletkezett. Levonásra kerülnek a takarmányköltségek és a különböző munkákra kifizetett bérek, valamint a gyógyszer, amortizáció és az általános költség. A tehenészetben jelenleg kétszáz tehén áll. Jövőre szeretnék elérni a három* százas létszámot. Teljesen negatív, jól tejelő állományból. Ez a célkitűzés már meghatározza a takarmanv- termesztés feladatait is. Most még takarmánygondokkal küszködnek, de Pásztón nem fordulhat elő. hogy télen csak tartsanak, de ne termeljenek a tehenészetben. Szálas takarmányból és lédúsból nincs különösebb baj, de az abrakhiány egyelőre még fejfájást okoz. — A takarmányozást a* előírás szerint végezzük — magyarázza Bagó József gondozó, akit megkérdeztünk. — Fejből tudjuk, melyiknek mennyi jár. S nálunk már íratlan szabály a pontos mérlegelés. Ez a mi érdekünk is. mert ez befolyásolja a tejzsír-százalékot, s minket ez után premizálnak. Megtekintjük a többi istállót is. Egyikben az itatásos borjúnevelést végzik, a másikban az utódellenőrzés alatt álló bikákat hizlalják. — Az ivadékvizssálatot tavaly októberben kezdtük, * a bikáknál jövő év márciusában fejezzük be — világosít fel Alapi Lászlóné. telepvezető. — Az eltelt nyolc hónap mérlegelési eredménye igen jó. Mondjunk azonban pontos adatokat. Az ellenőrző napló szerint a 103 bika átlagos napi gyarapodása 1433 gramm. Az 1750-es Szajol bika utódainak eredménye azonban kimagasló: 1809 gramm. — Addig nem lehet elmenni, amíg nem mutattam még valamit — tartóztat a telepvezető, s kinyit egy ajtót. — Ez az öltöző, s ez lesz a fürdő — mutatja örömmel a két helyiséget. Már a községben kopognak a lovak, amikor Scheili László főagronómus megjegyzi: — Most már rajtunk, növénytermesztőkön a sor. hogy a rohamosan fejlődő állat* tenyésztést ellássuk elegendő, jó takarmánnyal... — így igaz — bólint rá az elnök. — Szükséges még egy százférőhelyes tehénistálló, gondozó-utánpótlás akad. de takarmány sokkal több kell. Pádár András Védekezés az amerikai fehér szövőlepke ellen A megyei növényvédő állomás szakemberei, megfigyeléseik alkalmával az amerikai fehér szövőlepke hernyóinak kártételét észlelték. A szövőlepke export- szállítmányainkat is veszélyezteti, ezért az ellene való védekezés kötelező. A hernyófészek megjelenésekor még elegendő a mechanikai védekezés. Vagyis a fészkeket azonnal el kell távolítani a gyümölcsfákról. Később, amikor a hernyók már elhagyták a fészket, vegyszeres védekezés válik szükségessé. A munkához az alábbi vegyszereket ajánlja a növényvédő állomás: három- százalékos Holló 10, vagy 0,3 százalékos DL—40 permetezőszert. Termő gyümölcsösökben a 0.5 százalékos Tritonnal vagy 0,3—0,5 százalékos Fiiból E-vel ajánlatos permetezni. A várakozási idő a Tritonnál 30, a Fli- bolnál 14 nap. A védekezési munkáknál az ' előírt óvórendszabályokat szigorúan be kell tartani. Ahol akadozik a verseny mozgalom A szocialista munkaversenyről tárgyalt legutóbb a KISZÖV vezetősége. Megállapították, hogy még eddig egyetlen évben sem tettek annyian felajánlást a kisipari szövetkezetekben, mint az idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára. A kezdet jól sikerült. A legfontosabb mutatók túlteljesítésére a helyi iparpolitikai feladatok, az export és belkereskedelmi értékesítési terven felül, csaknem négy és fél milliót vállaltak Ezenkívül 756 ezer forint értékű anyag és energia megtakarítását is ígérték. A KISZÖV célfeladatokat szabott meg a vezető beosztásúak számára, a szövetkezet kiváló dolgozója cím elnyerésére. Ehhez a verseny-' hez negyven vezető beosztású dolgozó csatlakozott. A verseny eredményességét tükrözi, hogy a helyi iparpolitikai feladatok teljesítésében tizenkettő és fél, a belkereskedelmi értékesítésben pedig csaknem 14 százalékkal értek el jobb eredményt, mint egy évvel ezelőtt, Az egyetlen exportra gyártó Nógrád megyei Vastömegcikk Ktsz a tavalyi hatszázezer forinttal szemben az idén egymillió-négyszáz- ötvenezer forint értékű árut exportált. A fejlődés ellenére sincs azonban minden rendben. A felajánlások megvalósításából a nagyobb rész a második félévre maradt. Az építőiparnál ez érthető, hiszen az épületek befejezésének zöme a második félévben várható. A salgótarjáni faipari és ruházati, a pásztói és szécsényi szövetkezeteknél még az elmúlt évi termelési szintet sem érték el. Egyes szövetkezeteknél az anyagellátás is akadozott, ami károsan befolyásolta a versenyt, illetve a felajánlások teljesítését. A KISZÖV egyébként más hibákat is feltárt legutóbbi ülésén, olyanokat, amelyeknek a megszüntetéséhez szemléletbeli változtatásra van szükség. „Elfelejtettek” például a nem közvetlen termelők számára célfeladatokat kidolgozni. Ezzel szinte megakadályozták, hogy azok elnyerhessék a kiváló dolgozó címet. A szocialista brigádmozgalom is ..gyengélkedik” több szövetkezetben. A brigádok nem kapják meg a kellő segítséget felajánlásaik teljesítéséhez. Sok fiatal dolgozik a szövetkezetekben, de a velük való foglalkozás sem megfelelő. A másutt is népszerű „Szakma ifjú mestere” mozgalom például csak a salgótarjáni szolgáltató és a faipari szövetkezetekben talált talajra. Igaz, a Salgótarjáni Ruházati Ktsz-né! még tavaly novemberben megszervezték ezt a mozgalmat, de a vizsgára azóta sem került sor. A mozgalom lebecsülését jelenti, hogy legutóbb egyórás késéssel, teJe- fonálgatások után jött ösz- sze a vizsgabizottság, de mivel nem készültek fel, a vizsga meghiúsult. Az eredmények értékelése, a verseny nyilvánossága sem kielégítő. Főleg a balassagyarmati cipész és az építő, az érsekvadkerti és a szécsényi szövetkezeteknél tapasztalható, hogy a vezetők „nem érnek rá” adatokat szolgáltatni ahhoz, hogy a szövetkezeti bizottságok biztosíthassák a dolgozók erkölcsi elismerését is jelentő ver» senynyilván osságot. A KISZÖV vezetősége leszűrte a szocialista versenymozgalom tanulságait és ha« tározatot hozott a feltárt hibák sürgős kijavítására.
